Szabad Föld, 1945. augusztus-december (1. évfolyam, 1-16. szám)

1945-08-29 / 1. szám

4 A demokratikus erők még a német megszállás alatt a Magyar Komm­uni­­t Párt kezdeményezésére és ve­zetése alatt a Nemzeti Függetlenségi Frontb­a tömörültek. A Magyar Kommunista Párt érdeme, hogy a magyar nép ezúttal nem szalasz­totta el a kedvező alkalmat. Pártunk döntő történelmi feladatot teljesített, mikor fel­tárta kábultságukból, tehetetlenségükből az ország demokratikus erőit. A Nemzeti Bizottságok útján megválasztották az Ideiglenes Nem­­­zgyűlés képviselőit. Decemberben megala­kult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, me­lyet a győztes szövetséges hatalmak is elis­mertek. A Magyar Kommunista Párt által kezdeményezett demokratikus együttműködési programm tehát óriási bel- és külpolitikai eredmé­nyeket ért el. Jóllehet, mi maradtunk Hitler utolsó csat­lósai, éppen a Szovjetunió nagylelkűen elő­legezett bizalmának köszönhetjük, hogy or­szágunkat mégsem vették egy kalap alá a fasiszta Németországgal. A földbirtokreform volt az Ideiglenes Nemzeti Kormány mű­ködésének első kiemelkedő sikere. Az Ideig­lenes Nemzetgyűlés 1945 március 15-én fogadta el Nagy Imre elvtárs földmívelés­­ü­gyi miniszter erre vonatkozó törvény­­javaslatát. A nagybirtokrendszer szétzúzásá­ban döntő segítséget nyújtott a pa­rasztságnak az ipari munkásság. Százával utaztak le vidékre pártunk leg­én­tudatosabb harcosai, hogy segítő kezet nyújtsanak a parasztságnak a föld felosztá­­s­tlan. Ez a harc megerősítette a munkás­ság és parasztság szövetségét, minden erőt az ország újjáépítésére — mondotta Rákosi elvtárs pártunk pün­kösdi értekezletén. A fasiszta hordák ki­­verése után Magyarország ki volt fosztva és romokban hevert. Ezért állt pártunk a gazdasági újjáépítés élére. Felhívásunkra a kormány egymilliárd­­tengő hitelt szavazott m­eg a termelés megindítására. Legelőször a vasúti hálózatot kellett helyrehozni, hogy megindítsuk a gazdasági élet vérkeringését. A közlekedésügyi mi­nisztérium vezetését egyik legjobb erőnk, Gerő elvtárs vette át. Májusban kitűzte a célt: az év végére 10.000 vagont és 500 mozdonyt kell üzembeállítani. Az ipari munkásság hallatlan ál­dozatkészsége, fegyelme és vasaka­rata minden akadályt legyőzött. Augusztusban már kiderült, hogy az eredeti terveket túl fogjuk haladni. Közben hidak, utak épültek, az ország minden részében. Helyreállott a rendszeres posta-, telefon- és távíróforgalom. A reakció megsemmisítése az újjáépítés sikerének elengedhetetlen fel­tétele. A dolgozóiknak látniok kell, miért verejtékeznek, nélkülöznek és áldoznak. Tudniok kell, hogy most saját maguknak dolgoznak, a saját országukat építik fel. Ezért a demokráciának kíméletlenül és ké­sedelem nélkül le kell csapnia minden olyan reakciós kísérletre, mely a múltat bármi­lyen formában vissza akarja állítani. A reakció a kormányon belül is felütötte a fejét Pártunk harciriadót fújt. Ellentá­madásba hív­tuk a demokratikus erőket és megbuktattuk Vásáryt és Valentinit, a reak­ciós minisztereket. A harcot folytatnunk kell. A reakció még mindig ott setten­kedik a tisztikarban, a közigazga­tás is tele van szabotáló tisztvise­lőkkel és népellenes kiskirályokkal. Az infláció a reakció utolsó komoly fegyvere, melyet ki kell csavarnunk kezéből. Ellene első­sorban a termelés fokozásával kell harcol­nunk. Ha több lesz a piacon lévő áru, nagyobb lesz a pénz értéke. A kormány kezdeményezésére szeptemberben 500 millió pengős népruházati akciós indul. Választások előtt áll az ország. Októberben tartják meg a budapesti törvényhatósági választásokat, ok­tóberben az országos választásokat. A vá- A Magyar Kommunista Párt bizalommal néz a választások elé. Pártunk huszonöt esztendőn keresztül a legszörnyűbb üldözé­sek között minden egyezkedés nélkül har­colt a magyar dolgozók millióinak érdeké­ben. A felszabadulás után vezető szerepet játsszott az új demokrácia felépítésében, megvédésében és továbbfejlesztésében. Pártunk működése a demokrácia legfontosabb biztosítéka. Nem véletlen az, hogy a reakció minden támadásának középpontjában, burkoltan vagy nyíltan, a Magyar Kommunista Párt­­áll. A reakciósaik a mi pártunktól­­félnek a legjobban, a népi demokrácia igazi hívei pedig fel tudják mérni azokat az óriási ér­demeket, melyeket a kommunisták szerez­tek az új Magyarország megteremtésében. A legutóbbi napok politikai eseményei közül kiemelkedik a Szociáldemokrata Párt 34. kongresszusa és a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt nagy választmányi ülése. A Füg­getlenségi Front e két nagy­­pártjának ülé­sét nagy várakozás előzte meg. Itt kellett eldőlnie annak, hogy a mindkét pártban meglévő jobb és balszárny közül melyik kerül ki győztesen. Az-e, amelyik a Magyar Komm­uni­ta Párttal, tehát az összes demok­ratikus erőkkel való együttműködés fel­tétlen híve, vagy pedig az a szárny, ame­e­lyik a reakció nyílt vagy burkolt szolgá­latában szemben áll a Magyar Kommunista Párttal, tehát szemben áll magával a Ma­gyar Nemzeti Függetlenségi Fronttal is. A Szociáldemokrata Párt kongresszusán a pártvezetőségbe a Magyar Kommunista Párttal való együttműködés hívei kerültek be többségben. Ezzel azonban a Szociál­demokrata Párt jobbszárnya " még nincs legyőzve, ezt a szárnyat a munkásegység további építésével, a munkás-paraszt szö­vetség megszilárdításával lehet csak vég­legesen legyőzni. A Független Kisgazda Párt nagy választ­mányi ülése nem végződött a demokratikus erők győzelmével. A nagy­vá­l­asztmá T­ul­dy Zoltánt a párt országos vezé­révé választotta. Ez magában véve két­ségtelen siker, hiszen Tildy a munkás­­egység és a munkás-paraszt szövetség híve. A nagyválasztmányi ülés egész tárgyalási anyaga és a megválasztott tisztikar azon­ban azt mutatja, hogy Tildy megválasztá­sával a harc, a Kisgazda Párton belül, a demokratikus balszárny és a reakciós jobb­­szárny között nem fejeződött be. A Kis­gazda Párt jelenlegi vezetőségébe mind a két szárny beküldte képviselőit és ez azt mutatja, hogy a nagyválasztmányi ülés nem tisztázta a Kisgazda Párt régóta vajúdó belső válságát. A reakció a Kisgazda Párt vezetőségén belül ismét képviselethez jutott és ezek az elemek hatalmukat nyilván arra fogják felhasználni, hogy a párton belül szervezzék a reakciót és bomlasszák a munkás-paraszt szöv­etséget. A jobbszárny mellett képviselethez jutott a Kisgazda Párt vezetőségében a centrum is. Ennek az irányzatnak a képviselői nem állnak ki ha­tározottan sem a bal, sem a jobbszárny mellett, hanem az összekötő híd szerepét akarják betölteni. Az ilyen közvetítő szerepet betöltő centrumtól származik a határozati javaslat­nak az a­­pontja, amelyik be akarja vezetni a parasztság sztrájkjogát. A Kisgazda Párt tervezett sztrájkjogával kapcsolatban a leghatározottabban meg kell állapítanunk, hogy az ma kimondottan munkásellenes. Ma, amikor a nagybirtokos osztályt lever­tük, s az ipari termelés a munkásság ellenőrzése alatt áll, a parasztság sztrájkjoga nem irányulhat másra, mint a parasztság felsorakoztatására a munkás­ság ellen. Ma a parasztság sztrájkjogáról beszélni nem forradalmi, hanem ellenforra­­dalmi cselekedet. És nyíltan meg kell mon­danunk: akik a sztrájkjog követelését fel­vetették a Kisgazda Párt határozati javas­latába, arra spekulálnak, hogy a paraszt­ságot adandó alkalommal ennek a­­ jog­nak , a felhasználásával szembe állítják az ipari munkássággal, elsősorban az ipari munkásságnak élelmiszercikkekkel való ellátása terén. A magyar parasztságnak tisztán kell lát­­­nia ezt a kérdést. Szembe kell szállnunk azokkal a reakciós törekvésekkel, amelyek a két nagy dolgozó osztályt el akarják szakítani egymástól. A parasztság a föld­reform során juttatott földet, a felszaba­dulás után nyert jogait a szervezkedés,, szólás és gyülekezési szabadságot és az ország demokratikus fejlődését csak úgy tudja megtartani és biztosítani, ha el­­téphetetlen szövetségben együtt küzd a városi dolgozókkal. $41po4iJUkcL Szabad Föld A beszolgáltatás: demokráciánk erőpróbája A parasztság felé most sok kar nyúl, sokan beszélnek a fülébe. Nagyon kell vigyáznia, kinek a kezét ragadja meg, kinek a­­tanácsa után indul. Az út, amelyet tanácsolnak a parasztságnak, nem mind jó, nem mind járható, vagy ha simán is lehet haladni rajta egy ideig, hamar szakadékba vezet. Sok módot ajánlanak a gazdának, amellyel fe­lülkerekedhet nyomasztó bajain. A közvetlen, gyors könnyebbedést hozó megoldások sokszor nemhogy nem jók, de egyenesen kórosak lehetnek. Itt van például a beszolgáltatás kérdése, a búza hatósági áron való értékesítésének kérdése. Köztudomású, hogy annak idején súlyos viták voltak a beszolgál­tatási rendelet körül. Faraghó a munkásság ellátására való hivatkozás­sal el akarta rekvirálni a gazda egész termését. Ha sikerült volna Faraghó terve, a reakció azt sugdosta volna a paraszt fülébe: Látod, ez a demo­krácia, ez a munkás-paraszt szövetség. Munkád minden gyümölcsét elviszi a város, az ipari mun­kásság, neked még betevő falatod sem marad. De a Kommunista Párt állásfoglalása győzött, a Faraghó terv lekerült a napirendről. Ezután jött létre a végleges beszolgáltatási rendelet, mely a termés egy részét a gazda kezén hagyta. Persze van a parasztságnak egy rétege, mely ha gazdasági és személyi szükségletét levonja, a kötelező beszolgál­tatás teljesítése után nem marad eladásra gabonája. Kétségtelen azonban, hogy ezt leszámítva, a pa­rasztság többi részének kezén kisebb-nagyobb gabona­fölösleg mutatkozik a beszolgáltatás teljesítése után. A gazda két út előtt áll. Vagy a beszolgáltatási rendelet értelmében felajánlja feleslegét, s ebben az esetben a vételár negyedéért iparcikket kap olcsó áron, vagy pedig hallgat a csábításnak és kéz alatt értékesíti, a hatóságinál magasabb áron. A beszolgáltatási rendelet előkészítésénél v­ere­sé­get szenvedett reakció ezen a ponton indul újra támadásba. Most meg a munkás fülébe sugdos. A paraszt mind önző és feketéző. Miért dolgozol te a háború előttinél rosszabb bérekért, az ipar mielőbbi újjá­építéséért? Miért dolgozol éhes gyomorral a mező­­gazdasági ipar helyreállításán? Gépet akarsz adni a parasztnak, azt mondod: szövetséges társadnak? Hiszen enni sem akar adni neked. Elfeketézi azt is, amit be kellene szolgáltatnia, hát még amit nem követelnek tőle. Világosan kitűnik a reakció taktikája: a pa­rasztság és munkásság közé akar mindenáron éket verni, a paraszt-munkás szövetséget akarja gyöngíteni. A népi demokráciát, a parasztság és munkásság po­litikai vezetésén felépülő demokráciát támadja a reakció. A reakció első támadását a beszolgáltatás terén leszereltük, le kell számolni újabb k­észletével is, melyek a paraszt-munkás szövetség megbontására tör. Most a városi munkásban akar a parasztsággal szem­ben hangulatot kelteni. A parasztság magatartásán múlik, hogy a reakció ez a támadása teljesen siker­telen marad-e. Aki hatósági áron kínálja fel termését, az ipari munkásság szövetségében van, aki többszörös áron értékesíti a terményét, a spekulánsok szövetségében. A paraszt-munkás szövetség jelenti a demokráciát, a haladást, a válságból való kibontakozást, a speku­láció a válság elmélyülését, a további lerongyolódást. Minden mázsa gabona, mely a spekulánsok, a fekete­kereskedelem kezébe kerül, a városi dolgozók ellátat­lanságát növeli, s ezáltal hátráltatja az ipar újjáépíté­sét. A mezőgazdaság felépítése pedig nem képzel­hető el az ipar újjáépítése, az ipar segítsége nélkül. A becsületesen beszolgáltatott gabonánál így lesz ruha, mezőgazdasági eszköz, gép, iparcikk. Vannak, akik azt súgják a parasztság fülébe. Valaha egy pár csizmát egy mázsa búza áráért ad­tak. Ma 500 pengőért nem vehetsz egy pár csizmát. Ha a gazda úgy akar ezen segíteni, hogy több­szörös áron adja el a búzáját, nem ér célt. Az ipari munkásság is hasonló helyzetben volt a munkabérkérdésnél. S a szakszervezetek ma is ke­mény harcot folytatnak a magas bérek ellen. A munkásság belátta, hogy a magas árak ellen több­­termeléssel lehet védekezni -és nem béremeléssel. Mert az árak nem várják be a béreket, hanem velük emelkednek, sőt gyorsabban emelkednek, mint a bé­rek. Az infláció, a pénz elértéktelenedése nem a dolgozóknak használ, az inflációban a spekuláció él vígen, a dolgozók nyomorognak. Mindebből kiviláglik: alaposan gondolja meg a gazda, a józan észre, vagy a csábításra hallgat-e. A csábítás azt mor­dja: Ne törődj semmivel, jól jön neked ez a kis pénz. A józan ész azt mondja: Rám hallgass mégis, kicsit nehezebb lesz eleinte, mert bizony nagyon sok a baj, de lassan-lassan legyűrjük a bajokat, felülkerekedünk a nehézségeken. Nagyon nagy nehézségek között vagyunk, s a kibontakozást csak az segíti elő, ha alapjában fog­juk meg a­­bajokat. Ez pedig sokszor lemondást kö­vetel. A reakció ébren van és mindent elkövet, hogy ne a lemondást válassza a gazda, hanem­ a másik utat, melyről tudjuk, hogy ha hoz is átmeneti kön­nyebbséget, de­ csak a válságot mélyíti, a nyomorú­ságot fokozza. A demokráciának, a demokratikus erőknek is ébren kell lenniök, hogy a parasztság pillanatnyi kedvező alkalmakért ne adja el gazdasági felemelkedésünk valóságos lehetőségét. 1945. AUGUSZTUS 29.

Next