Szabad Föld, 1945. augusztus-december (1. évfolyam, 1-16. szám)
1945-08-29 / 1. szám
4 A demokratikus erők még a német megszállás alatt a Magyar Kommunit Párt kezdeményezésére és vezetése alatt a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörültek. A Magyar Kommunista Párt érdeme, hogy a magyar nép ezúttal nem szalasztotta el a kedvező alkalmat. Pártunk döntő történelmi feladatot teljesített, mikor feltárta kábultságukból, tehetetlenségükből az ország demokratikus erőit. A Nemzeti Bizottságok útján megválasztották az Ideiglenes Nemzgyűlés képviselőit. Decemberben megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány, melyet a győztes szövetséges hatalmak is elismertek. A Magyar Kommunista Párt által kezdeményezett demokratikus együttműködési programm tehát óriási bel- és külpolitikai eredményeket ért el. Jóllehet, mi maradtunk Hitler utolsó csatlósai, éppen a Szovjetunió nagylelkűen előlegezett bizalmának köszönhetjük, hogy országunkat mégsem vették egy kalap alá a fasiszta Németországgal. A földbirtokreform volt az Ideiglenes Nemzeti Kormány működésének első kiemelkedő sikere. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1945 március 15-én fogadta el Nagy Imre elvtárs földmívelésügyi miniszter erre vonatkozó törvényjavaslatát. A nagybirtokrendszer szétzúzásában döntő segítséget nyújtott a parasztságnak az ipari munkásság. Százával utaztak le vidékre pártunk legéntudatosabb harcosai, hogy segítő kezet nyújtsanak a parasztságnak a föld felosztástlan. Ez a harc megerősítette a munkásság és parasztság szövetségét, minden erőt az ország újjáépítésére — mondotta Rákosi elvtárs pártunk pünkösdi értekezletén. A fasiszta hordák kiverése után Magyarország ki volt fosztva és romokban hevert. Ezért állt pártunk a gazdasági újjáépítés élére. Felhívásunkra a kormány egymilliárdtengő hitelt szavazott meg a termelés megindítására. Legelőször a vasúti hálózatot kellett helyrehozni, hogy megindítsuk a gazdasági élet vérkeringését. A közlekedésügyi minisztérium vezetését egyik legjobb erőnk, Gerő elvtárs vette át. Májusban kitűzte a célt: az év végére 10.000 vagont és 500 mozdonyt kell üzembeállítani. Az ipari munkásság hallatlan áldozatkészsége, fegyelme és vasakarata minden akadályt legyőzött. Augusztusban már kiderült, hogy az eredeti terveket túl fogjuk haladni. Közben hidak, utak épültek, az ország minden részében. Helyreállott a rendszeres posta-, telefon- és távíróforgalom. A reakció megsemmisítése az újjáépítés sikerének elengedhetetlen feltétele. A dolgozóiknak látniok kell, miért verejtékeznek, nélkülöznek és áldoznak. Tudniok kell, hogy most saját maguknak dolgoznak, a saját országukat építik fel. Ezért a demokráciának kíméletlenül és késedelem nélkül le kell csapnia minden olyan reakciós kísérletre, mely a múltat bármilyen formában vissza akarja állítani. A reakció a kormányon belül is felütötte a fejét Pártunk harciriadót fújt. Ellentámadásba hívtuk a demokratikus erőket és megbuktattuk Vásáryt és Valentinit, a reakciós minisztereket. A harcot folytatnunk kell. A reakció még mindig ott settenkedik a tisztikarban, a közigazgatás is tele van szabotáló tisztviselőkkel és népellenes kiskirályokkal. Az infláció a reakció utolsó komoly fegyvere, melyet ki kell csavarnunk kezéből. Ellene elsősorban a termelés fokozásával kell harcolnunk. Ha több lesz a piacon lévő áru, nagyobb lesz a pénz értéke. A kormány kezdeményezésére szeptemberben 500 millió pengős népruházati akciós indul. Választások előtt áll az ország. Októberben tartják meg a budapesti törvényhatósági választásokat, októberben az országos választásokat. A vá- A Magyar Kommunista Párt bizalommal néz a választások elé. Pártunk huszonöt esztendőn keresztül a legszörnyűbb üldözések között minden egyezkedés nélkül harcolt a magyar dolgozók millióinak érdekében. A felszabadulás után vezető szerepet játsszott az új demokrácia felépítésében, megvédésében és továbbfejlesztésében. Pártunk működése a demokrácia legfontosabb biztosítéka. Nem véletlen az, hogy a reakció minden támadásának középpontjában, burkoltan vagy nyíltan, a Magyar Kommunista Pártáll. A reakciósaik a mi pártunktólfélnek a legjobban, a népi demokrácia igazi hívei pedig fel tudják mérni azokat az óriási érdemeket, melyeket a kommunisták szereztek az új Magyarország megteremtésében. A legutóbbi napok politikai eseményei közül kiemelkedik a Szociáldemokrata Párt 34. kongresszusa és a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt nagy választmányi ülése. A Függetlenségi Front e két nagypártjának ülését nagy várakozás előzte meg. Itt kellett eldőlnie annak, hogy a mindkét pártban meglévő jobb és balszárny közül melyik kerül ki győztesen. Az-e, amelyik a Magyar Kommunita Párttal, tehát az összes demokratikus erőkkel való együttműködés feltétlen híve, vagy pedig az a szárny, ameelyik a reakció nyílt vagy burkolt szolgálatában szemben áll a Magyar Kommunista Párttal, tehát szemben áll magával a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronttal is. A Szociáldemokrata Párt kongresszusán a pártvezetőségbe a Magyar Kommunista Párttal való együttműködés hívei kerültek be többségben. Ezzel azonban a Szociáldemokrata Párt jobbszárnya " még nincs legyőzve, ezt a szárnyat a munkásegység további építésével, a munkás-paraszt szövetség megszilárdításával lehet csak véglegesen legyőzni. A Független Kisgazda Párt nagy választmányi ülése nem végződött a demokratikus erők győzelmével. A nagyválasztmá Tuldy Zoltánt a párt országos vezérévé választotta. Ez magában véve kétségtelen siker, hiszen Tildy a munkásegység és a munkás-paraszt szövetség híve. A nagyválasztmányi ülés egész tárgyalási anyaga és a megválasztott tisztikar azonban azt mutatja, hogy Tildy megválasztásával a harc, a Kisgazda Párton belül, a demokratikus balszárny és a reakciós jobbszárny között nem fejeződött be. A Kisgazda Párt jelenlegi vezetőségébe mind a két szárny beküldte képviselőit és ez azt mutatja, hogy a nagyválasztmányi ülés nem tisztázta a Kisgazda Párt régóta vajúdó belső válságát. A reakció a Kisgazda Párt vezetőségén belül ismét képviselethez jutott és ezek az elemek hatalmukat nyilván arra fogják felhasználni, hogy a párton belül szervezzék a reakciót és bomlasszák a munkás-paraszt szövetséget. A jobbszárny mellett képviselethez jutott a Kisgazda Párt vezetőségében a centrum is. Ennek az irányzatnak a képviselői nem állnak ki határozottan sem a bal, sem a jobbszárny mellett, hanem az összekötő híd szerepét akarják betölteni. Az ilyen közvetítő szerepet betöltő centrumtól származik a határozati javaslatnak az apontja, amelyik be akarja vezetni a parasztság sztrájkjogát. A Kisgazda Párt tervezett sztrájkjogával kapcsolatban a leghatározottabban meg kell állapítanunk, hogy az ma kimondottan munkásellenes. Ma, amikor a nagybirtokos osztályt levertük, s az ipari termelés a munkásság ellenőrzése alatt áll, a parasztság sztrájkjoga nem irányulhat másra, mint a parasztság felsorakoztatására a munkásság ellen. Ma a parasztság sztrájkjogáról beszélni nem forradalmi, hanem ellenforradalmi cselekedet. És nyíltan meg kell mondanunk: akik a sztrájkjog követelését felvetették a Kisgazda Párt határozati javaslatába, arra spekulálnak, hogy a parasztságot adandó alkalommal ennek a jognak , a felhasználásával szembe állítják az ipari munkássággal, elsősorban az ipari munkásságnak élelmiszercikkekkel való ellátása terén. A magyar parasztságnak tisztán kell látnia ezt a kérdést. Szembe kell szállnunk azokkal a reakciós törekvésekkel, amelyek a két nagy dolgozó osztályt el akarják szakítani egymástól. A parasztság a földreform során juttatott földet, a felszabadulás után nyert jogait a szervezkedés,, szólás és gyülekezési szabadságot és az ország demokratikus fejlődését csak úgy tudja megtartani és biztosítani, ha eltéphetetlen szövetségben együtt küzd a városi dolgozókkal. $41po4iJUkcL Szabad Föld A beszolgáltatás: demokráciánk erőpróbája A parasztság felé most sok kar nyúl, sokan beszélnek a fülébe. Nagyon kell vigyáznia, kinek a kezét ragadja meg, kinek atanácsa után indul. Az út, amelyet tanácsolnak a parasztságnak, nem mind jó, nem mind járható, vagy ha simán is lehet haladni rajta egy ideig, hamar szakadékba vezet. Sok módot ajánlanak a gazdának, amellyel felülkerekedhet nyomasztó bajain. A közvetlen, gyors könnyebbedést hozó megoldások sokszor nemhogy nem jók, de egyenesen kórosak lehetnek. Itt van például a beszolgáltatás kérdése, a búza hatósági áron való értékesítésének kérdése. Köztudomású, hogy annak idején súlyos viták voltak a beszolgáltatási rendelet körül. Faraghó a munkásság ellátására való hivatkozással el akarta rekvirálni a gazda egész termését. Ha sikerült volna Faraghó terve, a reakció azt sugdosta volna a paraszt fülébe: Látod, ez a demokrácia, ez a munkás-paraszt szövetség. Munkád minden gyümölcsét elviszi a város, az ipari munkásság, neked még betevő falatod sem marad. De a Kommunista Párt állásfoglalása győzött, a Faraghó terv lekerült a napirendről. Ezután jött létre a végleges beszolgáltatási rendelet, mely a termés egy részét a gazda kezén hagyta. Persze van a parasztságnak egy rétege, mely ha gazdasági és személyi szükségletét levonja, a kötelező beszolgáltatás teljesítése után nem marad eladásra gabonája. Kétségtelen azonban, hogy ezt leszámítva, a parasztság többi részének kezén kisebb-nagyobb gabonafölösleg mutatkozik a beszolgáltatás teljesítése után. A gazda két út előtt áll. Vagy a beszolgáltatási rendelet értelmében felajánlja feleslegét, s ebben az esetben a vételár negyedéért iparcikket kap olcsó áron, vagy pedig hallgat a csábításnak és kéz alatt értékesíti, a hatóságinál magasabb áron. A beszolgáltatási rendelet előkészítésénél vereséget szenvedett reakció ezen a ponton indul újra támadásba. Most meg a munkás fülébe sugdos. A paraszt mind önző és feketéző. Miért dolgozol te a háború előttinél rosszabb bérekért, az ipar mielőbbi újjáépítéséért? Miért dolgozol éhes gyomorral a mezőgazdasági ipar helyreállításán? Gépet akarsz adni a parasztnak, azt mondod: szövetséges társadnak? Hiszen enni sem akar adni neked. Elfeketézi azt is, amit be kellene szolgáltatnia, hát még amit nem követelnek tőle. Világosan kitűnik a reakció taktikája: a parasztság és munkásság közé akar mindenáron éket verni, a paraszt-munkás szövetséget akarja gyöngíteni. A népi demokráciát, a parasztság és munkásság politikai vezetésén felépülő demokráciát támadja a reakció. A reakció első támadását a beszolgáltatás terén leszereltük, le kell számolni újabb készletével is, melyek a paraszt-munkás szövetség megbontására tör. Most a városi munkásban akar a parasztsággal szemben hangulatot kelteni. A parasztság magatartásán múlik, hogy a reakció ez a támadása teljesen sikertelen marad-e. Aki hatósági áron kínálja fel termését, az ipari munkásság szövetségében van, aki többszörös áron értékesíti a terményét, a spekulánsok szövetségében. A paraszt-munkás szövetség jelenti a demokráciát, a haladást, a válságból való kibontakozást, a spekuláció a válság elmélyülését, a további lerongyolódást. Minden mázsa gabona, mely a spekulánsok, a feketekereskedelem kezébe kerül, a városi dolgozók ellátatlanságát növeli, s ezáltal hátráltatja az ipar újjáépítését. A mezőgazdaság felépítése pedig nem képzelhető el az ipar újjáépítése, az ipar segítsége nélkül. A becsületesen beszolgáltatott gabonánál így lesz ruha, mezőgazdasági eszköz, gép, iparcikk. Vannak, akik azt súgják a parasztság fülébe. Valaha egy pár csizmát egy mázsa búza áráért adtak. Ma 500 pengőért nem vehetsz egy pár csizmát. Ha a gazda úgy akar ezen segíteni, hogy többszörös áron adja el a búzáját, nem ér célt. Az ipari munkásság is hasonló helyzetben volt a munkabérkérdésnél. S a szakszervezetek ma is kemény harcot folytatnak a magas bérek ellen. A munkásság belátta, hogy a magas árak ellen többtermeléssel lehet védekezni -és nem béremeléssel. Mert az árak nem várják be a béreket, hanem velük emelkednek, sőt gyorsabban emelkednek, mint a bérek. Az infláció, a pénz elértéktelenedése nem a dolgozóknak használ, az inflációban a spekuláció él vígen, a dolgozók nyomorognak. Mindebből kiviláglik: alaposan gondolja meg a gazda, a józan észre, vagy a csábításra hallgat-e. A csábítás azt mordja: Ne törődj semmivel, jól jön neked ez a kis pénz. A józan ész azt mondja: Rám hallgass mégis, kicsit nehezebb lesz eleinte, mert bizony nagyon sok a baj, de lassan-lassan legyűrjük a bajokat, felülkerekedünk a nehézségeken. Nagyon nagy nehézségek között vagyunk, s a kibontakozást csak az segíti elő, ha alapjában fogjuk meg abajokat. Ez pedig sokszor lemondást követel. A reakció ébren van és mindent elkövet, hogy ne a lemondást válassza a gazda, hanem a másik utat, melyről tudjuk, hogy ha hoz is átmeneti könnyebbséget, de csak a válságot mélyíti, a nyomorúságot fokozza. A demokráciának, a demokratikus erőknek is ébren kell lenniök, hogy a parasztság pillanatnyi kedvező alkalmakért ne adja el gazdasági felemelkedésünk valóságos lehetőségét. 1945. AUGUSZTUS 29.