Szabad Föld, 1948. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)
1948-07-04 / 27. szám
ESSzabad Föld „Mindenütt ilyen békességgel kellett volna végére járni az államosításnak..." A németkéri plébános tiszteli a demokrácia törvényeit Három katolikus iskolája volt Németkérnek. Három épület egységben, háromféle állapotban. Az első világos, tiszta, emeletes épület, a korszerű falusi iskola mintaképe: a Szent Vince tanítórend apácái tanítottak benne. A másik földszintes, besüppedt tetejű ház, melyen erősen meglátszik már a tisztes öregség, a harmadik meg más :adózó, roskatag vályogvityilló, melyet az itt is, ott is potyogó sárragasztás mellett csak a mennyei jóakarat tart egy darabban. Egyik sarkán a földtől a mennyezetig arasznyi repedés tátong, s az omló szögletnek olyan indulhatnékja van, hogy őszre már nem is eresszenek a közelébe iskolás gyerekeket. Ebben a három iskolában oktatták betűvetésre, tudományra, jóerkölcsre a németkori apróságokat. Az apácák és a világi tanítók közösen tanítottak: jól megfértek egymással is, a gyerekekkel is, meg a szülőkkel is. Csupán azt szerették volna, ha mindhárom iskola egészséges, jókarban tartott épület lett volna, no meg tankönyv, írószer, fölszerelés jutott volna minden nebulónak. Mellette vagy ellene ? A tanév végefelé aztán vihar szántott végig a felekezeti tanítók békességes életén. Pásztorlevelek, utasítások, fenyegetések jöttek napról-napra a bizony a dimber.Dombos Tolna vármegyében is akadt falu, ahol meleg lett a levegő, ahol „mozgósították” a híveket az iskolák államosítása ellen. A németkéri katolikusok így hallgatództak, fülelgettek: várjon! miféle parancsolattal próbálják őket is rábírni arra, hogy összeakaszkodjanak a saját akaratukkal, a népi demokrácia törvényével? Ám hiába fülelgettek, semmiféle parancsolat nem jött. Az öreg, őszhajú plébános derűs arccal járt-kelt hívei között, vasárnaponként továbbra is a békességről prédikált a templomban s a tanító apácák egy árva szó nem sok, annyival se vetettek gáncsot az államosításnak. Pedig az ő iskolájukról is SZÓ volt, így esett meg aztán, hogy amikor egy esős péntek estén összegyűlt a falu népe, hogy akaratát nyilvánítsa a z álAzóta már megtörtént az iskólák átadása is. Amikor az új igazgatót, Keresztes Mihályt keressük, kiderül, hogy éppen a plébánosnál van. Barátságos beszélgetésben találjuk őket: az utolsó simításokat végzik az átadáson * úgy üldögélnek egymással szemben, mintha Mrítsie hallották volna a sok uszításnak, lelketlen rendbontásnak. Hoffmann Kálmán, az ősz plébános hellyel kínál. — Ugye csodálkoznak, hogy Nemeskévety ilyen csöndesség van? Hja, meg lehetett volna ám ezt mindenütt csöndben csinálni. Meg aztán minek is ágáltam volna a törvény ellen? A demokrácia hozta a törvényt, hát szépen végre kellett hajtani. Mert én bizony elfogadtam a köztársaságot. Hiszen ha nem fogadtam volna el, hová mennék? A legkatonbu „Nem lesz hiba a vallásosság körül* Megkérdezzük az ősz papot: vajjon mit gondol a törvényről s a jövendő vallásoktatásról ! — Hát én biztos vagyok benne, hogy a demokrácia beváltja az ígéreteit. Tudom, hogy nyugodtan végezhetjük a tenni,valónkat a az immár állami tanítókkal szép egyetértésben neveljük a gyermekeket. Ők teszik az ő dolgukat, én az enyémet s amilyen munkát végzünk, olyan lesz az aratásunk. Attól nem félek, hogy a vallásosság körül hiba lesz; ebben a faluban sok a telepes, akik már a demokrácia idejében jöttek ide s ma sokkal vallásosabbak, sokkal szívesebben járnak templomba, mint amikor megismertem őket. Mosolyogva bólogat: — Csak győzzem a hittanórákat. Mert a lábam bizony megöregedett s az ízületemmel ió fürdőre kellene menni • • • Búcsúzóban a könyvekt mutogatja az öreg plébános. — Legnagyobb örömöm, hogy ez a sok könyv mind magmaradt. Pedig hosszú időn át front volt erre .elé. A rendi iskolában Dvoracsek Mária Archangelo igazgatónővérrel beszélünk meg néhány szót. — Egyelőre, sajnos, nem tanuhunk. Ez a tartomány önökség utasítása. Valamennyien reméljük azonban, hogy szeptemberre megszületik a megegyezés s újra a gyerekek közé mehetünk, mert mi tanítani akarunk az államosított iskolában is. Kereszt s igazgató hozzáteszi: — A kitatarozott, jobban fölszerelt állami iskolában! No, meg jobban ellátott gyerekek között, jobban fizetett tanítókkal... Dobozy Imre — Ezután is igaz békességgel dolgozunk együtt a gyermek jövendőjén — állapodik meg a németkéri plébánián Hoffmann Kálmán plébános és Keresztes Mihály igazgató-tanítósabb államokban, Franciaországban, Amerikában, Olaszorlamosítás ügyében, meggondoltan hozták meg az egyhangú döntést: „mellette“ szavaztak. Füvetlen egy ember szezavaróit ellenországban, mindenütt köztársaság van: talán bizony mindenhol megsértődjön az egyház s mindenütnen vonuljon ki? Ugyan, ugyan! Nekem bizony a falum békéje e legelső! Keresztes Mihály volt katolikus tanító, az új igazgató, rábólint. — Ami igaz, az így. A plébános úr egy rossz szót se szólt, még görbén se nézet. Szépen átadta az iskolákat, én meg éléltettem. Megegyeztünk. „Nekem a falum békéje a legelső. Villanyt Algy érták! Van már a mi falunknak vasút, hajóállomása, tbetonútja, nagy határa, csak villanya nincs. A szegedi fővezeték pedig itt megy keresztül. Évekkel ezelőtt, amikor ezt a távvezetéket szerelték, átfúrtuk a házak falát, gondolva azt, hogy ha már erre vezetik a villanyt, minket csak nem hagynak ki. de bizony kihagytak. Tintjük, hogy a hároméves terv keretében nagyon sok falu kap villanyt. Mi algyőiek arra kérjük az illetékeseket, minket se hagyjanak ki és amit a múlt nem adott meg, adja meg a demokrácia: tegyen villanyfénytől világos Allyőn a parasztember hajléka, Kabók János, Algyő. A magyar föld népe harmadfél esztendővel ezelőtt hatalmas történelmi esemény tanúja és részese volt: a népi demokrácia születésével egyidőben birtokába vette ősi jussát, a mindnyájunk kenyerét megtermő magyar földet. Ennek a hatalmas eseménynek igaz történetét, sok örömét, sok erőfeszítését, sok bajlódását a Szabad Föld földreform,pályázói örökítették meg az utókor számára. Munkájuk az egyetlen hiteles kút forrás a földreformról s mindörökkön hirdetni fogja a magyar parasztság végleges felszabadulását. A Szabad Föld a pályázók munkáját tisztességgel jutalmazta: összesen 5000 forintot osztottunk ki. A legjobb munka írójának egy jó tejelő tehenet juttat, a többi pályázónak pedig a mai napon postára adta a pénz- és könyvjutalmakat, a díszes oklevelekkel egyetemben. A földretomó hősi történetét ezesikívta, a pályázatok alapján, könyvben is kiadja: hadd jusson el minden parasztemberhez s hadd éljen a föld népének emlékezetében örök időkig. 1 díj: Sánta József, Pusnok, 6. díj: Betálfi IMW&O, MezőkovíkalcáA 8. díj: Cefre Bertalan, Szabolcsveresm&rt. 1. díj: Fodor Anta, Törtei 4, díj: Erdei Barna, Takiah&rkáay. n m & dii; Sakst Fest«. ■üső díj: Mop»** János, Orosháza, l. díj: Lilit Uan*. díj: Sin*» Sándor, itta Tündérmajorj 1948 júlis 4. Pató Pál úr 1948-ban írta: Takács Imre f.Az alábbi vers, melyet szeretettel ajánlunk olvasóink Ügyek, méhe, egy fiatal, rábasömjéni parasztfiú munkája, aki mint levelében írja „kapálás, trágyakorlás, szántás közben, sokszor az uzsonnát papírra írja verseit". Takács Imre azok közül a fiatalok közül való, akik megértették az idők szavát és istenadta tehetségüket sorstársaik szolgálatába akarják állítani. A fiú alig tizennyolc éves ügy lehet, olvasóink hallanak még róla.A lépést rontó agglegény hatvan holdjával szegényen Pató Pál úr ma él. Valamit már tenni kéne, vannak újabb módszerek... Közbevágott Pató Pál úr: Kolhoz lesz az emberek. Ne hagyjuk az utak szélét parlagon, hogy gaz egye, alakuljon meg a gazdák gyümölcsszövetkeete. Istenemre, a haszonból kövezet lesz sár helyett... Közbevágott Pató Pál úr: Kolhoz lesz az emberek. Ve adjuk el a búzánkat egy tésztagyárkén' Ide, tarhonyát meg makarónit szállíthatnánk szénbe’. Pénzt kéne hát összeadni az haszonnal visszamegy... Közbevágott Pató Pál art Kolhoz lesz az emberek. Ve hagyjuk, hogy a Vadrétet kiégesse mind * nyár szomszédban van a folyóvíz, csatornakén' ide már. De csak együtt tudjuk ezt !* egy szál ember mit tehet? Közbevágott Pató Pál úr, Kolhoz lesz az emberek. Barátaim, a fejünkből a vajasai gazdagul, állítsunk föl mi egy gépet, ára duplán viaszadul. Eladjuk a vajat, sajtot, fiánknak ott munka lesz... Közbevágott Pató Pál úr: Kolhoz lesz az emberek. Azt mondják nincs könyvre ,pénzünk, ötven fillér csak akad, adjuk össze, kis könyvtárat tudunk vásárolni rajta. Szegény marad, ki örökké butaságban hempereg... Közbevágott Pató Pál úr: Kolhoz lesz az emberek. Újjá kéne sokat tenni Sdefena a falvakon, hol még a régi szegénység golyok gazdáit gyászba tesz. 1% Is fog es Jönni egyszer ilyet JóeoTni merek, ha mtár többé nem hallgattok P&lra emberek. Előre a nagyott szaktudásért! Mint a Szabad Föld előfizetői, mindig nagy figyelemmel olvassuk lapunkban a gazdák versenyéről szóló cikkeket, híreket. Mi most a szaktudás előmozdít, láttára szeretnénk kihívni minden város vagy község vezető gazdáit. Nemzetgazdaságunknak évről évre mérhetetlen kára származik abból, hogy hiányzik a kellő szaktudás a föld megműveléséhez. Ezért elhatároztuk, hogy október 1-ig községünk minden egyes régi és új gazdája kát. holdanként 1 forintot fizet be abba az alapba, amelyet tanfolyamok rendezésére fordítunk. Ezt az áldozatot szívesen meghozza nálunk a legszegényebb gazda is, mert tudja: ezzel a jövőt építi és a parasztság felemelkedésének az útját egyengeti. Gazdatársaink!! Reméljük, hogy ti is így gondolkoztak , minél többért jelentkeztek a nemes versenyre. Kresztay Sándor, a diósberényi gazdák körében Megállapították a gyógynövények árát Az illetékes szervek a nyár gyógynövények legkisebb beváltási árát az alábbiakban állapítoták meg: Borsmenta, I. osztályú foszfor száraz állapotban kilogramonként 4 forint, zsálya szármentesen szedve szárazon 1,20 forint anyarozs, ép egészséges szemet, szárazon kg-ként 10 forint, bengekéreg nyersen —.20 Ft, szárazott —.80 Ft, bodzabogyó szárazon kg-ként 1.20 Ft, tölgyfa moha —.70 Ft, kukoricabajusz —.50 forint kilogramonként.