Szabad Föld, 1950. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

Földreform-gyűlés Rómában Karácsony napján Rómában a környékbeli dolgozó parasztok ösz­­szegyűltek, hogy tiltakozzanak a reakciós olasz kormány politikája és a nagybirtokok felosztásának halogatása ellen. Scelba olasz bel­ügyminiszter, akinek kezéhez már több ártatlanul agyonlőtt olasz dol­gozó paraszt vére tapad, rendőrsé­get vezényelt ki a nagygyűlés részt­vevői ellen és 300 embert letartóz­tattak. Róma szervezett munkásai azon­nal a letartóztatottak segítségére siettek és a római szakszervezet nyomban kihirdette a fővárosban az általános sztrájkot. A megrémült kormány erre szabadon bocsátotta a letartóztatottakat, mire a szak­­szervezetek is visszavonták a sztrájkfelhívást. A munkásság és a dolgozó parasztság egységes fel­lépése előtt kénytelen volt a reak­ciós olasz kormány meghátrálni. A baktérumboróról vallanak a japán háborús b­űnösök Chabarovszk­ban a napokban kez­dődött meg több japán háborús bű­nösnek a pere. Ezek ellen a japán háborús bűnösök ellen az a vád, hogy előkészítették és alkalmazták a baktérium-fegyvert. A vádlottak beismerték bűnössé­güket. Kavasima Kiosho vádlott el­mondta, hogy élő embereken végez­tek kísérleteket. Elfogott szovjet és kínai katonákat a legkülönbözőbb borzalmas betegségekkel oltották be. Azon a területen, ahol a kísérletei­ket végezték, senkinek nem volt szabad járni és még repülőgépek sem haladhattak át a kísérleti te­rület fölött. Öt év alatt körülbelül háromezer ember esett áldozatul ezeknek a becstelen kísérleteknek. A vádlottak azt is elmondták, hogy a baktérium fegyverét a Kuna ellen indított támadó háborúban al­kalmazták is. Repülőgépről pestises bolhákat dobtak le és ezzel fertőz­ték meg a kínai területet. Ennek kö­vetkeztében a középkínai hadműve­let területén 1940-ben pestisjárvány tört ki. A m­oni háborús bűnösök pöre is­mét fényt derített az imperialista­­­embertelenségére és becstelensé­gére. ­ A vnBib­i s’tfeiMijharcosok­ ii]aLb sibrei Ma’alföldön a szabadságharco­sok már nagy területről kiszorí­­tották az angol zsoldosokat. Legutóbb az angol fiúparancsnok­ság már a főváros környékén is kimenő tilalmit rendelt el, mert a Braabadcégharcosok a főváros közvetlen közelében élénk harc­, tevékenységbe kezdtek. * A MAGYAR MUNKÁSOK ÉS PARASZTOK IS ÚGY TEKINTENEK SZTÁLIN GENERALISSZIMUSZRA, MINT ÉDESATYJUKRA Sztálin generalisszimuszunk het­venedik születésnapjára a világ minden részéből érkeztek Mosz­kvába a különféle nemzetek kül­döttségei. A magyar nép küldöttsé­gét Rákosi Mátyás vezette. A kül­döttség tagjai között volt Berki Imréné főispán, zemplén megyei dol­gozó parasztasszony, Muszka Imre sztahanovista esztergályos a cse­peli WM-gyárból. A magyar küldöttséget meghív­ták az ünnep előtti estén, a moszk­vai Nagy Színházba, ahol a Szov­jetunió és a világ népeinek kül­döttei találkoztak, hogy üdvözöljék Sztálint. Amikor Sztálin generalisszi­musz belépett a színházba, le­írhatatlan lelkesedés és szeretet fogadta, nem akart szűnni a viharos taps és éljenzés. A színpadon lévő elnöki asztalnál a Szovjetunió vezetői és a különböző országok küldöttei között foglalt helyet Rákosi Mátyás is. Fiatal fiúkból és lányokból álló út­törőcsapat virágerdővel borította Sztálin előtt az asztalt. Sztálin mosolyogva fogadta őket, alig győ­zött kezet nyújtani a fiataloknak, a gyermekeknek. A népi demokráciák küldöttei kö­zül elsőnek Mao-Ce-Tung köszön­tötte kínai nyelven Sztálint. Rákosi Mátyást, már ahogy az emelvényre ment, forró szeretettel ünnepelték és sokáig éltették. Csaknem minden mondatát megtapsolták. De különö­­sen akkor tört ki a viharos lelkese­dés, amikor azt mondotta: „Sztálint most már nemcsak a Szovjetunióban nevezik a nép édesapjának, hanem a ma­gyar munkások és parasztok is úgy tekintenek Sztálin elv­társra, mint az édesapjukra...” Szűnni nem akaró taps fogadta Rákosi Mátyás beszédét. A gyűlés az Internacionáléval, a világ dolgozóinak himnuszával ért véget. Másnap este a Kremlben volt díszvacsora, melyen a magyar kül­döttek is résztvettek. A hatalmas hófehér teremben együtt voltak a szovjet népek küldöttei és a többi országok dolgozóinak képviselői. Rákosi Mátyás az asztalton ült Sztálin jobbján, Sztálin és Mao-Ce-Tang között. A magyar delegáció több­ tagja a szovjet népek küldötteinek oldalán foglalt helyet. Berkiné, a paraszt­­asszony-főispán és Muszka Imre a csepeli munkás szétnézett abban a teremben, ahol valaha a cárokat koronázták és boldogan állapodott meg tekin­tetük Sztálin mosolygós arcán, amint frissen, vidáman be­szélgetett Pohárköszöntő hangzott el Sztálin generalisszimusz egészségére és utána sorra a nagy Bolsevik Pártra, a Szovjet Hadseregre, a kormányra és a szovjet népi demokráciák né­pei örök barátságára. A magyar Népköztársaságra, Rákosi Mátyás­ra, a magyar dolgozó népre elhang­zott köszöntő után óriási taps vi­harzott a teremben. További köszöntők hangzottak sorra, a román, a bolgár, a német, a francia, az olasz, a koreai, a mon­gol, a spanyol, az albán, cseh­szlovák, lengyel és a kínai dolgozó népre. A teremben lévők úgy érezték, hogy egy hatalmas szocialista családnak a gyermekei. Az utolsó poharat a népek barát­ságára, a háborús uszítók elleni harcra, az egész világ békéjére és a hetven esztendős Sztálin egész­­ségére ürítették... Sztálin felállott, elköszönt Togliattitól, majd Mao Ce-Tung­tól és Rákosi Mátyástól. Majd végigment az asztaloknál és kezet fogott mindenkivel... így végződött a nagy nap, Sztá­lin generalisszimusz hetvenedik szü­letésnapjának éjszakája... A világ dolgozóinak százmilliói küldötték forró üdvözletüket Moszkvába Sztálin generalisszimusz 70-ik születés­napjára! Moszkva ünnepi díszt öltött, a Vörös-tér fényárban úszott. A kép közepén Lenin-mauzóleum, jobbra Kreml tornyai és balra a Iszakovszkij- templom láthatók 1950. január 1. Vorosilov, V. M. Molotov, A. J. Mi­­kojan és Rákosi Mátyás állnak. Az egész terem zúgó éljenzéssel köszönti Sztálint. A világ dolgozóinak nagy vezérét és bölcs tanítóját, Sztálint 70-ik szü­letésnapján forró szeretettel köszön­tötték a szovjet nép és a nemzetközi munkásmozgalom küldöttel. Képünk a­ moszkvai Nagy Színházban tartott de­­­cember 21-i felejhetetlen ünnepség el-­­nökségét mutatja, Sztálin generalisszi-­­musz jobbján N. A. Bulganyin, Mao.­­ Ce-Tung, L. M. Kaganovics, A. N. I Koszigin és Palmiro Togliatti, balján: I W. Ulbricht, J. Cedenbal, N. Sz. Hrus-I­csov, J. Koplenig, Dolores Ibárrur­, I Gheorghiu Dej, M. A. Szuszlov, N. M. I Svernyik, V. Cservenkov, G. M. Ma-I­lenkov, V. Siroky, U- P. Berija, K. E.» Kétesztendős a Román Népköztársaság Két esztendeje annak, hogy Romá­nia dolgozó népe megdöntötte a király­ságot és kikiáltotta a Román Népköz­­társaságot. A királyság évszázadokon át élősdi volt az ország testén és a felszabadu­lás után ez lett az angol-amerikai im­perialisták legfőbb reménysége. A ro­mán királynak még a felszabadulás után is nagy birtokai, erdei, fényes kastélyai maradtak és az ország min­den reakciós ereje abban reményke­dett, hogy a király vezetésével meg tudja majd törni Romániában a nép hatalmát. Románia munkásosztálya azonban szövetségben a dolgozó pa­­rasztsággal a kommunisták szilárd ve­zetésével súlyos csapásokat mért a ro­mán reakcióra. 1047 december 30-án Románia dolgozó népének harci lendü­lete véget vetett a királyságnak és megteremtette a Román Népköztársa­ságot. A Román Népköztársaság azóta nagy sikereket ért el a szocializmus építésében és tántoríthatatlanul halad a Szovjetunió vezette béketáborban, testvéri szövetségben a népi demokrá­ciákkal, testvéri szövetségben a Ma­gyar Népköztársasággal. Kémeknek, kártevőknek különben a helyük Az Államvédelmi Hatóság leleple­­zett egy kémbandát, 14 embert őri­zetbe vettek. Köztük egy amerikai és egy angol állampolgárt is, akik­ről szintén kiderült, hogy kémked­tek, gazdasági kártevést hajtottak végre és minden tőlük telhető mó­don igyekeztek kárt okozni népünk­nek, országunknak. Ritkán szokott előfordulni, hogy ha egy tolvajt, gyilkost, betörőt, vagy gyújtogatót letartóztatnak, ak­kor valaki kiálljon és elkezdje verni a mellét, hogy a letartóztatott csirkefogó pedig az én barátom. Most mégis ez történt. A két letartóztatott külföldi kém ügyében az amerikai és angol kor­mány jegyzékkel fordult a magyar kormányhoz. Az amerikaiak rágal­mazó jegyzékében méltatlankodnak a letartóztatás miatt, és azzal fenye­­getődznek, hogy ha a Vogeler nevű amerikai kémet nem engedjük sza­badon, akkor megtiltják amerikai személyek utazását Magyarországra. Az angol kormány pedig egyenesen azzal fenyegetődzik, hogy ha nem kezeljük kivételesen a Sanders Edgar nevű angol kém ügyét, akkor nem hajlandó folytatni a kereskedelmi és pénzügyi tárgyalásokat. A magyar válasz­jegyzék a legha­tározottabban visszautasítja ezeket az amerikai és angol követeléseket. Nem engedünk beleszólni országunk belső ügyeibe és igenis, országunk törvényei értelmében börtönbe csuk­juk azokat, akik kémkednek, szabo­tálnak, ak­i ártanak dolgozó népünk érdekeinek.

Next