Szabad Föld, 1951. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-07 / 1. szám

W51 Jrawar 7. Szabad Föld Nemcsak a Dunai Vasmű épül itt, hanem a béke, a boldog jövő, a szocializmus Aratás után soha most úgy nem változott meg egy magyar falu határa, mint Dunapentelén. A tar­óhántás idején érkeztek meg az első zsúfol­ásig megrakott teherautók: szerszámokat, gépe­ket, építkezési anyagokat hoztak. Pár nap múlva megindult a munka: hatalmas talajegyengető-­­ gépek dombokat hordtak el és mélyedéseket töltöttek fel. Megmozdult az egész határ! Dübörgő sztalinyec-traktorok méternyi mély barázdákat vontak. A barázdába lerakott alapzatból, mint a ve­tőmagból a kikelt vetés, napról napra szemlátomást nőttek az ég felé a falak. Ilyen még soha nem volt! Itt épül ötéves tervünk legnagyobb alkotása, a Dunai Vasmű. A bejárattal szentben már tető alatt 4l az első t­araszformátorház, pedig november 10-én ra­kta le az alapot Tóth Sándor kőművesbrigádja. Az ál­landó esőzések sem tudták akadá­lyozni az építkezést, mivel a szovjet gépek és a szovjet tapasztalatiak segít­ségével folyt a munka, — így aztán tehet dolgozni! — mondja Botocska Pál kőműves. Nem kellett az anyagra várnom. Elevátor hordta fel a téglát és a habarcsot az állványokra. Egy ele­vátor négy emberrel elvégzi har­minc ember munkáját. Tavasszal ideköltözik a család is — én majdnem megijedtem, mikor ideértem — szólal meg Botocska mel­lett Szálati Péter, aki szintén Nagy­kőrösről jött — Egyebet se láttunk, mint földtúrásokat meg téglahalmo­kat — Nat Péter, mi tesz veled? — gondoltam­ magamban. — De most már nem félek semmitől Jó szállá­som van, hetenkint 300—350 forintot keresek. Tavasszal ide költöztetem a csa­ládomat is, kétszobás lakást kapok s az új város lakója leszek. A D/14-es mélyépítő részlegnél már teljesen elkészültek az alapozásai. Az ácsok már az állványok összeállí­tásán dolgoznak. Szükség is van rá, mivel a falak órák alatt métereket nő­nek. A szorgalmasain dolgozó fia,a tok arcát pirosra festi a munka láza és a csípős téli szél. Fiúk, lányok, kőműve­sek, segédmunkások vegyesen. Ott van közöttük Lőrinc István, akii hétről hétre 180—200 százalékot termel. Tavaly taaraeszai lett szakmunkás. Azóta már megismerte a szovjet sztahanovosták fa­lazási módszerét s most ő tanítja az étképzésöket. Tölti Erzsébet szakmunkás lesz Tőle taplna Tóth Erzsébet is, a kon­­szentmiklósi újgazda lánya. Most 17 éves, de már április 14-én ő is szak­munkás lesz-Fodor Teri három testvérével együtt jött el a Vasmű építéséhez. Most még segédmunkások mind a négyen. Majd a tavasszal mennek át képzősnek. Húga, Ilonka éppen itt dolgozik az elevátor mellett . Azért jöttem Pentelére, hogy építsem a gyárat és hogy szakmát tanuljak. Eddig örökíté fs kulákok cselédje vol­tam. Csak itt tudtam meg, milyen szép is lehet a dolgozó nő élete. Ha majd kitanultam a kőműves szakmát és felépült a Vasmű, itt akarok férj­hez menni. — De még én is! — szól közbe Teri. — Már ki is néztem, melyik ház­ban fogunk lakni. Sanyi , és Pista Öcsém most ott­ hordja a téglát Ott m­i Ott játszik meg csak igazán már dol­goztak a Rákod­i Mars szavára ide­­sereglett fiatal­ok. Ott épül az új szo­cialista város. Félévvel ezelőtt búzák eresztek­­- tok ott, ahol most emeletes házaik sorakoznak. A házsorok szabályzó utcákat alkotnak s az utcákból egy tervszerűen, épített város körvonalai bontakoznak ki. Itt épül a Dunai Vasmű dolgozóinak jö­vendő otthona, a sokezer lakosú, új, szocialista város. Szinte hihetetlen, de így van. A város k­­ár nagyjában elkészült az eltelt öt hónap alatt! A gyönyörű, négyemeletes lakóházaik mellett már épül az orvosi­­rendelő, az iskola és a kultúrház. Az új város — Me­roden darab tégla beépítését a dolgozók iránti gondoskodás és a szi­gorú tervszerűség irányítja — mondja Pincés József. — Éppen ezért, a gyártól távol, egy kilométerre építjük a várost. A közbeeső többszáz holdnyi terüle­tet már az ősszel befásítottuk. Pár év múlva valóságos erdő lesz, s így sem a gépek zaja, sem a kémé­nyek füstje nem zavarja a munkából hazatért dolgozók nyugalmát. A lakó­házak környékét is parkosítjuk. S azok a házak­..! — kiált fel büszkén Pin­cés elvtárs. Ilyen szép házakat még sosem építettek a munkásoknak.­ Nem azért mondom, de boldog vagyok, hogy az első nyolc lakóházat én épít­hettem. Sosem hittem volna, hogy építésvezető legyek. Erről még ál­modni sem mertem, volna a mattban. Már pedig mérnök vagyok, a Párt tá­mogatásával tanulhat­ta­m­. Augusztus­ban tettem le az utolsó vizsgámat a Műegyetem építészmérnökii karán . m­árita jöttem­­Pentelére, mert tudom, hogy nemcsak a Dunai Vasmű épi® Itt, hanem a boldog jövő és a békét jelentő szocializmus is. De ehhez az óriási feladat elvégzésé­hez még kevesen vagyunk, ezért jöj­jön ide minél több becsületes dolgozó! A Pincés elvtárs által épített nyolc gyönyörű házzal szemben már újabb kilenc készült el s azok mögött újabb házak. Csak ajtókat és az ablakokat kelll beállítani, máris beköltözhetnek az újonnan jött építők, az új város alapítói. Az új, szocialista város egyik utcarészle­te: az épülő hatalmas orvosi rende­zvei.I Az elmúlt héten jelent meg a Ma­gyar Népköztársaság minisztertanácsai­na­k határozata a takarékosságról. A határozat bevezetőben megállapítja azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt­ évben a gyáripari termelés, va­lamint a munka termelékenysége terén elértünk. E sikerek fokozásának, népgazdasá­gunk további gyorsü­temű fejlesztésé­nek egyre inkább akadályává válik a takarékos gazdálkodásnak széles terü­leteken mutatkozó hiánya — állapítja meg a határozat. A termelés a beru­házások, a közlekedés, a kereskedelmi forgalom és az államigazgatás számos területén felesleges költekezést lehet megfigyelni, egyes hivatalokban és vállalatokban pedig határozottan a pazarlás jelei tapasztalhatók. A minisztertanács a takarékos gazdálkodás hiányának jelenségei kö­zött megállapította az anyagfelhasználás területén az alacsony anyagkihozatalt, a magas hulladékszázalékot, a selejt, a segédanyagok takarékos felhasználá­sának elhanyagolását. Hangsúlyozza a határozat, hogy a színes­fémek, koksz, pamut, bőr és más, az ipari termelés szempontjából igen fontos anyagokból a szükséglet túlnyomó ré­szét csak behozatal útján, részben tő­kés országokból lehet behozatni. En­nek ellenére országunkban teljesen el­hanyagolják a behozatalra kerülő anyagoknak hazai anyaggal és mű­anyaggal való helyettesítését. Az állami gazdaságokban általános jelenség — mondja a határozat­­— a termények, takarmányok, a gépek és szerszámok hanyag, szakszerűtlen ke­zelése. Sok megtakarítási lehetőség van a termelőszövetkezetekben is.. A betakarítás késedelmes elvégzése, vala­mint is már betakarított termények gondatlan kezelése, évente 1—5 szá­­lékos szemveszteséget okoz., A szálas­­takarmányok rossz kazdizása következ­tében a beázások több 10 millió Ft kárt jelentenek. A szakszerűtlen trágyáké- Csökkentsük 1­ 5 százalékra a szemveszteséget a betakarításnál A továbbiakban a minisztertanácsi határozat foglalkozik az építkezések­nél, valamint a gépi beruházásoknál előforduló hiányosságokkal. Az épüle­tek méretei sokszor túlzottak —mond­ja a határozat — a kivitel is gyakran feleslegesen drága. Ez a hiba különö­sen kirívóan jelentkezik a mező­­gazdasági építkezéseknél. A határozat a min­kaerőfelhaszná­lás területéről szólva megállapítja: addig, míg a bá­nyászatban, az építőiparban és más szakmákban munkáshiány mutatkozik, a vállalatok egy részében több munkást és tisztviselőt foglalkoztatunk, mint amennyi a munka helyes megszerve­zése esetén szükséges volna. A minisztertanács a hibák és hiá­nyosságok kiküszöbölésére a többi között elrendelte, hogy az anyagfel­használás területén a kohó- és gép­ipari, a bánya- és energiaügyi, a könnyűipari, az építésügyi, az élelme­­zési, valamint a közlekedés- és posta­­ügyi miniszterek a vállalatok igazga­tóinak, műszaki alkalmazottainak és dolgozóinak bevonásával szervezzék meg és biztosítsák az anyaggal és energiával való ta­karékos gazdálkodást. Különösen takarékoskodni kell a kö­vetkező anyagokkal van: színes­fé­mek, szén, olaj, benzin, fa, cement, gyapot, bőr, papír és az összes olyan anyagokkal amelyeket külföldről ho­zunk be. Ezután megállapítja a hatá­rozat, hogy lítel­ben melyik ágban milyen mértékű megtakarítást kell el­érni. A mezőgazdaságban tapasztalható hiányosságok kiküszöbölésére a hatá­rozat kimondja, hogy a földművelés­­ügyi miniszter az állami gazdaságok­ban és termelőszövetkezetekben bizto­sítsa: az eddigi körülbelül 1,5 szá­zalékos szemveszteség 1,5 százalékra csökkenjen a be­­tatakarítá­si munkák időbeli és gondos elvégzése, valamint a szakszerű tárolás révén. A takarmányozásnál szigorú takaré­kosságot érvényesítsenek és tervsze­rűen emeljék a takar­­ánykihasználás fokát. A földművelésügyi miniszter gon­doskodjék az állami gazdaságokban az anyagkiadás, raktározás, kezelés rend­­szertelenségének, lazaságának felszá­molásáról, a pontos elszámolás és el­lenőrzés megszervezéséről. Tegyük olcsóbbá a mezőgazdasági építkezéseket A minisztertanács az érdekelt mi­niszterek kötelességévé teszi, hogy gondoskodjanak az üzemekben kelet­kezett mellékterm­ékek feldolgozásáról és hasznosításáról. Amennyiben a hasznosítás az üzemen belül nem le­hetséges, vagy nem gazdaságos, a he­lyi tanácsok szervezzenek kisebb üze­meket a melléktermékek feldolgozá­sára és támogassák az Evett célra ala­kuló kisipari szövetkezeteket. A mi­nisztertanácsi határozat kimondja: az építésügyi és földművelésügyi minisz­terek biztosítsák, hogy a jövőben a mezőgazdasági épít­kezések egyszerűbb kivitelben legalább 30 százalékban helyi építési anyagokból készüljenek el. Gondoskodjanak arról, hogy a mezőgazdasági építkezések költ­sége a jövő évben épületfajtán­ként különböző mértékben 20— 25 százalékkal csökkenjék. A munkaerőfelhasználás területén mutatkozó pazarlás megszüntetése ér­dekében a minisztertanács minden mi­niszter kötelességévé teszi, hogy a fel­­ügyeletük alá tartozó területeken aka­dályozzák meg az adminisztratív és egyéb, nem közvetlenül termelő mun- Takarékossággal növeljük­­­­. A takarékossági intézkedések kidol­gozásának irányítására s az ezen a téren folyó munka összehangolására a minisztertanács egyévi időtartamra Takarékossági Bizottságot kü­ld ki. A minisztertanács a miniszterek, a hi­vatalvezetők és a helyi tanácsok el­nökeinek kötelességévé teszi, hogy a takarékosság ellen vétőkkel szemben érvényesítsék a fegyelmi és anyagi felelősséget, szigorúan és gyorsan sújt­sanak le a pazarlókra. A minisztertanács végül felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát, hogy­­felvilágosító és szervezési mun­kával tegye a takarékosságot a m­unkaverseny egyik központi kérdésévé. A minisztertanács­on­­ dolgozók államának erejét hívja az összes dolgozókat: te­kintsék a takarékosság ügyét öt­­éves tervünk végrehajtása egyik legfontosabb láncszemének. Érezzék mindennapi feladatuknak, hogy fokozott takarékossággal növel­jék a dolgozók állagának erejét! For­dítsanak különös gondot az anyaggal, szénnel, tüzelővel, szerszámmal, villa­mosenergiával való takarékoskodásra. Ne feledjék, hogy minden s­im­a szén, vas, minden mázsa gabona és takar­mány, minden méter szövet, minden tégla, minden forint m­egtakarítása népgazdaságunk fejlődését, ötéves ter­­vitnk végrehajtását, hazánk erejének növelését szolgálja! A takarékosság ötéves tervünk sikerének egyik legfontosabb feltétele­ ket végző dolgozók létszámának emel­kedését. Az új feladatokat ne a lé­t­­szám növelésével, hanem a munka jobb megszervezése, e bürokratizmus kiküszöbölése fi­zetés miatt jelentékeny mennyiségű táperő vész el. A helytelen és gond­talan tejkezelés következtében évente néhány millió liter tej válik emberi fogyasztásra alkalmatlanná és kerül a moslékba­­ján, a jelenlegi létszámmal old­ják meg. A dolgozók takarékosságának elő­mozdítása érdekében a min­­szterta­­nács felhívja a pénzügyminisztert, hogy 1961-ben jelentősen növelje a dolgozók lakás- és családrétszépítő szö­vetkezeteinek nyújtott állami támoga­tást. Az építésügyi miniszter gondos­kodjék, hogy lytöl­ben az építő szö­vetkezetek keretében legalábáb 2000 új lakás és családiház épüljön. A pénzügyminiszter biztosítsa,­­ el­sősorban az üzemek közelében — az Országos­­Takarékpénztár fiókhálóza­tainak kiéjítését, hogy a dolgozók megtakarított pénzüket kamatozó, vagy nyereményes betétkön­gvekben időveszteség nélkül tudják befizetni. 3 Üdvözöljük a SZÖVOSZ II. Országos Küldöttgyűlését A SZÖVOSZ vezetőségének október 25-én hozott határozata alapján január 7-re és 8-ra hívták össze Budapesten a földművesszövetkezetek II. Országos Küldöttgyűlését. A dolgozó parasztok, szövetkezeti tagok országszerte lelkes gyűléseken választották meg küldöt­teiket, akik majd segítik megoldani azokat a feladatokat, melyek földmű­vesszövetkezeti mozgalmunk előtt álla­nak. Több mint 300 küldött az ország há­rom és félezer földművesszövetkezeté­nek és közel másfélmillió tagságának nevében vesz részt a küldött­gyűlésen, ahol beszámolnak arról a munkáról, amelyet mezőgazdasági termelésünk és állattenyésztésünk fejlesztése érdeké­ben végeztek és elmondják, milyen fa­lujukban az áruellátás, hogyan működ­nek szövetkezeti boltjaik. Beszámol­nak arról is, hogyan teljesítették szö­vetkezetük tervét, miképen gyarapí­tották szövetkezetük vagyonát és ho­gyan készülnek fel jövő évi tervük jó teljesítésére. Ezen a küldöttgyűlésen mondják majd el, hogyan érvényesül szövetke­zeti munkájukban a Párt irányító sze­repe, miven a kapcsolatuk a helyi ta­náccsal a gépállomással, a tömegszer­vezetekkel, közigazgatásunk járási, megyei szerveivel, a nagykereskedelmi vállalatokkal. A küldöttek megválasztásánál a leg­becsületesebb, Pártunkhoz és népi de­mokráciánkhoz hű, a békéért harcolni akaró és harcolni tudó dolgozó parasz­tok, szövetkezeti dolgozók kerültek be abba a testületbe, amely az Országos Küldött­gyűlésen megválasztja a SZÖVOSZ új vezetőségét, dönt a föld­­m­­vesszövetkezeti mozgalom szervezeti átalakításáról és irányt szab további munkájuknak. Alsók község dolgozó parasztsága Szalai Istvánnét küldi a II. Országos Küldöttgyűlésre. Szalainé elsőnek lépett a faluban a termelőcso­portba és az ő nevéhez fűződik, hogy a helyi földművesszövetkezetnek jó­­menetelű boltja, h­almérése és hentes­üzlete van. Özv. Bódi Jánosné, szorgalmas, becsü­letes parasztasszony Pusztaföldváron. Szántáskor maga fogja az eke szarvát és példát mutat a termelési szerződések megkötésében is. Az idén például 1000 négyszögöl cukorrépára, egy hold napraforgóra és 800 négyszögöl ken­derre kötött termelési szerződést. Mint népnevelő, minden szabadidejét a dol­gozó parasztok között tölti. Tanít és maga is tanul. Munkája elismeréséül Pusztaföldvár dolgozói küldöttnek vá­lasztották. Csongrád megyében a megyei vá­lasztmány 8 országos küldöttet válasz­tott. A 8 küldött a megye legjobb dol­gozói közül, a szövetkezeti mozgalom, a béketsarc legtevékenyebb tagjai kö­zül került ki. Gyáláról Terhes Edéné, Székkutasról Fejes Imre, Hódmező­vásárhelyről Sinkó István, Csongrádról Báti Sándorné megy a küldöttgyűlésre. A küldöttek között van Bakos Balázs algyői, Simon József kiszombori, Görbe Mihály csongrádi és Simon István apátfalvi dolgozó paraszt is. A SZÖVOSZ II. Országos Küldött­gyűlése nagy eseménye, fontos állo­mása lesz földművesszövetkezeti moz­galmunk fejlődésének. Éppen ezért a bizalom, a megtiszteltetés, fokozott fe­lelősséget ró minden országos kül­döttre. A dolgozó parasztság, a föld­­művesszövetkezetek másfélmiliós tag­sága üdvözli a SZÖVOSZ II. Küldött­gyűlését és azt várja a küldöttektől, hogy hozzászólásaikkal, javaslataikkal, őszinte építő bírálatukkal előbbre segít­­sék a földművesszövetkezeti mozgalom fejlődésének ügyét, a küldöttgyűlés után pedig bátran harcoljanak községükben a hozott határozatok megvalósításáért! Mi a helyzet Dejtáron ? Örömmel olvasom a Szabad Föld­ben, hogy egyes községekben mi­lyen szép eredményekért értek el a Szabad Föld előfizetőgyű­jtés során. Sajnos én Dejtár községből nem tu­dok semmi eredményt jelenteni, mert a helyi DÉFOSZ-szervezet nem törő­dik ezzel. Az előfizetőgyű­jtés­sel kap­csolatos nyomtatványok „elkallódtak” és csak két hét múlva kerültek elő. Még a gyűléseken sem hívták fel a dolgozó parasztok figyelmét az új­ságolvasás jelentőségére és a Szabad Föld-előfizetés nagy fontosságára. Pedig, ha községünkben többen olvasnának újságot, akkor minden területen megjavulna a munka, akkor a DÉFOSZ-gyűléseken sem 10— 15-en jelennének meg és a Szabad Föld Téli Estéket­­ meg tudnák tartani. PÖLHÖS LAJOS • Szabad Föld levelezője Dejtár Levelezőnknek volt igaza... Nemrégiben levelet kaptunk m­áriakéméndi levelezőnktől. Le­velében a „Petőfi” csoport ered­ményeiről írt, de megírta azt is, hogy a csoport vezetősége nem volt elég éber és az új belépőkkel együtt volt intéző, nyugalmazott adóügyi jegyző és 40—50 holdas kulákok kerültek be a csoportba. Szerkesztőségünk a levelet haladéktalanul továbbította az il­letékes megyei szervekhez kivizs­gálás végett. Levelezőnk ámítása a vizsgálat során igaznak biz­onyul­t. Ennek alapján a „Petőfi c­soport tagsága Polák Bélát, Vadon Antalt és még négy másik culakot kizárt a tagjai közül. Levelezőnk éber, jó munkájának köszönheti­ az, hogy a m­áriakéméndi „Petőfi” csoport a ravasz, aljásszá,úh­­ellenségtől megtisztí’ a kész­,­ fel a tavaszi munkák tervszerű végzésére.

Next