Szabad Föld, 1951. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-07 / 1. szám

4 Hogyan lesz a gyapotból ruha? — #›ííí«í/«síiv a tuskán ti „Sztálin Textillu mbintum‘-ban — A Szovjetunióban járt 200 tagú parasztküldöttségürrk számtalan értékes tapasztalatot gyűjtött a szocializmus országában. A magyar dolgozó parasztság óriási érdeklődéssel kísérte előadásaikat, beszámolóikat, s ez az érdeklődés most, a télen sem hagyott alább. Éppen ezért, parasztküldötteink naplóját könyv alakban is megjelenteti a Mezőgazdasági Könyvkiadó. Az öt csoport naplójából kettő már megjelent, az első „Ukrajna kolhozaiban”, a második „A gyapot hazájában” címmel. Az alábbi beszámolót az Üzbég és Tadzsik Szocialista Szovjet Köztársaságban járt parasztküldötteink naplójából közöljük. Tanulmányatunk során alaposan megismerkedtünk a gyapot termesztésével. Ezután mindannyiunkban élt a vágy, hogy megismerkedhessünk azzal is, miként készül a gyapotból a ruhaanyag? Hogyan lesz a „fehér aranyból” vászon, karton, új ruha? Július 28-án ez a vágyunk is teljesült. Meglátogattuk a a Sztálinról elnevezett Textilkombinátot Taskent városában. A hatalmas épületcsoport az előtte lévő nagy térséggel, virágos parkokkal, első pillantásra inkább üdülőhely benyomását keltette bennünk. Halványsárga, szívet, szemet gyönyörködtető" barátságos épületek egész sora ez az óriásiméretűtextil-kombinát. Az épületeken sűrűn egymás mellett, széles ablakok, amelyek éjszaka messzire ragyognak. Rövid pár perc után benn vagyunk a gyár udvarán. Olyan ez az udvar, amilyet a mi falvainkban még féltve őrzött kastélykertekben sem lehetett látni. Mindenütt színpompás virágágyak sorakoznak, árnyékos fasorok között haladunk, két oldalt állandóan működő szökőkutak enyhítik a szikrázó napsütéstől forró levegőt. Az udvar kellemesen hűvös, pedig jól tudjuk, hogy Taskentben a hőmérő legalább 40—42 fok meleget jelez. Amint körülnézünk az udvaron, az egyes üzemrészek falán mndenütt ott látjuk a felírásokat: „A ke legyőzi a háborút!” Mellettük lát, a munkaversenyben elért eredméeyet is, a gyár dicsőségtábláján. Itt legjobb munkások arcképét és teljezményét függesztik ki, hogy mindenki ihassa őket és példát vegyen ráluk. Az üretek, amint most meglátjuk, batatas csarnokok, nem is lehet látni a gépírók végét. Tiszták, világosak a térték. Két oldalt óriási ablakok ontják a fényt. Pornak, piszoknak, forróságnak nyoma sincs. Kísérőink mutatják, hogy fenn a magasban, a gépek és a dolgozók feje felett finoman porlasztott vízsugár szitál állandóan, így gondoskodnak arról, hogy a levegő elég párás legyen. A gépeken mindenütt ott találjuk a védőszerkezetet. Külön oldalakat lehetne írni a pompás, csillogó gépekről, amilyeneket mi még sohasem láttunk. Először azt hittük, hogy Moszkvában készültek, de később megtudtuk, hogy ezek az üzbég gépipar remekei. Atz első termekben a bálákban lévő, de már megtisztított gyapotot dolgozzák fel. Puha, fehér fátyolként fut át a gépeken a gyapot, a másik oldalon végeláthatatlan kígyó módjára tekerődzött a gépek mellett álló nagy kerek tartályokba. Ez a műhely a gyapotkártoló, itt készítik elő a gyapotot a fonáshoz. A következő termekben a hatalmas fonógépek állnak. Ezek a gépek naponta 500 kilométer textilanyaghoz szükséges fonalat állítanak elő. A másik teremben a megszőtt anyag feldolgozását tekintjük meg, aztán a kantonfestőbe látogatunk el. Minden gép más színt, a mintának más részét nyomja rá az anyagokra. Végül a már el készült textilanyag szárítógépekbe kerül, utána a raktárakba, ahonnan továbbítják a városok és falvak dolgozó népe felé. Minden méter ruhaanyagot elszállítás előtt gondosan ellenőriznek. ..A szovjet dolgozó nem kaphat selejtes árut” — mondják a gyár munkásai. Amikor falvainkból elindultunk erre a tanulmányútra, többünknek azt mondották suttogva a falubének: „Jól nézzetek körül, nézzétek meg, milyen ruhát hordanak a Szovjetunióban.” Az ellenség sok helyen azt hazudta nálunk, hogy a Szovjetunióban, csak egyféle ruha van, ott mindenki' csak egy színben járhat. Nos, ezekre az aggodalmakra olyan választ kaptunk, hogy alig hittünk a szemünknek. A teli-tilkombinát mintatermeiben az asszonyok alig tudtak megszólalni a nagy álmélkodástól. Száz és százféle káprázatosan szép ruhakelmét, selymet, szövetet, kartont, Randit mutattak nekünk. Megtudtuk, hogy ezekből az anyagokból a gyár rövidesen hatalmas mennyiségű textilárut bocsát ki. Máder Györgyné, Csabina Istvánná, Mihály Tiborné a turkevei dolgozó parasztok küldötte csak összecsapta a kezét és azt mondta megilletődve: „Olyan szép itt minden, hogy életemben még ilyet nem láttam.” "|\/T lelőtt búcsút vettünk volna a textilkombinát dolgozóitól, elmondották nekünk a gyári történetét. A gyárat 1932-ben kezdték építeni, 1934- ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján az óriási textilkombinát már megkezdte az első méter ruhaanyag feldolgozását. Ettől a perctől kezdve a gyár állandóan termel és állandóan fejlődik. A gyárnak külön orvosi hálózata, kórháza, rendelőintézetei vannak. Gyermekkertjében minden jóval, széppel ellátják a dolgozók kisfiait, leányait. A gyár szakmai iskoláiban maga neveli fiatal kádereit, akik még tovább fejlesztik a textilgyártást. Megkérdeztük a munkásokat, mennyi a keresetük, hogyan élnek? Elmondották, hogy átlagos keresetük havonta 800 rubel. A lakásaik szépek, egészségesek, tanulhatnak, nyitva áll előttük a fejlődés útja. A keresetükből telik lakásra, ruhára, élelemre, szórakozásra. Elmondották, hogy amikor dolgoznak, az a cél fűti őket, hogy végrehajtsák munkatervüket. Ezért dolgoznak fegyelmezetten, lelkesen mind a nagyobb és nagyobb eredmények elérésére törekedve. Jól éreztük szavaikból és tetteikből, hogy ez a gyár nemcsak homlokzatánhordja a világ dolgozói számára a legdrágább legkedvesebb ember, Sztálin nevét, h hanem ott él a textilkombinát dolgozóinak szivében k is. ’ Subányr ÉVa," ■" a magyar parasztküldöttség tagja. Húsz év alatt százszorosára növekedett az Iljics-kolhoz vagyona Alábbi cikkünket V. Gorbacsovnak, a Szovjet Tájékoztató Iroda munkatársának írása alapján közöljük. Rövid idővel ezelőtt újra ellátogatom a Voronyezs közelében lévő ./(/(«"-kolhozba. Utoljára 1949 nyarán a magyar parasztküldöttséggel áltam itt. Első pillantásra is feltűnik, hogy egy év alatt sokat változott,ejlődött a kolhoz. Már egy egészen új utcát találtam: kétoldalt 3—4 szobás kőházak sorakoznak egymás mellett. A házakban villany, rádió, vízvezeték. A legközelebbi 3—4 év folyamán még 160 ilyen szép, egészséges, kényelmes otthont építenek. Új épületek szegélyezik a központi tér négy oldalát is. Innen ágaznak szét a széles, egyenes utcák. Az egyik a ligetbe vezet, a másik a tóhoz, a harmadik az elmúlt év őszén ültetett parknál végződik. A fiatal liget mellett egy szélmotor ágaskodik óriási lapátjaival, s ott állt víztorony is. Egész telepet alkotnak itt a kolhoz üzemei, műhelyei: a villanytelep, a szivattyúház, a lakatos- és gépműhely, a cipész- és szabóműhelyek, a vaj- és sajtüzem, a húsfeldolgozó üzem és a pékség. Sok háziasszony már nem otthon süti a kenyeret, hanem a kolhoz péküzemében. Egymillió rubel építkezésre A falutól távolabb helyezkednek el a gazdasági udvarok, lóistállók, disznóólaik, juhólajc és baromfiólak. Köröskörül, egészen a látóhatárig a védőerdősávok fiatal hajtásaival keresztülszabdalt kolhozföldek tűzfészkednek. Az „Iljics"-kolhoz teljesen átépül a kolhoztagok által elfogadott s a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Építészeti Bizottság által jóváhagyott tervek alapján. Egy évvel ezelőtt a magyar parasztküldöttség tagjai már megismerkedtek ezekkel a tervekkel. A kolhoztagok még nemrégiben fogtak hozzá e tervek megvalósításához, de máris szép eredmények mutatkoznak. Új, 50 férőhelyes napközi otthont, emeletes iskolát építettek és megkezdték a kultúr- és pihenőpark telepítését. Csodálatosan szép pihenőhely lesz ez a park. Több mint 10 holtnyi területen lugasokat létesítenek, szabadtéri színpadot, sportpályát építenek, szökőkutakat csináltatnak és szobrokat állítanak fel. Az „Ijics“-kolhoz gazdag, erős kolhoz. Eddig a kolhoz közgyűlése körülbelül egymillió rubelt fordított az építkezésekre. Van miből, mert a kolhoz közös vagyona az 1930-as állapotokhoz viszonyítva százszorosára szaporodott, a földek terméshozama kétszeresre nőtt, az állatállomány pedig már elérte a 2000 darabot. A kolhozban most 183 család gazdálkodik és közös vagyonuk meghaladja a 7 millió rubelt. A közös gazdaság fejlődésével együtt növekedett és növekszik a kolhoztagok egyéni jövedelme is. Az „Iljics”-kolhozban nagy gondot fordítanak a tagok kulturális igényeinek kielégítésére. 80 ifjú és leány, többnyire komszomol-tag vesz részt a műkedvelőkörben. A kolhoz fiataljai között kiváló táncosok, zenészek és előadóművészek vannak. Kulturális célokra komoly összegeket áldoznak. Könyv, hangszer, sportfelszerelés Az elmúlt évben könyvekre, hangszerekre és sportfelszerelésre 43.000 rubelt fordítottak. A kolhozfalu kultúrájának fejlesztésében nagy szerepet játszik a helyi értelmiség, — a tanítók, a mezőgazdászok, állattenyésztő szakemberek, orvosok, — munkája. Ennek a kolhoznak az életével ismerkedett meg a magyar parasztitólődöttség, s ennek az évnek minden napja azt mutatta, hogy az „lljics"-kolhoz fejlődik, erősödik és továbbhalad előre az anyagi és kulturális felvirágzás útján. Az Iljics-kolhoz asszonyai és lányai munkaidő után a klubban kézimunkáznak fSifllant* ?. A napokban avatták fel Lenin és Sztálin első magyarországi szabadtéri szobrát a szegedi Sztálin-sétányon. A szobrot Pincsuk és Taurit szovjet szobrászművészek alkotása után Pápai Antal, szegedi szobrászművész készítette. A szoboravató ünnepségen Révai József, népművelési miniszter mondott beszédet. A ROMÁN ERDŐMUNKÁSOK ÚJÉVI ÜDVÖZLETE A Román Népköztársaság erdőmunkás szakszervezetének központi vezetősége újév alkalmából az alábbi táviratot küldötte a DEFOSZ központjának: ,,Mi a Román Népköztársaság emőmiaikusai nagy érdeklődéssel kísérjük a magyar nép dolgozó tömegeinek eredményes munkáját, amelyet a békéért, a szocializmus megvalósításáért folytatnak. Új sikereket kívánunk a Magyar Népköztársaság további építésében és abban a harcban, amelyet a Szovjetunióval és annak nagy vezérével, Sztálin elvtárssal az élen a békéért és a végső győzelemért folytatnak a dolgozó milliók. A román erdőmunkások szakszervezetének központi vezetősége nevében V. Panait elnök. Több mint negyven százalékkal emeli termelését a Rákosi Mátyás Művek szerszámgépgyára A Rákosi Mátyás Művek szerszámgépgyárában a dolgozókra komoly feladatok várnak az ötéves terv második évében, mert az üzem több mint negyven százalékkal emeli termelését. A munka termelékenységének emelését jelentős beruházások segítik elő, kibővítik ebben az évben a szerszámgépgyár megmunkáló műhelyét. Lj elektromos edzőműhelyt helyeznek üzembe. A dolgozók új gépek egész sorát kapják 1951-ben. Az üzem munkásai elhatározták, hogy tovább szélesítik a munkaversenyt, javítják a munkások és a műszaki vezetők együttműködését és fokozzák az új szakmunkások kiképzését. Ezek a határozatok biztosítják, hogy a szerszámgépgyár dolgozói teljesíteni tudják megnövekedett feladataikat. Eddig 25 új előfizetőt szereztem, ígérem, hogy még ötvenet szerzek Állami gazdaságunk sajtófelelőse, s az üzemi pártszervezet tagjelöltje vagyok. Én is kötelességemnek tartom, hogy dolgozótársaimmal megismertessem a Szabad Föld újságot. El akarom érni, hogy felvilágosító munkám nyomán minden dolgozó megrendelje a mi lapunkat. Eddig már 25 új előfizetőt szereztem,de elhatároztam, hogy még ötven új előfizetőt szerzek. Nekem nem nehéz dolog az előfizetésgyűjtés, mert jól ismerem a Szabad Földet, hiszen két éve járatom. Úgy megszoktuk, megszerettük, hogy ha nem jönne, hiányozna az asztalról, mint a falat kenyér. Nemrég járt le az előfizetésem, de tüstént megújítottam még egy évre, hogy minden héten olvashassam a Szabad Földet. Markai Balázsné Kiskunhalas A DÉFOSZ HÍREI PÉLDAMUTATÓAN rendezte meg a mezőgazdasági vándortanfolyamot a balatoni DÉFOSZ-szervezet. A jó munkának meg is lett az eredménye: a tanfolyamon sokan vettek részt, befejezése után pedig a tanfolyamhallgatók 16 családdal megalakították a termelőcsoportot.* A SZABAD FÖLD előfizetésgyűjtés során a csaholdi gépállomás dolgozói eddig 0j előfizetőt gyűjtöttek. A TOMPÁI állami gazdaságban megválasztották az üzemi bizottságok A dolgozók azokat jelölték, akik legjobban kitüntek a munkájukban. Az új üzemi bizottság nagyon jól végzi a munkáját.* HEVES megyében eddig a DÉFOSZ szervezetek 1648 új Szabad Föld előfizetőt gyűjtöttek. Ez a szám bíró nyitja, hogy a dolgozó parasztság szereti harcos hetilapját. ÖZV. PÓCSI Lajosné 2 holdas szeghalmi dolgozó parasztasszony egy zsák morzsolt kukoricát ajánlott fel a kukoricahéten.* MAROSI ELE községben az előirányzott 30 előfizető helyett 39 új Szabad Föld előfizetőt gyűjtöttek. Pálfi János DÉFOSZ-titkár egymaga 25 előfizetőt szerzett.* •JÓ PÉLDÁVAL járt elöl a termelési szerződéskötésben Pikos Lajos berettyószentmártoni négyholdas dolgozó paraszt, a helyi DEFOSZ vezetőségi tagja. Négy hold földjéből három holdra kötötttermelési szerződést.* 160—200 SZEMÉLY vesz részt Szakmár községben a Szabad Föld Téli Estéken. .4. előadásuk után mindig kultúrműsort tartanak. A szép eredmény a helyi DEFOSZ jó munkáját dicséri.