Szabad Föld, 1951. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1951-07-01 / 26. szám

VH. évfolyam, 26. szám. Ára 60 fillér t 1951 július 1. Gyilkosok i Az utóbbi hetekben mintha va- lami vándorlási láz lepte volna meg az amerikai tábornoko­kat Franciaországban, Angliában, Nyugat-Németországban szinte egy­másnak adják a kilincset, amerikai katonai küldöttségek keresik fel Jugoszláviát, Törökországot, Taj­vant és Spanyolországot. Az amerikai tábornokok és kato­nai küldöttek nem üdülésre utaznak ezekbe az országokba. Minden ilyen látogatás után újabb amerikai fegy­verszállítmányok jönnek, fokozódik a háborús készülődés. ’ Franciaországban ma már váro­sokat és kikötőket tartanak még- szállva az amerikai1 csapatok. Nyu­gat-Németországban utak, hidak, alagutak felrobbantását készítik elő, hitlerista tábornokokkal haditerve­ket készítenek, csapatokat képeznek ki. Jugoszláviában a parasztok ez­reit hajtják el kényszermunkára: erődítmények, repülőterek építésére. A tények beszélnek. És ■ ezek a tények azt mutatják, hogy az ame­rikai imperialisták meggyorsították háborús készülődéseiket. Ezt bizo­nyítja az is, hogy durván megszakí­tották a külügyminiszterhelyettese'k párizsi tanácskozásait. Ök nem akarnak békés megegyezést! Az amerikaiak nyíltan kimondták, hogy ök nem akarnak tárgyalni Nyugat- Németország lefegyverzéséről, az amerikai haditámaszpontokról, a tá­madó katonai Atlanti Szövetségről. Ök háborút akarnak, újabb „ko­reai helyzetet” teremteni Európában is. Az amerikai halálgyárosok ural­kodni akarnak az egész világon. Gyalázatos terveik végrehajtásá­nál a világon mindenütt a gazem­berekre. a kalandorokra, a hóhé­rokra, a nép ellenségeire számíta­nak. ilágosan példázza ezt a Grősz- ’ féle összeesküvő banda bűn­ügyének tárgyalása is. Grősz, az összeesküvő érsek, aki 50 ezer hold­jának elvesztését fájlalta — az amerikai követségnek küldte jelenté­seit, áhítattal teljesítette az ameri­kai kém-diplomaták minden óhajtá­sát és az amerikaiak háborújában bizakodott. S az összeesküvő banda többi tagjai is mini azon mester­kedtek, abban reménykedtek, hogy háború lesz. Az amerikai imperialis­ták buzdították és pénzelték őket. Kétszázkilencvenmillió dolláros kölcsönt ígértek Grőszéknek, s cse­rébe „csak” azt kérték tőlük, hogy ezekért a véres dollárokért adják el nekik az egész országot. Grősz vál­lalta az államfői tisztet és Ameriká­tól, meg az Egyesült Nemzetek Szervezetétől várta elismerését. Mit' akartak ezek a gyalázatos összeesküvők? Elmondották ők ma­guk a tárgyaláson. Háborút akartak. És mit vártak a háborútól? Azt várták, hogy kezükbe kerül á hata­lom. — „Viséza akartuk adni a föl­det a nagybirtokosoknak, a gyárat a tőkéseknek” — vallják most a bí­róság előtt. — „Bárcsak már min­denütt újra csendőröket látnék” — írta bizalmas naplójában a gyilko­sokkal cimboráié püspök. És beval­lották mindnyáján, hogy „a régi vi­lágot” akarták visszaállítani ellen- forradalmi esendőrtisztek segítségé­vel, akiknek már „gyakorlatuk van” a böllérbicska kezelésében, a mun­kások, parasztok megkínzásában. „A régi világot” akarták visszaállí­tani, hogy újra pofozhassa a cselé­deket Hagyó-Kovács „jószágkor­mányzó úr”, hogy tovább dáridóz- hassanák a ■ perselypénzből szeretői­ket eltartó' szerzetesek; — röviden: hogy újra koldus legyen a nép és urak legyenek az urak. S mindezt a magyarság évszázados ellenségé­nek, a Habsburg-háznak a cégére alatt akarták véghezvinni. A £ amerikai hadseregre, az amerikaiak által feifegyver- zett, nyugatra szökött csendőrökre, a Tito-banda támadására számítot­s cinkosaik tok ezek a becstelen összeesküvők. Sokszor szinte nehéz megállapítani, hogy .ki buzdította őket jobban gya­lázatos cselekedeteikre: Truman-e vagy a pápa? Újra bebizonyosodott, hogy a Vatikán — Truman alázatos cselédje — hűségesen kiszolgálja az amerikai háborús gyujtogatókat. A pápai udvarba is eljutott Vezér pálosrendi szerzetes „oroszvadásza­tainak” és gyilkosságainak híre és a pápa külön ünnepélyes áldását küldte a gyilkosnak. A Vatikán buz­dította ezeket a hazaáruló főpapo­kat, hogy ne egyezzenek meg az állammal, bontsák meg a nép béké­jét. Sztálin elvtárs 1928-ban megmon­dotta: „Balgaság volna azt hinni, hogy a nemzetközi tőke békében hagy minket. Nem, elvtársak, ez nem így van. Osztályok vannak és van nemzetközi tőke, s ez nem néz­heti nyugodtan egy olyan ország fejlődését, amely a szocializmust építi.” A nemzetközi tőke felénk is újra kinyújtotta mocskos csápjait. Nem nézheti nyugodtan, hogy a mi or­szágunk, a mi népünk békében él és boldogabb jövőjét, a szocializ­must építi. Igyekszik hát összegyűj­teni a nép minden rendű ellensé­geit, összeesküvést sző, gyilkossá­gokat. követ el S a háborús gyujtogatóknak, a nemzetközi 'tökének hűséges segítő­társai ezek a népellenes főpapok, „a nép felszentelt hóhérai”, akik évszázadokon át tízezer holdjaikon nyomorban tartották, szellemi sötét­ségbe taszították'a dolgozókat. Az amerikai gyilkosok ezekben a népellenes főpapokban megtalálták méltó cinkosaikat. Az ő segítségük­kel és a hozzájuk hasonlók segítsé­gével akarják megvalósítani világ­uralmi terveiket. ás dolog azonban valamit ki- vánni és megint más dolog „ azt meg is valósítani. Az amerikai gyilkosok Koreában már megéget­ték a kezüket. Éppen az elmúlt he­tekben az olasz és a francia válasz­tásokon Nyugat-Európa népeitől is kaptak két olyan pofont, amely el- gondolkozásra késztethetné őket. Az olasz és a francia .nép a békére sza­vazott, mindkét országban sokmil­liós tömegek állnak a béke legkö­vetkezetesebb védelmezője: a Kom­munista Párt mögött. És most nálunk is lelepleződött az amerikaiak Grősz-féle ügynökei­nek aknamunkája és a nép felelős­ségre vonja a bűnösöket. Ezek az elvetemült összeesküvők nem érde­melnek könyörületet! „Könnyű bán­ni. külső ellenünkkel, ha kivesznek a belső bitangok!” — írta a haza­árulókról több mint 100 esztendővel ezelőtt népünk lánglelkű költője, Petőfi. Mi meg akarjuk őrizni, védeni a békét. Mi nem akarjuk, hogy bom­bák hulljanak, családi házak égje­nek porrá, asszonyok, gyerekek és öregek pusztuljanak el a gyilkos go­lyóktól. A belső bitangok ezt akar­ják, Gr őszek ezt akarták — kö­nyörtelenül sújtson hát le rájuk a nép büntető keze! ondoljunk arra munkánk köz- ben is, hogy mennyire gyű­lölték ezek az összeesküvők a né­pet. Milyen nyugodtan beszéljek a véres háborúról, ezrek és ezrek pusztulásáról. Milyen hidegen ter­vezgették a gyilkosságokat, a böl- iérbicskás különítmények • garázdák kodását, a föld, a gyár visszavéte­lét. a dolgozó milliók .nyomorbadön- tését. S a háborús gyujtogatóknak azzal adjunk választ, hogy még éberebben sújtunk le minden ellen­séges próbálkozásra. Azzaj ^adjunk választ, hogv meg jobb munkával erősítjük hazánkat és sikerre visszük ez évi 'termésünk jó betakarítását: a békearatást. Minden növénytermelő brigád maga felelős vetésterülete learatásáért A tiszanánaj „Petőfi" termelő­szövetkezet a hét elején vágta le négy hold repcéjét és tíz hold őszi- árpáját. A rozsra még várni kell egy-két napot. — Jóelőre elkészítettük mindegyik növénytermesztő brigádban az aratás részletes tervét — mondja Kóczi And­rás, a Petőfi brigád vezetője. — Ka­lászosaink területe 120 kát. hold. Saját munkaerőnk elegendő a ve­tésterület letakarításához: 13 arató­párt állítottunk ki, kiienc-tíz nap alatt végzünk az aratással. \ „Petőfi“ tsz-ben minden brigádtag, minden családtag résztvesi az aratásban A brigádok nemcsak külön' aratják le, hanem külön is csépelik el állandó területük termését s külön könyvelik el a terméseredményt. Erre azért van szükség, mert így tűnik ki az ered­ményből: hogyan dolgozok a brigád egész esztendőben? Csak így lehet ki­számítani, mennyi termelési prémium jár a brigád tagjainak az idei bő termés után. Mert a növénytermesztés fejlesztésé­ről szóló minisztertanácsi határozat előírja, hogy ha a brigád az üzemterv­ije vett termésátlagnál jobb termés- eredményt ér el. a többlttiermés érté­kének egynegyed részét a brigád tagjai kapják jutalmul.'. A „Petőfi“ tsz -iek nincs munka­erőre gondja, mert a családtagokat is nagyszámban bevonták a szövetkezet munkájába. Az 546 holdas területen a tsz 162 tagja meggyőz minden munkát. Egy-egy családból hárman- négyen tagjai a szövetkezetnek — például Kócziéktól a családfő, a fele­ség és két lány. Es vatenreinnyien megfogják a do­log végét, szorgalmasak, nem maradoznak el a munkából! Mit csinál a tagság másik fele a „Vörös Csillag “ban? Nem ígv a község másik termelőszö­vetkezetében, az 1150 holdas „Vörös Csillag“-ban. Papíron 216 tagja van, de a valóságban csak 106 tag veszi ki a részét rendszeresen a munkából: csak minden második ember dol­gozik a termelőszövetkezetben ... Névleg a brigádok is megvannak. Nagy Lajos elnök azt sem tudja megmondani, hány hold kalászosa van a Rákosi-brigádnak. Horniét is tudná — hiszen a területátadási jegyző könyvben a következő • meghatározást olvashatjuk: a brigád földjei „külön böző dűlőkben, különböző helyrajzi számok alatt“ találhatók. Az aratási tervet még nem készí­tették el. Most kapkodnak, hogy szám bavegyék, kikre számíthatnak az ara tásnál. Ötszázharminc hold gabonát kell levágni. Alig negyven kaszás van hozzá, ezek jórésze is gyakorlatlan. A vastagszalmájú, dőlt gabona learatásá- hoz még legalább 30 aratóra volna szükség. Most érzik a hátulütőjét a munkaszervezés elhanyagolásának. A termelőszövetkezet vezetősége szorult­ságában a gépállomás és a község felé tekintget: onnét várja a hiányzó ka­szásokat ... Ez mindenképpen helytelen gondol­kozás. Minden termelőszövetkezet ve­zetőjének tudnia kell: az aratást, cséplést a növényter­melő brigádoknak a maguk te­rületén saját erejükből kell etvé- gezniök. A brigád felelős a terü­letén minden munkáért — az ara­tás, cséplés sikeréért is. A „Vörös Csillag“ tsz ben meg kell szilárdítani a munkafegyelmet! Telje­sen helytelen és egészségtelen, hogy a „Vörös Csillagában a sültgalambot várják, a külső, a „potya“ munkaerőre számítanak... Vonják be a tsz min­den tagját a munkába! A szervezeti szabályzat előírja, hogy'a brigád min­den tagjának elsőrendű kötelessége a közös munkában'való részvétel. Vonják be jobban a tsz munkájába a család­tagokat is: úgy biztosan lesz elég munkáskéz az aratáshoz! ‘ A termelőszövetkezetet az egész falu figyelt. Az érdeklődő dolgo­zó parasztokat elsősorban a jólvég- zett munka szemmellátható eredmé­nyeivel lehet meggyőzni a szövetke­zeti nagyüzemi gazdálkodás előnyei­ről. Nem véletlen, hogy Tiszanánán a „Vörös Csillag" tavaly ősz óta csak 32 taggal gyarapodott. — míg a „Petőfi" tsz 100 új taggal több mint kétszeresére nőtt. Cséplőgéptől a beyyüß tőhely re! A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának határozata az 1951—52. évi terménybegyüjtésről Hat aszályos esztendő gyenge termése után bő­séges aratás előtt áll az ország. Jó gabonatermésünk Ígéret arra, hogy dolgozó népünk nem lesz szűkében legfontosabb élelmének, a kenyérnek. Egyénileg dolgozó és termelőszövetkezeti pa­rasztságunk egyaránt megkezdte a gazdag termés aratását, betakarítását. Hamarosan megindul a csép­lés és ezzel elérkezik az az idő, amikor parasztsá­gunk bőséges terméséből elegét tesz a nép állama iránt fennálló kötelezettségének — a termény- beadásnak. Népköztársaságunk Elnöki Tanácsának 1951. évi 10-es számú törvényerejű rendelete az 1951/52. évi terménybegyüjtésről, meghatározza parasztsá­gunk beadási kötelezettségeit. A rendeletet ország­szerte helyesléssel fogadta a dolgozó parasztság. A rendeletből jóval az aratás előtt megismerte a beadás terén reá váró feladatokat, amelyeknek telje­sítése közepes termés esetén sem jelentett volna szárpára nagyobb terhet, az idei kitűnő termésből pedig még könnyebben eleget tud tenni e feladatok­nak. Helyesléssel fogadta a rendeletet azért is, mert tudja, hogy beadási kötelezettségének teljesítése után fennmaradó terményfeleslegével a törvényes keretek között szabadon rendelkezik. A népköztársaság minisztertanácsa, a begyűjtés­ről szóló törvényerejű rendeletben lefektetett elvek­nek megfelelően, a jelen határozatban messzemenő kedvezményeket biztosít a begyűjtésben élenjárók számára. Ezzel is elő kívánja segíteni a népgazda­ságunk előtt álló legnagyobb állami feladatunk, a begyűjtés határidőre való maradéktalan teljesítését. A begyűjtés sikerének minden előfeltétele meg­van. Egyénileg dolgozó és szövetkezetekbe tömörült parasztságunkon a sor, hogy eleget tegyen, a nép államával szemben fennálló kötelezettségének. A terménybegyüjtés jó megszervezésére, a le­bonyolító szervek munkájának megkönnyítésére és azoknak a hatalmas népgazdasági érdekeknek a biz­tosítására, amelyek a terménybegyüjtéshez fűződ­nek, a minisztertanács a következő határozatot hozza: Gyors terménybeadással mutassunk példát a nép állama iránti kötelesség teljesítésében 1. A minisztertanács felhívja a dol­gozó parasztságot, a termelőszövetke­zetek és termelőszövetkezeti csopor­tok tagjait, hogy a) gyors terménybeadással mutassa­nak példát a nép ál'ama iránti ha­zafias kötelesség teljesítésében; b) a beadási kötelezettség teljesí­tésére szükséges, vagy önként be­adásra szánt terményüket elsősorban közvetlenül a cséplőgéptől — de legkésőbb a cséplést követő 1—2 na- bon belül — szállítsák be a termény- gyűjtő raktárba; c) munka- és igaerővel támogas­sák a begyűjtő szervet a termények továbbszállításának gyors és folya­matos lebonyolításában; d) fokozott éberséggel figyeljék az ellenség munkáját, leplezzék le és akadályozzák meg a terménybeadás ellen irányuló ellenséges akna­munkát; e) állam' gazdaságaink és termelő- szövetkezeteink dolgozói személyes közreműködésükkel segítsék a szövet­kezeti és állami terményraktárak őrzését. 2. A minisztertanács felkéri a falusi tömegszervezeteket — a DEFOSZ-I, msz-t, MNDSz-t. sznvosz-t —, hogy a terménybegyüjtést, mint az elkövetkező hónapok központi fel­adatát, — minden rendelkezésükre álló erővel támogassák s a termény- begyűjtést a Párt irányításával szé­lesítsék ki a községek, járások és megyék tömegmozgalmává. Minden mázsa beadóit gabona erősíti a munkás-paraszt szövetséget Ennek érdekében: a) a helyi tanácsok és a tanács­szervek (állandó bizottságok) tagjai, továbbá a falusi tömegszervezetek vezetői és tagjai — de elsősorban a Párt tagjai — személyes példaadással járjanak élen a terménybeadás telje­sítésében; b) fejtsenek ki széleskörű felvilágo­sító munkát a terménybegyüjtés elő­mozdítására. A DEFOSZ tagjai, az MNQSZ asszonyai, valamint a DISZ fiataljai ne ismerjenek fáradságot a felvilágosító munkában. Tudatosítsák, hogy minden mázsa beadott gabona erősíti népi demokráciánk alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Leplezzék le az ellenséget és ezzel is mozdítsák elő a béke védelmét. 3. Az állami begyűjtő vállalatok s a begyűjtő földművesszövetkezetek úgy szervezzék meg a termények át­vételét, hogy az gyorsan, zavartala­nul, a termelők felesleges időveszte­ségének elkerülésével történjék. Ennek biztosítása érdekében: a) az élelmezési miniszter a megyei terményforgalmi vállalatok útján gon­doskodjék a begyűjtött termények minőségének gondos ellenőrzéséről és a begyűjtő földművesszövetkezetek szakmai előkészítéséről; b) a SZŐVOSZ a begyűjtés főidő­szakában fokozottabb mértékben biz­tosítsa a begyűjtő szövetkezetek ellen- őrzését és adminisztrációs munkájá nak irányítását; c) gondoskodjék a SZŐVOSZ arról, hogy a földművesszövetkezetek a terményeket a rendeletben meghatáro­zott feltételek mellett vegyék át, a megállapított felárakat fizessék ki s a rendeletektől elférő levonásokat ne eszközöljenek; . d) a községi tanácsok támogassák a terménybegyüjtő szerveket a fel­vásárlás. valamint a termények to­(Folytatás a 2. oldalon) I i

Next

/
Thumbnails
Contents