Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

9 Végezzük el a napraforgó pótbeporzásást! Országszerte virágzik a napraforgó. Elérkezett a pót­­beporzás ideje. Megfigyelhette mindenki, hogy gyakran a legnagyobb napraforgótárnyérok­nak is csak a szélén találunk kifejlett magvakat, a közepén csak léha szemek vannak. Ennek az az oka, hogy magára hagyott napraforgótáblán a tá­nyérok közepére alig jut virágpor, nem termékeny­ülnek meg a szemek. A pótbeporzással a tányér közepén levő virágokat is megtermékenyítjük, utána szép tömött mag­vak fejlődnek a tányér közepén is. A pótbeporzást legeredményesebben a Szovjetunióban használt s nálunk is könnyen elkészíthető Muszijkó­­kesztyűvel végezhetjük el. A puha szövetből vagy nyúl­szőrből készített kerek kesztyűs olyan nagy legyen, mint az átlagos napraforgótányér. A kesztyűt tömjük ki vat­tával, vagy más puha anyaggal úgy, hogy kissé kipúpo­­sodjék. A tányérokat a kesztyűvel nem túlságosan erősen ré megdörzsöljük, így visszük át a virágport egyik tányér­ról a másikra. A pótbeporzást segédeszköz nélkül is elvégezhetjük úgy, hogy két sor közt haladva, egymáshoz érintjük a szembenálló napraforgótányérokat. De ez a módszer las­súbb, s csak egyszerre virágzó táblán eredményes. A napraforgótábla rendszerint nem virágzik egyenletesen, sőt ugyanannak a tányérnak is később virágzik a kö­zepe, mint a széle. A pótbeporzást egy-két nap múlva meg kell ismételni. A pótbeporzás nem kerül sok munkába; egy személy egy nap alatt 2000 négyszögölön is elvégezheti. Ezért a munkáért a tsz-ben 1,25 munkaegységet írnak a javára. Tehát eg­y tsz-ben 10 skat. hold napraforgó kétszeri pótbe­­porzása 16 munkanapot igényel s 20 munkaegységet kell ráfordítani. A kétszeri pótbeporzás holdamként átlag 2—2,5 mázsával növeli a terméseredményt. Ez tíz hol­don 20—25 mázsa terméstöbbletet jelent. Bőségesen meg­térül tehát a pótbeporzásra fordított munka. Termelőszövekezeteink, állami gazdaságaink s egyéni dolgozó parasztjaink az országban lehetőleg mindenütt végezzék el az idén a napraforgó pótbeporzását Évi 5000 literes fejési átlagért A Szevero­ljubinszki szovjet állami gazdaság állattenyésztői tavaly a tervben előirányzott 3400 liter helyett 4152 literes fejési átlagot értek el. A legutóbbi három év fejési átlagát ez­zel tehenenként 1287 literrel emelték. Az idén már 4500 literes fejési átlagot és ezzel 3000 liter terven felüli tej fejesét vállalták. A szovhoz állattenyésztői kimagasló eredményüket a helyes takarmányozás, sál, az állattartás feltételeinek javítá­sával és jobb munkaszervezéssel érték el. A szovhoz tehenei 1950-ben fejen­ként 21,2 mázsa szálastakarmányt, 14.7 mázsa keverék-, és 56.1 mázsa nedvdús takarmányt kaptak. Tavaly ezzel szemben szálastakarmány-adag­jukat 23.8 mázsáva­, a keveréktakar­­mányukat 15.6 mázsára, nedvdús ta­­karmányadagjukat pedig 91.8 mázsára emelték. Az állatok a megfelelő ta­­karmányozás hatásáral átlag 892 liter, rét több tejet adtak az előző évinél. Az egyes brigádok tejelési tervet készítenek maguknak. Ez a terv — az egyéni tulajdonságokat figyelembe­­véve — minden tehénre küdön-külön meghatározza a takarmány adagot és a tejelést. A főtehenész, a fejőnök és a többi állattenyésztő részvételével ha­vonta kétszer megbeszélést tart. Ezen a megbeszélésen 15 napra előre meg­állapítják az állatok fejadagját. A te­henek nagyon szívesen fogyasztják a keveréktakarmányokat, ennélfogva jobban is tejelnek tőlük. Leginkább az árpa- és zablisztet kedvelik korpával és olajpogácsával keverve. Aszályos években a nedvdús takar­mányok mellett többször etetnek szal­makeveréket is. A szalmát apróra vág­ják, majd 2.5 méter hosszú, 2 méter széles és 1.6 méter magas bádoggal bélelt faládában párolják. A gőzt 2,5 centi vastag csövek nyílásain fújják a ládába. Egyórai párolás után sóoldat­tal és gabonaliszttel beszórják, majd egyenletesen összekeverik. Az így nyert takarmányt is szívesen fogyaszt­ják a tehenek. A tejtermelés emelésében nagy sze­repe van a napirend pontos betartásának és az itatásnak is 1950-ben a szov­hoz átlagos tejtermelése 3260 liter volt. A legelmaradottabb állattenyésztő részleg ugyanekkor tehenenként csak 2964 liter tejet fejt. A hibák kijavítá­sával és az önitatóberendezés felállí­tásával a következő évben ez a rész­leg 1800 literre­ emelte átlagát és így a szovhoz legelső részlege lett. A magas tejtermelést nagyban elő­segíti a friss zöldtakarmányozás. Ebből a célból a brigádok feloszt­ják egymás közt a legelőket és saját területüket 8 pásztára hasítják. A le­­gelőpásztákat egymásután legeltetik s mire visszatérnek az elsőre — ismét friss fű fogadja a jólozágokat. Emellett minden csorda számára 50—60 hold egyéves füvet vetnek, takarmány­­káposztát, lóbabot és gyökértakar­mányt ültetnek. A­z állatokat naponta nyolcszor itatják. A szovhoz fejőnői két váltásban dol­goznak. Két-két fejőnő 18—22 tehenet kap gondozásra, attól függően, milyen tejelők a tehenek. Az első fejőnő reg­gel 4 órától délután 2 óráig, a másik pedig délután kettőtől éjfélig dolgo­zik. Ezalatt mindegyik két alkalom­mal fej és kétórás étkezési szünetet tart. Ez a beosztás hetenként változik. A szovhoz állattenyésztői már eddig is igen szép eredményeket értek el, de még ezeket se tartják véglegesnek. A brigádok, a fejőnők, a tehenészek állandó versenyben állanak. Az ered­ményeket rendszeresen figyelemmel kísérik és gyűléseken tárgyalják meg. A legjobb brigádokat vándorzászlóval tüntetik ki. A szovhoz élenjáró bri­gádjai most az évi 5000 literes fejési állagért versenyeznek! Száz anyajuhtól 219 bárány E. A. Norajev, a radszki t­erület „Iljics útja" kolhozának főjuhásza kiváló eredményeket ért el: 100 anya­juhtól 219 bárányt nevelt fel egy év alatt és gyapjúhozamukat juhonként 3 kilóval emelte. Kimagasló teljesítmé­nyét élenjáró juhtenyésztési módsze­­rével érte el. Norajev a téli szátlásulás idején juh­állományát nem és kor szerint csopor­tokra osztja. Különválasztja a vemhes és leellett anyákat is. Az utóbbiakat egybárányos és ikerbárányos csopor­tokra osztja, mert így az állatok gon­dozását jelentősen javíthatja. Az élenjáró főjuhász napjában négy ízben eteti állatait. Reggel melegvízzel párolt és sós ol­dattal öntözött szalmával, este pedig jó minőségű lucernaszénával eteti őket. A juhokat a zord idő kivételével nap­pal a szabadban tartja, napjában kétszer itatja és elegendő mennyiségű nyalósót ad eléjük. Ellés előtt az anyajuhokat fiaztatók­­ba hajtja. Az újszülött bárányok orrát megtisztítja a nyálkától, majd az anya­juh elé helyezi őket, hogy nyalogassa. Ezután külön helyiségbe teszi és csak 30—40 perc múlva engedi a bárányo­kat anyjukhoz. Előtte az anyajuh combjának belső felén és a tőgy kö­rül lenyírja a gyapjút. Ha a nagy­­szaporulatú anyáknak esetleg kevés a tejük, a bárányokat sötétben dajka­anya alá helyezi. Hogy az idegen bá­rányt a dajka befogadja, tejével előző­leg behinti, aláteszi és mindaddig tartja, amíg a dajka a bárányt a tő­­gyéhez nem engedi. Mikor a hó eltűnik­, Norajev levágja az állatok hosszúra nőtt körmeit és fokozatosan legelőhöz szoktatja őket. Az első napokban csak rövid időre en­gedi ki állatait és durva takarmányt ad nekik. Közben fokozatosan növeli a a legeltetés idejét és két hét múlva már teljesen áttér a legelőn való ta­karmányozásra. A legeltetés idején ügyel arra, hogy a nyár lassan mo­zogjon és így a bárányok ne marad­janak el anyjuktól, ne feküdjenek a csupasz földre és rendszeresen szop­janak. Forró időjárás esetén úgy le­gelteti a nyájat, hogy a nap hátulról vagy oldalról süsse, szeles időben pedig szél irányában legeltet. Kinntartózkodásuk alatt juhait nyalósóval póttakarmányozza, és na­ponta két-három ízben itatja. A kiváló főjuhász már a legeltetés alkalmával előkészíti állatait az üsze­­kedésre. A juhokat pároztatás előtt a legjobb legelőre hajtja, jó erőben tart­ja, mert így jobban megtermékenyül­nek. Télen Norajev a pároztatásra ke­rülő juhokat külön csoportokra osztja, javítja takarmányozásukat, jó minő­ségű szénát, erőtakarmányt és gyökér­­takarmányt ad nekik. A kosokat pá­roztatás előtt előtakarmányokkal, fő­ként zabbal eteti, de ügyel arra is, hogy el ne hízzanak. Norajev elvtárs a múlt évben mint­egy száz januárban és februárban ellett anyajuhot, júniusban és augusz­tusban is befedeztetett és így az első esésen kívül még több mint száz bá­rányt kapott. Ezzel a módszerrel egyes anyajuhok 4—5 bárányt is ellettek évente. Módszere nagy jelentőségét bizo­nyít­ja, hogy a juhtenyésztésből eredő jövedelem a kolhoz állattenyésztési összes bevételének 32 százalékára rú­gott. Egyedülálló teljesítményéért a kiváló főjuhász 35, a brigádja tagjai pedig 28 bárányt kaptak prémiumként E. A. Norajev most hároméves agrozootechnikai tanfolyamon tanul és sokat olvas az élenjáró juhtenyésztők eredményeiről. Rendszeresen levelez az ország legjobb juhászaival hogy átvegye tapasztalataikat, mert még eddigi eredményeit is túl akarja szárnyalni. J MEZŐGAZDASÁGI A KISKUNFÉLEGYHÁZI Felszaba­dulás tsz és 16 aratópárja eddig 17 hold őszi árpát és 26 hold rojsot vá­gott le. Már megkezdték a kukorica, csumiz, köles és takarmánykáposzta másodvetését.• FÁBIÁN JÓZSEF az érsekvadkerti gépállomás traktorosa és aratógép ke­zelőbe értékes újítást vezetett be aratógépén. A gép tartószerkezete alá egy csatornát helyezett el, ahová be­hullanak a kipergő­ szemek. Ez a kis szerkezet jelentősen csökkenti a szem­veszteséget.• A BÉKÉSCSABAI Előre tsz-ben mun­kába állt az új kombájn. Egy nap alatt 18 hold őszi árpát avattak-csépel­­tek vele. Péli György kombájnvezető délig nyolc holdat aratott le és csé­pelt el. Jó termése van az Előre tsz-nek: holdanként 16 mázsa ősziár­pája termett.# Új, SZOVJET MÓDSZERT vezettek be a kutasi állami gazdaságban. Az aratógép mögött gyorskévekötési mód­szerrel kötik a kévéket. Egy dolgozó a kötelet készíti és rakja le, a másik a markot igazítja össze és helyezi a kötélbe, a harmadik meg összeköti. A gazdaság három fiatalja: Oláh István, Kiss Teréz és Kozma Eszter már az első napon 4500 kévét kötött be az előírt 2754 helyett. VERSENYHÍRADÓ A BOGÁTMINDSZENTI­­állami gazdaság földjein két kévekötő arató­gép vágja a búzát. Pöntöl István és Szuleska István a gazdaság két kiváló aratógép kezelője versenyben végzik munkájukat. Délben már jelenthette Pöntöl István: 13 hold búzát aratott le. Négy holddal megelőzte verseny­társát.• JÁSZTELEKEN az egyénileg dol­gozó parasztok is versenyben végzik az aratási munkákat. Kiss-Bódi Antal 7 holdas, Agócs János 3 holdas és Kovács István 13 holdas dolgozó pa­raszt egymással versenyezve aratta le az őszi árpát. Mindhárman rövid te­nyészidejű kukoricát vetettek az árpa helyére.• SZÁZ HOLD tarlót szántottak fel a mórahalmi gépállomás traktorosai va­sárnap. Tíz gép éjjel-nappal szántott az ásotthalmi Iszcs­k földjein. * EGY ÓRA ALATT több mint 82 mázsa őszi árpát csépeltek el Bredjuk­­módszerrel a bari állami gazdaságban. Az 1370-es cséplőgépet 27 lóerős vil­lanymotor hajtotta.• A KECSKEMÉTI Győzelem tsz-ben a cséplést a saját erejükkel végzik el. Varga Istvánné, Tóth Józsefné, Iván Mária és Gál Teréz példamutatóan vállalkoztak a csépléshez. Szabad Föld ­ ITT AZ IDEJE... Végezzük el a kései ültetést­ vagy a fagy miatt visszamaradt burgonya második, harmadik töltögetését. A töltögetésnek most, a gyakori esők után különösen nagy a termésfokozó hatása, mert a nedves földben gyorsan fejlődnek a szár oldalhajtásai, amelye­ken a gumók képződnek. A gyümölcsösben kéthetenként meg kell ismételni az almamoly elleni permetezést. Az első hároifs permete­zéshez 0.5 százalékos, az utána követ­kezőkhöz pedig 0.7 százalékos arzén­­tartalmú szert (Darsirr-t) használjunk, bordós lébe vagy nyárihigitású mész­­kénlébe keverve. Alkalmazzunk her­nyófogó öveket is a fákon. Ha a kukorica elérte az 50—60 cn-­es magasságot, fattyazzuk meg. A fattyazást kézzel végezzük úgy, hogy a tövet megfogjuk s az oldalhajtáso­kat jó mélyen megmarkolva, oldalt húzva csavarjuk le a tőről. Ezzel a munkával nem szabad késlekednünk, mert a fattyúhajtások gyengítik a tövet és késleltetik az érést. Ajánlatos a fattyúzással egyidőben fejtrágyázni is a kukoricát. A tenyészidő alatti trágyá­zás gyorsítja a növény fejlődését és elősegíti a nagyobb terméseredmény elérését. A borsó és lencse aratását, nyüvé­­sét akkor kell elvégezni, mikor a mag már megkeményedett, de foggal még átharapható. A korareggeli órákban arassunk, hogy a mag ne peregjen. A borsó kézi nyüvésénél gyorsabb a toló­kaszával való aratás. Tolókasza körré­­nyen készíthető olyan kaszából, mely­nek letört a nyaka vagy a hegye. Az ilyen kasza közepéből kivágatunk egy 50 ent-es darabot és a képen látható módon nyélre erősíttetjük a kovács­csal. A tolókaszát a tolókapához hason­lóan mozgatjuk magunk előtt. A ka­szanyélre felcsúszott, levágott növényt úgy fordítjuk le, mintha villával rendet forgatnánk. A levágott borsót marok­­szedő gyűjti össze és rakja petrencébe. A borsót és lencsét azonnal el kell csépelni, mihelyt megszáradt. 1 1952 Július «L Az 500 holdnál nagyobb tsz-ek vetőmagtermelő parcellákat kötelesek létesíteni Erdei Ferenc elvtárs, földművelés­ügyi miniszter a Szabad Föld nemrégi számában mezőgazdaságunk néhány alapvető kérdéséről írt. Rámutatott arra,­­hogy termésátlagaink a gondos talajmunka ellenére is alacsonyak. En­nek egyik oka: a minőségi vetőmagvak elégtelen alkalmazása. A minőségi vetőmagellátás meggyor­sítása érdekében kormányunk most rendeletet adott ki az őszibúza, rozs és ősziárpa 1952. évi minőségi vetőmag­cseréjéről. (A rendelet száma: 57/1952. M. T.) A rendelet szerint állanti gazdasá­gainknak, kísérleti és tangazdasá­gainknak saját vetőmagellátásuk biztosítá­sára vetőmagtermő parcellákat kell létesíteni, s e parcellákon a legjobb agrotechni­kai módszerekkel kell gazdálkodni. A vetőmagtermelő parcellákra az álla­­mi gazdaságok elit, vagy II. fokú sza­porítási minőségi őszibúza, rozs és őszi árpa vetőmagot kapnak. Az 500 kat. holdnál nagyobb szántó­­területen gazdálkodó tsz-ek, tszcs-k is vetőmagtermelő parcellákat kötelesek létesíteni. Azokat a tsz-eket, amelyek a II. fokú szaporítási minőségű vető­mag termesztésére alkalmasak, a föld­művelésügyi miniszter július 15-ig ki­jelöli. A kijelölt tsz-eknek a körzet faj­tájának megfelelő II. fokú szaporítási minőségű őszibúzat, rozs és ősziárpa vetőmagot kell biztosítani. Ezek a tsz-ek összes vetésterületük egyheted részére kapnak cserevetőmagot. Az általános minőségi vetőmagcseré­re kijelölt területen levő tsz-ek és egyénileg termelők csak a minőségi vetőmagcsere ke­retében kapott vetőmagot vethetik el. Kivételt képeznek ez alól azok a tsz-ek, amelyek saját vetőmagtermelő parcel­lákra II. fokú szaporítási minőségi ve­tőmagot kaptak. A minőségi vetőmagcseréért 10 szá­zalékkal több azonos fajú szokvány, minőségű terményt kell cserébe adni. A minőségi vetőmagot már nem kell tisztítani, mivel azt a termelők meg­tisztítva, fémzárolt zsákokban kapják. A minőségi vetőmagcserét a Termény­­forgalmi Egyesülés vállalatai bonyo­lítják le úgy, hogy az ősziárpa kiosz­tása legkésőbb szeptember 5-ig, a rozs kiosztása szeptember 20-ig, az őszi­búza kiosztása pedig legkésőbb szep­tember 30-ig befejeződjék. Az egyénileg dolgozó parasztok a minőségi vetőmagot a helyi termény­­gyűjtőtől kapják a megfelelő mennyi­ségű cseretermény ellenében. ­ Jól használjuk ki aratógépeinket A búza már­­csaknem mindenütt viaszérésben van. Ebben az időben kell az aratását megkezdenünk, mert ilyenkor kerülhető el legjobban a szemveszteség s a viaszérésben aratott búza adja a legjobb minőségű szemet. Az aratógépek teljesítőképességét a legnagyobb mértékben ki kell hasz­nálnunk. A búza már viaszérésben is elég száraz ahhoz, hogy aratógéppel vághassuk. Ilyenkor a gép után nem marad kalász, mert a búza szalmája még rugalmas, a kalász rém törik. Az aratógépet úgy vontassuk, hogy tel­jes munkaszélességét kihasználjuk. A menet közben esetleg előforduló léc­törést, ponyvahasadást azonnal ja­vítsuk ki. Ezek a sérülések okozzák a legtöbb szemveszteséget, mert törik, zúzzák a kalászokat. Az aratógép kötőszerk­ezetét úgy ál­lítsuk be, hogy ne kössön túl nagy ké­véket, mert akkor szakad a zsineg, — de túl apró kévéket se kössön, mert ez zsinegpocsékol­ást jelent. A zsineg te­szesen kössön. A lazán kötött kévék­ből hordásnál sok szál kihull, ösz­­szehordásnál a kévéket ne a zsinegnél fogjuk, hanem a zsineg mentén mar­koljuk át a gabonaszálakat, így aka­dályozzuk meg a zsineg elszakadását. A kévéket naponta hordjuk össze, nehogy esetleg eső, vihar kárt tegyen a­z összehordásán gabonában. Az aratógép finom szerkezetére, amely gondos kezelést, ápolást igé­nyel, nagyon ügyeljenek a gépkezelők. A legkisebb hibát is azonnal ki kell javítani rajta, mert a zavartalan munkát csak így biztosíthatjuk. "

Next