Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1952-07-06 / 27. szám
9 Végezzük el a napraforgó pótbeporzásást! Országszerte virágzik a napraforgó. Elérkezett a pótbeporzás ideje. Megfigyelhette mindenki, hogy gyakran a legnagyobb napraforgótárnyéroknak is csak a szélén találunk kifejlett magvakat, a közepén csak léha szemek vannak. Ennek az az oka, hogy magára hagyott napraforgótáblán a tányérok közepére alig jut virágpor, nem termékenyülnek meg a szemek. A pótbeporzással a tányér közepén levő virágokat is megtermékenyítjük, utána szép tömött magvak fejlődnek a tányér közepén is. A pótbeporzást legeredményesebben a Szovjetunióban használt s nálunk is könnyen elkészíthető Muszijkókesztyűvel végezhetjük el. A puha szövetből vagy nyúlszőrből készített kerek kesztyűs olyan nagy legyen, mint az átlagos napraforgótányér. A kesztyűt tömjük ki vattával, vagy más puha anyaggal úgy, hogy kissé kipúposodjék. A tányérokat a kesztyűvel nem túlságosan erősen ré megdörzsöljük, így visszük át a virágport egyik tányérról a másikra. A pótbeporzást segédeszköz nélkül is elvégezhetjük úgy, hogy két sor közt haladva, egymáshoz érintjük a szembenálló napraforgótányérokat. De ez a módszer lassúbb, s csak egyszerre virágzó táblán eredményes. A napraforgótábla rendszerint nem virágzik egyenletesen, sőt ugyanannak a tányérnak is később virágzik a közepe, mint a széle. A pótbeporzást egy-két nap múlva meg kell ismételni. A pótbeporzás nem kerül sok munkába; egy személy egy nap alatt 2000 négyszögölön is elvégezheti. Ezért a munkáért a tsz-ben 1,25 munkaegységet írnak a javára. Tehát egy tsz-ben 10 skat. hold napraforgó kétszeri pótbeporzása 16 munkanapot igényel s 20 munkaegységet kell ráfordítani. A kétszeri pótbeporzás holdamként átlag 2—2,5 mázsával növeli a terméseredményt. Ez tíz holdon 20—25 mázsa terméstöbbletet jelent. Bőségesen megtérül tehát a pótbeporzásra fordított munka. Termelőszövekezeteink, állami gazdaságaink s egyéni dolgozó parasztjaink az országban lehetőleg mindenütt végezzék el az idén a napraforgó pótbeporzását Évi 5000 literes fejési átlagért A Szeveroljubinszki szovjet állami gazdaság állattenyésztői tavaly a tervben előirányzott 3400 liter helyett 4152 literes fejési átlagot értek el. A legutóbbi három év fejési átlagát ezzel tehenenként 1287 literrel emelték. Az idén már 4500 literes fejési átlagot és ezzel 3000 liter terven felüli tej fejesét vállalták. A szovhoz állattenyésztői kimagasló eredményüket a helyes takarmányozás, sál, az állattartás feltételeinek javításával és jobb munkaszervezéssel érték el. A szovhoz tehenei 1950-ben fejenként 21,2 mázsa szálastakarmányt, 14.7 mázsa keverék-, és 56.1 mázsa nedvdús takarmányt kaptak. Tavaly ezzel szemben szálastakarmány-adagjukat 23.8 mázsáva, a keveréktakarmányukat 15.6 mázsára, nedvdús takarmányadagjukat pedig 91.8 mázsára emelték. Az állatok a megfelelő takarmányozás hatásáral átlag 892 liter, rét több tejet adtak az előző évinél. Az egyes brigádok tejelési tervet készítenek maguknak. Ez a terv — az egyéni tulajdonságokat figyelembevéve — minden tehénre küdön-külön meghatározza a takarmány adagot és a tejelést. A főtehenész, a fejőnök és a többi állattenyésztő részvételével havonta kétszer megbeszélést tart. Ezen a megbeszélésen 15 napra előre megállapítják az állatok fejadagját. A tehenek nagyon szívesen fogyasztják a keveréktakarmányokat, ennélfogva jobban is tejelnek tőlük. Leginkább az árpa- és zablisztet kedvelik korpával és olajpogácsával keverve. Aszályos években a nedvdús takarmányok mellett többször etetnek szalmakeveréket is. A szalmát apróra vágják, majd 2.5 méter hosszú, 2 méter széles és 1.6 méter magas bádoggal bélelt faládában párolják. A gőzt 2,5 centi vastag csövek nyílásain fújják a ládába. Egyórai párolás után sóoldattal és gabonaliszttel beszórják, majd egyenletesen összekeverik. Az így nyert takarmányt is szívesen fogyasztják a tehenek. A tejtermelés emelésében nagy szerepe van a napirend pontos betartásának és az itatásnak is 1950-ben a szovhoz átlagos tejtermelése 3260 liter volt. A legelmaradottabb állattenyésztő részleg ugyanekkor tehenenként csak 2964 liter tejet fejt. A hibák kijavításával és az önitatóberendezés felállításával a következő évben ez a részleg 1800 literre emelte átlagát és így a szovhoz legelső részlege lett. A magas tejtermelést nagyban elősegíti a friss zöldtakarmányozás. Ebből a célból a brigádok felosztják egymás közt a legelőket és saját területüket 8 pásztára hasítják. A legelőpásztákat egymásután legeltetik s mire visszatérnek az elsőre — ismét friss fű fogadja a jólozágokat. Emellett minden csorda számára 50—60 hold egyéves füvet vetnek, takarmánykáposztát, lóbabot és gyökértakarmányt ültetnek. Az állatokat naponta nyolcszor itatják. A szovhoz fejőnői két váltásban dolgoznak. Két-két fejőnő 18—22 tehenet kap gondozásra, attól függően, milyen tejelők a tehenek. Az első fejőnő reggel 4 órától délután 2 óráig, a másik pedig délután kettőtől éjfélig dolgozik. Ezalatt mindegyik két alkalommal fej és kétórás étkezési szünetet tart. Ez a beosztás hetenként változik. A szovhoz állattenyésztői már eddig is igen szép eredményeket értek el, de még ezeket se tartják véglegesnek. A brigádok, a fejőnők, a tehenészek állandó versenyben állanak. Az eredményeket rendszeresen figyelemmel kísérik és gyűléseken tárgyalják meg. A legjobb brigádokat vándorzászlóval tüntetik ki. A szovhoz élenjáró brigádjai most az évi 5000 literes fejési állagért versenyeznek! Száz anyajuhtól 219 bárány E. A. Norajev, a radszki terület „Iljics útja" kolhozának főjuhásza kiváló eredményeket ért el: 100 anyajuhtól 219 bárányt nevelt fel egy év alatt és gyapjúhozamukat juhonként 3 kilóval emelte. Kimagasló teljesítményét élenjáró juhtenyésztési módszerével érte el. Norajev a téli szátlásulás idején juhállományát nem és kor szerint csoportokra osztja. Különválasztja a vemhes és leellett anyákat is. Az utóbbiakat egybárányos és ikerbárányos csoportokra osztja, mert így az állatok gondozását jelentősen javíthatja. Az élenjáró főjuhász napjában négy ízben eteti állatait. Reggel melegvízzel párolt és sós oldattal öntözött szalmával, este pedig jó minőségű lucernaszénával eteti őket. A juhokat a zord idő kivételével nappal a szabadban tartja, napjában kétszer itatja és elegendő mennyiségű nyalósót ad eléjük. Ellés előtt az anyajuhokat fiaztatókba hajtja. Az újszülött bárányok orrát megtisztítja a nyálkától, majd az anyajuh elé helyezi őket, hogy nyalogassa. Ezután külön helyiségbe teszi és csak 30—40 perc múlva engedi a bárányokat anyjukhoz. Előtte az anyajuh combjának belső felén és a tőgy körül lenyírja a gyapjút. Ha a nagyszaporulatú anyáknak esetleg kevés a tejük, a bárányokat sötétben dajkaanya alá helyezi. Hogy az idegen bárányt a dajka befogadja, tejével előzőleg behinti, aláteszi és mindaddig tartja, amíg a dajka a bárányt a tőgyéhez nem engedi. Mikor a hó eltűnik, Norajev levágja az állatok hosszúra nőtt körmeit és fokozatosan legelőhöz szoktatja őket. Az első napokban csak rövid időre engedi ki állatait és durva takarmányt ad nekik. Közben fokozatosan növeli a a legeltetés idejét és két hét múlva már teljesen áttér a legelőn való takarmányozásra. A legeltetés idején ügyel arra, hogy a nyár lassan mozogjon és így a bárányok ne maradjanak el anyjuktól, ne feküdjenek a csupasz földre és rendszeresen szopjanak. Forró időjárás esetén úgy legelteti a nyájat, hogy a nap hátulról vagy oldalról süsse, szeles időben pedig szél irányában legeltet. Kinntartózkodásuk alatt juhait nyalósóval póttakarmányozza, és naponta két-három ízben itatja. A kiváló főjuhász már a legeltetés alkalmával előkészíti állatait az üszekedésre. A juhokat pároztatás előtt a legjobb legelőre hajtja, jó erőben tartja, mert így jobban megtermékenyülnek. Télen Norajev a pároztatásra kerülő juhokat külön csoportokra osztja, javítja takarmányozásukat, jó minőségű szénát, erőtakarmányt és gyökértakarmányt ad nekik. A kosokat pároztatás előtt előtakarmányokkal, főként zabbal eteti, de ügyel arra is, hogy el ne hízzanak. Norajev elvtárs a múlt évben mintegy száz januárban és februárban ellett anyajuhot, júniusban és augusztusban is befedeztetett és így az első esésen kívül még több mint száz bárányt kapott. Ezzel a módszerrel egyes anyajuhok 4—5 bárányt is ellettek évente. Módszere nagy jelentőségét bizonyítja, hogy a juhtenyésztésből eredő jövedelem a kolhoz állattenyésztési összes bevételének 32 százalékára rúgott. Egyedülálló teljesítményéért a kiváló főjuhász 35, a brigádja tagjai pedig 28 bárányt kaptak prémiumként E. A. Norajev most hároméves agrozootechnikai tanfolyamon tanul és sokat olvas az élenjáró juhtenyésztők eredményeiről. Rendszeresen levelez az ország legjobb juhászaival hogy átvegye tapasztalataikat, mert még eddigi eredményeit is túl akarja szárnyalni. J MEZŐGAZDASÁGI A KISKUNFÉLEGYHÁZI Felszabadulás tsz és 16 aratópárja eddig 17 hold őszi árpát és 26 hold rojsot vágott le. Már megkezdték a kukorica, csumiz, köles és takarmánykáposzta másodvetését.• FÁBIÁN JÓZSEF az érsekvadkerti gépállomás traktorosa és aratógép kezelőbe értékes újítást vezetett be aratógépén. A gép tartószerkezete alá egy csatornát helyezett el, ahová behullanak a kipergő szemek. Ez a kis szerkezet jelentősen csökkenti a szemveszteséget.• A BÉKÉSCSABAI Előre tsz-ben munkába állt az új kombájn. Egy nap alatt 18 hold őszi árpát avattak-csépeltek vele. Péli György kombájnvezető délig nyolc holdat aratott le és csépelt el. Jó termése van az Előre tsz-nek: holdanként 16 mázsa ősziárpája termett.# Új, SZOVJET MÓDSZERT vezettek be a kutasi állami gazdaságban. Az aratógép mögött gyorskévekötési módszerrel kötik a kévéket. Egy dolgozó a kötelet készíti és rakja le, a másik a markot igazítja össze és helyezi a kötélbe, a harmadik meg összeköti. A gazdaság három fiatalja: Oláh István, Kiss Teréz és Kozma Eszter már az első napon 4500 kévét kötött be az előírt 2754 helyett. VERSENYHÍRADÓ A BOGÁTMINDSZENTIállami gazdaság földjein két kévekötő aratógép vágja a búzát. Pöntöl István és Szuleska István a gazdaság két kiváló aratógép kezelője versenyben végzik munkájukat. Délben már jelenthette Pöntöl István: 13 hold búzát aratott le. Négy holddal megelőzte versenytársát.• JÁSZTELEKEN az egyénileg dolgozó parasztok is versenyben végzik az aratási munkákat. Kiss-Bódi Antal 7 holdas, Agócs János 3 holdas és Kovács István 13 holdas dolgozó paraszt egymással versenyezve aratta le az őszi árpát. Mindhárman rövid tenyészidejű kukoricát vetettek az árpa helyére.• SZÁZ HOLD tarlót szántottak fel a mórahalmi gépállomás traktorosai vasárnap. Tíz gép éjjel-nappal szántott az ásotthalmi Iszcsk földjein. * EGY ÓRA ALATT több mint 82 mázsa őszi árpát csépeltek el Bredjukmódszerrel a bari állami gazdaságban. Az 1370-es cséplőgépet 27 lóerős villanymotor hajtotta.• A KECSKEMÉTI Győzelem tsz-ben a cséplést a saját erejükkel végzik el. Varga Istvánné, Tóth Józsefné, Iván Mária és Gál Teréz példamutatóan vállalkoztak a csépléshez. Szabad Föld ITT AZ IDEJE... Végezzük el a kései ültetést vagy a fagy miatt visszamaradt burgonya második, harmadik töltögetését. A töltögetésnek most, a gyakori esők után különösen nagy a termésfokozó hatása, mert a nedves földben gyorsan fejlődnek a szár oldalhajtásai, amelyeken a gumók képződnek. A gyümölcsösben kéthetenként meg kell ismételni az almamoly elleni permetezést. Az első hároifs permetezéshez 0.5 százalékos, az utána következőkhöz pedig 0.7 százalékos arzéntartalmú szert (Darsirr-t) használjunk, bordós lébe vagy nyárihigitású mészkénlébe keverve. Alkalmazzunk hernyófogó öveket is a fákon. Ha a kukorica elérte az 50—60 cn-es magasságot, fattyazzuk meg. A fattyazást kézzel végezzük úgy, hogy a tövet megfogjuk s az oldalhajtásokat jó mélyen megmarkolva, oldalt húzva csavarjuk le a tőről. Ezzel a munkával nem szabad késlekednünk, mert a fattyúhajtások gyengítik a tövet és késleltetik az érést. Ajánlatos a fattyúzással egyidőben fejtrágyázni is a kukoricát. A tenyészidő alatti trágyázás gyorsítja a növény fejlődését és elősegíti a nagyobb terméseredmény elérését. A borsó és lencse aratását, nyüvését akkor kell elvégezni, mikor a mag már megkeményedett, de foggal még átharapható. A korareggeli órákban arassunk, hogy a mag ne peregjen. A borsó kézi nyüvésénél gyorsabb a tolókaszával való aratás. Tolókasza körrényen készíthető olyan kaszából, melynek letört a nyaka vagy a hegye. Az ilyen kasza közepéből kivágatunk egy 50 ent-es darabot és a képen látható módon nyélre erősíttetjük a kovácscsal. A tolókaszát a tolókapához hasonlóan mozgatjuk magunk előtt. A kaszanyélre felcsúszott, levágott növényt úgy fordítjuk le, mintha villával rendet forgatnánk. A levágott borsót marokszedő gyűjti össze és rakja petrencébe. A borsót és lencsét azonnal el kell csépelni, mihelyt megszáradt. 1 1952 Július «L Az 500 holdnál nagyobb tsz-ek vetőmagtermelő parcellákat kötelesek létesíteni Erdei Ferenc elvtárs, földművelésügyi miniszter a Szabad Föld nemrégi számában mezőgazdaságunk néhány alapvető kérdéséről írt. Rámutatott arra,hogy termésátlagaink a gondos talajmunka ellenére is alacsonyak. Ennek egyik oka: a minőségi vetőmagvak elégtelen alkalmazása. A minőségi vetőmagellátás meggyorsítása érdekében kormányunk most rendeletet adott ki az őszibúza, rozs és ősziárpa 1952. évi minőségi vetőmagcseréjéről. (A rendelet száma: 57/1952. M. T.) A rendelet szerint állanti gazdaságainknak, kísérleti és tangazdaságainknak saját vetőmagellátásuk biztosítására vetőmagtermő parcellákat kell létesíteni, s e parcellákon a legjobb agrotechnikai módszerekkel kell gazdálkodni. A vetőmagtermelő parcellákra az állami gazdaságok elit, vagy II. fokú szaporítási minőségi őszibúza, rozs és őszi árpa vetőmagot kapnak. Az 500 kat. holdnál nagyobb szántóterületen gazdálkodó tsz-ek, tszcs-k is vetőmagtermelő parcellákat kötelesek létesíteni. Azokat a tsz-eket, amelyek a II. fokú szaporítási minőségű vetőmag termesztésére alkalmasak, a földművelésügyi miniszter július 15-ig kijelöli. A kijelölt tsz-eknek a körzet fajtájának megfelelő II. fokú szaporítási minőségű őszibúzat, rozs és ősziárpa vetőmagot kell biztosítani. Ezek a tsz-ek összes vetésterületük egyheted részére kapnak cserevetőmagot. Az általános minőségi vetőmagcserére kijelölt területen levő tsz-ek és egyénileg termelők csak a minőségi vetőmagcsere keretében kapott vetőmagot vethetik el. Kivételt képeznek ez alól azok a tsz-ek, amelyek saját vetőmagtermelő parcellákra II. fokú szaporítási minőségi vetőmagot kaptak. A minőségi vetőmagcseréért 10 százalékkal több azonos fajú szokvány, minőségű terményt kell cserébe adni. A minőségi vetőmagot már nem kell tisztítani, mivel azt a termelők megtisztítva, fémzárolt zsákokban kapják. A minőségi vetőmagcserét a Terményforgalmi Egyesülés vállalatai bonyolítják le úgy, hogy az ősziárpa kiosztása legkésőbb szeptember 5-ig, a rozs kiosztása szeptember 20-ig, az őszibúza kiosztása pedig legkésőbb szeptember 30-ig befejeződjék. Az egyénileg dolgozó parasztok a minőségi vetőmagot a helyi terménygyűjtőtől kapják a megfelelő mennyiségű cseretermény ellenében. Jól használjuk ki aratógépeinket A búza márcsaknem mindenütt viaszérésben van. Ebben az időben kell az aratását megkezdenünk, mert ilyenkor kerülhető el legjobban a szemveszteség s a viaszérésben aratott búza adja a legjobb minőségű szemet. Az aratógépek teljesítőképességét a legnagyobb mértékben ki kell használnunk. A búza már viaszérésben is elég száraz ahhoz, hogy aratógéppel vághassuk. Ilyenkor a gép után nem marad kalász, mert a búza szalmája még rugalmas, a kalász rém törik. Az aratógépet úgy vontassuk, hogy teljes munkaszélességét kihasználjuk. A menet közben esetleg előforduló léctörést, ponyvahasadást azonnal javítsuk ki. Ezek a sérülések okozzák a legtöbb szemveszteséget, mert törik, zúzzák a kalászokat. Az aratógép kötőszerkezetét úgy állítsuk be, hogy ne kössön túl nagy kévéket, mert akkor szakad a zsineg, — de túl apró kévéket se kössön, mert ez zsinegpocsékolást jelent. A zsineg teszesen kössön. A lazán kötött kévékből hordásnál sok szál kihull, öszszehordásnál a kévéket ne a zsinegnél fogjuk, hanem a zsineg mentén markoljuk át a gabonaszálakat, így akadályozzuk meg a zsineg elszakadását. A kévéket naponta hordjuk össze, nehogy esetleg eső, vihar kárt tegyen az összehordásán gabonában. Az aratógép finom szerkezetére, amely gondos kezelést, ápolást igényel, nagyon ügyeljenek a gépkezelők. A legkisebb hibát is azonnal ki kell javítani rajta, mert a zavartalan munkát csak így biztosíthatjuk. "