Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1952-07-06 / 27. szám
19,"2 méffius 3. Szabad Föld Pártunk felvilágosító munkájának döntő része van népünk öntudatának fejlődésében Az MDP Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1952 június 27—28-án ülést tartott. Az ülésen Horváth Márton elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja tartott beszámolót „A párt felvilágosító munkája a tömegek között” címmel. Utána az ülés második napirendi pontjaként Farkas Mihály elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja s honvédelmi miniszter tartott előadást „A párt munkája az ifjúság között”. Horváth Márton elvtárs a szocializmusban elért eredményeinkről szólva megállapította: legjelentősebb győzelmünk a dolgozó nép öntudatának fejlődése. Népünk öntudatának fejlődésében döntő része van pártunk felvilágosító munkájának, lendületesebb, állandóbb, gazdagabban érvelő és erősebben a termelés felé forduló agitációnknak Harc a klerikális reakció ellen E kedvező fejlődés azonban nem általános. Szocialista fejlődésünk több területén komoly elmaradások, fogyatékosságok mutatkoznak. A szociáldemokratizmus veszélyességéről szólva a továbbiakban Horváth Márton elvtárs részletesebben beszélt a klerikális reakció elleni harcról. Rámutatott arra, hogy párt- és állami szervezeteink elhanyagolják a klerikális reakció elleni harcot és újra tért hódítanak az egyházi reakció „ártalmatlanságáról” szóló illúziók. A Mindszenti és Gmsz-per, a Wall Streetés a Vatikán magyarországi megbízottaira mért csapások persze, az ellenség számára súlyos vereséget jelentettek, az egyházak és az állam között létrejött megegyezések persze népi demokratikus rendszerünk erejét bizonyítják és kétségtelen eredmény a papi békemozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra, hogy most már azt higgyük: Mindszenty és Grósz embereiből, a tegnapi farkasokból mára ártalmatlan bárányok lettek. Megengedhetetlen, hogy pártfunkcionáriusaink és tagságunk egy része elfeledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és opportunizmust tanúsít az osztályharcnak ezen a frontján. Tarthatatlan állapot, hogy egyes helyeken pártfunkcionáriusok részt vesznek egyházi megnyilvánulásokon. Hogyan neveli népét, hogyan végzi majd pártmunkáját, amelynek elválaszthatatlan része a klerikális reakció elleni harc, aki saját gyermekének nevelésében olyanoknak enged beleszólást, akik a lelki terror minden eszközét felhasználják arra, hogy szembefordítsák a gyerekeket az állammal, az iskolával, a tanulással és nem utolsósorban a kommunista szülőkkel is! A mi elvtársainkat gyakran megtéveszti az, hogy az egyházi reakció, amely Mindszenty és Grósz példájából megtanulta, hogy a mai erőviszonyok mellett merev ellenállással elsősorban ő jár pórul , taktikát változtatott és kényszerűségből részben „demokratának" álcázza magát. A mi álláspontunk mindig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése mellett támogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos keretek között be is kell vonni őket a békemozgalomba, bár ugyanakkor óvakodni kell a politikai vagy vallási tevékenységükkel kapcsolatos illúzióktól. Sok helyen nemcsak a béke hívének ismerik el az ilyen papot, hanem mindjárt be is vonják a tszcs-be, mint Kuncsorba községben történt (Szolnok megye), sőt felkérik, hogy a tszcs-vezetőségben lássa el a gazdasági vezetést, mint Nemesbük községben (Veszprém megye). A klerikális reakció módszerei rendkívül változatosak, méltóak az alkalmazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyományaihoz. Fel kell számolnunk az egyházi reakció állítólagos „békés” szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket. Rendszeres propagandamunkával világossá kell tenni a párton belül azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a népnek. Funkcionáriusainktól, öntudatosabb párttagjainktól meg kell követelni, hogy ezen a téren is egyénileg is mutassanak példát a párttagság egészének, sőt ezt pártszerű formában számon is kell kérni azoktól, akik erről megfeledkeznek, akik részt vesznek (vagy máskép segédkeznek) egyházi rendezvényeken, vagy gyermekeiket hittanra járatják. Figyelmeztetni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra, s ahol szükséges, alapos népnevelő, felvilágosító munkával segíteni kell őket abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan vallásos elmaradottságot leküzdjék magukban. Nem kisebb aktivitást kell kifejtenünk a kevésbbé öntudatos elemek, a pártolnkívüli hívők tömegei közt... Különös figyelmet kell fordítani olyan politikailag és gazdaságilag fontos rétegre, mint a bányászság , a nők jelentős tömegeire és az ifjúságra, amely a klerikális reakció erkölcs- és fegyelemrontó tevékenységének központjában áll. A kulák az imperialisták háborús terveinek szövetségese Az opportunizmus egyik legsúlyosabb megnyilvánulási formája az a megengedhetetlen liberalizmus, amelyet falusi párt- és tanácsszerveink nagy része a kulákokkal szemben tanúsít. A falusi osztályharc első vonalában harcoló elvtársaink gyakran éppen a fő ellenséget tévesztik szem elől. Megfeledkeznek arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmányoló osztályok legerősebb és utolsó képviselője a kulák. Nem nevezhető másnak, mint az osztályérzék eltompulásának az a gyakorlat, hogy gyakran a kulák beadási terheit hárítják át a dolgozó parasztok vállaira, ahelyett, hogy érvényt szereznének államunk rendelkezéseinek, amelyek tudvalevőleg a dolgozó parasztot védik a kulákkal szemben és nem megfordítva. A sertésbeadási kötelezettség elszámoltatása során a hátralékban lévő kulákok közül országosan mindössze 10 százaléknál történt igénybevétel. Somogyban csak a kutatók 60 százalékára vetettek ki sertésbeadást, de ebből is csak 30 százalék teljesített határidőre. Fejér megyében a dolgozó parasztság 88,2 százaléka, a kulitok 45,7 százaléka teljesítette sertésbeadási kötelezettségiét. Miközben egyes tanácsaink a kulákokkal különbékét kötnek, a hiányt jogtalanul kivetik a dolgozó parasztokra. Például a seregélyes kulákok 67 sertéssel tartoznak, de ahelyett, hogy rajtuk keresték volna, egyszerűen kivetették azokra a dolgozó parasztokra, akik már teljesítették kötelezettségüket. Vannak párt- és tanácsszerveink, például a mátészalkai járási begyűjtési osztály, amelyek azt válaszolják erre, hogy a kulitok szegények. Természetesen: a kizsákmányolás „jogában" korlátozott kulák, különösen, ha nem nagyon fűlik a foga a munkához, remélhetőleg valóban „szegényebb", mint volt. S az is természetes, hogy a becsületesen dolgozó parasztok egyetlen kategóriájára sem illik ma már a „szegény” jelző. Várjon tudják-e egyes falusi, párt- és tanácsszerveink, hogy az ilyen „vedd, ahol éred” begyűjtéssel a párt helyes paraszti osztálypolitikáját helyettesítik észrevétlenül ellenséges osztálypolitikával? A tények azt bizonyítják, hogy tanácsszerveink a kulákok nagy részére nem vetettek ki hízottsertés beadási kötelezettséget a félévi különkivetés keretében. Nem követelik meg a földjüknek megfelelő számú állat tartását és eltűrik, hogy a kulákok az állatállomány lecsökkentésével szabotálják beadási kötelezettségüket. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése szerint egy év alatt kerek százezer kát. holdra tehető az a kulákföldterület, amelyet a fennálló rendelkezések megsértésével a helyi tanácsok különböző címen nem kulákfölddé minősítettek. Feltűnik a kulákföld, sokszor a kulák és az állatállománya — később a kulák megkerül, mint „új beléjöő dolgozó paraszt a tszcs-be", a földje pedig valamelyik sógor, vagy koma „dolgozó paraszti tulajdonaként". Elég lesz egyetlen szégyenletes példa erre. A csongrádmegyei Csorva község Kiss Imre termelőszövetkezete arról az elvtársról van elnevezve, akit két éve a kulákok állatiasan meggyilkoltak. Ennek a szövetkezetnek a vezető tisztségeibe kulákok épültek be és kiüldözték a dolgozó parasztokat. Kulák volt a tsz-elnök, a tanácselnök és a tsz párttitkár, akinek a múltban 26 hold földje és fűszerüzlete volt. Minderről tudott a járási bizottság, de mindaddig szemet hunyt, amíg a sajtó és a felsőbb pártszervek közbe nem léptek. Amint mondták, attól féltek, hogy a szövetkezet felbomlik, ha a kulákokat kizárják. Fel kell vetni elvtársak, mi az alapja az ilyen nem egyedülálló, rothadt opportunista magatartásnak? Az éberség és az osztályérzék eltompulása és sok esetben cimborálás az ellenséggel. Fel kell lépni a falusi felvilágosító munkában a kulák veszélyességének lebecsülésével, a „szétvert ellenség” hangulatával szemben. Fel kell tárni a falu népe előtt a mai meghunyászkodó kulák múltbeli tevékenységét. A meg kell szólaltatni azokat, akiket közvetlenül kizsákmányolt, volt cselédeit, napszámosokat, igakölcsönvevőket. A falusi agitációban a kulákságot nemcsak személy szerint, hanem mint ellenséges A Központi Vezetőségi ülés második napján Farkas Mihály elvtárs tartott beszámolót a magyar ifjúság helyzetéről s az ifjúság nevelése terén a DISZ előtt álló feladatokról. — Az országunkban, népünkben végbemenő változások, népi demokráciánk összfejlődése gyökeresen megváltoztatta ifjúságunk létét, tehát öntudatát, egész szellemét is — mondotta többek között Farkas elvtárs. — A változás abban áll, hogy a magyar dolgozó ifjúság egyre szélesebb tömegei mind tudatosabban, egyre lelkesebben vesznek részt abban a munkában, amellyel népünk lerakta a szocializmus alapjait, építi aszocialista Magyarországot. Ez vonatkozik elsősorban a munkásifjúságra, de vonatkozik jelentős mértékben a dolgozó parasztfiatalságra és a tanulóifjúságra is, amely egyre inkább vér dolgozó népünk véréből, hús a húsából. De súlyos hiba volna mindebből azt a következtetést levonni, hogy a magyar ifjúságban már minden rendben van, hogy a DISZ egyetlen feladata: átvenni az ifjúság lendületét. Nem, elvtársak, a mi ifjúságunkban még korántsincs minden rendben. A mi ifjúságunk öntudatában, magatartásában vannak még jócskán hibák, amelyek elöl nem hunyhatjuk be szemünket és amelyekkel fel kell vennünk a harcot. Farkas elvtárs beszéde további részében részletesen foglalkozott a DISZ vezetésének kérdéseivel. Rámutatott arra, hogy az ifjúság nevelését, a DISZ-szervezetek irányítását és támogatását a párt állandó jellegű, egyik legdöntőbb politikai feladatának kell tekinteni. Részletesen foglalkozott Farkas elvtárs a parasztfiatalság mai helyzetével is s ezen a téren a DISZ előtt álló legfontosabb teendőkkel. A falusi ifjúság politikai fejlődésében nagy elmaradás tapasztalható — állapította meg Farkas elvtárs. — Soraiban érezhető a legerősebben az ellenség, különösen a klerikális reakció befolyása. A falusi ifjúság politikai nevelése terén súlyos mulasztások terhelik elsősorban pártszervezeteinket, mert különösen a megyei, járási pártbizottságok elhanyagolták a falusi ifjúság közötti politikai nevelőmunkát, s ezért a DISZ nem osztályt is le kell leplezni, amely a nagy birtokrendszer utóvédje, az imperialisták háborús tékéinek szövetségese. Háború árán szeretné visszanyerni régi kizsákmányoló szerepét a nagybirtok-rendszerrel, a csendőrterrorral, a dolgozó parasztok nyomorával együtt. A kulák „passzivitása" — ha ugyanezt az elbujást passzivitásnak lehet nevezni — csapda, amellyel a dolgozó parasztságot akarja megtéveszteni. A törvény teljes szigorával kell lesújtani a feketevágó, adócsaló, a beadást és a földmegművelést szabotáló, a rémhírterjesztő, a szövetkezetbe csalárd módon befurakodó küldőrt. A termelőszövetkezeti tagok az új paraszti élet úttörői . Térjünk rá a termelőszövetkezetek megszilárdításának kérdésére. Ahhoz, hogy a dolgozó parasztsággal megismertessük és elfogadtassuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit, fő feladat, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorában dolgozók között kifejlesszük a szocialista öntudat olyan fokát, amely biztosítja a fegyelmezett munkát, az állam iránti kötelezettségek példamutató teljesítését, a közös tulajdon védelmét, a termelés magasabb kultúrájának elsajátítását és alkalmazását. A termelőszövetkezetek, különösen az állatbeadásnál elmaradnak az állam tudott megerősödni a falusi ifjúság soraiban... A parasztfiatalság meggyőzése szocialista út helyességéről A DISZ-nek a falun a tsz, de még inkább az egyénileg gazdálkodó parasztfiatalság között különlegesen fontos feladat jutott. Olyan feladat, amelyet a párt vezetésével csakis a DISZ végezhet el és semmiféle más szervezet nem. Ez a feladat: a parasztfiatalság* meggyőzése a szocialista út helyességéről a mezőgazdaságban s ennek a fiatalságnak — a társas szövetkezeti termelésben elért kézzelfogható, gyakorlati eredmények segítségével — példaadó szerepet biztosítani abban, hogy az egész dolgozó parasztság a szocialista mezőgazdaság útját válassza. Ebből következik, hogy nem hőkölhetünk meg a jelenlegi helyzettel; nem hőkölhetünk meg azzal, hogy a DISZ-ben a tagságnak alig 17 százaléka parasztfiatal (tsz és egyéni együttvéve). A pártnak a DISZ elé és saját szervezetei elé azt a feladatot kell kitűznie, hogy a jelenlegi helyzetet a legközelebbi egy-két évben gyökeresen megváltoztassuk. Harcos ifjúsági szervezetekre van szükség A falusi területi DISZ-szervezetek inkább valami kultúregyesületre hasonlítanak, mint a párt harcos, politikai nevelő, ifjúsági szervezeteire. Ennek következtében nagyon hiányos és rendszertelen politikai nevelőmunka folyik az egyénileg gazdálkodó parasztfiatalok között. A falusi ifjúsági szervezetek egész működése el van szakadva a falu szocialista átalakításától. Nagyon gyenge nevelőmunka folyik az egyénileg gazdálkodó fiatalok között a tszcs-ről, a földművelés új módszereiről. A pártszervezetek a Falusi DISZ- szervezeteket komolyan meg kell, hogy erősítsék politikailag fejlett, fiatal párttagokkal, akik képesek arra, hogy a falu fiatalságát a párt köré csoportosítsák. A pártszervezetek döntő feladatukká kell, hogy tegyék a DISZ- szervezetek megerősítését és fejlesztését a tszcs-kben. Meg kell szüntetni azt a helyzetet, hogy a legtöbb tszcsirájki kötelezettségek teljesítésében. Míg például Fejér megye a sertésbeadás tervét 703 százalékra teljesítette, addig a megye termelőszövetkezetei csak 29,6 százalékra. Találkozunk a tsz-en belül munkaegység-hígítással, el nem végzett, vagiy rossz minőségű munkáért teljes munkaegység elszámolásával, a terület és a munkaegység tört számainak felfelé kerekítésével. Hogyan neveljük így a falu dolgozóit az egyéni gazdálkodás és a szövetkezeti élet első parancsolatára, amely úgy szól, hogy az állam járandósága mindenekelőtt?! A tsz-tagok felelősségérzetét fejleszteni kell nemcsak a sajátkollektívájukkal, hanem az egész dolgozó parasztsággal kapcsolatban. Tudatosítani kell bennük, hogy a magasabbrendű, kulturáltabb, új paraszti élet úttörői. Modern, nagyüzemi termelési módszereikkel nem csupán saját jövedelmüket fokozzák, hanem általában segítik a falu dolgozóit aparaszti robottól való szabadulásban. Döntő jelentőségű az agrotechnika és a gépi munka megbecsülésének fokozása. A DISZ-szervezetek, elsősorban a gépállomások segítségével, szervezzék meg a technika és az új termelési, állattenyésztési módszerek iránt lelkesedő falusi fiatalokat, akik elsajátítják a gépek kezelését, népszerűsítik és alkalmazzák az új termelési módszereket, az élenjárók tapasztalatait. den még nincs DISZ-szervezet. A tszes DISZ-szervezeteinek segíteni kell, hogy lehetőségük legyen kulturális, sportrendezvények megszervezésére. Bátran be kell vonni a tszcsfiatalokat a tszcs-k vezetőségébe. Érezzék a fiatalok, hogy a tszcs-kben az ő számukra is új világ kezdődött, hogy ott nagyobb lehetőségük van a felemelkedésre, érezzék, hogy elvégzett munkájuk szerint megbecsülésben részesülnek. Jobb a helyzet az állami gazdaságokban, ahol a fiatalok egy része már példamutatóan veszi ki részét a termelésből. A bácsbokodi állami gazdaság- ban két ifjúsági csapat átlagos teljesítménye 150—170 százalék. A surjánt állami gazdaságban dolgozó fiatalok közül többen átlagosan 130—140 százalékot értek el. Sajnos, ezeket a példákat még nem lehet általánosítani. Erőre és jó hadseregre van szükség! Farkas elvtárs beszámolójában végül a DISZ nevelőmunkájával foglalkozott. Az ifjúság közötti pártmunka központi kérdésének az új nemzedék szocialista szellemben való nevelését kell tekinteni. Fáradhatatlan harcot kell folytatni a burzsoá ideológia minden maradványa, a sovinizmus, klerikális befolyás, a pacifizmus, a cinizmus, a fegyelmezetlenség, a gondatlanság ellen és az éberség hiánya ellen. Ifjúságunk tudatában erősíteni kell azt a felismerést, hogy az a korszak, amelyben élünk, népünk új nemzedékétől helytállást, bátor kiállást követel. A nevelőmunka további feladatai megértetni fiatalságunkkal, hogy békeharcunk nem egyenlő a pacifizmussal. A béke megvédéséhez a mai nemzetközi helyzetben, amikor az imperialisták eszeveszett fegyverkezést folytatnak, hogy leigázzák a szabad népeket és így a magyar népet is, erőre és jó hadseregre is szükség van! A béke fontos tényezője az is, hogy az ellenség tudja: a magyar "dolgozó nép és benne az ifjúság el van szánva arra, hogy áldozatos munkával, tanulással, fegyelemmel védje, erősítse a népi demokrácia vívmányait, boldog, szabad jövőjét és fejlődését. Fiatalságunkban el kell mélyíteni és mind erősebbé kell fejleszteni a szabad magyar haza iránti olthatatlan szerelmet. Ki kell fejleszteni fiatalságunkban annak a tudatát, hogy az új magyar nemzedék történelmi küldetése, hogy pártunk vezetése alatt az új szocialista magyar haza lelkes, fegyelmezett, akadályt nem ismerő építője és ha kell, hős védelmezője legyen. Népünk ezeréves történelme folyamán egyetlen új nemzedéknek sem jutott ilyen magasztos feladat osztályrészül. Ennek a feladatnak elvégzése dicsőséggel van övezve, de egyben nagy felelősséggel is jár. — Úgy kell pártunknak a DISZ-en keresztül nevelnie a magyar ifjúságot, hogy rá nagy pártunk minden körülmények között biztosan építhessen, hogy a magyar ifjúság elnyerj® azt a megtisztelő címet, hogy népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársának az ifjúsága! Farkas Mihály elvtárs: A magyar ifjúság érdemelje ki a megtisztelő címet — Rákosi elvtárs ifjúságai Jó francia nép és a béketuhar hatalmas győzelme: DUCLOS ELVTÁRS SZABAD! A keddről szerdára virradó éjszaka órák alatt az egész világon, mint a puskalövés, oly sebesen terjedt el a híre, hogy Jacques Duclos elvtárs, a Francia Kommunista Párt titkára szabad! A párizsi vádtanács semmisnek mondotta ki a Duclos ellen indított eljárást, valamint az ellene kiadott elfogató parancsot és elrendelte szabadonbocsátását. Jacques Duclos kedden este 21 óra 7 perckor elhagyta a Santé-börtönt. Az utcán hatalmas tömeg várta a francia nép nagy fiát, mert Párizs népe perceken belül értesült a dicső győzelemről. Duclos elvtárs kiszabadulása a francia nép nagy győzelme. A francia nép azért győzött, mert megértette, hogy a francia kommunisták céljai az egész francia nép céljai! A francia nép győzelmét jelentősen elősegítette, hogy a Duclos elvtárs kiszabadításáért folytatott küzdelmében ott állt mellette az egész világ valamennyi becsületes embere! A haladó emberiség, a béke legyőzhetetlen tábora ebben a jelentős ütközetben is fényesen bebizonyította erőfölényét, ismételten bebizonyította, hogy a béke erői hatalmasabbak, mint a háború erői. A francia nép és a haladó emberiség elszántsága és vasakarata ismét csúfos kudarcra kényszerítette az áruló francia kormányt és az amerikai imperialistákat. A magyar dolgozó nép forró, testvéri szeretettel köszönti a szabadon bocsátott Duclos elvtársat és a hős francia népet! 3