Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

19,"2 méffius 3. Szabad Föld Pártunk felvilágosító munkájának döntő része van népünk öntudatának fejlődésében Az MDP Központi Vezetőségének ülése A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége 1952 június 27—28-án ülést tartott. Az ülésen Horváth Márton elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja tartott beszámolót „A párt felvilágosító munkája a tömegek között” címmel. Utána az ülés második napirendi pontjaként Farkas Mihály elvtárs, pártunk Politikai Bizottságának tagja s honvédelmi miniszter tar­tott előadást „A párt munkája az if­júság között”. Horváth Márton elvtárs a szocializ­musban elért eredményeinkről szólva megállapította: legjelentősebb győzel­münk a dolgozó nép öntudatának fej­lődése. Népünk öntudatának fejlődésé­ben döntő része van pártunk felvilá­gosító munkájának, lendületesebb, ál­landóbb, gazdagabban érvelő és erő­sebben a termelés felé forduló agitá­­ciónknak Harc a klerikális reakció ellen E kedvező fejlődés azonban nem ál­talános. Szocialista fejlődésünk több területén komoly elmaradások, fogya­tékosságok mutatkoznak. A szociálde­­mokratizmus veszélyességéről szólva a továbbiakban Horváth Márton elvtárs részletesebben beszélt a klerikális reakció elleni harcról. Rámutatott ar­ra, hogy párt- és állami szerveze­teink elhanyagolják a klerikális reak­ció elleni harcot és újra tért hódí­tanak az egyházi reakció „ártalmat­lanságáról” szóló illúziók. A Mind­szenti­ és Gmsz-per, a Wall Street­­és a Vatikán magyarországi megbízottaira mért csapások persze, az ellenség számára súlyos vereséget je­lentettek, az egyházak és az állam kö­zött létrejött megegyezések persze né­pi demokratikus rendszerünk erejét bi­zonyítják és kétségtelen eredmény a pa­pi békemozgalom erősödése is, de mindez még nem jogosít arra, hogy most már azt higgyük: Mindszenty és Grósz embereiből, a tegnapi farkasok­ból mára ártalmatlan bárányok lettek. Megengedhetetlen, hogy pártfunkcio­náriusaink és tagságunk egy része el­feledkezik Központi Vezetőségünk 1950 június 1-i határozatáról és op­portunizmust tanúsít az osztályharc­nak ezen a frontján. Tarthatatlan ál­lapot, hogy egyes helyeken pártfunkcionáriu­sok részt vesznek egyházi meg­nyilvánulásokon.­­ Hogyan neveli népét, hogyan végzi majd pártmunkáját, amelynek elvá­laszthatatlan része a klerikális reakció elleni harc, aki saját gyermekének ne­velésében olyanoknak enged beleszó­lást, akik a lelki terror minden esz­közét felhasználják arra, hogy szem­befordítsák a gyerekeket az állammal, az iskolával, a tanulással és nem utolsósorban a kommunista szülők­kel is! A mi elvtársainkat gyakran megté­veszti az, hogy az egyházi reakció, amely Mindszenty és Grósz példájá­ból megtanulta, hogy a mai erőviszo­nyok mellett merev ellenállással első­sorban ő jár pórul , taktikát változ­tatott és kényszerűségből részben „de­mokratának" álcázza magát. A mi ál­láspontunk mindig is az volt, hogy a fekete reakció leleplezése mellett támogatni kell a béke ügyéhez és az államhoz hű papokat és bizonyos ke­retek között be is kell vonni őket a békemozgalomba, bár ugyanakkor óva­kodni kell a politikai vagy vallási te­vékenységükkel kapcsolatos illúziók­tól. Sok helyen nemcsak a béke hívé­nek ismerik el az ilyen papot, ha­nem mindjárt be is vonják a tszcs-be, mint Kuncsorba községben történt (Szolnok megye), sőt felkérik, hogy a tszcs-vezetőségben lássa el a gazda­sági vezetést, mint Nemesbük köz­ségben (Veszprém megye). A klerikális reakció módszerei rend­kívül változatosak, méltóak az alkal­mazkodás és szemforgatás évezredes jezsuita hagyományaihoz. Fel kell szá­molnunk az egyházi reakció állítóla­gos „békés” szándékaival kapcsolatos hamis elképzeléseket. Rendszeres pro­pagandamunkával világossá kell ten­ni a párton belül azt a százéves marxi megállapítást, hogy a vallás ópium a népnek. Funkcionáriusainktól, öntudatosabb párttagjainktól meg kell követelni, hogy ezen a téren is egyénileg is mutassanak példát a párttagság egé­szének, sőt ezt pártszerű formában számon is kell kérni azoktól, akik er­ről megfeledkeznek, akik részt vesz­nek (vagy máskép segédkeznek) egy­házi rendezvényeken, vagy gyerme­keiket hittanra járatják. Figyelmez­tetni kell párttagjainkat is a helyes kommunista magatartásra, s ahol szükséges, alapos népnevelő, felvilá­gosító munkával segíteni kell őket abban, hogy a kommunista párttaghoz méltatlan vallásos elmaradottságot le­küzdjék magukban. Nem kisebb akti­vitást kell kifejtenünk a kevésbbé ön­tudatos elemek, a pártolnkívüli hívők tömegei közt... Különös figyelmet kell fordítani olyan politikailag és gazda­ságilag fontos rétegre, mint a bá­­nyászság , a nők jelentős tömegeire és az ifjúságra, amely a klerikális reakció erkölcs- és fegyelemrontó te­vékenységének központjában áll. A kulák az imperialisták háborús terveinek szövetségese Az opportunizmus egyik legsúlyo­sabb megnyilvánulási formája az a megengedhetetlen liberalizmus, ame­lyet falusi párt- és tanácsszerveink nagy része a kulákokkal szemben ta­núsít. A falusi osztályharc első vona­lában harcoló elvtársaink gyakran ép­pen a fő ellenséget tévesztik szem elől. Megfeledkeznek arról, hogy ma Magyarországon a kizsákmá­nyoló osztályok legerősebb és utolsó képviselő­je a kulák. Nem nevezhető másnak, mint az osz­tályérzék eltompul­ásának az a gyakor­lat, hogy gyakran a kulák beadási ter­heit hárítják át a dolgozó parasztok vállaira, ahelyett, hogy érvényt szerez­nének államunk rendelkezéseinek, ame­lyek tudvalevőleg a dolgozó parasztot védik a kulákkal szemben és nem meg­fordítva. A sertésbeadási kötelezettség elszámoltatása során a hátralékban lévő kulákok közül országosan mind­össze 10 százaléknál történt igénybe­vétel. Somogyban csak a kutatók 60 százalékára vetettek ki sertésbeadást, de ebből is csak 30 százalék teljesített határidőre. Fejér megyében a dolgozó parasztság 88,2 százaléka, a kulitok 45,7 százaléka teljesítette sertésbeadási kötelezettségiét. Miközben egyes taná­csaink a kulákokkal különbékét köt­nek, a hiányt jogtalanul kivetik a dol­gozó parasztokra. Például a seregé­lyes­ kuláko­k 67 sertéssel tartoznak, de ahelyett, hogy rajtuk keresték volna, egyszerűen kivetették azokra a dolgozó parasztokra, akik már teljesí­tették kötelezettségüket. Vannak párt- és tanácsszerveink, például a máté­szalkai járási begyűjtési osztály, ame­lyek azt válaszolják erre, hogy a kuli­tok szegények. Természetesen: a ki­zsákmányolás „jogában" korlátozott kulák, különösen, ha nem nagyon fűlik a foga a munkához, remélhetőleg való­­ban „szegényebb", mint volt. S az is természetes, hogy a becsületesen dol­gozó parasztok egyetlen kategóriájára sem illik ma már a „szegény” jelző. Várjon tudják-e egyes falusi, párt- és tanácsszervein­k, hogy az ilyen „vedd, ahol éred” begyűjtéssel a párt helyes paraszti osztály­politikáját helyettesítik észrevétlenül ellenséges osztálypolitiká­­val? A tények azt bizonyítják, hogy tanácsszerveink a kulákok nagy ré­szére nem vetettek ki hízottsertés be­adási kötelezettséget a félévi kü­lön­­kivetés keretében. Nem követelik meg a földjüknek megfelelő számú állat tartását és eltűrik, hogy a kulákok az állatállomány lecsök­kentésével szabotálják beadási kötelezettségüket. A Központi Statisztikai Hivatal jelen­tése szerint egy év alatt kerek száz­ezer kát. holdra tehető az a kulákföld­­terület, amelyet a fennálló rendelkezé­sek megsértésével a helyi tanácsok kü­lönböző címen nem ku­lákfölddé minő­sítettek. Feltűnik a kulákföld, sokszor a kulák és az állatállománya — ké­sőbb a kulák megkerül, mint „új be­­léjöő dolgozó paraszt a tszcs-be", a földje pedig valamelyik sógor, vagy koma „dolgozó paraszti tulajdonaként". Elég lesz egyetlen szégyenletes példa erre. A csongrádmegyei Csorva köz­ség Kiss Imre termelőszövetkezete arról az elvtársról van elnevezve, akit két éve a kulákok állatiasan meggyil­koltak. Ennek a szövetkezetnek a ve­zető tisztségeibe kulákok épültek be és kiüldözték a dolgozó parasztokat. Ku­lák volt a tsz-elnök, a tanácselnök és a tsz párttitkár, akinek a múltban 26 hold földje és fűszerüzlete volt. Mind­erről tudott a járási bizottság, de mindaddig szemet hunyt, amíg a sajtó és a felsőbb pártszervek közbe nem léptek. Amint mondták, attól féltek, hogy a szövetkezet felbomlik, ha a ku­­lákokat kizárják. Fel kell vetni elvtársak, mi az alap­ja az ilyen nem egyedül­­álló, rothadt opportunista magatartásnak? Az éberség és az osztályérzék el­tompulása és sok esetben cimborá­­lás az ellenséggel. Fel kell lépni a falusi felvilágosító munkában a kulák veszélyességének lebecsülésével, a „szétvert ellenség” hangulatával szemben. Fel kell tárni a falu népe előtt a mai meghunyászkodó kulák múltbeli tevékenységét. A meg kell szólaltatni azokat, akiket közvetlenül kizsákmányolt, volt cselédeit, napszá­mosokat, igakölcsönvevőket. A falusi agitációban a kulákságot nemcsak sze­mély szerint, hanem mint ellenséges A Központi Vezetőségi ülés máso­dik napján Farkas Mihály elvtárs tar­tott beszámolót a magyar ifjúság hely­zetéről s az­­ ifjúság nevelése terén a DISZ előtt álló feladatokról. — Az országunkban, népünkben vég­bemenő változások, népi demokráciánk összfejlődése gyökeresen megváltoz­tatta ifjúságunk létét, tehát öntudatát, egész szellemét is — mondotta töb­bek között Farkas elvtárs. — A válto­zás abban áll, hogy a magyar dolgozó ifjúság egyre szélesebb tömegei mind tudatosab­­ban, egyre lelkesebben vesznek részt abban a munkában, amellyel népünk lerakta a szocializmus alap­jait, építi a­­szocialista Magyar­­országot. Ez vonatkozik elsősorban a munkás­­ifjúságra, de vonatkozik jelentős mér­­tékben a dolgozó parasztfiatalságra és a tanulóifjúságra is, amely egyre in­kább vér dolgozó népünk véréből, hús a húsából. De súlyos hiba volna mindebből azt a következtetést levonni, hogy a ma­gyar ifjúságban már minden rendben van, hogy a DISZ egyetlen feladata: átvenni az ifjúság lendületét. Nem, elvtársak, a mi ifjúságunkban még ko­­rántsincs minden rendben. A mi ifjú­ságunk öntudatában, magatartásában vannak még jócskán hibák, amelyek elöl nem hunyhatjuk be szemünket és amelyekkel fel kell vennünk a harcot. Farkas elvtárs beszéde további ré­szében részletesen foglalkozott a DISZ vezetésének kérdéseivel. Rámutatott arra, hogy az ifjúság nevelését, a DISZ-szervezetek irányítását és tá­mogatását a párt állandó jellegű, egyik legdöntőbb politikai feladatának kell tekinteni. Részletesen foglalkozott Farkas elv­­társ a parasztfiatalság mai helyzeté­vel is s ezen a téren a DISZ előtt álló legfontosabb teendőkkel. A falusi ifjú­ság politikai fejlődésében nagy elma­radás tapasztalható — állapította meg Farkas elvtárs. — Soraiban érezhető a legerősebben az ellenség, különösen a klerikális reakció befolyása. A falusi ifjúság politikai nevelése terén súlyos mulasztások terhelik elsősorban párt­­szervezeteinket, mert különösen a me­gyei, járási pártbizottságok elhanya­golták a falusi ifjúság közötti politi­kai nevelőmunkát, s ezért a DISZ nem osztályt is le kell leplezni, amely a nagy birtok­rend­szer utóvédje, az im­perialisták háborús ték­éinek szövetsé­gese. Háború árán szeretné vissza­nyerni régi kizsákmányoló szerepét a nagybirtok-rendszerrel, a csendőrter­rorral, a dolgozó parasztok nyomorával együtt. A kulák „passzivitása" — ha ugyan­ezt az elbujást passzivitásnak lehet nevezni — csapda, amellyel a dolgozó parasztságot akarja megté­veszteni. A törvény teljes szigorával kell lesújtani a feketevágó, adócsaló, a beadást és a földmegművelést szabo­táló, a rémhírterjesztő, a szövetke­zetbe csalárd módon befurakodó kü­ld­őr­t. A termelőszövetkezeti tagok az új paraszti élet úttörői . Térjünk rá a termelőszövetkeze­tek megszilárdításának kérdésére. Ah­hoz, hogy a dolgozó parasztsággal megismertessük és elfogadtassuk a szocialista nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit, fő feladat, hogy a mezőgazda­ság szocialista szektorában dolgozók között kifejlesszük a szocialista öntu­dat olyan fokát, amely biztosítja a fe­gyelmezett munkát, az állam iránti kö­telezettségek példamutató teljesítését­, a közös tulajdon védelmét, a termelés magasabb kultúrájának elsajátítását és alkalmazását. A termelőszövetkezetek, különösen az állatbeadásnál elmaradnak az állam tudott megerősödni a falusi ifjúság soraiban... A parasztfiatalság meggyőzése szocialista út helyességéről A DISZ-nek a falun a tsz, de még inkább az egyénileg gazdálkodó pa­­rasztfiatalság között különlegesen fon­tos feladat jutott. Olyan feladat, ame­lyet a párt vezetésével csakis a DISZ végezhet el és semmiféle más szerve­zet nem. Ez a feladat: a parasztfiatalság* meggyőzése a szocialista út helyességéről a mezőgazdaságban s ennek a fiatal­ságnak — a társas szövetkezeti termelésben elért kézzelfogható, gyakorlati eredmények segítségé­vel — példaadó szerepet biztosí­tani abban, hogy az egész dol­gozó parasztság a szocialista mezőgazdaság útját válassza. Ebből következik, hogy nem hőköl­hetünk meg a jelenlegi helyzettel; nem hőkölhetünk meg azzal, hogy a DISZ-ben a tagságnak alig 17 száza­léka parasztfiatal (tsz és egyéni együttvéve). A pártnak a DISZ elé és saját szervezetei elé azt a feladatot kell kitűznie, hogy a­ jelenlegi helyze­tet a legközelebbi egy-két évben gyö­keresen megváltoztassuk. Harcos ifjúsági szervezetekre van szükség A falusi területi DISZ-szervezetek inkább valami kultúregyesületre ha­sonlítanak, mint a párt harcos, poli­tikai nevelő, ifjúsági szervezeteire. Ennek következtében nagyon hiányos és rendszertelen politikai nevelő­munka folyik az egyénileg gazdálkodó parasztfiatalok között. A falusi ifjúsági szervezetek egész működése el van szakadva a falu szocialista átalakítá­sától. Nagyon gyenge nevelőmunka folyik az egyénileg gazdálkodó fiata­lok között a tszcs-ről, a földművelés új módszereiről. A pártszervezetek a Falusi DISZ- szervezeteket komolyan meg kell, hogy erősítsék politikailag fejlett, fiatal párttagokkal, akik képesek arra, hogy a falu fiatalságát a párt köré cso­portosítsák. A pártszervezetek döntő feladatukká kell, hogy tegyék a DISZ- szervezetek megerősítését és fejleszté­sét a tszcs-kben. Meg kell szüntet­ni azt a helyzetet, hogy a legtöbb tszcs­irájk­i kötelezettségek teljesítésében. Míg például Fejér megye a sertés­beadás tervét 70­3 százalékra teljesí­tette, addig a megye termelőszövetke­zetei csak 29,6 százalékra. Találko­zunk a tsz-en belül munkaegység-hígí­tással, el nem végzett, va­giy rossz mi­nőségű­ munkáért teljes munkaegység elszámolásával, a terület és a munka­egység tört számainak felfelé kerekíté­sével. Hogyan neveljük így a falu dol­gozóit az egyéni gazdálkodás és a szö­­vetkezeti élet első parancsolatára, amely úgy szól, hogy az állam járan­dósága mindenekelőtt?! A tsz-tagok felelősségérzetét fej­leszteni kell nemcsak a saját­­kollektí­vájukkal, hanem az egész dolgozó pa­rasztsággal kapcsolatban. Tudatosítani kell bennük, hogy a magasabbrendű, kulturáltabb, új paraszti élet úttörői. Modern, nagyüzemi termelési módsze­reikkel nem csupán saját jövedelmü­ket fokozzák, hanem általában segítik a falu dolgozóit a­­paraszti robottól való szabadulásban. Döntő jelentőségű az agrotechnika és a gépi munka meg­becsülésének fokozása. A DISZ-szerve­­zetek, elsősorban a gépállomások se­gítségével, szervezzék meg a technika és az új termelési, állattenyésztési módszerek iránt lelkesedő falusi fiata­lokat, akik elsajátítják a gépek kezelé­sét, népszerűsítik és alkalmazzák az új termelési módszereket, az élenjárók ta­pasztalatait. den még nincs DISZ-szervezet. A tszes DISZ-szervezeteinek segíteni kell, hogy lehetőségük legyen kultu­rális, sportrendezvények megszervezé­sére. Bátran be kell vonni a tszcs­­fiatalokat a tszcs-k vezetőségébe. Érez­zék a fiatalok, hogy a tszcs-kben az ő számukra is új világ kezdődött, hogy ott nagyobb lehetőségük van a fel­emelkedésre, érezzék, hogy elvégzett munkájuk szerint megbecsülésben ré­szesülnek. Jobb a helyzet az állami gazdasá­gokban, ahol a fiatalok egy része már példamutatóan veszi ki részét a terme­lésből. A bácsbokodi állami gazdaság-­ ban két ifjúsági csapat átlagos telje­sítménye 150—170 százalék. A surjánt állami gazdaságban dolgozó fiatalok közül többen­ átlagosan 130—140 szá­zalékot értek el. Sajnos, ezeket a pél­dákat még nem lehet általánosítani. Erőre és jó hadseregre van szükség! Farkas elvtárs beszámolójában vé­gül a DISZ nevelőmunkájával foglal­kozott. Az ifjúság közötti pártmunka köz­ponti kérdésének az új nemzedék szo­cialista szellemben való nevelését kell tekinteni. Fáradhatatlan harcot kell folytatni a burzsoá ideológia minden maradványa, a sovinizmus, klerikális befolyás, a pacifizmus, a cinizmus, a fegyelmezetlenség, a gondatlanság ellen és az éberség hiánya ellen. Ifjú­ságunk tudatában erősíteni kell azt a felismerést, hogy az a korszak, amely­ben élünk, népünk új nemzedékétől helytállást, bátor kiállást követel. A nevelőmunka további feladatai megértetni fiatalságunkkal, hogy béke­harcunk nem egyenlő a pacifizmus­sal. A béke megvédéséhez a mai nem­zetközi helyzetben, amikor az imperia­listák eszeveszett fegyverkezést folytat­nak, hogy leigázzák a szabad népe­ket és így a magyar népet is, erőre és jó hadseregre is szükség van! A béke fontos tényezője az is, hogy az ellenség tudja: a magyar "dolgozó nép és benne az ifjúság el van szánva arra, hogy áldozatos munkával, tanulás­sal, fegyelemmel védje, erősítse a népi demokrácia vívmányait, bol­dog, szabad jövőjét és fejlődését. Fiatalságunkban el kell mélyíteni és mind erősebbé kell fejleszteni a sza­bad magyar haza iránti olthatatlan szerelmet. Ki kell fejleszteni fiatalsá­gunkban annak a tudatát, hogy az új magyar nemzedék történelmi külde­tése, hogy pártunk vezetése alatt az új szocialista magyar haza lelkes, fe­gyelmezett, akadályt nem ismerő épí­tője és ha kell, hős védelmezője le­gyen. Népünk ezeréves történelme fo­lyamán egyetlen új nemzedéknek sem jutott ilyen magasztos feladat osztályrészül. Ennek a feladatnak el­végzése dicsőséggel van övezve, de egyben nagy felelősséggel is jár. — Úgy kell pártunknak a DISZ-en keresztül nevelnie a magyar ifjúsá­got, hogy rá nagy pártunk minden körülmények között biztosan építhes­sen, hogy a magyar ifjúság elnyerj® azt a megtisztelő címet, hogy népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársá­nak az ifjúsága! Farkas Mihály elvtárs: A magyar ifjúság érdemelje ki a megtisztelő címet — Rákosi elvtárs ifjúságai Jó francia nép és a béketu­har hatalmas győzelme: DUCLOS ELVTÁRS SZABAD! A keddről szerdára virradó éjszaka órák alatt az egész világon, mint a puskalövés, oly sebesen terjedt el a híre, hogy Jacques Duclos elvtárs, a Francia Kom­munista Párt titkára szabad! A párizsi vádtanács sem­misnek mondotta ki a Duclos ellen indított eljárást, va­lamint az ellene kiadott elfogató parancsot és elren­delte szabadonbocsátását. Jacques Duclos kedden este 21 óra 7 perckor el­hagyta a Santé-börtönt. Az utcán hatalmas tömeg várta a francia nép nagy fiát, mert Párizs népe per­ceken belül értesült a dicső győzelemről. Duclos elvtárs kiszabadulása a francia nép nagy győzelme. A francia nép azért győzött, mert megér­tette, hogy a francia kommunisták céljai az egész francia nép céljai! A francia nép győzelmét jelentősen elősegítette, hogy a Duclos elvtárs kiszabadításáért folytatott küzdelmében ott állt mellette az egész vi­lág valamennyi becsületes embere! A haladó emberiség, a béke legyőzhetetlen tábora ebben a jelentős ütközetben is fényesen bebizonyította erőfölényét, ismételten bebizonyította, hogy a béke erői hatalmasabbak, mint a háború erői. A francia nép és a haladó emberiség elszántsága és vasakarata ismét csúfos kudarcra kényszerítette az áruló francia kormányt és az amerikai imperialistákat. A magyar dolgozó nép forró, testvéri szeretettel köszönti a szabadon bocsátott Duclos elvtársat és a hős francia népet! 3

Next