Szabad Föld, 1952. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1952-07-06 / 27. szám

9 ILYEN JÓL MÉG SOSE KERESTEM! «— Bredjuk-mótszerrel több mint hétszeresére növelték a cséplőgép teljesítményét a nagybaráti állami gazdaságban — A nag­ybaráti állami gazdaságban, amikor 100 holdról learatták az őszi­árpát, nyomban hozzáfogtak annak el­­csépléséhez. Az állami gazdaság dolgozói alapo­san felkészültek a cséplésre. Két 1370- es cséplőgépet alakítottak át Bredjuk­­féle gyorscséplésre. Az állandó hordás biztosítására 16 fogaterőt állítottak be. Egy-egy cséplőgép mellé két 400—500 keresztből álló osztagot raktak. Elő­zetes terv alapján 8 hordási helyet lé­tesítettek. Ezek a hordási helyek nin­csenek messzebb egymástól 1000—1500 méternél. Itt osztagot raknak, éjjel a cséplőgépet odahuzatják, reggel pedig már csépelik is! A Bredjuk-féle módszerrel sok időt, munkát, üzemanyagot takarítanak meg, s a dolgozók keresete is jóval na­gyobb a tavalyinál. A múlt nyáron közönséges csépléssel egy nap alatt 80—90 mázsa árpát csépeltek el, most ugyanannyi idő alatt már az első cséplési napon 244 má­zsát! Tavaly több mint egy hétig tartott az árpacséplés, most három nap alatt be­fejezik. Akkor három munkacsapattal csépeltek, most kettővel Felszabadult egy erőgép is. Ezzel tarlóhántást vé­geznek, szántanak, vetnek. A gyors­cséplésre való áttéréssel az erőgépek­nél 140 liter üzemanyagot takarítanak meg. Jelemős megtakarítás ez! Az elmúlt évben egy munkacsapat napi keresete 570—600­­ forint volt. Most több mint kétszerese: 1437 forint. A pelyvások legjobb keresete 23—24 forint volt, ma 55 forint. A szalma­­kazlasok, a kéveadogatók 29 forintot, az etetők 33 forintot, a felelős gép­vezetők 38 forintot kerestek. Az idén a kéveadogató, a szalmakazlas 63 forintot, a v­­ezető 75 forintot, a fele­lős gépvezető 84 forintot keres. Ezen­felül, ha a cséplő munkacsapat a napi tervét túlteljesíti, minden 10 mázsa elcsépelt gabona után egy mázsa pré­miumot is kap. Kiss Ernő munkacsap­­ata 224 százalékra teljesítette napi tervét: 16 mázsa terményt kapott természetben! Már az első napon kitűnő verseny­­szellem alakult ki a cséplőmunkások között. A két munkacsapat kihívta egymást párosversenyre. A cséplőgé­pen elhelyezett táblára óránként ke­rülnek fel a verseny eredményei. Ebéd­idő alatt mindig megbeszélik mi volt jó és rossz a munkában. Este pedig minden dolgozó pontosan tudja, me­lyik munkacsapat ért el aznap jobb eredményt és megtudják aznapi kere­setüket is. — Tizennyolc éve vagyok etető — mondja Tamás József —, de még ilyen jól sose kerestem! — És mit csinál azzal a sok pénz­zel? — Veszek rajta magamnak, meg a fiamnak kerékpárt. Felruházom a csa­­­ládot és még telik egy száp rádióra is. Hálásak vagyunk a Szovjetuniónak azért, hogy átadta nekünk ezt az új­fajta gyorscséplési módszert. Ezzel gazdaságunk is erősödik, de a mi ke­resetünk, családunk élete is alaposan megjavul! Békés József Nyircolár Bredjuk elvtárs, Sztálin-díjas főgépész. Ő dolgozta ki és alkalmazta először a gyorscséplést A megyaszói dolgozó parasztok július 1-én , 30 hízottsertés beadásával megkezdték az 1952—53. évi begyűjtési tervük teljesítését Megyaszó nem nagy­község. Alig van háromezer lakosa. De annál nagyobb a község becsülete. 1948 óta — a borsodmegyei községek között élenjár a termelésben, a beadás telje­sítésében — szép eredményei elisme­réséül mintaközséggé nyilvánították. 1948 óta négy esztendő telt el, de a község dolgozó parasztsága meg­őrizte Megyaszó jó hírnevét. A tamáshá­za előtti kidíszített ver­senytábla büszkén hirdeti, hogy a köz­ség gazdái már háromszor kapálták meg a cukor­répát és elvégezték a kukorica második, a napraforgó harmad­szori kapálását is. A lucernát, lóherét és a réteket le­­kaszálták és június 25-ig 100 száza­lékig teljesítették szénabeadási köte­lezettségüket. Június derekáig a község dolgozó parasztjai mindenből teljesítették első félévi beadási kötelezettségüket, 601 hízott sertésből 160, vágómarhából pe­dig 190 százalékig tettek eleget be­adási kötelezettségüknek. A hazafias kötelességteljeítésben elsősorban a­ község kommunista dol­gozói és a tanácstagok mutattak jó példát. Márton József, Gallai Béla, K. Bodnár Sándor és sok más dolgozó paraszt már 100 százalékon jóval felül teljesítette egész évi tojás- és baromfi­­beadási kötelezettségét. Megvaszó dolgozó parasztsága július első napjaiban újabb tamijelét adta hazai­­s­ágának. Megfogadta, hogy hízottsertésből már most eleget tesz az 1952—53. évre szóló köte­lezettségének. A beadásra szánt hízottsertések 50 százalékát (50 hízót) kedden reggel ünnepélyes keretek között, feldíszített szekereken szállították be Szerencsre, a járási székhelyre. Ugyanezen a na­pon a község termelői aratási és be­gyűjtési versenyre hívták ki az ország valamennyi községét. — Beadási kötelezettségünk pontos teljesítésével ötéves tervünk sikerét segítjük elő és biztosítjuk községünk termelői számára a szabadpiaci érté­kesítést — mondotta ünnepi beszédé­ben Répási Sándor tanácselnök. Közösen aratták le az árpát és közösen is csépelik el a mágocsi I. típusú Dózsa tszcs-ben A mágocsi I. típusú Dózsa tszcs őszlárpa tábláját nem ringatja már a szél. Mind a 65 holdat közösen arat­ták le. Még tavaly ősszel tagosították a földeket. Egy tagba került a sok kis parcella, 700 holdas tábla lett be­lőlük. A Dózsa tszes földjei nem egyfor­mák. Jó fekete föld az! De egyik par­cellát jobban, a másikat kevésbbé tudta trágyázni a gazdája, kinek mennyi számosállata volt. Ez meglát­szott a tagosított földeken is, mikor a búza bokrosodni kezdett . .. Mindenki attól félt, hogy éppen ő esik a rosszba. — Nem lenne igazságos, hogy­ az én jó földem helyett most egy rosz­­szabbat kapjak! — mondta Benkő Fe­renc, aki öt hold jóltrágyázott földdel lépett a tszcs-be. Erre már összedugták a fejüket a tagok, hamar találtak megoldást. El­határozták: közösen aratják le a ga­bonát és átlagban ostják el. Ebből már az következett, hogy csépelni is lehet közösen! Mind a 65 holdról egy asztagba hordták a község közös szé­rűjére az őszi árpát. Hirt József­né gondolt egyet és meg is mondta mindjárt: — Felesleges, hogy mindenki maga menjen gabonabeadását teljesíteni! Nézzük meg, kinek mennyi a beadási kötelezettsége, adjuk az egészet össze és a géptől legelőször ezt rakjuk ko­csira, így kevesebb lesz a fuvar és nem kell mindenkinek félórákat várni a raktár előtt. Mindenki helyeselbne: — Ráérünk a terményeket akkor is elosztani, ha már államunk raktárai­ban lesz a­ beadásra szánt gabona! — mondták a tagok. A mágocsi Dózsa tszcs-ben min­denki megtanulta már: eredményesebb a közös munka! A faluban sokat be­szélnek a Dózsa terveiről. Mi Graub Jánostól hallottuk: — A jót is odaadjuk a jobbért! A beadás után III. típusú tizcs lesz a Dózsából! Mit szólnak ehhez a „Mezőker" illetékesei? A „Mezőker” szolnoki központjá­nak Szalai nevű felvásárlója 15 mázsa zöldséget kötött le a karcagi „Táncsics" tsz-nél. A zöldségből 10 mázsa I. osztályú volt. Szalai a­ zöldséget lehordatta a pincébe, hogy majd jönnek érte. Egy hét múlva jöttek is, de a zöldséget nem vitték el, hanem ki­rakatták az udvarra. A tsz őre éjjel­nappal vigyázott rá, mint a szeme világára, nehogy egy szál is eltűn­jék. Szalai megint azt mondta, azon­nal jönnek érte. Újabb két hét eltelt, mikor való­ban jöttek. De a zöldséget megint­­csak nem szállították el. A nedves­ségtől, napsütéstől sok már meg is romlott, át kellett válogatni. Szalai megint azt mondotta, jönnek a zöld­ségért, csak előbb zsákokat hoznak. Teltek, múltak a napok, hetek, nem szállították el a zöldséget. Le­vélben is, telefonon is sürgették — hasztalan. Közben tönkrement a zöld­ség. Nemrégiben dobták trágya­­dombra az utolsó darabot is, így aztán a 15 mázsa zöldségért a tsz egyetlen fillért sem kapott. Felháborító és tűrhetetlen eset! Amíg az ipari munkások messze­menő anyagtakarékossággal, a dol­gozó parasztok a szemveszteség csökkentésével erősítik népgazdasá­gunkat, harcolnak a terv győzel­méért — addig a „Mezőker” hanyag­ságából egyetlen tsz-nél 15 mázsa zöldség megy pocsékba! Mit szólná­nak a „Mezőker'' illetékesei, ha ezt a zöldséget nekik kellett volna meg­termelni s munkájukért egy fittért sem látnának? Igaz, a karcagiak pa­naszára Szalait elbocsátották — de azóta már újra a „Mezőker”-nél dol­gozik. Vagy talán r­em is Szalait ter­heli a felelősség, hanem a „Mező­­ker’’-nél is fejétől bűzlik a hal? Szabad Föld Miért fél a versenytől a csökmői Kossuth tsz? A Lenin tszcs­ben szépen állunk a növényápolással. Húsz hold cukorré­pánkat ötször megkapáltuk, huszon­nyolc holdas rizstáblinkat is gyomra­lanítottuk és hatvan hold kukoricán­kat is negyedszer kapáljuk meg. Ötszáz mázsa szénát raktunk ka­zalba, és ez alatt az idő alatt sem hanyagoltuk el az építkezéseket. Épí­tő brigádunk egy ezer csirkét befo­gadó baromfiólat épített fel. A múlt heti versenykiértékelésen Krizsán György munkacsapata nyerte el a verseny zászlót. Átlagos teljesít­ményük 195 százalék volt egész hé­ten áll. Versenyre hívtuk a csökmői Kos­suth termelőszövetkezetet. Azt vála­szolták kihívásunkra, hogy van nekik elég bajuk, nem akarnak még ver­senybizottságot is fogadni. Én azt hiszem, hogy már régen sokkal kevesebb bajuk lenne, ha másképpen gondolkodna a vezetőség. A verseny nem hátráltatja, hanem előbbre viszi a munkát. Talán éppen azért van elég bajuk, mert mereven elzárkóznak a verseny elől. Surkrás Ferenc, Ujiráz BÚZASZALMÁBÓL TETŐSZIGETELŐ Az orosházi „Dózsa” tsz-ben két új istálló építésénél alkalmazzák Dumit­­rás Sándor elvtársnak, a járási tanács építési csoportvezetőjének érdekes és előreláthatóan hasznos ötletét. Az is­tálló padlásához az eddigi nád szige­telő helyett búzasz­almából préselt, 5 cm vastag lemezeket használnak. A cserepek és a szalmalemez közötti hé­zagot polyvával, vagy törekkel töltik meg A szalmalemezeket egyelőre kézi döngöléssel készítik, úgy, hogy a szal­mát átáztatják cementes vízzel. A szalmalemez kitűnő hőszigetelő, nyá­ron hűvös, télen meleg, előállítása pe­­dig nagyon olcsó és egyszerű. 1952 június­a. r Szülőfalumban minden dolgozó parasztcsalád vásárol bélyeget!" F­elnőtt embert még­­ vasárnap is keve­set látni Fájsz utcáin. Megkezdődött az aratás, nem lehet megállani a munkában. A cséplő­gépek közül egyre nő a közös szérű s a fellobo­­l­gozott begyüjtőhely ,várja már az első zsák gabonát... Két évvel ezelőtt is így volt. Arattak már a fajszi határban is, akkor érte az embereket a hír. Megtámadták Észak-Koreát a t­iszinu­manista és amerikai­­ csapatok. Két év nagy idő egy falu életében. Fajszon az elmúlt két év alatt kétszeresére nőtt a ter­melőszövetkezet vagyo­na), megnyílt a kultúr- s ház, mozit és könyvtá­rat kapott a falu. Az­­ emberek is változtak Ezt bizonyítja a múlt­­ vasárnap tartott béke­­gyűlés is. Ma már azok is maguknak érzik a koreai nép ügyét, akik nemrégen még azt mondták: „Messze van Korea". — A mi drága ha­zánkban nem hullanak a bombák — mondta a gyűlésen Hegedűs Zol­tán. Termelőszövetkeze­tünk gazdag termést takarít be. Dolgozunk. A gyűlés után én is me­gyek a mezőre, mert egy kalászt sem, egy szem búzát sem aka­runk a tarlón hagyni. S a koreai földet bomba tépi, pestis fertőzi. Pe­dig a koreai nép is bé­kére vágyik, boldog, szabad hazára, munkás életre. Segítsük harcu­kat, hogy minél hama­rabb elérjék céljukat, az amerikai rablók kitaka­rítását országukból. A paprikáséidolgozó­­ telep munkása va­­gyok — állott fel Keksz Béla. — Üzemünkben a múlt hónapban verse­nyeztünk először. Ennek eredménye lett, hogy havi tervünket 3 nappal előbb fejeztük be. Javas­lom, hogy Fájsz dolgo­zó parasztjai is indítsa­nak versenyt a begyűj­tés minél előbbi telje­sítéséért. Hazánkat s a béketábort erősítjük, a koreai népet segítjük ezzel is. T­olnai Lajos állott­a fel most. Tolnai elvtárs katona, szabad­ságra jött haza. — Mi a Sztálin Vas­művet. November 7 Erőművet építjük. Vasba öltöztetjük hazánkat. Koreában ugyanakkor az imperialisták földig rombolják a­­gyárakat, lakóházakat. A világ valamennyi becsületes embere segíti ma Ko­reát. Mi ne maradjunk le. Holnap az MNDSZ asszonyok, DISZ-fiata­­lok elindulnak a falu­ban a Korea megsegíté­sére kiadott bélyegek­kel. Tudom, szülőfalum­ban minden dolgozó parasztcsalád vásárol bélyeget! Fájsz már a békegyűlés óta eltelt pár nap alatt is többezer forintot gyűjtött össze. A Koreai Hónap alatt ez az összeg egyre nő, úgy, ahogy az ország valamenyi városában, falujában. A magyar nép forró lelkese­déssel összeadott forintjai is a koreai nép győzelmét, az imperialisták vere­ségét hozzák közelebb! A kiskunsági állami gazdaság dolgozói a koreai műszak sikeréért A kiskunsági állami gazdaság­­MEDOSZ szervezete röpgyűlést tartott, amelyen Cs. Konta Antal VB-elnök is­mertette a koreai műszak és a koreai­­nép megsegítésére indított gyűjtés je­lentőségét. Az állami gazdaság dol­gozói, eddigi eredményeik túlteljesíté­sére, lelkes felajánlásokat tettek. Juhász Sándor kombájnvezető fel­ajánlotta, hogy 160 hold aratási nor­máját túlteljesíti, 200 holdat arat le. Lencsés Menyhért brigádja a kéziara­tásban az eddig elért 160 százalékos teljesítést 180 százalékra emeli. Kecser Flórián kévekötős aratógépkezelő és Novrin Eszter segédkezett, 150 száza­lékról 200 százalékra emelik teljesíté­süket. Békési Imre állatorvos szak­segéd felajánlotta, hogy az eddigi —­ fertőző betegségekből adódó — 2 szá­zalékos elhullást felére csökkenti. A felajánlásokkal egyidőben meg­indult a gyűjtés is. Harcos Emil VB- elnökhelyettes 100 forintért vásárolt bélyeget. A váci tangazdaságban is szép eredménnyel indult meg a gyűjtés A váci tangazdaság üzemi bizottsági ülésért a dolgozók elhatározták, hogy július 1-től 10-ig a gazdaság valamennyi üzemegységében koreai mű­szakot tartanak. A hősiesen harcoló koreai nép szabadságharcának elősegítésére Prepcsóre János ÜB-elnök elsőnek vásárolt bélyeget, 40 forintért. Garai Tibor ÜB-tag 50, Mácsik János párttitkár, 7 gyermekes családapa 50, Búzási József 40, Mészáros Lajos 20, Tóth István, Kocsis József, Szi­­nyéri László 50—50, Rudolf Márk 40, Pártos Miklós agronómus 100 forint értékű bélyeget vásárolt. ... Jána 270 kazalozógép készül Törökszentmiklóson a koreai műszak alatt A törökszentmiklósi mezőgazdasági­­ gépgyárban pénteken délben röpgyű­lést tartottak. A gyár dolgozói e na­­­­pon csatlakoztak a budapesti Duclos Bányagépgyár tíznapos koreai mű­­­szakra való felhívásához. Ez az üzem mezőgazdasági gépeket­­ készít dolgozó parasztságunknak. A koreai műszak alatt 270 kazalozógép elkészítését vállalták a dolgozók: e gépekkel 1620 munkaerőt szabadítanak­­fel a nehéz fizikai munka alól. A röpgyűlés lelkes hozzászólásai­k hatására „Matroszov” néven brigád alakult. Ez a brigád vállalta, hogy a 270 kazaiozót július 10-re leszállítja állami gazdaságainknak, termelőszö­­­vetkezeteinknek. A cséplést ezzel is könnyebbé és gyorsabbá teszik. Új normáját mindegyikük 110 százalék fölött teljesíti. A röpgyűlés óta min­den gépgyári DISZ-fiatal jelszava: Harcolj a 270 kazalozó július 10-re való elkészítéséért — jobb munkával segítsd Koreát és az ötéves tervet!” A röpgyűlésen hattagú brigád alakult, hogy a nyári betakarítást végző gépek esetleges munkaközbeni javítását ké­sedelem nélkül elvégezhessék. Pádár Lajos, Gelei Ferenc, Böjtik György lakatosok azt vállalták, hogy az új normát 150 százalékra teljesítik a ko­reai műszak alatt. A lelkes felajánlások után a buda­pesti Hí. Gépipari Technikum 25 fiae­tál hallgatója azzal fejezte be a röp­­gyűlést, hogy az aratással egyidejű­leg folyó növényápolás elősegítésére terven felül 50 darab Deyl-kapát gyártanak a helybeli tanulókkal és át­­képzősökkel együtt. Percek alatt több mint 3000 forint gyűlt össze A hatvani járási tanács dolgozói is csatlakoztak az Országos Béketanács felhívásához. Valamennyien segíteni akarjuk a koreai népet azzal, hogy még fokozottabb munkával készítjük elő a szemveszteség nélküli aratást, a gyors cséplést és a begyűjtést. Korea­­ már két éve harcol szabadságáért, az­­ amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Acélkemények lettek a koreai­­ katonák ezalatt a két év alatt. Mi anyagilag is segíteni akarjuk a koreai népet. Ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy ez a hős nép minél előbb kisöpörje a betolakodókat és kivívja szabadságát. Percek alatt több mint 3000 forintt gyűlt össze. Négyesiné 200, Parragi Miklós 150, Tariné, Fabrics Gyula, Gyürki Imre, Sántha Andor, Hegedűs Béla, Tatai József, Veréb János, Tóth Gábor, Arany László és dr. Kovács Sándor 100 forintot adtak a koreai népnek. Én 150 forintért vásároltam­ bélyeget. Tudjuk: ha testvéreinket a koreai népet segítjük, a mi határainkat, az egész világ dolgozó népének békéjét is védjük. Buzma Sándor Hatvan

Next