Szabad Föld, 1953. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-04 / 1. szám
anuár 6-án, élete utolsó napjaiban írta Lenin elvtárs „A szövetkezetekről” című halhatatlan művét, amely a „lenini szövetkezeti terv” néven került be a szocializmus történelmébe. Halála után lángeszű tanítványa, Sztálin elvtárs továbbfejlesztette, részleteiben is kidolgozta Lenin szövetkezeti tervét és a Bolsevik Párt élén győzelemre vitte a kolhozmozgalom ügyét — felépítette a világ első szocialista mezőgazdaságát a Szovjetunióban. A lenini szövetkezeti terv, a leninisztálini parasztpolitika tanításai felbecsülhetetlen segítséget, az iránytűt jelentik a népi demokratikus országok s így a mi országunk számára is mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében, termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztésében. Mire tanít bennünket a lenini szövetkezeti terv a mezőgazdaság szocialista építésében, a szövetkezeti mozgalom egészséges, eredményes továbbfejlesztésében? Lenin szövetkezeti tervének alap■övető gondolata az, hogy a szövetkezet útján minden egyes dolgozó parasztot be lehet és be kell vonni a szocializmus építésébe. Lenin „A szövetkezetekről” című cikkében különösen hangsúlyozza, hogy a szövetkezetnek „kivételes jelentősége” van abból a szempontból, hogy az új rendre, a szocializmusra való áttérést „a lehető legegyszerűbb, lekönnyebb és a parasztoknak legérthetőbb módon valósíthatjuk meg”. A múltban, a tőkés-nagybirtokos rendszerben nálunk is voltak a faluban bizonyos szövetkezetek, mint a Hangya- és a különféle hitelszövetkezetek. Ezek azonban álszövetkezetek voltak — ahogyan Lenin nevezte az ilyen szövetkezeteket — „kollektív kapitalista vállalkozások”: a húsosfazék szerepét töltötték be a kulákok, a pap, az úri birtokos, a kereskedelmi nagytőke stb. markában, a falu kifosztására. Gyökeresen különböznek ezektől — mint nap az éjtől — mai szövetkezeteink, mert épülő szocialista országunkban nem a tőkések és nagybirtokosok, hanem a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály birtokában van az államhatalom, amely minden segítséget megad a falu dolgozói részére a nagyüzemi szocialista földművelés, a boldog, szabad paraszti élet kialakítására. A lenini szövetkezeti elv egyik legfőbb útmutatása számunkra: szüntelenül, minden erőnkkel és minden irányban állandóan erősítsük a munkás-paraszt szövetséget — a virágzó szocialista gazdaság megteremtésének döntő előfeltételét! A lenini szövetkezeti tervnek egyik ** sarkalatos tanítása a fokozatosság elvének szem előtt tartása a szövetkezet szervezésében. „Ne kerüljünk elébe a tömegek fejlődésének” — hirdette Lenin elvtárs. A reakciós uralkodó osztályok évszázadokon át szándékosan szellemi elmaradottságra kárhoztatták a falu népét és emiatt a faluban még ma is sokan a kelleténél jobban, szinte görcsösen ragaszkodnak kis parcellájuk szűk világához, a maradiságot, ósdi múltat jelképező makacs mesgyekarókhoz, s félnek bátran a haladás, a szocializmus , a szövetkezeti gazdálkodás útjára lépni. Éppen ezért van igen nagy jelentősége a szövetkezés egyszerűbb formáinak: így a falusi beszerzési és értékesítési földművesszövetkezeteknek, ezért hívta létre pártunk az egyszerűbb termelési társulásokat, a különböző földművesszövetkezeti „szakcsoportokat” és az //. típusú termelőszövetkezeti csoportokat. A földművesszövetkezetek a dolgozó parasztság legszélesebb szövetkezeti mozgalmát jelentik, a legnagyobb paraszti tömegszervezet a faluban: taglétszáma csaknem másfélmillió. A földművesszövetkezetek megteremtették a szocialista szövetkezeti kiskereskedelmet falvainkban: ma már ők bonyolítják le a falu áruellátását teljes egészében (a megyei és járási székhelyek kivételével) s ők vásárolják fel a parasztság begyűjtésre szánt terménykészleteit is — kapitalista kereskedők, volt futurások, spekulánsok teljes kizárásával! A különféle szőlő-, gyümölcs-, zöldség-, dohány-, hagymatermelő szakcsoportok száma eléri az 1300-at, taglétszámuk a 130 ezer parasztcsaládot Az I., II. típusú termelőcsoportok csaknem félmillió hold földön gazdálkodnak s az elmúlt évben saját gyakorlati tapasztalataik alapján, a szövetkezés előnyének megismerésével közülük több mint 500 alakult át III. típusú termelőcsoporttá. Úgyszintén számos földművesszövetkezeti szakcsoport is. Ezek az egyszerűbb termelési társulások, alacsonyabb típusú termelőcsoportok ilyenformán kezdik egyre inkább betölteni igazi szerepüket: előiskolái lesznek a fejlettebb, közösen gazdálkodó HI. típusú termekszövetkezeteknek, amelyek a mi Uszonyaink között a mezőgazdaság szocialista átalakításának fő útját jelentik hazánkban! A lenini szövetkezeti terv másik sarkalatos tétele, az önkéntesség szigorú betartása a termelőszövetkezetek alakításában. A proletárdiktatúra viszonyai között, amikor a munkás-paraszt állam minden eszközzel támogatni tudja a termelőszövetkezeteket boldogulásukban, megvan minden lehetőségünk, hogy a dolgozó parasztokat önkéntesen, a jól működő termelőszövetkezetek sikerei és saját meggyőződésük alapján segítsük a szövetkezeti gazdálkodás útjára való áttérésben. Ennek a lenini tanításnak szellemében hívta fel Rákosi elvtárs nyomatékosan a figyelmet a termelőszövetkezetek és gépállomási küldöttek második országos tanácskozásán: „ ... Ne nyomják, ne erőltessék a szövetkezetekbe való belépést, de még túlságosan ne is agitáljanak mellette, mert olyan embernél, akit tizenöt-húszszoros agitáció után húznak be a szövetkezetbe, azt fogják tapasztalni, hogy a legnagyobb munkaidőben egyszer hiányzik, másszor nem találják és csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál méltatlankodni kell, hogy kevés a reá jutó munkaegység. Egyszóval az ilyen emberen nincs áldás”. Minden társadalmi rendszer csakis egy bizonyos osztály pénzügyi támogatásával jön létre... Ez idő szerint az a társadalmi renszer, amelyet a szokottnál nagyobb mértékben kell támogatnunk, a szövetkezeti rendszer — hangsúlyozta Lenin említett cikkében. Lenin a szövetkezetek állami támogatását, a falu szocialista alapon való új fejlődését a legszorosabban összhangba hozta az ország iparosításával: a mezőgazdaság szocialista átszervezésének döntő előfeltétele, kulcskérdése a korszerű szocialista nagyipar megteremtése. Ennek a tanításnak a szellemében valósította meg pártunk országunk gyorsütemű iparosítását, amelynek eredményeként munkásosztályunk a hároméves terv kezdete óta a mezőgazdaságnak már eddig csaknem 12.000 új traktort biztosított, s többek között a tavalyihoz képest két és félszer annyi arató-cséplőgépet gyárt az 1953-as esztendőben! A munkásosztály sokoldalú segítsége, a kuláksággal vívott szakadatlan harc következtében termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztésében már eddig is nagyon komoly sikereket értünk el: az ország szántóterületének 24,6 százaléka ma már termelőszövetkezeti föld s az átlatni gazdaságokkal együtt az összes szántóterület 373 százalékán, tehát minden harmadik hold földön ma már a kizsákmányolástól mentes új élet, a szocializmus építése folyik mezőgazdaságunkban! Sikereink egyik fő forrása, hogy a szövetkezetépítés mindennapos munkájában általában híven igazodtunk biztos iránytűnkhöz, a lenini szövetkezeti terv tanításaihoz. Pártunk parasztpolitikájának gyakorlati végrehajtásában kövessük a jövőben még hívebben ezt az iránytűt! Álljon mindig szemünk előtt nagy példaképünk, a Szovjetunió szocialista mezőgazdasága, ahol a szovjet nép diadalmasan megvalósította Lenin szövetkezeti tervét, s ahol a szovjet parasztság a nagy Sztálin vezetésével ma már a kommunizmust építi a mezőgazdaságban is!s. L.: Nyolcvanöt új tag lépett be hozzánk Tavasszal bennünket is meglátogatott a fagy s későb az aszály. Jó munkával, a korszerű agrotechnika alkalmazásával csökkentettük a kiárt. A kedvezőtlen időjárás nem tudott legyőzni bennünket. Hiánytalanul teljesítettük beadási kötelezettségünket: búzából 100 százalékra, árpából 112 százalékra, kukoricából 103 százalékra, s a kapásnövényekből is több mint 100 százalékra. A kötelességünk teljesítése után szépen jutott mindenből a munkaegységekre is. Az egyéni dolgozó párosaitok látták, hogy közös gazdálkodással a kedvezőtlen időjárással is jobban megbízunk, mint egymagukban. November óta 85 új tag lépett be termelőszövetkezetünkbe, köztük sok középparaszt is. Területünk 650 kát. holddal növekedett. Most 1200 hold földön gazdálkodunk. Előreláthatólag tavaszra Dávod is a szövetkezeti községek sorába lép. Szekeres Kálmán Iré, Dávod, Szabadság tsz. Miért nem tar csa ■•uiiuiuiuiiuiu iiiiiiijiuoi.uiiiinoi.uiun •A A kiskunfélegyházi gépállomáson már december 10-én megkezdődött a téli gépjavítás, hogy idejében felkészülhessenek a tavaszi munkákra. A gépjavítási munkákban felhasználják a tavalyi tapasztalatokat is. Tavaly a felületes javítások miatt több gép hosszabb-rövidebb időre kiesett a munkából. Mi volt ennek az oka? Az, hogy csak a javítás befejezése után osztották szét a gépeket a brigádok és a brigádokon belül a traktorosok között. Így a savítóbrigádok egyes tagjai nem éreztek teljes felelősséget a rájuk bízott gépek kijavításáért. Most ezen változtattak. Már a javítás megkezdése előtt ismertették, hogy ki, melyik géppel dolgozik majd a jövő évben, s mindegyik traktoros részt vesz saját gépe kijavításában. Saját egyéni érdeke is tehát minden traktorosnak, hogy alaposan kijavítsák a gépeket, hogy ne fordulhasson elő üzemzavar, mert akkor kevesebb lesz a traktoros keresete is a hat. Mutatja ezt a pálmonostori Rákosi tszcs esete is. Ez aermelőcsoport nagyon rosszul gazdálkodik. Kiss Júlia körzeti mezőgazdász és Lutián elvtárs, a gépállomás igazgatója, bár többször is jártak kint a csoportnál: nem nézték meg, miért bomlott fel a munkaszervezet, miért megy rosszul a munka? Ki a kutakkal a termelőcsoportból! A rossz gazdálkodás, a rossz munka annak a következménye, hogy kulákok vannak a pálmonostori Rákosi tszcs-ben, sőt maga az elnök is kulák és azon dolgozik, hogy a csoportot szétzüllessze. Gracza István és Szombathelyi János csoporttagok állítása szerint Laczkó István elnök nem is olyan régen 200— 300 holdon volt nagybérlő és emellett cséplőgépe is volt. Papp István, a pálmonostori tanács titkára is tud erről, de azt hozta fel Laczkó István mentségére, hogy „öt társával együtt bérelték a földet”, a cséplőgépe pedig „rossz” volt. Mégha így is van, akkor is kulák Laczkó István: nincs helye a termelőcsoportban! A gépállomásnak segítenie kell a termelőszövetkezetet abban is — és felelős is érte —, hogy leleplezzék és kiebrudalják a befurakodott ellenséget! Igen nagy hiba még a kiskunfélegyházi gépállomás munkájában az is, hogy az egyénileg dolgozó parasztokkal jóformán semmi kapcsolata nincs. A múlt évben az egyénileg dolgozó parasztoknak egyáltalán nem végeztek gépi munkát, kivéve a földművesszövetkezetekben a silózást. Azzal mentik ezt az állapotot a gépállomás vezetői, hogy a dolgozó parasztok „nem akarnak” gépi munkára szerződést kötni. Ami persze nem igaz: ez csak a politikai felvilágosító munka hiányát tükrözi a gépállomáson!A kiskunfélegyházi gépállomás építsen ki szorosabb kapcsolatot, ne csak a körzetéhez tartozó 25 termelőszövetkezettel, hanem az egyénileg dolgozó parasztokkal is. A gépállomás vezetői és dolgozói végezzenek jobb politikai nevelő munkát, legyenek lelkes harcosai a magasabb terméseredményeket hozó, élenjáró szovjet agrotechnikai módszerek alkalmazásának a termelőszövetkezetekben! Tartsák szem előtt Gerő elvtársnak, a Központi Vezetőség ülésén mondott intését* .A mezőgazdaságban megvalósítandó feladatok megoldásának egyik alapvető feltétele: a gépállomások munkájának megjavítása.” Teszkó Sándor A mélyszántási tervet csak 80 százalékban teljesítették A tavalyi felületes gépjavítások okozták egyrészt azt, hogy a kiskunfélegyházi gépállomás az évi tervét csak 95 százalékra s ezen belül a mélyszántást csak 80 százalékban teljesítette. De a terv hiányos teljesítésének másik oka is van. Az őszi munkák kezdetekor mintegy három hétig csak egy műszakban dolgoztak a gépek. Mint Lutián elvtárs, a gépállomás igazgatója mondotta: ez munkaerőhiány miatt állott elő, mert a termelőszövetkezetek nem adtak elegendő számban traktorost a gépállomásra. Több termelőszövetkezetben, mint a kiskunfélegyházi Dózsában is, nincs kedvük a tagoknak ahhoz, hogy traktorosnak jelentkezzenek. A Dózsa termelőszövetkezet földjén a múlt évben tíz traktor dolgozott állandóan és így húsz traktorost kellett volna adnia, s ehelyett csak heten jelentkeztek. Ennek az az oka, hogy a Dózsa termelőszövetkezetben dolgozó traktorosoknak nem adják meg, amit minisztertanácsi határozat kötelezően előír: a termelési terv teljesítése esetén legalább három, nemteljesítése esetén pedig munkaegységenként, 2 kiló kenyérgabonát. A gépállomás vezetősége egyszerűen szemet hunyt a rendelkezés kijátszása felett. Pedig ahol megadják az előírt járandóságot, a szövetkezeti tagok ott szívesen mennek traktorosnak. A petőfiszállási Béke tszcsnél két traktor dolgozott a múst évben és az ezekhez szükséges négy traktoros helyett heten jelentkeztek. Több segítséget a termelőszövetkezeteknek! Több esetben előfordult, hogy a kiskunfélegyházi gépállomás vezetői és a termelőszövetkezetek megalkuvásból kölcsönösen elnézték egymásnak a szerződés be nem tartását. A kiskunfélegyházi Lenin és a Kossuth tiz is késett a betakarítási munkákkal s emiatt a traktorok nem tudtak dolgozni. A pánmonostori Rákosi tszcs- ben pedig a gépállomás hibájából csaknem két hetet késett a vetés. De egyetlen egy esetben sem vettek fel jegyzőkönyvet, nem követelték meg a 15 százalékkal magasabb, vagy alacsonyabb díjfizetést. Pedig a hibáknak ez a kölcsönös elnézése inkább rontja, mint javítja a gépállomás és a termelőszövetkezetek kapcsolatát! A gépállomás és a termelőszövetkezetek kapcsolatát erősítené az, ha többször összeülne a gépállomási tanács. Ez a múlt évben mindössze háromszor történt meg. A legutóbbi gépállomási tanácsülésen a kiskunfélegyházi Dózsa tsz üzemi párttitkára, Katona elvtárs alaposan megbírálta a gépállomás munkáját. Rámutatott arra a hibára, hogy a gépállomás a gépi munkák elvégzésén kívül keveset segít a termelőszövetkezeteknek: a körzeti mezőgazdászok keveset segítenek a munkaszervezésben, az élenjáró agrotechnikai módszerek alkalmazásában. A bírálat segített valamit. Azóta a körzeti mezőgazdászok gyakrabban látogatják a termelőszövetkezeteket. A kiskunfélegyházi Dózsa tsz-ben is Kiss Júlia körzeti mezőgazdász segítségével szilárdították meg az állandó növénytermelési brigádokat és vezették be a keresztsoros vetést és más fontos, termésfokozó új agrotechnikai módszereket. De ez a segítség még most sem elég rendszeres és csak a helybeli vagy a közeli községek termelőszövetkezeteire terjed ki. Ha ki is mennek néha a távolabbi helyekre, ott csak felületesen néznek szét s nem veszik észre a hibaErdei Ferenc földművelésügyi miniszter december 27-én pénzjutalmakat adott át több kiváló mezőgazdasági, tudományos kutatónak. Frank Melamennek, a legjobb öntözési módszerek elterjesztéséért, Bánlaki Sándor nagyobb termést adó növényfajták elterjesztéséért és a tszcs-k patronálásáért, S2€lényt tor*na, ji noyobb termestől módszerek népszerűsítéséért 5000 forintot. Kemenesy Ernő és munkatársai a lápi rét telepítésének és a fűmagtermelés módszereinek kidolgozásáért 7000 forintot. Balázs Ferenc és munkatársai a fűmag vetését elősegítő sűrű-soros vetőgép megszerkesztéséért 5000 forintot. Göde Ferenc és munkatársai a gyapot levéltelenítésért és a kövedés meggyorsításáért 4000 forintot Leiler János a heterozis búzanemesítés és a tömegkeresztezéssel történő nemesítési munka meggyorsításáért, Prettenhoffer Imre, lúgos, szikes talajok új javítási módszereiért, Váraljai György és munkatársai az aluminiumfoszfát-hulladék műtrágyának való felhasználásáért, Szabó Károly, a káli szappant helyettesítő szer, a „Mersolát” előállításáért, Teer Mór Ferenc hazai nyersolajpárlatoknak traktor-üzemanyag céljaira való alkalmassá tételéért 5000 forintot, Maucha Rezső halbiológiai vizsgálatokért 6000 forintot. Erős Pál új pontytenyésztési módszereiért 5000 forintot. Szabó István és munkatársai, a tiszalöki főcsatorna agronómiai tervéért 10.000 forintot kaptak. Kitüntetett traktorosok A földművelésügyi minisztérium december 29-én az ország legkiválóbb traktorosait, gépállomás dolgozókat és tehergépkocsivezetőket tüntette ki jelvényes, okleveles sztahanovista címmel. Jelvényes sztahanovisták Miklósi Miklós, Demecser, 245, Szabó Ernő, Nemesgulács, 212, Miksics József, Gy.-hermán, 276, Soltész János, Bp. mgj. vállalat, 195, Glovács András, Nyíregyháza, 218, Korosz Bálint, Kömlő, 256 százalékos teljesítményeikért. 176, Gyertyán János, Csőrsánta, 207, Hanga Gyula, 169, Farkas Lajos, Vasszilva Norrteht Lajos, I. Sárvár, Smeth Lajos II., Sárvár, 145 Jenő, Körmend, 186, Gerencsér 158, Kovác Sándor. 150, Beneván, 144, Bük, Bödlcz László. 140 József. 146, Hős Sándor. 149, H István. 194, Nemeskolta, Koboi 188, Sgájc, József, 208, .Qr.-hgyni Kolumbán József, 156, Gelcsnek 161, Zsámár Miklós, 152, Horváti 169, Csuja Gábor, 189, Sámson, nos. Egyek, 160, Faddi József, 145, Lászlai Imre, 151, Erdős 164, Deleznyák Ferenc 141, Id István, 180, Villány, Németh Játence, 171, Farkas András 162, József. 153, Martonvásár, Tószezsef, Szenes, 161, Leány Imr Heinrich József, 310, Röszke, Orvos 231, Ravasz János, 156, Nagy Halász Lajos, 159, Pintár Károly, Kér Lajos, 183, Kömlőd, Wolf Jagyaróvár, 154, Magyar József, 15 sövényháza. Király Lajos, 142, József, 164, Töltéstava, Meiser 198, L. Molnár Lajos, 245, Paulovszki István, 222, Pipoly 212, Gulybán Barna, 182, Mázlit 240, Kótai László, 226, Kasza B. Sajószentpéter, Molnár Ferenc,sinszky Lajos, 201, Bárány Józs Vádnál Károly, 129, Konyecsni 154, Csobád, Antalfi Zoltán, Di Médi Lajos, Palin, 166, Balogh Demecser, 246, Szabó László, 18€ Antal, 173, Nagyhalász, Bíró An Gyarmati János, 144, Balogh 148, ifj. Perge János, 142, Bi Imre, 143, Pankotai Sándor, 14 hértó. Szalay András, Nagykáli Kelemen József, Nagyvarsány, Iczeg Ferenc, 177, Racskó Andr Nyírtelek. Boros Pál, 141, Tóth 262, Nyirmada, Tóth Sándor, Sánd, 179, Galambos István, 148, Foczmann Lajos, Szőny Torma Ferenc, 158, Écsi István 163, Kisbér, Vaderna Tibor Luskovics Géza, 248. Nagyigmámkos András, Békéscsaba, 225. Il ?s András, 142. Sipiczki Pál, 185. , János, 200. Bereczka András, 203. András, 147. Szalay Sándor, Jüzesgyarmat, Gyaraki Ferenc, 140, Pál, 197. Kondoros, Tóth László, I 237 Samu Mihály Kunszimmikló Pósa György, 227. Sárvári Géz Borota, Farkas István, Jakabszáll Vass István, Kunszentmilós, 236 Ferenc. Fegyvernek: Lici, Révész , Turkeve, 152. Sulyok István, Cz. dek, 140, Szabó József, Nemes 200, Bard Géza, Csabrendek, 141 Jambos János, Bonyhád, 174, Koczsef, Nagykönyi, 151, Kiss Józse pilis, 242, Ball András, 146. Blasnos, 191, Tolmács, Pintér István, halom, 167, Fülöp László, Körmén Bebesi József, Csabrendek, 142, József, Kömlőd. 141, Szabó Nagyigmánd, 141, Pirik Károly Nagy János. 183, Szőny, Vad Lajos keve. 177, Vad Imre 176, Bajkó 197, Páty, Török Károly, Töltéstava Repce János, Borota, 147 százalékesítményeikért. A gépkocsivezetők közül Cepelke, Deszk, Szecsei Imre, Felgyő Imre, Nagyhalászi 128, 107, illetvezer kilométeres útjaikért kaptak veles sztahanovista címet. Kitüntették a mezőgazdasági tudomány élenjáró dolgozóit és a legkiválóbb traktorosokat Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter 5000 forint jutalmat ad át Szelényi Ferenc tudományos kutatónak. Okleveles sztahanovisták: Sass Sándor, Egerfarmos, 145, Veres Simon, Egerfarmos, 176, Győri Mihály, Hort, 199, Kulacsik Mihály, Hort 177, Sipkovszki László, 141, Gubicza István, 172, Miczkó Károly, 191, Gaál István, 152, Malik István, 148, Kiss Mihály, 147, Boskó Ferenc, 200, Molnár Mihály 154, Simó József 144 százalékos teljesítményeikért. Valamennyien a bertirsai traktorosok: Tarcsafalvi Károly 168, Ocskán Mihályné 168, Szojka János 155 százalékos teljesítményeikért, Paty. Székely Dezső 171, Vecsey Balázs 159, Gerecze Ambrus, 239 Kökény Kálmán 205 százalékos teljesítményeikért. Nagykőrös, Viktor Lajos S Kiskunlacháza, 335 százalék. Szloboda Gyula, 226, Bognár István, 209 százalékos teljesítményeikért. Marcali. Keserű Sándor, Tab. Si'imit Feid .