Szabad Föld, 1953. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-04 / 1. szám

a­nuár 6-án, élete utolsó napjai­ban írta Lenin elvtárs „A szövetkeze­­tekről” című halhatatlan művét, amely a „lenini szövetkezeti terv” néven ke­rült be a szocializmus történelmébe. Halála után lángeszű tanítványa, Sztálin elvtárs továbbfejlesztette, rész­leteiben is kidolgozta Lenin szövetke­zeti tervét és a Bolsevik Párt élén győ­zelemre vitte a kolhozmozgalom ügyét — felépítette a világ első szocialista mezőgazdaságát a Szovjetunióban. A lenini szövetkezeti terv, a lenini­­sztálini parasztpolitika tanításai felbe­csülhetetlen segítséget, az iránytűt je­lentik a népi demokratikus országok s így a mi országunk számára is me­zőgazdaságunk szocialista átszervezé­sében, termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztésében. Mire tanít bennünket a lenini szö­vetkezeti terv a mezőgazdaság szo­cialista építésében, a szövetkezeti moz­galom egészséges, eredményes tovább­fej­lesztésében? L­enin szövetkezeti tervének alap­■ö­vető gondolata az, hogy a szö­vetkezet útján minden egyes dolgozó parasztot be lehet és be kell vonni a szocializmus építésébe. Lenin „A szö­vetkezetekről” című cikkében különö­sen hangsúlyozza­, hogy a szövetkezet­nek „kivételes jelentősége” van abból a szempontból, hogy az új rendre, a szocializmusra való áttérést „a lehető legegyszerűbb, lekönnyebb és a pa­rasztoknak legérthetőbb módon való­síthatjuk meg”. A múltban, a tőkés-nagybirtokos rendszerben nálunk is voltak a faluban bizonyos szövetkezetek, mint a Han­gya- és a különféle hitelszövetkezetek. Ezek azonban álszövetkezetek voltak — ahogyan Lenin nevezte az­ ilyen szö­vetkezeteket — „kollektív kapitalista vállalkozások”: a húsosfazék szerepét töltötték be a kulákok, a pap, az úri birtokos, a kereskedelmi nagytőke stb. markában, a falu kifosztására. Gyöke­resen különböznek ezektől — mint nap az éjtől — mai szövetkezeteink, mert épülő szocialista országunkban nem a tőkések és nagybirtokosok, hanem a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály birtokában van az ál­lamhatalom, amely minden segítséget megad a falu dolgozói részére a nagy­üzemi szocialista földművelés, a bol­dog, szabad paraszti élet kialakítására. A lenini szövetkezeti elv egyik legfőbb útmutatása számunkra: szüntelenül, minden erőnkkel és minden irányban állandóan erősítsük a munkás-paraszt szövetséget — a virágzó szocialista gazdaság megteremtésének döntő elő­feltételét! A lenini szövetkezeti tervnek egyik ** sarkalatos tanítása a fokozatos­ság elvének szem előtt tartása a szö­vetkezet szervezésében. „Ne kerüljünk elébe a tömegek fejlődésének” — hir­dette Lenin elvtárs. A reakciós ural­kodó osztályok évszázadokon át szán­dékosan szellemi elmaradottságra kár­hoztatták a falu népét és emiatt a fa­luban még ma is sokan a kelleténél jobban, szinte görcsösen ragaszkodnak kis parcellájuk szűk világához, a ma­­radiságot, ósdi múltat jelképező ma­kacs mesgyekarókhoz, s félnek bátran a haladás, a szocializmus , a szövet­kezeti gazdálkodás útjára lépni. Éppen ezért van igen nagy jelentősége a szö­­vetkezés egyszerűbb formáinak: így a falusi beszerzési és értékesítési föld­­művesszövetkezeteknek, ezért hívta létre pártunk az egyszerűbb termelési társulásokat, a különböző földműves­­szövetkezeti „szakcsoportokat” és az //. típusú termelőszövetkezeti cso­portokat. A földművesszövetkezetek a dolgozó parasztság legszélesebb szövetkezeti mozgalmát jelentik, a legnagyobb pa­raszti tömegszervezet a faluban: tag­létszáma csaknem másfélmillió. A földművesszövetkezetek megteremtették a szocialista szövetkezeti kiskereske­delmet falvainkban: ma már ők bonyo­lítják le a falu áruellátását teljes egészében (a megyei és járási székhe­lyek kivételével) s ők vásárolják fel a parasztság begyűjtésre szánt ter­­ménykészleteit is — kapitalista ke­reskedők, volt futurások, spekulánsok­ teljes kizárásával! A különféle szőlő-, gyümölcs-, zöld­ség-, dohány-, hagymatermelő szak­csoportok száma eléri az 1300-at, tag­létszámuk a 130 ezer parasztcsaládot Az I., II. típusú termelőcsoportok csak­nem félmillió hold földön gazdálkod­nak s az elmúlt évben saját gyakorlati tapasztalataik alapján, a szövetkezés előnyének megismerésével közülük több mint 500 alakult át III. típusú ter­­melőcsoporttá. Úgyszintén számos föld­művesszövetkezeti szakcsoport is. Ezek az egyszerűbb termelési társulások, alacsonyabb típusú termelőcsop­ortok ilyenformán kezdik egyre inkább be­tölteni igazi szerepüket: előiskolái lesznek a fejlettebb, közösen gazdál­kodó HI. típusú terme­kszövetkezetek­­ne­k, amelyek a­ mi Uszonyaink között a mezőgazdaság szocialista átalakí­tásának fő útját jelentik hazánkban! A lenini szövetkezeti terv másik sar­kalatos tétele, az önkéntesség szigorú betartása a termelőszövetkezetek ala­kításában. A proletárdiktatúra viszo­nyai között, amikor a munkás-paraszt állam minden eszközzel támogatni tudja a termelőszövetkezeteket boldo­gulásukban, megvan minden lehetősé­günk, hogy a dolgozó parasztokat ön­kéntesen, a jól működő termelőszövet­kezetek sikerei és saját meggyőződé­sük alapján segítsük a szövetkezeti gazdálkodás útjára való áttérésben. Ennek a lenini tanításnak szellemében hívta fel Rákosi elvtárs nyomatékosan a figyelmet a termelőszövetkezetek és gépállomási küldöttek második or­szágos tanácskozásán: „ ... Ne nyom­ják, ne erőltessék a szövetkezetekbe való belépést, de még túlságosan ne is agitáljanak mellette, mert olyan embernél, akit tizenöt-húszszoros agi­táció után húznak be a szövetkezetbe, azt fogják tapasztalni, hogy a legna­gyobb munkaidőben egyszer hiányzik, másszor nem találják és csak akkor jelentkezik, amikor a zárszámadásnál méltatlankodni kell, hogy kevés a reá jutó munkaegység. Egyszóval az ilyen emberen nincs áldás”. Minden társadalmi rendszer csakis egy bizonyos osztály pénzügyi támogatásával jön létre... Ez idő szerint az a társadalmi ren­szer, amelyet a szokottnál nagyobb mértékben kell támogatnunk, a szö­vetkezeti rendszer — hangsúlyozta Lenin említett cikkében. Lenin a szö­vetkezetek állami támogatását, a falu szocialista alapon való új fejlődését a legszorosabban összhangba hozta az ország iparosításával: a mezőgazda­ság szocialista átszervezésének döntő előfeltétele, kulcskérdése a korszerű szocialista nagyipar megteremtése. Ennek a tanításnak a szellemében valósította meg pártunk országunk gyorsütemű iparosítását, amelynek eredményeként munkásosztályunk a hároméves terv kezdete­ óta a mező­­gazdaságnak már eddig csaknem 12.000 új traktort biztosított, s többek között a tavalyihoz képest két és fél­szer annyi arató-cséplőgépet gyárt az 1953-as esztendőben! A munkásosztály sokoldalú segít­sége, a kuláksággal vívott szakadat­lan harc következtében termelőszövet­kezeti mozgalmunk fejlesztésében már eddig is nagyon komoly sikereket ér­tünk el: az ország szántóterületének 24,6 százaléka ma már termelőszövet­kezeti föld s az átlatni gazdaságokkal együtt az összes szántóterület 373 százalékán, tehát minden harmadik hold földön ma már a kizsákmányo­lástól mentes új élet, a szocializmus építése folyik mezőgazdaságunkban! Sikereink egyik fő forrása, hogy a szövetkezetépítés mindennapos mun­kájában általában híven igazodtunk biztos iránytűnkhöz, a lenini szövet­kezeti terv tanításaihoz. Pártunk parasztpolitikájának gyakorlati végre­hajtásában kövessük a jövőben még hívebben ezt az iránytűt! Álljon min­dig szemünk előtt nagy példaképünk, a Szovjetunió szocialista mezőgazda­sága, ahol a szovjet nép diadalmasan megvalósította Lenin szövetkezeti ter­vét, s ahol a szovjet parasztság a nagy Sztálin vezetésével ma már a kommunizmust építi a mezőgazdaság­ban is!­s. L.: Nyolcvanöt új tag lépett be hozzánk Tavasszal bennünket is meglátogatott a fagy s későb az aszály. Jó munká­val, a korszerű agrotechnika alkalmazásával csökkentettük a kiárt. A kedvezőt­len időjárás nem tudott legyőzni bennünket. Hiánytalanul teljesítettük beadási kötelezettségünket: búzából 100 százalékra, árpából 112 százalékra, kukoricá­ból 103 százalékra, s a kapásnö­vényekből is több mint 100 százalékra. A köte­lességünk teljesítése után szépen jutott mindenből a munkaegységekre is. Az egyéni dolgozó párosaitok látták, hogy közös gazdálkodással a kedve­zőtlen időjárással is jobban megbízunk, mint egymagukban. November óta 85 új tag lépett be termelőszövetkezetünkbe, köztük sok középparaszt is. Terü­letünk 650 kát. holddal növekedett. Most 1200 hold földön gazdálkodunk. Előreláthatólag tavaszra Dávod is a szövetkezeti községek sorába lép. Szekeres Kálm­án Iré, Dávod, Szabadság tsz. Miért nem tar­­ cs­a ■•uiiuiu­iui­iuiu iiiiiiijiuoi.uiiiinoi.uiun •­­­A A kiskunfélegyházi gépállomáson már december 10-én megkezdődött a téli gépjavítás, hogy idejében felkészül­hessenek a tavaszi munkákra. A gép­javítási munkákban felhasználják a tavalyi tapasztalatokat is. Tavaly a felületes javítások miatt több gép hosszabb-rövidebb időre ki­esett a munkából. Mi volt ennek az oka? Az, hogy csak a javítás befeje­zése után osztották szét a gépeket a brigádok és a brigádokon belül a trak­torosok között. Így a savítóbrigádok egyes tagjai nem éreztek teljes felelős­séget a rájuk bízott gépek kijavítá­sáért. Most ezen változtattak. Már a javítás megkezdése előtt ismertették, hogy ki, melyik géppel dolgozik majd a jövő évben, s mindegyik traktoros részt vesz sa­ját gépe kijavításában. Saját egyé­ni érdeke is tehát minden trakto­rosnak, hogy alaposan kijavítsák a gépeket, hogy ne fordulhasson elő üzemzavar, mert akkor keve­sebb lesz­­ a traktoros keresete is a hat. Mutatja ezt a pálmonostori Rákosi tszcs esete is. Ez a­ermelőcso­­port nagyon rosszul gazdálkodik. Kiss Júlia körzeti mezőgazdász és Lutián elvtárs, a gépállomás igazgatója, bár többször is jártak kint a csoportnál: nem nézték meg, miért bomlott fel a munkaszervezet, miért megy rosszul a munka? Ki a kutakkal a termelőcsoportból! A rossz gazdálkodás, a rossz munka annak a következménye, hogy kulákok vannak a pálmonostori Rákosi tszcs-ben, sőt maga az el­nök is kulák és azon dolgozik, hogy a csoportot szétzüllessze. Gracza István és Szombathelyi János csoporttagok állítása szerint Laczkó István elnök nem is olyan régen 200— 300 holdon volt nagybérlő és emellett cséplőgépe is volt. Papp István, a pál­­monostori tanács titkára is tud erről, de azt hozta fel Laczkó István mentsé­gére, hogy „öt társával együtt bérelték a földet”, a cséplőgépe pedig „rossz” volt. Mégha így is van, akkor is kulák Laczkó István: nincs helye a termelő­­csoportban! A gépállomásnak segítenie kell a termelőszövetkezetet abban is — és felelős is érte —, hogy leleplezzék és kiebrudalják a befurakodott ellensé­get! Igen nagy hiba még a kiskunfélegy­­házi gépállomás munkájában az is, hogy az egyénileg dolgozó parasztokkal jóformán semmi kapcsolata nincs. A múlt évben az egyénileg dolgozó parasztoknak egyáltalán nem végeztek gépi munkát, kivéve a földművesszö­­vetkezetekben a silózást. Azzal mentik ezt az állapotot a gépállomás vezetői, hogy a dolgozó parasztok „nem a­kar­nak” gépi munkára szerződést kötni. Ami persze nem igaz: ez csak a politi­kai felvilágosító munka hiányát tük­rözi a gépállomáson!­A kiskunfélegyházi gépállomás épít­sen ki szorosabb kapcsolatot, ne csak a körzetéhez tartozó 25 termelőszövetke­zettel, hanem az egyénileg dolgozó pa­rasztokkal is. A gépállomás vezetői és dolgozói végezzenek jobb politikai ne­velő munkát, legyenek lelkes harcosai a magasabb terméseredményeket hozó, élenjáró szovjet agrotechnikai módsze­rek alkalmazásának a termelőszövetke­zetekben! Tartsák szem előtt Gerő elv­társnak, a Központi Vezetőség ülésén mondott intését* .A mezőgazdaságban megvalósítandó feladatok megoldásá­nak egyik alapvető feltétele: a gépállo­mások munkájának megjavítása.” Teszkó Sándor A mélyszántási tervet csak 80 százalékban teljesítették A tavalyi felületes gépjavítások okozták egyrészt azt, hogy a kiskun­félegyházi gépállomás az évi tervét csak 95 százalékra s ezen belül a mély­szántást csak 80 százalékban teljesí­tette. De a terv hiányos teljesítésének másik oka is van. Az őszi munkák kez­detekor mintegy három hétig csak egy műszakban dolgoztak a gépek. Mint Lutián elvtárs, a gépállomás igazga­tója mondotta: ez munkaerőhiány miatt állott elő, mert a termelőszövet­kezetek nem adtak elegendő számban traktorost a gépállomásra. Több termelőszövetkezetben, mint a kiskunfélegyházi Dózsában is, nincs kedvük a tagoknak ahhoz, hogy trakto­rosnak jelentkezzenek. A Dózsa ter­melőszövetkezet földjén a múlt évben tíz traktor dolgozott állandóan és így húsz traktorost kellett volna adnia, s ehelyett csak heten jelentkeztek. En­nek az az oka, hogy a Dózsa termelőszövetkezetben dolgozó traktorosoknak nem adják meg, amit miniszter­tanácsi hatá­rozat kötelezően előír: a termelési terv teljesítése esetén legalább három, nemteljesítése esetén pedig munkaegységenként, 2 kiló kenyér­­gabonát. A gépállomás vezetősége egyszerűen szemet hunyt a rendelkezés kijátszása felett. Pedig ahol megadják az előírt járandóságot, a szövetkezeti tagok ott szívesen mennek traktorosnak. A petőfi­­szállási Béke tszcs­nél két traktor dol­gozott a mú­st évben és az ezekhez szükséges négy traktoros helyett­­ heten jelentkeztek. Több segítséget a termelőszövetkezeteknek! Több esetben előfordult, hogy a kis­kunfélegyházi gépállomás vezetői és a termelőszövetkezetek megalkuvásból kölcsönösen elnéz­ték egymásnak a szerződés be nem tartását. A kiskunfélegyházi Lenin és a Kossuth tiz is késett a betakarítási munkákkal s emiatt a traktorok nem tudtak dol­gozni. A pánmonostori Rákosi tszcs- ben pedig a gépállomás hibájából csak­nem két hetet késett a vetés. De egyet­len egy esetben sem vettek fel jegyző­könyvet, nem követelték meg a 15 szá­zalékkal magasabb, vagy alacsonyabb díjfizetést. Pedig a hibáknak ez a köl­csönös elnézése inkább rontja, mint javítja a gépállomás és a termelőszö­vetkezetek kapcsolatát! A gépállomás és a termelőszövetke­zetek kapcsolatát erősítené az, ha több­ször összeülne a gépállomási tanács. Ez a múlt évben mindössze háromszor történt meg. A legutóbbi gépállomási tanácsülésen a kiskunfélegyházi Dózsa tsz üzemi párttitkára, Katona elvtárs alaposan megbírálta a gépállomás munkáját. Rámutatott arra a hibára, hogy a gépállomás a gépi munkák el­végzésén kívül keveset segít a termelőszövetkezeteknek: a körzeti mezőgazdászok keveset segítenek a munkaszervezésben, az élenjáró agrotechnikai módszerek alkalma­zásában. A bírálat segített valamit. Azóta a körzeti mezőgazdászok gyakrabban lá­togatják a termelőszövetkezeteket. A kiskunfélegyházi Dózsa tsz-ben is Kiss Júlia körzeti mezőgazdász segítségé­vel szilárdították meg az állandó nö­vénytermelési brigádokat és vezették be a keresztsoros vetést és más fontos, termésfokozó új agrotechnikai módsze­reket. De ez a segítség még most sem elég rendszeres és csak a helybeli vagy a közeli községek termelőszövetkezeteire terjed ki. Ha ki is mennek néha a tá­volabbi helyekre, ott csak felületesen néznek szét s nem veszik észre a hiba­Erdei Ferenc földművelésügyi mi­niszter december 27-én pénzjutalmakat adott át több kiváló mezőgazdasági, tudományos kutatónak. Frank Mela­­mennek, a legjobb öntözési módszerek elterjesztéséért, Bánlaki Sándor na­gyobb termést adó növényfajták elter­jesztéséért és a tszcs-k patronálásáért, S2€lényt t­or*na, ji no­yobb termestől módszerek népszerűsítéséért 5000 forin­tot. Kemenesy Ernő és munkatársai a lápi rét telepítésének és a fűmagterme­­lés módszereinek kidolgozásáért 7000 forintot. Balázs Ferenc és munkatársai a fűmag vetését elősegítő sűrű-soros vetőgép megszerkesztéséért 5000 forin­tot. Göde Ferenc és munkatársai a gyapot levéltelenítésért és a köved­és meggyorsításáért 4000 forintot Leiler János a heterozis búzanemesítés és a tömegkeresztezéssel történő nemesítési munka meggyorsításáért, Prettenhof­­fer Imre, lúgos, szikes talajok új javí­tási módszereiért, Váraljai György és munkatársai az aluminiumfoszfát-hul­­ladék műtrágyának való felhasználá­sáért, Szabó Károly, a káli szappant helyettesítő szer, a „Mersolát” előállítá­sáért, Teer Mór Ferenc hazai nyers­­olajpárlatoknak traktor-üzemanyag cél­jaira való alkalmassá tételéért 5000 fo­rintot, Maucha Rezső halbiológiai vizs­gálatokért 6000 forintot. Erős Pál új pontytenyésztési módszereiért 5000 fo­rintot. Szabó István és munkatársai, a tiszalöki főcsatorna agronómiai ter­véért 10.000 forintot kaptak. Kitüntetett traktorosok A földművelésügyi minisztérium de­cember 29-én az ország legkiválóbb traktorosait, gépállomás­ dolgozókat és tehergépkocsivezetőket tüntette ki jel­­vényes, okleveles sztahanovista címmel. Jelvényes sztahanovisták Miklósi Miklós, Demecser, 245, Szabó Ernő, Nemesgulács, 212, Mik­sics József, Gy.-hermán, 276, Soltész János, Bp. mgj. vállalat, 195, Glovács András, Nyíregyháza, 218, Korosz Bálint, Kömlő, 256 százalékos teljesítményeikért. 176, Gyertyán János, Csőr­sánta, 207, Hanga­ Gyula, 169, Farkas Lajos, Vasszilva Norrteht Lajos, I. Sárvár, S­meth Lajos II., Sárvár,­­ 145 Jenő, Körmend, 186, Gerencsér 158, Kovác Sándor. 150, Bene­ván, 144, Bük, Bödlcz László. 140 József. 146, Hős Sándor. 149, H István. 194, Nem­eskolta, Koboi 188, Sgájc, József, 208, .Qr.-hgyni Kolumbán József, 156, Gelcsnek 161, Zsám­ár Miklós, 152, Horváti 169, Csuja Gábor, 189, Sámson, nos. Egyek, 160, Faddi József, 145, Lászlai Imre, 151, Erdős 164, Deleznyák Ferenc 141, Id István, 180, Villány, Németh Ját­­ence, 171, Farkas András 162, József. 153, Martonvásár, Tósze­zsef, Szen­es, 16­1, Leány Imr Heinrich József, 310, Röszke, Orv­­os 231, Ravasz János, 156, Nagy Halász Lajos, 159, Pintár Károly, Kér Lajos, 183, Kömlőd, Wolf Ja­gyaróvár, 154, Magyar József, 15 sövényháza. Király Lajos, 142, József, 164, Töltéstava, Meiser 198, L. Molnár Lajos, 245,­­ Paulovszki István, 222, Pipoly 212, Gulybán Barna, 182, Mázlit 240, Kótai László, 226, Kasza B. Sajószentpéter, Molnár Ferenc,­­­sinszky Lajos, 201, Bárány Józs Vádnál Károly, 129, Konyecsni 154, Csobád, Antalfi Zoltán, Di Médi Lajos, Palin, 166, Balogh Demecser, 246, Szabó László, 18€ Antal, 173, Nagyhalász, Bíró An Gyarmati János, 144, Balogh 148, ifj. Perge János, 142, Bi Imre, 143, Pankotai Sándor, 14 hértó. Szalay András, Nagykáli Kelemen József, Nagyvarsány, I­­czeg Ferenc, 177, Racskó Andr Nyír­telek. Boros Pál, 141, Tóth 262, Nyirmada, Tóth Sándor, Sánd, 179, Galambos István, 148, Foczmann Lajos, Szőny Torma Ferenc, 158, Écsi István 163, Kisbér, Vaderna Tibor Luskovics Géza, 248. Nagyigmám­kos András, Békéscsaba, 225. Il ?s András, 142. Sipiczki Pál, 185. , János, 200. Bereczka András, 203.­­­ András, 147. Szalay Sándor, Jü­zesgyarmat, Gyaraki Ferenc, 140, Pál, 197. Kondoros, Tóth László,­­ I 237 Samu Mihály Kunszimmikló Pósa György, 227. Sárvári Géz Borota, Farkas István, Jakabszáll Vass István, Kunszentm­ilós, 236 Ferenc. Fegyvernek: Lici, Révész , Turkeve, 152. Sulyok István, Cz. dek, 140, Szabó József, Nemes 200, Bard Géza, Csabrendek, 141 Jambos János, Bonyhád, 174, Koc­­zsef, Nagykönyi, 151, Kiss Józse pilis, 242, Ball András, 146. Blas­nos, 191, Tolmács, Pintér István, halom, 1­67, Fülöp László, Körmén Bebesi József, Csabrendek, 142, József, Kömlőd. 141, Szabó­­ Nagyigmánd, 141, Pirik Károly Nagy János. 183, Szőny, Vad Lajos keve. 177, Vad Imre 176, Bajkó 197, Páty, Török Károly, Töltéstava Repce János, Borota, 147 százalék­­esítményeikért. A gépkocsivezetők közül Cepel­ke, Deszk, Szecsei Imre, Felgyő­­­ Imre, Nagyhalászi 128, 107, illetv­ezer kilométeres útjaikért kaptak veles sztahanovista címet. Kitüntették a mezőgazdasági tudomány élenjáró dolgozóit és a legkiválóbb traktorosokat Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter 5000 forint jutalmat ad át Szelényi Ferenc tudományos kutatónak. ­ Okleveles sztahanovisták: Sass Sándor, Egerfarmos, 145, Veres Simon, Egerfarmos, 176, Győri Mihály, Hort, 199, Kulacsik Mihály, Hort 177, Sipkovszki László, 141, Gubicza István, 172, Miczkó Károly, 191, Gaál István, 152, Malik István, 148, Kiss Mihály, 147, Boskó Ferenc, 200, Molnár Mihály 154, Sim­ó József 144 százalékos teljesítmé­nyeikért. Valamennyien a­­ bertirsai traktorosok: Tarcsafalvi Károly 168, Ocskán Mihályné 168, Szojka János 155 százalékos teljesítményeikért, Paty. Székely Dezső 171, Vecsey Balázs 159, Gerecze Ambrus, 239 Kökény Kálmán 205 százalékos teljesítményei­kért. Nagy­kőrös, Viktor Lajos S Kiskunlacháza, 335 százalék. Szloboda Gyula, 226, Bognár István, 209 százalékos teljesítményeik­ért. Marcali. Keserű Sándor, Tab. Si'imit Feid .

Next