Szabad Föld, 1953. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

Fontos gyógynövényünk: az anyarozs A nagyalásonyi Táncsics termelőszö­vetkezet ötven holdas rozstábláját mintha barna festékkel festették volna, be. A kal­ászokból kiduzzadt, hosszúm nyúlt, megfeketedett szemek adják ezt a barna színt a rozstáblának. Anyarozst termesztenek itt, melyből vérzést elállító gyógyszert készítenek Operációknál, szüléseknél nélkülözhe­tetlen gyógyszer ez. Külföldre is vi­szünk belőle, drága gépeket kapunk érte cserébe. Már maga az anyarozs is sok pénzt ér. Kilóját 105 forintért ve­szi át a Gyógynövénytermeltet­ő Válla­lat. A belőle készült orvosság még drá­gább. Eddig csak elvétve találtak egy-egy szemet a rozstáblákon, most mes­terségesen fertőzik meg az egészséges rozsot, így kényszerítik azt az értékes orvosság anyagának nevelé­sére. De ez nem olyan egyszerű! Cso­rnai Károly, a termelőszövetkezet elnö­ke a következőképpen meséli el a mód­ját: - Úgy választottak ki rozstáblát, hogy más kalászosokkal ne legyen ha­táros, mert a fertőzés tovább terjedhet. Kalászba szökkenéskor, május végén a Zetor-traktorra szerelt fertőzőgépbe beöntjük a vízzel kevert fertőzőanya­got, s azt minden kalászon végigsimítja a gép. Az anyarozs nem rontja a föl­det, csupán a rozstermést csökkenti valamelyest. Ezt a veszteséget azonban pótolja az anyarozs magas ára. Ezen túl is, 5—6 mázsás ter­mést ■ lehet elcsépelni holdanként az anyarozs leszedése után. Ezt a kevés munkát megéri az anya­rozs jó termése. A nagyalásonyi Táncsics termelőszövetkezet anyarozs­­földjén egyetlen kalász sincs, amelyik­ből ne­m lógna ki két-három szépen, fej­lett anyarozs. Az anyarozs szedése igen egyszerű. A Gyógynövénytermeltető Vállalattól kapott, sziklaszedő villához hasonló szedőgépet Zeior-traktorra szerelik, s ez takarítja le a kalászról az anya­rozsot. — Csak az a baj, hogy a Gyógynö­vénytermeltető Vállalat idő előtt adta ki az utasítást a szedésre — mondja Szőke József. — Még nem elég száraz az anyarozs, a szedőgép igen sokat el­hagy letör. Mi sem gondoltuk meg ezt annak idején, s megkezdtük a szedést. A szedőgép a nyers gabonában nem is végezhet jó markát. Az ötven hold­ról mindössze 8 mázsát szedett le. A termelőszövetkezeti tagok gyermekei most minden idejüket a szedőgép után meghagyott anyarozs szedésével töltik. Jó kereset ez a gyerekeknek. László Emília egy nap alatt 30 forintot kere­sett. — A sok anyarozs összegyűlését azonban nem győznék a gyerekek — mondja az elnök. — Az aratás, cséplés után kiszelektorozzuk a ter­mésből az anyarozsot. Megéri ezt az aprólékos munkát, hiszen hatszor több a bevételünk az ötven hold anyarozs­ból, mintha rendes rozsot termeltünk volna. Az ötven holdról 2­8 mázsa anyarozsot szedünk le, aminek az át­vételi ára 29­4 ezer forint. Az ezen kívül termett 250 mázsa rozsból pedig 20 ezer forintot kapunk. Össze­sen tehát 314 ezer forint értékű ter­ményt hordunk haza az ötven holdról, azaz holdanként több mint 6000 forint a bevételünk! S ehhez a nagy jövedelemhez nem kell költséges felszerelés, nagy tapasz­talat, csak ügyesség, leleményesség s az új gazdálkodási módszerek isme­rete, szeretete. Fábián Gábor Játékkal is felér az ar­yarozs gyűjtése! A nagyalásonyi gyerekek jó pénzt Ilyen nagyra nőtt az idén az anyarozs! kapnak az összegyűjtött anyarozsért. A gazdag termésből ne menjen egyetlen szem se veszendőbe: legnagyobb gonddal végezzük az aratást, behordást és cséplést! Apró zalai falvaik között kanyarog­­ velünk a gépkocsi. Amerre a szem el-­­ lát, üdezöld kukoricások, sárguló búza­táblák, szőke rozsok lengnek az enyhe szélben. Itt-ott már tanlók tűnnek elő, s rajtuk kepesorok. Gazdag terméssel fizet a határ. Bő aratás van Csácsbo­­zsokon is. A fal­utól vagy fél kilométerre, a dombháton Prenner István 14 holdas egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt aratja családjával együtt 500 négy­szögöles őszi árpáját. Egymást érik a kévék, szemre is, szalmára is jó a ter­més. A gazda felemel egy kévét, s meg­mutatja, hogyan húz a fej. Aztán meg­markol e­gy csomó kalászt, hogy köze­lebbről lássuk,­­ milyen fejtetű­ek és kövérek a szemek. A nehéz kévék, meg a Prenner István arcán tükröződő mosoly azt mutatják, hogy megtelik a magtár: nem lesz gond a beadással, sem a jószág takarmányozásával. Mikor a termésátlag iránt érdeklődünk, a gazda csak ennyit mond: meglesz őszi árpából a 18 mázsás­­átlag. Prennerék úgy aratnak, hogy a gaz­dag termésből lehetőleg semmi se menjen veszendőbe. A markokat gon­­dosan rakják kötélre, a kévéket szoros­ra kötik, s a kereszteket a partosabb helyen úgy rakják össze, hogy az eső­víz alájuk ne juthasson. A keresztek alá vánkosnak odateszik a kaparékot, így az alsó kéve feje sem ér a nedves téldre, hát nem kell félni a csírázás­tól. A kereszt felső kévéjét, a papot pe­dig négy kötéssel szorítják a vállkének­­hez: nincs az a vihar, amely ezeket a jól összerakott kereszteket szétdöntse. — Uraknál meg az aranyból is bi­­tangolód­ó, a parasztnál meg a szalmát is félteni kell, mert abból is arany lesz — mondja beszélgetés közben Prenner István. Már búg a cséplőgép a szérűskertben.. . Két faluval tovább, a zalaapáti ha­tárban Lakner János középparaszt már viszi befelé a közös szérűre negyed­­napja learatott ősziárpáját. Nemcsak Laknerék, hanem a zalaapáti dolgozó parasztok közül igen sokan megkezdték­­ már a hordást s a szérűskezben reggel óta búg a cséplőgép. Kucogi István, Varga János, Pál István, Békefi Fe­rencné, Ress György, Spórás József ősziárpája már zsákban van. Varga Jánoséknak 300 négyszögölön 418 kiló, Spóráséknak pedig 400 négyszögölön 589 kiló árpájuk termett A zalai pátiak nem igen emlékeznek 20 mázsás árpatermésre s most Spórásékna­k is, meg Vargáiknak is jóval g6 mázsa fö ott van a ter­mésátlaguk Busásan fizet az ősziárpa . Tavaly ősszel, am­kor olvastuk a Szabad Földből, hogy az ősziárpa több terméssel fizet, mint a tavaszi, kétel­kedtünk — mondják a körénk csoporto­suló gazdák. — Az idei termés meg­győzött bennünket Helyes az, amit pártunk és kormányunk tanácsol: az őszi árpa csaknem kétszer akkora ter­méssel fizet, mintha tavaszi árpát ve­tettünk volna! A zalaalpátiak — a begyűjtési tör­vénynek megfelelően — közvetlenül a cséplőgéptől teljesítik beadási kötele­zettségüket. Kucogi István, Ress György, Varga János és Békefi Ferenc­­né gabonája elsőnek kerül a földműves­­szövetkezeti magtárba, az ő nevüket írják fel először a ga­­bonableadásban élenjárók közül a dicsőségtáblára. Zalaiapát­tól 5 kilométerre, az apáti állami gazdaság szérűjén is búg már a cséplőgép. A gazdaság dolgozói négy nap alatt aratták le a 90 holdnyi őszi­­árpát, a cséplést 5 nap alatt akarják befejezni De nemcsak a munka gyors elvégzésére, hanem a szemveszteség kiküszöbölésére is minden lehetőt meg­tettek. A tarlón gondosan összegereb­lyézték a kaparékot, hordás közben ta­karoson rakják a szekereket, nem hull el útközben egyetlen kalász sem. A cséplőgépnél is gondos munka fo­­lyik. A nedves szalmájú őszi árpát jól szétterítve ejti a dobba s az etető s a gép törekrázója alatt nem lehet egyetlen szem elhullott magot se találni A kazalban sincs olyan ka­­lász, amelyikben szemet hagyott volna a gép. A gazdaság vezetői, arató- és cséplő­­munkásai megérdemlik, hogy gondos munkájukért megdicsérjük őket. Miért pocsékolják az árpát a martonvásáriak? Hazafelé jövet megállunk a marton­­vásári kísérleti gazdaság learatott ősziárpa-táblája mellett. A tarlón há­nyaveti módra összedobátt árpakeresz­tek lapulnak s az elmaradt kalászokat a gereb­lyézetlen tarlóba úgy belemos­ta az előző napi zápor, hogy ember le­gyen a talpán, aki összegyűjti. A gereb­­lyézés elmulasztásával a martonvásá­­riak kát, holdanként legalább 15 kiló árpát hagytak pocsékba menni. A 60 holdas táblán ez mintegy 9 mázsa ab­­ra­ktakarmányra rúg, melyből a kuko­ricatermés betakarításáig 4 sürdőt le­hetne előkészíteni a hizlalásra! A jó termés veszteségmentes betaka­rítása egyformán érdeke minden állami gazdaságnak, termelőszövetkezetnek és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt­nak. Az aratás, behordás és a cséplés munkáját mindenütt végezzék olyan gonddal és lelkismerettel, ahogy azt a zakapáti állami gazdaságban végzik! 4 Szabad Föld A vadrepce irtása vegyiszerrel A gyakorlat és a tudomány együtt­működésére a mezőgazdaságban is szükség van. Még folyik a harc a na­gyobb termésért. Jelenleg legfonto­sabb feladatunk a növényápolás. A rendkívül csapadékos időjárás nemcsak kultúrnövényeink, hanem a gyomok fejlődését is gyorsítja. A gyomok el­leni küzdelem nem könnyű feladat. A tudomány azonban ismét segítségére sietett dolgozó parasztságunknak. Kutatóintézetünk dolgozója, Hetényi Ernő tudományos segédmunkatárs kí­sérletet végzett hathatós gyomirtószer megállapítására. A székkutasi kísér­leti gazdaságban Hetényi Ernő vad­­repcével fertőzött zabtáblát választott ki kísérlet céljára. A vadrepce száma négyzetméterenként meghaladta a­z 50-et. Gyomirtásra 1—2 ezrelékes Spritz Hormit nevű vegyioldatot hasz­nált. A tízholdas, erősen fertőzött táb­lán a gyomirtószer kipermetezése után a vadrepce fejlődése megállt. A zab gyommentesen fejlődött tovább. Kísérletünk tehát eredményre veze­tett. Ajánlatos ennek a módszernek nagyüzemi alkalmazása. - Nagyon sok munkaerőt megtakaríthatunk vele. A gyomtalanítás a Spritz Hermit két­ezrelékes oldatával tökéletes. A kísér­let széleskörű nagyüzemi alkalmazása újabb bizonyítéka a tudomány és a gyakorlat sikeres együttműködésének Géderházi Ferenc gyapottermelési kutató Ötödször kapálnak a kismarosi határban R­udolf Béla kismar­osi dolgozó paraszt utolsót fordult az eke­­kipával kukoricaföldjén. Mikor kiért a dülőútra, megcsapkodta a lovak nya­kát, becézve szólt hozzájuk: — Na ti is meg­tettétek a kötelessége­teket. Ezt a darabot az idén már ne­­gyedjére kapáltátok meg! Szekér elé fogta a lovakat, az eke­kapát otthagyta a dűlő szélén, haza­felé indult. A faluba érve bekiáltott az egyik udvarba: — Te János! Mehetsz holnap ka­pálni Kinn hagytam az ekekapát. Ha végzel, szóljál Hoffmann Ottónak, ő következik utánad. Az ekekapa Rudolf Báláé, ő­vette. De amikor arról van szó, hogy egy tő kukoricát, burgonyát sem ölhet meg a gyom a határban, akkor senki sem mondhatja az ekekapáról: „ez az enyém, neked semmi közöd hozzá!” Herz János éppen úgy használta Ru­dolf Béla ekekapáját, mint a többiek, akikre éppen sor kerül. A kismarosi mezőgazdasági állandó bizottság szervezte ezt így, még kora tavasszal. Azóta a lovakat is szívesen adják kölcsön egymásnak a gazdák, tudják, hogy mindenki jól gondját vi­seli a szerszámnak, jószágnak egy­aránt, nem érheti kár a gazdát. A mezőgazdasági állandó bizottság azonban nemcsak a szerszámokat, igákat tartja számon. Ügyel arra is, hogy senki se késlekedjék a növény­ápolási munkákkal. Megtörtént az, hogy Hock Ferenc rosszul sikerült lucernája helyébe ku­koricát vetett, s enn­ek a kapálásával megkésett. Egy-két napig még csak elnézte ifj. Kreisz Ferenc a dolgot, de harmadik napon már nem állhatta szó nélkül: — Kapáljad már, ne a gaz! — De még kicsi a tengeri, — volt az ellenvetés. — Kicsi a tengeri? Két nap múlva már a gaz lesz nagy, s akkor semi­­lyen tengerid sem lesz — vágta el a vitát ifj. Kreisz Ferenc és saját igá­ját, ekekapájáit adta kölcsön Hock Fe­­rencnek. Ezt a társadalmi ellenőrzést min­den gazda gyakorolja a községben. Még a csősz is jelentést tesz estén­ként a növények állásáról, így szinte minden tő kukorica, burgonya állapo­táról tudnak a tanácsházán. Az állandó bizottság jól megszer­vezett munkájának köszönhető, hogy sok kismarosi gazda már ötödször ka­pál, hogy a határ olyan, akárcsak a virágoskert. A szobi járásban Kis­maroson legszebbek a kapások! Itt az aratás ideje, közeledik a cséplés. Az az idő, amikor a gazda számot vet az évi munkával, az évi kenyérrel. Az az idő, amikor a leg­több munka vár a gazdára: hol a cséplőgépnél ügyelni, hol a magtárba vinni a gabonát, hol a szalmakaza­ helyét kijelölni Ezt a munkát is megkönnyítik majd egymásnak a kism­arosiak. Mint tavaly, az idén is „párba állanak”, s míg a gazda otthon hordja a zsákot a hombárba, addig a gépnél segítő pár­ja intézi el a mérlegelést, sőt a be­adást is. Megbízhatnak egymásban, mert kö­vetkező nap megfordul a szerep: az, aki a gépnél volt most a saját gabo­náit hordja, s az, aki tegnap otthon volt, a gépnél intézkedik ő helyette. Nagyobb lesz a termés, több lesz a jövedelem, ha bimbózáskor fejtrágyázzuk a gyapotot A Szovjetunió gyapottermelő kol­hozaiban és szovházaiban évek óta igen jó eredménnyel alkalmazzák a gyapot tenyészidő alatti fej­trágyázását. A fej­trágyázás eredménye akkkor a legna­gyobb, amikor a talaj tápanyagszük­ségletének megfelelően összeállított is­tállótrágya és m­űtrágyakeverékkel végzik. J. Csumanov, a szovjet mezőgazda­­sági tudomány doktora a gyapot fej­trágyázásáról írott cikkében megálla­pítja, hogy a terméshozam kát, hol­danként három—öt mázsával emelke­dik, ha helyesen és idejében végzik el ezt a munkát. A kolhozok és szovhozok a második fejtrágyázást a gyapot bimbózása ide­jén alkalmazzák, éspedig úgy, hogy a növényektől 22—25 centi távolságra és ugyanilyen mélységre a sorközök­ben barázdákat húznak és abba szór­ják a trágyát. Barázdahúzásra igen jól felhasználhatók az öntözőbarázdák ké­szítésére átalakított ekekapák. Ezeket a kapákat úgy járatják, hogy kárt­­ra tegyenek a bimbózó gyapotnövények­ben. Azokon a gyapottáblákon, ahol vi­lágoszöldek a levelek, nitrogéntartal­mú trágyával fejtrágyáznak. Ahol vi­szont a gyapot buján fejlődik, kevesebb nitrogént és több foszfortrágyát adnak a földnek. A tejtrágya készítésénél ügyelnek arra, hogy egy rész műtrá­gyához, két rész érett istállótrágya kerüljön. A szervestrágyákkal kevert műtrágyát a gyapot könnyebben és gyorsabban tudja felhasználni, mintha csupán gyári készítésű szervetlen trá­gyákat használnak. Az Azerbajdzsáni Gyapottermelési Kutatóintézet adatai szerint a kevert fejtrágyával végzett kísérleti parcel­lák kat, holdanként mintegy 130 kiló magvasgyapottal fizettek többet, mint ott, ahol csak műtrágyát használtak fejtrágyaként. Termelőszövetkezeteink, állami gaz­daságaink a szovjet gyapottermelők példáját követve, alkalmazzák a bim­bózás alatti fejtrágyázást. A fejtrágya összeállítására és részletes alkalmazá­sára kérjenek tanácsot a Gyapottermel­tető Vállalat agronómusától, vagy a gépállomás mezőgazdászától. Előzzük meg az aratási cséplés! baleseteket!­ ­ A MEDOSZ hírei­­ A MEDOSZ elnöksége határozatot adott ki az aratási és cséplés­i munkánál előforduló balesetek megelőzéséről. „ A határozat többek között kimondja, hogy az ÜB-elnökök és munkavédelmi felelősök ellenőrizzék, hogy a traktorok, cséplőgépek, kombájnok fel vannak-e szerelve az előírt védőberendezésekkel. Ellenőrizzék azt is, hogy az etetők, kévevágók részére biztosí­­tták-e a munkaruhát és védőszemüveget. Az elnökség határozata felhívja minden szakszerveze­t vezető és aktíva figyelmét, hogy legyen példamutató a biztonsági előírások betartásában, hasz­­nálja a védőberendezéseket, s hívja fel azok használatára dolgozó társai­nak figyelmét is.­­ A BÁBOLNAI állami gazdaságban­­ az idén eddig 278 időszaki dolgozó­­ lépett be a MÉDOSZ-ba. Ez a gyara-­­­podás annak köszönhető, hogy az üzemi bizottság tagjai, a szakszerve­zeti megbízottak és aktívak lelkes ne­velőmunkát végeztek az időszaki dol­gozók között is. Ezenkívül a szakszervezet minden panaszt sürgősen elintéz, s gondos­kodó a munka utáni szórakozásról, rádiót és könyveket adott ki a munkás­­szállásokra.• AZ ÁGASEGYHÁZI állami gazda­ságban az üzemi bizottság pár hónap­pal ezelőtt elhatározta, hogy megszer­vezi a 100 százalékon alul teljesítő dolgozók pat­ronál­ását. Az üzemi bi­zottságnak ez a fáradozása eredmény­nyel járt: a gazdaságban ma már nin­csenek 100 százalékon alul teljesítők. * ROSSZUL DOLGOZIK a sátoralja­újhelyi erdőgazdaság üzemi bizott­sága A gazdasághoz tartozó kemen­­c­pataki erdészetben igen kevés gon­dot fordítanak az ott dolgozók elszál­lásolására és élelmezésére. Előfordult olyan eset, hogy az ebéd­lőt bezárták, s a munkások a lépcsőn, vagy a lépcső kartájára ülve fogyasz­tották el ebédjüket. A gazdaság veze­tői a felterhelőknek járó ruhákat az év eleje óta csak ígérgetik, de még mindig nem adták meg. Az üzemi bi­zottság ne tűrje ezt fejbólintó János módjára, hanem lépjen fel erélyesen a gazdaság lelkiismeretlen vezetőivel szemben. Felvétel a technikumi tanárképző tanfolyamra Az Agrártudományi Egyetem Tanár­képző Intézete felvételt hirdet 10 és félhónapos mezőgazdasági technikumi tanárokat képező tanfolyamára. Felvé­telre jelentkezhetnek azok a 40. évüket be nem töltött mezőgazdasági és kerté­­sze­i szakemberek, akik az Agrár­udo­­mányi Egyetemen, illetve a korábban megszűnt 3 és 4 éves mezőgazdasági akadémiákon és kertészeti főiskolán oklevelet szereztek és annak elvégzése után legalább egy évi gyakorlattal ren­delkeznek. A tanfolyamon a hallgatók a vizsga eredményeként mezőgazdasági techni­kumi tanári oklevelet kapnak, s a ta­nulmányi idő eltelte után azonnal el­helyezést nyernek. Az Intézetben nö­vénytermesztési, állattenyésztési, mező­gazdasági-gépesítési, kert- és szőlő­gazdasági szakon történik az oktatás. A felvételi pályázatban meg kell je­lölni, hogy a jelentkező melyik szakra kéri felvételét. A felvételhez szükséges az iskolai képzetséget igazoló oklevél vagy an­nak hiteles másolata, részletes önélet­rajz, jelenlegi beosztással és pontos lakcímmel és vagyoni bizonyítvány a szülők lakóhelyéről kiállítva. A hallgatók a tanulmányi idő alatt a díjmentes ellátáson kívül családi álla­potuk és előző fizetésük figyelembevé­telével ösztöndíjat is kapnak. A pályázatokat a földművelésügyi mi­­nisz­érium szakoktatási főosztályára (Budapest, V., Kossuth Lajos tér 11., III. em. 377.­sz.) kell beküldeni 1953 július 15 ig.

Next