Szabad Föld, 1953. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1953-07-05 / 27. szám

Mikor lehet a szerkesztőségekbe érkezett levelek intézését befejezettnek tekinteni? „A pártszervezetek, tömegszervezetek, hivatali és állami szervek ... lépjenek fel a levelek formális elintézése, az intézkedés terén előforduló bürokratikus huzavona, a sablonos válaszok ellen." (A Politikai Bizottságnak a munkás-parasztot végzőkről hozott 1952. évi határozatából.) Nagy dolog a levélírás azoknak, akik naphosszat nehéz munkát végeznek. A napi munka, után mégis tollat fognak és írnak a sajtónak. Beszámolnak arról, mit tesznek azért, hogy még szebb legyen a falusi dolgozók élete. A nap mint nap érkező levelekből kitűnik, hogy levelezőink keményen küzdenek az újért és bátran szembeszállnak a termelésre káros, hibás elméletekkel is. „A bandákban végzett munka csak a lustáknak kedvezett — írja Séra Gergely vajai levelezőnk. " De nem sokáig jártunk kedvükben. A területet egyéni parcellákra osztottuk, s most versenyben végezzük a növényápolási munkát." A jó levelező amellett, hogy harcol az újért, bátran küzd a hiányosságok felszámolásáért is. Képtelen elviselni a henyélést, a pazarlást és a közös tulajdon megrövidítését. Bírálatát több helyen nem fogadják szívesen. Néha még fenyegetőznek is érte, így járt Csecsődi Mihályné is, aki a hajdúböszörményi Zaja tszcs építőbrigádjának hanyag munkáját bírálta. Levelezőnk azonban, mivel tudta, hogy jó ügyért harcol, nem hátrált meg, hanem ügyesen leszerelte a támadókat, és továbbra is bátran megírja az igazat. Ilyen bátor helytállásra csak akkor képes a levelező, ha maga is példamutató a munkában. Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy levelezőink többsége valóban ilyen. Erről tanúskodik Gyurika László lászlófalvi levelezőnk néhány sora is. „A munkafegyelem terén elért eredményeket annak köszönhetem, hogy a csoporttagoknak nem azt mondom előre, hanem azt, hogy utánam". Gyurika László jó példája minden levelezőnk számára megszívlelendő. Elvétve azonban akadnak olyanok is, mint Pápai Károly Büssüről: a falu lustájának ismerik. Félév alatt mindössze 7, azaz hét munkaegységet teljesített. Ilyen ember nem méltó arra, hogy a sajtó levelezője legyen. Levelezőnk túlnyomó többségét viszont mindenki tiszteli és szereti. Bizalmuk jeléül a dolgozók gyakran fordulnak hozzájuk segítségért. Vass József levelezőnket arra kérték a dégi dolgozó parasztok, hogy a hatvani cukorgyár által visszatartott cukorjárandóságukat harcolja ki. Szerkesztőségünkhöz írt levele eredménnyel járt. Kérésünkre a hatvani cukorgyárban gyorsan intézkedtek: Flórián József és Kiss János dolgozó parasztok rövidesen megkapták a cukrot. Vass József elvtárs jó levelezőhöz méltóan járt el. Azóta bizonyára még jobban megbecsülik a régi dolgozó parasztok. Még sok ehhez hasonló esetet sorolhatnánk, amelyek ékesen bizonyítják, hogy a sajtó levelezője sokat tehet a dolgozók ügyéért. Levelezőink büszkék az elért eredményekre és féltő gonddal vigyáznak rá. Ezért szállnak szembe bátran az ellenséggel is. Ezért írta meg szerkesztőségünknek Benács János Homorúdról, hogy a Vörös Fényszésbe — főként Imre János elnök hibájából — kulák lopakodott be. Közbelépésünkre azonban az ellenséget kiverték a csoportból, s azóta javult a munkafegyelem is. A jobb munkavégzésnek fontos segítője a jó faliújság. Csak az tudja ezt igazán, aki már maga is kipróbálta. Sokat beszélhetne róla Kecskeméti László levelezőnk, aki a pusztaszentetornyai tangazdaságban a párttitkár segítségével faliújságot készített. A rendszeresen megjelent faliújság eddig is sok szép eredményt közölt, bátor bírálatával sok dolgozót jobb munkavégzésre serkentett. Egyes helyeken még mindig akad olyan párttitkár, aki nem kívánja a hibák kijavítását. Érthető, hogy a faliújság megteremtésével sem törődik. Éder Ádám mikei levelezőnket például Stadler István, a helyi pártszervezet volt titkára kereken elutasította, amikor segítségét kérte a faliújság megteremtéséhez. Pedig ha Stacher elvtárs alaposan körülnézett volna, bizonyára bőven talált volna javítani valót falujában. A dolgozók ügyes-bajos dolgaikban gyakran fordulnak a szerkesztőséghez. Leveleiket kivizsgálás és intézkedés végett legtöbbször hivatali szervekhez küldjük. Mint a régi dolgozó parasztok esete is bizonyítja, a sajtó segítsége gyorsan meghozza a kívánt eredményt. A dolgozók ügyeiben hivatali szervekhez írt leveleinket azonban nem mindig kezelik méltóképpen. Egyes hivatali tisztviselők arra gondolnak, hogy a pontos kivizsgálás helyett felületes válasszal „elintézhetik” az ügyet. Bizonyára így gondolkodott Varjú Pál elvtárs is, a bajai járási tanács elnökhelyettese, aki Bucsek Lajos csávolyi olvasónk fuvardíja ügyében a valóságnak meg nem felelő adatokat között szerkesztőségünkkel, s ezzel hosszantartó huzavona elindítója lett. A dolgozók ügyeit többször még a minisztériumok is bürokratikus aktatologatásba fullasztják. Németh Ernő kunfehértói olvasónk panaszát, még februárban elküldtük az állami gazdaságok és erdők minisztériumába, de hiába vártuk a választ. A sürgetésre adott válaszban azonban nem sok köszönet volt: levelezőnk ügyét mindmáig nem intézték el. De a belügyminisztériumi is már több esetben adós maradt a válasszal, pedig Barkaiis Ferencné csebényi levelezőnk már nagyon szeretné, ha kárpótlást kapna elszenvedett sérelméért. Néhány eset arról tanúskodik, hogy egyes pártszervezetek sem tartják szívügyüknek a dolgozók leveleinek gyors elintézését. Idős Matyikánics Péter márokpapi olvasónk fontos észrevételét még május 15-én a szabolcsszatmármegyei pártbizottsághoz küldtük intézkedés végett, de ez nem történt meg. Szeretnénk, ha a szabólcs-szatmármegyei pártbizottság most már sürgősen intézkedne és szem előtt tartaná a politikai bizottság határozatának idevonatkozó sorait: „A pártszervezetek kötelesek a legrövidebb időn belül kivizsgálni, érdemben elintézni és megválaszolni minden hozzájuk érkező javaslatot, bejelentést, panaszt... A beérkező levelek intézését csakis akkor tekintsék befejezettnek, ha a vizsgálat alapján meghozott határozat már ténylegesen meg is valósult.” Milassin Béla SET£T ANNA, a székesfehérvári mezőgazdasági technikum harmadéves hallgatója egy hónap múlva kézhez kapja képesítő bizonyítványát. A csákvári kőbányában dolgozó Setét bácsi 17 éves leánya , mezőgazdász lesz! Nehezen várja Annuska ezt a nagy napot. Nagyon szereti a mezőgazdasági munkát, ezért igen örült annak, hogy a vizsga előtt — május 23-án — egyhét napos gyakorlati munkára küldték a technikum haligátóit. Annuskát a székesfehérvári gépállomásra osztották be. A gépállomáson eleinte Lerf László vezető agronómus mellett dolgozott, a tervkészítés gyakorlati problémáival ismerkedett meg. Aratási, cséplési brigádterveket, menetirányterveket készítettKésőbb a körzeti mezőgazdász mellé osztották be. Naponta meglátogatta a gépállomás körzetébe tartozó termelőcsoportokat és szakmai tanácsokkal segítette azokat. Annuska az iskolán tanultakat először a mohai „Győz a nép"' tszcs-ben gyümölcsözhette. Lestük , elvtárs, a tszcs elnöke és a tagok húzódoztak a gép,a növényápolástól. Hosszas, vita után végülis Annuska] győzött: a tszcs-ben gép- pel kapálták meg a kukoncát. Boldog, felemelő érzés, volt ez... Növekedett Annuska önbizalma és ezután még több szakmai tanácsot adott a tszcs-nek. • A gyakorlati idő végén nem szívesen vált meg a gépállomástól. De vissza- várta őt az iskola; készül- nie kell az évzáró, képesítő, vizsgára. A gyakorlati idő után Annuska még az eddiginél, is nagyobb igyekezettel tanul majd. Az iskola padjaiból nagy reményekkel és alkotó tettvággyal telve indul az életnek. Meg akarja állni a helyétt ■ Annuska mezőgazdász lesz — Így a leghelyesebb a napraforgó pót beporzása! — mutatja Setét Anna Dénes István intézőbizottsági tagnak. ELSŐK LESZÜNK A BETAKARÍTÁSBAN IS! Elmondotta: Kovács Lajos, a gyulavári községi pártbizottság titkára Gyulavári nagykiterjedésű, közel négy és félezer lakosú község. Négy termelőcsoport és egy gépállomás van a községben, így a területi és hivatali pártszervezetekkel együtt összesen tíz alapszervezet tartozik a községi pártbzottság hatáskörébe. Éppen ezért igen sokrétű, érdekes a munkánk. A dolgozó parasztok szeretik a pártot, bátran fordulnak hozzánk. Jóban-rosszban, tanácsot kérnek tőlünk és adnak nekünk. Hogy ennek a szeretetnek, bizalomnak megfeleljünk, igyekszünk becsületesen, jól dolgozni s méltó vezetőivé válni a községnek. A községi tanáccsal állandó kapcsolatot tartunk fenn, segítjük és ellenőrizzük a munkáját. Mint VB-tag, én is részt veszek minden ülésen. Jól ismerem a község minden problémáját, mert magam is gyulavári születésű vagyok, s így hasznos javaslatokkal, észrevételekkel segíthetek a tanácsnak. Gyakran van szükség határozottságra, erélyességre is. A minap bejött hozzám egy dolgozó parasztasszony, Borsi Imréné. — Titkár elvtárs — mondta —, ne haragudjon, hogy zavarom ... segítsen rajtam. Nagyobb földterület után vetették ki a beadási kötelezettséget, mint amekkora földem van. Voltam már néhányszor a tanácsnál, de még most sem intézték el, és én nem akarok ebbe belenyugodni. — Jól tette, hogy eljött — válaszoltam neki. — Jöjjön csak, elmegyünk a tanácshoz együtt és rendbehozzuk ezt az ügyet. A nyilvántartásban utánanéztek, megtalálták a hibát, orvosolták is mindjárt. S mennyire hálás volt a segítségért Borsi Imréné, aki látta, hogy panaszával törődik a pártszervezet és nem utasítja el! Persze, a tanács figyelmét is felhívtam: ne lélektelenül, hanem nagyobb körültekintéssel, több szeretettel intézze a dolgozó parasztok ügyeit! Amikor megjelent a minisztertanács határozata az aratás-cséplés betakarításról, alaposan áttanulmányoz a a pánbizottság valamennyi tagja. Aztán pártbizottsági ülésen beszéltük meg. Ezen az ülésen részt vettek a termelőcsoportok párttitkárai, a gépállomás igazgatója is, hogy a munkát jól öszszehangoljuk. Megvitattuk, hogy a minisztertanácsi határozat a mi községünkre alkalmazva, milyen feladatokat ró ránk, hogyan segíthetjük elő a szemveszteség nélküli, gyors aratást, cséplést, betakarítást. Mindjárt a pártbizottsági ülés után következő napokon tanyázó-estéket ki gyűléseket rendeztünk a község minden pontján. A tanyázó-est jól bevált mint fontos agitációs módszer s nagyon népszerű a dolgozó parasztok között. Túri Mihály, Szilágyi Albert, Székely Lajos és a többi, köztiszteletben álló dolgozó paraszt udvarában gyakran vannak ilyen tanyázó esték, amelyeken barátságos pipaszó mellett beszéljük meg: milyen fontos a gyors aratás és hogy nemcsak nemzetgazdasági érdek, hanem saját érdeke is mindenkinek a cséplőgépről való azonnali beadás. A legutóbbi tanyázó estéken sok szó esett a tarlóhántásról, másodvetésről is. Száztizenhat népnevelőnk van s minden népnevelőnek megvan a maga állandó területe, ahol már jól ismerik őket a dolgozók és el is várják a látogatást. Sokat foglalkoztak népnevelőink a közös szérűn történő csépléssel. Ennek előnyeire nem volt nehéz rávezetni a dolgozó parasztokat, mert Gyulaváriban kis udvarok vannak és aránylag kicsi a tanyavilág. Hatásosan érveltek a népnevelők azzal is, hogy közös szérűn 10 százalékkal olcsóbban lehet csépelni. A helyi tanács a községhez legközelebb eső részeken, a műút mellett jelölte ki a közös szérűk helyét, hogy könnyebb legyen a behordás. A termelőcsoportokat rendszeresen látogatom, főként most, az aratás-cséplés idején. Ismerem is minden gondjukat, ügyes-bajos dolgukat. Az Új Élet tszésben például már megkezdték az őszi árpa aratását , de még mindig nem végeztek a növényápolással, pedig annak is haladni kell. A kapásnövények egy részét nem osztották fel egyénekre, s így azon a darabon vígan nőtt a gaz, senki nem kapálta, mert nem volt gazdája. Addig beszéltem az elnöknek, Dandé András ekdázsnak, amíg ezt a darabot is felosztották. Mivel ősziárpájuk csak 20 hold van, nem sok ember kell az aratásához — a többiek teljes erővel nekiláttak a gyomirtásnak, így hát, mire az aratás nagyjéhoz kell fogni, befejezik a kukorica második kapálását. Igyekszünk minél jobbá, elevenebbé tenni az alapszervezetek és a pártcsoportok munkáját. A területi pártszervezetek pártcsoportjai elég jól dolgoznak, a pártcsoportértekezleteket rendszeresen megtartják. A termelőcsoportokban azonban elég gyengék még. Nem ösztönzik eléggé a dolgozókat jobb munkára. Ezért én is felelős vagyok, mert nem fordítottam gondot a tszes pártszervezetekre, pártcsoportokra, nem segítettem jól a munkájukat Igyekszem sürgősen helyrehozni ezt a hibát hiszen most, a legnagyobb dologidőben van igazán szükség jó pártmunkára a termelőcsoportokban is! A mi határunkban is sárgulnak már a gabonatáblák, biztatóak a terméskilátások. A termelőcsoportokban 11—12, az egyénieknél 9—10 mázsa kenyérgabonára számítanak hordanikint. Gyönyörű a kukorica, cukorrépa s a többi kapásnövény is. Szeretnénk minél gyorsabban betakarítani a jó termést: a cséplőgépek dolgozói már versenyre hívták egymást s a dülőbiztosok szervezik a versenyt az egyéni gazdák között is. Gyulavári beadásban a járás első községe, s mi azt akarjuk, hogy betakarításban is az első legyen. A gyulavári pártbizottság minden erejével segíti ezeknek a nagy feladatoknak a sikeres valóraváltását! A jégkár sújtotta gazdák földadóját és beadási kötelezettségét mérséklik a kár arányában Június 9. kedd. Rosszemlékű nap a kiskorpádiak életében. Ezen a napon délután, úgy 3 óra tájban vaskos felhő kerekedett a „viharsarokból", ahogy errefeléa Balaton nyugati csücskét nevezik. Pár perc alatt nagy cseppekben hullani kezdett a zápor, de úgy, mintha dézsából öntötték volna. Kis idő múlva fordult egyet a szél s nyomában megeredt a jégeső. Emberemlékezet óta nem volt ekkora jég még a faluban. Dió, meg galambtojás nagyságú jég esett Amilyen üdén zöldelt azelőtt a határ, a jég után annál szomorúbb lett. Kókadt fejjel búsult a gabona, a kukorica, s a krumpli teljesen a földön hevert, anynyira megtépázta a jég... No, de a kiskorpáéi dolgozó parasztok azonnal munkához láttak. Mentették, ami menthető. A gabonán már nem sokat tudtak segíteni, a kapásokon igen. Közbefogták a kapát, újra töltögették a kukoricát, krumplit, életet leheltek a növényekbe. Ezekben nem is esett kár, a gabonát azonban komor csapás érte, hiszen közvetlenül aratás előtt állottak. Jól járt, aki biztosított „Jó annak, aki biztosított“ — ez a mondás járta a faluban, amikor pár nap múlva a jégverés után megjelentek a kárbecslők, az Állami Biztosító Vállalat dolgozói. A kiskorpádiak saját példájukon győződhettek meg arról, mennyire helyes volt népi államunk intézkedése, amikor elrendelte a kötelező tűz- és jégbiztosítást. Hiszen bármikor érheti elemi kár a parasztember földjét. Ámde aki biztosított — biztonságban van. A biztosítási díj mindössze 11—14 forint kár, holdankint síz ez összeg, amit száz százalékos kár esetén az Állami Biztosító fizet a gazdának, ennek mintegy harmincszorosa, 1340 forint. Jóna József magára vessen Csak az a baj Kiskorpádon, hogy kevés dolgozó panaszt tett eleget ennek a kötelességének: 260 családból mindössze 53 fizette be a biztosítási díjat Természetesen a Biztosító Vállalattól egyetlen ilyen kiskorpádi gazda sem várhatja, hogy fizessen kártérítést, amikor , akár makacsságból, akár feledékenységből, de főleg maradiságból, még a füle botját se mozdította, amikor biztosításról volt szó Itt van például Jóna József esete. Két hold búzáját, két hold rozsát, 500 négyszögöl árpáját érte 80—90 százalékos jégkár. Annak idején többször elment hozzá Nemes János, a tanácsos nők: „Jóska bátyám, fizessen biztatási díjat, csak maga jár jól.” „Eh, minket kikerül a jég, tavaly Csököt, Jákót, Gigát elverte, minket kihagyott Meg én csúnyán ráfizettem a múltban sokszor becsapott az Astoria, meg a roncsére biztosító..." S nem fizetett biztosítási díjat Jóna József. Most hanyagságára, nemtörődömségére, egyszóval — saját magára vessen, amikor már megesett a baj! Mennyivel másképp gondolkodott a f holdas Lóki Szabó József. Idejében biztosított, kifizette a díjat is. S most, hogy 90 százalékos súlyos jégkár érte másfél hold búzáját, egy hold rózsát és 600 négyszögöl árpáját , közel 1000 forintot kap kézhez az Állami Biztosítótól. „Mindig tudtam, hogy államunk csak jót akar nekünk, ezért elsőnek biztosítottam a faluban. Persze, az lett volna a legjobb, ha nem történik meg , a kár, de ha már így van, kihúz a baj, sőt az a pénz, amit a biztosítótól kapok.. A lelketlen búrokra fa... Emlékeznek még a kiskorpáti dolgozó parasztok a télen megjelent begyűjtési törvényerejű rendeletre, amelyben az áll, hogy elemi kár címén a terménybeadást mentesíteni, illetve csökkenteni lehet. Ezért kérik az államot: segítsen rajtuk. A községi tanács azon nyomban jelentette a jégkárt az Állami Biztosítónak, a kaposvári járási tanácsnak és a somogy megyei tanács pénzügyi osztályának. Egyben kérte: mérsékeljék a földadót s vele együtt csökkentsék a beadást is, hiszen a község határában lévő 440 hold búza, 270 hold rozs, 60 hold zab és 28 hold árpavetésben a jég mintegy 50 százalékos kárt tett. Az Állami Biztosító és a járási tanács ki is jött a helyszínre s ígéretet tett a jégverés orvoslására. A megyei tanács pénzügyi osztálya azonban rájuk sem hederített, még válaszra sem méltatta őket. Hornyák elvtárs, a pénzügyi osztály vezetője, lelketlen, begyöpösödött bürokrata módjára csak azt hajtogatja: „A tervet teljesíteni kell. Nem lehet jégkár alatt se a beadást, se a földadót csökkenteni. Vásárolja meg paraszt pénzben azt a gabonát, amit elvert a jég..." Mondanunk sem kell, hogy ez menynyire törvényellenes, a dolgozó parasztság érdekeit sértő álláspont. Ezért helyes az, hogy a pénzügyminisztérium és begyűjtési minisztérium máris intézkedett: azoknál a gazdáknál, akiket elemi kár ért, a földadót és beadást a kár százalékának arányában mérsékelni kell. S most arra van szükség, hogy a megyei, járás- és községi tanácsok ne tétlenkedjenek, hanem ahol jégkár esett, azonnal lássanak munkához, s még a cséplés előtt csökkentsék a beadást, így Kiskorpádon is! A MAJOR LAJOS Július 15-ig meghosszabbították a rézgálic kiosztását A szerződésen kívüli szőlőermelők részére a rézgálic kiosztására megállapított határidőt a csapadékos időjárásra való tekintettel a földművelésügyi miniszter 1933 július 15-ig meghosszabbította. Gyűjtsük a hársfavirágot A hársfavirág begyűjtésével gyógynövény felvásárlók foglalkoznak. Kőhársból a begyűjtés mennyisége nincs korlátozva. A földművesszövetkezetek a kőhársvirágiak nyersen 4 forintért, szárazon 20 forintért veszik át klóját. Az ezüsthársvirág átvételi ára nyersen 3, szárazon 12 forint. A nyersárak tiszta, levélmentes árura értendők és a helyi viszonyoktól függően ezeket változtatni lehet.