Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-03 / 1. szám

Hegedűs András elvtárs beszéde sí Központi Vezetőség ülésén (Folytai&s az /. oldalról) szerződése* termelés keretében kaptak. E téren komoly hibát követett el « földművelésügyi minisztérium és a Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya is. A földimüvelésügvi minisztérium na­gyon kevés érdemleges intézkedést tett az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok termelésének támogatás árai, a Központi Vezetőség mezőgazdasági osztálya pedig elmulasztotta feltárni a párt Központi Vezetősége előtt azt a súlyos helyzetet, amelybe a.z egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelé­se került. Sztálin, a Szovjetunió hasonló idő szaikában, nagyon élesen lépett fel ez zei a hibával — az egyéni paraszt- gazdaság lebecsülésével — szemben. „Vannak emberek — mondotta — alkik ezt mond iáik, hogy az egyéni paraszt- gazdaság nem fejlődik tovább, ezért nem érdemes támogatni” ........ezeknek az embereknek semmi közük nmos pár­tunk vonalához.” Az elmúlt évek nagy eredménye, hogy a dolgozó parasztság százezrei megindultak a szövetkezés útján és ennek folytán jelenleg 4677 szövetke­zetünk ven, 263.070 taggal: kezükben van az ország szántóterületének mint­egy 20 százalékai A tennelőszövetkeze- fekejj kívül mintegy 500 állatni gazda­ság alakult, amelyekhez az ország szántóterületének 13 százaléka' tarto­zik. Ezen fejlődésnek a mezőgazdaság egész iövője és a szocializmus építése szempontjából nagy jelentősége van. Bár a kisüzemi gazdálkodás lehetősé­gei mezőgazdaságunkban még koránt sincsenek teljesen kimerítve: a nagy­üzemi gazdálkodás — mégpedig a szö­vetkezeti nagyüzemi gazdálkodás — o ló útja annak, hogy tel (esen felszá­moljuk mezőgazdaságunknak az ipar­tól oaló elmaradását, s megteremtsük a kizsákmányolástól mentes, jómódú, falusi életet. Sok termelőszövetkezet és állami azdaság már eddig is kimagasló ered- tényt ért el. Ugyanakkor nagy részük ég nem példamutató nagyüzemi gaz- jság; termésátlagaik, kü önösen a ka­csoknál alacsonyak, és nem kielégítő : állattenyésztés hozama sem. A terme- szövet kezetek, a földművelésügyi mi- • sztérium, az á l-ami gazdaságok, el so­rban a volt állami gazdaságok és !ők minisztériuma hibájából, különö- i azok bürokratikus vezetési mód- re miatt, nem tudták megfelelően znosítani a nagyüzemben rejlő ha- nas lehetőségek kiaknázására azt a ítséget, amit az állam már eddig is jtott részükre. Közrejátszott ebben ' az is. hogy sok termelőszövetke- >en .és.állami gazdaságban, tűr.helqft- a munkafegyelem, -nagy a hanyag- és nem becsülik meg — sőt eíher- ák — a társadalmi tulajdont, att termelőszövetkezeteink jelenté- Keny része jelenleg még nem eléggé vonzó és még mindig elég olyan ál­lami gazdaság van, amelyik nem mintaképe, hanem szégyene a szocia­lista nagvüzemű termelésnek. A kulálkgazdiaiságok területe az el­múlt években erősen lecsökkent. Míg 1949-ben a szántóterület 17 százaléka tartozott kulákgazdaságokhoz, jelenleg 4.7 százaléka. Ez a csökkenés egyben azt is mutatja, hogy a kulák kizsák­mányolás korlátozásának politikája át­csúszott a kulákgazdaságok likvidálá­sába. Ez is csökkentette a mezőgazda- sági termelés színvonalát, mert a kulákok által az államnak átadott föl­dek jelentős részét, mint tartalékterüle­tet, nem művelték meg kellőképpen. A mezőgazdasági termelés fcleme- ’' ének előfeltétele, hogy pártunk rasztpolitikájában az elmúlt íkben elkövetett hibákat kija­vítsuk. mezőgazdasági termelés színvonal k emelése érdekében mindenek- széleskörű termelési és áruíor- i kapcsolatokat kell kiépíteni a ■ is és a falu, az ipar és a mező- ;• aság között. Ilyen -kapcsolaitok ki- se gazdaságpol i tikink legfonto- feiadata: „A NÉP feladata — {tóttá meg Lenin — döntő, min- . egyebet maga alá rendelő fő fel- « — az, hogy megteremtsük az fogást ez új gazdaság között, rét elkezdtünk építeni és a pa- jazdaság között, amely millió és paraszt megélhetésének alapja”, te rmeiös zövetkeze t eket és az .- Heg gazdálkodó dolgozó parasz- a népi demokratikus államnak Iö/V lenül termelési tevékenységük­ig segíteni, hogy többet és ol- :n tudjanak termelni, hogy jöve- d< ’Ái gazdálkodási ágakat fejlesz­ti ki. és hogy ezen az úton jó­élet teremtődjék a faluban, -sk a termelési kapcsolatoknak terjedni a növénytermelésben a mii kák elvégzését elősegítő gépi , -a; a dolgozó parasztságnak és ne 1 ős zövet kezetel m ck minőségi iK®* gga,l való ellátására: jóminősé­lálíatokról való gondoskodásra; •ágyagvárlás fokozására és ki- - - - mennyiségben történő szaibad­mba hozására; a dolgozó pa- gnak gyümölcsfa-csemetével, vánnyal való ellátására. 'í. pj demokratikus állam ilyen ■jy,. v tása és segítsége nélkül azok ÍZAXSAD FÖLII a célok, amelyeket a mezőgazdaság­ban magunk elé tűztünk, nem érhetők el. A termelési kapcsolatok kiszélesíté­se és megerősítése a dolgozó paraszt­sággal, kedvezően hat nemcsak a me­zőgazdasági termelés növelésére, ha­nem a munkásosztály és a dolgozó parasztság viszonyára, a munkásosz­tály és dolgozó parasztság szövetsé­gére is. A termelőszövetkezeteket a mező­gazdasági termelés felemelésére irá­nyuló programm hozzásegíti ahhoz, hogy kibontakoztathassák a szocialis­ta nagyüzemü gazdálkodás fölényéi és a tudomány, az élenjáró mezőgazda- sági gyakorlat minden vívmányának elterjesztésével, jó vetésforgó beve­zetésével és alkalmazásával olyan magas termést érjenek el, amilyent parcellás gazdaságban nem lehet el­érni; olyan állatállományt alakítsanak ki, amely nagy hozamával lényegesen felülmúlja az országos átlagot. Ez a programm végre lehetővé teszi, hogy érvényre jusson, kibontakozhassék a nagyüzemi termelés fölénye. A termelőszövetkezetekkel és dol­gozó parasztsággal való termelési kapcsolatok kiszélesítésében, a me­zőgazdasági programm végrehajtásá­ban fontos szerepe van az állami ' "da-ságoknak és gépállomásoknak. Az állam rajtuk kerésztüj adjai a leg­nagyobb és legközve'lenebb termelési segítséget a termelőszövetkezeteiknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak. Az állami gazdaságok feladata, hogy árutermelésük fokozá­sa, az önköltség csökkentése mellett minőségi vetőmaggal, tenyészállattal, a tudomány módszereinek gyakortaIban való meghonosításával az egész me­zőgazdasági termelés motorjává vál­janak. A gépállomások pedig terjesz- ezék ki tevékenységüket mind a ter­melőszövetkezetek, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjei­re és ezzel adjanak lehetőséget ar­ra, hogy a földművelés egész mező- gazdaságunkban magasabb színvonal­ra emelkedjék. Ahhoz, hogy az állam a dolgozó parasztoknak és termelőszövetkezetek­nek termelési színvonaluk növeléséhez nagyobb segítséget tudjon adni, át kell csoportosítani beruházásainkat. Az elmúlt három évben a mezőgazdaság­ba — beleértve ez évet is — 5 mil- liárdot ruháztunk be. Ezt az elkövet­kezendő három évben két és félszere­sére kell emelni és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére csak állami esz­közökből mintegy 12—13 milliárd fo­rintot kell fordítani. A rr[ezőgazdasági beruházások nö­velésével, a ..beruházások átcsoporto­sításával elsősorban is meg kell gyorsítani a mezőgazdaság gépesíté­sét-, mert a földművelés színvonalá­nak emelése e nélkül lehetetlen. A mezőgazdaság számára 18.000 új traktort kell adni és ezzel a mezőgazdaság traktorparkját, mintegy 39.000-re, azaz a jelenle­ginek több mint a kétszeresére, kell emelni. Az iparon belül a beruházások át­csoportosításával műtrágyagyártásun­kat úgy kell fejleszteni, hogy a mező- gazdaság. az 1956. évben 600.000 tonna műtrágyát használhasson fel, ami há­romszor annyit jelent, mint amennyit az 1953. évben,, és nyolcszor annyit, mint amennyit » naigybirtokos-Magyar- orszá.gon 1939-ben felhasználtak. A következő három év alatt a mező- gazdasági beruházások növelésével az öntözött területeket újabb 160.000 kait. holddal kell növelni, ami kereken tíz­szerese annak, amennyit 1934-ben a naigybirtoíkos-Magyaironszágon össze­sen öntözték. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak és a termelőszövetkezeteik­nek nagyarányú támogatást kell adni ahhoz, hogy gyengeminőségű földjeiket megjavítsák, továbbá segíteni kell gyü­mölcsösök és szőlők telepítését: erre a célra az elkövetkező három ^ évben osaík állami eszközből 372 millió fo­rintot kell fordítani. Nagy összegeket ke1! fordítani a ré­tek és legelők megjavítására, beleértve nemcsak azokat a réteket és legelőket, amelyek a termelőszövetkezetek kezé­ben vannak, hanem a községi legelő­ket is. Segítem kell a termelőszövetkezete­ket istállók é-s silóik építésében, az ál­lattenyésztéssel kapcsolatos munkák gépesítésében. Csak silók építésére az elkövetkező három év alatt állami esz­közökből 306 millió forintot kell for­dítani. Az egyénileg gazdálkodó dolgo­zó parasztokat is segíteni kell abban, hogy silót tudjanak építeni. Erre a cél­ra hitelt kell biztosítani számukra. Jelentős állami támogatást kel! nyúj­tani _ mindazoknak az intézkedéseknél; a végrehajtásához, amelyek a mező­gazdasági termelés általános színvona­lának emelését szolgálják. így állami támogatással kell végrehajtani a mi­nőségi vetőmagvak cseréjének kiter­jesztését, a heterózis kukorica elterjesz­tését, a dolgozó parasztok és termelő- szövetkezeitek jómiinőségű apaállatokkal való ellátását. A népgazdasági beruházások átcso­portosítása, a mezőgazdasági termelés fokozott állami támogatása széleskörű termelési kapcsolatokat hoz létre a vá­ros és a falu között, kedvező feltétele­ket teremi mind az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztok, mind a ter­melőszövetkezeitek és állami gazdasá­gok számára, termésátlaguk gyors emelésére, az állattenyésztés gyors fej­lesztésére. A mezőgazdasági termelés fejleszté­séhez adott terrrfelési segítség mellett nagyon nagy jelentősége van a város és a falu közti áruforgalmi kapcso­latok egészséges alakulásának. A mezőgazdasági termelés elmaradottsá­gához hozzájárult az is, hogy az el­múlt évékben ezek a kapcsolatok nem­csak nem erősödték, hanem szűtobb térre szorultak. Emiatt mind a dolgozó parasztok, mind a termelőszövetkezeti tagok érdekeltsége erősen csökkent a mezőgazdasági termelés fokozásában. Az áruforgalmi kapcsolatokat és a termelés fokozásában való érdekeltsé­get csökkentette a begyűjtési rendszer túC'feszítettsége. Emellett begyűjtési szerveink gyakran megsértették ai tör­vényességet és sokszor előfordult, hogy olyanoktól vettek igénybe terményeket, akik beadási kötelezettségüket már tel­jesí lettek. Mindez, a szabadforgalmat korlátozó intézkedésekkel együtt megaikadályoz- ta, .hogy a dolgozó parasztság jelen­tős mennyiségű terméket tudjon a sza­badpiacra vinni. Ez csökkentette a dol­gozó parasztok és termelőszövetkezetek érdekeltségét a termésátlagok fokozá­sában. Egyben növelte a központi kész. létből ellátottak számát, és odavezetett, hogy a szabadforgalom kifejlesztése helyett, még egészen kis falvakat is központi készletekből láttunk el zsírral, kenyérrel, hússal. Pártunk Központi Vezetősége és a kormány eddigi határozatai már sokat javítottak ezen a helyzeten. A begyűj­tési kötelezettség háromévi időtartamra történt megállapítása, és mintegy átla­gos 10—35 százalékos csökkentése, megnövelte a dolgozó parasztság ter­melési biztonságát és termelési kedvét; már je'.en-leg is észrevehetően szélese­dik a szaibadiorgalom, ennek következ­tében javul a dolgozók ellátottsága Ezenfelül azonban párt- és tanácsszerveinknek segí­teniük kell abban, hogy egészsé­ges áruforgalmi kapcsolatok bonta­kozzanak ki a város és a falu kö­zött, és a beadási kötelezettsége teljesítése után mindenki szabadon vihesse piacra termékeit. A város és falu közötti áruforgalmi kapcsolatok egészséges fejlesztésében nagy szerepe van a falu megfelelő árucikkekkel való ellátásának is. Az elmúlt években ezen a téren jelentke­ző hibák hátrányosan éreztették ha­tásukat a mezőgazdaság, termelésben; részben azért, mert a dolgozó parasz­tok termelési kedve csökkent, a falu iparcikkekkel való gyenge ellátottsá­ga miatt, részben azért, mert sok­szor hiányoztak a mezőgazdasági ter­meléshez szükséges legalapvetőbb cikkek', mint például a kéziszerszám, növényvédőszerek, a rézgálic, vagy a kocsikén öcs. A város és falu közti egészséges áruforgalom kifejlesztése érdekében iparunknak és belkereskedelmi - szer­veinknek feltétlenül 'gondoskodnak kell arról, hogy a falut kielégítő mér­tékben lássák el megfelelő iparcik­kekkel, mert ez növeli a termelési kedvet és ugyanakkor a termelés szá­mára nélkülözhetetlen áruk biztosítá­sát is jelenti. n. E kérdés fontosságának megfelelően a mezőgazdaság fejlesztéséből szóló központi vezetőségi határozattervezet konkrét előírásokat tartalmaz az ipar és a kereskedelem számára. A mezőgazdaság fejlesztésének e programmja lényegesen különbözik minden eddigi olyan határozattól,amit pártunk és kormányunk a mezőgazda­ság fejlesztésére hozott, elsősorban atekintetben, hogy a kitűzött célok elérésére mozgósítja népgazdaságunk összes igénybevehető erőforrásait, ipa­runkat, közlekedésünket. A mezőgaz­dasági termelés fejlesztését elsősor­ban nem új előírásokkal, új szabályok­kal akarjuk megoldani, hanem azipar és a mezőgazdaság, a város és a falu közötti helyes kapcsolat kialakításá­val,' szilárd, sokoldalú termelési és áruforgalmi kapcsolatok kiépítésével. A programm végrehajtásában az állami és pá-rtszervek. a tanácsok feladata nem -utasítások tömkelegének kiadásai, hanem a falu és a város közti kapcsolat tényleges fejlesztése: azaz nem adminisztratív úton, hanem gazdasági szervezéssel és politikai tö­megmunkával. Ez az állami, párt- és tanácsszer­vek elé bonyolultabb feladatot állít, mert mélyen meg kell ismerkedniük a gazdálkodás kérdéseivel: de ugyanak-i kor előnyösebb eszköze, sőt egyetlen járható útja a mezőgazdasági terme­lés gyors fejlesztésének, mert kedvező gazdasági helyzetet teremt a mező­gazdaság összes dolgozói számára ah­hoz, hogy szorgalmas munkával, szak­értelemmel. a mezőgazdasági terme­lés színvonalát és ezzel jövedelmüket messze az eddigi fölé emeljék, A termőtalajok termékenységének növeléséről A mezőgazdasági termelés általános fellendítésének alapja a talaj termé­kenységének fokozása. A talaj termé­kenységének növelésén azt értjük, hogy talajainkat olvan állapotba hoz­zuk, hogv a- termőtalaj megfelelő morzsalékos szerkezetű legven a nö­vények táplálkozásának egész, szaka­sza folyamán, rendelkezzék jó minősé­gű, elegendő mennyiségű szerves anyaggal, humusszal, a termesztett növénykultúra természete által megkö­vetelt nedvességtartalommal és táp­anyagmennyiséggel. A termelékenység fokozása a fenti feltételek -kialaikfcásá- ban, illetőleg fenntartásálban áll. E kérdésnek nálunk azért is nafc-y a jelentősége, mert mint közismert, nincs mpdunk a szántóföldi termelés kiterjesztésére, 6i termetek feltörésére.- Viszont annál nagyobb lehetőségünk van a termőföld termékenységének fo­kozására. és ezzel a termésátlagok növelésére. Ezen a téren, hai az el. múlt években itt—ott értünk is el ered­ményeket, még korántsem tudtuk meg­állítani és pótolni azt a rombolást, amely a kapitalista gazdálkodás vi­szonyai közt országunk mezőgazdasá­gában folyt. A kapitalista viszonyok között, kü­lönösen a bérleti gazdálkodásban, a föld termöerejének fokozása helyett, annak kizsarolása folyik. A kapitalista közgazdászok részben ennek a földet kizsaroló kapitalista gazdálkodási módszemek az igazolására állították fel hírhedt elméletüket ,«a csökkenő földhozadék törvényét”. Hazánkban is százezer holdjával találunk olyan területeket, ahok a ta­laj szerkezetében végbement rombolás kézzel foghat óa-n mutatja a kapitalista,, tai aj romboló gazdálkodás halasát. A biharugrai -nagybirtok-bérlői rövid évek alatt — égetett mész rendszeres hags- mál-atával — kiégettől; a talaj humusz- tartaímát, ezzel teljesen kizsarolták és terméketlenné tették a. talajt. A tények százai is bizonyítják Marx tanításának igazát: „ .. .a tőkés mező- gazdaság minden haladása nemcsak abban a tekintetben haladás, hogyan kelj a munkást, hanem egyszersmind abban is, hogyan kell a talajt megra- bolni. Minden egyes lépés előre abban az irányban, hogy termékenységét egy adott időszakban növeljék, egyszers­mind lépés a termékenység tartós forrásainak szétrombolása felé.” (Tő­ke, I. kötet.) Jórészt a talajt kizsaroló kapitalista gazdálkodási módnak volt a következ­ménye az, hogy a kapitalista gazdál­kodás utolsó hat évtizedében — jólle­het közben megnőtt az állatállomány és így az istáüótrágyázás lehetősége is, és jelentős fejlődés történt a me­zőgazdaság gépesítésében — mégis a búza termésátlaga nem' nőtt, hanem csökkent. Mi a mezőgazdasági termelést nem a talaj kizsarolása alapján akar­juk emelni, mlint ez a kapitalizmus­ban történt, hanem ellenkezőleg, a talaj termékenységének növelé­se útján: azaz nem 1—2 évig akarunk jó termést elérni, hanem meg akarjuk vetni az alapját az állandó magas termelésnek. A szovjet tudósok kimutatták, hogy a talaj termékenységének fokozására és ezzel a termelés átlagos növelésére szinte korlátlanok a lehetőségeink — mint Viljamsz mondja: „A termések határtalanul fokozhatok, ha egyide­jűleg- befolyásolni tudjuk a mező- gazdasági növények növekedésére és fejlődésére ható tényezők egész kom­plexumát”. Ezt a tételt igazolják a jó’, dolgozó állami gazdaságok, tsz-ek és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztok terméseredményei is: azoké, akik jó gazdái földjüknek és ezért nemcsak egy évben, tudnak jó termést elérni, hanem ezeket az eredményeket állandósítani tudták. Nézzük ebből a szempontból a pe- resztegi Szabadság termelőszövetkezet termésátlagát: Cszibúza t. árpa 6.-árpa kukorica zab terméseredmény kh-ként q. 1951. évben 13 10 9 59 15.80 23.70 16.50 <952. „ 13.90 12.80 16.50 17.70 12.89 <953. „ 19.00 17.45 22.89 20 40 16.20 A talaj termelékenységének növelése nagyon sokoldalú intézkedéseket kö­vetel meg. Egy-két módszer, bármi­lyen ió legyen i« az, nem vezet ered­ményre. E célkitűzés megvalósítása megköveteli az egész földművelés színvonalának felemelését; trágyázás­sal a talajerő visszapótlását és növe­lését; helyes vetésforgóval és agro­technikával a talaj szerkezetének javí­tását és gyommentessé tételét; a ter­mőtalaj fokozott védelmét. A legfontosabb teendő a talaj táp- erejének visszapótlása és növelése a trágyázással, mégpedig elsősorban is­tállótrágyával. Az istálló trágyát ugyanis sem-ilyen mennyiségű műtrá­gyával nem lehet pótolni, mert a mű­trágya' nem növeliia talaj humusztair- talmát. nem biztosítja' a talajelet .fej­lődéséhez megfelelő fel létek két. Megvan ítele annak, hogy met anyunk mel­lett olyan .Mótrá'gy ázást végezzünk < pótolja, ha­nem nőve a iái*-:- t? Meg ke e hez állatállo­mányunk gítő, ezért i6 tovább ke állattállomá­nyunkat, i nezőgazdasá­gi termel- i A-- •: v-i egyik kulcskér­désének c trágya he­lyes felha \ kérdést ed­dig nagyon lébecsültük, akár a szak­sajtót nézzük, akár a földművelésügyi minisztérium és a mezőgazdasági szervek munkáját — szinte mindenfé­le más mezőgazdasági munka fonto­sabb feladatként szerepeit, mint az is­tállótrágyázás. Ezért fordulhat elő az hogy még ma is sok egyénileg gaz­dálkodó dolgozó pa-raszt és termelő- szövetkezet udvarán, sőt állami gaz­daságokban is. többévi trágya hever felhasználatlanul, ugyanakkor földjeik soványak és kevés termést adnak. Ezen a helyzeten gyorsan és gyökere­sen kell változtatni, minden eszközt tel kell haszná™', hogy az istállótrágyát megf^^en kezeljük, s időben beszárísuk a földbe. Az íst'állótrágyázást,, -a talajerő nö­velése érdekében ki t-úet és ki is ken egészíteni műtrágyái. e.7je‘, F1, " ezideig keveset használtunk., bár a mezőgardasae- ez évben már 3.4-s.zer annyi műtrágyát topott, mint az 1930—1940 közti évek átlagában. Sú­lyos hiba azonban az, hogy a műtrá­gyát sok esetben nem ott használjál, fel, ahol a legnagyobb hozamtöbb'.etet eredményezi. A műtrágyázást nem szabad sema­tikusan, sablonosán végezni. Szinte minden táblára , a talaj összetételétől és a termelt kultúrától függően külön-* külön kell megállapítani, hogy milyen fajta és mennyiségű műtrágya szűk* séges. Ehhez természetesen az is kell, hogy termelőszövetkezeteink, dolgozó parasztjaink, de még a helyi párt és tanácsi szerveink is kitűnően ismerjék szántóföldeik összetételét és az egyes növények műtrágyaigényét. A termő­talaj pontos és jó ismerete épp any- nyira nélkülözhetetlen a mezőgazda­sági termelés fokozásához, mint acél- fájtaink ismerete a' vasiparban. Az elkövetkező években a gépállo­másokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb termelőszövetkezetekben ezért laboratóriumokat kell felállítani, amelyek ingyen végezzék eb minden termelőszövetkezet * és-' egyénileg gazdálkodó dolgozó1 paraszt számárán talajvizsgálatot, és segítsenek meg­állapítani, hogy a termésátlag foko­zása érdekében az egyes kultúráknak milyen fajta és milyen mennyiségű műtrágyára van szüksége. A talaj termékenységének fokozásá­ban a trágyázás melleit nagy jelentő­sége van a helyes vetésforgók alkal­mazásának. A legjobb vetésforgónak a mi viszonyaink között is, a füves- herés keverékes 8—9—10 éves vetés­forgók bizonyultak, , ezért a kialakult területű állami gazdaságokban és ter­melőszövetkezetekben ha la dékt a) anul hozzá kell fogni az ilyen vetésforgók bevezetéséhez. Egyéni gazdaságokban és olyan termelőszövetkezetekben, ahol* a táb­lák még nem véglegesek, ilyen hosz- szú időre szóló vetésforgót természe­tesen nem lehet alkalmazni, de itt is kívánatos a növényeknek olyan sor­rendjét megállapítani, amely nem rontja, hanem fokozza a talaj tpv möerejét. Ebből a szempontból is nagy jelentősége van a többéves he­refélék, különösen a lucerna-vetésterü­let növelésének, még a kukorica- és egyéb takarmányfélék rovására J5» mert ez a növény gazdagba a föld nitrogéntartalmát és ugy*'na™'or mor- zs-a'.ékossá teszi a tal/)4­A talaj termékenys-'gét nagy mér­tékben növelik az idejében, ntegfelelo talajművelő esztpózőkhel és jó minő­ségben végzett mezőgazdasági mun­kálatok. A helyes .nüvelési mód meg-* állapításánál, ug/anúgy, mint ahogy a műtrágyázások az eddiginél sok­kal inkább tgyelembe kell venni a helyi adottságokat, 6ziníe minden táb­lára mimé11 egyes növényféleségre 'lüilön-kjren> az időjárás figyelembe­vételé^ telt meghatározni: hogyan kell* előkészíteni a talajt a vétesre; m,úor kel] vetni; hogyan kell meg- rúmkálni a mír elvetett területet? Az agrotechnikai műveletek közt"' " két fontos mezőgazdasági munk&Mkj ! nagy jelentősége va'n egész országúnk' ; földművelése színvonalának felymelé- ) 6ében; az aratás utáni gyors tarló- hántás, amely szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy, a nedvességet a talajban meg tudjuk őrizni, és hcyíy jó mag­ágyat és gyommentes talajt kapjunk; nem kisebb a jelentősége az őszi j mélyszántásnak sem, a tavaszi vetések ! jó előkészítésében, a talaj term^eny-1 ségének növelésében és gyommentessé; télelében. 1 A feJszábadti-áis előtti mezőgazdaság elmaradottságát jellemzi, hogy a tarló- hántást az 1930—1940 közti 10 év áf. lagáiban mintegy 25 százalékra, a mély- szántásit pedig csak 35 százalékra vé­gezték el. Ehhez képest nagy e’.őre- (Foly tatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents