Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-03 / 1. szám
. toytatás e ?. oldalról) feladás történt, de ez évben is a tarlóhántást csak nagy késedelemmel és mindössze 60 százalékban végeztük el, a mélyszántási terv teljesítése pedig december 15-én mindössze 75,5 százalék. Mi az elmaradás oka?"Nem az, hogy a dolgozó parasztok és tsz-tagok nem látják ezen munkálatok jelentőségét, hanem az, hogy a tartózisatás egybeesik az aratással, a mélyszántás pediga betakarítással és vetéssel, s így a tarlóhántásra, mélyszántásra legtöbbször egyszerűen nem jut idő. A megoldás: sokkal nagyobb gépi segítséget kell adni mindkét alapvető mezőgazdasági munka elvégzéséhez, mind a termelőszövetkezeteknek, mind az egyénileg dolgozó parasztoknak. A talaj termelékenységének növeléséhez tartozik a talaj védelme, különösen a szél és eső pusztító hatásaival szemben. Országunkban ez azért bír nagy jelentőséggel, mert szántóterületünk jelentős része, mintegy 2,5 millió kh. az erős erózió veszélyének kitett terület. Évente különösen a nagy záporok idején sok százezer holdon romlik a talaj minősége és az egy-egy tavaszi esőzés után — anélkül, hogy tudomást szereznénk róla — szinte tíz- és százmilliós károkat okoz népgazdaságunknak. Nem nézhetjük tétlenül, hogy szántóterületünk ilyen nagy százalékán évről évre pusztuljon a termőtalaj. Haladéktalanul meg kell kezdeni a talaj adottságaitól függően a vízszintes talajművelés alkalmazását, a fásítást, az évelő füvek vetését, szél által veszélyeztetettz erőleteken pedig mezővédő erdősávokat kell ültetni, addig, amíg ezek hatása nem érezhető, sávos vetéssel kell védeni a termőtalajt. Országunkban a gazdagszántóföldeken kívül — amelyek gondos művelés mellett még száraz időjárás esetén is kiváló termést hoznak — nagy területeket, sok tíz- és százezer holdakat találunk, amelyek talajjavítás nélkül kevés termést adnak. A legnagyobb megoldásra váró kérdés: a szik javítása, amely már több, mint két évszázad óta foglalkoztatja haladó tudósainkat és szakembereinket. Szikeseink termővé tétele leggyakorlatibb eszközének bizonyult az öntözés, amelyre nagy lehetőségeink vannak, tekintve, hogy szikeseink zöme a Tiszántúlon van. Ezen terület nagy része, a már tervbe vett öntözőrendszerek megépítése után öntözhető lesz. A szikesek termékenységének öntözéssel való növelése megsokszorozza az egy holdon nyert terméshozamot: azokon a szikes legelőkön, ahol átlagosan 3—4 mázsa szénának megfelelő fű terem, öntözéssel holdanként 14—16 mázsa rizs termelhető, amely forintban kifejezve legalább ötvenszer többet ér. Szikeseink azonban csak akkor válnak igazán termővé, ha az öntözés segítségével, szakítva az egyoldalú rizstermeléssel, vetésforgót vezetünk be, ha a rizs után öntözött füvesherés keverékeket honosítunk meg, és ennek segítségével, hosszabb idő alatt igazi termőtalajt teremtünk az elrontott sziktalaj helyébe. Ez az egész népgazdaság termőerős növelése szempontjából fontos munka most vette kezdetét. Ezen az úton a Tiszántúl, Hajdú, Szolnok, Békés és Csongrád megyék szikes területein gazdag, magas színvonalú földművelést fogunk teremteni. Ezzel a kérdéssel tudósainknak és szakembereinknek is úgy kell foglalkozniuk, mint a magyar föld termékenysége fokozásának egyik legfontosabb megoldásra váró feladatával. A szik után a legnagyobb javításra szoruló területek a laza homoktalajok, amelyek termékenysége legnagyobbmértékű kibontakozásának — hosszú évtizedek tapasztalatai alapján — a legjobb módja, szőlők és gyümölcsösök telepítése. A szabolcsi homokon, ahol kat, holdanként 5—6 mázsa rozs terem, jó kezelés mellett kertészeink 60, sőt 100 mázsa almát, azaz értékben több mint húszszor annyi termést is elérnek. Nem kisebb az arány a Duna- Tisza-közén telepített szőlőknél és barackosoknál sem. A homokos területek megjavításának azonban általános módszere mégsem lehet a szőlő és gyümölcsösök telepítése. Számításba kell venni, hogy a homokos szántóterület másfélmillió hold. Ezeken a területeken gyorsan meg lehet és kell is javítani a terméshozamokat, zöldtrágyázással, s itt a másodtemtést .••is szinte kizáróan, a zöldtrágyázás érdekében kell beállítani; ezeken a területeken gabonafélék után rávetéssel, vagy tarlóvetéssel olyan növényeket kell termelni, amelyek nagytömegű zöldtrágyát adnak és javítják a talaj termőképességét. Javításra szoruló talajaikon nagyon nagy fontossága van annak, hogy kidolgozzuk a talaj sajátos agrotechnikáját, amellyel minden nagyobb beruházás nélküli is lényegesen lehet növelni a földművelés technikáját. Legjobb tudósaink és az élenjáró gyakorlati termelők szinte minden nálunk előfordulható talajra kidolgozták a megfelelő művelési módot. Így például Westsik Vilmos Kossuth-díjas kutató kidolgozta a szabolcsmegyei homok megfelelő agrotechnikáját szántóföldi művelés mellett. Az általa kidolgozott termelési módszerek segítségével olyan területeken, ahol a homok átlagosan 3—4 mázsa, rozsot hozott, és jobb években sem adott többet 4 6 mázsánál, ahol a burgonya átlagosan mindössze 26 mázsa volt: tízéves átlaggal 12 mázsa rozsot és 80 mázsa burgonyát takarítottak be holdanként. A földművelésügyi minisztérium, a tanácsok és a mezőgazdasági szervek, felhagyva a mezőgazdaság tűrhetetlen, sablonos vezetésével, terjesszék el ezeket a módszereket. Mindezek az intézkedések: a trágyázás, a helyes vetésforgó alkalmazása, a talaj adottságainak megfeleő művelési mód, a talaj védelme — termelékenyebbé teszik mezűgazdasá°'un...-as, gazdagabbá, termőbbé szántóföldeinket. Ez a mezőgazdasági termelés áltaános fellendítésének alapkérdése, ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a mezőgazdaság ki tudja elégíteni a lakosság egyre növekvő igényeit élelmiszerekben, és növelni tudja e könnyű- és élelmiszeripar nyersanyagbázisát. gyobb figyelmet a nagy fehérjetartalmú takarmányok, köztük elsősorban a lucerna vetésterületének és termésátlagának növelésére kell fordítani. Az évelő hereféléket és ezen belül a lucernát — egyéb ■ takarmányfélési vetésterüléti éneik rovására is — ,érdemes növelnünk, mert ezzel több és értékesebb takarmányt kapunk. A lucerna é© egyéb pillangós virágúak vetésterületének kiterjesztése érdekében a legszükségesebb a vetőmagalap megteremtése. A lucerna magtenneis fokozása érdekében a mag mázsámkénti árát fel kel emelni a jelenlegi 600 forintról 1500 forintra, és szerződés és termelés, útján nagymennyiségű lucernamagot kell termeltetni. összes takarmánynövényetek közül jelenleg a legnagyobb jelentősége a kukorica termelésének van,amelet közel 2 malló holdon, azaz az ország számlaterületének 20 százalékántermelünk. A kukorica-termésátlag növelésének és a szilárd takarmányalap megteremtésének az egész mezőgazdasági termelés fokozása szempontjából is nagy jelentősége van. A kukorica termelés fokozását az elkövetkező években elősegítjük azzal, hogyszerződéses úton heterózis kukoricavetőmagot termelünk és lehetővé tesszük, hogy a dalgozó parasztolk és termelőszövetkezetek vetőmagjukat lecseréljék heterózis -kukoricára. Sok hazai és külföldi tapasztalat is bizonyítja, hogy a heterózis kukoricából nyert vetőmag miként másfél-két mázsa terméstöbbletet is adhat. .A mezőgazdasági termelés fejlesztése érdekében még komoly pénzügyi áldozatok árán is érdemest ilyen vetőmaggal ellátni az egész országot. Emellett elsősorban azállami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben el kell terjeszteni a kukorica négyzetes vetését, amely megkönnyíti anövényápolási munkák gépesítését és nagyobb termésátlagot eredményez. .A szilárd takarmányalap létrehozásában országunkban nagy jelentősége van a silózásnak. Segítségével olyan tömegtakarmányokat tudunk értékesíteni, amelyekkel az összes takaarmányfélék közül a legnagyobb takarmány értéktermelhető; ilyen a silókukorica és az édescirok. Emellett sok millló mázsa olyan mellékterméket tudunk takarmányként felhasználni, amelyek silózás nélkül teljesen használható, latnna valóak, vagy értéküknek jelentős részét elvesztik, ilyen többek között a kukorica szára, a cukorrépa és a taterillányirépa levele, a napraforgó tányérja. A silózás terén az elmúlt években jelentős eredményeket értünk el." A felszabadulás előttihez képest silózett takarmányok mennyisége megharmincszorozódott. De ugyanakkor kevés gondot fordítottunk a minőségre. A silótekarmány készítése elsősorban a nagyüzemmódszere, ezért pártunk és kormányunk elsősorban az állami gazdaságokban fokozza a silóépítést, de emellett nagy támogatást ad a termelőszövetkezeteknek is. A termelőszövetkezetek csak ebben az évben 300.000 köbméter állandó jellegű silót építenek és mintegy 1 millió köbméter silótakarmányt készítenek. Kormányunk a háztáji gazdaság szükségletei mértékében silóépítési segélyben részesíti a termelőszövetkezeti tagokat és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat is. Ez év őszén az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok közel 1 millió köbméter siótakarmánytkészítettek, s ez több mint húszszor annyi, mint amenynyit a nagybirtokos Magyarországon készítettek az összes földesúri nagygazdaságokban. Ez évben Magyarországon már mintegy 5 milló köbméter siló készül. Ha ezt csak tejtermelésre használnánk fel, ezáltal mintegy háromnegyed milliárd liter tejet kapnánk. Ezzel az eredménnyel azonban korántsem lehetünk megelégedve. Jelenlegi állatállományunk megköveteli, hogy a silózást a mainak legalább két-háromszorosára emeljük. A silótakarmány felhasználását ki kell terjeszteni nemcsak a téli, hanem a nyárvégi takarmányozásra is, a zöld futószalag hiányainak pótlására. A takarmánytermelés szempontjából legelhanyagoltabb terület a rét- és legelőgazdálkodás. Rétjeink és legelőink egy része olyan, hogy szégyene egész mezőgazdaságunknak. Termelőszövetkezeteink, állam gazdaságaink nagy része, és sok község is, nagyon elhanyagolja a legelőket, ezért azok elgazosodnak és hozamuk rendkívül alacsony. Lehet-e ezen segíteni? Érdemes-e a legelővel, réttel többet foglalkozni? Feltétlenül! Több gyakorlati tapasztalat mutatja, hogy a műtrágya értékben a legnagyobb eredményt éppen legelőkön és réteken adja. A rét és legelő nagyon is meghálálja azt a munkát, amit javítására, nevelésére fordítunk. Termelőszövetkezeteinknek, tanácsainknak és az állami gazdaságoknak fontos és halaszthatatlan feladata a rétek és legelők rendbehozása. • A mezőgazdasági termelés általános körai. A kenyérgabonatermelés felemelése mellett, a takarmánytermelés növelésére, szilárd takarmányalap megteremtésére kell az örönkét fordítani. Ezzel megteremtjük állatitenyésztésiüink állandó, megszakítás nélküli növelésének legfontosabb alapját, s ezzel egyben nagy lépést teszünk előre a belterjes, magasabb színvonalon álló mezőgazdaság megteremtése felé. V. Hegedűs András elvtárs beszéde a Központi Vezetőség ülésén II. A kenyérgabonatermelés fejlesztéséről A mezőgazdasági termelés előtt álló feladatok között a legalapvetőbb az ország lakosságának maradéktalan és zavartalan ellátása a legfontosabb élelmiszerrel: kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel, hogy soha többé ne fordulhasson elő zavar dolgozatok kenyérellátásában, és ne ismétlődhessék meg olyan helyzet, mint amilyen ez év első félévében volt. E cél érdekében nemcsak az évi rendes szükségletet kell biztosítani, hanem jelentős tartalékokat is kell gyűjteni, hogy az ország lakosságát mindenféle körülmények között el tudjuk látni kenyérrel. E feladat megoldásához évente legkevesebb 30—32 millió mázsa kenyérgabonát, búzát és rozsot kell termelnünk. Hogy tudjuk biztosítani ezt? A kenyérgabonafélék vetésterülete ■zz elmúlt években csökkent, s a felszabadulás előtti 10 év átlagánál többszázezer holddal kevesebb. Ez évben az előzetes jelentés szerint közel 3,4 millió holdat vetettünk be őszi búzával és rozzsal, azaz több mint 300.000 holddal többet, mint az elmúlt, évben. Ahhoz, hogy ekkora területen elegendő mennyiségű kenyérgabonát tudjunk termelni, kát, holdanként , legkevesebb 9 mázsa termésátlagot kell elérni. Megoldottnak e kenyérgabonakérdést a mi viszonyaink között csak akkor tekinthetjük, ha a jelenlegi vetésterületet fenntartva keyérgabonából érjük a kát, holdankénti 9 mázsa termést, azaz akkor, ha az elmúlt 6 év átlagához képest kát, holdanként 1—1,5 mázsával emeljük a termésátlagot. Lehetséges-e ilyen termésállagnövekedés 2—3 év alatt? A legjobb állami gazdaságoknak, termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tízezreinek termésátlagai azt mutatják, hogy igen, ilyen termésnövekedés elérhető. Önmagától, erőfeszítés nélkül, természetesen ilyen eredményt nem lehet elérni, de ha apárt ezt célul tűzi ki és ha a mezőgazdaság általános fellendítésére irányuló intézkedéseken belül erre összpontosítjuk az erőst, akkor ezt a célt feltétlenül elérjük és Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok és a termelőszövetkezeti tagok egyénileg is messzemenően érdekeltek abban, hogy kenyérgabonából nagy termést érjenek el. A beadási kötelezettség független a terméseredményektől és csak a szántóföld területétől és minőségétől függ. Minden mázsa többlettermés tehát szabadpiacon kerülhet értékesítésre. Az 1 mázsa helyesen alkalmazott nitrogénműtrágya legalább másfél mázsa terméstöbbletet hoz, azaz 80 forintos befektetés fél év alatt több mint három- négyszeresen térül vissza. Az a fogasolás, vagy hengerezés, amelyet tavasszal a bára vetéseken végeznek — persze csak akkor, ha szükséges és ha idejében végzik — könnyen hozhat kát, holdanként 1 mázsa terméstöbbletet, azaz 200—300 forintos jövedelemtöbbletet. Pánt- és tanácsszerveink ne sajnálják az időt és fáradságot, behatóan tanulmányozzák megyéikben, illetve járásaikban a kenyérgabonatermelés helyzetét, az élenjáró termelőszövetkezetek, dolgozó parasztok és állami gazdaságok tapasztalatait, ezek elterjesztésével biztosítsák a kenyérgabonafélék nagy termésátlagát. A kenyérgabona-vetésterületekre kell összpontosítani a műtrágya jelentős részét is, különösen a nitrogén-műtrágyát; azokat a gabonákat, amelyeket nem a legjobb elővetemény, például a kukorica után vetettek, holdanként legalább 50—60 kg, sőt egy mázsa nitrogén műtrágyával kell tavasszal fejtrágyázni. Azokra a húzavetésekre, ahová fejtrágyázás céljára nem tudunkbiztosítani műtrágyát, fel kell használni az érett istállótrágyát és a komposzt-trágyát is. A tavaszi fejtrágyázás fontosságát azért is alá kell húzni, miért az ezévi száraz időjárás és a novemberi fagyok után vetéseink fejletlenek és most nagyon sok függ a vetések február-március eleji fejtrágyázásától, továbbá kora tavaszi megmunkálásától, azaz szükség szerinti hengerezésétől, vagy fogasolásától. Termelőszövetkezeteink, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink saját érdekükben, de népünk zavartalan kenyérellátásának biztosításáért is, kövessenek el mindent azért, hogy kenyérgabonafélékből már az 1954-es évben gazdag aratásunk legyen. A gabonatermelés fejlesztése érdekében el kel terjeszteni az eddg bevált élenjáró módszereket, így a kerész letett sorú vetést, amely az ez évi összesített adatok alapján a következő eredményt hozta: két-három év alatt a kenyérgabona terméshozama növekedésének eredményeként a kenyérgabona -kérdést hazánkban megnyugtatóan oldjuk meg. Az erők összpontosítása azt jelenti, hogy akenyérgabona számára kell biztosítani a legjobb terüeteket, azaz a legjobb előveteményt, és nem szabad megtűrni többek között például azt, hogy ahol csak elkerülhető, kalászom után kalászost vessenek. Minden termelőnek mindent el kell követnie azért, hogy jó magágyat készítsen és arra kell törekednie, hogy a magágy a vetéskor mindenképpen beéredett legyen. Az őszi vetések határidejét feltétlenül előbbre kell hozni; sok évtizedes tapasztalatok szerint az ország legtöbb megyéjében, az október második felében való vetés kevesebb termést ad, mint a szeptembervégi vetés. A késői vetés káros hatásával kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy ez évben Vas megyében, ahol tavaly október 20-ig elvégezték az őszi búzavetését, a termésátlag kát. holdanként 12,2 mázsa volt. Somogy megyében, ahol a búza termelésének feltételei nem sokkal rosszabbak, mint Vas megyében, az őszi vetéssel megkéstek, december 20-án fejezték be és termésük 9,7 mázsa lett, azaz 2 és fél mázsával kevesebb, mint Vas megyében. Állami gazdaságjakban Termelőszövenkezetekren Megnevezés? kereszt •gyiránykereszt •gyirány sorosan ban sorosan bántetett gabona holdanként! termésátlaga mázsákban: őszi búza 12.2 1 .9 9.9 9 2 rozs 10.4 8.6 8.8 * 7.4 ősziárpa 14.9 12 2 12.6 11.8 IV. Szilárd takarmányalap ileotermialévéről A növénytermelésen beül — a kenyergabona-kérdés megoldása mellett — a legfontosabb a takarmánytermelés növelése és ezzel szilárd takarmányalap, azaz jelentős takarmánytartalék létesítése. A takarmány döntőbb szerepet játszik az állati szervezet kialakulásában és a hozamok növelésében, mint azállat fajtája, vagy származása. Sehol a világon még nem alakult ki nagy tejezőképességű, nagy- h hozamú állomány, bőséges takarmány nélküül. Sok évtized tapasztalata trromja ekérdés jelenntőségét alléfenyésztésünk fejlesztése szempontjából. . A felszabadi-tás 5 előtt Magyarországon az állattenylesztés hozama , egy-k évről a másikra — egy-egy száraz esztendő után közé, a felét* csökkent. Bár a dolgozó parasztság, nagy erőfeszítéssel, az 1952-e© rossz takarmánytermésü év után a létszám tekinteteten fenn tudta tartani állatállományát; a hozamok minden erőfeszítés ellenére is erősen lecsövekenek. A szilárd takarmányalap megteremtése takarmánynövényeink termésátlagainak növelésétől, továbbá a tekerményfélék veszteség-mente- betakarításától és észszerű lehasználásától függ. A szilárd takarmarvalap megterentése érdekében felét fenüt csökkenteni kell a takamány-használatin belül az abralkrak-ármányozea, és növelni kell a zöldfarl,ármányt, széna-féléiket és a silót. Ez olcsóbbá teszi az állattenyésztést és lehetőséget ad nagyobb mennyiségű állattenyésztési hozam előállítására. A szilárd takarmányalap megteremtésénél gondolnunk kel ara is, hogy országunkban általában ahére,élékbembennagyobb hiány, ezért azegyes tekartóényfélék termesztésénél« legna Az ipari és olajosnövények termeléséről A növénytermelés harmadik nagy csoportja: az ipari és az olajosnövények. A felszabadulás után dolgozó parasztságlink talán ezen a téren ért el legnagyobb eredményt, mert ezen növények vetésterülete a felszabadulás előttihez képest megnégyszereződött. Különösen erőteljesen fejlődött a cukorrépatermelés. Ez évben csaknem háromszor alynyi cukorrépát termeltünk, mint a felszabadulás előtti tíz év átlagában. Olajosnövényeink közül a napraforgó fejlődött a leggyorsabban: vetésterületük sokszorosa a felszabadulás előttinek,és olajtermelésünk ez évben, a felszabadulás előtti tíz év átlagához viszonyítva negyvenszeres. Az ipari és olajosnövények együttes vetésterületének további növelése nem lehetséges, mert vagy a kenyérgabona, vagy a takarmányalap rovására menne és ez komoly károkat okozna.. Ugyanakkor a könnyű- és élelmiszeriparnak több nyersanyagotkell kapnia ,ahhoz, hogy a lakosság szükségleteit, megfelelően ki tudja elégíteni. Ennek csak egy módja van: a termésátlagok növelése. A legjobb állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kiváló termésátlagai mutatják legjobban ezen a téren meglévő hatalmas lehetőségeteket. Ezeket akkor tudjuk a legmegfelelőbben kihasználni, ha azokon a területeken helyezzük el az ipari növényeket, ahol termelésükre a legjobblehetőségek vannak, ahol a dolgozó parasztok ismerik a növény termelési feltételeit és ezért kedvvel és szívesen termelik. Gyorsan változtatnunk kell a jelenlegi helyzeten, amikoris teljesen a szerződtető vállalatok alkalmazottainak kénye-kedvére van bízva, hogy mit, hol termeljenek. A dolgozó parasztság bevonásával haladéktalanul ki kell jelölni azokat a körzeteket, ahol az egyes ipari növények termelésére a legkedvezőbbek a feltételek és itt lehetővé kell tenni, hogy a dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek ne egy, hanem három évre kössenek szerződéseket. A szerződéses növények között különösen nagy gondot kell fordítani a cukorrépa termésátlagának növelésére, amely a legnagyobb vetésterületű ipari növényünk, továbbá a kender hozamának növelésére, mert ez az a rostos növényünk, amellyel hazánkban e textilipar számára legnagyobb értékű nyersanyagot tudjuk termelni, valamint a dohánytermelésre és különösen a dohány értékes fajtáira. A gyapottermelést az eddiginél kisebb keretek között folytatjuk és közben elő kell állítanunk olyan fajtákat, amelyek meg tudnak birkózni a hideg tavaszi időjárással is és biztos termést adnak. Az ipari növények termésátlagának fokozása érdekében legfontosabb az őszi mélyszántás és trágyázás. A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok az ez évben jóváhagyott szerződéses, feltételek szerint már lényegesen nagyobb árat kapnak, ha a szerződésben megszabott átlagoknál több terméstadnak be. Egy mázsa cukorrépáért forintra átszámítva, a különböző szolgáltatásokkal. 100 mázsán alul az egyéni termelő 27,20 forintot, 150 mázsán felül 42.20 forintot, a termelő szövetkezet 57.20 forintot kap. Emellett igen jelentősek azok a kedvezmények, amelyeket a szerződést kötő termelők a beadási kötelezettségből kapnak. Az az istállótrágya, amelyet ősszel hordanak ki és szántanak be a földbe és az a szántás, amelyet nem tavaszszal, hanem ősszel végeznek el. 40— 50 mázsa cukorrépával is többet jelent és így sokszáz forint hasznot hoz az egyénileg termelőknek és soktízezer forintot a termelőszövetkezet tagságának. Mindent el kell követnünk azért. (Folyta ress a 4. oldalon) Szabad Föld 3