Szabad Föld, 1954. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-03 / 1. szám

A A mezőgazdasági termelés szakirányításának megjavításáról A mezőgazdasági ter­melés általános fellendítésének célkitűzése megköveteli, hogy a mezőgazdaságot irányító szer­vek, a földművelésügyi minisztérium, a megyei és járási tanácsok, továbbá azok mezőgazdasági osztályai munká­jában lényeges változás történjék. A mezőgazdaság területén mutatkozó elmaradás egyik oka az, hogy a föld­művelésügyi minisztérium és a volt­ ál­lami gazdaságok és erdők miniszté­riuma is bürokratikus módon dolgozott és részben dolgozik még ma is, mun­kája nem a feladatok tényleges elvég­zésére, a gazdasági szervezőmunkára irányul, hanem utasítások tömkelegé­nek gyártására és kiadására. Hozzájárult mindehhez a­z is, hogy a központi apparátusok létszáma felduz­zadt, nemcsak Budapesten, hanem a megyei központokban is. Emiatt mező­gazdasági szakembereink jelentős része nem vesz részt közvetlenül a mező­­gazdasági termelés irányításában, ha­nem különböző irodákban ül, bürokra­tikus munkát végez, elszakítva a mező­gazdasági termeléstől. Ezt a képet ki lehet egészíteni még azzal, hogy hasonló bürokratizmus és túlzott centralizálás mutatkozik meg egyéb, a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos szerveknél is, különösen a begyűjtési minisztériumban, de a különböző termeltető vállalatok is a szakemberek százait kötik le irodai, vagy szakértelmet nem kívánó szer­vezési munkával. A mezőgazdaságfejlesztési programm nagy feladatot ró a megyei, járási és községi tanácsokra, mezőgazdasági­­ osztályaikra. A mezőgazdaság terüle­tén a túlzott centralizálás azzal járt, hogy a járási és megyei tanácsok és mezőgazdasági osztályaik hatásköre rendkívül leszűkült, minden kis kér­désben a földművelésügyi miniszté­rium dönt. A földmművelésügyi minisz­térium dönti el jelenleg is, még azt, hogy egyes termelőszövetkezetek mely területén létesüljön tógazdaság vagy öntözéses gazdálkodás, hol ültessenek szőlőt vagy gyümölcsöst. A földmű­velésügyi minisztérium hal­tenyésztési osztálya például nemrégen még a ter­melőszövetkezetek tógazdaságainak fejlesztése helyett azzal foglalkozott, hogy sörrel, paprikával és borral látta el a halas­­szövetkezetek csár­dáit. Mondanom sem kell, hogy ez a túlzott centralizálás az ügyek mene­tét rendkívüli módon megnehezíti és a helyi kezdeményezéseknek nagyon gyakran szárnyát szegi. A megyei és járási tanácsok hatás­körének csökkentésével együtt kisebb lett a felelősségük is a mezőgazda­­sági termelés fejlesztésében. Ez odáig vezetett, hogy egyes megyei és járási tanácsok elnökei sokszor a­ legfonto­sabb mezőgazdasági kérdéseket sem ismerik. A somogy megyei tanács el­nöke, Dani Imre elvtárs például nem tudta megmondani, hogy mekkora volt a kenyérgabonafélék termésátlaga me­­gyéjében. A mezőtúri városi tanács elnöke akkor, amikor a­ sertéspestis ez év nyarán már 600 sertést pusztított el a városban, még nem tudott arról, hogy a területén járvány van. A föld­művelésügyi minisztérium egyik ve­zető dolgozójának kérdésére, méltat­lankodva felelte, hogy honnan tudná ezt, mikor neki még hivatalosan nem jelen­tet­ték. A mezőgazdasági fejlesztési pro­­grammot csak a­kkor lehet végrehaj­tani, ha megnöveljük a megyei és já­rási tanácsok felelősségét és egyben hatáskörét a mezőgazdaság fejleszté­sében. E célból felül kell vizsgálni a földművelésügyi minisztérium döntési jogkörét és csak a legfontosabb kér­dések eldöntés­ét kell meghagyni a minisztérium hatáskörében, a többit bátran le kell adni a megyei és já­rási tanácsokhoz, illetve a mezőgazda­sági osztályokra kell bízni. A helyi tanácsok a­ mezőgazdaság fejlesztésében rájuk rótt feladatoka­t csak akkor tudják kielégítően elvégez­ni, ha végrehajtásukra a tanács tag­jain kívül szélesen bevonják a mező­­gazdaság legjobb dolgozóit, termelő­szövetkezeti tagokat, egyénileg gaz­dálkodókat, az állami gazdaságok és gépállomások élenjáróit. Csak helye­selni lehet azt a több he­lyről felve­tett javaslatot, hogy e feladat megkönnyítése céljából a községi tanácsok mellett hoz­zunk létre széles mezőgazdasági termelési bizottságot, amelyben részt vesznek a "falu dolgozóinak legjobbjai, a termelésben nagy ta­pasztalatokkal bíró, jól gazdálko­dó középparasztok és kezdeménye­zéseikkel segítik a község egész mezőgazdaságának felemelését Támogatni kell ez ilyen mező­gazda­­sági termelési bizottságok létrehozá­sát, mert ez széles tömegkapcsolatot teremt a tanácsok és a falusi dolgo­zók között. Sőt helyeselni kell azt is, hogyha a járási tanácsok és megyei tanácsok a járás, illetve a megye leg­jobb mezőgazdasági dolgozóiból 6zin-1 ■H (Folytatis és ■). oldatról a mezőgazdaságban nem tesz felesle­gessé munkáskezeket, mert a mező­­gazdaság intenzívebbé, belterjesebbé tételével együtt körülbelül hasonló arányban nő a mezőgazdaság mun­kaerőszü­kséglete is. A mezőgazdaság gépesítésének szinte korlátlan lehetőségei vannak a nagyüzemekben, állami gazdaságaink­ban és termelőszövetkezeteinkben, ezért a mezőgazdasági munkálatokat el­sősorban itt a mezőgazdaság szo­cialista szektorában kell gépesí­teni", de emellett gépi segítséget s­e­ll nyújtani az egyénileg gazdál­kodó dolgozó parasztoknak is. A mezőgazdaság gyors fellendítését azért tűzhettük ki célul, mert népgazda­ságunk ereje, iparunk fejlettsége, Szovjetunió és a népi demokráciák ba­ráti támogatása lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaság igényeit megfelelő gé­pekkel, gyorsan ki tudjuk elégíteni. A mezőgazdaság gépesítésére e célra az elkövetkező két-három évben a mező­­gazdasági beruházásokból legalább 3 milliárd forintot kell fordítani. A mezőgazdasági munkák közül ma a legfontosabb feladat az alapvető munkák, a szántás-vetés és egyéb ta­lajmunkák gépesítése. Jelenleg még a mezőgazdaság szocialista szektorában sem sikerült megfelelően gépesíteni ezeket a munkákat. Igaz ugyan, hogy az állami gazdaságok és termelő­­szövetkezetek a szántás-vetést szinte teljes egészében géppel végzik, de a munkák nem megfelelő időben történ­nek. Megkésünk a tarlóhántással, az őszi mélyszántással és legtöbbször a vetéssel is, márpedig ez a késedelem gabonából két, holdanként könnyen je­lent egy-, kettő-, sőt négymázsás ter­méskiesést is. Ugyanezen alapvető talajmunkákhoz kell a legnagyobb segítséget adni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­toknak is. Több év tapasztalata mutat­ja, hogy az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok jelenlegi fogatellátott­ságuk mellett nem bírnak idejében megbirkózni a nyári és az őszi mun­kálatokkal. Az idén is, míg az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek az őszi mélyszántás tervét december 15-ig 93,3 százalékban teljesítették, az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó parasztok mindössze 68,5 százaléknál tartanak. A mezőgazdaságban nagy nehézsé­geket okoz — különösen a szocialista szektorban — a kapások megművelése. Ezért a növényápolási munkákat az eddiginél gyorsabban kell gépesíteni. E cél érdekében el kell látni a me­zőgazdaságot négyzetes vetőgéppel, de négyzetesen kell vetni a legfontosabb kapásnövényeket, a kukoricát, napra­forgót, és négyzetes­ fészkesen kell ül­tetni a burgonyát, addig is, ameddig elégséges számú géppel nem rendelke­zünk. A növényápolási munkák gépesítése érdekében növelni kell az Universal­­traktorok számát; a gépállomásokat és állami gazdaságokat olyan munkagé­pekkel, elsősorban kultivátorokkal kell ellátni, amelyek segítségével a növény­ápolási munkák gépesíthetők. Célul kell kitűzni, hogy 1956-ra az állami gazda­ságok és termelőszövetkezetek növény­ápolási munkáit legalább 45 százalék­ban gépesítsük. A mezőgazdasági munkák között nagy gondot okoz a megtermelt nö­vények veszteségmentes betakarítása. A betakarítási munkáik meggyorsítása és veszteségmentessé tétele érdekében tovább kell gépesíteni a kalászosok aratását, részben kombájn, részben aratógép segítségével. Az eddiginél nagyobb mértékben kell gépesíteni a füvek és a pillangósvirágúak kaszálá­sát és hozzá kell fogni a kukorica, a cukorrépa és a­ burgonya betakarítá­sának gépesítéséhez is. A mezőgazdasági munkáik gépesíté­sében talán leginkább az állatte­nyésztésben maradtunk el. Az állat­­tenyésztés fejlesztése érdekében meg kell gyorsítani az önitató-berendezé­­sek gyártását, a takarmányelőkészí­­tés, a takarmány és trágyaszállítás gépesítését. A mezőgazdaság gépesítése nagy, de végrehajtható feladat elé állítja iparunkat. E feladat teljesítése érde­kében feltétlenül változtatni kell azon a viszonyon, ahogy egészen a legutóbbi időkig az ipar vezetői maga, a kohó- és gépipari miniszté­rium is — a mezőgazdasági gép­gyártást és a mezőgazdaság alkatré­szekkel való ellátását kezelte. Eddig ugyanis a gépgyártásunknak ez a­ fontos területe a mostohagyermek szerepét játszotta és a mezőgazda­­sági gépgyárakat látták el a legrosz­­szabbul anyaggal, ennek fejlesztésé­re fordították a legkisebb összegeket. Ez a helyzet odavezetett, hogy olyan egyszerű mezőgazdasági gépeket is, mint a vetőgép, az eke, a kultivátor, nem kielégítő minőségben gyártottak. Ezen a helyzeten gyorsan változ­tatni kell: az ipar elsőrendű feladatává kell ternni a mezőgazdasági gépek gyártását és a mezőgazdaság gé­pesítésének biztosítását, megfe­lelő mennyiségű és minőségű al­katrészt. A mezőgazdasági munkák gyors gé­pesítése azonban korántsem csak az iparon múlik, hanem nagy mértékben a mezőgazdaságban dolgozókon, akik ezeket a gépeket használják, elsősor­ban a gépállomások és az állami gazdaságok dolgozóin és vezetőin. Meg kell állapítani, hogy a trak­torok kihasználása ebben az évben át­lagosan 35 százalékkal emelkedett. Olyan kitűnő traktoristák fejlődtek ki ebben az évben, mint az olsóteperdi állami gazdaság sztahanovistái: Hege­dűs Sándor és Horváth Mihály, akik december 14-ig 3595 nh. talajmunkát végeztek és ezzel éves tervüket 408 százalékkal teljesítették (sztahanovi­­táink sikerének egyik magyarázatai, hogy gépüket gondosan ápolják, kar­bantartják). A mezőgazdaságban ál­talában továbbra is rendkívül ala­csony színvonalon mozog a gépek ki­használása és különösen tűrhetetlen a helyzet a gépek ápolása és karbantar­tása körül, amely sok gépáll­ásra, al­katrész pazarlásra és a gépek gyors elhasználódására vezet. Nagyon sok gépállomáson az igaz­gató és főgépész nem ellenőrzi rend­szeresen a kötelező, folyó karbantar­tás elvégzését. Még mindig előfordul olyan eset, hogy a gépállomást igaz­gató arra a kérdésre, hogy hogyan kell ellenőrizni az I. számú karbantartás elvégzését a munkában lévő traktoron, azzal válaszol, hogy meg kell néz­ni, nem poros-e a traktor. Ebből a szempontból még rosszabb a helyzet a gépállomásokat irányító felsőbb szerveknél, így a gépállomások megyei igazgatóságainál és a földművelésügyi minisztériumban. Ez persze nemcsak a szakmai hozzá­értés hiánya miatt van, nagy szerepe Van ebben a laza fegyelemnek, a lel­­ketlenségnek, ami egyes gépállomáso­kon és állami gazdaságokban a trak­torosok és műhelymunkások között el­uralkodott és a földművelésügyi mi­nisztérium gyenge ellenőrzésének. A gépállomások munkájának egyik legnagyobb hiányossága az, hogy gépi munka hatása a termésátlagok nö­velésében nem mutatkozik meg, mert a­ gépi munkák minőségére nem fordíta­nak gondot. A gépállomások igazgatói­nak, főagronómusainak és főgépészei­nek jelentős része még mindig nem érti, hogy csak akkor lehet jónak érté­kelni a gépállomás működését, ha kör­­e­tében a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasz­tok termésátlagai, a munkák gépesíté­se segítségével nőnek. Hiába teljesíti a gépállomás idejében a tervét normál­holdakban, ha mázsákban rossz az eredmény, ebben az esetben nem di­cséretet, hanem elmarasztalást érdemel. A mezőgazdaság számára juttatott gépek jobb kihasználása és a munkák minőségének megjavításai érdekében mindenekelőtt meg kell javítani a trak­toristák műszaki kiképzését és a mező­gazdasági műszaki káderekkel való el­látottságát. A traktoristák jobb kikép­zése érdekében javasolja a Politikai Bi­zottság, hogy 1954-ben az ipari tanuló­képzéshez hasonló traktoros-gépész­­képző tanulóintézeteket kell nyitni másféléves oktatási időtartammal, emellett az idősebb korosztályok és a katonaviseltek számára a földművelés­­ügyi minisztérium szakoktatási rend­szerében hathónapos szaktanfolyamo­kat kell szervezni, ahol a már gyakor­lattal rendelkező fiatalok traktoros­­gépész-oklevelet nyerhetnek. Növelni kell a körzeti és vezető me­cha­nikusok műszaki képzettségét is és számukra ez eddiginél hosszabb tan­folyamokat kell tartani, és ugyanakkor nagyobb számban kell a mezőgazda­ságba gépésztechnikusokat küldeni. A mezőgazdaság gépesítése körüli hibák egyik legfőbb oka, hogy a trak­torvezetők és mechanikusok a gépállo­másokon és állami gazdaságokban a rossz szociális ellátás, a munka szerve­zetlensége miatt gyakran változnak. Ezen a helyzeten is változtatni kell. Gondoskodni kell arról, hogy a trak­toristák és kombájnisták mindennapi életükön keresztül érezzék, hogy pár­tunk és kormányunk a gépi munka je­lentőségének megfelelően fokozott meg­becsülésben részesíti a jól dolgozó traktorost és kombájnistát. Ezért meg kell javítani életkörül­ményeiket, biztosítani kell számuk­ra a szórakozás lehetőségeit is és mindenközben el kell őket látni meleg étellel. Feltétlenül meg kell erősíteni a gép­állomások és állami gazdaságok ja­vítóbázisát, alkatrész- és üzemanyag­ellátását is. A javítóbázis megerősí­tése érdekében a gépállomások és ál­lami gazdaságok javítóműhelyeit meg­felelő felszereléssel kell ellátni, munka,­gépekkel, mérőműszerekkel és a javító­­műhelyekbe az iparból önkéntes jelent­kezés alapján megfelelő szakembereket kell átirányítani. Az alkatrészellátást úgy kell meg­szervezni, hogy alkatrészhiány miatti gépállás a minimumra csökkenjék. Mindezekkel az intézkedésekkel biz­tosítani kell a mezőgazdaság számára adott hatalmas géppark gazdaságos és takarékos felhasználását a termésátla­gok gyors felemelése érdekében, tén létrehoznék mezőgazdasági terme­lési bizottságot és velük rendszeres időközökben megtárgyalják a járás, illetve a megye mezőgazdasági fejlesz­tésének legfontosabb kérdéseit. A dol­gozó parasztok tömegeinek bevonása a tervek végrehajtásába az egyik leg­döntőbb zálogai a­ tervek sikerének. A dolgozó parasztságra, támaszkodva a mezőgazdasági termelési bizottság segítségével minden járás és megye a programm alapján fogjon hozzá saját területén a mezőgazdaság fejlesztési tervének végrehajtásához, de ne csa­k fejlesztési tervet dolgozzon ki, hanem főleg konkrét gyakorlati intézkedése­ket tegyen, amelyek ténylegesen és gyorsan előbbre viszik a mezőgazdaság ügyét, azaz dolgozza ki például, hogy melyik községben használja fel a, ré­tek és legelők megjavítására, szánó összegeket és ki a felelős azért, hogy hol mennyi gyümölcsfát ültet, honnan szerzi hozzá a gyümölcsoltványt, hőt telepít szőlőket és üzemi gyümölcsö­söket stb. A mezőgazdasági programm végrehajtása érdekében hozott intézke­déseket haladéktalanul, széles körben ismertetni kell a dolgozó parasztság­gal, hogy mindenki előtt­­ bebizonyo­sodjék, hogy a programm végrehajtá­sa késedelem nélkül megkezdődik. Nem kétséges, hogy ez a gyors és operatív végrehajtás száz- és száz­ezer dolgozót mozgósít és állít majd a programm mellé. A mezőgazdasági termelés gyors fellendítése érdekében a mezőgazdasá­gi szakemberek túlnyomó többségét közvetlenül a mezőgazdasági termelés irányítására és szervezésére kell fel­használni. Milyen formában tehetjük ezt meg? A legalkalmasabb forma erre két­ségtelenül a gépállomás. Bár emellett szakembereket nagy számmal kell küldeni a termelőszövetkezetekbe, ál­lami gazdaságokba és tanácsok appa­rátusaiba. A gépállomásokon széles agronómusi hálózatot kell kiépíteni és a gépállomások agronómusait — ha­sonlóan, ahogy ez a Szovjetunióban történik — oda kell erősíteni egy-egy nagyobb termelőszövetkezethez. A gépállomásokat specializálni kell szőlő-, gyümölcs- és zöldségtermelő vidékeken például a kertészekkel, ön­tözött területeken öntözési szakembe­rekkel kell megerősíteni, akik segíteni tudják a speciális termelési ágak gé­pesítését is. Biztosítani kell, hogy a jövő év első­ felében minden 600 kh­­nál több szántóterülettel rendelkező termelőszövetkezetben dolgozzék a gépállomás állományában lévő, meg­felelő képzettséggel rendelkező agro­­nómus. A gépállomások agronómusait a termelőszövetkezetekben felelőssé kér­ tenni nemcsak a növénytermelési mun­kák időben és megfelelő minőségben való elvégzéséért, hanem az állatte­nyésztés fejlesztéséért is. A jogköröket azonban úgy kell megszabni, hogy ne csökkenthessék a termelőszövetkezetek elnökének és igazgatóságának önálló­ságát, ne sérthessék a szövetkezeti demokráciát. A gépállomás agronóm­usának fel­adata, hogy segítse és támogassa a termelőszövetkezetet, hogy a tudo­mány és az élenjáró gyakorlat tapasz­­talatai figyelembevételével dolgozzék. A gépállomások agronómusai segítsék az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztokat is, ismertessék közöttük azokat a módszereket, amelyekkel ter­méseredményeiket fokozni­­tudják és segítsenek nekik abban is, hogy idejé­ben megkapják termelésükhöz mindazt a segítséget, amit a párt és a kor­mány biztosít számukra.. A gépállomások agronómusokkal való megerősítése mellett képzett mezőgazdasági szakemberekkel kell megerősíteni a nagyobb köz­ségek tanácsait is. A mezőgazdasági szakemberek át­csoportosítását a termelésben önkén­tes jelentkezés alapján kell végrehaj­tani és a városból falura menő szak­emberek számára, biztosítani kell há­romhónapi fizetést, továbbá megfelelő lakást és meg kell javítani anyagi fel­tételeiket Az egyetemet és középisko­lát most végző szakembereket kötelez­ni kell arra, hogy az egyetem elvég­zése után, irányító munkakörben, leg­alább három évig közvetlenül a ter­melésben , termelőszövetkezetbe gépállomáson, állami gazdaságban dolgozzanak. Erre a rendszab'' kádernevelés szempontjából is jog van, mert sokévi tapasztal­hatja, hogy ilyen, a, gyakorlati­ban eltöltött évek nélkül a' mz­dasági szakemberek tudása ne teljes. A mezőgazdaság fejleszt, mezőgazdasági szakembereket­ feladatok elé állítja, de egyben lehetőségeket is biztosít számuk ketővé teszi, hogy szaktudásuk pasztalataikat az egész dolgozó javára hasznosítsák. Nem k, hogy mezőgazdasági szakemb döntő többsége — régiek és úja iránt — becsülettel eleget te­d ezen megtisztelő feladatnak. A gazdasági termelés fejlesztéséh­e eddiginél fokozottabban kell tá­madni a tudomány legújabb er­nyeire. Hazánkban a mezőgazdasági mány a párt és kormány támos mellett ai felszabadulást követő­­­ben jelentős mértékben fejlődött fenleg több mint 40 tudományos ,­zet és kísérleti gazdaság dolgoz mezőgazdasági tudósok és az élő szakemberek résztvettek a mezőg­ság fejlesztésére előterjesztett gramm kidolgozásaiban is; tudási tapasztalatukkal segítséget adtak mezőgazdasági termelés felrend célzó intézkedések kidolgozásához Ugyana­kkor hiba lenne nem, lát, hogy a mezőgazdasági tudományé­tézeteink és kísérleti gazdaság mu­nkájában­ még sok hiányosság és a legfőbb ezek között az, hogy g ge a kapcsolatuk a mezőgazdasági meléssel. Ezért a tudományos vi­zeket közelebb kell vinni a mezőgaz­sági termeléshez. A mezőgazdasági termelés által fellendítése érdekében mozgósítani a többezerre menő mezőgazdasági­­ emberek hadseregeit, szakmai tudó tapasztalatait. Hegedűs András elvtárs beszéde a Központi Vezetőség ülésén ­. XI. A falas­ pártpolitikai munka feladatairól A mezőgazdasági termeié® általános fellendítése mindenekelőtt a párttagok lelkes és fáradhatatlan munkáján mú­lik. Csak a párt képes mozgósítani a dolgozókat városiban és falun egyaránt e hatalmas programm végrehajtására­, é® irányítani ezt a hatalmas és sok­oldalú munkát, amely a mezőgazdaság rend­kívüli elmaradottsága felszámolá­sáért most kezdetét veszi. A mezőgazdaságii termelés fejlesz­tésében különösen nagy szerepe van a falusi pártszervezeteknek. Ezek a pártszervezetek a­ felszabadulást kö­vető években sok nehéz harcot si­kerrel vívtak meg, ők irányították a­ földreformot, vezették a harcot a föld megvédéséért, nagy munkát végeztek a­ termelőszövetkezetek megszervezé­sében és a termelőszövetkezetek meg­védésében is. Falusi pártszervezeteink azonban az elmúlt években meggyengültek, sok tapasztalt párttag került el faluról különböző párt- és tanácsfunkciókba, a honvédséghez, s a népgazdaság kü­lönböző ágazataiba, az iparba, közle­kedésbe, ugyanakkor a falusi párt­­szervezetek csak nagyon kevés dol­gozó parasztot vettek fel tagjelöltnek és párttagnak. Gyengítette a falusi pártszervezeteket még az is, hogy a falvak egy részében sok kislétszámú alapszervezet alakult, az egységes na­gyobb létszámú falusi alapszervezet helyett. A járási pártbizottságok legfonto­sabb feladata most, hogy felismerve ezt a helyzetet, megerősítsék a falusi pártszervezeteket, növeljék tekintélyü­ket és biztosítsák, hogy az alapszer­­vezetekben a szervezeti szabályzatnak megfelelő pártszerű vezetés és párt­élet folyjék. A falusi pártszervezetek megerősítése érdekében az eddigi szétaprózott, kis­létszámú alapszervezetek helyett na­gyobb létszámú falusi pártszervezetek létrehozására kell törekedni. Faluban külön alapszervezetet csak termelőszö­vetkezetben, gépállomáson, vagy állami gazdaságban kell alakítani. A több­ párttagot egy pártszervezetben kell összefogni. Meg kell erősíteni a fa szervezeteket becsületes dolgozó pár­toknak a párttagság közé való bevá­sával is; minden faluban sok olyan dolgozó paraszt van, aki nemcsa­k he­lyesli a­ párt politikáját, hanem kezde­­ményezőért vesz részt annak végrehaj­tásában. Falusi pártszervezeteink fon­tos feladata, hogy neveljék ezeket a dolgozó parasz­tokat és közülük azokat, akik a párttaggal szemben támasztott kö­vetelményeknek megfelelnek, ve­gyék fel tagjelöltnek, illetve a tagjelöltségi idő lejárta után párt­tagnak. A falusi pártszervezetek megerősítése érdekében nagyobb számban kell kül­deni kommunistákat a falvakba, a vá­rosokból, különösen az iparból; olyan párttagokat, a­ki­k ismerik a falusi életet, akik üzemükben aktívan részt vesznek a pártmunkában, és­ akik így képesek ar­ra, hogy a falusi kommunistáknak se­gítséget adjanak az elkövetkező nagy feladatok megoldásához. Ilyen módon egy két év alatt többezer kommunistát kell falura küldeni. A falusi pártszervezetek segítségével a mezőgazdasági termelés fejlesztési terve végrehajtásába be kell vonni a dolgozó parasztság széles tömegeit, termelőszövetkezeti tagokat, egyénileg gazdálkodókat, gépállomások és állami gazdaságok dolgozóit A programm végrehajtása minden községben más és más feladatok vég­rehajtását követeli meg. A helyi adott­ságokat pedig úgy lehet teljes mérték­ben felhasználni a mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére, ha a terv végrehaj­tására igazi népi mozgalom fejlődik ki, amelyben a dolgozó parasztok száz- és százezrei tevékenyen részt vesznek. Minden faluban igyekezni kell a pártszervezet körül létrehozni a becsü­letes pártonkívül dolgozók csoportját, bevonva ide nagyszámban középpa­­(Folyt­atás a 6. oldalon) Szabad Föld 5

Next