Szabad Föld, 1956. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
a Szabad Föld KIS SZEMINÁRIUMA Mit nevezünk népi demokratikus forradalomnak? Sokszor felmerül az a kérdés, hogy Magyarországon a felszabadulás után milyen forradalom kezdődött meg, illetve zajlott le. Vannak akik egyenesen tagadják, hogy egyáltalában volt valamilyen forradalom Magyarországon. Akik ezen az állásponton vannak, azok a forradalom alatt csak a fegyveres harcot értik, azonosítják a forradalmat a fegyveresfelkeléssel, a barrikádharccal. Pedig a forradalomnak nem ez a lényege. Minden forradalom lényege, hogy a feltörő osztály vagy osztályok megdöntik az uralkodó osztály hatalmát és helyébe saját hatalmukat valósítják meg. A felszabadulás utáni magyar forradalmat is abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy milyen hatalmat döntött meg és milyet emelt a helyébe. Magyarországon a felszabadulást megelőzően a nagybirtokosok és nagytőkések fasiszta diktatúrája volt uralmon. A felszabadító szovjet hadsereg a német és magyar fasiszta haderőkre mért csapással megdöntötte a fasiszta államot, szétzúzta az államgépezet jelentős részét (elsősorban a fegyveres erőket). A felszabadulással soha nem látott méretekben bontakozott ki — a Magyar Kommunista Párt vezetésével — a dolgozó tömegek forradalmi mozgalma. Ezzel megkezdődött egy demokratikus forradalom Magyarországon. E forradalom során kettős feladatot kellett megoldani. Először: Végre kellett hajtani a napirenden lévő demokratikus feladatokat. Ide tartoznak a demokratikus állam megteremtése, a földreform, a demokratikus szabadságjogok biztosítása stb. Ezeket a feladatokat az MKP vezetésével sikeresen megoldottuk. Másodszor: A demokratikus feladatok végrehajtása mellett meg kellett teremteni a proletárdiktatúra előfeltételeit. A magyar munkásosztály szívós harcban, fokról fokra kiszorította a reakciós erőket a hatalomból. E harc során a párt mögé állott a munkásosztály túlnyomó többsége és fokozatosan felsorakozott az egész dolgozó nép is. A demokratikus feladatok végrehajtásában s a proletárdiktatúra előkészítésében igen nagy szerepe volt a demokratikus államnak. A felszabadulással kibontakozó forradalom eredményeként a hatalom a munkásosztály, az egész parasztság, s a tőkés osztály egy részének a kezében volt. 1948-ig az MKP vezetésével végrehajtottuk a demokratikus feladatokat és megvalósítottuk a proletárdiktatúrát, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát. Ezzel befejeződött a forradalom első szakasza. A proletárdiktatúra győzelme után megkezdődött a forradalom második szakasza, amelynek a feladata már a szocialista társadalom megteremtése. Ezt a forradalmat, mely először demokratikus forradalom feladatait oldja meg, s ezután fokozatosan tér rá a szocialista forradalom feladatainak megoldására, együttesen népi demokratikus forradalomnak nevezzük. K. Gy. IBHBSZ A Szovjetunió 1956. évi költségvetése a szovjet nép béketörekvéseit tükrözi December 26-án Moszkvában megkezdődött a Szovjetunió Legfelső Tanácsának IV. ülésszaka, amelyen az első napirendi pontként elhangzott A. G. Zverjev elvtársnak, a Szovjetunió pénzügyminiszterének beszámolója a Szovjetunió 1956. évi állami költségvetéséről és az 1954. évi állami költségvetés végrehajtásáról. — Országunk komoly sikerekkel zárja be az 1955-ös évet — mondotta többek között Zverjev elvtárs. — Az ipari termelés tervét túlteljesítjük, s az ipari készáru-termelés 1954-hez képest az előzetes adatok szerint 12 százalékkal emelkedik. Megszülettek az első eredmények a szocialista mezőgazdaság további fejlesztésére hozott párt- és kormányprogram megvalósításában is. Az utolsó két év alatt a vetésterület 47 millió holddal, vagyis 17,9 százalékkal növekedett. A kukorica testerülete az idén több mint négyszer akkora volt, mint 1954-ben. Komolyan megerősödtek a mezőgazdaság gépesítésének alapjai is. A Szovjetunió 1954. évi állami költségvetését úgy teljesítették, hogy a bevétel 4700 millió rubellel múlja felül a kiadást. — mondotta Zverjev elvtárs. Az 1955. évi állami költségvetés teljesítésénél pedig 561 500 millió rubel bevétel, vagyis 100,2 százalékos teljesítés várható. — 1956-ban 161 290 millió rubel jut a kultúra, egészségvédelem, társadalombiztosítás céljaira, 102 500 millió rubel az ország védelmét szolgáló kiadásokra. 1955-ben a katonai kiadások összege 112 100 millió rubel volt. Amint látjuk, a Szovjetunió 1956- ban csökkenti a katonai kiadásokra szánt pénzösszeget. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió tettekkel bizonyítja be békevágyát, hiszen a katonai kiadások csökkentésével szemben növelik a nép jólétének növelésére szánt költségvetési összegeket. Jlenetezésük Írják Termelőszövetkezetünk röpgyűlésen határozta el, hogy üdvözlő táviratot küld az Országos Béketanácsnak abból az alkalomból, hogy Magyarországot is felvették az ENSZ tagjai sorába. (Nagy Sándor, a szegedi Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke.)★ Tíz taggal DISZ-szervezetet alakítottak a regenyei fiatalok. (Keczeli György, Regenye.) ★ Zárszámadási eredményeink láttán 52 egyénileg dolgozó paraszt kérte felvételét termelőszövetkezetünkbe. (Baranyai Géza Szentistván, Új Világ Termelőszövetkezet.) ★ A MOHOSZ helyi szervezete a napokban alakult meg községünkben. A 17 alapító taghoz egyre több gazda csatlakozik. (Tóth János Csebény.) ★ Minden gazda idejében teljesítette beadását és kifizette egész évi adóját. Ezzel is megháláljuk azt, hogy villanyt kapott községünk. (György B. József Cigánd.) * 53 forintot osztott munkaegységenként a Dózsa termelőszövetkezet. Ezenkívül jutott bőven prémiumra is a terven felül termelt növényekből és az állatszaporulatból. (Nyics György Tiszanagyfalu.)ben a télen tanulhatunk, szórakozhatunk, mert szép új mozit kapott a falunk. (Beke Miklós Zalaszentbalázs.) Ezer köbméter silót készítettünk állatállományunk részére, hogy biztosítsuk az újig takarmányunkat és minél magasabbra emeljük a tehenek tejhozamát. (Szemes Tibor Porpác, Villám Termelőszövetkezet.) * Az MNDSZ megyei szervezete dicséretben részesíti és oklevéllel ajándékozza meg Soós Béláné, Kurcz Júlia, Márton Borbála és Sipos Irén tagtársainkat, akik ebben az évben a legtöbb munkaegységet szerezték. (Séra Gergely Vaja, Kurucz Termelőszövetkezet.)★ A községfejlesztési hozzájárulásból két gyalogjárót építettünk. A gyalogjárók hossza 180 méter és két főutunkat köti össze. (Dohonyi József egyénileg dolgozó paraszt, Vanyarc.)★ Földművesszövetkezeti fiókboltot kapott a Nagyoroszihoz tartozó Jásztelek-puszta. (Toncsev József Balassagyarmat.)★ Ezüstkalászos tanfolyam indult községünkben. A gazdák szép számmal jelentkeztek és tanulással töltik el téli pihenőjük egy részét. (Balázs János Nagyréde.)★ Bútorokat, hét tűzhelyet, ugyanannyi szekrényt, nyolc rádiót és egyéb háztartási cikkeket vásároltak a termelőszövetkezeti tagok bőséges részesedésükből. (Barcsi József Szépeinek, Zaja Termelőszövetkezet.) Nagyarányú felvásárlás, ragyogóan tiszta üzletek, változatos árufajták — ezt láttuk a szigetvári földművesszövetkezetben A szigetvári földművesszövetkezet jó eredményeinek pár hónap óta hírement a megyében. Ezt bizonyítja, hogy több Baranya megyei község —köztük Mozsgó és Hóból — földművesszövetkezeti tagsága kérte, hogya szigetvári földművesszövetkezethez tartozzon. Mi okozta a szigetvári földművesiszövetkezet e nagy népszerűségét? (Hiszen egy évvel ezelőtt még egyre- másra kapta a vezetőség a figyel- l meztetéseket a gondozatlan boltok, [hanyag árukezelés és gyenge felvásárlási munka miatt. Úgy látszik [azonban, hogy a figyelmeztetések [nem voltak hiábavalók, mert az [egyik ilyen levél után az új ügyvezető, Vadas Gáza, aki csak néhány [hónapja került Szigetvárra, össze- s hívta az igazgatóság és a földműves[szövetkezet tagjait. A késő éjszakába [nyúló gyűlésen a tagok egymásután [sorolták el a bajokat, például hogy [gyenge az árubeszerzés, rossz a fel[ vásárlási munka, nem dolgoznak [megfelelően a kiskereskedelmi bizottság tagjai, piszkosak, rendetlenek [a boltok, stb. De a földművesszövetkezet tagjai nemcsak a hibákat [mondták el, hanem hasznos javaslatok is születtek, s amint az néhány hónap múlva kiderült, meg is valósultak. Ma már bátran beléphetünk a földművesszövetkezet bármelyik boltjába, — ragyogóan tiszta üzleteket, ízléses pultokat és sokféle, igen változatos árufajtát találunk. Hogyan kezdtek a hibák kijavításához — kérdezzük Vadas Géza ügyvezetőt. — Ahhoz, hogy elegendő áruban válogathassanak vásárlóink, legelőször a felvásárlási munkát kellett megjavítani — mondja. — Le kellett küzdenünk a dolgozó parasztság bizalmatlanságát a földművesszövetkezet iránt, amely abból adódott, hogy egyes felvásárlók lelkiismeretlen, hanyag munkát végeztek. Csak nagy tételekben vették át az árut, mert abból nagyobb hasznuk volt. Így a gazdák 5—10 kilós árujukkal kénytelenek voltak bemenni a piacra. Ezért négy lelkiismeretlen, hanyagi munkát végző felvásárlót elbocsátottunk és helyettük a tagságból becsületes dolgozókat bíztunk meg ezzel a munkával. Ennek az intézkedésnek máris van eredménye. A szigetvári földművesszövetkezet 140 százalékra teljesítette felvásárlási tervét. Amíg tavaly a harmadik negyedévben 757 mázsa burgonyát vásároltak, ez évi hasonló időszakban 3 ezer 400 mázsát. Almából tavaly a harmadik negyedévben 23 mázsát, az idén 600 mázsát. Tojásból 15 ezer darabot, az idei év harmadik negyedében pedig 39 ezer darabot. A felvásárlás mellett sok gondot okozott az árubeszerzés , különösen a ruházati cikkek, az aprómintás flanell, fekete posztó és szövetfélék beszerzése. Sokszor előfordult, hogy a nagykereskedelem nem a megrendelt színű és mintájú árut küldte. Ezért elhatározták, hogy minden héten egy hozzáértő ember bemegy Pécsre a nagykereskedelmi vállalathoz és ott kiválasztja a megfelelő árut, így azt kapják, amire szükségük van, és az árut már a szállításnál ellenőrizhetik. De nemcsak a nagykereskedelemnél ellenőrzik az árut, hanem a szigetvári boltokban is. Megkértük Vörös Sándor egyénileg dolgozó parasztot, a kiskereskedelmi bizottság tagját, mondja el tapasztalatait az áruellátásról. — Hetenként, vagy kéthetenként benézek a boltokba — mondja Vörös Sándor, s megnézem, milyen áruból van hiány, vagy miből van túl sok raktáron. Őszintén szólva elég kevés dolgom akad mostanában. Az utolsó figyelmeztetésem néhány hónappal ezelőtt volt. Akkoriban nem volt elegendő kapa és kasza. Szóltam az ügyvezetőnek és egy hét múlva megvolt az áru. Jó módszerük a szigetváriaknak, hogy az árucikkeket jóval előbb beszerzik, mint ahogy szükség volna rá. Például néhány községbe, amelyeket a szigetvári földművesszövetkezet lát el áruval, nemrégen kapcsolták be a villanyt. A vezetőség előre látta, hogy ezentúl sokkal több villanyvasalóra, rádióra, villanykörtére lesz szükség. Ennek megfelelően nagyobb mennyiségben szerezték be ezeket az árukat. S ez a figyelmes, jó áruellátás is hozzájárult ahhoz, hogy az idén csaknem 2 millió forinttal nagyobb értékű árumennyiséget adtak el, mint tavaly. Előreláthatólag az évi tiszta jövedelem 750 ezer forint lesz. Ebből 20 százalékot visszafizetnek a tagságnak. Minden tag a könyvébe bejegyzett vásárolt összeg után 3 százalékos visszatérítést kap. De a földművesszövetkezet nemcsak kereskedelmi, hanem tömegszervezeti, politikai munkát is végez. Az igazgatósági ülésekre meghívják a tsz-elnököket is és azok beszámolnak a termelőszövetkezetek eredményeiről. Az 1955-ös év harmadik negyedében 46 földművesszövetkezeti tag lépett termelőszövetkezetbe s ezek közül nyolc vezetőségi tag. Ugyanakkor 182 dolgozó paraszttal szaporodott a földművesszövetkezeti tagok száma. A jó munkáért a szigetvári földművesszövetkezet novemberben elnyerte az élüzem címet és a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének vándorzászlaját, meg a vele járó 5 ezer forint pénzjutalmat. Reméljük, hogy ez az elismerés még jobb munkára ösztönzi a szigetvári földművesszövetkezet vezetőségét és tagságát. Rapai Piroska Nálunk már az új tagok is dolgoznak Szép eredménnyel zártuk az évet. Termelőszövetkezetünk összvagyona 700 ezer forinttal, a fel nem osztható szövetkezeti alap közel 300 ezer forinttal emelkedett. Tagságunk nem panaszkodhat. Bata Lajos például — aki az, állatgondozás mellett éjjeli őrséget is vállalt — 866 munkaegységre a bőséges természetbeni jövedelem mellett még több mint 6000 forintot kapott. Nem csoda tehát, hogy nap nap után jelentkeznek új belépők, elsősorban azok, akik 1053-ban kiléptek a tsz-ből. ősz óta 31 fővel szaporodtunk és a most érkezett 1226 gyümölcs csemetét már az új tagokkal együtt ültetjük el. Molnár Ferenc: Egerlövő, Május 1 Tsz r* * * i n • *• ff» t I p f fi fiatal jowjerol van szó... A martfűi tanácsháza nagytermében színdarabot próbál a DISZ- szervezet kultúrcsoportja. Termelőszövetkezeti tagok, gyári munkás fiatalok, egyéni gazdák gyermekei — szép egyetértésben. S míg a színpadon a fáradhatatlan Herceg Katalin tanítónő oktatja a szereplőket, a kivilágított terem túlsó sarkában Mikus Istvánná, a fiatalok Mikus nénije, a falu párttitkára beszélget Czimrák Rózsival. — Te is el akarsz menni a termelőszövetkezetből? — csóválja a fejét rosszallóan. — Szebben szeretnék járni — mentegetőzik Rózsi. — Szebb ruhában. Meg többet szeretnék szórakozni. — Nem gondolsz arra, hogy a Tisza Termelőszövetkezet — ha ti is összefogtok ennek érdekében — meg tudja adni, amire vágyal? — Ejh ... azt hiszem, az még meszsze van. Mikus elvtársnő ismeri az egész falu fiatalságát. Különösen pedig a Tisza Termelőszövetkezet DISZ-tagjait. Nemcsak név szerint, de pendelyes gyermekkoruk óta egész életüket, jellemüket, vágyaikat. Tudja azt is, hogy amit egyszer ez a Czimráklány a fejébe vesz, nehezen lehet azt onnan kiverni. Más oldalról próbálkozik hát: — Látod, Dósa Jani is elment. Vitte a vére. Bejárta a fél országot, aztán mégiscsak visszatért a szövetkezetbe. Czimrák Rózsi erre már csak azt tudja felelni, hogy „majd ő is visszajön, ha megúnja az életet távol az otthontól, távol a termelőszövetkezettől .. A martfűi párttitkárnak nagy gondot okoznak mostanában ezek a fiatalok. A Tisza Termelőszövetkezet 18 fiatalja közül nyolc eltávozott, s a megmaradtak nagy többsége is fiatal lány. Éppen a munkára legalkalmasabb legények vágtak neki a világnak „szerencsét próbálni”. Nyáron, a cséplőgépnél miattuk állott az egész cséplőmunkacsapat lányokból, s miattuk késett a kukorica-szárvágás is egész karácsony hetéig. Az bizonyos, hogy a távolság, az ismeretlen, s az izgalmas élet mindig is vonzotta a falusi fiatalokat. De ki mondja azt, hogy ma már a termelőszövetkezetben nem lehet megtalálni azt a boldogságot és vígságot, amelyet mindenkor keres a fiatalság? A termelőszövetkezetben, ahol ezernyi ósdi hagyománnyal szakítanak, s a paraszti életet új módon rendezik be, éppen a fiatalok vállán nyugszik nagy felelősség. Fiatalos akarattal nekik kell a legjobban megragadni az újat a sokféle régi, elavult gazdálkodási módszerek helyén. Ki mondja azt hogy ez nem szép és nem izgalmas feladat? Ha jól gazdálkodik a termelőszövetkezet, ezért az áldozatos munkáért gazdag részesedést oszthat fiatal tagjainak is. Szabó Jani, ez a jóformán gyerekember 350 munkaegységére nyolcezer forint értékű terményt és készpénzt kapott egy öszszegben. Testvérbátyja, akit a közös gazdaságból elhajtott a fiatalos szenvedély, ennél jóval kevesebbet ad a családi pénztárba. Szabó Jani, s a többi termelőszövetkezeti tag részesedését pedig növelni is lehetne a szövetkezet gazdaságának jobb megszervezésével. A tehenészetben és a sertéstenyésztésben még olyan kincsek hevernek, amelyekkel eddig egyáltalán nem törődtek, s amelyekre eddig nem is gondoltak. Csupán e két üzemágból tízezreket oszthatna tagjainak a termelőszövetkezet. Akkor mindjárt jutna szebb ruha, vidám szórakozás Czimrák Rózsinak, meg a többi, szövetkezetből elkívánkozó fiatalnak. A fiatalok feladata éppen ezeknek a „rejtett kincseknek“ a feltárása lenne. S az a legnagyobb baj, hogy erről, a termelőszövetkezeti gazdálkodásban rejlő hatalmas lehetőségekről, a közös gazdálkodás örömeiről, s a szövetkezeti élet boldogabbá tételéről senki nem beszél a fiataloknak. Mikus elvtársnő egymagában nem képes arra, hogy mindezt megértesse azokkal a fiatalokkal, akik a szövetkezeti életet unalmasnak tartják. Éppen ezért a Tisza Termelőszövetkezet vezetőségének kellene sokat, igen sokat beszélni az eltávozni akarókkal. De erre eddig soha nem került sor. — Érdeklődött már brigádvezetőd a terveid iránt? — kérdezzük Szabó Janitól. — Sohasem. Dolgozok, és sok munkaegységet szerzek. Nem elég ez? — néz ránk őszinte csodálkozással. — Miért, te nem akarsz még többet tanulni, művelődni, jobban élni? — Dehogynem! — Akkor mégiscsak jól esne, ha terveidről beszélne veled egy tanultabb, idősebb ember? — Jól... Szeretnék a mezőgazdasági tudomány titkaiba is belelátni. Szabó Janiban, ebben a szorgalmas fiatalban tehát megvan a kedv és akarat a tanulásra, az agrotechnika megismerésére. De nem foglalkoznak vele, ez a vágy elsorvad benne, s kis idő múltán már ő sem érzi jól magát a szövetkezetben. Unalmasnak és szürkének fogja tartani az ottani életet, így történt ez annak idején Dósa Jánossal, Purkhardt Mihállyal, s özvegy Sólyom Lászlóné mindkét fiával. Elmentek, szétszéledtek a termelőszövetkezetből. Ki vegye kezébe Martfűn a fiatalok sorsát, hogy jól érezzék magukat a szövetkezetben, becsülettel kivegyék részüket a közös munkából? Ez az a kérdés, amelyre minél hamarább meg kell találni a feleletet. S megtalálni nem is nehéz. Ott van a DISZ-szervezet, amely derűs, vidám életet teremthetne a fiatalok számára. A Petőfi-iskola keretében pedig oktatni lehetne a fiatalokat a nagyüzemi gazdálkodás óriási lehetőségeiről, a termelőszövetkezetben előttük álló gazdag életre. S van a faluban éppen elég agronómus, tanult ember, akik különböző összejöveteleken meggyújthatnák a fiatalokban a szövetkezeti gazdálkodás iránti nagyobb érdeklődés szikráját. Ma még Mikus elvtársnő, a községi párttitkár egymagában áll a fiatalok gondjával. Ezzel a nagyranőtt gonddal így nem tud megbirkózni. Ha azonban maga mellé veszi segítőtársnak a DISZ-szervezetet, a a jól dolgozó agronómusokat és kiváló brigádvezetőket, egész bizonyosan megállíthatják a fiatalok vándorlását. S tavaszra — amint tervükben is szerepel — megalakíthatják a martfűi Tisza Termelőszövetkezet első ifjúsági brigádját, ahol a fiatal termelőszövetkezeti tagok megismerhetik a közös gazdaság örömeit, gondjait, dolgozhatnak a saját maguk gyarapodásáért. Fábián Gábor