Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-06 / 27. szám
— 2 ----- TARLÓHÁNTÁSSAL KEZDJÜK az új gazdasági esztendőt Ha valami rosszul indul, az már fél sikertelenség. Mégis hányszor kezdjük helytelenül az új gazdasági évet. A növénytermelésben az új gazdasági év megkezdését a tarlóhántás jelenti, aminek időben történő és helyes elvégzése nagymértékben meghatározza a következő év terméseredményét és a termelés gazdaságosságát. Pedig ez a munkafolyamat az, ami leginkább elmarad, áldozatul esik a nyári munkatorlódásnak vagy vélt költségmegtakarításnak. Valóban olyan nagy szükség van a tarlóhántásra? A mi éghajlatunk alatt és különösképpen a kötött és vályogtalajokon feltétlenül szükséges. A gabonafélék aratása nálunk a legnagyobb kánikulára esik. A növénytakaró nélkül maradt tarló igen rövid idő, sokszor órák alatt elveszti nedvességét és kőkeményre szárad. A növény védelme alatt a beérlelődött talaj aratás után élettelenné válik, beérettsége megszűnik, ha elmulasztjuk a tarló feltörését. A talaj tavasztól őszig tartó beéredési folyamatának folytonosságát a tarlóhántással tudjuk biztosítani. Ezzel érjük el, hogy a talajlakó szervezetek számára megfelelő nedvességi és hőmérsékleti állapotot nyáron, szélsőséges viszonyok között is megközelítsük. A talaj beérettségének megtartása és növelése nagyon fontos, egyrészt a további talajmunkák megkönnyítése és jobb minősége érdekében, másrészt az ősszel bevetésre kerülő táblákon a következő növények érdekében. A jó tarlóhántás révén nem leszünk kitéve kizárólag az időjárásnak, nem kell esőt várni ahhoz, hogy az ősziek, vagy tavasziak alá elfogadható szántást, vagy más talajmunkát végezzünk. Kiszáradt, repedezett talajon különben csak drága talajfelszaggatást tudunk végezni. Az idejében jól végzett tarlóhántás olyan szigetelő réteget képez a talaj felszínén, amely alatt megmarad az eredeti nedvesség és a talajélet. A talaj mélyebb rétegei nem száradnak ki, ami lehetővé teszi a kisebb vonóerővel és időben történő megmunkálást. A tarló és gyökérmaradványokkal jelentős szervesanyagot adunk a talajnak, ha azok elbomlását tarlóhántással elősegítjük. A búza gyökérmaradványa például holdanként annyi szervesanyagot ad a talajnak, amennyit 80 mázsa istállótrágyával vinnénk be. A tarlóhántás mindenki által közvetlenül észlelt eredménye, hogy az aratás után megmaradt gyomtömeget megsemmisítjük és megakadályozzuk a magérlelésben. Dr. Újvárosi Miklós által végzett vizsgálatok szerint a le nem forgatott tarlókat országos állagban 68 százalékban borította gyom, de volt olyan is, ahol a gyomtömeg sűrűbb állományt képezett, mint az onnan learatott gabona. A tarlóhántás után kizöldült gyomnövényeket pedig egy következő talajmunkával (boronálással, tárcsázással) pusztítjuk el, és egyben újabb magvakat hozunk csírázásra kedvező állapotba. Szükség szerint többször megismételve a nyári talajmunkákat, nagy mértékben megtisztíthatjuk talajainkat éppen azoktól a gyomnövényektől, amelyek a tarlókon és a kapásokban nőnek legnagyobb mennyiségben és amelyek magvai nem egyszerre eskráznak és ezért évekig gyomosítanak. A tarlóhántás elmaradására legtöbbször felhozott érv, hogy nem volt elvégzésére elég munkaerő, illetve gép. Ha ez valóban fennáll, annak fő oka, az ekével végzett tarlószántáshoz való érthetetlen ragaszkodás. A tarló szántása nemcsak rossz, hanem drága is és kétszeresen drága időt von el. Az eke mellett legtöbbször azt az érvet hozzák fel, hogy az eke munkája szebb. Ez való igaz lehet. De a tarlóhántás lényege nem a külső szépség, hanem a vékony felső védőréteg kialakítása, a mélyebb talajélet háborítatlanságának megóvása. A nedves, könnyebb talajon a V-alakú egysoros tárcsa, szárazság esetén, kötöttebb talajon az X-alakú kétsoros tárcsa biológiai szempontból sokkal tökéletesebb és teljesítmény szempontjából 4—5-ször annyi munkát végez, mint az eke. Ha elkésünk a tarlóhántással, sokszor nem nélkülözhetjük az ekét. Ilyenkor jó, ha rendelkezésre állnak kisméretű tarlóhántó ekefejek, amivel sajnos gépállomásaink még kis mértékben rendelkeznek. Ügyeljünk a 6—7 centinél nem mélyebb szántás betartására és a porhanyós réteg kialakítása érdekében az eke után járassuk a gyűrűshengert és a seprőboronát. A gyűrűshenger és a borona végzi el azt, ami a tarlóhántás célja. Az eke csak lehetővé teszi ezek munkáját, ami különben kiszáradt, kemény talajon hatástalan volna. Szegő Hajós Szabadföld Mit teszünk a szarvasmarha-tenyésztés minőségi javításért Vas megyében? Vas megye éghajlati és talajviszonyai kedvező feltételeket biztosítanak a takarmánytermeléshez. Különösen a szálas és vizenyős takarmányok termeléséhez vannak meg a lehetőségek. Ezért Vas megye nemcsak most, hanem évtizedekkel ezelőtt is nagylétszámú szarvasmarhaállománnyal rendelkezett. Már 1930-ban a megyében minden 3 kát. holdra jutott egy számosállat, a szarvasmarha-sűrűség pedig 100 holdra 32 darab volt. Emellett a sűrűség mellett azonban az egy tehénre eső tejtermelés alacsony szinten állt. Törzskönyvi adatok azt mutatják, hogy 1924—25-ben az uradalmi tenyészetekben egy tehén átlagos tejtermelése 1938 kiló volt, és csak 1930-ban érte el a 2758 kilót. 100 holdra — 22 tehén Nálunk, ahol 100 holdra jelenleg 46 darab szarvasmarha, ezen belül 22 darab tehén jut, most nem az állomány számszerű növelése, hanem minőségi javítása, a hozamok és a szaporulat növelése a fő feladat. Ez hozzáértőbb, céltudatosabb munkát kíván, mint a számszerű fejlesztés, habár ezt a feladatot a mesterséges termékenyítés korszakában lényegesen előbb és eredményesebben lehet megvalósítani. Megyénk területén 1948-ban kezdődött meg a szarvasmarhák mesterséges termékenyítése és ma már a megye tehén állományának 55 százalékát így termékenyítik. 1955-től kezdve nagy gondot fordítottunk arra, hogy kiváló bikák legyenek a mesterséges termékenyítő állomásokon. Később már a mesterséges termékenyítésből született borjak felneveltetése és ellenőrzése lett az állattenyésztés fontos feladata, hogy minél előbb meggyőződhessünk az ivadékoknál az egyes bikák átörökítő képességéről, azok javító vagy rontó halásáról A „vasi napok“ keretén belül rendeztük meg a répcementi szarvasmarha tenyésztési bemutatót, abból a célból, hogy képet kapjunk a szarvasmarhatenyésztés fejlődéséről. Ezen a bemutatón négy község, négy termelőszöszövetkezet és két állami gazdaság összesen 102 darab szarvasmarhával szerepelt. Eredmények a tsz-ekben A bemutató hűen tükrözte a répcementi szarvasmarha-tenyésztés fejlődését, különösen azt a rohamos minőségi javulást, amelyet a tsz-ekben lehet tapasztalni. A termelőszövetkezetek által bemutatott 67 darab tehén tejtermelési átlaga 4926 kiló. A bemutatón részt vett tenyészetek közül külön ki kell emelni a büki törzstenyésztő termelőszövetkezet bemutatott állatait. A termelőszövetkezetekben még fiatal mesterséges termékenyítésből született generációval rendelkezünk, de két év múlva például a kemenesszentmártoni Úttörő, a körmendi Vörös Csillag és a kissomlyói Előre törzstenyésztő termelőszövetkezetekben már lesz elegendő utód ahhoz, hogy a legjobb bikáink átörökítő képességéről, mind küllemi, mind termelési tekintetében tiszta képet alkothassunk. Czirák Ferenc főállattenyésztő Zöldtrágyának nagyon bevált A FEHÉR MUSTÁR A zöldtrágyákiáik ajánlott növényeik között rittkán találok említést a fehér mustárról. Ennek a figyelemreméltó növénynek a felkarolását, mint 81 éves gyakorlati gazda a saját tapasztalataim alapján nagyon ajánlom. Főleg azokon a területeken, amelyek a tanyától, falutól távol esnek, és hosszú ideig nem kapak istállótrágyát, fontos bevezetni a zöldtrágyázást. Aratás után, ha csapadékos az idő, vagy elég nedvességgel rendelkezik a talaj, vessük be fehér mustárral. Egy holdra 15 kiló vetőmag elegendő. E növénynek nagy előnye, hogy gyorsan fejlődik és ezáltal a feltört tarlót hamar és jól beárnyékolja, ami a talaj beéredését eredményezi. A virágzáskor leszántott fehér mustár a talajnak nagytömegű szerves anyagot ad, amivel a humusztartalmat jelentősen növeljük és a talaj baktériumok tevékenységét előmozdítjuk. Komoly jelentősége van annak, hogy a fehér mustár gyökerei mérgezően hatnak a talajban levő férgekre — főleg a cserebogár pajorokra — azokat elpusztítják, illetve elűzik. Bíró István Nagydobsza 1958. JÚLIUS 6. Zsömle „mama" hármasikrei . Németfalu lakossága június elsején nem mindennapos hírre ébredt. Hiszen ritkán fordul az elő, hogy egy tehén ikerborjaknak adjon életet. De most még ennél is ritkább eset történt. Kovács Jenő egyéni gazda Zsömle nevű tehene három üszőborjút ellett. S még csak nem is akármilyeneket, mert az ellés után lemért borjak súlyra egyenként 27 kilót nyomott. Zsömle „mama” és a kis bocik is egészségesek. Szépen fejlődnek, mert súlyuk egyenként mérve, most már többet nyom 40 kilónál. Kovács Sándor Pusztaapáti Szakemberek Válaszolnak : Erdélyi István Kispestről levelében azt kérdezi, mi okozza tyúkjainál a begyben a víz felgyülemlését, az árpa megkeményedését és a begy bűzös szagát. Dr. Murányi Gyula, a Földművelésügyi Minisztérium főállatorvosa válaszol: A víz felhalmozódását legtöbbször begyhurut okozza. A hurutot kiválthatja túl sok kenyér vagy tészta, vagy apróra vágott keményrostú növényrészek etetése, aminek megemésztésére a baromfi szervezete nincs berendezkedve. A begyhurut azonban különböző betegségek tünete is lehet. Levelében leírt tünetek nem mutatnak arra, hogy fertőző betegség állna fenn, de jó, ha állatorvossal megvizsgáltatja tyúkjait. A szemeteség megkeményedése emésztési zavarra utal, ami valószínűleg kavicshiányból adódik. A bűzös szagot a begyben pangó élelem bomlása okozza. Álljon mindig a tyúkok rendelkezésére apró kavics, mert az emésztés a zúzában kavicsok segítségével történik. A begyben felgyülemlett víznek levelében leírt eltávolítási módja helyes. Fejjel lefelé tartott tyúk begyéből masszírozással nyomkodjuk ki a vizet. Vékony gumicső segítségével begymosást is alkalmazhatunk. A begyben felgyülemlett száraz eleséget állatorvos el tudja távolítani. A kellemetlen tünet megszüntetése és megelőzése érdekében ne etessünk romlott takarmányt, kemény és lágy eleséget pedig vegyesen adjuk. Hároméves tervünk célkitűzéseiből A hároméves terv időszakában egész iparunk termelése közel egynegyedével növekszik az 1957. évihez viszonyítva. Különösen néhány iparág termelése lesz rohamos. Villamosenergiából 1960-ra 53 százalékkal több jut a lakosságnak, mint amennyit tavaly használt el. A világhírű magyar hírközlőberendezések és felszerelések termelését 72, az ugyancsak népszerű és keresett műszeripari áruk gyártását pedig 62 százalékkal növeljük. A korszerű ipar egyre fokozódó termelése nélkül elképzelhetetlen a mezőgazdasági termelés fejlesztése. A tervek szerint 1960-ra 12 százalékkal ad már többet mezőgazdaságunk, mint 1957-ben. Ez a célkitűzés az első pillantásra igen szerénynek tűnik. Valójában azonban komoly erőfeszítést, több és jobb gép alkalmazását, a tudományos tapasztalatok mind szélesebb körű elterjesztését kívánja meg. A tervidőszak alatt 13 százalékkal emelkedik kiskereskedelmünk áruforgalma. Az említett növekedésen belül 22 százalékkal több igen keresett iparcikk kerül eladásra. Mosógépből 340, hűtőszekrényből 30, porszívóból 33, rádióból 600, kerékpárból 550, televízióból 100, motorkerékpárból 80 ezret hoz forgalomba a kiskereskedelem. Ez jelenti többek közt a kiskereskedelmi áruforgalom emelését. IPARI TERMELES MEZOGAZDASÁGI TERRMELÉS KISKERESKEDELMI ÁRUFORGALOM Sípos Béla hevesvezekényi olvasónk arról panaszkodik, hogy saját keltezésű csibéi 3 —4 hetes korban gubbasztani kezdenek s nagyrészük elpusztul. Dr Murányi Gyula főállatorvos az alábbiakat javasolja olvasónknak: Forduljon azonnal a helybeli állatorvoshoz és kérjen baromfitífusz szűrővizsgálatot. A vizsgálat díjtalan. A tyúkok valószínűleg bacilusgazdák és az utódjaikat fertőzik. Ha az állomány tífuszos, az egészet ki kell cserélni. A megmaradt csibéket kezeléssel fel lehet nevelni, csakis húshasznosításra és nem tenyésztésre. Feltehető az is, hogy baromfiállományában bélférgesség van. A vizsgálat erre is választ ad. Egyik ceglédi levelezőnk, Kiszely Zsigmond arról ír, hogy a gólyát nem tartja hasznos madárnak. Az idén az ő házán fészkelő gólya a szomszéd kiskacsáit és kiscsirkéit hordja el. Érdekes jelenség, hogy ugyanakkor az ő csibéit nem bántja. Mit lehet tenni a gólya kártétele ellen? Erre az idén előtérbe került kérdésre dr. Pátkai Imre, a Madártani Intézet tudományos kutatójától kértünk választ. A gólya hasznos madarunk, de tavasszal — akkor, amikor fiókáit neveli és egypár szülőnek naponta 2—2,5 kiló élelmet is be kell szerezni — bizonyos kártétele fennáll. A gólyák egynémelyike kellő táplálék hiányában rákaphat a kis mezei nyálra, fácánra, sőt igen ritkán a házi baromfira is. Az idei aszályos tavasz következtében a hüllők szaporodása csökkent mértékű volt, a sáskák viszszamaradtak fejlődésükben és a szokásosnál nagyobb gólyakártétel jelentkezik, amivel szemben az emberek értetlenül állnak. E kártétel csak szórványos és most már szinte napok alatt megszűnik, ezért helytelen volna a gólyát irtani. A fiókák július elejétől közepéig kirepülnek és akkor a táplálékuk kizárólag sáskákra, egerekre és kisebb hüllőkre korlátozódik. Ahol azonban a kártétel meghaladja a tűrhetőség határát, ott a tanácsnál való bejelentés után, a megyei mezőgazdasági osztály vadászati előadójának engedélye alapján a gólya elpusztítható. Ilyenkor a fiókák éshhalálra vannak ítélve és humánus dolog szenvedtetés nélkül elpusztítani. A lelőtt gólyatetemet és az esetleges lábgyűrűt be kell szolgáltatni a Nemzeti Múzeum állatárához (Budapest, VIII., Baross utca 13.) vagy a Madártani Intézethez (Budapest, II., Garas utca 14.). Valóban fennáll az a jelenség a gólyánál, de még a ragadozó madaraknál is, hogy fészkének közvetlen környékéről nem szedi áldozatait, hanem azt távolabb keresi meg.