Szabad Föld, 1958. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

— 2 ----- TARLÓHÁNTÁSSAL KEZDJÜK az új gazdasági esztendőt Ha valami rosszul indul, az már fél sikertelen­­ség. Mégis hányszor kezdjük helytelenül az új gaz­dasági évet. A növénytermelésben az új gazdasági év megkezdését a tarlóhántás jelenti, aminek idő­ben történő és helyes elvégzése nagymértékben meghatározza a következő év terméseredményét és a termelés gazdaságosságát. Pedig ez a munkafolyamat az, ami leginkább elma­rad, áldozatul esik a nyári munkatorlódásnak vagy vélt költségmegtakarításnak. Valóban olyan nagy szükség van a tarlóhántás­ra? A mi éghajlatunk alatt és különösképpen a kötött és vályogtalajokon feltétlenül szükséges. A gabonafélék aratása nálunk a legnagyobb káni­kulára esik. A növénytakaró nélkül maradt tarló igen rövid idő, sokszor órák alatt elveszti ned­vességét és kőkeményre szárad. A növény vé­delme alatt a beérlelődött talaj aratás után élet­telenné válik, beérettsége megszűnik, ha elmu­lasztjuk a tarló feltörését. A talaj tavasztól őszig tartó beéredési folyamatának folytonosságát a tar­lóhántással tudjuk biztosítani. Ezzel érjük el, hogy a talajlakó szervezetek számára megfelelő nedves­­ségi és hőmérsékleti állapotot nyáron, szélsőséges viszonyok között is megközelítsük. A talaj beérettségének megtartása és növelése nagyon fontos, egyrészt a további talajmunkák megkönnyítése és jobb minősége érdekében, más­részt az ősszel bevetésre kerülő táblákon a követ­kező növények érdekében. A jó tarlóhántás révén nem leszünk kitéve kizárólag az időjárásnak, nem kell esőt várni ahhoz, hogy az ősziek, vagy ta­vasziak alá elfogadható szántást, vagy más ta­lajmunkát végezzünk. Kiszáradt, repedezett tala­jon különben csak drága talajfelszaggatást tu­dunk végezni. Az idejében jól végzett tarlóhántás olyan szi­getelő réteget képez a talaj felszínén, amely alatt megmarad az eredeti nedvesség és a talaj­élet. A talaj mélyebb rétegei nem száradnak ki, ami lehetővé teszi a kisebb vonóerővel és időben tör­ténő megmunkálást. A tarló és gyökérmaradványokkal jelentős szer­vesanyagot adunk a talajnak, ha azok elbomlását tarlóhántással elősegítjük. A búza gyökérmarad­ványa például holdanként annyi szervesanyagot ad a talajnak, amennyit 80 mázsa istállótrágyával vinnénk be. A tarlóhántás mindenki által közvetlenül észlelt eredménye, hogy az aratás után megmaradt gyom­­tömeget megsemmisítjük és megakadályozzuk a magérlelésben. Dr. Újvárosi Miklós által végzett vizsgálatok szerint a le nem forgatott tarlókat or­szágos állagban 68 százalékban borította gyom, de volt olyan is, ahol a gyomtömeg sűrűbb állo­mányt képezett, mint az onnan learatott gabona. A tarlóhántás után kizöldült gyomnövényeket pe­dig egy következő talajmunkával (boronálással, tárcsázással) pusztítjuk el, és egyben ú­jabb mag­vakat hozunk csírázásra kedvező állapotba. Szükség szerint többször megismételve a nyári talajmunkákat, nagy mértékben megtisztíthatjuk talajainkat éppen azoktól a gyomnövényektől, amelyek a tarlókon és a ka­pásokban nőnek legnagyobb mennyiségben és amelyek m­agvai nem­ egyszerre eskráznak és ezért évekig gyomosítanak. A tarlóhántás elmaradására legtöbbször felho­zott érv, hogy nem volt elvégzésére elég munka­erő, illetve gép. Ha ez valóban fennáll, annak fő oka, az ekével végzett tarlószántáshoz való ért­hetetlen ragaszkodás. A tarló szántása nemcsak rossz, hanem drága is és kétszeresen drága időt von el. Az eke mellett legtöbbször azt az érvet hozzák fel, hogy az eke munkája szebb. Ez való igaz lehet. De a tarlóhántás lényege nem a külső szépség, hanem a vékony felső védőréteg kiala­kítása, a mélyebb talajélet háborítatla­nságának megóvása. A nedves, könnyebb talajon a V-alakú egysoros tárcsa, szárazság esetén, kötöttebb tala­jon az X-alakú kétsoros tárcsa biológiai szempont­ból sokkal tökéletesebb és teljesítmény szem­pontjából 4—5-ször annyi munkát végez, mint az eke. Ha elkésünk a tarlóhántással, sokszor nem nél­külözhetjük az ekét. Ilyenkor jó, ha rendelke­zésre állnak kisméretű tarlóhántó ekefejek, ami­vel sajnos gépállomásaink még kis mértékben rendelkeznek. Ügyeljünk a 6—7 centinél nem mélyebb szántás betartására és a porhanyós réteg kialakítása érdekében az eke után járassuk a gyűrűshengert és a seprőboronát. A gyűrűshen­ger és a borona végzi el azt, ami a tarlóhántás célja. Az eke csak lehetővé teszi ezek munkáját, ami különben kiszáradt, kemény talajon hatás­talan volna. Szegő Hajós Szabadföld Mit teszünk a szarvasmarha-tenyésztés minőségi javításért Vas megyében? Vas megye éghajlati és talajvi­szonyai kedvező feltételeket biz­tosítanak a takarmánytermelés­hez. Különösen a szálas és vize­nyős takarmányok termeléséhez vannak meg a lehetőségek. Ezért Vas megye nemcsak most, hanem évtizedekkel ezelőtt is nagylétszá­mú szarvasmarhaállománnyal rendelkezett. Már 1930-ban a me­gyében minden 3 kát. holdra ju­tott egy számosállat, a szarvas­marha-sűrűség pedig 100 holdra 32 darab volt. Emellett a sűrűség mellett azonban az egy tehénre eső tejtermelés alacsony szinten állt. Törzskönyvi adatok azt mu­tatják, hogy 1924—25-ben az ura­dalmi tenyészetekben egy tehén átlagos tejtermelése 1938 kiló volt, és csak 1930-ban érte el a 2758 kilót. 100 holdra — 22 tehén Nálunk, ahol­ 100 holdra jelen­leg 46 darab szarvasmarha, ezen belül 22 darab tehén jut, most nem az állomány számszerű nö­velése, hanem minőségi javítása, a hozamok és a szaporulat növe­lése a fő feladat. Ez hozzáértőbb, céltudatosabb munkát kíván, mint a számszerű fejlesztés, ha­bár ezt a feladatot a mesterséges termékenyítés korszakában lé­nyegesen előbb és eredménye­sebben lehet megvalósítani. Megyénk területén 1948-ban kezdődött meg a szarvasmarhák mesterséges termékenyítése és ma már a megye tehén állomá­nyának 55 százalékát így termé­kenyítik. 1955-től kezdve nagy gondot fordítottunk arra, hogy kiváló bikák legyenek a mester­séges termékenyítő állomásokon. Később már a mesterséges ter­mékenyítésből született borjak felneveltetése és ellenőrzése lett az állattenyésztés fontos feladata, hogy minél előbb meggyőződhes­sünk az ivadékoknál az egyes bi­kák átörökítő képességéről, azok javító vagy rontó halásáról A „vasi napok“ keretén belül rendeztük meg a répcementi szarvasmarha tenyésztési bemuta­tót, abból a célból, hogy képet kapjunk a szarvasmarhatenyész­tés fejlődéséről. Ezen a bemuta­tón négy község, négy termelőszö­­szövetkezet és két állami gazda­ság összesen 102 darab szarvas­­marhával szerepelt. Eredmények a tsz-ekb­en A bemutató hűen tükrözte a répcementi szarvasmarha-te­nyésztés fejlődését, különösen azt a rohamos minőségi javulást, amelyet a tsz-ekben lehet tapasz­talni. A termelőszövetkezetek ál­tal bemutatott 67 darab tehén tej­­termelési átlaga 4926 kiló. A be­mutatón részt vett tenyészetek közül külön ki kell emelni a büki törzstenyésztő termelőszö­vetkezet bemutatott állatait. A termelőszövetkezetekben még fiatal mesterséges termékenyí­tésből született generációval ren­delkezünk, de két év múlva például a kemenesszentmártoni Úttörő, a körmendi Vörös Csillag és a kissomlyói Előre törzste­nyésztő termelőszövetkezetekben már lesz elegendő utód ahhoz, hogy a legjobb bikáink átörö­kítő képességéről, mind küllemi, mind termelési tekintetében tisz­ta képet alkothassunk. Czirák Ferenc főállattenyésztő Zöldtrágyának nagyon bevált A FEHÉR MUSTÁR A zöldtrá­gy­ákiáik ajánlott növényeik között rittkán találok említést a fehér mustárról. Ennek a figyelemreméltó növénynek a felkarolását, mint 81 éves gyakorlati gazda a saját tapasztalataim alapján nagyon ajánlom. Főleg azokon a területeken, amelyek a tanyától, falutól távol esnek, és hosszú ideig nem kap­­ak istállótrágyát, fontos bevezetni a zöldtrágyázást. Aratás után, ha csapadékos az idő, vagy elég nedvességgel rendelkezik a talaj, vessük be fehér mustárral. Egy holdra 15 kiló vetőmag elegendő. E növénynek nagy előnye, hogy gyorsan fejlődik és ezáltal a feltört tarlót hamar és jól be­árnyékolja, ami a talaj beéredését eredményezi. A virágzáskor leszántott fehér mustár a talajnak nagytömegű szerves anyagot ad, amivel a humusztartalmat jelentősen növeljük és a talaj baktériumok tevékenységét előmozdítjuk. Komoly jelentősége van annak, hogy a fehér mustár gyökerei mérgezően hatnak a talajban levő férgekre — főleg a cserebogár pajorokra — azokat el­pusztítják, illetve elűzik. Bíró István Nagydobsza 1958. JÚLIUS 6. Zsömle „mama" hármasikrei . Németfalu lakossága június el­sején nem mindennapos hírre éb­redt. Hiszen ritkán fordul az elő, hogy egy tehén ikerbor­jaknak adjon életet. De most még ennél is ritkább eset történt. Kovács Jenő egyéni gazda Zsömle nevű tehene három üszőborjút ellett. S még csa­k nem is akármilyene­ket, mert az ellés után lemért borjak súlyra egyenként 27 kilót nyomott. Zsömle „mama” és a kis bocik is egészségesek. Szépen fejlődnek, mert súlyuk egyenként mérve, most már többet nyom 40 kilónál. Kovács Sándor Pusztaapáti Szakemberek Válaszolnak : Erdélyi István Kispestről levelében azt kérdezi, mi okozza tyúkjainál a begyben a víz felgyülemlését, az árpa megkemé­­nyedését és a begy bűzös szagát. Dr. Murányi Gyula, a Földmű­velésügyi Minisztérium főállator­vosa válaszol: A víz felhalmozódását legtöbb­ször begyhurut okozza. A huru­tot kiválthatja túl sok kenyér vagy tészta, vagy apróra vágott keményrostú növényrészek eteté­se, aminek megemésztésére a ba­romfi szervezete nincs berendez­kedve. A begyhurut azonban kü­lönböző betegségek tünete is le­het. Levelében leírt tünetek nem mutatnak arra, hogy fertőző be­tegség állna fenn, de jó, ha állat­orvossal megvizsgáltatja tyúkjait. A szemeteség megkeményedése emésztési zavarra utal, ami való­színűleg kavicshiányból adódik. A bűzös szagot a begyben pangó élelem bomlása okozza. Álljon mindig a tyúkok rendelkezésére apró kavics, mert az emésztés a zúzában kavicsok segítségével tör­ténik. A begyben felgyülemlett víznek levelében leírt eltávolítási módja helyes. Fejjel lefelé tartott tyúk begyéből masszírozással nyomkodjuk ki a vizet. Vékony gumicső segítségével begymosást is alkalmazhatunk. A begyben fel­gyülemlett száraz eleséget állator­vos el tudja távolítani. A kelle­metlen tünet megszüntetése és megelőzése érdekében ne etes­sünk romlott takarmányt, kemény és lágy eleséget pedig vegyesen adjuk. Hároméves tervünk célkitűzéseiből A hároméves terv időszakában egész iparunk termelése közel egy­negyedével növekszik az 1957. évi­hez viszonyítva. Különösen néhány iparág termelése lesz rohamos. Vil­lamosenergiából 1960-ra 53 százalék­kal több jut a lakosságnak, mint amennyit tavaly használt el. A világ­hírű magyar hírközlőberendezések és felszerelések termelését 72, az ugyancsak népszerű és keresett mű­szeripari áruk gyártását pedig 62­­ százalékkal növeljük. A korszerű ipar egyre fokozódó termelése nélkül elképzelhetetlen a mezőgazdasági termelés fejlesztése. A tervek szerint 1960-ra 12 százalék­kal ad már többet mezőgazdasá­gunk, mint 1957-ben. Ez a célkitűzés az első pillantásra igen szerénynek tűnik. Valójában azonban komoly erőfeszítést, több és jobb gép alkal­mazását, a tudományos tapasztala­tok mind szélesebb körű elterjesz­tését kívánja meg. A tervidőszak alatt 13 százalékkal emelkedik kiskereskedelmünk áru­forgalma. Az említett növekedésen belül 22 százalékkal több igen ke­resett iparcikk kerül eladásra. Mosó­gépből 340, hűtőszekrényből 30, por­szívóból 33, rádióból 600, kerékpár­ból 550, televízióból 100, motorke­rékpárból 80 ezret hoz forgalomba a kiskereskedelem. Ez jelenti többek közt a kiskereskedelmi áruforgalom emelését. IPARI TERMELES MEZOGAZDASÁGI TERRMELÉS KISKERESKEDELMI ÁRUFORGALOM ­ Sípos Béla hevesvezekényi olvasónk arról panaszko­dik, hogy saját keltezésű csibéi 3 —4 hetes korban gubbasztani kez­denek s nagyrészük elpusztul. Dr Murányi Gyula főállatorvos az alábbiakat javasolja olvasónk­nak: Forduljon azonnal a helybeli állatorvoshoz és kérjen baromfi­­tífusz szűrővizsgálatot. A vizsgá­lat díjtalan. A tyúkok valószínű­leg bacilusgazdák és az utódjaikat fertőzik. Ha az állomány tífuszos, az egészet ki kell cserélni. A megmaradt csibéket kezeléssel fel lehet nevelni, csakis húshasz­­nosításra és nem tenyésztésre. Feltehető az is, hogy baromfiállo­mányában bélférgesség van. A vizsgálat erre is választ ad.­­ Egyik ceglédi levelezőnk, Kiszely Zsigmond arról ír, hogy a gólyát nem tartja hasznos madárnak. Az idén az ő házán fészkelő gólya a szomszéd kiska­csáit és kiscsirkéit hordja el. Ér­dekes jelenség, hogy ugyanakkor az ő csibéit nem bántja. Mit le­het tenni a gólya kártétele ellen? Erre az idén előtérbe került kérdésre dr. Pátkai Imre, a Ma­dártani Intézet tudományos kuta­tójától kértünk választ. A gólya hasznos madarunk, de tavasszal — akkor, amikor fiókáit neveli és egypár szülőnek na­ponta 2—2,5 kiló élelmet is be kell szerezni — bizonyos kártétele fennáll. A gólyák egynémelyike kellő táplálék hiányában rákaphat a kis mezei nyálra, fácánra, sőt igen ritkán a házi baromfira is. Az idei aszályos tavasz következ­tében a hüllők szaporodása csök­kent mértékű volt, a sáskák visz­­szamaradtak fejlődésükben és a szokásosnál nagyobb gólyakárté­tel jelentkezik, amivel szemben az emberek értetlenül állnak. E kártétel csak szórványos és most már szinte napok alatt meg­szűnik, ezért helytelen volna a gólyát irtani. A fiókák július ele­jétől közepéig kirepülnek és ak­kor a táplálékuk kizárólag sás­kákra, egerekre és kisebb hüllők­re korlátozódik. Ahol azonban a kártétel meg­haladja a tűrhetőség határát, ott a tanácsnál való bejelentés után, a megyei mezőgazdasági osztály vadászati előadójának engedélye alapján a gólya elpusztítható. Ilyenkor a fiókák éshhalálra van­nak ítélve és humánus dolog szen­­vedtetés nélkül elpusztítani. A le­­lőtt gólya­tetemet és az esetleges lábgyűrűt be kell szolgáltatni a Nemzeti Múzeum állatárához (Budapest, VIII., Baross utca 13.) vagy a Madártani Intézethez (Bu­dapest, II., Garas utca 14.). Való­ban fennáll az a jelenség a gólyá­nál, de még a ragadozó madarak­nál is, hogy fészkének közvetlen környékéről nem szedi áldozatait, hanem azt távolabb keresi meg.

Next