Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)
1961-07-02 / 27. szám
—— 1961. JÚLIUS 2. ) Amiről nem szabad megfeledkezni! A silókukorica termesztésének nagyarányú térhódításával lényegesen javult az ország takarmányellátása. Ez azonban nem indokolja, hogy hagyományos takarmánytermő területeinken, az egymillió holdat kitevő réteken, továbbá az erdei tisztásokon és árokpartokon pusztulni hagyjuk a drága szénatermést. Nem hivatalos becslés szerint az aratás kezdetéig a szénatermésnek több mint a fele részben a lábán, részben pedig renden, vagy petrencében még a termőhelyen volt. Köztudomású, hogy a széna minősége nagyban függ a kaszálás időpontjától, a helyes szárítástól és kazalozástól. Az idén korábban érett kasza alá a fűtermés. Május végén és június első napjaiban a legtöbb helyen vágni lehetett a szénát, de az összetorlódott mezei munka, főként pedig a rossz munkaszervezés következtében sok helyen aratás idejére tolódott ki a betakarítás A lábon álló fűtermés napról napra vénül, a szárban emészthetetlenné válnak a rostok, csökken a fehérje érték és lassan eltűnnek azok az íz és zamatanyagok, amelyek a fűtermés igazi értékét jelentik. Azt tartja egy régi közmondás, hogy a Péter Pál után kaszált széna fele annyit ér, mint amit júniusban kaszálnak. Éppen ezért percnyi késedelem nélkül vágják le a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok a réteket s a termést ne hagyják hosszú ideig renden: gyűjtsék petrencébe, hordják kazalba! Az ősküi Petőfi Termelőszövetkezetben is későn láttak hozzá a rétek kaszálásához. Az árpaföldeken már aratott a kombájn, de a Nagyréten és a Bántai-réten még jó néhány hold fűtermés várt a kaszára. öskün is idejében végezhettek volna a kaszálással, ha kézikasza helyett motoros kaszával látnak munkához. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok gépállomáson kihasználatlanul állnak a Zetor után kapcsolható főkaszák és rendsodró gépek. Két héttel ezelőtt az Ácsi Gépállomás főgépésze mondotta el, hogy négy fűkaszájuk közül mindössze egyet tudtak munkába állítani. De az sem a termelőszövetkezetek rétjein dolgozott, hanem az erdőgazdaságban. A három rendsodró közül pedig még egyet sem vontattak ki a gépállomás udvaráról. A gépállomások fűkaszai szénabetakarító gépei aratás alatt is rendelkezésére állnak a termelőszövetkezeteknek. Most, amikor a szénakaszálásnak a tizenkettedik órájához érkeztünk, nem lehet tovább tétovázni, mert ha teljesen elvénül a széna, már csak a búzaszalma értékével egyenlő. Sok helyen a tsz-ek renden „felejtették” a termést s a szénát már fakóra szárította a nap. Ahol vastagabbak a rendek, ott a szénát rothasztja a talajból felszivárgó nedvesség. Ez a helyzet a petrencébe gyűjtött szénával is. Az aratás és kapálás dandárjában sem mondhatunk le a szálastakarmány-termés mielőbbi betakarításáról. Hiszen a levágott rendek alját gyorsan fölveri a sarjú, a petrencék és boglyák alatt pedig kipusztul a fű és jövőre ezeken a helyeken értékes széna helyett gyomot terem a rét. A gyom pedig nem dicséri a gazdát! A termelőszövetkezeti vezetők ne nézzék ölbetett kézzel a szénabetakarításbanutatkozó lemaradást, mozgósítsák és ösztönözzék a tagságot, adjanak a betakarított termésből prémiumot és gyorsabban kazalba kerül a szénatermés! D. J. Nagy a készülődés Tokaj-Hegyalján (Tudósítónktól) . A világhírű borvidéken, Tokajhegyalján és környékén* 28 község határában 8500 holdnyi szőlőskertben virágzott el a szőlő. Ez a folyamat a szokásosnál csaknem 15 nappal korábban köszöntött be a kedvező időjárás hatására. A hagyományos szőlőfajták, a furmint és a hárslevelű hajtásai már meghaladják a karók hosszát, s igen dús a fürtképződés is. A mádi, tarcali szőlőkben egy-egy tőkén csaknem harminc fürt képződött, s az átlagos fürtképződés is túl van a huszonkettőn. A Tokajhegyaljai Állami Gazdaság, szakcsoportok és az egyéni szőlőművelők nagy gondossággal kezelik a szőlőt, hogy a jó termést meg is tarthassák: a peronoszpórajelző állomások dolgozói állandóan figyelik az egyes táblákat, s időben értesítik a szőlészeket a veszélyről. Teljes üzemmel készülnek a nagy termés fogadására a hegyaljai állami pincészetek is. A Borforgalmi Vállalat Tolcsvai Pincegazdaságánál többezer hektoliter mustra kötöttek értékesítési szerződést a termelőszövetkezetekből és háztáji gazdaságokból. Ónodvári Miklós A kartali Új Élet Termelőszövetkezet borsófejtő gépet kapott a Budakeszi Konzervgyártól. Ezzel az újszerű géppel naponta 15 ember munkáját takarítják meg (Kuczor Lajos felvétele) Szabadföld A kétütemű betakarítás előnye pedig lényegében több történik ennél. A kétütemű aratás egyben azt is jelenti, hogy az aratógéppel levágott gabonát nem kell kévébe kötni, keresztbe rakni, osztagba hordani. Mindezt a termőhelyen gyorsan, veszteség nélkül végzi el a kombájn. Sehol egy elmaradt kalász, egy elhullott szem. A kétütemű aratással ötven pár dolgos kéz szabadult fel az agárdi Gárdonyi Tsz-ben. Nincs szükség fogatosokra, osztaglakókra. Akik ezt a munkát végeznék. 3 ----- Kitüntetik az ország kilenc legjobb termelőszövetkezetét Ülést tartott a Termelőszövetkezeti Tanács Az elmúlt hét szombatján Budapesten a Béke Szálló kupolatermében ülést tartott a Termelőszövetkezeti Tanács. Az ülésen részt vettek: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, aki egyben a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke is —, Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Tömpe István a Központi Bizottság tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese és Erdei Ferenc, a Tudományos Akadémia főtitkára. A tanácskozást Bartha András, a Termelőszövetkezeti Tanács egyik tagja nyitotta meg, majd Dobi István, tartotta meg beszámolóját. — Immár nyolcadszor vitatjuk meg — mondotta a többi között az Elnöki Tanács elnöke —, hogy melyek a legjobban működő, legjobban gazdálkodó termelőszövetkezetek, melyek érdemlik meg a Minisztertanács vándorzászlaját, a velejáró kitüntetést és pénzjutalmat. Növekszik az állatállomány Többek között a közös állatállomány fejlődéséről is beszélt Dobi elvtárs, örömmel állapította meg, hogy javulás tapasztalható a szövetkezeti gazdaságok állattenyésztésében és az állatállomány növekedésében. A száz hold közös és háztáji területre eső szormasállatsűrűség az 1959. évi 25,3-ról az 1960. év végére 27,5-re nőtt. . A termelőszövetkezeti építkezésekről szólva felhívta a hallgatók figyelmét arra a jelenségre, hogy ma már több állatférőhely van, mint az álatlétszám. De a férőhelyek sok esetben nem ott vannak, ahol szükség lenne rájuk. Ez év márciusában például 611 ezer 821 szarvasmarha számára volt férőhely a termelőszvetkezetekben, ezzel szemben csak 586 ezer 149 szarvasmarha volt a termelőszövetkezetek birtokában. Jobb megoszlás esetén a férőhely elegendő volna a közös sertésállománynak is. Az erősebb tsz-ek segítsék a gyengébbeket — Nagy szükség van most arra. — hangsúlyozta az Elnöki Tanács elnöke —, hogy az emberek, a gépek teljes erővel munkálkodjanak. Az aratás a legnagyobb erőpróba minden termelőszövetkezetben. A gépálomások gépparkja ismét sok kombájnnal és aratógéppel gyarapodott, de a szövetkezeti terület növekedése miatt a kalászosok 43 százalékát ezen a nyáron is kézzel kell aratni. — Ma már csaknem egész parasztságunk szövetkezetekben gazdálkodik. A modern mezőgazdasági nagyüzemek felépítésével együtt új szövetkezeti parasztság, egységes paraszti osztály születik. Korszerű épületekkel, erő- és munkagépekkel, műtrágyával és növényvédőszerekkel kell ellátni a mezőgazdaságot. Ebben a népgazdaság erejéhez mérten segít. Van azonban ennél fontosabb, természetesebb és bővebb forrása is a nagyüzemi anyagi és technikai megalapozásnak. Ez a tagok szorgalma és egyre növekvő szövetkezeti öntudata. Dobi István beszédét vita követte. Felszólalt Németh Károly, Tömpe István és a Termelőszövetkezeti Tanács több tagja. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az erősebb termelőszövetkezetek segítsék a gyengébbeket. Szó esett arról is, hogy a nyári nagy munkák idejében történő elvégzését nagy mértékben segíti az, ha a termelőszövetkezetek a munkaegységet prémiummal egészítik ki. Ily módon jóval könnyebb a termelőszövetkezeti vezetők dolga is. Végül a Termelőszövetkezeti Tanács határozatot hozott arról, hogy az ország kilenc legjobb termelőszövetkezetét kitüntetésre és pénzjutalomra javasolja. A kitüntetések ügyében a Minisztertanács dönt. A jövő kezd valósággá válni s rekordteljesítmények a gépi aratásban és kombájn-cséplésben Ezt a riportomat eredetileg azoknak az olvasóknak szántam, akik annak idején gyanakodva néztek a termelőszövetkezeti táblákon arató kombájnokra, akik a mezőgazdaságba betörő gépektől féltették munkaegységüket, mindennapi kenyerüket. A riport anyagának összegyűjtésekor azonban kiderült, hogy a traktornak, a kombájnnak és a jól bevált többi nagyüzemi gépnek ma már azok a parasztemberek is barátjává szegődtek, akik pár esztendővel ezelőtt gondolni sem mertem, hogy a lóról valaha is átnyergelnek a traktorra. Legyen hát ez az írás bizonyíték azoknak a kezében, akik messzebb néztek saját kerítésüknél és első perctől bíztak a gépekben. Legyen bátorítás azoknak, akik ma is bátortalanul nyúlnak az újhoz, akik a kétmenetes aratás módszerétől idegenkednek. Újságírói pályám kezdetén 22 esztendővel ezelőtt Csémpusztára hívtak aratóünnepségre, ahol az aratógazda nemcsak a jó termés betakarításának öröméről beszélt, hanem azt is elmondta, hogy a 128 tagú aratócsapat három hét alatt 712 kiló „húst” hagyott a tarlón. Minden ember átlagosan öt és háromnegyed kilót soványodott, de akadt a kaszások között olyan is, aki 12 kilót adott le a korahajnaltól késő éjszakáig tartó hajszában. Szomorú rekordja volt ez az egykori uradalmi részaratásnak. Két és fél nap alatt 126 Imid aratás Most egészen más aratási rekodról tájékoztat bennünket Marosi Béla, a Velencei Gépállomás igazgatója. Arról, hogy Stefán István rendreavató gépével hétfő reggeltől szerda délelőtt tíz óráig — tehát nem egészen két és fél nap alatt — 126 hold őszi árpát vágott le az agárdi Gárdonyi Géza Tsz tábláin. Aki járatos a metei munkában, az tudja csak igazán, hogy mit jelent egy nap alatt 50 holdat learatni. Csóválták is fejüket a termelőszövetkezetiek, mert ilyen eredményről ők sem hallottak. Még el sem ült az izgalom Stefán István rekordja körül, mikor újabb hír érkezett az árpaföldekről. Varga János kombájnvezető a rendrearatott árpából egy nap alatt 418 mázsát csépelt el Sz. K. 3-as kombájnjával. Ez az eredmény pontosan a duplája annak, amit cséplőgéppel asztagból el lehet csépelni. — Ha ez így megy, tíz nap alatt egy szál gabonánk sem marad lábon — mondogatták a termelőszövetkezetiek, akik mitagadás még ma sem értik, csak sejtik annak a szónak a jelentőségét, hogy „komplex gabonabetakarítás”. Csak azt látják, hogy a géppel rendrearatott gabonát két napi száradás után fölszedi, elcsépeli és teherautóba dönti a kombájn. Meg azt, hogy ennek az ördöngősen gyors gépnek a nyomában traktorok húzzák le a tábla szélére a szalmát s mire a szalmakazal alapja kikerekedik, már ott vannak a tábla sarkán az ekék. Forgatják le a tarlót, folyik a nyári mélyszántás is, azok kukoricát kapálnak, szénát gyűjtenek, krumplit töltögetnek. Felmérhetetlen előny az is, hogy az elcsépelt gabona szárítására, tisztítására sem kell gondot fordítani, mert a két napig renden száradó árpa kalászokban acélossá keményednek a szemek. Mindössze 16 százalék a nedvességtartalom, ami azt jelenti, hogy a termőhelyről egyenesen a magtárba, vagy ha úgy tetszik a darálóba is szállíthatják az új termésű árpát. Az ember segítőtársai: a gépek Kérdezgetem az embereket. Az öregeket, akik valamikor kézikaszával aratták — s a fiatalokat, akik még nem tanulták meg — s már valószínűleg meg sem tanulják a kézikasza kezelését. Az öregek is, fiatalok is úgy beszélnek a gépekről, mint a legjobb segítőtársról, s úgy emlegetik a szövetkezet vezérkarát, mint bátor embereket, akik a tagság egy részének tiltakozása után sem húzódtak vissza az újtól. Bátran rátértek arra a módszerre, amellyel az aratás, a cséplés, a nyári szántás folyamatosan, gyorsan halad, és egészen más rekordokat szül, mint amilyenről két évtizeddel ezelőtt Dobsa István bátyám, a csémpusztai aratók bandagazdája beszámolt. Dancs Józsefi