Szabad Föld, 1961. július-december (17. évfolyam, 27-53. szám)

1961-07-02 / 27. szám

­—— 1961. JÚLIUS 2. ) Amiről nem szabad megfeledkezni! A silókukorica termesztésének nagyarányú térhódításával lénye­gesen javult az ország takar­­mányellátása. Ez azonban nem indokolja, hogy hagyományos ta­karmánytermő területeinken, az egymillió holdat kitevő réteken, továbbá az erdei tisztásokon és árokpartokon pusztulni hagyjuk a drága szénatermést. Nem hiva­talos becslés szerint az aratás kezdetéig a szénatermésnek több mint a fele részben a lábán, rész­ben pedig renden, vagy petren­­cében még a termőhelyen volt. Köztudomású, hogy a széna mi­nősége nagyban függ a kaszálás időpontjától, a helyes szárítástól és kazalozástól. Az idén korábban érett kasza alá a fűtermés. Május végén és június első napjaiban a legtöbb helyen vágni lehetett a szénát, de az összetorlódott me­zei munka, főként pedig a rossz munkaszervezés következtében sok helyen aratás idejére tolódott ki a betakarítás A lábon álló fű­­termés napról napra vénül, a szár­ban emészthetetlenné válnak a rostok, csökken a fehérje­ érték és lassan eltűnnek azok az íz és za­matanyagok, amelyek a fűtermés igazi értékét jelentik. Azt tartja egy régi közmondás, hogy a Péter Pál után kaszált széna fele annyit ér, mint amit júniusban kaszálnak. Éppen ezért percnyi késedelem nélkül vágják le a termelőszövetkezetek, az ál­lami gazdaságok a réteket s a ter­mést ne hagyják hosszú ideig renden: gyűjtsék petrencébe, hordják kazalba! Az ősküi Petőfi Termelőszövetkezetben is későn láttak hozzá a rétek kaszálásához. Az árpaföldeken már aratott a kombájn, de a Nagyréten és a Bántai-réten még jó néhány hold fűtermés várt a kaszára. öskün is idejében végezhettek volna a kaszálással, ha kézikasza helyett motoros kaszával látnak munká­hoz. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok gépállomáson kihaszná­latlanul állnak a Zetor után kap­csolható főkaszák és rendsodró gépek. Két héttel ezelőtt az Ácsi Gépállomás főgépésze mondotta el, hogy négy fűkaszájuk közül mindössze egyet tudtak munká­ba állítani. De az sem a termelő­szövetkezetek rétjein dolgozott, hanem az erdőgazdaságban. A három rendsodró közül pedig még egyet sem vontattak ki a gépállo­más udvaráról. A gépállomások fűkaszai széna­betakarító gépei aratás alatt is rendelkezésére állnak a termelő­­szövetkezeteknek. Most, amikor a szénakaszálásnak a tizenkettedik órájához érkeztünk, nem lehet to­vább tétovázni, mert ha teljesen elvénül a széna, már csak a búza­­szalma értékével egyenlő. Sok helyen a tsz-ek renden „fe­lejtették” a termést s a szénát már fakóra szárította a nap. Ahol vastagabbak a rendek, ott a szé­nát rothasztja a talajból felszi­várgó nedvesség. Ez a helyzet a petrencébe gyűjtött szénával is. Az aratás és kapálás dandárjá­ban sem mondhatunk le a szálas­­takarmány-termés mielőbbi be­takarításáról. Hiszen a levágott rendek alját gyorsan fölveri a sar­­jú, a petrencék és boglyák alatt pedig kipusztul a fű és jövőre ezeken a helyeken értékes széna helyett gyomot terem a rét. A gyom pedig nem dicséri a gazdát! A termelőszövetkezeti­ vezetők ne nézzék ölbetett kézzel a széna­betakarításban­­­utatkozó lema­radást, mozgósítsák és ösztönöz­zék a tagságot, adjanak a betaka­rított termésből prémiumot és gyorsabban kazalba kerül a szé­natermés! D. J. Nagy a készülődés Tokaj-Hegyalján (Tudósítónktól) . A világhírű borvidéken, To­ka­jhegyalján és környékén* 28 község határában 8500 holdn­yi szőlőskertben virágzott el a szőlő. Ez a folyamat a szokásosnál csak­nem 15 nappal korábban köszön­tött be a kedvező időjárás hatá­sára. A hagyományos szőlőfaj­ták, a furmint és a hárslevelű hajtásai már meghaladják a ka­rók hosszát, s igen dús a fürt­képződés is. A mádi, tarcali sző­lőkben egy-egy tőkén csaknem harminc fürt képződött, s az át­lagos fürtképződés is túl van a huszonkettőn. A Tokaj­hegyaljai Állami Gaz­daság, szakcsoportok és az egyé­ni szőlőművelők nagy gondosság­gal kezelik a szőlőt, hogy a jó termést meg is tarthassák: a pe­­ronoszpórajelző állomások dolgo­zói állandóan figyelik az egyes táblákat, s időben értesítik a szőlészeket a veszélyről. Teljes üzemmel készülnek a nagy termés fogadására a hegy­aljai állami pincészetek is. A Borforgalmi Vállalat Tolcsvai Pincegazdaságánál többezer hek­toliter mustra kötöttek értékesíté­si szerződést a termelőszövetkeze­tekből és háztáji gazdaságokból. Ónodvári Miklós A kartali Új Élet Termelőszövetkezet borsófejtő gépet kapott a Budakeszi Konzervgyártól. Ezzel az újszerű géppel naponta 15 ember munkáját takarítják meg (Kuczor Lajos felvétele) Szabadföld A két­ütemű betakarítás előnye pedig lényegében több történik ennél. A kétütemű aratás egyben azt is jelenti, hogy az aratógéppel levágott gabonát nem kell kévé­be kötni, keresztbe rakni, osztag­­ba hordani. Mindezt a termőhe­lyen gyorsan, veszteség nélkül végzi el a kombájn. Sehol egy el­maradt kalász, egy elhullott szem. A kétütemű aratással ötven pár dolgos kéz szabadult fel az agár­di Gárdonyi Tsz-ben. Nincs szük­ség fogatosokra, osztaglakókra. Akik ezt a munkát végeznék. 3 -----­ Kitüntetik az ország kilenc legjobb termelőszövetkezetét Ülést tartott a Termelőszövetkezeti Tanács Az elmúlt hét szombatján Bu­dapesten a Béke Szálló kupola­termében ülést tartott a Termelő­szövetkezeti Tanács. Az ülésen részt vettek: Dobi István, az Elnö­ki Tanács elnöke,­­ aki egyben a Termelőszövetkezeti Tanács el­nöke is —, Németh Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, a Központi Bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Tömpe Ist­ván a Központi Bizottság tagja, a földművelésügyi miniszter első helyettese és Erdei Ferenc, a Tu­dományos Akadémia főtitkára. A tanácskozást Bartha András, a Termelőszövetkezeti Tanács egyik tagja nyitotta meg, majd Dobi István, tartotta meg beszá­molóját. — Immár nyolcadszor vitatjuk meg — mondotta a többi között az Elnöki Tanács elnöke —, hogy melyek a legjobban működő, leg­jobban gazdálkodó termelőszövet­kezetek, melyek érdemlik meg a Minisztertanács vándorzászlaját, a velejáró kitüntetést és pénzju­talmat. Növekszik az állatállomány Többek között a közös állatál­lomány fejlődéséről is beszélt Dobi elvtárs, örömmel állapítot­ta meg, hogy javulás tapasztalha­tó a szövetkezeti gazdaságok ál­lattenyésztésében és az állatállo­mány növekedésében. A száz hold közös és háztáji területre eső szo­­rmasállatsűrűség az 1959. évi 25,3-ról az 1960. év végére 27,5-re nőtt. . A termelőszövetkezeti építkezé­sekről szólva felhívta a hallga­tók figyelmét arra a jelenségre, hogy ma már több állatférőhely van, mint az álatlétszám. De a férőhelyek sok esetben nem ott vannak, ahol szükség lenne rájuk. Ez év márciusában például 611 ezer 821 szarvasmarha számára volt férőhely a termelőszvetkeze­­tekben, ezzel szemben csak 586 ezer 149 szarvasmarha volt a ter­melőszövetkezetek birtokában. Jobb megoszlás esetén a férőhely elegendő volna a közös sertésállo­mánynak is. Az erősebb tsz-ek segítsék a gyengébbeket — Nagy szükség van most arra. — hangsúlyozta az Elnöki Tanács elnöke —, hogy az emberek, a gé­pek teljes erővel munkálkodja­nak. Az aratás a legnagyobb erő­próba minden termelőszövetkezet­ben. A gépálomások gépparkja ismét sok kombájnnal és arató­géppel gyarapodott, de a szövet­kezeti terület növekedése miatt a kalászosok 43 százalékát ezen a nyáron is kézzel kell aratni. — Ma már csaknem egész pa­rasztságunk szövetkezetekben gazdálkodik. A modern mezőgaz­dasági nagyüzemek felépítésével együtt új szövetkezeti parasztság, egységes paraszti osztály születik. Korszerű épületekkel, erő- és munkagépekkel, műtrágyával és növényvédőszerekkel kell ellátni a mezőgazdaságot. Ebben a nép­gazdaság erejéhez mérten segít. Van azonban ennél fontosabb, természetesebb és bővebb forrása is a nagyüzemi anyagi és techni­kai megalapozásnak. Ez a tagok szorgalma és egyre növekvő szö­vetkezeti öntudata.­­ Dobi István beszédét vita kö­­­vette. Felszólalt Németh Károly, Tömpe István és a Termelőszö­vetkezeti Tanács több tagja. A felszólalók hangsúlyozták, hogy az erősebb termelőszövetkezetek segítsék a gyengébbeket. Szó esett arról is, hogy a nyári nagy munkák idejében történő elvégzé­sét nagy mértékben segíti az, ha a termelőszövetkezetek a munka­egységet prémiummal egészítik ki. Ily módon jóval könnyebb a ter­melőszövetkezeti vezetők dolga is. Végül a Termelőszövetkezeti Tanács határozatot hozott arról, hogy az ország kilenc legjobb ter­melőszövetkezetét kitüntetésre és pénzjutalomra javasolja. A kitün­tetések ügyében a Miniszterta­nács dönt. A jövő kezd valósággá válni s rekordteljesít­mén­yek a gépi aratásban és kombájn-cséplésben Ezt a riportomat eredetileg azoknak az ol­vasóknak szántam, akik annak idején gyana­kodva néztek a termelőszövetkezeti táblákon arató kombájnokra, akik a mezőgazdaságba be­törő gépektől féltették munk­aegységüket, min­dennapi kenyerüket. A riport anyagának össze­gyűjtésekor azonban kiderült, hogy a traktor­nak, a kombájnnak és a jól bevált többi nagy­üzemi gépnek ma már azok a parasztemberek is barátjává szegődtek, akik pár esztendővel ezelőtt gondolni sem mertem, hogy a lóról vala­­ha is átnyergelnek a traktorra. Legyen hát ez az írás bizonyíték azoknak a kezében, akik messzebb néztek saját keríté­süknél és első perctől bíztak a gépekben. Le­gyen bátorítás azoknak, akik ma is bátortalanul nyúlnak az újhoz, akik a kétmenetes aratás módszerétől idegenkednek. Újságírói pályám kezdetén 22 esztendővel ezelőtt Csémpusztára hívtak aratóünnepségre, ahol az aratógazda nemcsak a jó termés betakarításának öröméről beszélt, hanem azt is elmondta, hogy a 128 tagú aratócsapat három hét alatt 712 kiló „húst” hagyott a tarlón. Minden ember átlagosan öt és há­romnegyed kilót soványodott, de akadt a kaszások között olyan is, aki 12 kilót adott le a korahajnal­tól késő éjszakáig tartó hajszá­ban. Szomorú rekordja volt ez az egykori uradalmi részaratásnak. Két és fél nap alatt 126 Imid aratás Most egészen más aratási re­­kodról tájékoztat bennünket Ma­rosi Béla, a Velencei Gépállomás igazgatója. Arról, hogy Stefán István rendreavató gépével hétfő reggeltől szerda délelőtt tíz óráig — tehát nem egészen két és fél nap alatt — 126 hold őszi árpát vágott le az agárdi Gárdonyi Gé­za Tsz tábláin. Aki járatos a me­­­tei munkában, az tudja csak iga­zán, hogy mit jelent egy nap alatt 50 holdat learatni. Csóválták is fejüket a termelőszövetkezetiek, mert ilyen eredményről ők sem hallottak. Még el sem ült az izgalom Ste­fán István rekordja körül, mikor újabb hír érkezett az árpaföldek­ről. Varga János kombájnvezető a rendrearatott árpából egy nap alatt 418 mázsát csépelt el Sz. K. 3-as kombájnjával. Ez az ered­mény pontosan a duplája annak, amit cséplőgéppel asztagból el le­het csépelni. — Ha ez így megy, tíz nap alatt egy szál gabonánk sem ma­rad lábon — mondogatták a ter­melőszövetkezetiek, akik mitaga­dás még ma sem értik, csak sejtik annak a szónak a jelentőségét, hogy „komplex gabonabetakarí­tás”. Csak azt látják, hogy a gép­pel rendrearatott gabonát két na­pi száradás után fölsze­di, elcsépeli és teherautóba dönti a kombájn. Meg azt, hogy ennek az ördöngősen gyors gépnek a nyomában traktorok húzzák le a tábla szélére a szalmát s mire a szalmakazal alapja kikerekedik, már ott vannak a tábla sarkán az ekék. Forgatják le a tarlót, folyik a nyári mélyszántás is, azok kukoricát kapálnak, szénát gyűjtenek, krumplit töltögetnek. Felmérhetetlen előny az is, hogy az elcsépelt gabona szárítá­sára, tisztítására sem kell gondot fordítani, mert a két napig ren­den száradó árpa kalászokban acélossá keményednek a szemek. Mindössze 16 százalék a nedves­ségtartalom, ami azt jelenti, hogy a termőhelyről egyenesen a mag­tárba, vagy ha úgy tetszik a dará­lóba is szállíthatják az új termé­sű árpát. Az ember segítőtársai: a gépek Kérdezgetem az embereket. Az öregeket, akik valamikor kézi­ka­szával aratták — s a fiatalokat, akik még nem tanulták meg — s már valószínűleg meg sem tanul­ják a kézikasza kezelését. Az öre­gek is, fiatalok is úgy beszélnek a gépekről, mint a legjobb segí­tőtársról, s úgy emlegetik a szö­vetkezet vezérkarát, mint bátor embereket, akik a tagság egy ré­­szének tiltakozása után sem hú­zódtak vissza az újtól. Bátran rá­tértek arra a módszerre, amellyel az aratás, a cséplés, a nyári szán­tás folyamatosan, gyorsan halad, és egészen más rekordokat szül, mint amilyenről két évtizeddel ezelőtt Dobsa István bátyám, a csémpusztai aratók bandagazdája beszámolt. Dancs Józsefi

Next