Szabad Föld, 1962. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 1. szám

4 Az ajtóban álló dohánybarna egyenruhás férfi szolgálatkészen kiveszi kezemből a böröndöt s a portáspult elé kísér. Itt kicsit várakozni kell, mert vagy 10— 12-en előttem érkeztek. A hang­zavarból kitűnik, hogy mind­annyian külföldiek, franciák, olaszok, németek, csehek, szlo­vákok. A négy portás német, angol, francia és orosz nyelven adja a felvilágosításokat. De csak néhány perc, s már ámul­­va állok egyszoba fürdőszobás „lakosztályomban”, amely — ha rövid időre is — az otthonom lesz. Egy szempillantás alatt megkedvelem az elegáns szobát, az üde zöld szövettel kárpito­zott világos, modern bútorokat, a falakon a művészi fest­ményeket, s a bútorhoz al­kalmazkodó korszerű mintájú magyar perzsa szőnyegeket. És maga a parkett! Egy percre ki­tör belőlem a háziasszony és őszintén irigykedem. Ennyire világos és ilyen fényes parkettet csak a leningrádi Ermitázs­­képtárban láttam. Azt éppen ott jártamkor gyalulták fel, s utána rögtön lakkal vonták be. A kedves szobaasszony moso­lyogva magyarázza, hogy ezt is éppen ilyen eljárással csinál­ták. Hálából az elragadtatásért megmutatja az emelet szobáit. S mivel valamennyi emeletnek azonos a szobabeosztása, így némi­­ képet alkothatok az ország leg­fiatalabb és egyben legmoder­nebb szállodájáról, a budapesti Royal-ról Az ötemeletes szálló 367 szo­bájából 317 fürdőszobás, a többi zuhanyzó, vagy mosdófülkés. A szobákban 631 ágyat helyez­tek el. A sima, elegáns búto­rokat ötféle fából, dió, cseresz­nye, tölgy, jávor és kőrisfából kilenc típusban készítették A falakat minden szobában üde kárpit borítja, s rajta eredeti képzőművészeti alkotások. Az egész házban nincsen egyetlen egy reprodukció sem. A parket­ten csak perzsaszőnyeg látható. Kék, fehér, zöld csempe bo­rítja a fürdőszobákat. A szo­bákban mindenütt telefon, de ha a vendég kívánja, rádióval és televízióval is szolgál a szálló vezetősége. A kedves szo­baasszony tőlem is megkérde­zi kérek-e rádiót, vagy televí­ziót. Megköszönöm, de inkább újabb felfedező körútra indulok. Az egyik teherliftbe éppen most raknak be egy nagy ha­lom szennyes ágyneműt, meg­engedik, hogy a ruhát elkísér­jem , a mosodába. Óriási terem­ben hatalmas gépekben gőzfel­hőben, szappanhabok között fő a ruha. A másik teremben vasa­lógépek ontják a hófehér da­­maszt paplanhuzatokat, de oly simán, hogy a legkényesebb íz­lésű háziasszony sem fedezne fel egyetlen gyűrődést sem rajtuk. Jobbra kézivasalásra kitűnően berendezett szobát látunk. A házimosoda néhány óra alatt kívánságra kimossa, kivasalja a vendég fehérneműit is. A mo­sodából a teherliften a szálloda tágas előcsarnokába jutok. A gyönyörű előcsarnokot öt vasbetonoszlop tartja. A fé­nyes fekete-fehér műkőből ké­szült padlót nemes szőnyegek borítják. A balsarokban posta­hivatal, MALÉV és IBUSZ ki­­rendeltség. Sokan állnak az ajándékpavilon előtt, s külföldi újságokat, képeslapokat és magyar népművészeti tárgya­kat vásárolnak A fényképezés szerelmesei, a fotóamatőr szol­gálatnál néhány óra alatt elő­hívhatják képeiket. Sokáig állok a jobboldali fal előtt, melyet egy szép alkotás. Mészáros Gé­za keramikusműv­ész a négy évszakot ábrázoló majolika domborműve díszít­. Az előcsar­nok közepéről félkör alakú márványlépcső vezet a félemeleti hallba, ahon­nan a különleges kiképzésű 300 személyes rendkívül elegáns, pálmákkal díszített elsőosztályú étterembe jutok. A jóízű falatozó emberek lát­tán én is megéhezem. Lássuk hát a híres Kurucz Antalnak, az olimpiák neves szakácsának főztjét. Egy tőlem nem messze ülő fiatal hindu nőnek éppen húslevest hoznak, mire ő kézi­táskájából egy barna és egy zöld porral teli üvegecskét vesz elő, késhegynyit szór mindegyikből a levesbe. Valamiféle fűszer lehet, hiszen a hinduknak a mi legerősebb ételünk meg se kottyan. A finom ebéd után át­megyek a másodosztályú étte­rembe, s csaknem megbánom, hogy nem itt ebédeltem. Ez ugyan nem annyira előkelő, mint a másik volt de ha lehet, még kedvesebb. A világoskék műbőr bevonatú bútorok és a hófehér abroszok harmóniája bájos derűt sugároz. A két ét­terem között helyezkedik el a pálmakert, ahol nyáron a sza­bad levegőn étkezhetnek a ven­dégek. Másodosztályú áron fi­nom ételeket lehet kapni az új­szerűen berendezett sörözőben, üdítő italokat, hideg készítmé­nyeket, virslit, feketét pedig a falatozóban. Sétám közben beté­rek az impozáns cukrászdába is, s nem tudok ellenállni egy ha­talmas szelet gesztenyetortának. Evés közben megpillantom ma­gam az egyik tükörben, bizony már nagyon ideje lenne fodrász­hoz menni. De miért ne me­hetnék, hiszen a félemeleten női­ férfi fodrászat is működik. Egy óra múlva boldogan néze­getem új frizurám, amikor meg­szólal a zsebemben levő jelző­­készülék, mely figyelmeztet, hogy a telefonközpont keres A kis rövidhullámú készülék se­gítségével a ház bármely helyén azonnal elérhető vagyok, ha va­lahonnan keresnek. Este az ízletes vacsora után a kíváncsiság és a halkan felszű­rődő tánczene lecsalogat a bár­ba. A szakemberek szerint ez a különleges világítású, intim hangulatú, szépen berendezett szórakozóhely a világ bármelyik nagyvárosában megállná a he­lyét. Nekem nincs sok összeha­sonlítási alapom, de nagyon tet­szik. Mivel azonban egy nőnek nem illik egyedül üldögélnie, elbúcsúzom a Royal Nagyszálló­tól. Végetért a képzeletbeli „vendégség”. S miközben elha­gyom az impozáns épületet, arra gondolok, milyen jó, hogy is­mét egy ilyen szép létesítmény­nyel gazdagodott fővárosunk. Rapai Piroska egyik részi­­ Feljárat a hallba Háttérben a bárhelyiség (Herendi Ferenc felvételei) Szabadföld 1932. JANUÁR 7. Anyuka nagyon örült... Nyolcéves kislányom, a máso­dik osztályos Juditka izgalommal készült édesanyja névnapjára. Már hetekkel előbb félrehívott és titokzatos arccal kért meg, hogy vegyek egy pár nylonharis­nyát, meg egyéb apróságot ő és kishúga nevében. A szükséges pénz helyett átadta takarékbé­lyeges takarékbetétkönyvét, me­lyet csak az iskolaév végén lehet beváltani. Ha ez a pénz nem len­ne elég, kölcsönöztem a többit s ő majd kamatostul együtt visz­­szaadja, ha nagy lesz és­ dolgozni fog. Mit tehettem egyebet, kapva kaptam a „jó üzleten” és köl­csönöztem az összeget Judit leá­nyomnak. A névnap előtti napon ismét félrehívott és nagy titoktar­tási ígéretem után megmutatta az üdvözlő lapokat. Egyiket saját, másikat kishúga nevében írta édesanyjának. Meglepetten lát­tam, hogy a címzés kifogástalan és az üdvözlő szöveg is megfelelő, de a bélyegek helyén egyik lapon egyforintos, a másikon ötvenfillé­­res takarékbélyeg díszlett. Mo­solygásomat visszafojtva meg­magyaráztam Juditnak, hogy mi a különbség postabélyeg és taka­rékbélyeg között. Mivel már este volt, így magam rohantam a pos­tára, hogy még zárás előtt ren­des postabélyeggel ellátva felad­jam a lapokat és időben megér­kezhessenek a címzetthez. Másnap a névnapi ajándékok és az üdvözlő lapok meglepetés­ként köszöntötték az ünnepeltet. Anyuka nagyon örült a nem várt ajándékoknak, melyeket Juditka és kishúga olyan boldogan nyúj­tottak át neki, mintha az egész vi­lág minden kincse benne rejtőzött volna azokban a pici csomagok­ban. Kovács Endre Nyírbátor Az egészségről van szó! Csütörtökön orvosságot akartam kiváltani, de zárva találtam a gyógyszertárat. Mint később megtudtam, szénhiány miatt csak szerdán és szombaton, a piaci napokon tartják nyitva ezentúl, mert csak akkor fűtenek. Szénhiány miatt! Ezek szerint akinek gyógyszerre van szüksége, az a zöldség­gel, burgonyával és más „piaci cikkel” együtt azt is beszerezheti. És ha valaki éppen hétfőn lesz rosszul? — Úgy kell neki! Miért nem lett rosszul szombaton, most már várhat szerdáig az orvos­ságra. Gyógyszerhiány nincs. Szénben nem szűkölködik a kereskede­lem. A pénzzel sincs hiba, mert a gyógyszerész szerint már régen befizették a szükséges szén árát a helyi földművesszövetkezetnél. A földművesszövetkezet azonban nem tudja kiszolgáltatni a sze­net, mert egyetlen deka sincs belőle telepükön. S miért nincs? Ta­lán nem rendeltek eleget, vagy nem szállították le részükre a meg­rendelt mennyiséget­­, nem tudom. De azt tudom, hogy emberek egészségéről van szó és aki ezzel nem törődik, azt felelősségre kell vonni! PAÁL IMRE Szánk 20 ezer hold földet tesznek termővé Tiszavalk környékén Borsod megye déli részén, Ti­szavalk környékén, a rendszere­sen feltörő talajvíz és a szikese­­dés miatt több mint 20 ezer hold földet eddig nem tudtak meg­művelni. E fontos mezőgazdasági terület hasznosítására a Hazafias Népfront országos tanácsa mel­lett működő műszaki munkacso­port részletes tervet készített. E szerint 4 év alatt 20 millió fo­rintos beruházás szükséges a bel­vizek levezetésére és a szikese­­dés megszüntetésére. Húsz kilo­méter hosszú csatornahálózatot, továbbá 700 holdas víztárolót építenek. Ez a rendezés 8 terme­lőszövetkezeti község és több ál­lami gazdaság határát érintené. A terv kidolgozása után a Haza­fias Népfront Borsod megyei bi­zottságának kezdeményezésére társulás alakult az érdekelt ter­melőszövetkezetek és állami gazdaságok részvételével. A tár­sulás tagjai vállalták, hogy a 20 millió forintos beruházás felét társadalmi munkával valósítják meg. A munka már megkezdő­dött, s a lakosság összefogásával eddig csaknem 8 kilométer hosz­­szú csatorna elkészült. Jól vizsgáztak az új keszthelyi hibridkukoricák helyi 16-os hibrid, aranysárga lófogú, közepes érésű fajta, amely kedvező időjárás esetén második csövet is nevel. Az új hibrid már tavasszal kitűnik erő­teljességével, sötétzöld színével a többi fajták közül, szára rendkí­vül erős, gépi betakarításra ki­válóan alkalmas. Magasnövésű, dús levélzetű, ezért silózásra is tökéletesen megfelel. Külön elő­nye, hogy ellenáll a betegségek­nek. A másik hibrid, a Keszt­helyi 11-es, világossárgával ke­vert lófogú a Keszthelyi 22-es pedig fehér-sárga, lófogúhoz ha­sonló fajta. Úgy a K—11-es, mint a K—22-es középkései és ezért a Dunántúl silókukorica termesztésre ajánlható. Az új hibrideket az idén az ország 12 különféle tájegységén próbálták ki, együtt a már jól bevált mar­­tonvásári fajtákkal. A Keszthelyi 16-os, amely tavaly országos át­lagban 8 százalékkal múlta felül a Martonvásári 5-ös termését, az idén a rendkívüli időjárás miatt csak a Dunántúl tudta megismé­telni ezt a kiváló eredményt. A K—11-es a tavalyihoz hasonlóan, az idén is 7—8, a K—22-es pe­dig 10 százalékkal múlta felül a kontrollfajták terméseredmé­nyeit. Kiváló fajtának ígérkezik a valamivel később nemesített Keszthelyi 25-ös hibrid is. A keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia növénynemesítő tele­pén dr. Berzsenyi—Janosits Lász­ló tudományos főmunkatárs irá­nyításával több új hibridkukori­cát nemesítettek. Számos keszt­helyi hibridjelöltet országos kí­sérletre és állami elismerésre ajánlottak. Ezek egyike, a Keszt-

Next