Szabad Föld, 1965. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-04 / 27. szám

4 SZABÓ PÁL. NAGYKÖRŰI PROBLÉMÁK A régi Tisza folyása adta a falu nevét, ma már eléggé egyenes mederben folyik el mellet­te, feltéve, ha nem tetőz ennyire az áradás, mint most. Teljesen elöntötte a hullámteret. A község­nek van körülbelül 3500 lakosa, 7000 holdnyi ha­tára, tehát két hold jutna egy lélekre. És érdemes itten széjjelnézni, és csak azután mondani ki egyet s mást. Már csak úgy és annyit, amennyiből mégis haszna lehetne tájnak, falunak, s a szocialista fej­lődésnek. Nagy s széles porták vannak !Zél­ téré, amelyek méretét nagyságát talán még az úr­béri földek rendezése határozta meg, jelölte ki, s azóta sem osztódtak, vagy csak alig. A főutcán túl és kívül gyepes, széles medrű utak, mint ut­cák nőttek bele a határba. Pompás, modern csa­ládi házak mellett, között nagyon régi házak is még, mintha a jobbágykort jelképeznék. De a régi kisnemesi, de tán inkább bocskorosnemesi házak kissé nagyobb ablakokkal, s festett gerendameny­­nyezettel megtalálhatók. De széltére ízlés és tisz­taság, bárhova megyen be az ember, de ugyancsak így, s ez van a kultúrházban, könyvtárban vagy a tanácsházban és az emberek magatartásában. Jászok? Kunok? Bessenyők? Én azt hiszem, hogy... valamennyi. Egyszóval: magyarok. A bessenyők jellege, alkata, „külleme” meglát­szik ebben a faluban, de tán éppen azért, a józan ész, szóval az alkotó szorgalom az, ami nő, egyre nő. Mindmáig. De itt most nagyon nehéz lenne megmondani, hogy mit hoz a holnap, vagyis a jö­vendő. Hogy valamit is sejdítsünk belőle, meg kell nézni a falut, az áradó Tiszát, a tájat, és rendre ismerkedni kell az emberekkel. Kint, a Cseresznyéskertben kezdjük Tóth And­rással, vendéglátó gazdámmal, aztán a termelő­­szövetkezet agronómusával, majd hármasban a Népfront helyi elnökével. Alig kezdünk szemlé­lődni, amikor egy idősebb asszony bukkan fel előttünk a zöld fűben levő gyalogúton. Kezében néhány szem cseresznye, de mintha valamilyen virágot szagolgatna — és arról beszél, hogy a cse­resznyét szedni, szedni kell, mert kihasad, ha nem melegszik fel hamarosan az idő. Meg aztán arról, hogy... az idén nincs nagy termés. Mert nem termékenyedett meg a virágzás eléggé... Mert ez a cseresznye, a Germezdorfi cseresznye olyan, hogy önmaga fajtájából nem termékenyedik. Va­lami másfajta kell (s megnevez egy fajtát, de a nevét már elfelejtettem). S az pedig immár ki­veszőben! De mindezt olyan szakszerűen, de igazabban szakmai nyelven mondja, mintha elvégezte volna Gödöllőn vagy Debrecenben az Agráregyetemet. S közben megismerkedünk. S erre, hogy íróval találkozott, mintha cseresznye se volna a világon, csak a könyv meg az író, az igen! Az a világ te­teje! S szinte szó szerint hangzott el a következő: — Én most is úgy szeretek olvasni, mint gyer­mekkoromban. Tudja, nekem már az édesapám is nagyon szeretett olvasni és ha szerét ejthette, mindig olvasott. Váltig mondogatták is nemcsak a szomszédok, hanem az egész faluban, hogy... hiába olvasnak azok olyan sokat, mégis hóttsze­­gények maradtak. Tudja, voltak könyvek, amiket én nagyon szerettem. Ilyen könyv volt egy ... francia regény, a Nyomorultak ... Egy kicsit el­tűnődik, aztán mondja tovább. — De mondja! — Tessék. — Ki is írta a Nyomorultakat? Balzac vagy Victor Hugó? Annyira meglepődök, hogy azt sem tudom jó­formán, hol áll a fejem. — Victor Hugó... — mondom eléggé bizony­talanul. — Az, az, csakugyan. Lássa, az ember annyi mindent elfelejt, mire megöregszik... É­s most már ama másik két emberhez beszél megint. Nem a könyvekről. Hanem a cseresznyéről. Mint ahogy erről beszél most mindenki. Ezzel álmodik az egész falu, ezzel ébred, ez van benne a napsütés­ben és a fellegek árnyékában. Egyszóval mondva, a levegőben. Pompás, nagyszerű, szép gyümölcs a Germez­dorfi cseresznye. Biciklivel, gyalog, szekérrel, csacsifogattal hordják a felvásárlóhelyre, ahol jól szabott, eléggé ízléses, s német felírású cím­kékkel ragasztott ládikákba gyűjtik össze a szép gyümölcsöt, majd teherautókra kerül és a rako­mány egyenest megyen ki Nyugat-Németországba. Szerződéses ár: 11,40 Ft kilónként, nem szerző­déses ár: 10,40 Ft. Most még a kezdetén tart a szüret, hogy meny­nyi lesz, nem tudni. Tavaly 18 vagonnal vásárolt fel összesen az állami kereskedelem, ez 1 kiló 10 forinttal szorozva, 1 milió 800 ezer forint. 260 holdnyi területről. A ház körüli udvarokat is be­leszámítva! Holdanként 7000, azaz hétezer forint, jövedelem. S még ráadásul: a fák alatt, között borsót, zöldbabot is termesztenek szerződésre! Szintén kivitelre! De volt idő, néhány éve, amikor 28 vagon cse­resznyét termett ennyi fa, s ennyi föld. Az akkor volt, ez meg már most van, vagyis a holdanként­ hétezer forint haszon. De vajon mennyi haszna van ebből a külkereskedelemnek? Tehát a nem­zetnek? Ezt nem tudom. Mint ahogyan a falubeli­ek se tudják. De az bizonyos, hogy... a múlt évben Kassáról jött haza ide egy volt cseresznyés rokon, amikor is Csehszlovákiába is volt kivitel, és azt mondta, hogy Kassán 40 forintért vették a Germezdorfi cseresznyét a piacon. Hogy... Bonn­ban vagy más német városban mennyiért adják? Nem olcsóbban, biztosan. Mi, s mennyi lenne a jövedelme a termelőnek, s kereskedelemnek, ha nem hagynák pusztulni a cseresznyéskertet, hanem telepítenék! Ha betele­pítenék ezt a nagy dombvonulatot és má­sik domb­vonulatot és minden helyet, ahol a talajt homok és az iszap borítja. De baj van, igen nagy baj van. Szabályos dombhát hódik a falutól északi irányban, s a Tiszán innen mély, lapos síkság. Lent öntözéses gazdálkodás tervei, de már hellyel-közzel valóságos, s itt fent a cse­resznyéskert. A dombhát a régi Tiszahordta ho­mok és iszap. A Cseresznyéskert területe kétszáz hold. Dehát, amint ez már történni szokott, a cse­resznyefák nem állottak meg itt, a kertben, ha­nem odább mentek és gyökeret eresztettek bent, a faluban, az udvarokon és a kertekben is. Amint nagyjából itten számolgatják kísérőim, a falu­beli cseresznyefák kitennének ötven vagy hatvan holdnyi területet, összesen tehát 260 holdnyi cse­resznyést lehet számítani. Szabad fém A cseresznyefa é építése e­hetetlen, mivel nincsen csemete, amivel pótolni lehetne a kiöregedett fákat. Nem is beszélve a szinte segítségért kiáltozó új telepítési lehetősé­gekről. A termelési lehetőség növeli, formálja az em­bert, s az embernek egyre inkább vissza kell adni azt, amit a talajtól, földtől, tájtól, termelési ered­ménytől kapott. Jobban megmondva: a magyar nép zárt egysé­gében nemcsak néprajzilag vannak jászok, besse­nyők, kunok, székelyek, hanem a termelési viszo­nyokban is. S szinte az ősi elrendeződésben osz­lanak meg tájakban, lehetőségekben, mint kez­detben. Mert hiszen világos, hogy például Bihar­ban nem teremne ilyen cseresznye, de még Bara­nyában sem, mint ahogy fordítva is érvényes a dolog. S a kezdeti talajtani megosztottság ma is ugyanaz, emberformáló ereje is az. Van itten pél­dául egy ember, igen rendes ember, sőt, meghök­kentően szép családi háza van, s rendes portája, aki a múlt évben körtéből 50 000, azaz ötvenezer forintot kapott. Hogyan? A... maszek paraszt? Igen, de mind­járt kezdjük azon, hogy a falu szocialista falu, s az ötvenezret a portájából kapta. Végre pedig tisztázni kellene az ilyenféle „maszek” fogalmát. Ha élne, maszek lenne Bartók, Mikszáth, mint ahogyan maszek, tehát egyéni az ember alkotó ereje, lendülete, művészte, szorgalma és így to­vább. Az ész, értelem, szorgalom, tudás, műveltség mind, mind az egyéni emberek létezése, és ebből, és csakis így rakódik össze a holnap szocialista közössége. Ezt kellene itten megérteni, s általános nagy, tiszta kezdeti erkölccsé tenni. Csakhogy ... 500 négyszögöl háztájin vagy cseresznyéskerti gyümölcsösön túl négyszögölenként 3 forint az évi adó. Ez önmagába véve is gátolja a virágzó, szo­cialista falu kifejlődését. A 200 holdas cseresznyesskert a 7000-es határnak szinte töredékes százaléka. A falu több­sége, tehát a cseresznyepártiak akarták már tele­píteni a termelőszövetkezeten belül, mint kimon­dott közös telepítést. Nem sikerült. Mert, ami cse­­metéskert volt, az is kiirtódott. Hát ez meg mit jelent? A következőt. A népszaporodás rendes, de nagy az elvándorlás, a falu lakossága egyre gyorsuló százalékban fogy. Felelősséget érző em­berek kiszámították, hogy húsz év alatt felénél is kevesebbre csökken a lakosság. De mit csinál majd itten a magára maradó és egyre öregedő cseresznyéskert és a hétezer holdas határ? Meg aztán a Tisza? Aki hátul marad, be­teszi az ajtót. Lehet, hogy az utóbbi bánatában gátakat szag­gat és visszakanyarodik oda, ahonnan egy régi, letűnt emberi világ a rézkorból vagy másmilyen korból cserépdarabokban, felbukkanó földmélyi sírokban, s keze­beli eszközökben beszél az utó­­kornak. 1965. JÚLIUS 4. Parlagok Lászlófalván AHOGYAN A TSZ VEZETŐI LÁTJÁK Lapunk június 20-i számá­ban „Parlagok Lászlófalván” címmel kis cikket közöltünk, amelyben munkatársunk szóvá tette, hogy az Új Élet Tsz határában elhanyagolt parlagföldet látott, s ezzel kapcsolatban nem éppen hí­zelgő szavakkal illette a tsz vezetőségét. Cikkünkre levél érkezett, amely az általunk felvetett tényt nem cáfolja, hanem an­nak okairól tudósít bennün­ket. A tsz vezetői a többi között a következőket írják: Tény az, hogy termelőszövetke­zetünkben — sajnos — nemcsak 2 hold, de ennél több föld is par­lagon hever. De azt nem lehet ál­lítani, hogy ezek a területek a ter­melőszövetkezet vezetőinek ha­nyagsága miatt volnának még je­lenleg is parlagon. Mi a termelőszövetkezet vezeté­sét 1965 márciusában vettük át. Az 1964-es gazdasági évet 1 mil­lió 883 ezer forint mérleghiány­nyal zárta a termelőszövetkezet. Ez annyit jelent, hogy minden egyes kát,­hold 1001 forint vesz­teséget hozott ebben a termelő­szövetkezetben. Ezekből a szá­mokból is következtetni lehet, hogy a termelőszövetkezetnél mi­lyen gazdálkodás folyt az előző években. A mélyfekvésű, hetero­gén talajokon az őszi szántásokat nem végezték el, és tavasszal 550 kat. hold szántatlan területe volt a termelőszövetkezetnek. A nagymérvű mérleghiány kö­vetkeztében áprilisban még olyan pénzügyi zavaraink voltak, me­lyek miatt erőgépeinkhez sok esetben még üzemanyagot sem tudtunk vásárolni. Munkafegye­lemről termelőszövetkezetünkben beszélni egyáltalán nem lehetett. A cikk szerint állítólag a tagok is megbotránkoztak, illetve meg­­botránkoznak a parlag területek miatt. Mi kíváncsian kérdezzük: kik ezek a tagok? Talán azok a ré­szes művelőik, akik a termelőszö­vetkezet járulékos munkáiból egyáltalán nem veszik ki a részü­ket? Vagy talán az a brigádveze­tő, aki a kérdéses területet az ősz­szel nem szántatta fel és levál­tásra került, mert a múlt évben a tagok háztáji területét, mintegy 12 kat. holddal jogtalanul megnö­velte; vagy az a szőlész agronó­­mus, aki a korábbi években el­telepítette a szőlőt, de a 10 kát. hold telepítésből mindössze 2 kát. hold fordult termőre, ami annyit jelent, hogy a beállottság csak 20 százalékos. Kérdezzük továbbá a csikik író­jától, hogy ő hogyan végeztetne az állattenyésztésben a tagokkal munkát, amikor a termelőszövet­kezet volt vezetősége 1964-ben VI. hónapi részesedésükkel adós maradt ezeknek az embereknek? Természetes, mi nem mentegetőz­ni akarunk, mi sem vagyunk megelégedve a munkák jelenlegi állásával, jobban is mehetnének a dolgok, még a nehézségek elle­nére is. Állítjuk azonban azt is, hogy a jelenlegi vezetés kialakításá­ban nemcsak mi, hanem felettes szerveink is hibát követtek el, hiszen a leváltott régi vezetőket alacsonyabb munkakörben a ter­melőszövetkezetnél hagyták. Ezt csupán azért mondjuk el, hogy a szervezetlenség okára is magyará­zatot adjunk. Lászlófalva, 1965. június 24-én. Agárdi Lajos Fenyvesi Valér elnök főagronómus Szántó Gyula főkönyv­elő ISMERD MEG HAZÁDAT! ne csak táji szépségeit, látnivalóit, hanem történelmét is! Kitűnő alkalmat ad ehhez a Molnár Erik szerkesztésében megjelent kétkötetes MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE A nagyszabású mű szerzői színes, olvasmányos, eleven stílussal tárgyalják a magyar nép történetének alakulását, minden jelentős eseményét, nagy alakjait. 1280 oldalnyi szöveg, 20 térkép, mintegy 400 kép, metszet, ábra, köztük számos színes illusztráció. A két kötet ára 198,5 Ft. Olvasóink megrendelhetik négy havi részletfizetésre is, az alanti szelvény beküldésével. Címünk: Állami Könyvterjesztő Vállalat KÖNYVET —POSTÁN Budapest 5. Postafiók 240. ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT Budapest 5. Postafiók 240. Megrendelem díjtalan postai szállítással a MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE című kétkötetes művet * utánvéttel, 198.— Ft-os áron * négy havi részletfizetésre, a 3% kezelési költséggel együtt 203,90 Ft-os áron. Az első részletet, 53,90 Ft-ot, a szállításkor utánvéttel, a további 3x50,0 Ft-ot a szállítást követő hónapok elején, a csomaghoz mellékelt csekk­lapon fizetem be. NÉV­­ ..... ............... ....... r. r. .—4 PONTOS CIMJ ............. *•»••«*• ••• »••••• •»« >■ ••••:• n»w »< »■ m f Személyi ig. szám (részletfizetés esetén): * Nem kívánt szöveg törlendő

Next