Szabad Föld, 1966. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
—4 - (Folytatás a 3. oldalról) jentős részét is — mintegy 40 százalékát — erre a termelési célra koncentráltuk. Az állattenyésztés fejlesztése és az állati termékek termelésének fokozása érdekében a harmadik ötéves tervben is nagy gondot fordítunk a takarmánytermesztésre. Megfelelő mennyiségű, jó minőségű és olcsó takarmányok nélkül ugyanis elképzelhetetlen lenne, hogy az állattenyésztés színvonalát jelentősen fejlesszük, és termelési költségeit csökkentsük. A szemes- és szálastakarmányok termelésének növekedését a terv úgy irányozza elő, hogy az állattenyésztés egyre szilárdabb hazai takarmánybázisra támaszkodhassék. Az állattenyésztés termelési értékének növelését elsősorban a takarmányértékesítés további javításával, az anyaállatok jobb kihasználásával, a fajlagos hozamok növelésével és az állategészségügyi szabályok betartásával érhetjük el. Az egyes állattenyésztési ágazatok közül legnagyobb mértékben kívánjuk fejleszteni a szarvasmarha-tenyésztést. Ezt az indokolja, hogy a vágómarha a legbiztosabb tőkés exportcikkünk, és a hazai húsellátásban is elég fontos szerepe van. A második ötéves tervben igen jelentős előrehaladást tettünk a kertészeti kultúrák fejlesztésében: 81 ezer kh szőlő és 101 ezer kh gyümölcs telepítésével leraktuk a nagyüzemi áru-, gyümölcs- és szőlőtermesztés alapjait. Erőforrásainkból azonban lényegében csak az alapozó beruházásokra, a telepítésekre futotta. A termelés és felvásárlás megnöveaz elmúlt években, főleg 1963- ban képviselőtársaim közül sokan itt az országgyűlésen jogos türelmetlenséggel tették szóvá: a legsúlyosabb dolognak tartják, hogy a megtermelt értékek egy része a felvásárlás technikai felszereltségének hiányában vagy szervezetlenség miatt, részben pedig a feldolgozói kapacitás elégtelensége következtében elpusztul, tönkremegy. Nem azt mondom most, hogy az említett 7—8 milliárd forint befektetés — bármilyen hatalmas összeg is ez — a jövőben e téren minden gondunkat maradéktalanul meg fogja oldani. De azt bátran lehet mondani, hogy hasonló gondjaink nagyot fognak enyhülni, s jelentősen előre tudunk lépni e téren mind a termelés, mind a felvásárlás és feldolgozás területén. Kertészeti célkitűzéseink megvalósítása érdekében igen fontos az értékesítés biztonságának a fokozása is. Ezért a megfelelő üzemi anyagi érdekeltség biztosítása mellett egyre erőteljesebben javítanunk kell a felvásárlás és forgalmazás műszaki feltételeit, mindenekelőtt az átvevő raktárhálózat létesítésével, technológiai hűtőterek létesítésével. A terv e célokra a SZÖVOSZ területén 1,3 milliárd forint befektetést irányoz elő. Korszerű belterjes, mind több és több árut termelő mezőgazdaság megteremtése el sem képzelhető korszerű, fejlett élelmiszeripar nélkül. Az elmúlt tervidőszakban államunk a korábbinál nagyobb anyagi erőt fordított az élelmiszeripar fejlesztésére. Olyan új nagy létesítmények készültek el, mint a nyíregyházi, békéscsabai konzervgyár, a békéscsabai hűtőház, a budapesti sertésvágóhíd hűtőháza, az ipari takarmánygyártás kiépítése, a pécsi, a tatabányai tejüzemek, a zalaegerszegi sajtgyár. Emellett jelentős rekonstrukciót valósítottak meg a baromfiiparban. A konzervgyári termelő kapacitást a rekonstrukciók révén megkétszerezték. Komoly erőfeszítés történt a felvásárlás technikai fejlettségének fejlesztésére is: a tervidőszak utolsó két évében több állami gabonaraktár épült (összesen 42 ezer vagon), mint megelőzőleg húsz év alatt. Nőtt az állami szőlőfeldolgozó és bortermelői kapacitás is. E számottevő és nagy anyagi eszközöket igénylő fejlesztés elkedésével a technikai felszereltség, a járulékos beruházások kiépítése nem tudott lépést tartani. A rendelkezésre álló korlátozott anyagi kereten belül mégis eljutottunk odáig, hogy a palántaigényes zöldségfélék korszerű palántanevelővel való ellátottsága elérte a 26—27 százalékot, a mezőgazdasági üzemek válogató-, csomagoló- és átmeneti tárolókapacitással való ellátottsága a mintegy 15 százalékot. A zöldség-gyümölcs termelés és felvásárlás terv szerint való növelése a harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság egyik legfontosabb feladatát képezi. A baráti országokkal eddig megkötött hosszú lejáratú államközi egyezmények igen kedvező feltételeket biztosítanak a kertészeti kultúrák fejlesztéséhez. A Szovjetunióba irányuló kivitelünk majdnem háromszorosára növekedhet, de a többi szocialista országba is 1970-ig 30—40 százalékkal több kertészeti terméket szállíthatunk, mint eddig. Éppen ezért a kormány nagy figyelmet szentel a kertészeti kultúrák megfelelő fejlesztésére. A zöldség-gyümölcs program sikeres megvalósítására a terv a mezőgazdaság területén kereken 3,3 milliárd forint beruházást irányoz elő, a felvásárlás és feldolgozás területén pedig mintegy 4,2 milliárdot. A kertészeti cikkeket termelő üzemek gazdaságos működéséhez szükséges járulékos létesítmények, berendezések megvalósítása és a feldolgozói kapacitás bővítése jórészt a harmadik ötéves terv feladata. A kertészet fejlesztésére rendelkezésre álló erőforrásokat ezért főleg az elmaradt járulékos és kapcsolódó beruházásokra fogjuk fordítani.lenére sem tudtuk behozni a megelőző évtizedek elmaradását. Emiatt nem egy területen s nem egy ízben, valamivel jobb mezőgazdasági termelés mellett a termények átvétele, raktározása és feldolgozása szinte megoldhatatlan feladatot jelentett, és ez többnyire gazdaságtalan intézkedésekkel, kényszermegoldásokkal volt csak megoldható. A tisztelt Országgyűlés ezzel kapcsolatban is joggal vár választ arra: milyen lesz a tervezett fejlődés, mik az elgondolások a mezőgazdasági termékek átvétele, tárolása, feldolgozása terén, hogyan szűnnek meg az elmaradottságok, a veszteségek, amelyek az elmúlt években az élelmiszeripar területén is sok jogos kritikát váltottak ki. A felvásárlás a harmadik ötéves terv időszakában a terv szerint 28—32 százalékkal nő. A felvásárlás előirányzatai összhangban vannak a hazai fogyasztás, az ipar és az export szükségleteivel. Mint a törvényjavaslat indokolása hangsúlyozza: a tervidőszakban tovább bővülnek a mezőgazdasági termékek felvásárlásához, tárolásához és feldolgozásához szükséges kapacitások. Ennek érdekében az élelmiszeripar fejlesztésére a terv az elkövetkező ötéves tervben 8,2 milliárd forint beruházást irányoz elő. Ez 45 százalékkal nagyobb, mint az előző öt év anyagi ráfordítása. A mezőgazdasági eredetű nyersanyagokat feldolgozó iparágak tervezett ferjesztése átlagon felüli: az élelmiszeripari előirányzat beruházásainak mintegy 80 százalékát ezen iparágak fejlesztésére fordítjuk. Leggyorsabban a tartósító ipar fejlődik: a konzervipari kapacitást 42 ezer vagonról 59 ezerre növeljük. Négy új hűtőházat építünk, és egy további építését megkezdjük. A hűtőtér ezzel 2300 vagonról 6900 vagonra, két és félszeresére nő. Ezzel a tervidőszak végére jelentősen előbbre jutunk egyik legsúlyosabb régi gondunk, a hűtőtérhiány megoldásában. A gabonafelvásárlás zökkenőmentes lebonyolítása céljából megépítünk további 18 ezer vagon befogadóképességű gabonaraktárt. Jelentős fejlesztést irányzunk elő a szőlőfeldolgozás, bortárolás és palackozás terén is. A mezőgazdasági nagyüzemek korszerű gazdálkodásának kialakítása, megszilárdítása egyre sürgetőbben veti fel a mezőgazdaság és az ipar különböző ágazatai, elsősorban az élelmiszeripar közötti munkamegosztás és együttműködés kérdéseit. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével a munkamegosztásban minőségi változás következett be. Ipari tevékenységgé vált több, korábban jórészt mezőgazdasági feladat, mint pl. a mezőgazdasági vonóenergia biztosítása (gép és üzemanyag egyaránt), bizonyos termékek feldolgozása, tárolása stb. A mezőgazdaság egy részről egyre növekvő mértékű ipari fogyasztóvá, másrészt szállítóvá vált. Ipari formákat öltött az elmúlt években a mezőgazdasági nagyüzemeken belül a baromfitenyésztés néhány ága, egy-két vetőmagféle, így például a hibridkukorica-vetőmag kikészítése. Jelentősen tovább fejlődött ilyen vonatkozásban több, korábban is ipari tevékenység, főleg a kertészeti termelés körében. Ez a folyamat azonban nem pusztán az ipar és a mezőgazdaság szétválását eredményezi, hanem egyúttal sokrétű egybefonódásukat is. Ez érthető, hiszen szövetkezeteink jó része nagyterületű és nagy termelőkapacitású üzem, amelynek tevékenysége nem korlátozódhat pusztán nyers termékek előállítására, a szűk értelemben vett növénytermesztésre és állattenyésztésre. A mezőgazdasági nyersanyagok egy részét ugyanis a termelés helyén lehet a legelőnyösebben végleges ipari feldolgozásra előkészíteni, tartósítani. Mezőgazdasági üzemeink jelentős része — éppen a nagy tömegű termelés folytán, továbbá, mert a termékek egy részének feldolgozása egyszerű felszereléssel és technológiával megoldható — képes is ezt gazdaságosan elvégezni. A mezőgazdasági termékek feldolgozását természetesen továbbra is elsősorban állami nagyiparunk végzi. Indokolt azonban, hogy a termelőszövetkezetek feldolgozó tevékenységét kiszélesítsük. Szükségessé teszi ezt a szállítási költségek csökkentése, a termelőszövetkezeti tagok rendszeresebb foglalkoztatása is, s ennek révén a tagság jövedelmének biztonságosabbá tétele. A felvásárlási rendszer jelenlegi szerkezetében nagy probléma — különösen a nyersáru forgalmazásában —, hogy a termelőtől a fogyasztóig vezető út indokolatlanul hosszú. Ez kedvezőtlen mind a termelők, mind a fogyasztók, mind pedig végső soron a népgazdaság számára. Éppen ezért a szövetkezetek kiegészítő, valamint szolgáltató tevékenysége megszervezésében is fontos követelmény, hogy megrövidüljön az áru útja a fogyasztóig. A tervidőszakban olyan gazdaságpolitikai gyakorlat megvalósítása a cél, amely az úgynevezett piaci cikkek esetében a szükségletek jobb kielégítése érdekében a mezőgazdasági termelőüzemek és a fogyasztók (különösen a nagyfogyasztók), valamint az ipar közvetlen kapcsolatait bővíti és erősíti. Módot kell nyújtani arra is, hogy a termelőszövetkezetek az áruellátás folyamatosságának biztosítása és a hatósági előírások betartása esetén — elsősorban a helyi szükségletek kielégítésére — elárusítóhelyeket létesíthessenek, és üzemeltethessenek számításokat. Ezért hasznos lenne, ha szövetkezeteink vezetői, a pártszervezetek, a falusi KISZ- szervezetek többet tennének azért, hogy a fiatalok otthon érezzék magukat a szövetkezetben. Fiataljaink pedig az általános iskolák elvégzése után kapcsolódjanak be minél többen a mezőgazdasági munkába. A mezőgazdaságban is szükség van a legkülönbözőbb szakmákban tanulókra, s nem járnak rosszul azok, akik ezt a pályát választják. Nagyüzemeink segítsék elő a középiskolát elvégző, de tovább nem tanuló fiatalok elhelyezkedését is, törődjenek foglalkoztatásukkal. A mezőgazdaságban soron levő munkák elvégzése — a munkacsúcsok idején is — természetesen a mezőgazdasági dolgozók feladata. Mindazonáltal a tervezett gépesítési színvonal megvalósulása esetén a mezőgazdasági dolgozók szorgalma, a családtagok lehető legteljesebb bekapcsolódása mellett is — főleg az őszi munkacsúcsok idején — a mezőgazdaságnak kisegítő munkaerőkre van szüksége. Éppen ezért ott, ahol szükséges, az iskolai szünetekben, de ősszel is, a tanulóifjúság nagy tömegeit szervezetten kell bevonni a sokszor 1—2 hét alatt összezsúfolódott mezőgazdasági munkákba, főleg a gyümölcs-, szőlő- és zöldségbetakarításokba. A korszerű nagyüzemi gazdálkodás erőteljes fejlesztésével, a szövetkezeti közös gazdaságok erősítésével egy időben továbbra is változatlanul kitartunk agrárpolitikánknak a háztájival kapcsolatos eddigi álláspontja és gyakorlata mellett. A háztáji gazdaságoknak még hosszú időn keresztül fontos szerepük lesz a parasztcsaládok ellátásában, sőt számos élelmiszerből a város ellátásában, az árutermelésben is. Éppen ezért a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságát továbbra is a közös gazdaságok szerves, kiegészítő részeként kezeljük. Amikor fellépünk minden olyan túlzás ellen, hogy a törvényesen megengedetthez képest növeljék a háztáji földterületet és az állatállományt, ugyanakkor a jövőben is gátat vetünk az olyan törekvéseknek, melyek nem veszik figyelembe az élet reális követelményeit, és lebecsülik a háztáji jelentőségét, s annak felszámolására irányulnak. Sőt a háztáji és egyéb gazdaságok termelőerőinek jobb kihasználása érdekében igyekszünk ellátni ezeket a gazdaságokat a termeléshez szükséges kisgépekkel, szerszámokkal, növényvédőszerekkel, szaporítóanyagokkal, s biztosítjuk számukra a gazdálkodáshoz szükséges egyéb feltételeket is. Mezőgazdaságunk fejlődése, a törvényjavaslatban foglalt célkitűzések megvalósítása nagymértékben függ attól, hogyan tudjuk valóra váltani pártunk Központi Bizottságának a gazdasági irányítás átfogó reformjáról néhány héttel ezelőtt elfogadott határozatát. A mezőgazdaságban a reform leglényegesebb tennivalója — a gazdasági eszközök még hatékonyabb felhasználása révén — az üzemi önállóság olyan anyagi megalapozása, amely lehetővé teszi, hogy gazdaságaink többsége bevételeiből ráfordításai fedezésén túl képes legyen bizonyos mértékig termelését is bővíteni. A mezőgazdaságban a tervezés fejlesztésével és a felvásárlási árak emelésével már az idén megtörténtek a mechanizmus reformjával kapcsolatos első döntő lépések. Kedvező hatásuk máris érezhető. Növekedett a szövetkezetek érdeklődése mindenekelőtt a szarvasmarha-tenyésztés iránt. Erre mutat az is, hogy az eladásra kínált borjak és növendékek igen hamar gazdára találnak. Különösen kedvező hatást váltott ki a szövetkezeti parasztság körében a Központi Bizottságnak az az állásfoglalása, hogy a mechanizmus reformja során elősegítjük a garantált munkadíj mielőbbi bevezetését valamenynyi szövetkezetben. Azt jelenti ez, hogy az évi részesedés nagyobb részét a szövetkezetek már év közben garantáltan és rendszeresen kifizethetik az elvégzett munka után. Nagy horderejű lépés ez. Megvalósítása azonban nem olyan egyszerű, ahogyan első pillanatra látszik, mert szorosan egybekapcsolódik a szövetkezetek jövedelem-színvonalát meghatározó ár- és pénzügyi feltételek továbbfejlesztésével. Raktározás, feldolgozás Szabadföld A háztáji gazdaságok szerepe Fehér Lajos elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésében a legfontosabb célok megvalósítását alapvetően a munkaerőhelyzet és az anyagi-műszaki ellátás mértéke határozza meg. Kijelentette: A mezőgazdaságban kialakult munkaerőhelyzet javítása céljából nagyobb gondot kell fordítanunk a fiatalok viszszatartására. Falusi ifjúságunk nagy része városba törekszik. Pedig a korszerű nagyüzemi gazdálkodás kiépítésével a mezőgazdaságban is egyre inkább olyan feltételeket kell és talán tudunk is teremteni, amelyek nem roszszabbak annál, mint amit az iparban, építőiparban vagy a népgazdaság más területein fiataljaink ma találhatnak. Ma már egyre több az olyan szövetkezet, ahol a keresetben is megtalálhatják 1966. JÚLIUS 3. A munkadíjazási formák megválasztása a szövetkezetek belső ügye A garantált munkadíjazás bevezetésével továbbra is érvényben marad pártunk agrárpolitikájának az a sarkalatos elve és helyes gyakorlata, hogy a munkadíjazási formák megválasztását a szövetkezetek belső ügyének tekintjük. Szövetkezeteink alkalmazzák továbbra is széles körben az adottságaiknak legjobban megfelelő részesedési formákat, a jól bevált pénzdíjazást és eredményességi díjazást, a „nádudvari módszert”, a százalékos művelést és más egyszerűbb ösztönző módszereket. A harmadik ötéves terv mezőgazdasági célkitűzései sikeres megvalósításának igen fontos feltétele, hogy a gazdálkodás hatásfokát valamennyi termelőszövetkezetben és állami gazdaságban megjavítsuk. A mezőgazdaságban az utóbbi öt év alatt az egy főre jutó termelés 30 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági termelésben és a munka termelékenységében az utóbbi években bekövetkezett fejlődés ellenére még nagy kiaknázatlan tartalékok vannak. Ezek szívós munkával, jobb szervezettséggel, nagyobb anyagi-műszaki megalapozással fokozatosan és eredményesen feltárhatók. A mezőgazdasági termelésben — a természeti feltételek miatt — az iparhoz képest is nagyobb szerepe van annak, hogy a termeléshez szükséges anyagok, gépek időben az üzemek rendelkezésére álljanak. A kombájnra például nyáron van szükség, nem pedig decemberben. A termelési előirányzatok kialakításánál igen komolyan számoltak a műtrágyázás hatékonyságának javulásával. Ezért rendkívül fontos, hogy a szövetkezeti parasztság időben megkapja a termeléséhez szükséges eszközöket. Kérjük az ipari üzemekdolgozóit, az ipari munkásokat, hogy ehhez adjanak megfelelő segítséget. Természetesen a mezőgazdasági üzemek vezetőinek és dolgozóinak gondoskodniuk kell ezeknek az eszközöknek és anyagoknak szakszerű, gazdaságos felhasználásáról. A gazdálkodás hatásfokának emelésében változatlanul egyik fő tartalékunk a munkafegyelem javítása. E téren jócskán van tennivalónk. Mezőgazdasági vezetőink — álljanak bármely poszton — követeljék meg a kötelességteljesítést, tartsanak rendet portájukon. Szervezzék jobban a termelést, különösen a nyári munka nagy dandárjában, a gabonabetakarításban. Az elkövetkező hetekben nagy munka vár a mezőgazdaság dolgozóira, vezetőire, hogy ami megtermett, minél kisebb veszteséggel betakarítsák, és biztonságba helyezzék. Gazdasági vezetőink s a mezőgazdaság valamennyi dolgozója a rendelkezésre álló technika jobb kihasználásával, jobb szervező munkával tegyenek meg mindent az elég jónak ígérkező termés betakarításáért, az ország kenyerének biztosításáért! Fehér Lajos elvtárs a következő szavakkal fejezte be beszédét-A harmadik ötéves terv a békés építőmunka, a mindennapos munka terve. A beterjesztett törvényjavaslat nagy, lelkesítő feladatok megvalósítását tűzi ki célul mind a termelőmunka frontján — az iparban és mezőgazdaságban egyaránt —, mind a kultúra területén. Érdemes, lehet és kell is dolgozni ezekért a célokért, nemcsak a kommunistáknak, hanem minden becsületes hazafinak, az ipari munkásnak, parasztnak, értelmiségnek, egyszóval — egész népünknek. Éppen ezért a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom.