Szabad Föld, 1967. január-június (23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

4 Szabad föLD Az MSZMP Központi Bizottságának határozata nyomán Fellendült a melléküzemági tevékenység a baranyai temelőszérkezeteken Szinte bámulatos az a szellemes ötletesség, nagyszerű pezsgés, alkotó találékonyság, ami az utóbbi hónapokban jó néhány baranyai termelőszövetkezetben tapasztalható. Egyik hétről a másikra új melléküzemágakat hoznak létre a tszek. Nagy mennyiségű, eddig hiánycikként számontartott anyagokat készítenek, ez ideig kihasználatlanul álló kő- és homokbányákat üzemeltetnek, savanyító- és szörpüzemeket létesítenek stb. Mint minden új dolog kezdetén, most is akadnak aggodalmaskodók. Vajon jó lesz-e ez így, nem szorítja e háttérbe e sokféle tevékenység a legfontosabbakat, a növénytermesztést és állattenyésztést? Kétségtelen, hogy e megnyilvánulásokat jó szándék, eredményeink őszinte féltése vezeti, de úgy gondoljuk, a termelőszövetkezeteket most nem óvni kell a kezdeményezésektől, hanem ellenkezőleg, buzdítani erre. Igaz, a dél-dunántúli tsz-ekben, ahol jártunk, nincs szükség immár különösebb ösztönzésre, az MSZMP Központi Bizottságának tavaly decemberi határozata óta nagyon sok helyen törik a fejüket: mit is tehetnének, amivel jövedelmezőbbé varázsolhatnák a gazdálkodást, növelhetnék a tagok életszínvonalát? Plusz két és fél millió körútunk során elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy a már megvalósult melléküzemágak, miképpen hatottak a gazdálkodásra, a jövedelmezőségre, a munkafegyelemre, a tagságra, egyszóval a szövetkezeti élet egészére? Utunk első állomása Siklós. — Ezt a határozatot valóban az élet követelte — kezdte a beszélgetést Roskó Zsigmond tszelnök. — Bár már három évvel előbb meghozták volna, akkor kevesebb lenne most a mi bajunk. — Hogy-hogy? A jól megtermett, határozott ember hátradőlt a széken, egy pillanatra lehunyta a szemét, mint aki pontosan emlékezetébe akar idézni valamit. — 1962-ben volt nekünk már sok részlegünk: lakatos, bognár, építő, meg más egyéb, de a központi szervek, azzal az indoklással, hogy elaprózzuk magunkat, megszüntették a működési engedélyeket, még a tíz gépjavítóműhelyt is be kellett zárnunk. Évi 300 000 forintot fizettünk csak a gépjavításért, aztán 1963-ban jött a bukfenc: mérleghiányunk lett Ez természetes, hiszen kiesett a melléküzemágakra betervezett hárommillió forint jövedelem. — És most hogyan állnak? — A decemberi párthatározat után, amilyen gyorsan csak lehetett, visszaállítottunk mindent, sőt annál többet is. Mert emberünk van bőven, köztük sok szakmunkás, de földünk csak 3000 hold. Asztalos-, bognár-, kovács-, gépjavító-, szerelő- és építőrészlegeket szerveztünk. — Mit jelent ez pénzben? — Két és fél milliót hozott az idén, de e műhelyek hatását az egész gazdálkodásra nem is lehet pénzben kifejezni. Biztonságosabbá tette a havi előlegfizetést. S amire az előbb utaltam, hogy pénzben nem lehet kifejezni! Tessék csak elképzelni, ha csúcsidőben elromlik egy gépünk, akár öt szerelő is dolgozhat rajta. Ráadásul a gazdaságnak még hasznot is hoznak ezek a brigádok, mert csúcsidőn kívül a lakosságnak is dolgoznak. A borfeldolgozónkat nem tudtuk volna üzembe helyezni, ha nincs ez a gépszerelő-műhelyünk. Csak egy példát. Félmillió forintot kértek volna a gépek beszereléséért, saját erőből viszont 30 000 forintból megúszták. Társulási értékesítésre Drávasztárán az utolsó simításokat végzik az új tsz-irodaházon. Október elején kezdte el a tsz építőbrigádja és két hónap múltán már egyik kellemesen berendezett helyiségében beszélgetünk Horváth Istváni párttitkárral. — Nagyon sokat jelent ez nekünk — mondotta a párttitkár. Amellett, hogy a lakosaságnak végzett építkezések révén szép pénzt hoz a házhoz, a tsz-nek is felépítettek már egy 500 férőhelyes fiaztatót, kétszáz személyes süldőszállást és három zöldség-gyümölcselárusítót. Emellett most építik az 50 vagon áru feldolgozására alkalmas savanyítóüzemet. A savanyítóüzem és az elárusítók milyen hatással vannak a tsz tagságára? — Ezt talán csak akkor érzékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy ez idáig a sztárainknak 30 százaléka kénytelen volt máshol állást vállalni, mert nagyon kevés a földünk, kevés volt a munkalehetőség. Most pedig már üzemel néhány boltunk Pécsett, Siklóson, Szigetváros, Sellyén, Vajszlón, s újabb öt boltot készülünk nyitni Pécsett A kertészetünket 60 holdról 106 holdra bővítjük, ez azt jelenti, hogy csaknem egész éven át 30—40 százalékkal több embert foglalkoztathatunk. Ezenkívül több tsz-szel társultunk zöldség- és gyümölcsértékesítésre. Hűségpénz — Nekünk még csak terveink vannak — fogadott Mareus József főkönyvelő Szentdénesen. Panaszkodott hogy a szappanfőző műhelyüket nem tudták üzembe helyezni, mert nem kaptak szappanfőző munkásokat. Pedig ez nagyon jó lenne a hulladék feldolgozására, ugyanis sertésfeldolgozó üzemünk készül Szigetvár lakosságának ellátására, de ha már van ilyen feldolgozónk, miért ne legyen szappanfőző üzemünk is? Milyen igaza van a főkönyvelőnek. Nem véletlen, hogy a világban egyre több helyen úgynevezett kombinatív üzemeket létesítenek, például ahol szőlőtermelés van, ott megtalálni a méhészetet, ahol répatermesztés van, ott legtöbb esetben cukorgyár is működik, így felhasználják a különben hulladékba menő anyag egy részét, olcsóbb a szállítás, kevesebb a költség, stb. Pellérden Tálós László, tszelnök bő kétórás beszélgetésünk alatt annyi mindent elmondott a decemberi párthatározat óta eltelt időről, s hatásáról a termelőszövetkezet tagságára vonatkozólag, hogy alig győztük jegyezni. Fafeldolgozó- és fűrésztelepet létesítettek, ahol különböző épületfákat készítenek, a háztáji gazdaságokat is jobban kihasználják. A két és fél évvel ezelőtti gyenge tsz-ben most egy szorgalmasan eltöltött nap után mintegy 70—75 forintot kapnak a tagok. A legérdekesebbnek azonban mégis a módszerbeli változás mondható, amelyet a nagy politikai és szervezési tapasztalatokkal rendelkező tsz-elnök az utóbbi hónapokban bevezetett. Ilyen például a hűségpénz. Ezt a kifejezést eddig csak a bányász értelemben használták. A pellérdi Új Barázdában viszont az a traktoros, aki egy hónapon át minden nap percre pontosan megjelenik a munkahelyén, plusz 13 forintot kap naponta. Ha teljesíti műszaktervét, ezért havonta külön száz forintot kap. Ha gépével nincs baj, naponta öt forint karbantartási pótlék is jár. A legelső hónapban még nem mutatkozott meg igazán e kitűnő módszer hatása. Amikor azonban az igazolatlanul mulasztott, a gépüket elhanyagolók, a műszaknomát nem teljesítők látták, hogy a szorgalmas, pontos traktorosok mennyivel több pénzt kapnak a következő hónapban, megváltozott a helyzet. Ez az intézkedés azt jelentette, hogy egyszerűen megszűnt az igazolatlan mulasztás, s a karbantartó részlegnek igen lecsökkent a munkája, mert a traktorosok jobban vigyáznak gépükre. Az új módszerek hatása kár, hogy ebbe a máris túl terjedelmesre sikerült riportba nem fér bele a szederkényiek, babarciak, hímesháziak, bükkösdiek, nagykozáriak, hetvenhelyiek, mágocsiak nagyszerű kezdeményezése. Az ő tapasztalataikat és az elmondottakkal öszszegezve azonban néhány dolgot általánosíthatunk. A termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységének kiszélesítése kedvező hatással volt: 1. a szövetkezeti gazdaság egyenletes foglalkoztatására, 3. az üzemi jövedelmezőség és a tagság jövedelmére, 3. a magasabb szintű és egyenletesebb előlegezésére, 4. a tsz-en belüli munkafegyelem megszilárdítására, 5. a szövetkezetek demokratizmusának politikai és társadalmi szerepük növelésében. E sok jót megállapítva azonban nem mehetünk el szó nélkül azok mellett a gondok mellett, melyek itt-ott fellelhetők. Egyes tsz-ek túlságosan az üzletelésre helyezik a hangsúlyt, például a túlzott törekedés a szabadkereskedelem bővítésére, nem párosul eléggé a termelés fejlesztéssel. A többletjövedelmet elsősorban a kereskedelemből remélik, nem pedig a többtermelésből. Másutt a tsz-építőbrigádok nem a tsz-beruházásokat részesítik előnyben, hanem egyéb építkezéseket. Persze ez még a kezdeti botladozás, ami mindig vele jár az újjal — találkozni lehet még, sajnos, felsőbb állami szervek részéről is merevségekkel, fékező intézkedésekkel, féltékenységgel, főleg az élelmezésügyi, belkereskedelmi, építésügyi minisztériumok részéről. Egy esztendeje, hogy nyilvánosságra került az MSZMP Központi Bizottságának határozata a gazdaságirányítás rendszerének megváltoztatásáról, igaz, hogy 1968 januárjában kerül bevezetésre, de a tsz-ek önállóságát növelő határozatok hatásáról már leírhattuk a fenti tapasztalatokat. Ez a nagyszerű pezsgés, szellemes ötletesség, amit körútunk során tapasztaltunk, jólenően érinti meg az embert, napról napra születnek az új gondolatok, egyre többen törik a fejüket, miként csinálhatják jobban, szebben, s talán ez a legfontosabb az egészben. Rapai Piroska 1967. JANUÁR 1. RENDEGETEK. Az 1966. évi zárszámadások előkészítése A földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter együttes utasítással szabályozta a termelőszövetkezetek 1966. évi zárszámadását. A zárszámadást a termelőszövetkezetek úgy szervezték meg, hogy az előkészítő munka 1967. évi január 31-ig befejezést nyerjen és a zárszámadást a tsz közgyűlése február 20-ig jóváhagyja. A zárszámadásnak a jogszabályoknak megfelelő előkészítését — a jövedelem felhasználását — a járási mezőgazdasági osztály minden tsz-nél köteles ellenőrizni. A gazdaságilag szilárd, megfelelő könyveléssel és nyilvántartással rendelkező termelőszövetkezetek zárszámadását — a jövedelemfelhasználás ellenőrzésén túlmenően — nem kell felülvizsgálni. A termelőszövetkezetek ellenőrző bizottságai kötelesek a leltározástól kezdődően folyamatosan a zárszámadási munkákat, továbbá az elszámolások helyességét és valódiságát ellenőrizni, és ezek során különösen azt vizsgálni, hogy az állam iránti és egyéb kötelezettségek teljesítése, a közös vagyon előírás szerinti növelése, az alapok és tartalékok biztosítása megtörtént-e, a jövedelem felhasználása, illetőleg felosztása megfelel-e a jogszabályok és az alapszabály rendelkezéseinek ? Az ellenőrző bizottság a zárszámadással kapcsolatban jelentést készít. Enélkül a közgyűlés a zárszámadás elfogadása, illetve jóváhagyása felől nem határozhat. A tsz vezetősége a zárszámadást a jövedelemfelhasználás ellenőrzésétől számított nyolc napon belül közgyűlésen ismertesse, és azt a közgyűlés tárgyalja meg. A közgyűlés — az ellenőrző bizottság jelentése után — az észrevételek és a javaslatok figyelembevételével határoz a zárszámadás elfogadásáról. A termelőszövetkezeti hitelek rendezése A mezőgazdasági termelőszövetkezetek álló- és forgóeszköz hiteleinek rendezéséről most megjelent kormányhatározat a többi között megállapítja, hogy a harmadik ötéves terv idején tovább növelik a tsz-gazdálkodás hatékonyságát. Olyan gazdasági feltételeket teremtenek, amelyek mellett fokozni lehet a termelőszövetkezetek gazdasági önállóságát, hogy ennek eredményeként a mezőgazdasági termelés tovább fejlődjön. Ezért csökkentik a termelőszövetkezetek hitelterheit. A rendelkezés szerint a termelőszövetkezetek 1965. december 31-i hitelállományából törlik a korábban felfüggesztett álló- és forgóeszköz hiteleket; a feloszlatott termelőszövetkezetek miatt különféle címen fennálló tartozást; az 1966. évben végrehajtott hitelrendezés összegét, a termelőszövetkezeteket terhelő álló- és forgóeszköz hitelekből azt a részt, amelynek az újraértékelés után nincs fedezete. A hitelelengedést az egyes termelőszövetkezetek vagyoni és jövedelmi helyzete alapján hajtják végre. Kivételesen, szintén esetenkénti mérlegelés alapján egyes termelőszövetkezeti csoportoknál jelentkező túlzott hitelteher egy része is elengedhető. Az elengedés után megmaradó, a befejezett beruházásokat terhelő hitelekre és a középlejáratú forgóeszköz hitelekre új lejáratokat állapítanak meg — az egyes termelőszövetkezetek jövedelmi helyzetének várható alakulására figyelemmel úgy, hogy ezek a hitelek 1973-ig viszszafizetésre kerüljenek. A befejezetlen beruházások miatt megmaradó hiteleket az eredeti ütemezés szerint kell visszafizetni. Minthogy a hitelrendezéssel 1967-re biztosítani lehet az amortizáció teljes pénzügyi fedezetét, ezért 1967. január 1-től az összes állóeszközökre kötelezővé válik az amortizációképzés. Érdemrend-alapítás A Népköztársaság Elnöki Tanácsa törvényerejű rendeletet adot ki a Szocialista Hazáért Érdemrend alapításáról. Ezt az érdemrendet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa egy ízben, 1967. május 1-én adományozza. A Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetés tulajdonosának saját jogú nyugdíját legalább havi 1600 forintban kell megállapítani, tekintet nélkül arra, hogy nyugdíjjogosultságát mely nyugdíjrendszer szabályai szerint szerezte meg. Ezt a rendelkezést alkalmazzák akkor is, ha az érdemrend tulajdonosa mezőgazdasági termelőszövetkezeti, öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra válik jogosulttá. Az érdemrend tulajdonosa özvegyének (szülőjének) járó özvegyi, illetve szülői nyugdíjat legalább havi ezer forintban kell megállapítani. Ezután intézkedik a rendelet az érdemrend tulajdonos árváinak ellátásáról és egyéb kedvezményekről. Mire terjed ki a nemzeti gondoskodás? Kormányrendelet nemzeti gondozottakká nyilvánítja azokat, akik az ország demokratikus átalakulása, a szocialista társadalmi rend építése érdekében kifejtett munkásmozgalmi tevékenységük során megrokkantak. E tevékenység során meghalt személyek hátramaradt hozzátartozói szintén nemzeti gondozásba kerülnek. Nemzeti gondozottként ellátásban részesítik azokat, akik a Magyar Tanácsköztársaság alatti tevékenységük miatt megtorlásban részesültek és megrokkantak, a két világháború között, illetve a második világháború időszakában a fasisztaellenes tevékenységük vagy a nemzeti ellenállási mozgalomban való aktív részvételük következtében, valamint az 1956. évi ellenforradalom elleni harcban megrokkantak, továbbá azoknak a személyeknek a hozzátartozóit, akik az említett tevékenységük során mártírhalált haltak. A nemzeti gondozási díj összege a rokkant részére havi 1400 forint, házastárs részére havi 1000 forint, félárva részére havi 500 forint, teljes árva részére havi 1000 forint, szülők és nagyszülőíz részére havi 1000 forint.