Szabad Föld, 1967. július-december (23. évfolyam, 27-53. szám)
1967-12-03 / 49. szám
Jöhet a tél Tavaszt idéző cikkek, tudósítások között böngészek. Egyik március derekán kelt híradás szerint Veszprém megyében erre az időre már elvetették a borsót és a tavaszi árpát. Baranyában pedig a gazdák jó tíz nappal tartottak előbbre az időszerű munkákkal, mint más esztendőkben. Mérlegre teszem a rügyfakadástól lombhullásig lepergett időt. Magam előtt látom a pestendi Petőfi Termelőszövetkezet cukorrépatábláján egyelő aszszonyokat, a Bólyi Állami Gazdaság búzatábláján dolgozó kombájnokat, a nyári szárazság miatt aggódó tsz-gazdákat, az őszi szántás-vetésben jeleskedő magvetőket. Agronómus barátaimra gondolok, akiket a nyáron a felkelő nap már munkában talált, a kertészekre, akik májusban a fagyosszentektől félve, éjszakáról éjszakára ott virrasztanak a palántaágyak mellett; azokra a növényvédő brigádtagokra gondolok, akikkel egy kiadós zápor után a fertőszentmiklósi határban találkoztam. Mindent egybevetve, felmérhetetlenül sok fáradozás, verejték és szakszerű munka árán került magtárba, góréba, csűrbe, pincébe az idei termés. Az év eddig lepergett tizenegy hónapjában tovább gyarapodott a mezőgazdaság gépállománya, korszerűsödött az agrotechnika, és ami ennél a két tényezőnél is többet jelent, nagyban növekedett a mezei munka iránti érdeklődés és bizalom. Fiatalok tízezreivel erősödött a termelőszövetkezetek tagsága, pezsgőbbé változott a termelői munka, amit a többi között az is bizonyít, hogy búzából minden eddiginél magasabb — 14 mázsa 80 kilós — holdanként átlagtermést takarítottunk be. • Munkaszervezésből, szakértelemből és szorgalomból egyaránt kitűnőre vizsgáztak a termelők. Sokan hangoztatják, hogy a gazdasági év sikereinek biztosításában nagy része volt az időjárásnak, a korszerű agrotechnikának és az örvendetesen fejlődő gépesítésnek is. Ez igaz. A tavaszi és az őszi időjárás valóban kedvezően alakult, de ne feledjük el, hogy tizenegy hétig nem esett az eső az ország legtöbb helyén. A gépek valóban sokat segítettek, ám a gépek nyergében is emberek ültek, a korszerű agrotechnika alkalmazását is ők valósították meg. A mezőgazdasági munkákról szóló legutóbbi jelentések arról számolnak be, hogy a mélyszántás kivételével mindenütt befejeződött az őszi munka. Jóleső érzés ezt hallani, s látni, hogy nemcsak a mezőn, hanem a szérűskertekben is felkészülten várják a telet. A jó gazda gondosságával rakták össze a kazlakat, a burgonya-, répa- és zöldségprizmákat pedig rendben betakarták ... Jöhet a hideg idő, a tél. A tsz-vezetők, a traktorosok, a növénytermesztők, a fogatosok, a kertészek — a mezőgazdaság dolgozói — kitettek magukért. Őket köszöntjük, akik szorgalmukkal, jó munkájukkal kiérdemelték, hogy dicsérettel beszéljen róluk az ország. Dancs József Szabad Föld ■ .. ■ A MAGYAR PAPA XXIII. ÉVFOLYAM. 49. SZ.4MARA: 1 FORINT 1967. DECEMBER 3. FELKÉSZÜLTEK — jégre, hóra, zúzmarára Mikorra a Szabad Föld eheti számát kézhez kapja az olvasó, decembert mutat már a kalendárium. Vagyis téli hónapot. Jégre, hóra, zúzmarára — ha jön — nem mondható már rá: váratlanul, meglepetésszerűen érkezett, az átállásra, a felkészülésre nem hagyott időt. De éltek e vajon a felkészülés lehetőségével azok, akiket nem szabad, hogy megakadályozzon munkájuk végzésében a zordabbra forduló időjárás, vagy azok, akiknek éppen az a dolguk, hogy mások munkája elől hárítsák el az időjárás okozta akadályokat? A sütőipar írógép kattog, telefonok csengenek, az ajtó percenként nyílik, a Sütőipari Vállalat szekszárdi központjában vagyunk. A megyeszékhelyen kívül több mint negyven falu, település, major, puszta lakóinak a kenyere függ attól: képesek-e a vállalat dolgozói eleget tenni feladatuknak: nap mint nap eljuttatni a kenyeret és a péksüteményt a körzet minden egyes településének üzleteibe. Szántai elvtárs, a vállalat vezetője azt ígéri: várhatóan a mostoha szállítási körülmények ellenére — nem lesz nagyobb probléma, fennakadás e munkában télvíz idején sem. Ha a helyzet úgy kívánja, a kenyér szállításába „besegítenek” a termelőszövetkezetek. Erre a segítségre szükség is van. Mert annak ellenére, hogy ez a vállalat szállítja az ember legalapvetőbb élelmezési cikkét, szállítóeszköz ellátása szennyes, gyenge. A hatalmas körzettel rendelkező vállalat tizenöt tehergépkocsival rendelkezik, de ebből négy már 120 ezer kilométert futott, döcög-hörög ezeken kívül is még jónéhány. Az alkatrészellátás is problémákat okoz, de egyébként is: javításra leállni sem lehet, mert abban a pillanatban a körzet valamely vonalán már érződik a szállítóeszköz-hiány: a kenyér több községben is késik. Reggel fél hatkor indulnak a kocsik, normális körülmények között délelőtt tizenegy órára minden egyes üzletbe eljuttatjuk az árut —■ mondotta a vállalat vezetője. — Sajnos a tél.. . hát igen, lelassul a tempó! Tavaly a termelőszövetkezetek hat szánnal segítették a munkánkat, a jövő héten ismét tárgyalásokat kezdünk velük. Rájuk is alapozva mondom: várhatóan nem lesz nagyobb probléma a kenyér szállításával, akkor sem, ha majd az utakat belepi .. hó! A közúti igazgatóság Veszprém megye mindenképpen azok közé a megyék közé tartozik Magyarországon, amelyek a legtöbbet szenvednek a téltől, hóviharoktól, vacogtató szelektől. Hegyes vidék, itt van a Bakony, amelynek mélyén megannyi falucskát zár el időnként hetekre is a hó. Igen emlékezetes még az 1962—63-as tél, amikor már november 22.-én megkezdődtek a hófúvások és egész március végéig kotorni, söpörni kellett a havat, megtisztítani a csökönyösen járhatatlanná váló utakat. A tennivalók tehát sűrűsödnek a KPM Közúti Igazgatóságán, ahol Boros Tibor területi műszaki vezetőt kértük meg, hogy informálja lapunk olvasóit a téli készülődésről.• Eddig csupa jót mondhatok. Máskor már november 7.-e körül beköszönt a síkosság. Persze, most is számíthatunk rá vagy 40 ezer tonnányi salakot tárolunk, s 800 tonna sót a síkos utak felszórására. Százötven kilométer hosszan, részben trágyaszórók igénybevételével sózzuk be az utakat, elsősorban a nyolcas számú főútvonalat, valamint a 71, 72, és 73-as műutat. Feletteseink jól tudják, hogy Veszprém megye milyen kritikus helyzetben van telente, s ezért a legjobban ellátott megye a miénk. Az idén is mi kaptuk a legtöbb gépet, csak utánunk következik Vas, majd Borsod megye, amelyek köztudottan szintén hegyes-dombosak. Negyvenhárom gépre szerelt hóekével rendelkezünk, s tizennégy hómarógéppel , még egy szovjet gyártmányú hóturbina érkezését várjuk. Munkára serkentő (3. old.) Rendeletek (4. old.) Változások az építéspolitikában (5. old) Fiatalok parlamentje (7. old.) Hévíz (8. old.) Emlékezés József Attilára (9. old.) Új fegyver a vírusok elleni küzdelemben (8. old.) Szepesi György: Gazdag labdarúgó év után (13. old.) Az útőr A téli sapka kötése kioldódzott, s az egyik fülvédő szabadon lebeg az ősz-borostás arc mellett. A sok nehéz helyzetet látott éles szemek felfelé figyelnek, a fülvédő hajtóka a pufajka vállára ereszkedik. — Csakugyan olyan, mintha esni akarna a hó . — És akkor mi lesz? — Jelenteni kéne, csak most még nem szóltak. Máskor ilyenkorra már áll a szervezet. — De ha mégis esik? És hóakadály lesz? — Hát akkor betelefonálok Békéscsabára. — Mi lesz, ha a hóvihar eltépi a telefonvezetékeket? — Üzenek valamelyik sofőrrel, aki erre megy. — Lehet olyan nagy hó is. (Folytatása a 3. oldalon.) Újjászerveződött a nyáron a Veszprémi Állami Erdőgazdaság. Ám a telepítések, ápolások, a termelés a szokott módon és ütemben folyik tovább. Valahol Szentgál, Városlőd, Herend háromszögében — a völgyet is így hívják: Hármashatár-völgy — találkoztunk a gazdaság egyik favágó brigádjával. Perei Sándor brigádvezető védősisakban irányítja a megszokott, mégis nagy elővigyázatosságot követelő munkát.