Szabad Föld, 1968. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-07 / 1. szám

1968. JANUÁR 7. „Jó bor, jó egészség!” Ezt tartja a közmondás. S ennek érdekében igen nagy gondot fordítanak a téli borkezelésre a domoszlói gazdaságban. (Berendi Ferenc felvétele.) Szabadföld BIZTATÓ KILÁTÁSOK - SZILÁRD ALAPOK Nem kényeztetett el bennünket az 1967-es év időjárása, és a mezőgazdasági termények szállításával, raktározásával kapcsolatos gondok sem szűntek meg teljesen, de mégis elmondhatjuk, hogy eredményes esztendőt zártunk. Egy mondatba sűrítve: megteltek a kamrák, a magtárak. Ezt hangsúlyozzák azok a mezőgazdasági szakemberek, akikkel a közelmúltban erről a témáról beszélgettem. Ezt támasztják alá azok a levelek is, amelyeket olvasóink írnak a jó állatszaporulatról, a növénytermesztésben elért sikerekről, a kedvezőnek ígérkező zárszámadásokról. A mezőgazdaság, de az egész népgazdaság szempontjából kiemelkedő eredménynek számít a búzatermesztésben elért rekord — a 14 mázsa 80 kilós holdankénti termésátlag. A legfrissebb statisztikai adatok szerint, 1966- hoz viszonyítva hat százalékkal nőtt a sertésállomány, a szarvasmarhalétszám pedig három százalékkal nagyobb, mint 1968-ban. A tejtermelésben, a baromfihús- és tojásbőség kialakításában ugyancsak rekordot jelentett az elmúlt esztendő. Az egy tehénre jutó éves tejhozam 2450 liter fölé emelkedett és a tojásfelvásárlás negyven millió darabbal volt nagyobb a tervezettnél. Ezekhez az adatokhoz kiegészítésképpen hozzátehetjük, hogy a hazai élelmiszeripar forgalma több mint másfél milliárd forinttal haladta túl a tervezett szintet. Több pénz került a mezőgazdaság vérkeringésébe és az emberek zsebébe is. Bátrabban fejleszthetik gazdaságaikat az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek, sőt még a háztáji gazdaságokat is lehet bővíteni. Bátrabban és szabadabban! Ezt hangsúlyozta beszélgetésünk során Ág József, a mocsai Búzakalász Tsz elnöke, aki a többi között elmondotta, hogy a gazdaságirányítás új rendszere a termelőszövetkezetekben már az elmúlt esztendőben is kedvezően éreztette hatását. A termelőszövetkezetek egyenjogú partnerként köthettek szerződést a termeltető vállalatokkal, nem kötötték gúzsba a vállalkozási kedvet, és ami még talán ennél is jelentősebb: felülről nem szóltak bele a gazdálkodás mindennapi dolgaiba. Dicsekvésre azonban nincs meg minden okunk, hiszen a műszaki ellátás tekintetében, de a termelés különböző ágazataiban is van még javítani való. Az elmúlt évben kevés volt, de 1968-ban is hiánycikk marad a nitrogén műtrágya, mint ahogy az őszi betakarítási munkák végzéséhez sem tud az ipar elegendő gépet biztosítani. Még nagyobb gondot jelent a termőre forduló új nagyüzemi szőlők és gyümölcsösök termésének feldolgozása, tárolása. Ahogy Soós Gábor miniszterhelyettes , legutóbb a megyei tanácsok elnökhelyetteseinek tanácskozásán elmondotta: a járulékos beruházások gondjai a gyümölcstárolók, a feldolgozó üzemrészek, a pincék és a hordók hiánya okozza az új szőlőkkel és gyümölcsösökkel rendelkező gazdáknak a legtöbb gondot. Ebben elsősorban saját maguknak kell segíteniük önmagukon a termelőknek. Még nincs késő, az előrelátó gazda a termés betakarításáig saját erőből is sokat tud a helyzeten segíteni. A népgazdaság 1968-ban kereken 74 milliárd forint értékű árut vár a mezőgazdaságtól. A gyümölcstermesztésben 22, a szőlőnél 12, az állattenyésztésben globálisan 3, a szántóföldi növénytermesztésnél pedig 2 százalékos termésnövekedés szerepel az országos tervekben. A gyümölcsnél és a szőlőnél a nagyarányú növekedést elsősorban a négy-öt évvel ezelőtt létesített új nagyüzemi telepítésektől várjuk. Gondoljuk csak el, hogy ebben az esztendőben 43 ezer hold gyümölcsös és 28 ezer hold szőlő fordul termőre. Megnyugtató, hogy a növénytermesztés szerkezetében — a tavalyihoz viszonyítva — nem lesz lényeges változás. A kenyérgabona, a kukorica, a cukorrépa vetésterülete azonos szinten marad, dohányból, burgonyából, napraforgóból, pillangóstakarmányból és fokhagymából viszont ajánlatos valamivel többet vetni. Roszkenderből ugyanakkor csökkenteni lehet a vetésterületet. Az állattenyésztés mutatószámai is érdekesek. 1968-ban harmincezer szarvasmarhával és ezen belül tízezer tehénnel lesz több, illetve enynyivel szeretnénk a szarvasmarhaállományt növelni. Sertéseknél a jelenlegi hat és fél milliós állomány szintentartása, juhoknál ötvenezres számbeli növekedés, a lovaknál pedig tizenötezres állománycsökkenés szerepel az éves tervekben. Felvetődik a kérdés: miért nem emelték magasabbra az állattenyésztés két legfontosabb ágazatában, a szarvasmarha- és a sertésállomány növelésében a mércét? A válasz kézenfekvő. Kevés a takarmány, 1967-ben hatvanezer vagon kukoricával termett kevesebb, mint amenynyire a nyár elején , a három hónapig tartó szárazság előtt számítottunk. Ezt nem lehet kihagyni a számításból, mint ahogy azt sem, hogy a termelés színvonala egyes gazdaságokban még sok kívánnivalót hagy maga után. A vetőmagellátás minden vonalon zavartalannak ígérkezik, de egyes külföldi hibridkukorica fajtákból nem biztos, hogy ki tudják elégíteni az igényeket. Növényvédőszerből, gyomirtó vegyianyagokból bőséges a raktárkészlet és az alkatrészellátás is jobbnak ígérkezik, a termelés anyagi és műszaki megalapozottsága tovább növekszik. Az élelmiszeripar — elsősorban a konzerv és a hűtőházi üzemek területéről — 7— 8 százalékkal több árut ígér, mint amennyi 1967-ben jutott a fogyasztóknak. Baromfihúsból és tejből, tojásból sem lesz hiány. Jobb áruelőkészítést és ízlésesebb csomagolást biztosítanak az élelmiszeriparban most üzembe helyezett gépek és egyéb berendezések. A jó eredmények elérését segíti az is, hogy nyugodt a légkör. A gazdálkodás fejlődése irányába hatnak azok az intézkedések és rendeletek, amelyeket az elmúlt hónapok során hoztak a politikai és szakirányítás legfelső fórumain. Elmondhatjuk: biztatóak a kilátások, szilárdak az alapok, amelyekre a mezőgazdasági üzemek 1968-ban is építenek. Dancs József A gazdasági reform jegyében készülnek A szövetkezeti zárszámadások (Folytatás az 1. oldalról.) marad el mögötte. A jól fizető sárgarépából Csatáriné háromezer ölet vállalt (igaz, férje is dolgozott benne), s a többi növényféleségből is ehhez mérten, úgyhogy 250 munkaegységet számolnak el majd neki a zárszámadáskor. És persze, a műanyagfeldolgozó neki is meghozza most havonta a közel ezer forintot. Ebben a családban hát nem kisebb a becsülete a tszben dolgozó asszonynak, mint az iparban dolgozó embernek. A jövedelem mindkét családban szépen kamatozik. Csatáriék nemrég építkeztek, a házra ment minden, meg bútorra, meg mosógépre, jégszekrényre. Lantaiék házatája is jól felszerelt már, a háztartási gépek sem hiányoznak, de még a tévé sem. Az idei évben nyári konyhára keresnek mindkét családban, meg fürdőszobára. No meg, eztán már több jut majd egy kis szórakozásra, utazgatásra. Fiatalok, munkaszeretők, nem félnek a jövőtől. Tudják, hogy az új gazdasági mechanizmusban az emberek egyre jobban átszámolják majd a tsz munkahelyeit — de azt is tudják, hogy a szorgalmas ember sohase marad munkaalkalom nélkül. És a legfiatalabbak? Gáspár Ilona 17 éves és bedolgozó a tsz-ben a szülei mellett. Az elmúlt évben még csak 100 munkaegységet szerzett, de most már a műanyagfeldolgozóba is eljár, s az idén majd, ahogy kinyílik az idő, rögtön munkába áll a mezőn is. Jó példa lebeg a szeme előtt, a két fiatalasszony példája. Ezt jelenthetem hát, zárszámadás előtt, az igyekvő családok háza tájáról. Szüts László időnk engedi és kérik, hát szívesen segítünk — mondja Morvainé, és most eltűnik hangjából a keserűség utolsó árnyalata is. F. B. Homoki jelentés — Zárszámadás? Mi már abban nem vagyunk illetékesek! Így fogad bennünket Morvai Endréné, a Kiskunfélegyházi Járási Tanács csoportvezetője, és hangjában nem nehéz némi keserűséget felfedezni. Hiába, náluk is nagyot fordult a világ, a mezőgazdasággal és élelmezésüggyel foglalkozók száma 25-ről 14-re csökkent a tanácsnál, közgazdasági ügyekkel pedig egyedül ő foglalkozik. Persze, kiderül, hogy az ügyeket azért jól ismeri. Csakhogy itt, a Kiskunságban, a futóhomok-tenger közepén, nem lesz könnyű a zárszámadás. A 15 tsz-ből csak három érte el tavaly a közepes szintet, nagyobbik része pedig állami támogatásra szorult. A helyzet előreláthatóan most sem sokat változik, és nehezen küszködik a mostoha természettel a 15 tszes is. A közeli hetek tehát nem ígérnek komoly javulást. És a távolabbiak? — Gyenge gazdaságaink jó része segédüzemágakban keresi a kiutat — mondja a csoportvezető. — A móriczgátiak például galvanizáló üzemet alakítottak és nem is megy rosszul. A szankiak azonban a homok hasznosítására törekednek, és például paradicsomból 52 holdon értek el 300 mázsás termésátlagot. Igen jól el is adták, kilónként átlagosan 1,40 forintért, mert jól kihasználták az elő- és utószezont. Úgy gondolom, ez is új mechanizmus, sőt talán elsősorban ez az. — Zárszámadás-ügyben ezek szerint önök nem illetékesek? — No, ne úgy tessék érteni. A régi módon nem avatkozunk bele, csupán a hatósági előírások betartása a feladatunk. Most egy könyvelő helyett se végezzük el a munkát. De ha Aki „megérti a dolgokat” Van rá eset, hogy egyik-másik tsz-vezető nem szívesen ad nyilatkozatot az újságírónak. Ilyenkor az újságíró nem szokta erőltetni a dolgokat, hanem megkérdezi a szövetkezeti gazdákat a közös gazdaság ügyeiről, vagy elmegy egy másik tsz-be, ahol jobban ismerik és becsülik a sajtó munkáját. Ám nem lehet ilyen egyszerű módon napirendre térni azon a magyarázaton, amellyel Kovács Pál, a hadi közös gazdaság főkönyvelője kitért a nyilatkozatadás elől. Jobban mondva, Kovács Pál több okot is említett, amelyek miatt „nem tartja időszerűnek”, hogy cikk jelenjen meg a tsz-ről. Ezen okok közül különösen egy kívánkozik nyilvánosságra, mégpedig a következő kijelentés: „A tsz-ben problémák vannak, ezeket a tagság nem értené meg, vagy félreértené”. Milyen jó, hogy van a tsznek egy főkönyvelője, aki „megérti a dolgokat”, aki zárszámadást készít, aki tervez, aki intézkedik, és milyen jó, hogy vannak szövetkezeti gazdák, akik ugyan „nem értik meg a dolgokat”, de arra jók, hogy végrehajtsák a „bölcs” intézkedéseket. Szólni kell erről, mert sajnos nemcsak Kovács Pál az egyedüli, aki ilyen szereposztást akarna bevezetni a közös gazdaságban. Véleményünk szerint a szövetkezeti gazdák „megértik a dolgokat”, különösen akkor, ha azokat a főkönyvelő érthetően magyarázza meg. .