Szabad Föld, 1969. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-06 / 27. szám

Anyagmozgatók Hatodosok (2. oldal) 4 A Szabad Föld bemutatja? az Állatforgalmi-t (4. oldal) 4 Furcsa esetek (5. oldal) Minőségrontás — nagyban (5. oldal) -I- Őszinte párbe­széd (7. oldal) 4 Az érdeklődés középpontjában: a nemi kfomoszómák (8. oldal) 4 A lottó tárgynyeremény­sorsolás gyorslistája Ács Jenő, a kisalföldi terme­lőszövetkezeti szövetség szak­ágazat vezetője sajnálkozik. Ilyen természetű felmérést még nem készítettek, ezek a számok a tanácson sem találhatók meg. De aztán ahogy beszélgetünk, vitatkozgatunk, szépen kiderül, hogy van itt miről írni. Van ezen a területen esemény bőven. A technikai forradalom az anyagmozgatásban nem egészen úgy következett be ahogyan kép­zeltük. Mindenki a lovak nyu­galomba vonulását várta pél­dául. A lovak — ha számuk csökkent is — dolgoznak még Kiderült, hogy vannak földek, utak, feladatok, időjárási ál­lapotok, amikor a ló a legalkal­masabb szállítóeszköz. Megbe­csülik őket és hajtóikat. Szerepük azonban ma már alárendelt. A piacon tűrhető a kínálat, kapni teherautót, pót­kocsit. valamint kisebb gépeket is. Nem kelendő a dömper és az egyébként kapható speciális ga­bonaszállító gépkocsi. Ezek­re ugyanis nem lehet zöldséget, vagy téglát rakni. Igen nép­szerű viszont a kis csukott Robur teherkocsi, valamint a billenőplatós német teherautó és az oldatára dönthető rakodó­felületű pótkocsi. No meg a szállítás önmagá­ban is üzlet. Ha a téesz maga vállalja saját terményeinek szállítását, vagy magánfuvart vállal, ez pénzt hoz, az eszkö­zök kihasználását is fokozza. A szövetség 68 szakszövetkezete között — szerte a Kisalföldön — . nehéz lenne ma már olyan szö­vetkezetei találni, amelyiknek nincs teherautója, vagy veszé­lyesen kevés a szállítótraktora, pótkocsija. A gabona, de az építőanyag vagy a műtrágya is pótkocsin, teherautón utazgat a tájon. A kisebb utakat is rit­kán teszi meg vállon. Ezen a vidéken mindenütt van ma már szállítószalag vagy gabonaíúvó, amivel rakodni lehet. A legé­nyek széles vállaira inkább csak akkor van szükség, amikor a házakhoz viszik ki a részese­dést. Pedig a legényeit egyébként ott vannak. Üj szakma alakult ki a téeszelcben, a szállitóbri- gád. Fiatal, izmos emberek, akik sokat akarnak keresni, de ezért hajlandók sokat is dol­gozni. Tagjai a szövetkezetnek és általában huzamos idő óta töltik be fontos hivatásukat. A száll itóbrigád tagjai meg­becsült munkásai a szövetkezet­nek. A gerinchez tartoznak, szerepük a traktoroséhoz vagy az állattenyésztőjéhez hasonló. A keresetük is. Szállítanivaló más fajta is akad a szövetkezetekben. Ennek legérdekesebb példája talán a szalma. Aki egy évtizeddel ez­előtti őszön járt a Kisalföldön, és most ősszel megint elmegy, észreveszi majd, hogy a táj ké­pe érdekesen változott. Gondol­kodni kell, de rájön, hogy mi az aratas az utóbbi időben mar nem gond közös gazdaságainkban. De a leg­korszerűbb mezőgazdaság is függvénye az időjárásnak és így soha nincs bebiztosít­va a váratlanul felmerülő nehézségekkel szemben. Itt van például az- idei szeszé­lyes időjárás, amely már indulásakor „megkavarta” az aratás rendjét. Múlt heti számunkban adtuk hírül, hogy Dél-Somogyban — de a többi déli fekvésű megyékben is — megkezdték az őszi árpa betakarítását. Ám alig kezdték meg, máris néhány napos kényszerpihe­nőt kellett tartaniok. Szélviharok, zivata­rok, jégverések pásztázták végig az or­szágot. Most ismét arról adhatunk hírt, hogy az idő javulásával újra megélén­kültek a gazdaságok gabonatáblái, mun­kába álltak a kombájnok, az aratógépek. Nehéz, bár szép eredményekkel bizta­tó aratásra számíthatunk ebben az esz­tendőben. Baranyában a kényszerpihenő után megtartott határszemlék tanúsága szerint az évtized legnehezebb betakarí­tása vár az aratókra. A terméskilátások igen jók. De az őszi árpa jelentős része, a búzának pedig 30—50 százaléka a föl­dön fekszik. A múlt hét végén 500 kom­bájn állt muhkába, nagyrészüknek azon­ban nem lesz könnyű dolga. A gazdasá­gok a kombájnosoknak prémiumot tűz­tek ki a jóminőségű munka ösztönzésére. Csongrád megyében már a rozs aratása is megkezdődött. Ám a gazdaságok gabo- naföldjeinek egy részén még mindig többhelyütt áll a víz' vagy annyira mély a talaj, hogy a gépeket nem 'bírja el. Ezeken a helyeken kézi kaszásokat „ve­tettek be”. Sikeresen veszik fel a har­cot az időjárás okozta nehézségekkel So­mogy megyében is a múlt hét végéig több mint száz termelőszövetkezetben ezer hold őszi árpát arattak le. s ennek nagyrészét már be is takarították. A Du­na-Tisza közének homokos részein szin­tén megindult a munka az idei kenyérért Az időjárás ártalmait a korszerű agro­technika, a nagyadagú műtrágyázás, a gondos növényápolás nagymértékben csökkenti. Az idén egyiknél sem követ­tek el komolyabb mulasztást a mező- gazdasági üzemek. A búzaföldek 80 szá­zalékát betöltő Bezosztája fajta pedig jól vészeli a viszontagságokat. A felkészülés az aratásra még a tavalyinál is jobb, ha mást sem nézünk, csak azt, hogy mintegy ezerrel több kombájn állhat munkába, s növekedett a szalmalehúzók, bálázók, a vontatóit, teherautók száma. Nem engedhetjük, hogy az Időjárás megzavarjon bennünket. Fokozottabb figyelmet, azonnali intézkedéseket, gyors és körültekintő munkát kíván az idei ne­héz aratás, jónak ígérkező gabonatermé­sünk veszteségmentes betakarítása. —ts— Anyagmozgatás. Szakkifejezés, amit a műszakiak hasz­nálnak. Nem szép szó. Rideg a hangzása. Igaz, hogy- ami a mezőgazdasúg múltjából „anyagmoz­gatás” címen bennük él, az sem valami költői szépségű kép. Fullasztó porban pelyvát hordó lányok, villahcgyről-villa- hegyre a kazal tetejére vándorló szénapetrcncék képe, vir- tuskodásből emelt dupla zsákok alatt megszakadt legények emlékezte. Verítékszag. az. ami az összképet befolyá­solja. Eltűntek a pocakos, kövér szalmakazlak; bálákból rakott karcsú tornyok foglálták el a helyüket. Ami szalma terem, an­nak legalább a fele így kerül kazalba. Az ok nem valami közgazdasági számolgatás, ha­nem a háztáji igénye. A tagok ugyanis szalmát kérnek, ezt mérve kellene adni. De a viliá­zott szalmát mérni keserves fel­adat. A bálából pedig csak egy­nek a súlyát kell megállapítani, azután már számolva mehet a szekérre. Ezért veszik meg a több tízezer forintos bálázógé­pet. És ha már megveszik, elérik vele azt is, hogy nem ro­had meg a ma már kevesebb szalmatermésből semmi a föl­dön, a bálát könnyebb kezelni. Látni már traktorra szerelt spe­ciális bálafelszedő gépeket is, bár ez még ritka. A trágyát is kevés helyen vil- lázzák már, hidraulikus markoló teszi a pótkocsira, Onnan pedig láncos szerkezet szórja a földre. Egy ellenpont van: a széna. Általában géppel vágják, de a többi munka már a legtöbb helyen kézzel történik. Az ok megint a háztáji. A tagságot ugyanis a legkönnyebben úgy lehet szálastakarmányhoz jut- - tatni, ha a közös szénabetakarí­tást résziben végzik. Ezért van itt ennyire nagy szerepe még a kézi munkának. Íme az elmúlt néhány esz­tendőben valóban technikai for­radalom következett be a mező­gazdasági anyagmozgatásban. Technikai forradalom előreugrá- sokkal és bölcs kihagyásokkal. Azonban mégis kár, hogy a szövetség nem tudta napirendre tűzni mostanáig ezt a témát. A gépesítés ugyanis csak nagy­vonalú döntések alapján halad előre, a szállítás konkrét szer­vezése, pedig inkább ösztönösen történik. A kisalföldi tsz-szövet- ség területén összesen egy olyan szövetkezet van például, ahol élvonalbeli vezető, kizárólagos feladatként foglalkozik a szál­lítások szervezésével. Pedig csak ebben a kis körzetben is tíz­milliós lehetőségek hevernek még kihasználatlanul. Országo­san pedig milliárdos tételek. A termelőszövetkezeti élő- és holt- munka-f elhasználásban ugyanis talán a szállítási-*, anyagmoz­gatásra jut a legnagyobb há­nyad. Ha megfontoltabban döntik el, hogy egy fuvart lóval, traktor­ral vagy teherautóval kifize- tőbb-e lebonyolítani, vagy ha körülnéznek az iparban, ahol ma már rakodólapok, emelő­villás targoncák, konténerek se­gítenek; szép, kerek százaléko­kat javíthatnak a gazdálkodás tiszta eredményén. Ez a lehetőség igazán meg­érne egy alapos tanulmányt. Földeáki Bél* Egyenesbe ért? Fél esztendő — éppen, hogy csak megszáradt a tinta a diplomán. Még is- kolaszagú minden: a mun­kahely, a feladatok, az em­berek, maga az élet is. Az ifjú szakember — húszegy­néhány esztendejével — szent hevülettel érkezik, de értékét, ereje-tudása pró­báját az adja: mennyit ké­pes e magasztos hevületből megőrizni, ha egyszer meg­ütköznek vele a hétközna­pok. Nem mindenki állja ezt a próbát. Különösen nem, ha a próbára tevő a falu, a me­zőgazdaság. És méginkább nem, ha a próbázó szemé­lye a „gyengébb nem” so­raiból való, aki elé nem­csak a hétfők, szerdák, szombatok. néha rideg, néha könyörtelen valósága állít magas gátat, de nem egyszer — az előítélet is. Ezért szolgál különös örömünkre. valahányszor — a fentiek ellenére — egy-egy friss diplomás cél­hoz érkezik. Mint Nagy- György Zsuzsa is, az ácsi Egyetértés Termelőszövet­kezetben. Kerlészmérnöknő. Egy, az elsők közül. Ez év januárjában kapták meg diplomájukat az első kertészmérnökök, a Kerté­szeti Egyetemen. Nagy- György Zsuzsa is. Rá is, mint társaira, most egy­szerre nem is egy, de ket­tős feladat vár: nemcsak képességeiket, személyes tudásukat, rátermettségü­ket kell a termelőszövetke­zetek tagsága előtt igazol­ni. de egyúttal meg kell alapozniuk egy új szakma hírnevét, hitelét, becsületét is. Vajon átérzi-e Zsuzsa (nevezzük már csak így. mindannyiunk közös isme­rősét) a feladat nagyságát, szépségét és veszélyeit? Erősen remélem, hogy igen. Ezt igazolják egyéb­ként azok a hírek is. me­lyeket felőle kaptunk: ő megszerette az ácsiakat, # szövetkezeti tagságot, az emberek pedig megszeret­ték öt. No és persze —, hogy az ügynek hű és pon­tos krónikásai legyünk — megszerette. munkájában segíti, megtelepedésének, fészket rakó szándékának útjait jó szívvel egyengeti az Egyetértés Termelőszö­vetkezet vezetősége is. Reméljük tehát, hogy Nagy-György Zsuzsa, az if­jú kertészmérnöknő, ha még nem is a célba, de már a célhoz vezető egye­nesbe érkezett. őszintén kívánom, járja meg ezt az utat is olyan biztonsággal, mint ahogy a reábízott földterület útjait járja egy motorkerékpárral, nap nap után. S. 3. 55J^jJ25E3E53GBj38K3niG3E3E2E33E3E3EBHEll^3ESGB^Bí^E3E2EBB XXV. ÉVFOLYAM 27. SZÁM ÁRA 1.20 FT. 1969. JÜLIUS 6. Nehéz aratás

Next

/
Thumbnails
Contents