Szabad Föld, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-03 / 1. szám
1971. JANUÁR S. B. Ú. É. K. 1971 sértődne meg, és nem adhatna okot másoknak a sértődésre — füstölögtem —, írhat nekem a Pilátus is, neki sem válaszolok! A szilárd elhatározást nagyjából helyeselte életem párja is: jó, nem írunk az idén már senkinek! Aztán az ünnepek előtti héten jön haza egyik este, 20 üdvözlő kártyát szorongat a kezében: — Nézd szívem, néhány lapot azért kell írni, ezeknek meg ezeknek ... — Jó — bólintok rá — de ha már nekik írunk, akkor én úgy gondolom, hogy izééknek is kell írnunk. Nem igaz? Most meg ő bólint rá. Én pedig nekifogok az írászatnak, de könnyítendő a dolgomon, előbb egy kis jegyzéket állítok össze, nehogy valaki véletlenül kimaradjon. És az történik, hogy a lapok fogynak, a jegyzék pedig bővül, egyre bővül. Mert ugyebár, ha kiskunfélegyházi ismerősünknek írunk, akkor illik írnunk bécsi, prágai és párizsi barátainknak is ... A végén kiderül, hogy nem elég a 20 lap. Másnap mondom a feleségemnek : — Hozzál még szívem 8— 10 lapot. Az már biztosan elég lesz. Tizenkettőt hozott, s este már egy újabb, kibővített jegyzékkel fogtam a körmöléshez. Minek szaporítsam a szót: így ment ez napokon át — még 10 lapot vettünk, aztán, még nyolcat, végül hármat. Amikor az 53. lapot is megcímeztem, este 11 óra körül, akkor döbbentünk rá, hogy kimaradt még 3—4 kedves ismerős ... De honnan vegyünk már ilyenkor lapot? Vannak még csodák! Íróasztalom fiókjában leltem 4 felbélyegzett üdvözlő kártyát. (Bizonyára tavalyról maradtak.) Ezzel aztán az ügy nehezebbik részét megoldottuk. Következik a bélyegragasztás, ami azonban mostanában meglehetősen komplikált művelet. Szabványos, vagy szabványtól eltérő méret, belföldi szocialista vagy kapitalista külföld, „felsorolt ország” — vagy „egyéb külföld” — valóságos tudomány ez már ... Így végződött az én szilárd elhatározásom. Titokban azért abban reménykedem, hogy néhány felbélyegzett lap megint maradt a fiókban, s ezek majd jövőre húznak ki bennünket a csávából... Feltéve, ha a postai díjszabás nem változik addig, és ha föl nem újítom szilárd elhatározásomat .. . Egyébként boldog új esztendőt és jó egészséget mindenkinek! Újévi ajándékunk a Szabad Föld falinaptára, az idén sem marad el, következő számunkhoz mellékeljük. Tudjuk, számítanak rá olvasóink, hiszen hagyományos jó kapcsolatunk — a többi között — ezzel a szerény kis ajándékkal is megnyilvánul. t ------ SZABAD FÖLD Évente három százalék növekedés Sikerült-e a gazdasági reform a mezőgazdaságban? Erre a kérdésre egy szóval válaszolhatunk: igen. Tessék csak a kétmillió lakosú fővárosunkba, Budapestre ellátogatni és körülnézni az élelmiszerüzletekben, mindenütt árubőséget talál. De nemcsak a fővárosban, hanem a vidéki városokban, a Balaton körül, sőt a falvakban is nagyobb a választék élelmiszerben, húsban, mezőgazdasági termékben, mint néhány évvel ezelőtt volt. Mind több a korszerű, a háziasszonyok munkáját könnyítő, előre csomagolt és feldolgozott áru az üzletekben. Búza exportra Közismert, hogy Magyarország a Horthy-rendszerben is búzatermelő, exportáló ország volt, ma is az. A termelési arányok azonban nagyon megváltoztak. A felszabadulás előtt hazánkban 2 millió 256 ezer hektáron termeltek kenyérgabonát, a termésátlag azonban alig haladta meg a hektáronkénti 13 mázsát. Napjainkban már csak 1 millió 500 ezer hektáron termelnek kenyérgabonát, 800 ezer hektárral kisebb területen, mint 1945 előtt, de a termésátlag megduplázódott, hektáronkénti átlagban meghaladja a 25 mázsát. Ma nemcsak kitűnően el tudjuk látni a lakosságot kenyérgabonával, hanem nagy tartalékaink is vannak, ezenkívül tavaly 6 millió méter mázsa búzát exportáltunk. A korábbi esztendőkben — amikor még millió és millió kisparaszti gazdaság létezett — ilyen árvizes, esős,viharkáros években, mint az idei volt, valósággal tönkrementek a parasztok. Most, bár 300 ezer hektáron kipusztult a gabona, vagy tapm lehetett a talajvíz miatt learatni, a kenyérgabona-termés fedezi a szükségletet. Kiépültek a nagyüzemek Magyarországon a mezőgazdasági termelés fellendült, a közös, szövetkezeti gazdaságok megszilárdultak és igazi nagyüzemekké váltak. Hazánkban ma 180 állami gazdaság, 14 erdőgazdaság, 2600 mezőgazdasági termelőszövetkezet, 22 halászati szövetkezet, 238 mezőgazdasági szakszövetkezet, valamint 1724 mezőgazdasági társulás és 100 ezer egyéni gazdaság létezik. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozata a többi között megállapítja: „Hazánk mezőgazdasága a szövetkezeti parasztok, a mezőgazdaságban dolgozó munkások és alkalmazottak, valamint a falusi értelmiségi munkájának eredményeként — a szocialista nagyüzemi gazdálkodás általános fellendülésének szakaszába lépett ...” Az állami gazdaságok átlagos földterülete 5600 hektár, a tsz-ek meg egyenesen ideális középnagyüzemek, földterületük átlagosan levő—2000 hektár. A mezőgazdaság szerkezeti összetétele is megváltozott, mégpedig a gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztés javára. Az állattenyésztés is intenzívebb, mint 1950 előtt volt. A mezőgazdasági termelés üteme az utóbbi tíz évben — évi átlagban — meghaladta a 3 százalékot, tavaly pedig 6 százalékkal nőtt, nagyobb ütemben, mint az iparé. Az élelmiszeripar termelése még a mezőgazdasági termelésnél is gyorsabban növekedett, tíz év átlagában meghaladta a 4 százalékot. A tudományos- technikai haladás, a koncentráció és a szakosodás következtében a mezőgazdasági munka termelékenysége 1969-ben 75 százalékkal volt nagyobb, mint a felszabadulás előtt. Az élelmiszeriparban az egy foglalkoztatottra jutó termelési érték az 1950-es évekhez viszonyítva 2,3-szeresére növekedett. • józ, utóbbi években erőteljesen fejlődött a mezőgazdaság exportja. Tavaly a népgazdaság összexportjából a mezőgazdaság 23 százalékkal, a fejlett tőkésországokba irányuló exportból 43 százalékkal részesedett. A fejlett tőkésországokból behozott iparcikkeket csaknem teljesen élelmiszeripari anyagokkal, élő állatokkal, élelmiszerekkel egyenlítjük ki. Gépek mindenütt Ezt az eredményt milyen szintű mezőgazdaság produkálja? Mindenekelőtt egy gyorsan gépesített, de még nem teljesen gépi termelésre berendezkedett gazdaság. A naturális, külterjes gazdálkodás már a múlté. A mezőgazdasági termelés iparosodik. A gépek minden területen egyre nagyobb szerepet kapnak. A felszabadulás előtt Magyarországon mindössze hétezer traktor volt, ma már 75 ezer traktoregységben számolva: 102 ezer 500. Ezenkívül 12 ezer arató-cséplőgép, 67 ezer pótkocsi, 11 ezer tehergépkocsi és több százezer munkagép dolgozik a mezőgazdaságban. Most az őszi munkacsúcsokat megkönnyítő gépesítés van soron: a kukorica, a burgonya, a répa betakarítása. A mezőgazdaság dinamikus fejlődését mutatja a nagyarányú öntözéses termelés. Hazánkban ma 440 ezer hektáron öntözik a növényeket, a területi és esőztető (tehát a legmodernebb) öntözési kapacitás aránya 30 és 70 százalék. Az új öntözési kapacitások az elmúlt években az öntözött területeken 20—30 százalékos terméstöbbletet eredményeztek. A termelési eredményeket növelő tényezők közé sorolható még — sok egyéb mellett — a műtrágya felhasználásának fokozása. Felszabadulás előtt a magyar mezőgazdaság alig használt műtrágyát, sőt, a szerves trágyának egy részét a falusiak feltüzelték, mint az indiai parasztok. Ma a szerves trágyán kívül az egy hektárra felhasznált műtrágya-hatóanyag 125 kiló. (A világátlag 34, az NSZK- ban 384, az NDK-ban 305 kiló.) Az új mezőgazdaság arculatához tartozik, hogy a bőven termő intenzív hazai és külföldi növény- és gyümölcsfajták is meghonosodtak. Különösen a szovjet Bezosztaja—1 búzafajta ad bő termést; az összbúzavetésnek 76 százaléka Bezosztaja—1. Jelentősen fejlődött az állattenyésztés. A szarvasmarha-állomány 70 százalékkal nagyobb, mint az 1950-es években. Az iparszerű termelési feltételek elsősorban a baromfitenyésztésben s az utóbbi években a sertéstenyésztésben alakultak ki. Országunkban 17 iparszerűen üzemelő szakosított tojóüzem és 403 Broiler-üzem van. A sertéságazatban országosan 103 iparszerűen termelő szakosított telep működik. Közeledés a városhoz A mezőgazdasági termelés fejlődésével párhuzamosan a falu képe is megváltozott. A fejlődés nemcsak új lakásokban, berendezésekben, hanem mindenekelőtt a parasztság arculatának a változásában mérhető. A magyar paraszt a negyedszázad alatt kulturált, öntudatos részévé vált a nemzetnek. Életmódja, kultúrája kezd közelíteni a városi emberéhez. A gondolkozása is egyre inkább szocialistává lesz. A termelőszövetkezetek, mint gazdálkodási formák és társadalmi szervezetek, megszilárdultak. Gazdálkodásuk, vezetésük kiépült. A tszgazdák is egyre jobban élnek. Az egy munkanapra jutó jövedelem a tsz-gazdaságokban az átlag 60 forint; ehhez jön még a háztáji jövedelme, amely sok helyen megközelíti a közösből származó jövedelmet. Igaz, még ma is vannak alacsony színvonalú és jövedelmű, gyenge szövetkezeti gazdaságok. Mindez azonban nem kisebbíti, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt gazdaságpolitikai elvei helyesek és azok sikerrel valósulnak meg. A szövetkezetek a reform három éve alatt megalapozták a tagság jövedelmének rendszeres növelését. Persze, jelentős szerepet játszott a jövedelem növelésében a kormány egy sor intézkedése is. Magasabbak a termelői árak, jóllak a mezőgazdasági feltételek, mint a korábbi években voltak. Mindezeken túl, jelentősek a társadalmi juttatások (családi pótlék, betegségi biztosítás stb.). A magyar mezőgazdaság dinamikusan fejlődik, a szövetkezeti gazdálkodási rendszer bevált és jól beilleszkedik a népgazdaság-irányítás új rendszerébe. Ahogyan Fehér Lajos elvtárs, a Minisztertanács elnökhelyettese a kongresszusi felszólalásában mondotta: „...a gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalmazott, történelmileg időt álló lenini szövetkezeti elvek helyessége!” Gáli Sándor Módosító rendelet a jövedelemadóról A pénzügyminiszter módosította és kiegészítette a nemrég megjelent általános jövedelemadóról szóló rendeletet. Az egyik kiegészítés szerint adóköteles a munkaviszonyban vagy szövetkezeti viszonyban álló személy másodállásából vagy mellékfoglalkozásából — a fizikai munkát kivéve — származó jövedelem. Nem esik adó alá a nyugellátásban részesülő személy munkaviszonya, vagy munkaviszonynak nem minősülő rendszeres és személyes munkavégzése. Egyes esetekben a legkisebb adóköteles tiszta jövedelem megállapításánál a tevékenység jellegét és helyét, az adózó foglalkoztatottságát, munkaképességét, gépi felszereltségét — ideértve a gépjárművet is — és egyéb körülményeit, például alkalmazottainak szakképzettségét stb. is figyelembe veszik.