Szabad Föld, 1971. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-03 / 1. szám

1971. JANUÁR S. B. Ú. É. K. 1971 sértődne meg, és nem adhatna okot másoknak a sértődésre — füstölögtem —, írhat ne­kem a Pilátus is, neki sem válaszolok! A szilárd elhatározást nagy­jából helyeselte életem párja is: jó, nem írunk az idén már senkinek! Aztán az ünnepek előtti héten jön haza egyik este, 20 üdvözlő kártyát szo­rongat a kezében: — Nézd szívem, néhány la­pot azért kell írni, ezeknek meg ezeknek ... — Jó — bólintok rá — de ha már nekik írunk, akkor én úgy gondolom, hogy izééknek is kell írnunk. Nem igaz?­­ Most meg ő bólint rá. Én pedig nekifogok az írászatnak, de könnyítendő a dolgomon, előbb egy kis jegyzéket állí­tok össze, nehogy valaki vé­letlenül kimaradjon. És az történik, hogy a lapok fogy­nak, a jegyzék pedig bővül, egyre bővül. Mert ugyebár, ha kiskunfélegyházi ismerősünk­nek írunk, akkor illik írnunk bécsi, prágai és párizsi ba­rátainknak is ... A végén ki­derül, hogy nem elég a 20 lap. Másnap mondom a fele­ségemnek : — Hozzál még szívem 8— 10 lapot. Az már biztosan elég lesz. Tizenkettőt hozott, s este már egy újabb, kibővített jegyzékkel fogtam a körmö­­léshez. Minek szaporítsam a szót: így­ ment ez napokon át — még 10 lapot vettünk, aztán, még nyolcat, végül hármat. Amikor az 53. lapot is meg­címeztem, este 11 óra körül, akkor döbbentünk rá, hogy kimaradt még 3—4 kedves ismerős ... De honnan ve­gyünk már ilyenkor lapot? Vannak még csodák! Íróasz­talom fiókjában leltem 4 fel­­bélyegzett üdvözlő kártyát. (Bizonyára tavalyról marad­tak.)­­ Ezzel aztán az ügy ne­hezebbik részét megoldottuk. Következik a bélyegragasz­tás, ami azonban mostanában meglehetősen komplikált mű­velet. Szabványos, vagy szab­ványtól eltérő méret, belföld­i szocialista vagy kapitalista külföld, „felsorolt ország” — vagy „egyéb külföld” — va­lóságos tudomány ez már ... Így végződött az én szilárd elhatározásom. Titokban azért abban reménykedem, hogy néhány felbélyegzett lap me­gint maradt a fiókban, s ezek majd jövőre húznak ki ben­nünket a csávából... Felté­ve, ha a postai díjszabás nem változik addig, és ha föl nem újítom szilárd elhatározáso­mat .. . Egyébként­­ boldog új esz­tendőt és jó egészséget min­denkinek! Újévi ajándékunk a Szabad Föld falinaptára, az idén sem marad el, következő számunkhoz mellékeljük. Tud­juk, számítanak rá olvasóink, hiszen hagyományos jó kap­csolatunk — a többi között — ezzel a szerény kis aján­­­dékkal is megnyilvánul. ­t ------­ SZABAD FÖLD Évente három százalék növekedés Sikerült-e a gazdasági reform a mezőgazdaságban? Erre a­­ kérdésre egy szóval válaszolha­tunk: igen. Tessék csak a két­millió lakosú fővárosunkba, Bu­dapestre ellátogatni és körül­nézni az élelmiszerüzletekben, mindenütt árubőséget talál. De­­ nem­csak a fővárosban, hanem a vidéki városokban, a Balaton körül, sőt a falvakban is na­gyobb a választék élelmiszerben, húsban, mezőgazdasági termék­ben, mint néhány évvel ezelőtt volt. Mind több a korszerű, a háziasszonyok munkáját kön­­­nyítő, előre csomagolt és fel­dolgozott áru az üzletekben. Bú­za exportra Közismert, hogy Magyarország a Horthy-rendszerben is búza­termelő, exportáló ország volt, ma is az. A termelési arányok azonban nagyon megváltoztak. A felszabadulás előtt hazánk­ban 2 millió 256 ezer hektáron termeltek kenyérgabonát, a ter­mésátlag azonban alig haladta meg a hektáronkénti 13 má­zsát. Napjainkban már csak 1 millió 500 ezer hektáron ter­melnek kenyérgabonát, 800 ezer hektárral kisebb területen, mint 1945 előtt, de a termésátlag meg­duplázódott, hektáronkénti át­lagban meghaladja a 25 mázsát. Ma nemcsak kitűnően el tud­juk látni a lakosságot kenyér­­gabonával, hanem nagy tarta­lékaink is vannak, ezenkívül ta­valy 6 millió méter mázsa bú­zát exportáltunk. A korábbi esz­tendőkben — amikor még mil­lió és millió kisparaszti gazda­ság létezett — ilyen árvizes, esős,­­viharkáros években, mint az idei volt, valósággal tönkre­mentek a parasztok. Most, bár 300 ezer hektáron kipusztult a gabona, vagy tapm lehetett a ta­lajvíz miatt learatni, a kenyér­gabona-termés fedezi a szükség­letet. Kiépültek a nagyüzemek Magyarországon a mezőgaz­dasági termelés fellendült, a közös, szövetkezeti gazdaságok megszilárdultak és igazi nagy­üzemekké váltak. Hazánkban ma 180 állami gazdaság, 14 erdőgazdaság, 2600 mezőgazdasági termelőszövetke­zet, 22 halászati szövetkezet, 238 mezőgazdasági szakszövetkezet, valamint 1724 mezőgazdasági társulás és 100 ezer egyéni gaz­daság létezik. A Magyar Szocia­lista Mun­káspárt X. kongres­­­szusának határozata a többi kö­zött megállapítja: „Hazánk me­zőgazdasága a szövetkezeti pa­rasztok, a mezőgazdaságban dolgozó munkások és alkalma­zottak, valamint a falusi értel­miségi munkájának eredmé­nyeként — a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás általános fellendülésének szakaszába lé­pett ...” Az állami gazdaságok átlagos földterülete 5600 hektár, a tsz-ek meg egyenesen ideális középnagyüzemek, földterüle­tük átlagosan levő—2000 hek­tár. A mezőgazdaság szerkezeti összetétele is megváltozott, még­pedig a gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztés javára. Az ál­lattenyésztés is intenzívebb, mint 1950 előtt volt. A mező­­gazdasági termelés üteme az utóbbi tíz évben — évi átlag­ban — meghaladta a 3 százalé­kot, tavaly pedig 6 százalékkal nőtt, nagyobb ütemben, mint az iparé. Az élelmiszeripar ter­melése még a mezőgazdasági termelésnél is gyorsabban nö­vekedett, tíz év átlagában meg­haladta a 4 százalékot. A tudományos- technikai ha­ladás, a koncentráció és a sza­kosodás következtében a mező­gazdasági munka termelékeny­sége 1969-ben 75 százalékkal volt nagyobb, mint a felszaba­dulás előtt. Az élelmiszeripar­ban az egy foglalkoztatottra ju­tó termelési érték az 1950-es évekhez viszonyítva 2,3-szere­­sére növekedett. • jó­z, utóbbi években erőtelje­sen fejlődött a mezőgazdaság exportja. Tavaly a népgazdaság összexportjából a mezőgazdaság 23 százalékkal, a fejlett tőkésor­­szágokba irányuló exportból 43 százalékkal részesedett. A fej­lett tőkésországokból behozott iparcikkeket csaknem teljesen élelmiszeripari anyagokkal, élő állatokkal, élelmiszerekkel egyenlítjük ki. Gépek mindenütt Ezt az eredményt milyen szin­tű mezőgazdaság produkálja? Mindenekelőtt egy gyorsan gépesített, de még nem teljesen gépi termelésre berendezkedett gazdaság. A naturális, külter­jes gazdálkodás már a múlté. A mezőgazdasági termelés iparo­sodik. A gépek minden terüle­ten egyre nagyobb szerepet kap­nak. A felszabadulás előtt Ma­gyarországon mindössze hétezer traktor volt, ma már 75 ezer­ traktoregységben számolva: 102 ezer 500. Ezenkívül 12 ezer arató-cséplőgép, 67 ezer pótko­csi, 11 ezer tehergépkocsi és több százezer munkagép dolgozik a mezőgazdaságban. Most az őszi munkacsúcsokat megkönnyítő gépesítés van soron: a kukori­ca, a burgonya, a répa betaka­rítása. A mezőgazdaság dinamikus fejlődését mutatja a nagyarányú öntözéses termelés. Hazánkban ma 440 ezer hektáron öntözik a növényeket, a területi és esőz­­tető (tehát a legmodernebb) ön­tözési kapacitás aránya 30 és 70 százalék. Az új öntözési ka­pacitások az elmúlt­ években az öntözött területeken 20—30 százalékos terméstöbbletet ered­ményeztek. A termelési eredményeket nö­velő tényezők közé sorolható még — sok egyéb mellett — a műtrágya felhasználásának fo­kozása. Felszabadulás előtt a magyar mezőgazdaság alig használt műtrágyát, sőt, a szer­ves trágyának egy részét a falu­siak feltüzelték, mint az indiai parasztok. Ma a szerves trágyán kívül az egy hektárra felhasz­nált műtrágya-hatóanyag 125 kiló. (A világátlag 34, az NSZK- ban 384, az NDK-ban 305 ki­ló.) Az új mezőgazdaság arculatá­hoz tartozik, hogy a bőven ter­mő intenzív hazai és külföldi növény- és gyümölcsfajták is meghonosodtak. Különösen a szovjet Bezosztaja—1 búzafajta ad bő termést; az összbúzavetés­­nek 76 százaléka Bezosztaja—1. Jelentősen fejlődött az állat­tenyésztés. A szarvasmarha-ál­lomány 70 százalékkal nagyobb, mint az 1950-es években. Az iparszerű termelési feltételek el­sősorban a baromfitenyésztésben s az utóbbi években a sertéste­nyésztésben alakultak ki. Or­szágunkban 17 iparszerűen üze­melő szakosított tojóüzem és 403 Broiler-üzem van. A sertés­­ágazatban országosan 103 ipar­szerűen termelő szakosított te­lep működik. Közeledés a városhoz A mezőgazdasági termelés fejlődésével párhuzamosan a fa­lu képe is megváltozott. A fej­lődés nemcsak új lakásokban, berendezésekben, hanem min­denekelőtt a parasztság arcula­tának a változásában mérhető. A magyar paraszt a negyedszá­zad alatt kulturált, öntudatos ré­szévé vált a nemzetnek. Élet­módja, kultúrája kezd közelíte­ni a városi emberéhez. A gon­dolkozása is egyre inkább szo­cialistává lesz. A termelőszövet­kezetek, mint gazdálkodási for­mák és társadalmi­ szervezetek, megszilárdultak. Gazdálkodá­suk, vezetésük kiépült. A tsz­­gazdák is egyre jobban élnek. Az egy munkanapra jutó jöve­delem a tsz-gazdaságokban az átlag 60 forint; ehhez jön még a háztáji jövedelme, amely sok helyen megközelíti a közösből származó jövedelmet. Igaz, még ma is vannak ala­csony színvonalú és jövedelmű, gyenge szövetkezeti gazdaságok. Mindez azonban nem kisebbíti, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt­ gazdaságpolitikai elvei helyesek és azok siker­rel valósulnak meg. A szövet­kezetek a reform három éve alatt megalapozták a tagság jö­vedelmének rendszeres növelé­sét. Persze, jelentős szerepet ját­szott a jövedelem növelésében a kormány egy sor intézkedése is. Magasabbak a termelői árak, jól­lak a mezőgazdasági felté­telek, mint a korábbi években voltak. Mindezeken túl, jelen­tősek a társadalmi juttatások (családi pótlék, betegségi biz­tosítás stb.). A magyar mezőgazdaság di­namikusan fejlődik, a szövet­kezeti gazdálkodási rendszer bevált és jól beilleszkedik a­­ népgazdaság-irányítás új rend­szerébe. Ahogyan Fehér Lajos elvtárs, a Minisztertanács el­nökhelyettese a kongresszusi felszólalásában mondotta: „...a gyakorlatban igazolódik be a mi hazai viszonyainkra alkalma­zott, történelmileg időt álló le­nini szövetkezeti elvek helyes­sége!” Gáli Sándor Módosító rendelet a jövedelemadóról A pénzügyminiszter módosí­totta és kiegészítette a nemrég megjelent általános jövedelem­­adóról szóló rendeletet. Az egyik kiegészítés szerint adókö­teles a munkaviszonyban vagy szövetkezeti viszonyban álló személy másodállásából vagy mellékfoglalkozásából — a fi­zikai munkát kivéve — szárma­zó jövedelem. Nem esik adó alá a nyugellá­tásban részesülő személy mun­kaviszonya, vagy munka­vi­szonynak nem minősülő rend­szeres és személyes munkavég­zése. Egyes esetekben a legkisebb adóköteles tiszta jövedelem megállapításánál a tevékenység jellegét és helyét, az adózó fog­lalkoztatottságát, munkaképes­ségét, gépi felszereltségét — ideértve a gépjárművet is — és egyéb körülményeit, például alkalmazottainak szakképzett­ségét stb. is figyelembe veszik.

Next