Szabad Föld, 1971. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1971-07-04 / 27. szám
1971. JÚLIUS C Az alkotás programja A kormányprogramban megfogalmazott célkitűzések lényegét az országgyűlés előtt elhangzott beszédében az alábbi mondattal jelölte meg miniszterelnökünk, Fock Jenő: „Célunk, hogy az élet valamennyi területén kibontakoztassuk népünk alkotó erőit.” Az alkotás programja, az egész kormányzati munka a legszilárdabb politikai alapokra, a párt tizedik kongresszusának határozataira, népünk bizalmára, az egyre erősödő szocialista népi-nemzeti egységre épül fe. A népgazdaság valamennyi ágára, társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális életünk minden lényeges kérdésére kitérő kormányprogram felmérte és meghatározta az előttünk álló tennivalókat. A látványos ígé ____ retek helyett — pedig némelyig* mánynak alkotásunkat, tervünket tekintve, erre is mód nyilna — „az eddiginél is nagyobb erőfeszítéseket, magasabb színvonalú, következetes munkát” kér valamennyiünktől. Ez olyan őszintén egyszerű és a valósághoz igazodó beszéd, hogy nem kell sok magyarázat a megértéséhez. Igaz is. Bármilyen szépen beszélnénk a jövőnkről, a szavak nem segítenek. Csak munkával, kemény helytállással, áldozatkész erőfeszítéssel nyílik lehetőség arra, hogy ipari és mezőgazdasági termelésünk tovább korszerűsödjék és ennek eredményeként emelkedjék életszínvonalunk is. A képviselői felszólalások ezúttal ismét megerősítették a kormányt abban, hogy célkitűzéseivel jó úton jár — egyebek között a mezőgazdaság fejlesztését illetően is. Tetszést váltott ki az a meghirdetett törekvés, hogy a kormány továbbra is támogatást nyújt a mezőgazdaság korszerűsítéséhez, a műszaki és tudományos eredmények következetes felhasználásához, a magas fokú munkaszervezéshez, a szakosításhoz, a koncentráció előnyeinek kihasználásához, a termelékenység növekedéséhez. A kormány pártolja — s ezzel minden mezőgazdasági dolgozó helyeslését és rokonszenvét magáénak vallhatja — a foglalkoztatási körök bővítését, a magasabb jövedelmet nyújtó közös gazdasági vállalkozásokat, társulásokat, az élelmiszeripari feldolgozó üzemek létesítését, az értékesítésre irányuló szövetkezéseket. A kormányprogram egyebek között kitér a szarvasmarha és a sertéstenyésztés nagyüzemi fejlesztésére is. Azt ígéri, hogy a mezőgazdasági termelésnek ezt az ágát iparszerűvé fejlesztjük, gondoskodva a modern vágó-, feldolgozó- és tároló-hűtőkapacitás bővítéséről. A húsellátás javításában a háztáji gazdaságok szerepét továbbra is jelentősnek ítéli és ezért a kormány nagy figyelmet fordít a háztáji termelés fenntartására, fejlesztésére. Az egyik felszólaló képviselő találóan megjegyezte, hogy a kormány bölcs előrelátással csak „azt rögzítette programjában, amire futja erőnkből az elkövetkezendő években”. A jövő tükörképében azt látjuk, hogy az ország energiaellátása, iparán belül a mezőgazdaságot mindenképpen érintő vegyipar, építőipar, közúti járműgyártás, közlekedés, hírközlés, a szocialista és tőkés országokkal létesített gazdasági kapcsolat — egyszóval az egész ipargazdaság milyen jelentős fejlődés előtt ál. Jól esett hallani, hogy változatlan árpolitika mellett a kormány megszigorítja az árellenőrzést — nem tűri meg az árdrágítást. Ugyanis egyes árucikkeknél:„visszaélve az adott lehetőségekkel — a jövedelmezőség javítása érdekében tisztességtelen eszközökhöz is folyamodtak, és egyes esetekben, megszegve a minőségi előírásokat, illetéktelen jövedelemhez jutottak. A kormánynak az a véleménye: a negatív jelenségek nem adnak arra okot, hogy árpolitikánkat megváltoztassuk, az üzemek mozgási szabadságát jelentős mértékben korlátozzuk. Arra azonban minden okunk megvan, s azt fokozott kötelességünknek tartjuk, hogy az ellenőrzést — ha szükséges — a felelősségrevonást erősítsük”. Ez a hatásos és komoly figyelmeztetés nyilván nem kerüli el az érintettek figyelmét, különösen azokét, akik sokszor látványos semmivel srófolják felfele egyes fogyasztási cikk árát és ezzel sokszor a kis keresetű embereket sújtják a legjobban. Bizonyos, hogy a kormány tekintélye tovább növekszik, ha elburjánzó spekulációnak és a vele járó tisztességtelen haszonszerzésnek határozott fellépéssel véget vet — amint erre már volt is példa. Ugyancsak helyeselhető a kora szociális célkitűzése, hogy a betegekről és a nyugdíjasokról igyekszik erejéhez mérten az eddigieknél még jobban gondoskodni. A nyugdíjasok ügye össztársadalmi ügy , de emellett a kormány segítőkész felelősséget érez a nyugdíjasok legégetőbb szociális problémái iránt. Arról máris szó van, hogy a nyugdíjas keresetek korlátozására vonatkozó rendelkezéseket felülvizsgálják. Emellett a kormányfő aláhúzta beszédében, hogy az állam fokozottabban igyekszik részt vállalni a gyermekek és a munkaképtelen, idős emberek eltartásában. A sokrétű kormányprogram minden részletéről igen nehéz egy rövid méltatás keretében beszélni. De azt hangsúlyoznunk kell, hogy az államélet demokratizálódási folyamatát tovább szorgalmazza a kormány és így nemsokára sor kerül az alkotmányunk módosítására. Az is lényeges, hogy a kormány a gazdasági és az állami igazgatási munka vezetési színvonalának javítására egész küldetése alatt megkülönböztetett figyelmet fordít. Az Országház üléstermében őszintén és nem minden célzás nélkül elhangzott az a figyelmeztetés, hogy a jól dolgozó vezetőket ezután is megbecsüljük, azonban a vezetésre alkalmatlanoktól emberségesen, de az eddigieknél határozottabban megválunk. „Fejlesztjük a hatósági jogkör ellátását — mondotta miniszterelnökünk — az ágazati irányító tevékenységet és a tulajdonosi funkció gyakorlását. Szigorítanunk kell a központi akarat végrehajtásának ellenőrzését. Meg kell szilárdítani az irányító szervek közötti együttműködés rendszerét. Javítani kell tevékenységüket, a népgazdasági és az ágazati érdekek összehangolásában. Magasabb, korszerűbb színvonalra kell emelni a minisztériumok szervezési tevékenységét. Az államapparátus tagjainak figyelmesen és türelmesen kell foglalkozniuk az ügyfelekkel. Véget kell vetni az emberek mindennapos gondjaival való foglalkozás során ma még tapasztalható bürokratikus, lélektelen ügyintézésnek. Aki a nép államának különböző posztjain tisztséget tölt be, annak tudomásul kell vennie, hogy ő van a közösségért és nem fordítva. De talán nem is szükséges " minden részletben elmerülni. Jut idő valamennyi ismertetésére, hiszen ez a program négy évre szól. A kormány — terveit feltárva — tettekre kész és a magabiztos programjából világosan kitűnik, hogy a párt határozataihoz igazodva sem a bel-, sem a külpolitikai tevékenységében nincs irányváltozás. S ami a munkát illeti? Idézem a kormányfő szavait: „Amikor a választások alkalmával beszámoltunk az eltelt időszak munkájáról, elmondottuk, hogy a kormány teljesítette vállalt feladatait. Úgy kívánunk dolgozni, hogy négy esztendő múltán ismét ezt mondhassuk.” Semmi sem fontosabb előttünk, minthogy valamennyiünk boldogulása érdekében ez a kívánság maradéktalanul teljesedjék. Griff Sándor SZABAD FÖLD i 3 1953. óta működik Sikondán az úgynevezett éjjeli szanatórium. A legmodernebb berendezésekkel ellátott intézetben a különféle mozgásszervi betegségeket vizsgálják és kezelik, valamint a szív- és tüdőrendszeri megbetegedéseket gyógyítják. Képünkön, terhelés alatt vizsgálják a szív- és tüdőrendszer működését. Kanizsától ugrásnyira Becsehelyen Hajnal óta járjuk Délnyugat- Dunántúl apró falvait Zala megyében. Hátunk mögött már több mint kétszáz kilométer, jegyzetfüzetünkben pedig sokasodnak a följegyzések Göcsej változásairól. Borsfa után kezd alkonyodni, ekkor szól tréfás pátosszal gépkocsivezetőnk, Balassa Gyula: jó lesz ám figyelnünk, mert most jön a világ közepe. Vagyis az ő szülőfaluja, Becsehely. Közös birtok 10 ezer holdon Takaros nagy házak között, tágra nyílt szemekkel figyeljük a terebélyes község főutcáját, a jó kedvű járókelőket. Aztán összetalálkozunk Kovács Vincével, a helybeli Április 4. Termelőszövetkezet elnökével. Csak egy feketére ugrott be az eszpresszóba, s már rohanna is vissza az irodába, mert a szokásos napi adminisztrációs munkája még hátra van. Öt órakor kelt ma is, azóta lohol, talpal, hogyan lehetne meggyorsítani a szénabetakarítást. A termés elég tűrhető, csupán a mostanában gyakran meg-megeredő esők fenyegetik a nehezen szikkadó rendeket Különben jól lennének, nincs különösebb baj a tízezer holdas, három falu határát magába foglaló, négy üzemegységgel működő mammutgazdaságban. — Nagy szó ez már — mondja Kovács Vince —, korábban ilyesmivel nemigen dicsekedhettünk. Vegyes profilú a gazdaság, de inkább az állattenyésztés fejlesztésére törekszenek. Most alakítják ki a szakosított sertéstelepüket, épül már a két darab 600-as hizlalda is Tuskóspusztán. Saját brigád rakja a falakat, csakúgy, mint a tagok házait Tavaly tíz modern családi fészket adtak át, jelenleg a kilencediknél tartanak. Ha az idő engedi, vagy ötöt-hatot szeretnének tető alá hozni. Pinceklub a fiataloknak Miután megismerkedünk Zala megye egyik legnagyobb termelőszövetkezetének fontosabb „mutatóival", vallatóra fogjuk az elnököt, hogy állnak munkaerővel, s egyáltalán: miként hat a környék legfontosabb gazdasági egysége a lakosság életkörülményeire? — Úgy, hogy egyre többen jönnek vissza hozzánk — válaszol az elnök — azok közül is, akik a nagy átszervezés idején a távoli ipari üzemekbe szegődtek. Különösen amióta bevezettük a készpénzfizetést, azóta jelentkeznek sokan. Tavaly ugyanis — bár egyesek kételkedtek a sikerében — bejelentettük: a kereset száz százalékát kifizetjük dolgozóinknak. Meg is kapta mindenki hó elején az előző havi teljesítménye teljes ellenértékét. Annak még inkább örülünk, hogy éppen a fiatalok szivárognak vissza. Legutóbb például ifj. Balassa Béla, és ifj. Süle Imre kérte felvételét Hamar kiderül, hogy a visszaáramlás nemcsak a nagyobb anyagi lehetőségek következménye, Becsehelyen más vonatkozásban is törődnek az emberek ügyes-bajos dolgaival, és a fiatalokkal. A termelőszövetkezet égisze alatt működik a sportegyesület. Futballcsapatuk a megye legjobbjai között szerepel. Éppen most készült el a pinceklub, a téesz-irodának használt néhai kastély alagsorában, ötven köbméter földet hordtak ki háton a gyerekek, segítettek nekik a felnőttek is. Az építőbrigád kipingálta, a szövetkezet berendezte a beat-pincét Június közepétől kezdve itt adnak randevút egymásnak a színjátszók, a KISZ-esek, a szakköri tagok és természetesen itt rendezik táncos-zenés összejöveteleiket is. Sokat jelent az is, hogy bár az elnök a fél Becsehely lakosságával rokoni kapcsolatban áll, mégsem tesz kivételt senkivel. Hatvankettő óta vezeti a szövetkezetét, s a legutóbbi vezetőségválasztó közgyűlésen is mellette tették le a voksot Arra is vigyáz, hogy a két társközség, a délszláv anyanyelvű Petrivente meg a szomszédos Rigyác lakóinak érdekei se csorbulhassanak. Balassáék vendégeiként fehér, asztal mellett folytatjuk az éjszakába nyúló beszélgetést Gyula édesanyjáékkal. Hét kilométerre a jugoszláv határtól, ugrásnyira Nagykanizsától főként azt kutatjuk, hogyan élnek itt a felszabadulás előtt még nehéz sorsú emberek, milyen változások jellemzik 1971 nyarán a Mura környékét? Ehhez nem is találhatnánk — szakkifejezéssel élve — jobb modellt, mint a Balassa család. Gyula édesapját 1944-ben pusztította el a második világháború. Balassa néni szűkös körülmények között, egyedül nevelte fel három gyermekét, Ferencet, aki most a közös vállalkozás kőművese. Gyulát, a mi egyik szerény, és igen jóravaló gépkocsivezetőnket, valamint Marikát, aki jelenleg is a termelőszövetkezet irodájában dolgozik. Ferencnek két szép gyermeke van, s nemrég építette föl új, nagy házát. Marika — érettségizett kislány létére — sem rest hajnali négykor fölkelni, hogy mire az irodai munkát megkezdi, bekapálhasson háztájijukban négy-öt sor kukoricát. Este pedig — ha nincs elfoglaltsága a KISZ-ben — köt, horgol, modern vázákat varázsol öreg cserepekből, ápolgatja a kisebb botanikus kertnek is beillő kaktusz-, citromfa- és más délszaki növénygyűjteményét Jól érzi magát Becsehelyen, megtalálja a szórakozást, hasznosan gazdálkodik idejével, és nem vágyik az annyira irigyelt pesti életmód után. Mit mondanak a tagok? Nos, valamennyien állítják, a család tagjai és a vendégek is, hogy aki becsületesen dolgozik, az boldogul, gyarapszik, nem fájhat a feje Becsehelyen. Nyolcvan, száz, százhúsz forintot keresnek naponta a szövetkezetben az asszonyok, aszerint, mekkora a teljesítményük, ők maguk kérték a norma bevezetését igazságtalanságnak tartották az egyenlősdit. Egyébként össze se lehetne már számolni, hogy csak az utóbbi 3—4 esztendőben is hányan költöztek új házba, mennyien vásároltak csupán az idén televíziós modern bútort, hűtőszekrényt. Ezt tapasztaltuk hát Becsehelyen, és ami még szintén ide kívánkozik: Gősfától Zalaapátiig 27 délnyugat-dunántúli falu főutcáján haladtunk végig, ha egyikünk sem látott már (e vidékre annyira jellemző) szalmatetős házat Súlyán Pál