Szabad Föld, 1972. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-02 / 1. szám
Lakás, telek, ingatlan Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes nyilatkozata A Szabad Föld olvasói élénken felfigyelnek minden jelentős új jogszabályra, különösen azokra, amelyek őket közvetlenül érintik,, kihatnak családi életükre, vagyoni helyzetükre. Ezek közé tartozik az 1971-es év lényeges új jogalkotása, a lakásbérletről szóló rendelet, valamint a telek- és a lakástulajdon szabályozása. Felkértük Szilágyi Lajos elvtársat, az építésügyi és városfejlesztési miniszter helyettesét, adjon választ jogi munkatársunk néhány kérdésére és érzékeltesse, milyen lakáspolitikai megfontolások vezették a kormányt, illetőleg a minisztériumot az új szabályok megalkotásakor. Az új lakásbérleti jogszabály számos vonatkozásban könnyítéseket tartalmaz az állampolgárok számára. Melyek ezek, és mi tette lehetővé alkalmazásukat? Az új lakásbérleti jogszabály tükrözi azt a fejlődést, amelyet a lakásépítés, a lakosság lakásellátása területén államunk az elmúlt években elért. Az elmúlt 25 év alatt kb. 1,2 millió új lakás épült az országban, a lakosság mintegy egyharmada új lakásba költözött. Tizenöt éves lakásfejlesztési tervünk, amely 1975-ig egymillió lakás megépítését tűzte ki célul, sikeresen halad a megvalósítás útján. A negyedik ötéves terv időszakában évről évre 70—80 ezer család juthat önálló lakáshoz. Minden igényt természetesen ma sem tudunk kielégíteni és talán soha nem lesz olyan helyzet, hogy minden igényt kielégíthessünk, hiszen az igények mindig a lehetőségek előtt járnak. A lakásprobléma a „mennyiségi” jellegen túl most már „minőségi” jellegűvé is válik. Az új lakásügyi jogszabály számos területen megszüntette az eddigi adminisztratív beavatkozás módszerét és gazdasági ösztönzőket helyezett előtérbe. Tilos például a kellően ki nem használt lakrészeket igénybe venni, társbérletként kiutalni. Egyidejűleg azonban életbe léptettünk olyan ösztönzőket, amelyek a lakások , jobb kihasználását segítik elő. Ilyen egyrészről a lakbérek reálisabb szinten való megállapítása, másrészt a lakás bérleti értékének elismerése, illetőleg a lakbér-hozzájárulás folyósítása. Az a nyugdíjas bérlő, aki átadja a nagyobb lakását, megkaphatja a két lakás bérleti értéke közötti különbözetét, megszabadul a magasabb lakbértől, s a lakbérhozzájárulást változatlanul a nagyobb lakás után kapja, akkor is, ha kisebb lakásba vagy saját lakásába, illetőleg a gyermekeihez költözik. A könnyítések közé tartozik az is, hogy az új rendelet már nem tesz különbséget a személyi tulajdonban levő szabad rendelkezésű és a tanácsi rendelkezésű lakások között. Mit jelent ez a gyakorlatban? Megszűnt a tanácsok rendelkezési joga az állampolgárok tulajdonában álló lakások felett. Ez a jog a jövőben kizárólag a tulajdonost illeti meg. Ezzel kapcsolatban azonban utalnom kell a személyi lakástulajdon mértékével foglalkozó jogszabályra. A háztulajdonosi bérlő viszonyát napjainkban az idő már túlhaladta, és mindkét számára nem kívánatos megkötöttséget jelent. Jelenleg még közel 200 ezer olyan lakás van az országban, amelyben nem a tulajdonos, hanem bérlő lakik. Ezek a lakóházak és lakások okozzák a legtöbb gondot az állami lakáspolitika számára. A háztulajdonosok azért panaszkodnak, mert nem tudnak beköltözni. Keveslik azt a lakbért, amit a bérlő fizet. A bérlők azért panaszkodnak, mert a tulajdonos nem járul hozzá a lakáscseréjükhöz, nem végezteti el a szükséges javítási munkákat. Szabályozásunk arra irányul, hogy a végső kifejlődést segítse elő. Ennek érdekében könnyítéseket tartalmaz a tulajdonosok számára, hogy beköltözhessenek a saját házukba, indokolt mértékig azonban védi a bennlakó bérlőket is. Lehetőséget biztosítottunk arra, hogy a bennlakó bérlő megvásárolja a házat (lakást), ha arra a tulajdonosnak nincs szüksége. E célra hosszú lejáratú állami hitelt biztosítunk. Gyakran előfordul, hogy a bérlő viszszaél a helyzetével, és akkor sem költözik ki a másik tulajdonos házából, ha saját maga beköltözhető lakással rendelkezik. A jogszabály ezért kimondja, hogy „nem köteles a bérbeadó a bérlő részére másik lakást felajánlani, ha a bérlő tulajdonában ugyanabban a városban, községben megfelelő beköltözhető lakás van. Ilyen esetben azonban a bérlő a bérbeadótól pénzbeli térítést igényelhet.” A kérdés ilyen értelmű rendezését a minisztériumhoz intézett leveleikben előzőleg a dolgozók sokasága szorgalmazta. E rendelkezés méltányos a felmondási jogukkal élni kívánó tulajdonosok szempontjából, de nem eredményez méltánytalanságot a bérlők szempontjából sem. Kisebb községekből olyan panaszokat kaptunk, hogy egyesek házában üzlethelyiség, italbolt működik, de nem tudják a bérleti jogviszonyt megszüntetni. Hiába ajánlják fel az érintett vállalatnak vagy szövetkezetnek megvételre az épületet, nem veszi meg. Mi a megoldása ennek a helyzetnek? A helyiségek megvételére nem lehet kötelezni a bérlőt. A megoldás irányába vezet azonban az új helyiségbér.. Ismeretes, hogy az új bér lényegesen magasabb, mint a korábban fizetett bér. Az üzlethelyiségek, italboltok esetében a megállapítható bár a legkisebb községben (500 lakos alatti község) négyzetméterenként és évenként 150 forint. A nagyobb községekben 300 forint. .Ilyen bér mellett a tulajdonban tartás már kifizetődő, illetőleg a bérlő ösztönözve van arra, hogy a helyiséget megvegye. Nagyon sok olyan embert is érint a telekről és üdülőtulajdonról szóló rendelet, akiknek a megengedett mértéknél több ingatlan van a tulajdonában, pedig azokat nem spekulációs célzattal, hanem esetleg házasodással, örökléssel szerezték. Hogyan érinti őket a kötelező értékesítéssel kapcsolatos rendelkezés? Az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló kormányrendeletek célja, hogy elősegítsék az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőigényének kielégítését és megakadályozzák a munka nélküli vagyonszerzési törekvéseket. Az elidegenítési kötelezettség független attól, hogy a többlettulajdont spekulációs célzattal szerezzék-e meg, vagy sem. A többlettulajdon már nem a személyes szükséglet kielégítését szolgálja, és így annak megtartása a kielégítetlen telek-, lakás- és üdülőigényekre, valamint a többlettulajdonban rejlő spekulációs lehetőségekre tekintettel társadalmilag nem indokolt. A kötelező értékesítés általában azokat az ingatlantulajdonosokat érinti, akiknek az ingatlana olyan városban (községben) van, ahol a megyei tanács végrehajtó bizottsága az értékesítésre vonatkozó rendelkezések alkalmazását folyamatba tette. A telektulajdonról szóló rendelet szerint a városokban (megyei városokban), továbbá az országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező községekben és a nagyközségekben az elidegenítési kötelezettséget el kell rendelni. A lakástulajdon elidegenítésének kötelezettsége alól az olyan községek (nagyközségek) területére adhat a megyei tanács végrehajtó bizottsága felmentést, ahol a lakosság lakásigénye kielégített. Melyek az új rendeletnek azok az intézkedései, amelyeknek alapján remélhetjük, hogy valóban becsületes, nem spekulációs úton kerülnek eladásra az előírt mértéket meghaladóan személyi tulajdonban levő ingatlanok? Az említett kormányrendeletetek és azok végrehajtási rendeletei megfelelő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a személyi tulajdonban levő, tanácsi értékesítésre kerülő ingatlanok eladása ne spekulációs úton történjen. Ezek így foglalhatók össze: Az értékesítés elrendelése előtt a tulajdonos állandó lakóhelye szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága köteles felhívni a tulajdonost arra, hogy 30 napon belül válassza ki azt a beépítetlen lakó-, illetőleg üdülőtelket, lakást (üdülőt), amelyet a tulajdonában kíván tartani. Az ingatlan értékesítését a telek, lakás (üdülő) fekvése szerint illetékes helyi tanács végrehajtó bizottsága rendeli el. Az értékesítésre kerülő lakás bérlőjét (használóját) fel kell hívni: 30 napon belül nyilatkozzék, hogy a lakást a értékesítést elrendelő határozatban megállapított eladási áron megvásárolja-e. Ha a lakás bérlője (használója) vételi szándékáról határidőben nyilatkozik, vevőül őt kell kijelölni. Egyébként vevőül azt kell kijelölni, aki tulajdonszerzésre jogosult, és a vásárlásra a legkedvezőbb ajánlatot tette. Végül arra kérünk választ, milyenek a miniszternyettes elvtárs tapasztalatai az új rendeletek visszhangjáról? Az új jogszabályokat a lakosság megértéssel fogadta. Az intézkedéseket igazságosnak és humánusnak tartják. A szabályozás főbb elvei az érdekelteket megnyugtatták. Az emberek túlnyomó része is reálisnak tartja, hogy megszűnt a bérlakásjuttatás ingyenessége, hogy a közösteherviselésből minden lakásigénylőnek ki kell vennie a részét. Egyetértéssel találkozott az az intézkedés, hogy bizonyos jövedelemhatáron felül keresők nem részesülhetnek bérlakásellátásban. A lakáskérdést, persze jogszabályokkal nem lehet megoldani. Ehhez elsősorban lakásépítésre van szükség. Az építés jelenlegi szintje mellett azonban komoly remény van arra, hogy a legnyomasztóbb lakásgondok belátható időn belül enyhülni fognak. Dr. P. L • Egy új könyvtárról adunk hírt ismét. Hazánkban az utóbbi időben egyre-másra nyitnak a korszerű, modern könyvtárak, falvakban, nagyközségekben, városokban. Az Itt látható új könyvtár Őskígyóst gazdagította még az ó-esztendőben. Egy kis romantika Nagyobbik lányom, az első gimnazista kamasztündér, a tizenévesek teljes fegyverzetével szemléli és ítéli meg a világot. Ha rájön az „elmélkedhetnék”, kiderül, hogy nincs túlzottan elragadtatva mindattól, amit mi, felnőttek összehoztunk, s ilyenkor kifejti: ha egyszer ő eléri azt a kort, mindent másként rendez be, mint elődei. Senki ne gondolja azonban, hogy mindez nála csak üres beszéd, s hogy a puszta „szövegelés" a sajátja ennek a korosztálynak. Nemcsak bírálják, vagy éppenkívülről, a „pálya széléről” szemlélhetik ők az eléjük tárulkozó világot, hanem be is avatkoznak, meg is próbálják azt a maguk képére alakítani. — Ma délután tökre megyek — közölte velem a minap a gyerek, s én először azt hittem, rosszul hallok, majd, hogy hirtelen beszédhibás lett a lány. Amikor rákérdeztem, derült ki, hogy a „tök" a tudományos önképzőkör rövidítése, amelyet minden külső beavatkozás nélkül, a maguk elhatározásából hoztak létre tizenketten az osztályból. Ők az előadók, ők a hallgatóság, s a vitatkozók is ők maguk. Elhangzott itt már az egyik családnál — rendes volt a Jutka anyja, nem akartuk elfogadni, de mindannyiónkat egy Pepsi-colával kínált! — előadás az atomról, mint az anyag elemi részecskéjéről, másutt szó volt a vízről, a levegőről és így tovább. A bevezető eszmefuttatás minden esetben húsz percig tart, nagy érdeklődéssel hallgatják meg az előadót, és sem előtte, sem utána nem „döfik” be a magnót, s nem bámulják zenehallgatás közben üres tekintettel a falmintákat, mint ahogy azt sokan felnőttek képzeljük a tinédzserpartikról. — Mire jó mindez?! — kérdeztem a gyerekem a „tökről”, amikor már az ötödik családnál fordultak elő, s komolyan kezdjem kíváncsivá lenni indítékai felől. Íme a válasza: — Kell egy kis romantika is az embernek, anyu ... Hidd el, hogy közülünk ma már senki sem hagyna ki egy ilyen jó kis szövegelést... Ne csodálkozz ezen, hanem értsd meg, hogy a múltkor a Lali, akiről azt hittük, hogy tízig sem tud számolni, egy remek előadást vágott ki. És tudod, milyen isteni dolog az, hogy ilyenkor nincs köztünk se tanár, se szülő, s hogy a mi önképzőkörünket nem tartja nyilván az égvilágon senki, de még a KISZ-titkárunk sem tud róla az osztályban?! Nem elveszett nemzedék az, amelyik a tudásban keres és talál romantikát! Kocsis Éva SZABAD FÖZD !)