Szabad Föld, 1972. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-02 / 1. szám

SZABAD FŐID J) Lakás, telek, ingatlan • Egy új könyvtárról adunk hírt ismét. Hazánkban az utóbbi időben egyre-másra nyitnak a korszerű, modern könyvtárak, falvakban, nagyközségekben, városokban. Az Itt látható új könyvtár Cjkígyóst gazdagította még az ó-esztendőben. Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes nyilatkozata A Szabad Föld olvasói élén­ken felfigyelnek minden jelen­tős új jogszabályra, különösen azokra, amelyek őket közvetle­nül érintik,, kihatnak családi életükre, vagyoni helyzetükre. - Ezek közé ■ tartozik az 1971-es év lényeges új jogalkotása, a lakásbérletről szóló rendelet, valamint a telek- és a Lakástu­lajdon szabályozása. Felkértük Szilágyi Lajos elvtársat, az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter helyettesét, adjon vá­laszt jogi munkatársunk néhány kérdésére és érzékeltesse, mi­lyen lakáspolitikai megfontolá­sok vezették a kormányt, ille­tőleg a minisztériumot az új szabályok megalkotásakor. Az új lakásbérleti jogsza­bály számos vonatkozásban könnyítéseket tartalmaz az állampolgárok számára. Me­lyek ezek, és mi tette le­hetővé alkalmazásukat? Az új lakásbérleti jogszabály tükrözi azt a fejlődést, amelyet a lakásépítés, a lakosság lakás­ellátása területén államunk az elmúlt években elért. Az elmúlt 25 év alatt kb. 1,2 millió új la­kás épült az országban, a la­kosság mintegy egybarmada új lakásba költözött. Tizenöt éves lakásfejlesztési tervünk, amely 1975-ig egymillió lakás megépí­tését tűzte ki célul, sikeresen halad a megvalósítás útján. A negyedik ötéves terv időszaká­ban évről évre 70—80 ezer csa­lád juthat önálló lakáshoz. Min­den igényt • természetesen ma sem tudunk kielégíteni és talán soha nem lesz olyan helyzet, hogy minden igényt kielégíthes­sünk, hiszen az igények min­dig a lehetőségek előtt járnak. A lakásprobléma a „mennyisé­gi” jellegen túl most már „mi­nőségi” jellegűvé is válik. Az új lakásügyi jogszabály számos területen megszüntette az eddigi adminisztratív beavat­kozás módszerét és' gazdasági ösztönzőket helyezett előtérbe. Tilos például a kellően ki nem használt lakrészeket igénybe venni, társbérletként kiutalni. t Egyidejűleg azonban életbe lép­tettünk olyan ösztönzőket, ame­lyek a lakások , jobb kihaszná­lását segítik elő. Ilyen egyrész­ről a lakbérek reálisa-bb szinten való megállapítása, másrészt a lakás bérleti értékének elisme­rése, illetőleg a lakbér-hozzájá­rulás folyósítása. Az a nyugdí­jas bérlő, aki átadja a nagyobb lakását, megkaphatja a két la­kás bérleti értéke közötti külön­bözőiét, megszabadul a maga­sabb lakbértől, s a lakbérhozzá­járulást változatlanul a nagyobb lakás után kapja, akkor is, ha kisebb lakásba vagy saját la­kásába, illetőleg a gyermekei­hez költözik. A könnyítések közé tarto­zik az is, hogy az új rende­let már nem tesz különb­séget a személyi tulajdonban levő szabad rendelkezésű és a tanácsi rendelkezésű la­kások között. Mit jelent ez a gyakorlatban? Megszűnt a tanácsok rendel­kezést joga az állampolgárok tu­lajdonában álló lakások felett. Ez a jog a jövőben kizárólag a tulajdonost illeti meg. Ezzel kapcsolatban azonban utalnom kell a személyi lakástulajdon mértékével foglalkozó jogsza­bályra. A háztulajdonos—bérlő viszonyít napjainkban az Idő már túlhaladta, és mindkét M számára nem kívánatos megkö­töttséget jelent. Jelenleg még közel 200 ezer olyan latoás van az országban, amelyben nem a tulajdonos, hanem bérlő lakik. Ezek a lakóházak és lakások okozzák a legtöbb gondot az állami lakáspolitika számára. A háztulajdonosok azért panasz­kodnak, mert nem tudnak be­költözni. Keveslik azt a lak­bért, amit a bérlő fizet. A bér­lők azért panaszkodnak, mert a tulajdonos nem járul hozzá a lakáscseréjükhöz, nem végez­teti ed a szükséges javítási mun­kákat. Szabályozásunk arra irá­nyul, hogy a végső kifejlődést segítse elő. Ennek érdekében könnyítéseket tartalmaz a tu­lajdonosok számára, hogy be­költözhessenek a saját házuk­ba; indokolt mértékig azonban védi a bennlakó bérlőket is. Le­hetőséget biztosítottunk arra, hogy a bennlakó bérlő megvá­sárolja a házat (lakást), ha ar­ra a tulajdonosnak nincs szük­sége. E célra hosszú lejáratú állami hitelt biztosítunk. Gyak­ran előfordul, hogy a bérlő óisz- szaél a helyzetével, és akkor som költözik ki a másik tulaj­donos házából, ha saját maga beköltözhető lakással rendelke­zik. A jogszabály ezért kimond­ja, hogy „nem köteles a bérbe­adó a bérlő részére másik lakást felajánlani, ha a bérlő tulajdo­nában ugyanabban a városban, községben megfelelő beköltözhe­tő lakás van. Ilyen esetben azonban a bérlő a bérbeadótól pénzbeli térítést igényelhet.” A kérdés ilyen értelmű rendezé­sét a minisztériumhoz intézett leveleikben előzőleg a dolgozók sokasága szorgalmazta. E ren­delkezés méltányos a felmondá­si jogukkal élni kívánó tulajdo­nosok szempontjából, de nem eredményez méltánytalanságot a bérlők szempontjából sem. Kisebb községekből olyan panaszokat kaptunk, hogy egyesek házában üzlethelyi­ség, italbolt működik, de nem tudják a bérleti jogvi­szonyt megszüntetni. Hiába ajánlják fel az érintett vál­lalatnak vagy szövetkezet­nek megvételre az épületet, nem veszi meg. Mi a meg- , oldása ennek a helyzetnek? A helyiségek megvételére nem lehet kötelezni a bérlőt. A meg­oldás irányába vezet azonban az új helyiségbér.. Ismeretes, hogy az új bér lényegesen ma­gasabb, mint a korábban fize­tett bér. Az üzlethelyiségek, italboltok esetében a megálla­pítható bár a legkisebb község­ben (500 lakos alatti község) négyzetméterenként és évenként 150 forint. A nagyobb közséigek- ben 300 forint. .Ilyen bér mel­lett a tulajdonban tartás már kifizetődő, illetőleg a bérlő ösz­tönözve van arra, hogy a he­lyiséget megvegye. szerezték-e meg, vagy sem. A többlettulajdon már nem a sze- . mélyes szükséglet; kielégítését szolgálja, és így annak megtar­tása a kielégítetlen telek-, la­kás- és üdülőigényekire, vala­mint a többlettulajdonban rej­lő spekulációs lehetőségekre te­kintettel társadalmilag nem in­dokolt. A kötelező értékesítés általá­ban azokat az ingatlantulajdo­nosokat érinti, akiknek az in­gatlana olyan városban (község­ben) van, ahol a megyei tanács végrehajtó bizottsága az értéke­sítésre vonatkozó rendelkezések alkalmazását folyamatba tette. A telektulaj dónról szóló ren­delet szerint a városokban (me­gyei városokban), továbbá az or­szágos jelentőségű üdülőterület­tel rendelkező községekben és a nagyközségekben az elidege­nítési kötelezettséget el kell ren­delni. A lakástulajdon elidege­nítésének kötelezettsége alól az olyan községek (nagyközségek) területére adhat a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága fel­mentést, ahol a lakosság lakás­igénye kielégített. Melyek az új rendeletnek azok az intézkedései, ame­lyeknek alapján remélhet­jük, hogy valóban becsiile- ' tes, nem spekulációs úton kerülnek eladásra az előírt mértéket meghaladóan sze­mélyi tulajdonban levő in­gatlanok? Az említett kormányrendele- letak és azok végrehajtási ren­deletéi megfelelő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a szemé­lyi tulajdonban levő, tanácsi ér­tékesítésre kerülő ingatlanok eladása ne spekulációs úton tör­ténjen. Ezek így foglalhatók össze: Az értékesítés elrendelé­se előtt a tulajdonos állandó la­kóhelye szerint illetékes helyi tanács végrehajtó" bizottsága köteles felhívni a tulajdonost arra, hogy 30 napon belül vá­lassza ki azt a beépítetlen la­kó-, illetőleg. üdülőtelket, la­kást (üdülőt), amelyet a tulaj­donában kíván tartani. Az in­gatlan értékesítését a télek, la­kás (üdülő) fekvése szerint il­letékes helyi tanács végrehajtó bizottsága rendeli el. Az érté­kesítésre kerülő lakás bérlőjét (használóját) fel kell hívni: 30 napon belül nyilatkozzék, hogy a lakást a értékesítést elrende­lő határozatban megállapított eladási áron megvásárolja-e. Ha a lakás bérlője (használója) vé­teli szándékáról határidőben nyilatkozik, vevőül őt kell ki­jelölni. Egyébként vevőül azt kell kijelölnit aki tulajdonszer­zésre jogosult, és a vásárlásra a legkedvezőbb ajánlatot tette. Végül arra kérünk vá­laszt, milyenek a miniszter- lyettes elvtárs tapasztalatai az új rendeletek visszhang-- járói? Nagyon sok olyan embert is érint a telekről és üdülő­tulajdonról szóló rendelet, akiknek a megengedett mér­téknél több ingatlan van a tulajdonában, pedig azokat nem spekulációs célzattal, hanem esetleg házasodással, örökléssel szerezték. Hogyan érinti őket a kötelező érté­kesítéssel kapcsolatos ren­delkezés? Az állampolgárok telek-, la­kás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló kor­mányrendeletek célja, hogy elő­segítsék az állampolgárok te­lek-, lakás- és üdülőigényénefc kielégítését és megakadályozzák a munka nélküli vagyonszerzési törekvéseket. Az elidegenítési kötelezettség független attól, hogy a többlet­tulajdont spekulációs célzattal Az új jogszabályokat a la­kosság megértéssel fogadta. Az intézkedéseket igazságosnak és humánusnak tartják. A szabá­lyozás főbb elvei az érdekel te­két megnyugtatták. Az emberek túlnyomó része is reálisnak tartja, hogy megszűnt a bérla- kásjuttatás ingyenessége, hogy a közös ‘teherviselésből minden lakásigénylőnek ki kell vennie a részét. Egyetértéssel találko­zott az az intézkedés, hogy bi­zonyos jövedelemhatáron felül keresők nem részesülhetnek bérlakásellátásban. A lakáskér­dést, persze jogszabályokkal nem lehet megoldani. Ehhez első­sorban lakásépítésre van szük­ség. Az építés jelenlegi szintje mellett azonban komoiy re­mény van arra, hogy a legnyo­masztóbb lakásgondok belátha­tó időn belül enyhülni fognak. Dr. P. L Egy kis romantika Nagyobbik lányom, az első gimnazista kamasztündér, a ti­zenévesek teljes fegyverzetével szemléli és ítéli meg a világot. Ha rájön az „elmélkedhetnék”, kiderül, hogy nincs túlzottan el­ragadtatva mindattól, amit mi, felnőttek összehoztunk, s ilyen­kor kifejti: ha egyszer ő eléri azt a kort, mindent másként rendez be, mint elődei. Senki ne gondolja azonlmn, hogy mindez nála csak üres beszéd, s hogy a puszta „szövegelés" a sajátja ennek a korosztálynak. Nemcsak bírálják, vagy éppen 'kívülről, a „pálya széléről” szemlélhetik ők az eléjük tárul­kozó világot, hanem be is avat­koznak, meg is próbálják azt a maguk képére alakítani. — Ma délután tökre megyek — közölte velem a minap a gyerek, s én először azt hittem, rosszul hallok, majd, hogy hir­telen beszédhibás lett a lány. Amikor rákérdeztem, derült ki, hogy a „tök" a tudományos ön­képzőkör rövidítése, amelyet minden külső beavatkozás nél­kül, a maguk elhatározásából hoztak létre tizenkeiien az osz­tályból. Ők az előadók, ők a hallgatóság, s a vitatkozók is ők maguk. Elhangzott itt már az egyik családnál — rendes volt a Jutka anyja, nem akar­tuk elfogadni, de mindannyión- kat egy Pepsi-colával kínált! — előadás az atomról, mini az anyag elemi részecskéjéről, má­sutt szó volt a vízről, a levegő­ről és így tovább. A bevezető eszmefuttatás minden esetben húsz percig tart, nagy érdeklő­déssel hallgatják meg az elő­adót, és sem előttz, sem utána nem „döfik” be a magnót, s nem bámulják zenehallgatás közben üres tekintettel a fal­mintákat, mint ahogy azt sokan felnőttek képzeljük a tinédzser- partikról. — Mire jó mindez?! — kér­deztem a gyerekem a „tökről”, amikar már az ötödik család­nál fordultak elő, s komolyan kezdjem kíváncsivá lenni indí­tékai felől. íme a válasza: — Kell egy kis romantika is az embernek, anyu ... Hidd el, hogy közülünk ma már senki sem hagyna ki egy ilyen jó kis szövegelést... Ne csodálkozz ezen, hanem értsd meg, hogy a múltkor a Lali, akiről azt hit­tük, hogy tízig sem tud számol­ni, egy remek előadást vágott ki. És tudod, milyen isteni do­log az, hogy tlyenltor nincs köz­tünk se tanár, se szülő, s hogy a mi önképzőkörünket nem tartja nyilván az égvilágon sen­ki, de még a KlSZ-titkárunk sem tud róla az osztályban?! Nem elveszett nemzedék az, amelyik a tudásban keres és talál romantikát! Kocois Év»

Next

/
Thumbnails
Contents