Szabad Föld, 1973. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-07 / 1. szám

4 SZABAD FÖLD Megint mennek, kopogtatnak Egy asszony malacokat terel pálcával. Kiabál, csapkod az en­gedetlen jószágokra. Megszólí­tom: — A népfront elnökét kere­sem. — Ezen az úton megtalálja. Pálcával mutat Jászszentand­rás felé. Hol itt az út? Netán a háromujjnyi vastag sár alatt? Valamelyik útfenntartó, aranyos humorral ráírta a kilométerkő­re: „út”. Csúszkálok a falu felé, aztán megdörzsölöm a szeme­met. Mi ez? Káprázat? A bekö­­tőúton kétoldalt villasor, színes terméskövekből épült házak, festett vaskerítésekkel, virágos kertekkel. Ez egy se tanya. — Hol itt a tanya? Ezt már Hevér Miklóstól, a népfront elnökétől kérdezem, felemlítve a bekötőút villasorát. Azok új házak. A régi értelem­ben vett tanyák a község másik részén, a járási iskola körül áll­nak. Ha valaki manapság felépít egy új házat, már nem vállalja a tanya elnevezést. — Olyan három kilométer hosszúságban nyúlik el a régi tanyarendszer, ahol majdnem ezer ember él. Ott aztán a ta­nyai népfront bizottságának — vág rögtön a témába Hevér Miklós — mindig akad valami munkája, mivel mindig új igé­nyek keletkeznek. Sorra vesszük az igényeket. Egy évvel ezelőtt kivezették a telefont a járási iskolába, a ká­belfektetést társadalmi munká­ban végezték el a tanyák lakói. „Manapság már nem lehet tele­fon nélkül létezni” — mondták, amikor a tanyai népfrontbizott­ság a tanáccsal karöltve meg­szervezte a társadalmi munkát . Ha már a létesítményeknél tartunk — folytatja Hevér Mik­lós — itt a daráló története. A tanyákról nagyon fáradságos dolog behordaná a darálnivalót a községbe. Fuvart szerezni ki­be, mindig nehézkes dolog. A tanyai népfrontbizottság azt mondta az embereknek, lesz da­ráló, ha felépítjük társadalmi munkában. Kétszer se kellett mondani, annyi jelentkező akadt rögtön. Így aztán a termelőszö­vetkezet segítségével felállítot­tuk a darálót. Ehhez villany is kell. Ezt nem mondom Hevér Mik­lósnak, mert tudom, hogy a vil­lanyt már kivezették a tanyák­ra. Jászberényben, a járási bi­zottság népfronttitkárával. Kö­vér Józseffel arról beszélgettem, hogy bár a tanyák megszünteté­sének távlati terve itt sem me­rült feledésbe, hosszú ideig léte­zik még a külterület. A népfront számára sem közömbös, hogy miként élnek az emberek kint a tanyán. Sorsukat könnyíti a vil­lamosítás és nagy tömegeket kapcsol be az ország kulturális vérkeringésébe. Véleményét megerősíti az, ami itt történt Jászszentandrás határában. Amikor a villanydróton egé­szen a tanyákig kúszott az áram, leírhatatlan örömet érez­tek a környék lakói. Ünnepel­tek, amikor­ az első villamos körte felizzott. Senki se tudná megmondani, hogy kitől szár­mazott az ünnepség elnevezése, de amikor az iskola udvarán fel­verték a sátrat, az odaigyekvők ezt mondták: „Megyünk a fény­bankettre”. Sehol se hallottam még ezt az elnevezést. Kedves szóösszetétel, ma is úgy emlege­tik a mulatságot, hogy az fé­nyes bankett volt... — Azt már említettem — jegyzem a népfrontelnök sza­vait —, hogy a tanyai népfront­bizottság sosincs munka nélkül. De miért nincs? Azért, mert majdnem minden vállalkozás új igényeket szül. Itt a villanypél­da. Az emberek nyomban tele­víziós készülékeket, háztartási kisgépeket vásároltak, s ezzel egyidőben már jelezték is a ta­nácsnak, s mondanom sem kell, a tanyai népfront bizottságnak, hogy igényt tartanak szerviz­szolgáltatásra is. Közbevetőleg megjegyzem, hogy éppen most kellett behozatni a kölcsönmo­­sógépeket, mert odakint mér nincs rá szükség. Nyilván sokan vásároltak maguknak újat. — Mi lett a szervizzel? — Ez nem okozott sem a ta­nácsnak, sem pedig nekünk sok gondot. Ha megközelíthetők a tanyák, akkor a jászberényi ges­­kások kijárnak. Ha petsig járha­tatlanok az utak, akkor az em­berek behordják a javítaniva­lókat a vasműszaki boltba. — Hallottam a tanyai kultúr­házról is. — Hát ez megint érdekes do­log. Volt nekünk egy iskolánk a falu Meggy­esi elnevezésű határ­részén. Ez az iskola elnéptelene­dett és lebontásra ítélték. Mit mondtak erre a járási iskola környékén levő tanyák lakói? Azt, hogy adják nekik az isko­lát. Úgy, ahogy van. Majd ők összecsomagolják és áthordják a határrészükre. A tanács és a népfrontbizottság támogatta a törekvésüket, megszerveztük a társadalmi munkát. A kultúrház jóformán készen van. A bontást társadalmi mun­kában végezték, a téesz fuvart és szakembert adott az átszállí­táshoz, majd a felépítéshez. Csak be kell még vakolni az épületet, amelyből hiányzik a padlózat is. Ha az utolsó simí­tásokkal is elkészülnek, lesz egy olyan épületük, amelyben kul­túrterem, könyvtári szoba és olvasószoba áll a tanyavilág rendelkezésére. Új létesítmény, új gond. Mert most berendezésre, könyvekre, s ki tudja mi mindenre lesz szükség a tanya kultúrházában. Megint mennek, kopogtatnak majd a tanyai népfrontbizottság ajtaján. Úgy hiszem, nem fog­nak eredménytelenül „kilincsel­ni”, mert már a berendezés gondjaival birkóznak a tanyavi­lág népfrontaktivistái. G. S. Mikor, miképpen lettek e tisztes szakma munkásai a szerencse jelképévé, ma már nem is érdekes. Az a fontos, hogy felragyogjon az arca, aki az újesztendő első napjaiban a lovas kéményseprővel találkozik! Sertés­vágás Hozzávetőleges becslés szerint az országiban naponta tizenöt­ezer sertést vágnak, te családi fogyasztásra. A januári disznó­torok kellenvetlentégeimük elke­rülésére leírunk néhány jó ta­nácsot. Könnyebb a belek tisz­títása, ha vágás előtt 16 óráig koptaltatjuk a hízót. Jól vé­res, lessük k­i a leszúrt állatéit, így bontáskor nem lesz gond a vér törülgetésével. A perz­elént kazaltól ás minden egyéb gyú­lékony anyagtól távol végezzük, nehogy tűz keletkezzen. Szúró­­kés, bontókés, csontvágó balta ne kerüljön gyermekek kezébe! Végül, de nem a teteósorban, ne kezdjük áldomásivássa­l a disz­nótort, maradjon az vacsora idejére. A disznóvágás ugyan­olyan józanságot követel, mint a gépkocsivezetés. Kerítéskészít­és Kerítést a telek határán csak a szomszédokkal egyetértésben építsünk, így elkerülhetjük az utólagos vitát, ami rendszerint abból kere­tezik, hogy tíz vagy húsz candvel a telek­ha­tár ma e­lé kerül a kerítés. A szokásjog szerint a két somszéd porta gazdájával sövénykerítés létesí­tésére is megegyezhetünk, de megegyezés nélkül fát, bokrot a telekhatárra nem ültethetünk. A kerítés vasoszlopait állítsuk be tömröinkbe. Ha pedig faosz­lopokat használunk, a földbe kerülő részt itassuk át kátrány­nyal. Ne használjunk vékony drótból készült kerítésfonatot, és ne felejtsük el: a kerítés fes­tése — amit két-három év után tanácsos újra elvégezni — nö­veld a tartósságot. Állezsiáiklás Az Állategészségügyi Sza­bályzat IV. fejezete előírja, hogy állatot, állati nyersterméket és egyéb — állatbetegség terjeszté­sére alkalmas — tárgyat az or­szághatáron átvinni csak­ en­gedéllyel lehet. Belföldi forga­lomban haszonállat — szarvas­­marha, sertés, juh stb. — csak állatorvosi vizsgálat után rak­ható vagonba, hajóra. Szopós csikót 15 naposnál, borjút, ma­lacát, bárányt pedig 8 naposnál fiatalabb korban­­ nem szabad fuvarozni. Altatókat csak az ál­lategészségügyi állomás által megbízott állatorvos vizsgálati záradékával ellátott marhale­véllel szállíthatunk. A téli hó­napokban, járvány veszélyes időiben lehetőleg ne vásárol­junk haszonállatot. Faápolás A házikertekben ás szórvány­gyümölcsösökben sok férges gyümölcs terem, aminek alap­vető oka az­­ ápolás elhanyago­lásában rejlik. A kéregkaparást — mi tulajdonképpen a kárte­vők búvóhelyednek megszünte­tését jelenti — ne halogassuk, végezzük el minél előbb. A ké­regcserepeket,­ a levágott szár­az gallyakkal együtt, égessük el. Egy tapasztalt kertésztől hallot­tam, hogy a gondos téli fa tisz­togatás felér öt permetezéssel. Távolítsuk el a gyümölcsfák törzse mellett felnyurguló tő­­sarjakait is. Az pedig egész ter­mészetes követelmény, hogy az ágakon levő gyümölcsmúmiá­kat a hernyófészkekkel együtt szedjük le és égessük el. JANUÁR Kerti törzskönyv Az évelő keri kultúráik, el­sősorban a gyümölcsfák, szőlők, bokornövények „anyaköny­vi adatait” érdemes papírra vet­ni, hiszen ezek az adatok hasz­nos támpontot jelentenek az ápolásban. Mit jegyezzünk fel ezekre az „anyakönyvi lopok­ra”? Az ültetés időpontját, a növény fajtáját (pl. starking al­ma, rizling-szilvánt szőlő seb.), a felhasznált műtrágya mennyi­ségét, a permetezéssel ás met­széssel kapcsolatos dátumokat, a termés mennyiségét, az eset­leges jégverések, fagykárok idő­pontját, mértékét A bejegyzé­seket olyan füzetbe rögzítsük, amelyikbe legalább tíz év ada­tai beleférnek. Helyes, ha a tel­ken, illetve kertben levő fák, bokrok helyét saját készítésű térképen is megjelöljük. Fájvédelem A földvédelemről szóló ren­­de­lkeztőnk előírják, hogy min­den mezőgazdasági területként nyilvántartott parcellát, táblát művelni kell. A rendeltetősze­­rű hasznosítás­it is kél­ szóén ír­ja elő a törvény. Ez köznyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a szántó ter­üle­tk­ént nyilvántartott parcellákon szántóföldi, kony­hakerti növényeket lehet ter­meszteni. A művelési ág válto­zását a tulajdonos, illetve a bérlő köteles a községi tanács­nál bejelenteni, s az ágváltoz­­tatáshoz csak akkor kezdhet hozzá, ha erre az engedélyt megkapta. A talaj védelméről, a vízelvezetésről és a termeléssel kapcsolatos időszaki munkák­ról — téli gyüimölcsfatisztítás stb. — a föld haszonélvezőjé­nek kell gondoskodnia. 1973. JANUÁR 7. Dancs Józseft » Mes’rogBoltias P ! VAS ÉS ACÉL !3 Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat ered­ményekb­en és sikerekben gazdag BOLDOG 111 ÉVET KÍVÁN minden kedves vásárlójának! ■■■

Next