Szabad Föld, 1977. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
1977-07-03 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD Utak Előszállásról Állok ott, ahol az utak elágaznak Előszálláson, a park zöld bokrétája mellett. „Arra Cecére, amarra Földvárra kanyarodik az út. Itt meg jobbra, látja-e, karácsonyt ér, akár húsvétkor is” — állna elém néhai Szloboda Gyuri bácsi. Állna oda, az utak választójához, igazítaná fehér bajuszát, a húsvéti karácsonyon jót nevetne, mert hogy Nagykarácsonyba vezet az az út. Igaz, én is tudom már, hiszen ismerem régen az ottani utakat, azokat is, amelyeket térkép sem jelölt föl cikornyái közé. Ismerem jól azt a kis járdát is, a park fái között. Az iskola kapuja az, ahova vezet. És hova vezetnek az utak az iskolából? A kérdést nemcsak gondolom, hanem mondom is Svelics Lászlónak. Közben az jár az eszemben, hogy elfutottak az esztendőik, hiszen szinte úgy tűnik, csak mostanában találkoztam először kezdő tanítóként vele, mert meg tizenkilenc évet tud a háta mögött Előszálláson. A tizenkilenc évvel ezelőtti ifjú tanítóból igazgató bácsi lett, és a búcsúzó gyerekek között, most, a tanév végén a saját gyermeke is ott állt. Hová vezetnek az utak? Mondaná kívülről is, ismeri a gyerekeket, a falut. Azonban inkább nagykönyvet kerít, a könyvre fölírva: 8. a, a másikra 8. b. osztály. Napló ötven gyerek iskolai esztendejéről, jelzés további útjáról Végh Tibor karosszérialakatos lesz. Ulicza Erika postaforgalmi szakközépiskolába iratkozott. A székesfehérvári Teleki Blanka gimnázium, a dunaújvárosi Münnich Ferenc gimnázium, a székesfehérvári óvónői szakközépiskola szerepel több név mellett. Peregnek a lapok, peregnek a sorsok. Németh József híradásipari szakközépiskolába megy. Ferenczi Károly számítástechnikai szakközépiskolába indul. Egy-egy név mellett a vasbetonszerelő, az ács, állványozó, a fonó, a konfekciókészítő szakma szerepel. Szűcs Kati férfiszabó akar lenni. Szóláith Zsuzsi a székesfehérvári egészségügyi szakközépiskolában tanul tovább. Még az ősz előtt Csillebérc, Zánka s még több más üdülőhely, tábor szerepel a volt nyolcadikosok úticéljai között. Gajdó András tanár vezetésével ugyanis olyan hét országra szóló szakköri életet teremtettek, hogy alig győzték számon tartani az irodalmi vetélkedőkön, versenyeken nyert jutalmakat... Szertefutnak hát az utak, s mondanám Svetics Lászlónak, hogy arra Cecére, Földvárra, a pusztákra, no és haza, Előszállásra, ugyan készül-e valaki? Mondanám a régi iskolai naplók megfakult bejegyzéseit: „ruhahiány miatt kimaradt”, „szolgálatba adták”, mondanám néhai előszállásiak cselédsorban megélt élet iskoláját. Mondanám, de — gondolom — talán Svetics László sem hinné el már, nemhogy a gyerekek. A múlt? Az igazgató mosolyog meglepődésemen: néhány lépés után, az iskola alagsorában, afféle kis helytörténeti múzeum bújik meg, s szinte hamisítatlan múltba csöppenünk bele. A sarcukban szalmafonatos ágy, csuhával borított faragott szék. Az ágy előtt klumpa, fából Cserépkorsók, tálak, földművelő eszközök. Néhai Szloboda György — és Farkas Imre, ősi Imre és sok más, múltat élt — világa áll előtte, úgy, ahogyan az elődök emlékét tisztelő mai iskolások összegyűjtötték. Arra Földvárra, amarra Cecére, Fehérvárra, Budapestre, iskolába, szakmunkásképzőbe és vissza a faluba, a könyvtárba, az óvodába, a szövetkezet gépműhelyébe. Néhai Szloboda György odaállna a szalmafonatos ágy elé, a korsók mellé, fehér bajuszát megpödrené, s jót nevetne a tréfán: nem ám onnan a táblától, hanem innen futnak szerteszét az utak a világ négy sarka felé. S állok, állunk Svetics Lászlóval, ősöket tisztelő szótalan szóval ott, ahonnan indultunk, ahonnan indulnak utak, sorsok, gyermekeinké. Vincze István TÖRVÉNYTÁR A belkereskedelmi miniszter 10/1977. BKM számmal módosító rendeletet adott ki a dohányipari termékek fogyasztói forgalmáról. A rendelet szerint nem minősül reklámnak, illetve hirdetési tevékenységnek a dohányipari terméknek az üzlet kirakatában, illetőleg eladótérben történő bemutatása. Egy másik módosítás kimondja, hogy a külkereskedelmi áruforgalomban külföldről behozott dohányipari terméket belföldön csak akkor lehet forgalomba hozni, ha a termék kisforgalmi csomagolásán feltüntették az importáló vállalatra utaló jelzést. Az utas- vagy ajándékforgalomban az érvényes vámszabályok megtartásával behozott külföldi dohányipari terméket az utas, illetve a megajándékozott csak a kijelölt vállalatnak adhatja el. Ha külföldiek külföldi dohányipari terméket forintfizetés ellenében kívánnak eladni, ehhez a Nemzeti Bank engedélye szükséges. A kijelölt vállalat a dohányipari terméket megállapodásos áron vásárolja meg és annak átvételét — ha az fogyasztói forgalomra alkalmas — nem tagadhatja meg. ★ A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 9/1977. számú utasítása előírja, hogy a vadásztársaságok alapszabályaikban milyen tételeket kötelesek általános érvénnyel beiktatni. Az utasítás egyebek között úgy szól, hogy a vadásztársaság vagyonát vadgazdálkodási és vadászati célra kell felasználni. A vadászat nem lehet munka nélküli jövedelemforrás eszköze. A vadásztársaság tiszta nyereségét nem szabad a tagok között felosztani. I A „nemtelen” Pátra... Amikor a királyi helytartótanács 1819-ben elrendelte a nemesek összeírását, Somogy vármegye számlálóbiztosai közel másfélezer nevet jegyeztek föl a kiváltságosok listájára. „Csak 189-től tüntették fel, hogy taxalista, azaz adót fizető szegény nemes — írja tanulmányában Dr. Degré Lajos, Zala megye főlevéltárnoka —, pedig jóval nagobb kellett, hogy legyen a parasztnemesek száma. Úgy látszik, hogy itt nem vonultatták fel szavazni ezt a réteget.” Nos, ha mindehhez még hozzászámítjuk, hogy a listába került nemesek közül csupán a leggazdagabb választók: a mágnások, a kamarások, a kanonok meg a rangban kisebb, ám mégis csak birtokosok juthattak el a megyei tisztújító közgyűlésre, könnyű elképzelnünk mit is jelenthetett például a kis Nemespátra parasztnemeseinek a kutyabőr. A látástól vakolásig szántó-vető Györffyek meg a Dömötörffyek éppen úgy az iga mögé álltak, mint az „ipszilom nélküli” Bebelk, vagy a Szakátok. Hajdanában ugyanis e családok ősei kapták III. Béla királyuktól azt a féltve őrzött oklevelet, ami a mai napig megtalálható az evangélikus parókián. Persze nyomban meg kell jegyeznem, hogy azért az utóbbi közlésért nem vállalhatok felelősséget, hiszen az informátorom Döme Géza, a helyi születésű, volt téeszelnök sem merne esküdni az oklevél keletkezésének idejére. Mindenesetre az kétségkívüli tény, hogy a Csurgó közelében kialakult XII. századi kis település III. Béla idején, de az utódai alatt is a királyi nyájak őrző-, és szállásvidékéhez tartozott. Ma viszont már Pátra új szerepkört kezd betölteni, mint Zala megye délkeleti csücske, lankás-völgyes festői környezetét kis Svájcnak emlegetik a nagykanizsai víkendezők. És ha már így hevenyészve megpróbáltam fölvillantani ennek a most alig félezer lelket számláló kis településnek a históriáját, hadd áruljam el mi is csak tulajdonképpen Pátróra, özvegy Dömötörffy Józsefné (a falut alapító Dömötörffyek késői rokona) írt nekünk egy hoszszú, panaszos levelet, kérvén vizsgáljuk ki, miért nem léphet vissza a termelőszövetkezetbe, ahol mint egykori ötholdas gazdálkodónak, neki is helye lenne. 1959-től 1970 májusáig ugyan, már tagja volt a helyi Új Életnek, de aztán kórházba került, hosszú ideig betegeskedett, majd egy szép napon a közben négy faluval egyesült, most már Miklósfa—Liszói Egyesült Termelőszövetkezet törölte a listáról. Hát ez a szerencsére ritka és bonyolult ügy sokkal tekervényesebb mint azt ehelyütt akár címszavakban is elő lehetne adni. Bármilyen furcsán hangzik azonban, egyik fél sem követett el hibát A jogutód termelőszövetkezet csupán a bonyolult paragrafusok szerint járt el, Dömöterffyné viszont jóval a határidők után fellebbezett. De nincs a dolog veszve: mint dr. Szemek László jogtanácsos javasolta, jelentkezzék Dömötörffyné a pátrói üzemegységvezetőnél Sorok Józsefnél, s azonnal munkába állhat. Ily módon egy félév múlva ismét kérheti magát a tagok közé. Mert Pátrón is nagy szükség van mindenkire, sőt könnyebb munkát is tudnak az asszonyoknak adni. Ami pedig a festői környezetben meghúzódó „nemtelenített” Pátrót illeti, (mert a felszabadulás után megvált a kis falu a már 150 évvel ezelőtt sem sokat érő nemesi előnevétől) szebb, gazdagabb, mint nemesi korában volt. A királyi nyájak őrzőinek mai leszármazottai a nagykanizsai járás leghíresebb háztáji állattartói. Ilyenkor, a nagy nyári dologidőben egyik-másik nagypapa még be-befogja a teheneket a szénásszekér rúdja mellé, de az unokák már itt Pátrón is legfeljebb csak Zsigulin hajtanak ki egy kis izomerősítő vasvillázásra a jó levegőjű kaszálókra. (súlyán) 1977. JÚLIUS 3. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eek Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca C. Telefon: 138—821 Postacím: 1978 Budapest Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343—100. 142—220 Postacím: 1959 Budapest Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7,20 forint, negyedévre 21,60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza Index: 25 777 77—2542 Szikra Lapnyomda Budapest Felelős vezető: Roder Imre igazgató ISSN 0133—0950