Szabad Föld, 1977. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

1977-07-03 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD Utak Előszállásról Állok ott, ahol az utak el­ágaznak Előszálláson, a park zöld bokrétája mellett. „Arra Cecére, amarra Föld­várra kanyarodik az út. Itt meg jobbra, látja-e, karácsonyt ér, akár húsvétkor is” — állna elém néhai Szloboda Gyuri bá­csi. Állna oda, az utak választó­jához, igazítaná fehér bajuszát, a húsvéti karácsonyon jót ne­vetne, mert hogy Nagykará­csonyba vezet az az út. Igaz, én is tudom már, hiszen ismerem régen az ottani utakat, azokat is, amelyeket térkép sem jelölt föl cikornyái közé. Ismerem jól azt a kis járdát is, a park fái között. Az iskola kapuja az, ahova vezet. És hova vezetnek az utak az iskolából? A kérdést nemcsak gondolom, hanem mondom is Svelics Lász­lónak. Közben az jár az eszem­ben, hogy elfutottak az eszten­dőik, hiszen szinte úgy tűnik, csak mostanában találkoztam először kezdő tanítóként vele, mert meg tizenkilenc évet tud a háta mögött Előszálláson. A tizenkilenc évvel ezelőtti if­jú tanítóból igazgató bácsi lett, és a búcsúzó gyerekek között, most, a tanév végén a sa­ját gyermeke is ott állt. Hová vezetnek az utak? Mondaná kívülről is, ismeri a gyerekeket, a falut. Azonban in­kább nagykönyvet kerít, a könyvre fölírva: 8. a, a másikra 8. b. osztály. Napló ötven gye­rek iskolai esztendejéről, jelzés további útjáról Végh Tibor karosszérialakatos lesz. Ulicza Erika postaforgalmi szakközépiskolába iratkozott. A székesfehérvári Teleki Blanka gimnázium, a dunaújvárosi Münnich Ferenc gimnázium, a székesfehérvári óvónői szakkö­zépiskola szerepel több név mellett. Peregnek a lapok, pe­regnek a sorsok. Németh József híradásipari szakközépiskolába megy. Ferenczi Károly számí­tástechnikai szakközépiskolába indul. Egy-egy név mellett a vasbetonszerelő, az ács, állvá­nyozó, a fonó, a konfekciókészí­­tő szakma szerepel. Szű­cs Kati férfiszabó akar lenni. Szóláith Zsuzsi a székesfehérvári egész­ségügyi szakközépiskolában ta­nul tovább. Még az ősz előtt Csillebérc, Zánka s még több más üdülő­hely, tábor szerepel a volt nyol­cadikosok úticéljai között. Gaj­dó András tanár vezetésével ugyanis olyan hét országra szóló szakköri életet teremtettek, hogy alig győzték számon tartani az irodalmi vetélkedőkön, verse­nyeken nyert jutalmakat... Szertefutnak hát az utak, s mondanám Svetics Lászlónak, hogy arra Cecére, Földvárra, a pusztákra, no és haza, Előszál­lásra, ugyan készül-e valaki? Mondanám a régi iskolai nap­lók megfakult bejegyzéseit: „ru­hahiány miatt kimaradt”, „szol­gálatba adták”, mondanám né­hai előszállásiak cselédsorban megélt élet­ iskoláját. Monda­nám, de — gondolom — talán Svetics László sem hinné el már, nemhogy a gyerekek. A múlt? Az igazgató mosolyog meglepődésemen: néhány lépés után, az iskola alagsorában, af­féle kis helytörténeti múzeum bújik meg, s szinte hamisítatlan múltba csöppenünk bele. A sa­rcukban szalmafonatos ágy, csu­hával borított faragott szék. Az ágy előtt klumpa, fából Cserép­korsók, tálak, földművelő esz­közök. Néhai Szloboda György — és Farkas Imre, ősi Imre és sok más, múltat élt — világa áll előtte, úgy, ahogyan az elődök emlékét tisztelő mai iskolások összegyűjtötték. Arra Földvárra, amarra Cecé­re, Fehérvárra, Budapestre, is­kolába, szakmunkásképzőbe és vissza a faluba, a könyvtárba, az óvodába, a szövetkezet gép­műhelyébe. Néhai Szloboda György odaállna a szalmafona­tos ágy elé, a korsók mellé, fe­hér bajuszát megpödrené, s jót nevetne a tréfán: nem ám on­nan a táblától, hanem innen futnak szerteszét az utak a vi­lág négy sarka felé. S állok, állunk Svetics László­val, ősöket tisztelő szótalan szó­val ott, ahonnan indultunk, ahonnan indulnak utak, sorsok, gyermekeinké. Vincze István TÖRVÉNYTÁR A belkereskedelmi mi­niszter 10/1977. BKM szám­mal módosító rendeletet adott ki a dohányipari ter­mékek fogyasztói forgal­máról. A rendelet szerint nem minősül reklámnak, illetve hirdetési tevékenységnek a dohányipari terméknek az üzlet kirakatában, illető­leg eladótérben történő bemutatása. Egy másik módosítás ki­mondja, hogy a külkeres­kedelmi áruforgalomban külföldről behozott do­hányipari terméket belföl­dön csak akkor lehet forga­lomba hozni, ha a termék kisforgalmi csomagolásán feltüntették az importáló vállalatra utaló jelzést. Az utas- vagy ajándékforga­lomban az érvényes vám­szabályok megtartásával behozott külföldi dohány­ipari terméket az utas, il­letve a megajándékozott csak a kijelölt vállalatnak adhatja el. Ha külföldiek külföldi dohányipari terméket fo­rintfizetés ellenében kí­vánnak eladni, ehhez a Nemzeti Bank engedélye szükséges. A kijelölt vállalat a dohányipari terméket meg­állapodásos áron vásárolja meg és annak átvételét — ha az fogyasztói forgalom­ra alkalmas — nem tagad­hatja meg. ★ A mezőgazdasági­ és élel­mezésügyi miniszter 9/1977. számú utasítása előírja, hogy a vadásztársaságok alapszabályaikban milyen tételeket kötelesek általá­nos érvénnyel beiktatni. Az utasítás egyebek kö­zött úgy szól, hogy a va­dásztársaság vagyonát vad­gazdálkodási és vadászati célra kell felasználni. A vadászat nem lehet munka nélküli jövedelemforrás eszköze. A vadásztársaság tiszta nyereségét nem szabad a tagok között fel­osztani. I A „nemtelen” Pátra... Amikor a királyi helytartóta­nács 1819-ben elrendelte a ne­mesek összeírását, Somogy vár­megye számlálóbiztosai közel másfélezer nevet jegyeztek föl a kiváltságosok listájára. „Csak 189-től tüntették fel, hogy taxa­lista, azaz adót fizető szegény nemes — írja tanulmányában Dr. Degré Lajos, Zala megye fő­levéltárnoka —, pedig jóval na­­gobb kellett, hogy legyen a pa­rasztnemesek száma. Úgy lát­szik, hogy itt nem vonultatták fel szavazni ezt a réteget.” Nos, ha mindehhez még hoz­zászámítjuk, hogy a listáb­a ke­rült nemesek közül csupán a leggazdagabb választók: a mág­nások, a kamarások, a kanonok meg a rangban kisebb, ám még­is csak birtokosok juthattak el a megyei tisztújító közgyűlésre, könnyű elképzelnünk mit is je­lenthetett például a kis Nemes­­pátra parasztnemeseinek a ku­tyabőr. A látástól vakolásig szántó-vető Györffyek meg a Dömötörffyek éppen úgy az iga mögé álltak, mint az „ipszilom nélküli” Bebelk, vagy a Szaká­tok. Hajdanában ugyanis e csa­ládok ősei kapták III. Béla ki­rályuktól azt a féltve őrzött ok­levelet, ami a mai napig megta­lálható az evangélikus parókián. Persze nyomban meg kell je­gyeznem, hogy azért az utóbbi közlésért nem vállalhatok fele­lősséget, hiszen az informáto­rom Döme Géza, a helyi születé­sű, volt téeszelnök sem merne esküdni az oklevél keletkezésé­nek idejére. Mindenesetre az kétségkívüli tény, hogy a Csur­gó közelében kialakult XII. szá­zadi kis település III. Béla ide­jén, de az utódai alatt is a ki­rályi nyájak őrző-, és szállásvi­dékéhez tartozott. Ma viszont már Pátra új szerepkört kezd betölteni, mint Zala megye dél­keleti csücske, lankás-völgyes festői környezetét kis Svájcnak emlegetik a nagykanizsai víken­­dezők. És ha már így hevenyészve megpróbáltam fölvillantani en­nek a most alig félezer lelket számláló kis településnek a his­tóriáját, hadd áruljam el mi is csak­ tulajdonképpen Pátrór­a, özvegy Dömötörffy Józsefné (a falut alapító Dömötörffyek ké­sői rokona) írt nekünk egy hosz­­szú, panaszos levelet, kérvén vizsgáljuk ki, miért nem léphet vissza a termelőszövetkezetbe, ahol mint egykori ötholdas gaz­dálkodónak, neki is helye lenne. 1959-től 1970 májusáig ugyan, már tagja volt a helyi Új Élet­nek, de aztán kórházba került, hosszú ideig betegeskedett, majd egy szép napon a közben négy faluval egyesült, most már Mik­­lósfa—Liszói Egyesült Termelő­­szövetkezet törölte a listáról. Hát ez a szerencsére ritka és bo­nyolult ügy sokkal tekervénye­­sebb mint azt ehelyütt akár címszavakban is elő lehetne ad­ni. Bármilyen furcsán hangzik azonban, egyik fél sem követett el hibát A jogutód termelőszö­vetkezet csupán a bonyolult pa­ragrafusok szerint járt el, Dö­­möterffyné viszont jóval a ha­táridők után fellebbezett. De nincs a dolog veszve: mint dr. Szemek László jogtanácsos ja­vasolta, jelentkezzék Dömö­­törffyné a pátrói üzemegység­vezetőnél Sorok Józsefnél, s azonnal munkába állhat. Ily mó­don egy félév múlva ismét kér­heti magát a tagok közé. Mert Pátrón is nagy szükség van min­denkire, sőt könnyebb munkát is tudnak az asszonyoknak adni. Ami pedig a festői környezet­ben meghúzódó „nemtelenítet­t” Pátrót illeti, (mert a felszabadu­lás után megvált a kis falu a már 150 évvel ezelőtt sem so­kat érő nemesi előnevétől) szebb, gazdagabb, min­t nemesi korában volt. A királyi nyájak őrzőinek mai leszármazottai a nagykani­zsai járás leghíresebb háztáji ál­lattartói. Ilyenkor, a nagy nyári dologidőben egyik-másik nagy­papa még be-befogja a tehene­ket a szénásszekér rúdja mellé, de az unokák már itt Pátrón is legfeljebb csak Zsigulin hajta­nak ki egy kis izomerősítő vas­­villázásra a jó levegőjű kaszá­lókra. (súlyán) 1977. JÚLIUS 3. SZABAD FÖLD A Hazafias Népfront és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának hetilapja Főszerkesztő: Eek Gyula Főszerkesztő-helyettes: Söptei János Szerkesztőség: Budapest Vill., Somogyi Béla utca C. Telefon: 138—821 Postacím: 1978 Budapest Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3 Telefon: 343—100. 142—220 Postacím: 1959 Budapest Felelős kiadó: Csollány Ferenc Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető minden postahivatalban és a kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 7,20 forint, negyedévre 21,60 forint Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza Index: 25 777 77—2542 Szikra Lapnyomda Budapest Felelős vezető: Roder Imre igazgató ISSN 0133—0950

Next