Szabad Föld, 1979. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 1. szám
1979. JANUÁR 7. Várossá alakult kilenc nagyközségünk Érvénybe lépett az Elnöki Tanár a múlt év őszi határozata: kilenc nagyközségünk kapta meg a városi rangot január elsején. Hétfőtől tehát városi jogállással rendelkezik a Somogy megyei Barcs, a Hajdú- Bihar megyei Berettyóújfalu, Vas megye két települése: Celldömölk és Körmend, a Pest megyei Érd, a Szabolcs—Szatmár megyei Fehérgyarmat és Vásárosnamény, továbbá a Zala megyei Lenti és a Tolna megyei Paks. Velük együtt most már kilencvenhat várost jelöl az ország megváltozott közigazgatási térképe — s hazánk lakosságának több mint a fele városi illetőségű. No persze ezzel az utóbbi — inkább csak statisztikai jellegű megállapítással — azért nem árt óvatosabban bánnunk. A várossá alakuló ünnepi tanácsülés, a magasabb rendű, települési forma ugyanis korántsem azt jelenti, hogy a fenti helységekben egycsapásra megváltozott az élet, megszűntek a tegnapi gondok. Mást jelent a városi rang; kedvezőbb feltételeket a még erőteljesebb városiasodáshoz, a település sokirányú és gyorsabb fejlesztéséhez. Itt van például az érdi „modell”. Európa legnagyobb, már 46 ezer lelket számláló, volt faluja, csupán a maga erejéből képtelen, lett volna belátható időn belül várossá alakulni. Minthogy azonban ehhez a legfontosabb feltételeket megteremtette, joggal folyamodhatott a különleges jogállásért. Természetesen más elbírálás alapján kapta meg az ugyancsak kiérdemelt városi rangot a Rába-part nagy múltú települése, Körmend, vagy a már több modern lakóteleppel rendelkező Celldömölk. Paks jelenét és jövőjét az épülő atomerőmű formálja. Barcs új arculatát — az országos hírű Vörös Csillag Termelőszövetkezet mellett —, a gyors ipari fejlődés alakítja. Egyébként ez a településünk nemcsak a városi státushoz szükséges alapfeltételeket teremtette meg, de a gyorsabb előrelépés lehetőségeivel is rendelkezik. Berettyóújfalu 16 ezer lakója közül 5 ezren már a helyi üzemekben keresik meg a kenyerüket. A bihari táj új városa a környező falvak ellátásából is komoly részt vállal. Akárcsak a beregi vidék újdonsült városközpontja, a nagy fejlődést elért, több ipari üzemmel, kórházzal stb. rendelkező Vásárosnamény. S bármilyen furcsán hangzik is, a Szabolcs—Szatmár megyei Fehérgyarmat az 1970-es árvíznek köszönheti a városi rangot. Az árvizet követő tervszerű újjáépítés vetette meg rohamos fejlődésének alapjait. Zala megye legújabb városa — Lenti — sok év óta készült az idei városavatásra. Persze, a lentiek is tisztában vannak vele, hogy a neheze, a városfejlesztési munka, ezután következik! A rang csak a bizalom jele, hisz rajtuk is múlik, mikorra lesz igazi város a most születőből. Sok sikert kívánva az újabb hétköznapokhoz, köszöntjük hazánk új városait! (sp) A szorgos és okos munka nyugalma is kicsit már ünnepi hangulatban, közvetlenül karácsony előtt tartotta meg 1978. évi utolsó ülését a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Téma a tavalyi tapasztalatok és az idei feladatok megtárgyalása volt. A számok széles körben ismeretesek, ezért az előterjesztés ismertetésére itt most nincs szükség. Annál nagyobb figyelmet érdemel azonban maga a vita. Akár a hangulat és mondanivaló keresztmetszetének tekinthetjük Bertus Pál felszólalását, pedig csak saját szövetkezetükről, a fábiánsebestyéni Kinizsiről beszélt. Elmondta, hogy 1978 olyan esztendő volt, amilyennel a következő években is ki lehetne békülni. Tavaly ilyenkor aggódva nézték a számokat, kétségek között vergődtek, de a feszített terv teljesült. Igaz, úgy, hogy 14—15 millió forint többletbevétel mellett 11—12 millió forint többletkiadás is jelentkezett. Nagy értékű berendezések, gépek pusztultak el az erőltetett igénybevételtől, a talajmunkák szükséges ismétlése és a kukorica szárítása pedig rengeteg olajat emésztett fel. A kiadások kalkulált emelkedése mellett pedig jelentkeztek nem várt többletkiadások is. Úgy látszik, ezekkel az „árnyékolt” plusszokkal most már tartósan számolni kell. Az 1979. évi tervet teljesíthetőnek tartom — mondotta Bertus Pál. — A műszaki, biológiai és emberi feltételek adottak. Egyszerűen bűn volna, ha "ilyen eszközök birtokában nem törekednénk a teljesítmények fokozására. Az eddiginél többet kell azonban az úgynevezett belső tényezőkkel foglalkozni. A saját üzemünkben is az intézkedések sorozatára van szükség. Javítani a fegyelmet, az eszközök kihasználását. És előre lépni végre a teljesítményekhez igazodó, differenciált bérezés következetes megvalósításában. Mert úgy tűnik, erre eddig képtelenek voltunk. De több nyugalmat kérünk a termeléshez. A szükséges információk egy részéhez például még most sem jutottunk hozzá. Zavar bennünket a rengeteg tanácskozás és a termeléshez nem kapcsolódó továbbképzések tömege is. Külső segítségre is szükségünk van tehát, hogy a feszített tervet teljesíthessük. A további felszólalások sokaságából azokat emeljük talán még ki, amelyek a végletes példákat ábrázolják. Oláh József, a békéscsabai területi szövetség képviselője például szándékosan és dramatizáltan csak a gondokról beszélt. Elmondta, hogy a szövetséghez tartozó téeszek mintegy harmadrésze 1978-ban veszteséggel, vagy alaphiánnyal zárja az esztendőt. Soraikban vannak olyanok, amelyek már ötödik-hatodik alkalommal kerülnek ebbe a helyzetbe. A súlyosabb esetekben állami beavatkozásra lesz szükség. Már látni azonban, hogy végleges, megnyugtató megoldások most sem születnek majd. A rendezések az érintett gazdaságokat 5— 15 évre megbénítják, lekötik fejlesztési alapjaikat. Lesz olyan szövetkezet, amelynél ez az állapot az ezredfordulóig is eltarthat. Módját kellene már találni, hogy ezeknek a gazdaságoknak valóban zöld utat biztosítsanak a kibontakozáshoz, volt azonban a vitában ennek a felszólalásnak is ellenpéldája. Tóth Béla szövetségi elnök mondta el, hogy Komárom megyében mostohák a természeti adottságok, veszteséges szövetkezet azonban a mostani fordulóban sem lesz. Ez annak köszönhető, hogy a téeszek a természeti adottságok hiányát a tevékenységi kör bővítésével ellensúlyozzák. Fejlesztik a melléküzemágakat, vállalaton belül valósítják meg a mezőgazdaság és az ipar egységét. Így érik el, hogy az egy dolgozóra jutó évi termelési érték már meghaladja a 300 ezer forintot. Téved az is, aki azt hiszi, hogy az eredményekben az állami támogatás a döntő. Az eredményekben osztozunk a költségvetéssel — mondotta. Az elvonások öszszege néhány év alatt a négyszeresére növekedett, ma a szövetkezet minden dolgozója után 20 000 forintot fizet be különböző címeken az állami költségvetésbe. Más módon vonva meg az átlagot: a megyében minden hektár szántóföldre tízezer forint elvonás jut. Ez nem kevesebb, mint 30 mázsa búza értéke! (A szám nettó, tehát a támogatások és elvonások egyenlegét tartalmazza.) -1-1r. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kormány elismerését tolmácsolta a tanácskozásnak, a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Elmondta, hogy az 1976-os esztendő súlyos gondot okozott, az 1977-es kiemelkedő teljesítményt hozott, 1978-ban pedig sikerült teljesíteni a feszített tervet. Külön öröm volt, hogy tavaly a szövetkezeti feldolgozó ipar nagyobb ütemben, fejlődött, mint a minisztériumi, azaz az állami feldolgozó ipar. Ez az export szempontjából is jó dolog, mert a szövetkezeti feldolgozó üzemek gyakran kis tételű, de bármely piacon jól értékesíthető specialitásokat állítanak elő. Másik, igen szép vonása a tavalyi évnek, hogy az állatállomány kiegyenlítetten növekszik, úgy tűnik az állami intervenciók segítségével sikerült a ciklusok veszélyes csúcsait lefaragni. Támogatta a miniszter Bertus Pál felszólalását és maga is azt a kívánságot hangoztatta, hogy legyen az 1979-es esztendő jellemzője a szorgos és okos munka nyugalma. Ezt a minisztérium azzal is támogatja, hogy erre az évre semmi lényeges átszervezést nem tervez. Csupán az erdőgazdaságok és az állami gazdaságok irányításában valósítanak meg egyszerűsítéseket. A nyugalom és az egyszerűsítések tendenciáját erősítette Zsuffa Ervin, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese is, amikor elmondta, hogy folyamatban van az úgynevezett hatósági jogosítványok felülvizsgálata. Ennek lényege a formalitások kiküszöbölése. Tehát, ha a hatósági döntés úgyis csak formális, akkor adjuk oda az elhatározás jogát az üzemnek. Ha a testületi döntés formális, akkor hozhasson határozatot az apparátus. Ha pedig a Járási Hivatal közbeiktatása formális — mert az üzemek működése már szétfeszíti a járási kereteket —, akkor kapcsoljuk ki ezt a fórumot. Zárszavában Szabó István, a TDT elnöke megemlítette, hogy úgy tűnik, mintha a termelésben nagyobb rend uralkodna, mint a felvásárlásban és feldolgozásban. Nem bizonyosság ez még, de ha így van, akkor az elmúlt 33 esztendőben most először tehetünk ilyen megállapítást. A továbbiakban elemezte, hogy ha az idén, 1979-ben a mezőgazdasági termelést 3—3,5 százalékkal akarjuk fokozni, akkor a nagyüzemekben 6, a legjobb üzemekben 10 százalékkal kell többet termelni. Ha így nézzük, akkor különleges feladat vár ránk, a terv feszített, de nem teljesíthetetlen. Ez bizalmat jelent, egyben a mezőgazdaságnak egzisztenciát jelent, a feszültséget pedig hosszabb távon fel tudjuk oldani. A feladatot a hatóságok, az érdekképviseleti testületek, valamint a szövetkezeti vezetők már érzik és értik. Nem mondható el viszont ugyanez a szövetkezeti tagságról. Nagy feladatuk tehát a szövetkezeti vezetőknek, hogy a helyzetet értessék meg a tagsággal, nyerjék meg a tagságot a különleges feladat tudatos harcosainak. Az ülés az előterjesztést elfogadta. Ezután a TDT ajánlást fogadott el a termelőszövetkezeti jogsegélyszolgálat kiépítéséről. Az anyag ismertetésére még visszatérünk. Füldeáki Béla SZABAD FÖLD 3