Szabad Föld, 1979. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 1. szám

1979. JANUÁR 7. Várossá alakult kilenc nagyközségünk Érvénybe lépett az Elnö­ki Tanár a múlt év őszi ha­tározata: kilenc nagyköz­ségünk kapta meg a városi rangot január elsején. Hét­főtől tehát városi jogállás­sal rendelkezik a Somogy megyei Barcs, a Hajdú- Bihar megyei Berettyóújfa­lu, Vas megye két telepü­lése: Celldömölk és Kör­mend, a Pest megyei Érd, a Szabolcs—Szatmár me­gyei Fehérgyarmat és Vá­­sárosnamény, továbbá a Zala megyei Lenti és a Tolna megyei Paks. Velük együtt most már kilencven­hat várost jelöl az or­szág megváltozott közigaz­gatási térképe — s hazánk lakosságának több mint a fele városi illetőségű. No persze ezzel az utóbbi — inkább csak statisztikai jellegű megállapítással — azért nem árt óvatosabban bánnunk. A várossá ala­kuló ünnepi tanácsülés, a magasabb rendű­, települési forma ugyanis korántsem azt jelenti, hogy a fenti helységekben egycsapásra megváltozott az élet, meg­szűntek a tegnapi gondok. Mást jelent a városi rang; kedvezőbb feltételeket a még erőteljesebb­ városia­sodáshoz, a település sok­irányú és gyorsabb fejlesz­téséhez. Itt van például az érdi „modell”. Európa leg­nagyobb, már 46 ezer lel­ket számláló, volt faluja, csupán a maga erejéből képtelen, lett volna belát­ható időn belül várossá alakulni. Minthogy azon­ban ehhez a legfontosabb feltételeket megteremtette, joggal folyamodhatott a különleges jogállásért. Természetesen más elbí­rálás alapján kapta meg az ugyancsak kiérdemelt vá­rosi rangot a Rába-part nagy múltú települése, Kör­mend, vagy a már több modern lakóteleppel ren­delkező Celldömölk. Paks jelenét és jövőjét az épülő atomerőmű formálja. Barcs új arculatát — az országos hírű Vörös Csillag Terme­lőszövetkezet mellett —, a gyors ipari fejlődés alakít­ja. Egyébként ez a telepü­lésünk nemcsak a városi státushoz szükséges alap­­feltételeket teremtette meg, de a gyorsabb előrelépés lehetőségeivel is rendelke­zik. Berettyóújfalu 16 ezer lakója közül 5 ezren már a helyi üzemekben keresik meg a kenyerüket. A biha­ri táj új városa a környező falvak ellátásából is komoly részt vállal. Akárcsak a be­regi vidék újdonsült város­­központja, a nagy fejlődést elért, több ipari üzemmel, kórházzal stb. rendelkező Vásárosnamény. S­ bármi­lyen furcsán hangzik is, a Szabolcs—Szatmár megyei Fehérgyarmat az 1970-es árvíznek köszönheti a vá­rosi rangot. Az árvizet kö­­­­vető tervszerű újjáépítés vetette meg rohamos fejlő­désének alapjait. Zala megye legújabb vá­rosa — Lenti — sok év óta készült az idei városavatás­ra. Persze, a lentiek is tisz­tában vannak vele, hogy a neheze, a városfejlesztési munka, ezután következik! A rang csak a bizalom je­le, hisz rajtuk is múlik, mi­korra lesz igazi város a most születőből. Sok sikert kívánva az újabb hétköznapokhoz, kö­szön­tjük hazánk új váro­sait! (sp) A szorgos és okos munka nyugalma is k­icsit már ünnepi hangulat­ban, közvetlenül karácsony előtt tartotta meg 1978. évi utolsó ülését a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Téma a tava­lyi tapasztalatok és az idei fel­adatok megtárgyalása volt. A számok széles körben ismerete­sek, ezért az előterjesztés is­mertetésére itt most nincs szük­ség. Annál nagyobb figyelmet érdemel azonban maga a vita. Akár a hangulat és mondani­való keresztmetszetének tekint­hetjük Bertus Pál felszólalását, pedig csak saját szövetkezetük­ről, a fábiánsebestyéni Kini­zsiről beszélt. Elmondta, hogy 1978 olyan esztendő volt, ami­lyennel a következő években is ki lehetne békülni. Tavaly ilyenkor aggódva nézték a szá­mokat, kétségek között vergőd­tek, de a feszített terv telje­sült. Igaz, úgy, hogy 14—15 millió forint többletbevétel mel­lett 11—12 millió forint többlet­­kiadás is jelentkezett. Nagy ér­tékű berendezések, gépek pusz­tultak el az erőltetett igénybe­vételtől, a talajmunkák szüksé­ges ismétlése és a kukorica szá­rítása pedig rengeteg olajat emésztett fel. A kiadások kalku­lált emelkedése mellett pedig jelentkeztek nem várt többlet­­kiadások is. Úgy látszik, ezek­kel az „árnyékolt” plusszokkal most már tartósan számolni kell. Az 1979. évi tervet teljesít­hetőnek tartom — mondotta Bertus Pál. — A műszaki, bio­lógiai és emberi feltételek adot­tak. Egyszerűen bűn volna, ha "ilyen eszközök birtokában nem törekednénk a teljesítmények fokozására. Az eddiginél többet kell azonban az úgynevezett belső tényezőkkel foglalkozni. A saját üzemünkben is az intéz­kedések sorozatára van szükség. Javítani a fegyelmet, az eszkö­zök kihasználását. És előre lép­ni végre a teljesítményekhez igazodó, differenciált bérezés következetes megvalósításában. Mert úgy tűnik, erre eddig képtelenek voltunk. De több nyugalmat kérünk a termelés­hez. A szükséges információk egy részéhez például még most sem jutottunk hozzá. Zavar bennünket a rengeteg tanács­kozás és a termeléshez nem kapcsolódó továbbképzések tö­mege is. Külső segítségre is szükségünk van tehát, hogy a feszített tervet teljesíthessük. A további felszólalások soka­ságából azokat emeljük talán még ki, amelyek a végletes pél­dákat ábrázolják. Oláh József, a békéscsabai területi szövetség képviselője például szándékosan és dramatizáltan csak a gon­dokról beszélt. Elmondta, hogy a szövetséghez tartozó téeszek mintegy harmadrésze 1978-ban veszteséggel, vagy alaphiánnyal zárja az esztendőt. Soraikban vannak olyanok, amelyek már ötödik-hatodik alkalommal ke­rülnek ebbe a helyzetbe. A sú­lyosabb esetekben állami be­avatkozásra lesz szükség. Már látni azonban, hogy végleges, megnyugtató megoldások most sem születnek majd. A rendezé­sek az érintett gazdaságokat 5— 15 évre megbénítják, lekötik fejlesztési alapjaikat. Lesz olyan szövetkezet, amelynél ez az ál­lapot az ezredfordulóig is el­tarthat. Módját kellene már ta­lálni, hogy ezeknek a gazdasá­goknak valóban zöld utat bizto­sítsanak a kibontakozáshoz, v­olt azonban a vitában en­nek a felszólalásnak is ellen­példája. Tóth Béla szövetségi elnök mondta el, hogy Komá­rom megyében mostohák a ter­mészeti adottságok, veszteséges szövetkezet azonban a mostani fordulóban sem lesz. Ez annak köszönhető, hogy a téeszek a természeti adottságok hiányát a tevékenységi kör bővítésével el­lensúlyozzák. Fejlesztik a mel­léküzemágakat, vállalaton belül valósítják meg a mezőgazdaság és az ipar egységét. Így érik el, hogy az egy dolgozóra jutó évi termelési érték már meg­haladja a 300 ezer forintot. Té­ved az is, aki azt hiszi, hogy az eredményekben az állami támo­gatás a döntő. Az eredmények­ben osztozunk a költségvetéssel — mondotta. Az elvonások ösz­­szege néhány év alatt a négy­szeresére növekedett, ma a szövetkezet minden dolgozója után 20 000 forintot fizet be kü­lönböző címeken az állami költ­ségvetésbe. Más módon vonva meg az átlagot: a megyében minden hektár szántóföldre tíz­ezer forint elvonás jut. Ez nem kevesebb, mint 30 mázsa búza értéke! (A szám nettó, tehát a támogatások és elvonások egyenlegét tartalmazza.) -1-1­r. Romány Pál mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisz­ter a kormány elismerését tol­mácsolta a tanácskozásnak, a termelőszövetkezeti mozgalom­nak. Elmondta, hogy az 1976-os esztendő súlyos gondot okozott, az 1977-es kiemelkedő teljesít­ményt hozott, 1978-ban pedig si­került teljesíteni a feszített ter­vet. Külön öröm volt, hogy ta­valy a szövetkezeti feldolgozó ipar nagyobb ütemben, fejlődött, mint a minisztériumi, azaz az állami feldolgozó ipar. Ez az export szempontjából is jó do­log, mert a szövetkezeti feldol­gozó üzemek gyakran kis téte­­lű, de bármely piacon jól ér­tékesíthető specialitásokat állí­tanak elő. Másik, igen szép vo­nása a tavalyi évnek, hogy az állatállomány kiegyenlítetten növekszik, úgy tűnik az állami intervenciók segítségével sike­rült a ciklusok veszélyes csú­csait lefaragni. Támogatta a miniszter Bertus Pál felszólalását és maga is azt a kívánságot hangoztatta, hogy legyen az 1979-es esztendő jel­lemzője a szorgos és okos mun­ka nyugalma. Ezt a miniszté­rium azzal is támogatja, hogy erre az évre semmi lényeges átszervezést nem tervez. Csupán az erdőgazdaságok és az állami gazdaságok irányításában való­sítanak meg egyszerűsítéseket. A nyugalom és az egyszerűsí­tések tendenciáját erősítette Zsuffa Ervin, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese is, ami­kor elmondta, hogy folyamat­ban van az úgynevezett hatósá­gi jogosítványok felülvizsgálata­. Ennek lényege a formalitások kiküszöbölése. Tehát, ha a ha­tósági döntés úgyis csak for­mális, akkor adjuk oda az el­határozás jogát az üzemnek. Ha a testületi döntés formális, ak­kor hozhasson határozatot az apparátus. Ha pedig a Járási Hivatal közbeiktatása formális — mert az üzemek működése már szétfeszíti a járási kerete­ket —, akkor kapcsoljuk ki ezt a fórumot. Zárszavában Szabó István, a TDT elnöke megemlítette, hogy úgy tűnik, mintha a termelés­ben nagyobb rend uralkodna, mint a felvásárlásban és feldol­gozásban. Nem bizonyosság ez még, de ha így van, akkor az elmúlt 33 esztendőben most először tehetünk ilyen megálla­pítást. A­­ továbbiakban elemezte, hogy ha az idén, 1979-ben a mezőgazdasági termelést 3—3,5 százalékkal akarjuk fokozni, akkor a nagyüzemekben 6, a legjobb üzemekben 10 százalék­kal kell többet termelni. Ha így nézzük, akkor különleges fel­adat vár ránk, a terv feszített, de nem teljesíthetetlen. Ez bi­zalmat jelent, egyben a mező­­gazdaságnak egzisztenciát jelent, a feszültséget pedig hosszabb távon fel tudjuk oldani. A fel­adatot­­ a hatóságok, az érdek­­képviseleti testületek, valamint a szövetkezeti vezetők már ér­zik és értik. Nem mondható el viszont ugyanez a szövetkezeti tagságról. Nagy feladatuk tehát a szövetkezeti vezetőknek, hogy a helyzetet értessék meg a tag­sággal, nyerjék meg a tagságot a különleges feladat tudatos harcosainak. Az ülés az előterjesztést elfo­gadta. Ezután a TDT ajánlást fogadott el a termelőszövetke­zeti jogsegélyszolgálat kiépítésé­ről. Az anyag ismertetésére még visszatérünk. Füldeáki Béla SZABAD FÖLD 3

Next