Szabad Föld, 1979. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 1. szám
4 SZABAD FÖLD tíj létesítmény Gyöngyösön a Mátra Művelődési Ház, amelyben négyszázhatvannyolc személyes színházterem, tanácsterem, klubhelyiségek és szakköri szobák állnak az érdeklődők rendelkezésére (MTI Totó : Manek Attila felvétele) Népfrontestek Szocialista demokrácia — szövetkezeti demokrácia Iv. (Sorozatunk megelőző cikkében a munkahelyi közösségekről, mint a termelőszövetkezeti demokrácia közvetlen formáiról szóltunk. Olvasóink közül többen kérték, hogy részletesebben foglalkozzunk ezek tevékenységével. Az alábbiakban teszünk eleget ezeknek a kéréseknek. A munkahelyi közösségekhez tartozó dolgozók száma egyenként húsz főnél kevesebb és száz főnél több nem lehet. Döntéseit a tanácskozásokon nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza, amelyeket jegyzőkönyvben rögzítenek. A munkahelyi közösségek tanácskozásain a vezetőkhöz intézett javaslatokra, információkérésekre a szervezeti és működési szabályzatban megállapított módon és időn belül az illetékes vezető válaszolni köteles. A termelőszövetkezet — az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően — például a következő munkahelyi közösségeket hozhatja létre: a növénytermelési főágazat munkahelyi közössége; az állattenyésztési főágazat munkahelyi közössége; a kertészeti főágazat munkahelyi közössége; a műszaki főágazat munkahelyi közössége; a függetlenített vezetők (jogtanácsos, személyzeti vezető, belső ellenőr stb.) és adminisztrációs dolgozók munkahelyi közössége; a nyugdíjasok közössége stb. Mint fentebb láttuk, a munkahelyi közösségek tanácskozásait, a közösség vezetője szükség szerint, de évenként legalább három esetben köteles összehívni. Köteles azonban összehívni a tanácskozást akkor is, ha azt a termelőszövetkezet vezetősége, vagy elnöke, az ellenőrző bizottság vagy annak elnöke kezdeményezi, továbbá akkor is, ha a munkahelyi közösség tagjainak tíz százaléka azt kéri. A munkahelyi közösségek hatáskörét, feladatkörét az alapszabály rendezi. Kezdeményezheti például a közösségen belüli munkaverseny különböző formáinak meghonosítását, a meghirdetett versenyekhez való csatlakozást, az újítómozgalom felkarolását, a különböző újítások bevezetését és alkalmazását, a közösséghez tartozó dolgozók kitüntetését. Kezdeményezheti továbbá a közösségen belül a közérdekű társadalmi munkák szervezését, ismeretterjesztő előadások tartását, a szakmai képzés szervezett keretben történő meghonosítását, valamely oktatási intézmény patronálását. A termelőszövetkezeti munkahelyi közösségek véleményezhetik a közgyűlés és a küldöttgyűlés elé kerülő előterjesztéseket; a szakszervezeti bizottság által a döntőbizottságba delegálandó alkalmazottakra vonatkozó javaslatot; a közösség munkahelyi vezetőinek kijelölésére vonatkozó javaslatot; a továbbtanulási kérelmeket; a szociális juttatásokra irányuló kérelmeket; a lakástámogatásra irányuló kérelmeket; a közösség munkaszervezeti egységeiben dolgozó alkalmazottak felvételi kérelmét, a munkaruha juttatásra vonatkozó javaslatokat és mindazokat az ügyeket, amelyekben a vezetőség kéri a munkahelyi közösség véleményét. A termelőszövetkezeti munkahelyi közösségek javaslatot tehetnek a közösségen belüli munkaszervezés korszerűsítésére; a korszerű, nagyteljesítményű új munkagépek és termelőberendezések üzemeltetőjének a személyére; a közösség tagjainak jutalmazására, üdültetésére, segélyezésére; a szociális-kulturális beruházások és felújítások, sportlétesítmények megvalósítására, a kulturális és sportrendezvények szervezésére, ezen túlmenően javaslatot tehet és tájékoztatást kérhet bármely egyéb kérdésben. A termelőszövetkezeti munkahelyi közösségek a társadalmi tulajdon védelmének és a balesetvédelemnek a segítése érdekében figyelemmel kísérik a közösség munkahelyeinek helyzetét és ha mulasztást tapasztalnak, akkor felelősségrevonást kezdeményeznek. A munkahelyi közösség tanácskozásainak vezetőjét a közösség tagjai maguk közül két évre választják. A közösség tanácskozásainak előkészítése és összehívása a demokratikusan megválasztott vezető joga és feladata, aki az előkészítő munkába a közösség küldötteit és más személyeket is bevonhat. Magára a tanácskozásra a termelőszövetkezet bármely tisztségviselője és vezetője meghívható. A tanácskozás akkor határozatképes, ha azon a közösség tagjainak több mint fele megjelenik. A vezető a tanácskozáson köteles tájékoztatást adni az előzően hozott javaslatoknak, véleményeknek az illetékes fórumokhoz való továbbításáról, ismerteti azok válaszát a hozzájuk intézett javaslatokra, illetve tájékoztatáskérésekre. Mint már megjegyeztük, a tanácskozás a határozatait nyílt szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza, szavazategyenlőség esetén a vezető szavazata dönt. A tanácskozás megtartásáról emlékeztetőt kell készíteni. A tanácskozásokon a Vezetőkhöz intézett javaslatokra, tájékoztatáskérésekre a szövetkezet elnökének, vagy az általa megbízott vezetőnek 30 napon belül kötelezően válaszolni kell. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti demokrácia közvetett formái képviseleti funkciókat töltenek be. Ezeket a szerveket — amelyeket megfelelő feladatokkal és az azok ellátásához szükséges jogokkal, felelősséggel ruháznak föl — a termelőszövetkezeti tagok hozzák létre. A szervek lehetnek végrehajtóügyintéző jellegűek, vagy döntésekre is följogosított szervek. D. F. Íratlan törvény... Azt tartja egy régi közmondás, hogy mindenki söpörjön a saját portája előtt, de sajnos ennek az íratlan törvénynek betűit egyre kevesebben tekintik magukra nézve kötelezőnek. Egyre ritkábban kapaszkodnak a nyírfaseprő, meg a hóhányó lapát nyelébe, hogy a járdákon levő szemetet, a frissen hullott havat eltakarítsák és az életveszélyesen síkos gyalogjárót homokkal, illetve hamuval fölszórják. Régebben a járda tisztántartását és a síkosság megszüntetését mindenki olyan kötelességnek tekintette, aminek elmulasztásáért hivatalosan ugyan senki sem vonta felelősségre, de — mert a rend úgy követelte — parancsszó nélkül takarított. Most falun, városon egyre több lakóház előtt magasodik a bontásból kikerült törmelék, és a frissen hullott hó is ott marad letaposva, jéggé fagyva. Jó lenne a régi szokást országszerte felújítani, mindenki söpörjön a háza előtt. D. J. 1979. JANUÁR 7. Lakóbizottságok: hatékonyabban Az élet megmutatta, hogy a lakóbizottságoknak nem feltétlenül szükséges hatósági jogkörrel rendelkezniük ahhoz, hogy működési területükön a lakóterületi közéletnek fontos formai, öntevékeny társadalmi alapsejtjei legyenek és értékes munkát végezzenek. Pontosabban és őszintén szólva: az e jogkörökkel járó terhek megszűnésével munkájuk fölszabadultabb, mozgalmasabb, emberközelibb, következésképpen hatékonyabb lett. Kaposvárott szereztünk erre legutóbb jó tapasztalatokat, amelyek egyébként — tekintettel a lakóbizottságok újjáválasztásának közelségére —, másutt is értékesíthetők. Az első lakóbizottságokat 1964-ben alakították meg Kaposvár belvárosában és a két új lakótelepen. Az azóta eltelt, csaknem másfél évtized alatt a város nagyot fejlődött, terebélyesedett, ezzel együtt szükségszerűen szaporodott a lakóbizottságok és a bennük tevékenykedő társadalmi munkások száma is. Jelenleg 95 bizottság működik négyszázhatvan taggal. Novák Ferencnek, a városi népfront bizottság titkárának a véleménye szerint, tapasztalható munkájukban bizonyos szélsőségesség, az értékes munkát végzők mellett megtalálhatók a megalakulásnál tovább alig jutott lakóbizottságok is. De a pozitív vonásokat tekintik lényegesnek. Melyek ezek a pozitív vonások? A jól dolgozó lakóbizottságok hasznosan vettek részt a különböző társadalmi munkák szervezésében. Sokszáz facsemete, virágpalánta elültetése, füvesítése, parkosítás, játszótérépítés fűződik akcióikhoz. A tanácstagi beszámolókon 1978-ban kétszer annyian vettek részt, mint az előző esztendőben — ez is az ő munkájukat dicséri. Az újonnan átadott vagy felújított lakóházaknál közreműködtek a minőségi átvételben, szorgalmazták a házirend betartását. Gyakran tettek javaslatot közös helyiségek kialakítására a lakóházakban, fölhívták a figyelmet a víz-gáz-telefon-elektromos szolgáltatás hibáira, a közterületek védelmére, a közvilágítással, az utakkal, a járdákkal, az autóbusz megállókkal, a tévéantennákkal kapcsolatos gondok megoldására. Olyan lakóbizottságok is vannak a városban, amelyek egy-egy család, vagy magányos ember szociális problémáit földerítve segítették azok megoldását. Figyelmük kiterjedt a kiugróan magas albérleti díjakkal visszaélőkre is. Országosan elismert kezdeményezése volt a kaposvári lakóbizottságoknak, hogy bejelentéseiket — a végrehajtás ellenőrizhetősége miatt —, rögzítették a házfelügyelői naplókban, legutóbb pedig indítványozták, hogy a társadalmi munkákhoz nélkülözhetetlen szerszámokat a tömbházakban intézményesen szerezzék be. Sorolhatnánk tovább a pozitív vonásokat, ám arról is beszélni kell, hogy igen sok kaposvári lakóbizottságnak kerülnie kell a formális megoldásokat a munkában, mint ahogy az olykor fellépő „hatóságosdit” is, mert az ilyen magatartás rontja a bizottság és a lakók közösségének kapcsolatát. Több kezdeményezésre és öntevékenységre is szükség van. A lakóbizottságok a szocialista demokrácia legkisebb társadalmi intézményei, a közhasznú kapcsolatteremtés szervei az állami vezetés és az állampolgárok között. Az eddig végzett munka tapasztalatait jól hasznosíthatják majd újjáválasztásuk után, segítve a tanácsok sokrétű munkáját, közreműködve a társadalmi együttélés szabályainak érvényesítésében, a lakóházak és környékük szépítésében, a társadalmi tulajdon megóvásában, a várospolitika alakításában. Mindez igen rangos és elismerésre méltó társadalmi tevékenység. D. F. Új feltételek: nagyobb változatosság A biztonságos sertéstartás feltételeinek megteremtése országos érdek. A hozzávetőlegesen 10 milliós sertésállománynak több mint a felét a kisgazdaságokban tartják. Az utóbbi években jelentősen megváltozott a háztáji gazdaságokban a sertéstenyésztési cél. Az egyéni állattartók közül egyre többen élnek a hosszúlejáratú szerződéses sertéshizlalási lehetőséggel. A korszerű tartási és értékesítési viszonyok megfelelő biztosítás kialakítását is szükségessé tették. Ismeretes, hogy a korábbi mezőgazdasági háztáji biztosítások térítést nyújtottak a sertések elhullására is, azonban a biztosítási összeg minimális volt. A közelmúlt egyéni sertésbiztosítása pedig nem adott lehetőséget arra, hogy különféle biztosítást lehessen kötni egy gazdaságon belül a különböző céllal tartott állatokra, vagyis a szerződéssel lekötöttekre, illetve az anyaállatokra, vagy a saját célra hizlalt sertésekre. A most bevezetésre kerülő biztosítások ezeket az ellentmondásokat remélhetőleg megszüntetik. A biztosítások kialakításánál a biztosító arra is törekedett, hogy a kártérítési rendszer kellően ösztönözzön a kényszervágásra. A szerződéses hizlalással foglalkozó gazdáknak a hizlalási ciklusnak megfelelően 6 hónapos tartamú biztosítást dolgoztak ki. E módozat keretében a 3 hónaposnál idősebb, egészséges növendék- és hízóállatok biztosíthatók. Betegség vagy baleset miatti elhullás, illetve kényszervágás esetén térítést fizet a biztosító. Akkor is térítést kapnak az állattartók, ha kényszervágásra utalják az állatot és húsát a vágóhídon elkobozzák. Egy-egy állat elhullásakor a térítés kg-onként 20 forint, felső határa 2000 forint. A vágóhídi kobzás esetén is ilyen mérvű a térítés. A kényszervágott állatokra kg-onként 16 forintot fizet a biztosító. A korábbi gyakorlattól eltérően az állat értékesítéséből származó összeg a biztosítottat illeti meg, nem vonják le, mint a korábbi biztosítások esetében. Amennyiben a biztosítottnak még valamilyen régebbi, háztáji, mezőgazdasági biztosítás alapján is járna térítés, azt, is felveheti, egyetlen feltétel, hogy az összes térítés nem lehet több, mint az állat tényleges forgalmi értéke. A 12 hónapos tartamú biztosítást ugyancsak 3 hónaposnál idősebb állatokra lehet kötni. E módozatot anyakocákra, illetve a saját célra tartott növendék- és hízósertések biztosítására célszerű igénybe venni. A biztosító térítési kötelezettségei ugyanazok, mint a 6 hónapos tartamú biztosításnál. Ez a módozat azonban szélesebb körű, hiszen az anyaállatoknak a vetélésből vagy evésből eredő elhullására és kényszervágására is kiterjed. A szerződéssel lekötött sertések 6 hónapos tartamú biztosításának díja 10 állatig db-onként 100 forint, több állat után a létszám arányában díjkedvezményt ad a biztosító. A 12 hónapos tartamú sertésbiztosítás keretében az anyaállatot tetszés szerint meghatározott összegre — 2—3, illetve 4 ezer forintra — lehet biztosítani. A választott öszszeg 10 százaléka a biztosítási díj. A saját szükségletek kielégítésére tartott növendék- és hízósertések darabonként 140 forintért biztosíthatók. (Amennyiben négynél több sertést tartanak egy gazdaságban, akkor ezen a darabszámon felül 200 forint a biztosítási díj.) A biztosító hozzájárul ahhoz, hogy — amennyiben az érintett gazdaságok, termelőszövetkezetek vállalják az ezzel járó munkát — a biztosítási díjak nem a biztosítás megkötésekor esedékesek, hanem a szerződés teljesítésekor az értékesítési összegből fizethetők. Arláth Péterné