Szabad Föld, 1979. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 1. szám

4 SZABAD FÖLD tíj létesítmény Gyöngyösön a Mátra Művelődési Ház, amelyben négyszázhatvan­­nyolc személyes színházterem, tanácsterem, klubhelyiségek és szakköri szobák áll­nak az érdeklődők rendelkezésére (MTI Totó : Manek Attila felvétele) Népfrontestek Szocialista demokrácia — szövetkezeti demokrácia Iv. (Sorozatunk megelőző cikkében a munkahelyi közösségekről, mint a termelőszövetkezeti de­mokrácia közvetlen formáiról szóltunk. Olvasóink közül töb­ben kérték, hogy részletesebben foglalkozzunk ezek tevékenysé­gével. Az alábbiakban teszünk eleget ezeknek a kéréseknek. A munkahelyi közösségekhez tartozó dolgozók száma egyen­ként húsz főnél kevesebb és száz főnél több nem lehet. Dön­téseit a tanácskozásokon nyílt szavazással, egyszerű szótöbb­séggel hozza, amelyeket jegyző­könyvben rögzítenek. A munka­helyi közösségek tanácskozásain a vezetőkhöz intézett javasla­tokra, információkérésekre a szervezeti és működési szabály­zatban megállapított módon és időn belül az illetékes vezető válaszolni köteles. A termelőszövetkezet — az alapszabály rendelkezéseinek megfelelően — például a kö­vetkező munkahelyi közössége­ket hozhatja létre: a növényter­melési főágazat munkahelyi kö­zössége; az állattenyésztési fő­ágazat munkahelyi közössége; a kertészeti főágazat munkahelyi közössége; a műszaki főágazat munkahelyi közössége; a füg­getlenített vezetők (jogtanácsos, személyzeti vezető, belső el­lenőr stb.) és adminisztrációs dolgozók munkahelyi közössége; a nyugdíjasok közössége stb. Mint fentebb láttuk, a mun­kahelyi közösségek tanácskozá­sait, a közösség vezetője szük­ség szerint, de évenként leg­alább három esetben köteles összehívni. Köteles azonban összehívni a tanácskozást akkor is, ha azt a termelőszövetkezet vezetősége, vagy elnöke, az el­lenőrző bizottság vagy annak elnöke kezdeményezi, továbbá akkor is, ha a munkahelyi kö­zösség tagjainak tíz százaléka azt kéri. A munkahelyi közösségek ha­táskörét, feladatkörét az alap­szabály rendezi. Kezdeményez­heti például a közösségen belüli munkaverseny különböző for­máinak meghonosítását, a meg­hirdetett versenyekhez való csatlakozást, az újítómozgalom felkarolását, a különböző újí­tások bevezetését és alkal­mazását, a közösséghez tar­tozó dolgozók kitüntetését. Kezdeményezheti továbbá a kö­zösségen belül a közérdekű tár­sadalmi munkák szervezését, is­meretterjesztő előadások tartá­sát, a szakmai képzés szervezett keretben történő meghonosítását, valamely oktatási intézmény patronálását. A termelőszövetkezeti munka­helyi közösségek véleményez­hetik a közgyűlés és a küldött­­gyűlés elé kerülő előterjesztése­ket; a szakszervezeti bizottság által a döntőbizottságba delegá­landó alkalmazottakra vonatko­zó javaslatot; a közösség mun­kahelyi vezetőinek­ kijelölésére vonatkozó javaslatot; a tovább­tanulási kérelmeket; a szo­ciális juttatásokra irányuló kérelmeket; a lakástámoga­tásra irányuló kérelmeket; a közösség munkaszervezeti egységeiben dolgozó alkalma­zottak felvételi kérelmét, a munkaruha juttatásra vonatko­zó javaslatokat és mindazokat az ügyeket, amelyekben a ve­zetőség kéri a munkahelyi kö­zösség véleményét. A termelőszövetkezeti mun­kahelyi közösségek javaslatot tehetnek a közösségen belüli munkaszervezés korszerűsítésé­re; a korszerű, nagyteljesítmé­nyű új munkagépek és terme­lőberendezések üzemeltetőjének a személyére; a közösség tagjai­nak jutalmazására, üdültetésére, segélyezésére; a szociális-kul­turális beruházások és felújítá­sok, sportlétesítmények meg­valósítására, a kulturális és sportrendezvények szervezésére, ezen túlmenően javaslatot te­het és tájékoztatást kérhet bár­mely egyéb kérdésben. A termelőszövetkezeti munka­helyi közösségek a társadalmi tu­lajdon védelmének és a baleset­­védelemnek a segítése érdeké­ben figyelemmel kísérik a kö­zösség munkahelyeinek helyze­tét és ha mulasztást tapasztal­nak, akkor felelősségrevonást kezdeményeznek. A munkahelyi közösség ta­nácskozásainak vezetőjét a kö­zösség tagjai maguk közül két évre választják. A közösség tanácskozásainak előkészítése és összehívása a demokratikusan megválasztott vezető joga és feladata, aki az előkészítő munkába a közösség küldötteit és más személyeket is bevonhat. Magára a tanácsko­zásra a termelőszövetkezet bár­mely tisztségviselője és vezetője meghívható. A tanácskozás ak­kor határozatképes, ha azon a közösség tagjainak több mint fele megjelenik. A vezető a ta­nácskozáson köteles tájékozta­tást adni az előzően hozott ja­vaslatoknak, véleményeknek az illetékes fórumokhoz való to­vábbításáról, ismerteti azok vá­laszát a hozzájuk intézett ja­vaslatokra, illetve tájékoztatás­kérésekre. Mint már megje­gyeztük, a tanácskozás a hatá­rozatait nyílt szavazással, egy­szerű szótöbbséggel hozza, sza­vazategyenlőség esetén a vezető szavazata dönt. A tanácskozás megtartásáról emlékeztetőt kell készíteni. A tanácskozásokon a Vezetőkhöz intézett javaslatokra, tájékoztatáskérésekre a szövet­kezet elnökének, vagy az általa megbízott vezetőnek 30 napon belül kötelezően válaszolni kell. A mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti demokrácia közvetett formái képviseleti funkciókat töltenek be. Ezeket a szerveket — amelyeket megfelelő felada­tokkal és az azok ellátásához szükséges jogokkal, felelősséggel ruháznak föl — a termelőszövet­kezeti tagok hozzák létre. A szervek lehetnek végrehajtó­ügyintéző jellegűek, vagy dön­tésekre is följogosított szervek. D. F. Íratlan törvény... Azt tartja egy régi közmondás, hogy mindenki söpörjön a saját portája előtt, de sajnos ennek az íratlan törvénynek betűit egyre kevesebben tekintik magukra nézve kötelezőnek. Egyre ritkábban kapaszkodnak a nyírfaseprő, meg a hóhányó lapát nyelébe, hogy a járdákon levő szemetet, a frissen hullott havat eltakarítsák és az életveszélyesen síkos gyalogjárót ho­mokkal, illetve hamuval fölszórják. Régebben a járda tisztántartását és a síkosság megszünte­tését mindenki olyan kötelességnek tekintette, aminek elmu­lasztásáért hivatalosan ugyan senki sem vonta felelősségre, de — mert a rend úgy követelte — parancsszó nélkül takarított. Most falun, városon egyre több lakóház előtt magasodik a bontásból kikerült törmelék, és a frissen hullott hó is ott ma­rad letaposva, jéggé fagyva. Jó lenne a régi szokást országszerte felújítani, mindenki söpörjön a háza előtt. D. J. 1979. JANUÁR 7. Lakóbizottságok: hatékonyabban Az élet megmutatta, hogy a lakóbizottságoknak nem feltét­lenül szükséges hatósági jogkör­rel rendelkezniük ahhoz, hogy működési területükön a lakóte­rületi közéletnek fontos formai, öntevékeny társadalmi alap­sejtjei legyenek és értékes mun­kát végezzenek. Pontosabban és őszintén szólva: az e jogkörök­kel járó terhek megszűnésével munkájuk fölszabadultabb, mozgalmasabb, emberközelibb, következésképpen hatékonyabb lett. Kaposvárott szereztünk er­re legutóbb jó tapasztalatokat, amelyek egyébként — tekintet­tel a lakóbizottságok újjáválasz­­tásának közelségére —, másutt is értékesíthetők. Az első lakóbizottságokat 1964-ben alakították meg Ka­posvár belvárosában és a két új lakótelepen. Az azóta eltelt, csaknem másfél évtized alatt a város nagyot fejlődött, terebé­lyesedett, ezzel együtt szükség­szerűen szaporodott a lakóbi­zottságok és a bennük tevékeny­kedő társadalmi munkások szá­ma is. Jelenleg 95 bizottság működik négyszázhatvan taggal. Novák Ferencnek, a városi nép­front bizottság titkárának a vé­leménye szerint, tapasztalható munkájukban bizonyos szélsősé­gesség, az értékes munkát vég­zők mellett megtalálhatók a megalakulásnál tovább alig ju­tott lakóbizottságok is. De a pozitív vonásokat tekintik lénye­gesnek. Melyek ezek a pozitív voná­sok? A jól dolgozó lakóbizott­ságok hasznosan vettek részt a különböző társadalmi munkák szervezésében. Sokszáz facseme­te, virágpalánta elültetése, fü­vesítése, parkosítás, játszótér­építés fűződik akcióikhoz. A ta­nácstagi beszámolókon 1978-ban kétszer annyian vettek részt, mint az előző esztendőben — ez is az ő munkájukat dicséri. Az újonnan átadott vagy felújított lakóházaknál közreműködtek a minőségi átvételben, szorgalmaz­ták a házirend betartását. Gyakran tettek javaslatot közös helyiségek kialakítására a lakó­házakban, fölhívták a figyel­met a víz-gáz-telefon-elektro­­mos szolgáltatás hibáira, a köz­területek védelmére, a közvilá­gítással, az utakkal, a járdák­kal, az autóbusz megállókkal, a tévéantennákkal kapcsolatos gondok megoldására. Olyan la­kóbizottságok is vannak a vá­rosban, amelyek egy-egy család, vagy magányos ember szociális problémáit földerítve segítették azok megoldását. Figyelmük ki­terjedt a kiugróan magas albér­leti díjakkal visszaélőkre is. Országosan elismert kezdemé­nyezése volt a kaposvári lakó­bizottságoknak, hogy bejelenté­seiket — a végrehajtás ellen­őrizhetősége miatt —, rögzítet­ték a házfelügyelői naplókban, legutóbb pedig indítványozták, hogy a társadalmi munkákhoz nélkülözhetetlen szerszámokat a tömbházakban intézményesen szerezzék be. Sorolhatnánk tovább a pozitív vonásokat, ám arról is beszélni kell, hogy igen sok kaposvári lakóbizottságnak kerülnie kell a formális megoldásokat a mun­kában, mint ahogy az olykor fellépő „hatóságo­sdit” is, mert az ilyen magatartás rontja a bi­zottság és a lakók közösségének kapcsolatát. Több kezdeménye­zésre és öntevékenységre is szükség van. A lakóbizottságok a szocialis­ta demokrácia legkisebb társa­dalmi intézményei, a közhasznú kapcsolatteremtés szervei az ál­lami vezetés és az állampolgá­rok között. Az eddig végzett munka tapasztalatait jól hasz­nosíthatják majd újjáválasztá­­suk után, segítve a tanácsok sokrétű munkáját, közreműköd­ve a társadalmi együttélés sza­bályainak érvényesítésében, a lakóházak és környékük szépíté­sében, a társadalmi tulajdon megóvásában, a várospolitika alakításában. Mindez igen ran­gos és elismerésre méltó társa­dalmi tevékenység. D. F. Új feltételek: nagyobb változatosság A biztonságos sertéstartás feltételeinek megteremtése or­szágos érdek. A hozzávetőlege­sen 10 milliós sertésállomány­nak több mint a felét a kisgaz­daságokban tartják. Az utóbbi években jelentősen megválto­zott a háztáji gazdaságokban a sertéstenyésztési cél. Az egyéni állattartók közül egyre többen élnek a hosszúlejáratú szerző­déses sertéshizlalási lehetőség­gel. A korszerű tartási és érté­kesítési viszonyok megfelelő biztosítás kialakítását is szük­ségessé tették. Ismeretes, hogy a korábbi mezőgazdasági háztáji biztosítá­sok térítést nyújtottak a serté­sek elhullására is, azonban a biztosítási összeg minimális volt. A közelmúlt egyéni ser­tésbiztosítása pedig nem adott lehetőséget arra, hogy különfé­le biztosítást lehessen kötni egy gazdaságon belül a különböző céllal tartott állatokra, vagyis a szerződéssel lekötöttekre, illetve az anyaállatokra, vagy a saját célra hizlalt sertésekre. A most bevezetésre kerülő biztosítások ezeket az ellentmondásokat re­mélhetőleg megszüntetik. A biztosítások kialakításánál a biztosító arra is törekedett, hogy a kártérítési rendszer kel­lően ösztönözzön a kényszervá­gásra. A szerződéses hizlalással foglal­kozó gazdáknak a hizlalási ciklus­nak megfelelően 6 hónapos tarta­mú biztosítást dolgoztak ki. E mó­dozat keretében a 3 hónaposnál­­ idősebb, egészséges növendék- és hízóállatok biztosíthatók. Betegség vagy baleset miatti elhullás, illet­ve kényszervágás esetén térítést fi­zet a biztosító. Akkor is térítést kapnak az állattartók, ha kényszer­vágásra utalják az állatot és húsát a vágóhídon elkobozzák. Egy-egy állat elhullásakor a térí­tés kg-onként 20 forint, felső hatá­ra 2000 forint. A vágóhídi kobzás esetén is ilyen mérvű a térítés. A kényszervágott állatokra kg-onként 16 forintot fizet a biztosító. A ko­rábbi gyakorlattól eltérően az ál­lat értékesítéséből származó összeg a biztosítottat illeti meg, nem von­ják le, mint a korábbi biztosítások esetében. Amennyiben a biztosított­nak még valamilyen régebbi, ház­táji, mezőgazdasági biztosítás alap­ján is járna térítés, azt, is felve­heti, egyetlen feltétel, hogy az összes térítés n­em lehet több, mint az állat tényleges forgalmi értéke. A 12 hónapos tartamú biztosítást ugyancsak 3 hónaposnál idősebb ál­latokra lehet kötni. E módozatot anyakocákra, illetve a saját célra tartott növendék- és hízósertések biztosítására célszerű igénybe venni. A biztosító térítési kötelezettségei ugyanazok, mint a 6 hónapos tar­tamú biztosításnál. Ez a módozat azonban szélesebb körű, hiszen az anyaállatoknak a vetélésből vagy evésből eredő elhullására és kény­szervágására is kiterjed. A szerződéssel lekötött sertések 6 hónapos tartamú biztosításának dí­ja 10 állatig db-onként 100 forint, több állat után a létszám­ arányá­ban díjkedvezményt ad a biztosí­tó. A 12 hónapos tartamú sertésbiz­­tosítás keretében az anyaállatot tet­szés szerint meghatározott összeg­re — 2—3, illetve 4 ezer forintra — lehet biztosítani. A választott ösz­­szeg 10 százaléka a biztosítási díj. A saját szükségletek kielégítésére tartott növendék- és hízósertések darabonként 140 forintért biztosít­hatók. (Amennyiben négynél több sertést tartanak egy gazdaságban, akkor ezen a darabszámon felül 200 forint a biztosítási díj.) A biztosító hozzájárul ahhoz, hogy — amennyiben az érintett gazdaságok, termelőszövetke­zetek vállalják az ezzel járó munkát — a biztosítási díjak nem a biztosítás megkötésekor esedékesek, hanem a szerződés teljesítésekor az értékesítési összegből fizethetők. Arláth Péterné

Next