Szabad Föld, 1980. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-06 / 27. szám
1984. JÚLIUS 8. Bizalom és tevékeny részvétel... Megalakult az új országgyűlés, a képviselők megválasztották az új Elnöki Tanácsot, a tisztségviselőket, megalakult a kormány, az újonnan választott területi és helyi tanácsok is megkezdték tevékenységüket; a kormány és saját maga nevében a miniszterelnök megköszönte a választók bizalmát, és az új országgyűlés első ülésszakán jelentette: „Átérezve a ránk ruházott felelősség súlyát, ígérhetem önöknek , minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni, hogy megfeleljünk a várakozásnak.” Tegyük hozzá — minthogy az éremnek két oldala van —: a választók nemcsak az előlegezett bizalmat adták meg szavazataikkal népi államunk újonnan választott vezetőinek, és nemcsak várakozással vannak telve a vezető szervek iránt, hanem tevékenyen részt kívánnak venni abban a munkában, amelyet az elkövetkezendő ötesztendős ciklusban el kell végeznünk. Igen, nagyon sok a teendőnk, és nem könnyűek a feladataink. A felelősség súlya egyformán nehezedik a miniszterelnök és a gyári munkás vagy falusi pedagógus — egyszóval: mindenki — vállalta. Gazdaságosabbá, korszerűbbé, hatékonyabbá kell tennünk a termelést valamennyi népgazdasági ágazatban — ez a mindenekelőtti feladat. Ehhez képest — mint az országgyűlésen is elhangzott — meg kell találni a módját annak, hogy mindenki képességeinek teljesebb kibontakoztatásával és ösztönzésével, jobb szervező és irányító munkával, a tudományok és a műszaki haladás által nyújtott lehetőségek eredményesebb kihasználásával, a nemzetközi együttműködés — elsősorban a szocialista gazdasági integrációban rejlő előnyök — fokozottabb hasznosításával felszínre tudjuk hozni anyagi és szellemi tartalékainkat. Mindezekre elengedhetetlenül szükségünk van, mert az országvezetés csak úgy tud gondoskodni arról, hogy „erkölcsiekben és anyagiakban egyaránt a mainál még több megbecsülésben részesüljön, nagyobb rangot kapjon a tisztességgel dolgozó ember, javuljanak az élet- és munkakörülmények, és lehetőségeinkhez mérten előrehaladjunk a legégetőbb szociális problémák megoldásában”. A kormány most dolgozik annak az ötéves időszakra szóló munkaprogramnak a kidolgozásán, amelyet az országgyűlés következő ülésszakán akar előterjeszteni. Ez a munkaprogram a XII. pártkongresszus határozatain alapul, megvalósításának az a fő célja, hogy az eddig elért vívmányokat megőrizze, megerősítse, és tovább haladjunk a fejlett szocializmus építésének útján. A következő, 1981-ben kezdődő hatodik ötéves tervünkről van szó, amely része a párt országépítő nemzeti programjának. S ebben csendül össze a nép választott vezetőinek és magának a népnek a bizalma és várakozása. Mi újság Szabolcs-Szatmárban? Beszélgetés dr. Pénzes Jánossal, a megyei tanács elnökével Húsz vagy harminc éve már, hogy ismerkedem, készülök Szabolcs-Szatmár megyéből? Akármennyi, akkor is: ismétlés a tudás anyja, járjuk körbe a megyét, székhelyét, Nyíregyházát, azután nyugodt szívvel kopogtathatunk dr. Pénzes János megyei tanácselnök ajtaján. Szép a határ, burjánzik a természet, jó közepes termést ígér az alma, burgonya, dohány. Megtesszük azt az utat is, amit Farkas Bertalan űrrepülő tett meg nemrég itt a Földön, szőkébb hazájában. Megnézzük azt a stadiont is, amelyben a nyíregyházi labdarúgócsapat keményen és jól dolgozott, hogy bejusson az NB I. osztályba. A városban azt is hallottuk, hogy jövőre önálló színtársulata lesz Nyíregyházának, hiszen teátruma már van. Igaz is, két főiskolája (tanárképző és mezőgazdasági, több tudományos kutatóintézete és sok középfokú oktatási intézménye. Kell ez a népnek, a megye 630 ezer lelke, a székhely 110 ezer lakosa nemcsak kenyérrel él... Kopogtassunk a megyeháza ősrégi tölgyfakapuján. Dr. Pénzes János mindig szívélyes házigazda volt. Most is az. — Elmúltak az ünnepek, rinek elvtárs. Elnézést a hangulatrontásért, de szeretnénk megtudni, mi újság a megy. Iparában és földjein. — Az ipar Szabolcs-Szatmárban az utóbbi években „jó újságot szerkesztett”. Olvasmányosat, színeset és mégis reálisat, igazat. Négy év alatt 66 százalékot fejlődött. És újabb tízezer ember lett ipari munkás. Ma a szocialista iparban és építőiparban 70 ezren dolgoznak. Ez a 70 ezer ember — és a gépek — 1979-ben 25 milliárd forint értéket termelt. Nem rossz, ugye? S a mi régi hagyományunk, amelyet ma is nagyon szeretünk, a mezőgazdaság, tavaly 14 milliárd értékű terméket adott az országnak-világnak. Szóval, a két szám különbsége bizonyítja: egyértelmű nálunk a struktúraváltozás az ipar javára, de nem a termőföld és munkája megsértésével. — Mondana valamit az ipari fbs történetéből? Szóval, láthatnánk közelebbről az egészségesen fejlődő újszülöttet? — Az ipart nem szórtuk szét, a gyárak, gépek 80 százalékát mindössze nyolc helyre telepítettük. Az utolsó történés, mint bizonyító példa: egymilliárdért építettünk, fejlesztettünk egy gumiipari gyárat Nyíregyházán. Ebben a mezőgazdasági gépek különleges gumiabroncsai készülnek. Egy bizonyíték a megye egész iparára, illetve iparunk életképességére: termékeinknek több mint 30 százalékát külföldön adjuk el. Szóval a homoki ipar szilárd, kötött talajon áll. — Elnök elvtárs, nevezzük nevén a gyermeket. Milyen iparról beszélünk? — Helyes. Elsősorban a könynyűipar, ezen belül is a textil- és ruházati ipar fejlődött gyorsabban. Fontos volt, nagyon kellett, hiszen a „legutolsó divat” szerint épültek gyáraink, s szép termékeikkel jelentkeztek a piacon. Örülünk annak, hogy kelméink, ruháink kapósak, de még jobban annak, hogy sokezer nőnek adtak munkát a gyárak. De az élelmiszeriparral is kezdhettem volna. A táj nagy hagyománya — alma, burgonya, dohány. Ezek tárolása, feldolgozása követelte az élelmiszeripar fejlesztését. Mi meghallottuk a mezőgazdaság igényét, szavát, bár jóllehet nem volt mindenre pénzünk. Építettünk, fejlesztettünk annyit, amennyihez erőnk, tehetségünk volt. Új hűtőtárolókat, télialma-feldolgozókat Mátészalkán, Vaján és másutt. Hozzáteszem, a mezőgazdaság termése és az ipar feldolgozókapacitása még koránt sincs összhangban. De telepítünk még ipart... — Bocsánat, itt szeretnék még valamit kérdezni, mielőtt a jövőbe néznénk. Kérdésem: milyen hatással volt az iparosítás a megye társadalmi és egyéb átalakulására? — Nálunk is a munkásosztály jelenléte, szerepe lett a meghatározó. Fiatal ez az osztály, de nálunk a szakmunkások aránya 43 százalék, szóval az osztály szakmailag is művelt, öt év alatt 23 ezer fiatalnak biztosítottunk munkát. Egy picit messzebbről indítva: nyolc év alatt 40 ezer új munkahelyet biztosítottak megyénkben a kezdőknek, ebből 28 ezer ember választotta az ipart, a többi fiatal és nő a szolgáltatásban, egyéb helyeken végzi munkáját. Ugyanakkor 20 ezerrel csökkent a mezőgazdasági munkások száma. A magyarázat: gépesítettünk és gépesítünk a mezőgazdaságban is. Nem kérdezte, de erre is válaszolok: Szabolcs-Szatmárból jelenleg is 30 ezer ember ingázik, megy dolgozni a fővárosba, és más nagy ipari városokba. Ma még ezt nem tudnánk, de nem is volna helyes megszüntetni. Megértéséhez nem kell főiskola, ez népgazdasági érdek. Egyéb hatások? Az ipartelepítés a területfejlesztést is segítette. A hetvenes években öt új város született megyénkben: Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor, Fehérgyarmat, Vásárosnamény. Az urbanizáció minden jele kézzelfogható nálunk. Még Nyíregyházán is. Lakások, középületek, utak, járdák épültek, épülnek. Bevezették a jó ivóvizet, elvezették a rossz vizet, lassan felzárkózunk a történelmi elmaradottságból. Természetesen a fejlődés irányába az ipar a nyomvezető, útmutató. — Mondana valamit az iroksújtotta vidékről? Hiszen a katasztrófa éppen tíz éve tört Szamosközre. — Igen. Az árvíz után tízéves munka eredményeként ott is magasabb szinten folytatódik az élet, jobb körülmények között élnek az emberek. Sokezer ház épült, civilizált, közművesített házak, új intézmények, iskolák, utak, járdák... A bankhitelekből a fizetőképtelen lakosság több százezer forintnyi tartozását a megyei tanács felfüggesztette. Szóval a víz elvonult, s az emberi élet visszatért a jobban kiépített, kulturáltabb medrébe. — Az ipar jövője? — Telepítünk, de továbbra is a hatékonyság a meghatározó. Vásárosnamény, Fehérgyarmat és a nyírbátori járás térségébe tervezünk ipart. Itt még sok a szabad emberi munkaerő. A meglevő iparban rekonstrukció, modernizálás, a munkaerő okosabb felhasználása — ezekben látjuk feladatainkat. — Most, ha lenne szíves, néhány gondolatot mondani a megye régi, hagyományos és tartós nagy szerelméről, a mezőgazdaságról. — A télialmából már ötezer hektáron újat telepítettünk. Bár ma is gond a tárolókapacitás hiánya, jóllehet három év alatt 14 ezer vagon almát tudunk korszerű hűtőkben tárolni. Jó hírem is van. Az évi 55 ezer vagon almatermésből 15—18 ezer vagon almát dolgoznak fel üzemeink, és az almasűrítmény nagy kereslet külföldön is. Olyan koncentrátum ez, amelyben minden benne van, amit a nap és a föld a szabolcsi almába „invesztál”. (E koncentrátumból mindent lehet készíteni, sampont, szappant stb., de pénzhiány miatt ezt már itthon nem tudjuk földolgozni. Kár, pedig nagy haszon volna.) Az idei terméskilátások: a virágzás jó volt, kötés idején a hideg visszavetette az almát, szóval jó közepes termésre számíthatunk. Néhány szót a burgonyáról. Termőterülete 14 ezer hektár alá csökkent. De ez a 14 ezer hektár most pontosan annyit terem, mint egykor a 60 ezer hektár adott. Kár volt visszafejleszteni nálunk ezt a kultúrát, hiszen az új fajták, a mai technika és a kemizáltság jó, a régi termőterületen mennyi burgonya lenne itt. Mert ez a talaj a burgonyának ideális. Itt is meg kéne teremtenünk a vertikalizmust. Tároló, sok tároló kellene. A kézierő elfogy, csak a technika, a gép segíthetne. A burgonya jórészét itt, a megyében kéne feldolgozni. Ha ez sikerülne, az országot el tudnánk látni a kenyérsütéshez nélkülözhetetlen burgonyapehellyel. Mi tehetetlenségünkben gyakran elfecséreljük a jó termést, és később drága pénzért importálunk burgonyát. Dohányból az országos menynyiség 45 százaléka a mi homokunkon terem. Bár ez a kultúra is csökkenő tendenciát mutat Idén 5800 hektáron zöldell a dohány, néhány éve még 9 ezer hektár volt az ültetvény. Pedig ez is a mi tájunk szülötte. Termelőszövetkezetekben és háztájikban egyaránt termelik, a munkaigényes, szakmai kultúrát igénylő dohánytermesztés tudománya apáról fiúra száll, csakhát fentről, a napokban megszűnt tröszt nem igényelte a nagyobb termést. — Hát, kedves olvasóink, ez az újság Szabolcs-Szatmár megyében. Suha Andor SZABAD FÖLD 3 A Magyar Népköztársaság újonnan választott kormányának elnöke, elnökhelyettesei és tagjai 1980. június 27-én Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt hivatali esküt tettek. Jelen volt Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. (MTI Fotó : Fehér József felvétele)