Szabad Föld, 1980. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-06 / 27. szám
4 SZABAD FÖLD Gyógyhelyfejlesztés: népfrontbizottságok szerepe A népfront országos elnöksége mellett működő településpolitikai bizottság álláspontja: „Gyógyvizeink, hévizeink üdülési és gyógyászati igénybevétele, továbbá az aránylag szerény éghajlati adottságaink, gyógyászaimig hasznosítható barlangjaink révén az eddiginél fokozottabb figyelmet kell fordítani a gyógy- és üdülőhelyek kérdéseire és a területfejlesztésben betölthető szerepük vizsgálatára. Gyógyvizeink, folyóvizeink, tavaink, hegyeink az eddiginél jóval jelentősebb szerephez juthatnának új gyógyis üdülőhelyek kialakításával." Ezzel az alapos vizsgálatokra alapozott állásponttal minden illetékes fórumon egyetértenek, és egyetért vele a közvélemény. Ezt húzta alá a témában nemrég lezajlott tanácskozás és vita is. Érdemes ezért közelebbről is megismerkedni a népfront ajánlásaival. Az új gyógyhelyek, illetőleg üdülőhelyek kialakításánál mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy melyek azok a települések, amelyek rendelkeznek a gyógyhelyi vagy üdülőhelyi feltételekkel. Ilyenek például Bükk, Győr, Mosonmagyaróvár, Komárom, Szarvas, Mezőkövesd, továbbá Somogy, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Békés és Szolnok megyék számos városa és községe. Itt kell megemlíteni még a Fertő-tájat, amelyre nézve kormányhatározat írja elő az üdülőhelyek kialakítását. A gyógyhellyé fejlesztés lehetőségét meg lehet találni olyan területek vonatkozásában is, amelyek eddig csupán az üdülőhelyi megnevezésre jogosultak. Ilyenek: Miskolc-Tapolca, Nyíregyháza-Sóstó és Gyula. Az üdülőhelyekrevonatkozóan a tanácskozáson megállapították: a Duna — a Dunakanyar kivételével —, a Tisza — a szegedi és mártélyi üdülőhelyek kivételével —, azután a Duna—Tisza közötti terület tavai még kihasználatlanok ebből a szempontból. Hasznosításukat az érdekelt helyi tanácsoknak és a területileg illetékes megyei tanácsoknak kellene kezdeményezniük. Sajnálatos tapasztalat, hogy a megyei rendezési tervek általában nem érintik ezt a kérdést. Megfelelő előkészítés és eljárás során a főváros és Hajdúszoboszló a fürdővárosi, Sopron, Győr, Tata, Szarvas pedig az üdülővárosi rang elnyerését kezdeményezhetné. Budapesten első feladatként a régi gyógy- és üdülőhelyek területét kellene megvizsgálni abból a szempontból, hogy jelenlegi adottságaik megfelelnek-e egy újabb minősítés követelményeinek. Ezen túlmenően vizsgálni kellene, hogy az újabb hévízfeltárások és fürdőlétesítések révén lehetne-e újabb területeket gyógy- vagy üdülőhellyé fejleszteni. A legsürgősebb feladat, hogy a Margitszigetet védett gyógyhellyé minősítsék. Hazai és külföldi példák — Hajdúszoboszló, Vichy, Karlovy Vary, Marienské Lazny — tanúsítják, hogy a gyógyhelyeknek és üdülőhelyeknek milyen jelentős szerepe van a területfejlesztésben. Az abban érdekelt városok és községek szakigazgatási szerveinek, valamint a megyei, városi és községi népfrontbizottságoknak meg kell ismerkedniük a gyógyfürdőzési és üdülési célra alkalmas területek adottságaival. Ezek ismeretében, a tájegységi Intéző bizottságok támogatásával, a meglevő gyógy- és üdülőhelyek fejlesztését és újak kialakítását kellene kezdeményezniök. Úgy véljük, hogy a népfront településpolitikai bizottságának figyelemre méltó ajánlásai és javaslatai megszívlelendők, D. F. Budapesten az elmúlt heti hajnali felhőszakadás gondot okozott a külső Váci úton a közlekedésben. A nagymennyiségű esővizet a csatornahálózat nem tudta elvezetni. Leállt a villamosforgalom, a személyautóknak pedig helyenként küszöbig érő vízáradattal kellett megbirkózniuk. (MTI Fotó : Tóth István felvétele) 8 „Az ésszerű érdekvédelem híve vagyok” Mint azt már korábban hírül adtuk, a magyar szakszervezeti mozgalom, így a MEDOSZ is, ősszel tartja kongresszusát. Ennek előkészítése során a különböző munkahelyeken már lezajlott a bizalmiak és a szakszervezeti bizottságok újjáválasztása, s most folynak a megyei küldöttértekezletek. A MEDOSZ területén új vonása a szakszervezeti választásoknak, hogy a termelőszövetkezeti alkalmazottak körében — az MSZMP és a SZOT határozatának megfelelően — ilyen átfogó módon most került rá sor először: a munkavállalók az idén több mint hatszáz termelőszövetkezetben választottak bizalmiakat és szakszervezeti bizottságokat. Az alkalmazottakat is foglalkoztató termelőszövetkezetek egyike a dabasi Fehér Akác, ahová két hónappal a választások után azért látogattunk el, hogy megnézzük, milyen a szakszervezeti élet a termelőszövetkezetben? Megérkezésünkkor csupán azt tudtam, hogy a szakszervezeti bizottság titkárát Németh Lászlónénak hívják. A központi irodában őt keresem hát mindenekelőtt. — Kint a tejüzem környékén megtalálja — igazítanak el — csak annyit mondjon, hogy a Szöszit keresi... Szöszi, azaz Németh Lászlóné, rokonszenves, harmincon túli fiatalasszony. Beosztását tekintve energetikus, de emellett az egyik legelfoglaltabb társadalmi munkása is a termelőszövetkezetnek. Életútjáról ezt mondta: — Elektrotechnikus képesítéssel kerültem 1966-ban Dabasra. Eleinte Budapestre jártam dolgozni a Telefongyárba, de meguntam az örökös utazgatást, aztán jelentkeztem Márczis Antalnál, a Fehér Akác akkori elnökénél, hogy tudnának-e engem foglalkoztatni. Felvettek. Tíz évig a munkaügyi osztályon dolgoztam, majd amint az energiaprobléma a téeszben is napirendre került, és kellett a szakember, energetikus lettem. Hárman végeztük ezt a munkát sok-sok feladattal. A férjem kémiaszakos tanár, két gyerekünk van: 13 éves a lányunk, és kilencéves a fiúnk. A pártnak 1975, a szakszervezetnek 1978 óta vagyok tagja. — Mikor és miért alakult meg a szakszervezet a termelőszövetkezetben ? — 1978-ban hívtuk életre a szakszervezeti bizottságot, tekintve, hogy a termelőszövetkezet 1500 dolgozója közül mintegy kétszáz személyt szövetkezeti alkalmazottként foglalkoztatunk. S ennek a munkásrétegnek az érdekképviselete nem volt megoldott, erről nem intézkedik a termelőszövetkezet alapszabálya. Mostanáig azonban akadozott nálunk a szakszervezeti munka. A tisztségviselők többsége — egy kivételével — a tagok megkérdezése nélkül került be a vezetésbe, sokan azt sem tudják, hogy egyáltalán van-e szakszervezet a termelőszövetkezetben. Majd miután az elődöm, a korábbi szb-titkár tavaly ősszel megvált a téesztől, —a pártbizottság a választásokig engem bízott meg az szb-titkári teendőkkel. — Miért éppen magát? — Talán azért, mert a korábbi tevékenységem alapján tudták rólam, hogy lehet rám építeni, szeretem a közösségi munkát, az emberek ismernek és én is ismerem őket. De azért bevallom, hogy a választások előtt egy kicsit izgultam: megválasztanak-e vagy sem? Erre az eseményre május 13-án került sor a művelődési otthonban, ahol a szakszervezeti tagok 87 százaléka jelent meg. — No és az eredmény mi lett? — Százszázalékos bizalmat kaptam. Pedig — az előírásnak megfelelően — titkos szavazással választottak meg. Jókedvvel láttam munkához. Először is feltérképeztem a területet: hol, mennyi, s milyen üzem van, és hányan dolgoznak benne? Minden munkahelyet végiglátogattam. Sok emberrel beszéltem, kivittem a köztudatba a szakszervezet létezését, s azt, hogy mi a szerepe a szövetkezeti alkalmazottak életében. Jóformán még el sem jutottam mindenhová, amikor a szalonnaüzemből jöttek, hívtak, mondván, hogy az ottani szocialista brigád szakszervezeti csoportot kíván létrehozni. Kimentem hozzájuk, s nyomban megalakítottuk a csoportot. Tizennégyen vannak, a bizalmiuk Solymosi Istvánná, a helyettese Vajda István lett. Ez erőt adott a további munkához. Eddig a tavalyi háromhoz képest hat szakszervezeti csoport alakult, összesen 130 taggal. Ez már jó alap a szakszervezeti munkához, ez már arra sarkall, hogy odafigyeljek ... — Mire? — Az aktív dolgozók bérezésére, a fiatal házasok érdekeire, a GYES-en levő kismamák gondjaira, a nagycsaládosok és a nyugdíjasok problémáira, a munkavédelemre, a szociális létesítményekre ... — Hogyan vesz részt a dolgozókat érintő döntésekben? — Minden téesz vezetőségi és pártbizottsági ülésen jelen vagyok, ahol — ha szükséges — kinyitom a számat. — És gyakran teszi ezt? — Csak indokolt esetben. Én az ésszerű érdekvédelem híve vagyok, amely egyaránt tekintettel van a közös gazdaság és a téeszalkalmazottak érdekeire. Nemcsak hozom, hanem viszem is a problémákat, ha kell megmagyarázom a dolgozóknak, hogy mit, miért nem lehet — Mit szeretne szb-titkárként elérni? — Mindenekelőtt azt, hogy valamennyi téeszalkalmazottunk szakszervezeti tag legyen. Ám tudom, hogy ehhez először produkálni, adni kell valamit. Nehéz a lakáshelyzet. Éppen most épül 80 új lakás az ABC-áruház mellett. Ebből húszat szeretne a téesz megkapni. Már sok jelentkező van rá. Oda kell figyelni nagyon, hogy azok kapják, akiknél indokolt: a fiatal házasok, a sokgyermekesek, a fizikai dolgozók, a szakemberek. És több olyan szakszervezeti beutalóra van szükségünk, amellyel a sokgyermekes családok mehetnek üdülni. Az idén például ilyet egyet sem kaptunk. — Szereti ezt a megbízatását? — A Fehér Akác téeszben jók a feltételek a szakszervezeti munkához is. Ezért is vállaltam el. Ari Kálmán Németh Lászlóné szb-titkár. (Juhász Sándor felvétele) 1980. JÚLIUS 6. Összeférnek? Olykor csak a naptárban... Gyanítom, hogy A fülemile című Arany János-versünket még talán a legtökéletesebb fordításban sem értenék meg egykönnyen a japánok. Nem a nyelvi sajátságai miatt. Inkább a cselekményt tartanák elképzelhetetlennek. A felkelő nap országában ugyanis a jog fogalma — a széles közvélemény megítélésében — mindig a büntetés képzetével társul, így azután náluk, a bírósági idézés, még ha csupán a polgári peres eljárásra szól is, titkolni való szégyennek számít. Alkalmi összezördülés, rokonok vitája, szomszédok haragja? Csak béküléssel rendeződhet. Nagy ritkán fajulhat pereskedévsé. Nálunk bezzeg egészen más a hirtelen haragú állampolgárok hagyományos jogszemlélete. Elég egy rossz helyre levert és fölfedezett mesgyekaró, egy, a szomszéd telkére átnyúló faárnyék vagy más efféle „fülemüleindok”, s már kezdheti is a bíróság — a felperes beadványára — a gyakran bonyodalmast szakértőket kívánó, tanúkat felsorakoztató eljárást. Nem ritkán az egyébként jelentéktelen „alapügyből” a mellékper is kisarjadhat. Például a kártérítési igény peresítése vagy más, az esethez lazábban kapcsolódó jogi vita rendezése. Mikor pedig az első fokú határozat kimondatik, alperes sem hagyja magát, a „Ha per, úgymond, hadd legyen per!” jelszóval és indulattal benyújtja a fellebbezést. Hazánkban a polgári perek száma változatlanul elég magas, évente eléri a 180 ezret. Bár ezeknek több mint fele a családjog körébe tartozik (válás, gyermektartási, elhelyezési perek), jócskán akadnak „fülemüleváltozatok” is. Mindez pedig most, Péter-Pál napja tájékán, nemcsak az újra elolvasott Arany-vers ürügyén ötlik az eszembe, de azoknak az egyre szaporodó panaszos leveleknek az okán is, melyek az „elintézhetetlen” feliratú doszsziéban sorakoznak íróasztalom fiókjában. Íróik többségükben már vesztes felperesek, akik minden lehetséges fórumot megjárván (mert valahol így valakitől hallották, hogy az újság „mindent el tud intézni”), hát a sajtótól várják a „színtiszta igazság” kiderítését. Ami a gyakorlatban „csak” annyit jelentene, hogy a pervesztesnek a jogerős bírósági határozat ellenére se kelljen visszaállítania az eredeti birtokállapotot, biztosítani a közös telekbejáraton a szomszéd szolgalmi jogát — vagy éppen — de még mindig a bírósági döntés ellenére — tegye a szomszéd tíz centivel odébb a kerítését, vágja ki a telekhatárhoz közel eső fákat stb., stb.... Nos, furcsán nézne ki, ha az újság, mint a törvénytisztelő közvélemény szócsöve (akár a folyamatban levő, akár pedig a már lezárt) polgári peres eljárásba megpróbálna beleavatkozni. Nemcsak azért, mert az állampolgárok egymás közötti jogvitái az esetek túlnyomó többségében a magánügyek közé tartoznak, hanem azért is, mivel a jogszolgáltatás a bíróság feladata. Mit tehet akkor a szerkesztőség? A hatáskörünket messze túlhaladott „elintézhetetlen” levelek ügyében, meg kell mondanunk őszintén: semmit. Ezeknek az elhamarkodott és évekig tartó fülemülepereknek legfeljebb csak a már közhelyszerű tanulságát ismételhetjük meg: Jobb az apróbb nézeteltéréseket melegében, békességgel rendezni, mint a bírósági tárgyalások után— akár „győztesen” is — az ideggondozót vagy az orvosi rendelőt látogatni. fcsulyán)