Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-04 / 1. szám

1981. JANUÁR 4. A dolgos hétköznapok döntenek Munkás, eredményes esz­tendőt zártunk, összességé­ben gazdasági építőmun­kánk eredményeivel elége­dettek lehetünk. A párt kongresszusán jóváhagyott gazdaságpolitikai irányel­vek érvényesülnek, sikerrel oldjuk meg a feszítettebb gazdasági feladatokat. Ma már ismertek mindany­­nyiunk előtt az építés során felmerülő gondok és ez — a továbbiakban is — mind­annyiunktól felelősségteljes, körültekintő munkát kíván. Vállaljuk, hiszen van mi­re építeni. A most közzé­tett népgazdasági terv szá­mai is ezt bizonyítják. Ezek az önmagukban szürke szá­mok csodálatosan színes horoszkóppá váltaznak, ha az adatok, a százalékok mögé nézünk. Beethoven szimfóniái is, Kodály dalai is papírra vetve mindössze hangjegyek, időmértékek. A mi népgazdasági tervünk „szürke számai” is remény­teli esztendőről beszélnek. De a „hangjegyeket” le kell játszanunk, a célokat meg kell valósítanunk. Minden év első napján boldog új esztendőt kívá­nunk egymásnak, s közben a dolgos hétköznapokra gondolunk, mert mindany­­nyian tudjuk, hogy az em­ber, a család, és az ország boldogsága szorgalmas munkánktól függ. Most is minden jót kívánunk egy­másnak, de kívánságunkat külön hangsúlyozza az a tény, hogy századunk, sőt ezredünk utolsó húsz évé­be léptünk, és mi ez­t az időt VI. ötéves népgazdasá­gi tervünk kezdésével kö­szöntjük. A terv a realitásokból kiindulva azt irányozza elő, hogy megőrizzük az­­ elért életszínvonalat, és diffe­renciáltan javítjuk az élet­körülményeket. Az egyen­súly­­javításának és az életszínvonal megszilárdítá­sának kívánalmai között úgy kellett összhangot te­remtenünk, hogy lehetőség szerint figyelembe vegyük az egyes rétegek életkörül­ményeit „Az életszínvonal megőr­zését úgy tervezzük, hogy a lakosság egy főre jutó átla­gos reáljövedelmét a terv­időszakban 6—7 s­zázalékkal növeljük” — hallottuk a Parlamentben. És amit ugyanitt örömmel vettünk tudomásul: „A tervjavaslat előirányozza, hogy a jelen­legi átlag alatt levő nyug­díjak reálértékét fenntart­juk, sőt a legkisebb nyug­díjak reálértékét emelj­ük­ öt év alatt 370—390 ezer lakás épül, felújítanak 100 ezer állami lakást, s fokoz­zuk 40—50 ezer lakás ké­nyelmét, fölszereltségét Ezzel legalább másfél mil­lió állampolgár lakáshely­zete javul." Céljaink eléréséhez első­sorban jobb munkára van szükség. S mivel egyre töb­ben értik és helyesült mos­tani teendőinket meg is van az alap ahhoz, hogy boldog új esztendőket ün­nepeljünk. Soha Andor Évtized küszöbén: egy család Hátunk mögött a hetvenes évek — vajon mit várhatunk a nyolcvanas évektől? Ez a kér­dés most mindenkit foglalkoz­tat : politikusokat gazdasági szakembereket, tudományos ku­tatókat, művészeket sportoló­kat — szóval mindenkit De felmerül-e ez a kérdés a legszűkebb körben, egy családi otthonban? — én ezúttal erre kerestem a választ Találomra (némi kis útbaigazítással) jutot­tam el Tápiószelén Falusi Jó­­zsefék otthonába. Látogatásom célja kétségtelenül meglepte őket ám beszélgetésünk végül­­is kellemes és tartalmas estévé kerekedett Miben bízik? — Nekem a hetvenes évek, pontosan tíz évvel ezelőtt sze­rencsétlenül kezdődtek — mond­ta a házigazda. — Szívinfark­tust kaptam és leszázalékoltak. Mit várhat egy szívbeteg e­hber a következő tíz esztendőtől? — Azt, amit én — válaszoltam. — Hogy tíz év múlva ugyan­itt ugyanígy elbeszélgethes­sünk. Az ember elsősorban élni akar. Minden egyéb csak az­után következik. Mi okozta a szívinfarktust? — Hallgassa végig! Szegény­paraszti családban nevelkedtem, kilencen voltunk testvérek, de már az apámék is. Nehéz sor­sunkat nem kell magyaráznom. A katonaságtól a háború után, 1949-ben szereltem le. Küzdel­mes életet kezdtem. A felesé­gem csípőficamos, már az ő anyja is az volt Így hát ne­künk csak­ egy lányunk szület­hetett Mária. Az alakuló téeszek egyikének elnöke let­tem, amikor egyesültek, az új téesz párttitkárává választottak. Közben voltam a járási tanács­nál kertészeti előadó, majd téesz-szervező. Az ötvenes évek­ben brigádvezetői tanfolyamot végeztem, 1964-ben egyéves pártiskolát. Sok volt mindez a család ellátása mellett. De a he­lyi tanács vb-tagságát még le­százalékoltan is vállaltam. Csak a legutóbbi választáson mond­tam le. Nem gondoltam volna, hogy szívbetegséggel az elmúlt tíz évet így bírom. — És ha az elkövetkező tíz évet is így bírja, akkor mire számít? — Először is arra, hogy tar­tani tudjuk a gyarapodásnak azt az ütemét, amit az elmúlt évtizedben. Az ország is, a mi családunk is. Szeretném ha az elkövetkező esztendőkben épp­úgy elmehetnék minden évben két hétre a balatonföldvári szív­kórházba utókezelésre, mint ahogy eddig. Akkor még kül­földi utazásra is vállalkoznék. Az NDK-ban már jártam. Va­lamikor ázsiai országokról ál­modoztam, mert azok mindig nagyon érdekeltek. Dehát ne­kem ez most már csak álcán marad. — Az évtized küszöbén gon­doktól terhes a világ. Mit jósol a nyolcvanas évekre? — Sok lesz továbbra is az országok közti civódás, helyi háborúkkal, de a világháborút lehetetlennek tartom. Tartósak lesznek a gazdasági nehézségek. És azonban bízom a szocialista országok erejében, enyhülési politikájában. És bízom a tudo­mányos, a technikai előrehala­dásban. Például biztos vagyok benne, hogy a nyolcvanas évek­ben a rákbetegség ell­enszerét is megtalálják. Mit tervez? Közben megjött az ifjú csa­ládfő, Droppa Mihály a Kohá­szati Gyárépítő Vállalat újdon­sült, alig néhány napos csoport­vezetője, az oxigénüzemben. Így hát az elmúlt esztendő utolsó napjai számára új fel­adatokat írtak elő, szigorúan a közeljövőre nézve. Mit mond­hatna tíz évvel előre? — Örülök, ha az elkövetkező hetekben, hónapokban helyt tu­dok állni — mondta. — Az üzemben rengeteg a probléma, ma még enni sem értem rá. Nézze, az itthon becsomagolt reggelim felét is hazahoztam. Mégse hagytam vacsorázni. Kell, hogy azért legyenek tá­volabbi tervei, az elkövetkező évtizedre. — Persze, hogy vannak, de azok is szorongatóan közeliek. Az 1981-es esztendőben bővíteni akarjuk apósom családi házát. Van konyha, fürdőszoba meleg­vízzel, nekik is, nekünk is egy­­egy szobánk. De a gyerekek miatt kell még egy szoba. És ahhoz már egy teraszt is ter­vezünk. Van hozzá hely az ud­varban, a háttérben szép kert­tel. És marad még hely apó­somnak a kertészkedésre, nagy paradicsomtermelő, nekem pe­dig a nyúltenyésztéshez, mert én meg mellesleg a nyúltenyész­­tő szakcsoport tagja vagyok. Galambokat is tartunk, de azo­kat csak házi használatra. Gye­rekkorom óta foglalkozom mindegyikkel és nem haszon­talanul. No, ezt a következő években is szeretném folytatni. Mit mondjak még? Van egy öreg Zsigulink. Már két éve be­fizettünk egy újra, de mosta­nában hat évet kell rá várni. Ez már csakugyan a nyolcva­nas évek reménysége. És a fiatalasszony, Mária f ölében a héthónapos kislány­nyal, Dórával, háta mögött egy éppen ágyban fekvő, lázas be­teg kisfiúval, Zsoltival — ugyan mit tervez az elkövetkező esz­tendőkre? — Zsoltival nem voltam gyesen, Dórával most igénybe veszem a három éves gyermek­­gondozási szabadság lehetősé­gét. Utána természetesen visz­­szamegyek a munkahelyemre. Az ÁFÉSZ gépkönyvelési cso­portvezetője vagyok. Miről gondoskodik? — Mi most egy évtizedre né­zünk előre. A szülőknél, nagy­szülőknél is kilencen voltak testvérek. Maguk gondolnak legalább harmadik gyerekre? — Azt majd a körülmények döntik el. Mi már másképp ter­vezzük a családot, mint a ré­giek. Egyelőre a meglévő gye­rekeink jövőjéről szeretnénk megfelelően gondoskodni. A kis Dórát még nem kér­dezhettem meg, de a most má­sodik általános iskolát végző Zsoltit igen. Kiderült, hogy na­gyon különböző elképzelései vannak a saját jövőjét illetően. Már amilyenek egy 8—9 éves gyereknek lehetnek. Vagy rend­őr lesz, vagy dobos egy zene­karban, vagy buszsofőr. Szereti a zenét (a mikulásnapi száz­­forintos ajándékot a Neoton­­família nagylemezére költötte) és kiváló tudója a KRESZ elő­írásainak. A nyolcvanas évek­ben mindenképpen eldől, me­lyik elképzelése válik valóra. Az évtized küszöbén mind­nyájan, gyerekek és felnőttek, öregek és fiatalok, sokféle vára­kozással nézünk a jövő elébe. Egy kis család reményei az or­szág reményeibe kapaszkodnak. Szüts László SZABAD FÖLD 3 Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba látogatott. Kíséretében volt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A vendégeket Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Borbély Gábor, az V. kerületi pártbizottság első titkára és Héger József, a MÉM pártbizottságának titkára fogadta. A minisztériumban tartott megbeszélésen részt vett Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, és Soós Gábor államtitkár is. (MTI Fotó : Manek Attila felvétele)

Next