Szabad Föld, 1981. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-04 / 1. szám
4 SZABAD FÖLD MEDOSZ-emlékezés az elődökre Nyelvünkben a falusi szegény ember megnevezésére igen sok és változatos kifejezés él. A Jobbágy, a zsellér, a cseléd, a béres, a summás, a földmunkás, a napszámos, a kubikos szavunk mind a nincstelen per megjelölésére szolgál. A felszabadulás utáni nemzedék már egyáltalán nem, vagy csak alig ismeri e szavak valódi jelentését, mind kevesebben tudják, hogy e sokféle kifejezéssel jelölt mezei munkásság a múltban együtt alkotta a magyar társadalom legnépesebb osztályát, az agrárproletariátust. Számuk meghaladta a hárommilliót; társadalmi helyzetük a teljes kiszolgáltatottság volt; történetük a földönfutóvá lett Jobbágyság, a kivándorlás, az arató- és cselédsztrájkok, a véres csendőrsortüzek, a munkanélküliség, az emberpiac, az ínaegmunika története. Érettük akasztott tengelyt az úri hatalommal Táncsics Mihály, Áchim András, Szántó Kovács János, Várkonyi István, Csizmadia Sándor, Nyisztor György, Ady Endre, József Attila, s a népi írók legjobbjai: Veres Péter, Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Féja Géza... Ennek a leghányatottabb sorsú földmunkásosztálynak a megszervezésére és létérdekeknek a védelmére alakult meg hetvenöt évvel ezelőtt a bádogosok szakszervezetének budapesti helyiségében a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége. A szervezők és alapítók a legöntudatosabb és a legműveltebb agrárproletárok közül kerültek ki. Célkitűzéseik között szerepelt: a munkabérek emelése, a munkaidő csökkentése, a munkaviszonyok és a munkavállalási feltételek rendezése, a mezőgazdasági munkások szervezettségének, műveltségének fokozása. Erdei Ferenc, egyik írásában így jellemezte az agrármozgalomnak ezt a hősi korszakát: „A földmunkás szakszervezetek voltak az első szervezeti keretei a szegényparasztság politikai és társadalmi szervezkedésének és az elnyomás legsötétebb éveiben szinte egyetlen szervezkedési formái. A földmunkás szakszervezetek szorosan a szociáldemokrata munkásmozgalom és az agrárszocialista földmunkásmozgalom nyomán alakultak ki, azonban szükségszerű politikai szerepük mellett, általános szakmai, társadalmi szervezetei is voltak a szegény parasztságnak. Ezenkívül a földmunkás szövetségi körök és helyi csoportok voltak a magyar földmunkásmozgalom iskolái, politikai szervezkedésének alapsejtjei és a kulturális fejlődésnek az otthonai is.” Az úri Magyarország bosszúval, megfélemlítéssel, szolgabíró- és csendőrterrorral válaszolt a mezei szegénység szervezkedésére. Ám a mozgalom az üldöztetések ellenére is tovább élt, dolgozott, létezését az 1930-as válságévekben sok helyen kirobbant megmozdulások is jelezték. Január 7-én az elődök küzdelmeire, e küzdelmek hőseire és mártírjaira emlékezik az egykori Földmunkásszövetség mai utódja, a MEDOSZ, amely híven őrzi és ápolja a szervezett mezei munkásság legjobb hagyományait. Emelt fővel emlékezhetnek az örökösök az úttörőkre, akiknek célkitűzései mára valóra váltak, az elhintett mag kikelt, s gyümölcse a hajdani agrárproletárok fiait és unokáit táplálja. Ari Kálmán A téli idő beálltával is naponta tartanak edzéseket a Budapesti Híradástechnikai Gépgyár MHSZ könnyűbúvár szakosztályának tagjai (MTI Fotó : Balaton József felvétele) Növekvő szereppel, a célokkal azonosulva Eétszer öt- és kétszer egyesztendős időszakot tekintett át legutóbbi ülésén a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa Megtárgyalták ugyanis az ötödik ötéves terv teljesítését, a hatodik ötéves tervben a mozgalomra háruló feladatokat, ezen belül külön az 1980-as és 81-es esztendőt. Az eredményeket és feladatokat dr. Czimbalmos Béla,, a TÓT főtitkára foglalta össze, bevezető előadásában. Az 1976—80 közötti időszak társadalomépítési programjában jelentős szerepet játszott a mezőgazdaság, ezen belül is a szövetkezeti mozgalom, amely egyike volt a legjobban fejlődő ágazatoknak. Az ötödik ötéves terv azzal számolt, hogy a mezőgazdaság kereken húsz százalékkal növeli termelését. Az 1976-os súlyos aszály és a hetvennyolc-hetvenkilences kedvezőtlen őszi—tavaszi időjárás azonban olyan helyzetet teremtett, amely kevés esélyt adott az eredeti célkitűzések megvalósítására. Az állattenyésztés túlteljesítette tervét, a növénytermesztés jelentősen elmaradt attól. A mezőgazdasági termelés fejlődése azonban így is több mint tizenöt százalékkal nőtt. Magas szinten stabilizálódtak a búza és kukoricahozamok. Fejlődött a szövetkezeti mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisa. Ugrásszerűen javultak a személyi feltételek, jó életkori összetétel mellett állandósult a szövetkezetekben dolgozók száma. A szövetkezetek demokratikus társadalmi berendezettsége, fejlett önkormányzata változatlanul erős és fontos szerepet játszik az ország politikai életében, a falvak társadalmi, kulturális fejlődésében. Igen jelentősen, egyenletesen bővült az ún. kiegészítő tevékenység, ahol az árbevétel növekedése öt év alatt várhatóan mintegy negyvenszázalékos lesz. Az 1980. év munkájáról szólva dr. Czimbalmos Béla különös tisztelettel emlékezett meg arról a hősies erőfeszítésről, amellyel a korán érkezett tél és a szántóföldeket borító hatalmas hótömegek ellenére betakarították a cukorrépát és a kukoricát. Az elmúlt évben a szövekezeti nagyüzemek és a velük szerves egységet alkotó háztáji gazdaságok a népgazdasági célkitűzésben megjelölt irányban fejlődtek. A nehéz természeti körülmények ellenére is a tervidőszak egyik legjobb gazdasági évét zárták, a termelés mintegy öt százalékkal nőtt. A gazdaságok egy része, 25— 30 százaléka azonban változatlanul nem fejlődőképes, a termelés szinten tartásához szükséges feltételekkel sem rendelkezik. A hatodik ötéves terv sok szövetkezeti szakember véleményének meghallgatásával készült, a kormány a TDT elnökségét külön is fölkérte, hogy mondjon véleményt. Tapasztalatuk, hogy javaslatainkat hasznosították. A mezőgazdasági szövetkezeti nagyüzemek a népgazdaság növekedésében, a nemzetközi fizetési mérleg javításában megkülönböztetett szerepet kaptak. Az ágazat termelése 1981 és 85 között összesen 12— 15 százalékkal növekszik. Ez megközelítően azonos az elmúlt ötéves tervben megvalósult fejlődéssel. A mezőgazdasági termelési stratégia alapvetően külkereskedelmi irányzatú. Jellemző a követelményekre, hogy szemes terményekből 1985- ben 15 millió tonnát kell előállítanunk. (1975-ben mintegy 12 millió tonnát adott a mezőgazdaság.) Ez a célkitűzés csak akkor érhető el, ha a következő évek átlagában hektáronként 4,7 tonna búzát és 5,7 tonna kukoricát termelünk. Az állattenyésztés előirányzata ennél valamivel alacsonyabb: összesen 8—12 százalék növekedés. Ezt a növekedést azonban szinte kizárólag a nagyüzemeknek kell fedezniük. A háztáji és kisegítő gazdaságokban főleg a kialakult termelési eredmények megőrzése a cél. Továbbra is növekvő szerepet játszik a kiegészítő tevékenység, fejlődése meghaladja az alaptevékenységét, 1985-ben 30 százalékkal többet kell produkálnia, mint tavaly. Az előttünk álló 1981-es esztendőben a terv a mezőgazdasági termelés háromszázalékos növekedésével számol. Növénytermelésben a tavalyi szint elérése a követelmény, a cukorrépa és az olajos növények termelésének bővítésével. Az alaptevékenységet tekintve elsősorban a nagy teljesítményre képes gazdaságok fejlődnek. Az átlagos szinten mozgó üzemek tartalékait is felszínre kell hozni. A kedvezőtlen adottságú gazdaságok elsősorban a kiegészítő tevékenység fejlesztése útján növelhetik részvételüket az éves terv sikeres megvalósításában és ez úton fejleszthetik alaptevékenységüket is. A tízéves időszak tanulságairól és feladatairól a tanácsülésen széles körű vita bontakozott ki. A felszólalók nagy hozzáértéssel elemezték az ötödik ötéves terv tapasztalatait, keresték a hatodik ötéves terv célkitűzései megvalósításának lehetőségét. Sokat beszéltek a gazdálkodás ésszerűsítéséről, de nem hallgatták el azokat a körülményeket, amelyek a szabályzókban, a jogszabályokban és a vállalati kapcsolatokban még mindig nehezítik az előrehaladást. Többen is hangsúlyozták: az idei háromszázalékos előirányzatot különösen feszítetté teszi, hogy a korai tél akadályozta az előkészületeket. Nem mindenütt sikerült elvetni, a szokásosnál kevesebb a mélyszántás is. Az ülésen megjelent és felszólalt Marjai József, a kormány elnökhelyettese. Elismeréssel szólt a téeszek tevékenységéről. Kifejtette, hogy a szövetkezetek az elkövetkezendő években miként szolgálhatják a legeredményesebben saját érdekükkel együtt a népgazdaság érdekeit, őrizzék meg mindazt, ami a szövetkezetekben erő és plusz erő; a rugalmasságukat, a találékonyságukat, a függetlenségüket — mondotta. A TDT évzáró ülésének hangulatát leginkább az elfogadott Ajánlás záró gondolata fejezi ki. Az Országos Tanács meggyőződéssel vallja, hogy a termelőszövetkezetek növekvő szerepet vállalnak a népgazdaság konszolidációs programjának teljesítésében. A dolgozó parasztság a célokkal egyetért, azokkal azonosul és megvalósításukon munkálkodik. r. b. Ciprusi küldöttség a TGT-nál Chambis Michaelides főtitkár vezetésével december végén hazánkban tartózkodott — a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa meghívására — a Ciprusi Paraszt Szövetség (EKA) küldöttsége. A ciprusi vendégek a helyszínen tanulmányozták több termelőszövetkezet és a Kiskunsági TESZÖV termelési és érdekvédelmi tevékenységét, majd a látogatás végén dr. Czimbalmos Bélával, a TÓT főtitkárával közös megállapodást írtak alá a két szövetség kapcsolatainak kiszélesítéséről. Az EKA küldöttsége találkozott Berecz Jánossal, az MSZMP KB osztályvezetőjével, valamint a Magyar Szolidaritási Bizottság képviselőivel. 1981. JANUÁR 4. Meghonosodott falun Gsép főutcáján, három hölgy sétál hazafelé. Pontosabban: a kétéves Orsolya anyukája bal kezén csimpaszkodik, Boglárka a babakocsiból álmosan pislog mindkettőjükre. Otthon őt mamája gyorsan tisztába teszi, aztán irány az ágy, alvás ebédig. Orsi hangját se hallani míg beszélgetünk, csendesen eljátszik mellettünk. Kádár Péterék ízlésesen berendezett, tágas szolgálati lakásban élnek. A kicsik szobája valóságos gyermekparadicsom. A játékok, babák, mesekönyvek alig férnek el a polcon. A fiatalasszony le sem tagadhatná, hogy óvónő. Most délelőtt ráérünk beszélgetni, mert az ebédért csak órák múlva kell indulnia. — A főiskolán sokan csodálkoztak, hogy tősgyökeres soproni létemre falura kívánkozom — mondja a fiatalasszony. — Ebben persze az is közrejátszott, hogy sem a városiban, sem a környékén nem volt állás. Mégsem érezzük magunkat kényszerpályán, mert a férjem is, aki számos nyarat töltött falun, szívesen jött velem. Mindketten vágyódtunk a romantikus, amolyan „farmeri” életre: gondozni a veteményest, állatokat nevelni, háztól hordani a tejet. Kádárék három évvel ezelőtt, tavasszal szétnéztek a községben, s akkor eldöntötték, itt telepednek le. Az asszonyka, mint vezető óvónő gyorsan munkához látott: nyár végére berendezték a község új óvodáját. A férj, mivel értett a fotózáshoz hamar munkát talált a bábolnai nyomdában. — Mesélték a fiatal családosok, már évek óta kérték a falugyűléseken, hogy ne csak Nagyigmándon, hanem náluk is legyen óvoda, mert akkor ők is visszamehetnének dolgozni. Kérésük végül is valóra vált. Látta volna, milyen készségesen segítettek, míg a helyére nem került az utolsó kép is. A társadalmi munkáknál itt senkinek nem kellett házhoz vinni a meghívót, terjedt a hír szájról szájra. A falubeliek nemcsak az óvodát, Kádárék lakását is segítették újjávarázsolni. — Talán hihetetlen, de már az első hetekben úgy éreztem magam, mint aki éveket élt le ezen a vidéken. Az emberek ma is, ha megszólítanak az utcán, nemcsak a saját gyerekük iránt érdeklődnek, hanem kíváncsiak az én két csemetémre is. Mint pedagógusnak is, végtelenül jó érzés olyan emberek között otthont teremteni, akik megosztják egymással örömüket és bánatukat, s őszintén érdeklődnek egymás gondjai iránt. Mindezt nem kíváncsiskodásból teszik, hanem, mert szeretnék a másik tudtára adni, bármikor lehet rájuk számítani. Hogy miért hangsúlyozom ezt? Hosszú éveket éltem le panelházban úgy, hogy nem ismertük egymást a szomszédos lépcsőház lakóival. Köszöngetni, hosszabb-rövidebb beszélgetésre megállni az utcán — ez ott szinte ismeretlen fogadom volt. Csak egy példa. Jó múltkor beállított a szomszédasszonyom, Mári néni, s nagy tál szilvát hozott a gyerekeknek. Később az óvodásokról mesél Kádárné, milyen izgalmas feladat volt friss diplomával 25— 30 gyereknek színes, tartalmas foglalkozásokat összeállítani. — Már nagyon hiányoznak, mert régóta gyesen vagyok — sóhajt, mintha végtelen lenne az idő a következő őszig. — Jövőre visszamegyek hozzájuk. Orsi velem jön, Bogit a férjem viszi majd a bölcsődébe Bábolnára. Mátételki András