Szabad Föld, 1986. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-05 / 27. szám
4 SZABAD FÖLD Ahol segítségre várnak Mindszentgodisa napjainkban Komló városkörnyéki községe. Kissé kanyargós, dombos — nemhiába nevezik Hegyhátnak —, de szép utcájának közepén van a közelmúltban épült önkiszolgáló bolt, vendéglő, presszó, takarékszövetkezet, emeletes iskola és velük szemben a közös községi tanács, valamint az Ady Endre Termelőszövetkezet. Ez a falu mindig is ismert volt szarvasmarha-tenyésztéséről. Mielőtt beérkeztünk volna a községbe, a műút melletti domboldalon lévő legelőn szarvasmarhákat láttunk, amint ették a dúsan zöldellő füvet. Távolabbról is látszott, hogy a legelésző jószág jó húsban van, hiszen ritkán lehet látni egy csordában ennyi szép állatot. Ezért nem véletlenül kerestük fel a termelőszövetkezetet, ahol Kovács Gyula tsz-elnökkel és Megyeri Vilmos állattenyésztési főágazat-vezetővel az állattenyésztésről beszélgettünk. — Jó legelőnk van, megfelelő takarmánymennyiséggel rendelkezünk. Ezért tartunk szarvasmarhákat akkor, amikor egyes helyeken csökkentik vagy megszüntetik az ágazatot. Jelenleg húsmarha — F 1-es — az állományunk. Csakhogy ez termelőszövetkezetünkben veszteséges, így van ez évek óta. Itt van ez a kimutatás: a hízómarha-ágazatban 1975-ben 724 ezer forint volt a veszteség és ez 1985-ben már 1251 ezer forintot tett ki. Ezért fajtaváltást tervezünk és a húsmarhatartásról át kívánunk térni a tejtermelőmarha-tartásra. — Ezt miért tartják jobbnak? — Alapos vizsgálódást és számításokat végeztünk. A tejnek megfelelő ára van és azt akarjuk, hogy a szarvasmarhatartás jövedelmező legyen termelőszövetkezetünknek és a népgazdaságnak is. Csakhogy nehézségek mutatkoznak terveink megvalósításában. Pedig nekünk nincs szándékunkban állománycsökkentés, hiszen jók az épületeink és nagy kár volna ezeket kihasználatlanul hagyni. — Akkor mi okozza a gondot? — Mindenekelőtt az, hogy a húsmarhaállomány után kapott állami támogatást vissza kell fizetnünk, ha megcsináljuk a fajtaváltást. Márpedig ez olyan megterhelés lenne, hogy így nem tudjuk végrehajtani. Azt is el kell mondanunk, hogy szerződési kötelezettségének az ÁHV nem minden esetben tesz eleget, így a húsmarha értékesítési biztonsága eléggé változó. Ezáltal nehéz a tervezés, ezenkívül anyagi nehézségek is adódnak és majdnem megoldhatatlan feladatok elé állítanak bennünket. Ez nemcsak a mi problémánk, hanem más termelőszövetkezeteké is. — Mit várnak? — Az illetékes szervektől mindenesetre azt, hogy ahol nem az ágazat megszüntetését vagy csökkentését tervezik, hanem csak fajtaváltást, ott tekintsenek el attól, hogy az állami támogatást vissza kelljen fizetni. Hiszen, amint már említettük, adottságaink megvannak a szarvasmarhatartáshoz és nem akarunk továbbra is ráfizetésesen gazdálkodni. Meggyőződésünk, hogy jó úton járunk, jót akarunk tagságunknak, de a népgazdaságnak is. Szeretnénk, ha kérésünk eljutna az illetékesekhez és kedvező döntés születne. Kiss József A Holt-Tisza kincse A Kárpát-medence második legnagyobb folyója a Tisza, amely a medencén belül ered és itt is torkollik a Dunába. Teljes hossza 977 km, ebből 597 km jut Magyarországra. Az egykori igen szeszélyes, kanyargós folyót a múlt században szabályozták. Az éles kanyarokat Vásárhelyi Pál mérnök tervei alapján átvágták, s ezzel kb. 300 km-rel megrövidítették a Tisza hosszát. A levágott kanyarokból lettek az úgynevezett Holt-Tisza-ágak. A szabályozást, vagyis a kanyarulatok átvágását az akkori Lucz, a mai Tiszaluc község alatt kezdték a Felső-Tiszán és a szomszédos Tiszadob község határában ásták ki az első Tisza-medret még 1850-ben. Itt ma külön emlékmű jelzi az első kapavágás helyét. Az elmúlt csaknem 140 évben, az 5-6 km hosszú Holt-Tisza-ágban a korhadó növényi részekből a levegő porából hatalmas menynyiségű iszap keletkezett. Ma már ettől haldoklik ez az egyébként idillikusan szép Tisza-meder, hisz nincs elegendő utánpótlása friss vízből, évtizedek óta nem kotorják rendszeresen, így teljesen eliszaposodva bűzlő mocsár, valóságos környezeti ártalom lett a falu alatt a Holt-Tisza-ágból. Valamit tenni kellene, így olyan, mintha nem lenne gazdája. Pedig van: a Vízügyhöz tartozik, illetve a helyi tsz birtoka. Régen kotróhajóval tisztították, kotorták a medret, például a húszas években — emlékszem — 3-4 évenként. Nagy becsülete volt akkor a partra rakott iszapnak, mert ha a káposztaföldeken elterítették az iszapot, csodálatosan nagy terméseket értek el. A Holt-Tisza iszapja tehát kitűnő talajjavító anyag, ezt ma is érdemes lenne felhasználni. Sok kiskerttulajdonos biztosan szívesen vásárolna belőle, az egyre drágább műtrágya helyett. Terjed a biokertészkedés, erre a célra is eszményi talajjavító anyag lehetne a Holt-Tisza iszapja. Hosszan beszélgettünk erről a lehetőségről Tiszaluc Nagyközségi Tanács újraválasztott elnökével, Nánássy Miklóssal, akinek eredeti szakmája vízügyi technikusság, így könnyen szót értettünk, hozzá még falubeliek is vagyunk, itt születtünk a Tisza partján. „Vállalkozót kell keresni — mondotta — aki korszerű eszközökkel (iszapágyúval) kitermelné és értékesítené ezt a valóban kincset érő iszapot. A megfelelő szakértelemmel végzett medertisztítás feltámasztaná a már valósággal fuldokló Holt-Tiszát. Ez kettős haszonnal járna, megszűnne az elviselhetetlen környezeti ártalom és akár több millió forint is kiárulható lenne belőle.” Igaza van: a pénz a Holt-Tisza medrében hever, csak ki kell onnan szippantani. Hegedűs János Fagazdálkodás a Duna mentén Folyamatos műszakban dolgoznak a Bajai Erdő- és Vadgazdaság fakitermelői és szállítói. A Duna melletti 40 ezer hektáros erdőségből az évente kitermelt 210 ezer köbméter fát a városi rakodóüzemben tárolják. Vontatók és uszályok segítségével juttatják el a hazai és külföldi papír- és gyufagyárakba. (MTI Fotó : Kisbenedek Attila felvétele) SOPRONI VÁROSKÉP (Takács Zoltán rajza) Konok kunok élnek ezen a tájon A fővárostól alig száz kiométerre, a megyeszékhelytől — Kecskeméttől — mindössze 40 kilométerre fekszik a település, mégis mintha isten háta mögötti helység lenne. Nem kényeztette el a sors az itt lakókat. Csak nagy ritkán téved erre tollforgató újságíró. Petőfi Sándor, amikor egykoron itt járt, írta egyik versében: „Kiskunságnak népe benyitottál szívemnek kellős közepébe.” — Konok kunok élnek ezen a tájon — mondja Vizi Mihály, a fülöpszállási Vörös Csillag Tsz elnöke. — Az itt élő emberek kora reggeltől késő estig hangyaszorgalommal dolgoznak. Ha vége a nagyüzemi táblán a munkaidőnek, mennek a háztájiba és kezdik a második műszakot. A Vörös Csillag Tsz a közepes nagyságú termelőszövetkezetek közé tartozik. A múlt évben hatmilliót meghaladó volt a nyeresége. A szőlőterületen bekövetkező fagykár és a jelenlegi szabályozórendszer miatt jelentősen csökkent a bevételi haszna a korábbi éveihez képest. Éves termelési értéke meghaladja a 110 millió forintot, s ebből 95 millió az alaptevékenységből származik. A termelőszövetkezeti tagok létszáma 780, s közölük 412-en aktív tagok, 280-an már nem dolgozó nyugdíjasok. A tsz-tagok átlagéletkora 38 év. Sok a fiatal és a fiatal vezető is a nagyüzemben. Maga a tsz-elnök is fiatal, még innen a 40. évén. Az elnök lokálpatrióta. Itt született helyben, majd Kiskőrösön járt szakközépiskolába, s Gyöngyösön szerzett kertész üzemmérnöki diplomát. Kezdettől fogva itt dolgozik a termelőszövetkezetben. Végigjárta a ranglétra minden fokát, s 1980 februárjában a tagság — beléhelyezve a bizalmat — megválasztotta elnöknek. Energikus, halk szavú, határozott, szerény ember benyomását kelti. A termelőszövetkezet 50 százalékban növénytermesztéssel, és 50 százalékban állattenyésztéssel foglalkozik. Hétezer-háromszáz hektár területen gazdálkodnak. Kedvezőtlen adottságú a talaj, melynek aranykorona értéke 10,6. A területből 2650 hektár a szántó, 3000 hektár rét és legelő, 271 hektáron szőlőt, 19 hektáron meggyet termelnek. A többi terület mezőgazdasági termelésre nem alkalmas, tó és árterület. 1973-ban 250 hektárt a Kiskunsági Nemzeti Park időszakosan védett területté nyilvánított, ahol ritka madárfajok élnek. A szántóterületből 1000-1100 hektáron búzát, 400-500 hektáron napraforgót, 300 hektáron pedig silókukoricát termelnek. A többi terület háztáji kezelésben van. A termelőszövetkezetnek jelentős a kereskedelmi tevékenysége. Két takarmánybolt, egy húsbolt, egy zöldséges bolt — és a termelőszövetkezet üzemeltetésében működik a kígyóspusztai vendéglő is. A szövetkezet szarvasmarhaállománya 660 s ebből 230 tejhozamú, míg 430 darab húshasznú állat. A juhtenyésztés nem annyira számottevő. A jelenlegi állomány 2000 darabra tehető, amely magánvállalkozásban van. Jelentős szerepet játszik a broiler csirke - és a libatenyésztés. Az előbbiből Paptanyán 200 ezer darabot, az utóbbiból 12 ezer darabot nevelnek. A háztáji gazdaságokban virágzik a kertészeti kultúra: fűszerpaprikát és csemegekukoricát termelnek, de jelentős az állattartás is. Négyszázhuszonkét fejőstehenet tartanak nyilván, s négyezer darab libát nevelnek. A háztáji gazdaság termelési értéke meghaladja az évi 40 millió forintot. Fülöpszálláson több évtizedes hagyománya van a szarvasmarha tartásának. A termelőszövetkezet megalakulása előtt legeltetési társulás működött a községben. 1960-ban a tsz létrejöttével a legeltetési társulás kezelésében lévő terület átkerült a közös gazdaság használatába. Ezt követően a nagyüzem, mint jogutód, kötelezettséget vállalt az állatokkal való gondoskodás tekintetében, ami azt jelenti, hogy segítséget nyújt a háztáji állattartóknak. A termelőszövetkezet minden támogatást megad a tehéntartási kedv fokozásához, hogy legalább a jelenlegi szint ne csökkenjen. A tsz 1985-ben a háztájitehén-tartók részére 6371 mázsa szénát adott. A községi tanács a múlt esztendőben 326 tehén tartásához nyújtott támogatást. Sajnálatos módon 52 fővel csökkent a tehéntartók száma az előző évhez képest, ami azt eredményezte, hogy valamelyest visszaesett a tejtermelés. Az elmúlt évben leadott tej mennyisége 1 millió 17 ezer 379 liter volt. Ezt a tejmennyiséget 169 tejtermelő állította elő. A kismérvű csökkenés abból adódik, hogy az idős emberek munkabírása alábbhagy, és abbahagyják a tehéntartást is. S helyettük a fiatalok már nem vállalják az állattenyésztéssel járó megterhelést. Újvári József 1986. JÚLIUS 4.