Szabad Föld, 1987. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
1987. JANUÁR 2. A Taurus Gumiipari Vállalat legfontosabb terméke az acélradiál gumiabroncs. E termékből 1986-ban a tervezettnél 20 ezer darabbal többet gyártottak MTI Fotó : Krista Gábor A sorsok összefonódnak Fut az út Zalában. Valahonnan Pacsa felől, a föléledt, megújult Dióskál irányába. Egy szót tűnődöm, ezen a tájon — talán Szentpéterúron — hallottam valaha: Zala-szeretet. Ez, a szülőföld arcát legszebbnek látó szeretet tartotta itt nehéz esztendőkben Zala sok itteni falujának fiát, lányát. Fut az út Dióskát, aztán majd Zalavár felé. Mehetnék hajóval is Szabarról Zalavárra. Mehetnék, ha úgy kétszáz évvel korábban járnék erre. Ám a régi időkbe csak nem merülök bele, mert úgy járok, mint a kedves Zala folyó, a Kis-Balaton mocsaraival. . . Boldog, szabályozatlan korában a Zala Kehidától lefelé már úgy elhagyta magát, mint akinek kisebb gondja is agyobb, mint futni a Balatonba. »■* „A magyar vízszabályozás történecímű könyvet olvasom. „A Zala alsó völgyét Kehidától a torkolatig állandóan elöntötte a víz, mocsarak lepték el a völgyfeneket, a folyónak helyenként nem is volt medre, hanem eltűnt a láp alatt. . . Ahol a Zalának nyíltvízi szakasza volt, ott kompközlekedés alakult ki, így például a devecseri rév, a Zalaapáti kolostor és az átellenes sármelléki magaslat között. Hajójárat volt még Zalavár és Szabar között is ...” A Zala lustálkodott, de ha árvíz futott végig a folyó völgyében, akkor bezzeg fölfrissült. .. Az áldatlan állapotok megváltoztatását sokszor próbálták, és lassan megtanították a Zalát medrében folyni. Végül 1921-ben, a fenékpusztai tőzegkitermelő érdekeltség támogatásával megalakult a Kis-Balaton Lecsapoló Társulat. Most nem hajó jár Szabar és Zalavár között, hanem átfuthatok autóval a gáton. Néhány éve, a hajdani lecsapolás következtében, széles mező volt itt, közepében a keskeny Zala. Most rendezett tó pihenteti itt a Zala vizét. Ne hordja, vigye az iszapot Keszthely alá. Viszont — hallani — Zalaszabaron talajvízzel küszködnek, azzal vannak újabban gondok. Újra a régi Zala-völgy, a régi Zala éledne föl? Nem, a mostani, tervezőasztalokon megrajzolt, gátakkal fogalmazott életét éli. Ám, csak eszembe jut: a Balaton mai bajait okozó, egykori lecsapolási tervet is a legjobb akarattal, legjobb szaktudással rajzolták meg a szakemberek. Vajon mostanában milyen sebeket ejtünk — csupa jóságból — környezetünkön? Keszthelyen örülnek, tisztul a tó vize. Nemcsak itt, hanem odébb is, a szigligeti öbölben is érezteti jótékony hatását a Zala hordalékának megfogása. Keszthely... Nézelődöm: télen is szép ez a város. Beszélgetek az egyetem előtt fiatalokkal. Persze, szép a város, szeretik. De . . . hát mostanában más a gondjuk: közeleg a félév. És a parkban is hideg van. Éthordós idősek, most legalább a mienk a város . . . Nézelődöm, beszélgetek. Kövér Imrével, a városi tanács elnökhelyettesével is sikerül szót váltanom. — A Zala? Tisztul a Balaton ... érezzük a mostani munkák hatását. A városban ilyenkor talán harmadannyian élnek, mint nyáridőben. Ilyenkor érzi magát keszthelyinek a keszthelyi. És ilyenkor készülnek a nyári szolgálatra. Bár a város szépítése, vendéget fogadó, méltó ruházkodása feladat, egész esztendőben. A keszthelyiek szeretik városukat. Szeretik szépnek látni. — A parkok, kertek fölött védnökséget vállaltak az iskolák, brigádok. Szerződést kötnek a fenntartó üzemmel, gondozásra. Most is folyik a téli fenntartási munka. . . Tizenkétezer virágpalántát, hétszáz facsemetét, nyolcszáz cserjét ültettek el a házak előtt. .. A szépítésben jó partner a BIB (Balatoni Intéző Bizottság), kétmillió forinttal segítette a várost a Helikon park felújításában. A munka a Helikon parkban és szerte a városban folytatódik. A pénz továbbra is kevés, biztos alapot csak a városszeretet jelent. Segítenek a helybeliek, segítenek a Zala megye más tájairól érkező és a még messzebbről ellátogató diákok is. — Mostanában tárgyaltunk a Pest Megyei KISZ-bizottsággal. A nyáron ismét várjuk környezetvédelmi táborba a KISZ-eseket. Jönnek, szívesen. A várost télen is szeretik polgárai. És majd vendégei, nyáron? Tisztelik-e, óvják-e? Sok-sok ezren, igen. De néhányan — nem. Sajnos, még szoborrongálásról is hallhatok . . . Fut az út Zalavárra, aztán Zalavártól Keszthelyig, és azon is túl. Azon tűnődöm, mennyire összefügg minden magunk körül. Összekötődnek a vizek a fákkal, a tájjal és az ember életével. Egymáshoz tartozik, összecsendül a városszeretet — a zalai táj szeretetével, a szülőföld, az otthon szeretetével. A télen is szép Keszthely öröme Dióskál, Zalavár, Szabar boldogulásával — a Zala sorsa a Balatonéval. Vincze István Igazolták a reményeket Az ipar szervezeti struktúrájára — 1980 előtt — a nagyvállalatok meghatározó szerepe volt a jellemző. Ez idő tájig úgyszólván teljesen hiányoztak a közép- és kisméretű vállalatok, és ez monopolhelyzetet eredményezett. A nagyfokú centralizáció velejárói voltak a rugalmatlanság, az alacsony szintű együttműködési készség és az önellátásra történő berendezkedés kényszere. Az új vállalkozási formák Hevesben is elterjedtek, tevékenységüket és munkájukat a lakosság részéről — érthetően — élénk érdeklődés kíséri. Létrehozásuk törvényes keretek között történt, így jogszabályok és rendeletek határolják be tevékenységüket, amelyeknek betartása reájuk nézve is kötelező érvényű. A kezdet nehéz, minden újat tanulni és szokni kell, így a kisvállalatok és kisszövetkezetek irányítását, működtetését is. Létük a megyében sokszínűséget, a nagyvállalatok monopolhelyzetének bizonyos mértékű megszűnését, a versenyszellem kialakulását, és nem utolsósorban a lakossági ellátás jobbítását szolgálja. Az eltelt évek úgynevezett tanulóidőt jelentettek részükre, így természetes, hogy az illetékesek — közöttük a NEB — vizsgálni kezdték tevékenységüket, természetesen jobbító szándékkal. A Népi Ellenőrzési Bizottság összefoglaló jelentést is készített a területén működő kisvállalatok és a kisszövetkezetek tevékenységéről, különös tekintettel a társadalmi tulajdon védelme és a bizonylati rend témakörére. A vizsgált egységeket számos népi ellenőr közel száz munkanapon kereste fel, közöttük a Heves Megyei Autójavító Vállalatot, az ELKÓ-t, a Lakásszerviz Szerelő és Szakipari Kisszövetkezetet, az INTEGRÁL Szolgáltató Ipari Kisszövetkezetet is. A jelentés megállapítja, hogy a fogyasztási szolgáltató kisvállalatok eddig igazolták a hozzájuk fűzött reményeket, mind a versenyképesség kibontakoztatásában, mind az igényekhez történő rugalmasabb alkalmazkodásban. Ügyviteli vonatkozásban — megőrizve korábbi jó hagyományaikat — általában rendelkeznek mindazokkal a belső szabályzatokkal, amelyek a jogszabályi kötelezettségeknek megfelelnek. A bizonylati rend és fegyelem tekintetében kiderült, hogy amíg a kisvállalatoknál ez már kialakult vagy kialakulóban van, a kisszövetkezetek esetében vannak ugyan bizonylatok, de azoknak hiányzik az egységes rendszere. Nincs tehát egységes rendszer, így hiányosak a munkafolyamatok leírásai, „elvesznek” a személyes felelősök is. A számviteli rend tekintetében már jobb a helyzet, mert valamennyi vizsgált egység rendelkezik számlarenddel. A nyilvántartásokat rendben találták, de akadt olyan kisszövetkezet, mint az INTEGRÁL, ahol a munkahelyi fogyóeszközökről eddig semmilyen nyilvántartást nem vezettek. Belső szabályzatok tekintetében nincs hiány, hiszen a Heves Megyei Autójavító Vállalatnál 17, az ELKÓ- nál 14 szabályzat van. A hét kisszövetkezet önkormányzati szabályzattal rendelkezik ugyan, ennek ellenére a vizsgálat további feladatokat jelöl meg részükre, amelyek a társadalmi tulajdon védelmét szolgálják majd. A belső ellenőrzés a vizsgált egységek némelyikének szintén gyenge pontja. A NEB feladatul tűzte ki mind a kisvállalatok, mind a kisszövetkezetek részére, a vállalkozószellem további kibontakoztatását, a háttéripar fejlesztését, a kereslethez történő rugalmasabb alkalmazkodást, az ésszerű kockázatvállalást, így a lakossági szolgáltatások magasabb szintű, még jobb és megbízhatóbb kielégítését. Az ellenőrzés bebizonyította, hogy a végzett munka érdemi elismerése, a hiányosságok nyílt felszínre hozása, mindenképpen az előrehaladás ügyét szolgálják. Szalay István SZABAD FÖLD 3 Új szelek fújdogálnak már jó idő óta a Kárpát-medencében, vannak akik fáznak tőle, vannak akiket melegít. A magunkfajta köznapi ember néha bizony nem is tud hova lenni, és persze hogy szorongva figyel, bízik és aggódik, tervez és szorong egyszerre. Hiszen végtére is, hónapok óta nap mint nap látja, hallja, olvassa, társadalomépítő munkánk újabb kihívás előtt áll, gazdasági életünk megújítása, e megújítási folyamat radikális felgyorsítása tovább már elodázhatatlan. Kimondani nem nagyon merjük, de a lelkünk mélyén azért tudjuk: alighanem sorsfordító feladatról van itt szó, ami kitől-kitől teljes odaadást, tudása legjavát, szorgalma egészét követeli meg. És a lecke — nem is csak ennyi. Mert ezzel együtt — vele párhuzamosan — életvitelünk újragondolása, számos ponton a kiigazítása sem tűr halasztást, mert vagy előre viszi, vagy visszahúzza egyik a másikát. Középút nincs. Állunk tehát egypár milliónyian az egyre csak ismétlődő varázsszavak előtt: struktúraváltás, minőség, hatékonyság, rugalmasság, kockázat, hozzáértés, takarékosság — és folytassam-e még? Állunk és döntő többségünkben bízunk és helyeslünk is, noha a magunk szűkebb világának a nyelvére és gyakorlatára bizony még nem, vagy csak részben tudjuk lefordítani ezeket a fogalmakat. És ebben a segítség is mintha bizony késne. Mintha túlságosan is csak fölfelé figyelne mindenki, és várná a csodát, pedig ha valamit, hát azt megtanulhattuk, csodák pedig nincsenek. Helyette valóságos dolgokat kell megoldani. Igen ám, de hogyan — ez a kérdés feszül itt ma közöttünk. Nem elvi síkon, hanem a legegyszerűbb módon: hol és mit lehet már tenni érte? Valahogy úgy, ahogy a pesti utca humora szerint az egyik nagyüzemben megtörtént. Áll a gyári portánál Lajos bácsi, a söprögető ember, kezében a hagyományos, jókora seprű, szemben vele a vezérigazgató. Aki éppen sorolja: minőség, hatékonyság, rugalmasság stb., stb. Lajos bácsi bólogat, aztán belekérdez: Jó, jó, de azt tessék megmondani, mi az én dolgom ebben? A vezér tűnődik egy sort, és azt mondja: hát annyi, Lajos bácsi, hogyha söpör, akkor legyen maga után tiszta az udvar! Csak ennyi? Csak ennyi! Lajos bácsi fogja a seprűt, és a korábbinál szaporábban, szép nagy íveket suhintva munkához lát. Aztán megáll, visszafordul és a seprű nyelével a vezérigazgatói irodák felé bök, aztán ott is söpörni ám! És tisztára ... Az utca vicceiben mindig van igazság és megszívlelni való. Mint ahogy ebben is. Ha több nem, hát annyi: az elkövetkező hónapok munkájában nem hősök kellenek és nem áldozatok, hanem jól elvégzett hétköznapi munka, csendes sikerek. Tulajdonképpen semmi más mint annyi: ha valaki söpör, hát akkor legyen utána tiszta az udvar! És igen, fönt az igazgatóságon is, a műhelyekben is, a pártirodán is. Terveink valóra váltásának ez, a minden szinten pontosan elvégzett munka az egyik záloga. Azt is bátor vagyok mondani: a legnagyobb záloga. Új szelek fújdogálnak már jó idő óta a Kárpát-medencében; vannak akik fáznak tőle, vannak akiket melegít. Én magam azt gondolom, hogy ez utóbbiak vagyunk döntő többségben. Azok, akik ezt az új esztendőt azzal az elhatározással kezdik, hogy ami erejükből, tudásukból telik, azt megteszik a család, a nép, a haza, a jövő érdekében. Hát effajta gondolatokkal lépjük át legtöbben az új év küszöbét. Megvalósításukhoz kívánok munkatársaim nevében is 1987 januárjában, az esztendő első hetében sok sikert, s boldog, békés új esztendőt. Január I.***