Szabad Föld, 1987. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

1987. JANUÁR 2. A Taurus Gumiipari Vállalat legfontosabb terméke az acélradiál gumiabroncs. E termékből 1986-ban a tervezettnél 20 ezer darabbal többet gyártottak MTI Fotó : Krista Gábor A sorsok összefonódnak Fut az út Zalában. Valahonnan Pa­­csa felől, a föléledt, megújult Dióskál irányába. Egy szót tűnődöm, ezen a tájon — talán Szentpéterúron — hal­lottam valaha: Zala-szeretet. Ez, a szü­lőföld arcát legszebbnek látó szeretet tartotta itt nehéz esztendőkben Zala sok itteni falujának fiát, lányát. Fut az út Dióskát, aztán majd Zala­­vár felé. Mehetnék hajóval is Szabar­­ról Zalavárra. Mehetnék, ha úgy két­száz évvel korábban járnék erre. Ám a régi időkbe csak nem merülök bele, mert úgy járok, mint a kedves Zala fo­lyó, a Kis-Balaton mocsaraival. . . Boldog, szabályozatlan korában a Zala Kehidától lefelé már úgy elhagy­ta magát, mint akinek kisebb gondja is agyobb, mint futni a Balatonba. »■* „A magyar vízszabályozás történe­­című könyvet olvasom. „A Zala al­só völgyét Kehidától a torkolatig állan­dóan elöntötte a víz, mocsarak lepték el a völgyfeneket, a folyónak helyen­ként nem is volt medre, hanem eltűnt a láp alatt. . . Ahol a Zalának nyíltvízi szakasza volt, ott kompközlekedés ala­kult ki, így például a devecseri rév, a Zalaapáti kolostor és az átellenes sár­melléki magaslat között. Hajójárat volt még Zalavár és Szabar között is ...” A Zala lustálkodott, de ha árvíz fu­tott végig a folyó völgyében, akkor bezzeg fölfrissült. .. Az áldatlan állapotok megváltoztatá­sát sokszor próbálták, és lassan megta­nították a Zalát medrében folyni. Vé­gül 1921-ben, a fenékpusztai tőzegki­termelő érdekeltség támogatásával megalakult a Kis-Balaton Lecsapoló Társulat. Most nem hajó jár Szabar és Zalavár között, hanem átfuthatok autóval a gá­ton. Néhány éve, a hajdani lecsapolás következtében, széles mező volt itt, kö­zepében a keskeny Zala. Most rende­zett tó pihenteti itt a Zala vizét. Ne hordja, vigye az iszapot Keszthely alá. Viszont — hallani — Zalaszabaron ta­lajvízzel küszködnek, azzal vannak újabban gondok. Újra a régi Zala-völgy, a régi Zala éledne föl? Nem, a mostani, tervező­asztalokon megrajzolt, gátakkal fogal­mazott életét éli. Ám, csak eszembe jut: a Balaton mai bajait okozó, egyko­ri lecsapolási tervet is a legjobb akarat­tal, legjobb szaktudással rajzolták meg a szakemberek. Vajon mostanában mi­lyen sebeket ejtünk — csupa jóságból — környezetünkön? Keszthelyen örülnek, tisztul a tó vi­ze. Nemcsak itt, hanem odébb is, a szigligeti öbölben is érezteti jótékony hatását a Zala hordalékának megfogá­sa. Keszthely... Nézelődöm: télen is szép ez a város. Beszélgetek az egye­tem előtt fiatalokkal. Persze, szép a vá­ros, szeretik. De . . . hát mostanában más a gondjuk: közeleg a félév. És a parkban is hideg van. Éthordós idő­sek, most legalább a mienk a város . . . Nézelődöm, beszélgetek. Kövér Im­rével, a városi tanács elnökhelyettesé­vel is sikerül szót váltanom. — A Zala? Tisztul a Balaton ... érezzük a mostani munkák hatását. A városban ilyenkor talán harmad­annyian élnek, mint nyáridőben. Ilyen­kor érzi magát keszthelyinek a keszt­helyi. És ilyenkor készülnek a nyári szolgálatra. Bár a város szépítése, ven­déget fogadó, méltó ruházkodása fel­adat, egész esztendőben. A keszthelyiek szeretik városukat. Szeretik szépnek látni. — A parkok, kertek fölött védnök­séget vállaltak az iskolák, brigádok. Szerződést kötnek a fenntartó üzem­mel, gondozásra. Most is folyik a téli fenntartási munka. . . Tizenkétezer vi­rágpalántát, hétszáz facsemetét, nyolc­száz cserjét ültettek el a házak előtt. .. A szépítésben jó partner a BIB (Ba­latoni Intéző Bizottság), kétmillió fo­rinttal segítette a várost a Helikon park felújításában. A munka a Helikon parkban és szer­te a városban folytatódik. A pénz to­vábbra is kevés, biztos alapot csak a városszeretet jelent. Segítenek a hely­beliek, segítenek a Zala megye más tá­jairól érkező és a még messzebbről el­látogató diákok is. — Mostanában tárgyaltunk a Pest Megyei KISZ-bizottsággal. A nyáron ismét várjuk környezetvédelmi tábor­ba a KISZ-eseket. Jönnek, szívesen. A várost télen is szeretik polgárai. És majd vendégei, nyáron? Tisztelik-e, óvják-e? Sok-sok ezren, igen. De néhá­­nyan — nem. Sajnos, még szoborron­gálásról is hallhatok . . . Fut az út Zalavárra, aztán Zalavár­­tól Keszthelyig, és azon is túl. Azon tű­nődöm, mennyire összefügg minden magunk körül. Összekötődnek a vizek­­ a fákkal, a tájjal és az ember életével. Egymáshoz tartozik, összecsendül a városszeretet — a zalai táj szereteté­­vel, a szülőföld, az otthon szeretetével. A télen is szép Keszthely öröme Diós­kál, Zalavár, Szabar boldogulásával — a Zala sorsa a Balatonéval. Vincze István Igazolták a reményeket Az ipar szervezeti struktúrájára — 1980 előtt — a nagyvállalatok megha­tározó szerepe volt a jellemző. Ez idő tájig úgyszólván teljesen hiányoztak a közép- és kisméretű vállalatok, és ez monopolhelyzetet eredményezett. A nagyfokú centralizáció velejárói vol­tak a rugalmatlanság, az alacsony szin­tű együttműködési készség és az önel­látásra történő berendezkedés kény­szere. Az új vállalkozási formák Hevesben is elterjedtek, tevékenységüket és munkájukat a lakosság részéről — ért­hetően — élénk érdeklődés kíséri. Lét­rehozásuk törvényes keretek között történt, így jogszabályok és rendeletek határolják be tevékenységüket, ame­lyeknek betartása reájuk nézve is köte­lező érvényű. A kezdet nehéz, minden újat tanulni és szokni kell, így a kisvállalatok és kisszövetkezetek irányítását, működte­tését is. Létük a megyében sokszínűsé­get, a nagyvállalatok monopolhelyze­tének bizonyos mértékű megszűnését, a versenyszellem kialakulását, és nem utolsósorban a lakossági ellátás jobbí­tását szolgálja. Az eltelt évek úgynevezett tanuló­időt jelentettek részükre, így természe­tes, hogy az illetékesek — közöttük a NEB — vizsgálni kezdték tevékenysé­güket, természetesen jobbító szándék­kal. A Népi Ellenőrzési Bizottság össze­foglaló jelentést is készített a területén működő kisvállalatok és a kisszövetke­zetek tevékenységéről, különös tekin­tettel a társadalmi tulajdon védelme és a bizonylati rend témakörére. A vizs­gált egységeket számos népi ellenőr közel száz munkanapon kereste fel, kö­zöttük a Heves Megyei Autójavító Vál­lalatot, az ELKÓ-t, a Lakásszerviz Sze­relő és Szakipari Kisszövetkezetet, az INTEGRÁL Szolgáltató Ipari Kisszö­vetkezetet is. A jelentés megállapítja, hogy a fo­gyasztási szolgáltató kisvállalatok ed­dig igazolták a hozzájuk fűzött remé­nyeket, mind a versenyképesség ki­bontakoztatásában, mind az igények­hez történő rugalmasabb alkalmazko­dásban. Ügyviteli vonatkozásban — megőrizve korábbi jó hagyományaikat — általában rendelkeznek mindazok­kal a belső szabályzatokkal, amelyek a jogszabályi kötelezettségeknek megfe­lelnek. A bizonylati rend és fegyelem tekin­tetében kiderült, hogy amíg a kisválla­latoknál ez már kialakult vagy kialaku­lóban van, a kisszövetkezetek esetében vannak ugyan bizonylatok, de azok­nak hiányzik az egységes rendszere. Nincs tehát egységes rendszer, így hiá­nyosak a munkafolyamatok leírásai, „elvesznek” a személyes felelősök is. A számviteli rend tekintetében már jobb a helyzet, mert valamennyi vizs­gált egység rendelkezik számlarend­del. A nyilvántartásokat rendben talál­ták, de akadt olyan kisszövetkezet, mint az INTEGRÁL, ahol a munkahe­lyi fogyóeszközökről eddig semmilyen nyilvántartást nem vezettek. Belső szabályzatok tekintetében nincs hiány, hiszen a Heves Megyei Autójavító Vállalatnál 17, az ELKÓ- nál 14 szabályzat van. A hét kisszövet­kezet önkormányzati szabályzattal rendelkezik ugyan, ennek ellenére a vizsgálat további feladatokat jelöl meg részükre, amelyek a társadalmi tulaj­don védelmét szolgálják majd. A belső ellenőrzés a vizsgált egységek néme­lyikének szintén gyenge pontja. A NEB feladatul tűzte ki mind a kis­vállalatok, mind a kisszövetkezetek ré­szére, a vállalkozószellem további ki­bontakoztatását, a háttéripar fejleszté­sét, a kereslethez történő rugalmasabb alkalmazkodást, az ésszerű kockázat­­vállalást, így a lakossági szolgáltatások magasabb szintű, még jobb és megbíz­hatóbb kielégítését. Az ellenőrzés bebizonyította, hogy a végzett munka érdemi elismerése, a hi­ányosságok nyílt felszínre hozása, mindenképpen az előrehaladás ügyét szolgálják. Szalay István SZABAD FÖLD 3 Új szelek fújdogálnak már jó idő óta a Kárpát-medencében, vannak akik fáznak tőle, vannak akiket melegít. A magunkfajta köznapi ember néha bizony nem is tud hova lenni, és persze hogy szorongva figyel, bízik és aggódik, tervez és szorong egy­szerre. Hiszen végtére is, hónapok óta nap mint nap látja, hall­ja, olvassa, társadalomépítő munkánk újabb kihívás előtt áll, gazdasági életünk megújítása, e megújítási folyamat radikális felgyorsítása tovább már elodázhatatlan. Kimondani nem na­gyon merjük, de a lelkünk mélyén azért tudjuk: alighanem sors­fordító feladatról van itt szó, ami kitől-kitől teljes odaadást, tu­dása legjavát, szorgalma egészét követeli meg. És a lecke — nem is csak ennyi. Mert ezzel együtt — vele párhuzamosan — életvitelünk új­ragondolása, számos ponton a kiigazítása sem tűr halasztást, mert vagy előre viszi, vagy visszahúzza egyik a másikát. Közép­út nincs. Állunk tehát egypár milliónyian az egyre csak ismétlődő va­rázsszavak előtt: struktúraváltás, minőség, hatékonyság, rugal­masság, kockázat, hozzáértés, takarékosság — és folytas­­sam-e még? Állunk és döntő többségünkben bízunk és helyes­lünk is, noha a magunk szűkebb világának a nyelvére és gyakor­latára bizony még nem, vagy csak részben tudjuk lefordítani ezeket a fogalmakat. És ebben a segítség is mintha bizony kés­ne. Mintha túlságosan is csak fölfelé figyelne mindenki, és vár­ná a csodát, pedig ha valamit, hát azt megtanulhattuk, csodák pedig nincsenek. Helyette valóságos dolgokat kell megoldani. Igen ám, de hogyan — ez a kérdés feszül itt ma közöttünk. Nem elvi síkon, hanem a legegyszerűbb módon: hol és mit lehet már tenni érte? Valahogy úgy, ahogy a pesti utca humora sze­rint az egyik nagyüzemben megtörtént. Áll a gyári portánál Lajos bácsi, a söprögető ember, kezé­ben a hagyományos, jókora seprű, szemben vele a vezérigazga­tó. Aki éppen sorolja: minőség, hatékonyság, rugalmasság stb., stb. Lajos bácsi bólogat, aztán belekérdez: Jó, jó, de azt tessék megmondani, mi az én dolgom ebben? A vezér tűnődik egy sort, és azt mondja: hát annyi, Lajos bácsi, hogyha söpör, akkor legyen maga után tiszta az udvar! Csak ennyi? Csak ennyi! Lajos bácsi fogja a seprűt, és a korábbinál szaporábban, szép nagy íveket suhintva munkához lát. Aztán megáll, vissza­fordul és a seprű nyelével a vezérigazgatói irodák felé bök, az­tán ott is söpörni ám! És tisztára ... Az utca vicceiben mindig van igazság és megszívlelni való. Mint ahogy ebben is. Ha több nem, hát annyi: az elkövetkező hónapok munkájában nem hősök kellenek és nem áldozatok, hanem jól elvégzett hétköznapi munka, csendes sikerek. Tulaj­donképpen semmi más mint annyi: ha valaki söpör, hát akkor legyen utána tiszta az udvar! És igen, fönt az igazgatóságon is, a műhelyekben is, a pártirodán is. Terveink valóra váltásának ez, a minden szinten pontosan elvégzett munka az egyik zálo­ga. Azt is bátor vagyok mondani: a legnagyobb záloga. Új szelek fújdogálnak már jó idő óta a Kárpát-medencében; vannak akik fáznak tőle, vannak akiket melegít. Én magam azt gondolom, hogy ez utóbbiak vagyunk döntő többségben. Azok, akik ezt az új esztendőt azzal az elhatározással kezdik, hogy ami erejükből, tudásukból telik, azt megteszik a család, a nép, a haza, a jövő érdekében. Hát effajta gondolatokkal lépjük át legtöbben az új év kü­szöbét. Megvalósításukhoz kívánok munkatársaim nevében is 1987 januárjában, az esztendő első hetében sok sikert, s bol­dog, békés új esztendőt. J­anuár I.**­*

Next