Szabad Föld, 1987. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-03 / 27. szám

. JÚLIUS 3. k­ elyemgyár, gubó nélkül k , '.angidősnek számít a tolnai Se- E- b­'tyár. Elsőként létesült, rajta kívül k' volt másik sehol az országban, ■j '.edekig. Századunkkal éppen egy- Bj,így hát régen kinőtte a gyerekei­­!K­últja ipartörténeti kincs, jelene v­alutát hoz. Múlt és jelen! ■f B. Antal igazgatóval beszélget- NIB és Kosival Hajnalka „ha- NIB ". Szavaikat jegyzetbe­­n­|H|F a gyárat alapítani, ritkaság­a ment akkoriban. Faluhelyen B- a különösen — mondta az igazgató. *­­ Bezerédj Pál miniszteri biztos mégis így döntött. Terve példásan sikerült. Igaz, átgondoltan fogott hozzá, nem hagyott rést sehol a szervezésben. El­gondolásába kezdettől beleavatta a környék lakosságát. Kérte őket, ahová csak lehet, eperfákat ültessenek. Ké­szüljenek föl a selyemhernyó-tenyész­tésre, kifizetődő lesz majd. Rá hallgat­tak. Nemsokára tényleg eperfák hajla­doztak az utcákon, tereken és minde­nütt Tolna község környékén. Terebé­­lyesedők. Rövidesen hozzáfoghattak a hernyótenyésztéshez. Addigra, vagyis a századforduló esztendejére, felépül­tek a gyárfalak is. Bezerédj Pál olasz gépi berendezéseket hozatott, éspedig a legmodernebbeket. Meg hozzáértő szakembereket is. Irányítókat és har­minc selyemfonó lányt. Olasz árvákat. Dolgoztak és tanítottak. Magyar lányo­kat oktattak a mindaddig ismeretlen mesterségre. Eredményesen. Tolna gyorsan a magyar selyemgyártás fel­legvára lett. Innen indult hódító útjára a magyar selyemszakma. Dédnagymamák munkáját a kései unokák folytatják. Csakhogy azóta minden megváltozott. Nincsenek se­­lyemgubók, és kipusztultak a vén eperfák is. Múzeumba vitték a régi, olasz gépeket, és helyükbe „csodama­sinák” kerültek. Szálai sodró és hőke­zelő, modern gépsorok. Ámde a régi­­­ből valami mégis megmaradt. A ra­gaszkodás a gyárhoz. Dinasztiák ala­kultak, családok lettek, „Selyemgyári­ak”. Kostyál Hajnalka is dinasztiatag. Valamennyien: apu, anyu és Gyuri, a testvéröccs, mind itt dolgoznak. Haj­nalka a munkahelyén egy generációt képvisel, a húsz éven aluliakét. Csak néhány esztendeje dolgozik a gyárban, és mégis „derékhadbelinek” számít. Megtanulta a szakmát, és három mű­szakban készíti a selyemfonalat. Selyemfonál? Napjainkban a szinte­tikus alapanyagot mondják selyemfo­nálnak, és nem a gubó végtelen szála­it. Haladt a tudomány. Felfedezései új módszert, új technológiát léptettek a régiek helyébe. Nincs szükség selyem­hernyóra. Hajnalka magyar, lengyel, angol meg svájci szintetikus anyagot „terjedelmesít”. „Hamissodrással ”. Huszonnégy elemi szálat jobb meg bal fordulatokkal „összefon”, és hőrögzíti. Fonalai így hasonlóak a természetes selyemhez, fogásuk, viselésük, vala­mint nedváteresztő képességük ugyan­az. Hajnalka munkája mindig kifogás­talan. Önmaga abban látja sikerei tit­kát: Feketéné, vagyis Kató néni tanít­ványa volt. Sokat dolgozik. Éjjel-nappal üzemel a gyár, munkaszünet csak karácsony­kor van. Mégis jut ideje ugyanúgy élni, mint ahogyan korosztályának vágyai diktálják. Pedig szabad idejében a tánc, a diszkó mellett még a háztartás­ban is jeleskedik. Süt, főz. Többek kö­zött a palacsintasütés elismert meste­re. Olyan ügyesen megfordítja a leve­gőben, hogy filmezni kellene. Oktatás céljából! Oktatás? Hajnalka részéről most ért véget egy! Eredménye a reti­­küljében pihen, ez van rányomtatva: „Vezetői engedély”. Igaz, autó még nincs. De majd lesz! Ladát vesznek ok­tóber közepéig, a selyemfonó lány szü­letésnapjára. Torta is lesz, persze. Gyertyák égnek majd rajta, összesen­ tizenkilenc. Tihanyi János (A szerző felvétele) panelekből új típusú lakóházakat épít Szegeden a Délép. A lakóépületek fősek, függőfolyosóik vannak és a szokásosnál nagyobbak a konyhák is. MTI Fotó: Tóth Béla ■■ -■■■■■■■■■■■■■ mám­ a szövetkezők ünnepén Bz­inden esztendő július első hetében B ‘ .‘pi arcát mutatja a világ szövetkez­ő mozgalma. Ekkor emlékeznek Bl , ugyanis a nemzetközi szövetkeze­ik aprói. Az idén 65. alkalommal ke­­­rre sor. G izdag hagyományú és sokágú ez a moz­­alom. Társadalmi berendezkedés­­ függően, országonként más és ^B erényeket, eredményeket mutat, anosságokat is: az ember társakat ^F a boldoguláshoz, szövetkezik, közös erőfeszítéssel, felelősség- és ádatvállalással, gyorsabban és ^B; bízhatóbban teremtse meg létbiz­­■ ágát. Mi tudjuk, immár a magyar termelő- H­­­etkezeti mozgalom is négy évtize­­dd múltra tekint vissza, ám a gyöke­­■­ a hajszálerei évszázadok óta ra­­kodnak a magyar valóságba. Hi- B ,­ a paraszti életben a szövetkezés .ncsak az átszervezésekkel kezdő­ik­­, hanem azóta él az eszméje, mióta ■F det művel az ember, küzd az ele­­­kkel, s ehhez szükségszerűen társa­­keres. ^B i szövetkezeti szolidaritás nemzet­­^B' i ünnepén, amikor félmilliárdnál­­^B a szövetkező ünnepelhet, miről is­­atnak számot a magyar kollektí­sznosan szolgálják a tagok, a tár- IBB .h­*rpm érdekeit, szervesen illeszked­­■z tif : ^népgazdaságba, a 4700 szövetke-­õ nemzeti jövedelem negyed részét ■ujc: » ■ 1 e'e- Hazánk lakosságának csak- IBu fele — 4,7 millió szövetkezeti tag­­j^Ev számolhatunk —, kapcsolódik va­lahogyan a mozgalomhoz, többen több szövetkezetnek is a tagjai, bár közülük 1,2 millióan keresik kenyerüket ebben az ágazatban. A szövetkezetek és tár­sulásaik a mezőgazdasági termelésből 69 százalékkal, az ipari termelésből 17, a kiskereskedelmi forgalomból pedig 36 százalékkal részesednek. Az sem megvetendő, hogy a takarékszövetke­zetek kezelik a lakossági betétállo­mány 13 százalékát, a szövetkezeti el­veket alkalmazó, különféle egyszerű vállalkozások száma már meghaladja a negyvenezret. A magyar szövetkezeti mozgalom már 1895-ben közreműködött a Szövet­kezetek Nemzetközi Szövetsége mega­lapításában. Az eltelt kilencvenkét esz­tendőben, de különösen az utóbbi évti­zedekben mozgalmunk jelentős nem­zetközi tanácskozásoknak, események­nek, rendezvényeknek volt aktív részt­vevője, számos esetben kezdeménye­zője. Idén októberben a magyar szö­vetkezeti mozgalom lesz a házigazdája a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsé­ge Központi Bizottsága ülésszakának is, amikor közel egy hétig a világ min­den tájáról egybegyűlő 600 küldött ta­núja lehet szocializmust építő hazánk és a szövetkezeti kollektívák munkájá­nak, boldogulásának. Ám mind a szövetkezeti napon, mind pedig a jövőben számot kell vet­ni azzal is, hogyan tovább, megújul­­hat-e, s mennyiben képes a megújulás­ra a szövetkezeti mozgalom? Jól tud­juk, a szövetkezeti ágazat kongresszu­sai is sürgették a reformpolitika továb­bi és gyorsabb kibontakozását, hiszen a tagok igazi szolgálata csak erős és gazdag szövetkezetekben valósulhat meg, ezek pedig kiegyensúlyozott, a társadalmi, technikai haladást egy­aránt megalapozó népgazdaságban bontakozhatnak ki. Szorító gondok kö­zött mindennap megküzdenek a jöve­delemtermelő képesség fokozásáért, az üzemi jövedelemért és a tagság anyagi biztonságáért. Nehéz értékesítési körülmények kö­zött, a mennyiség mellett a minőséget is egyre jobban számon kéri a piac — külföldi és belföldi egyaránt — igen fontossá vált a megtermelt érték, ter­mék megóvása, a feldolgozottsági szín­vonala. Mai gazdasági helyzetünkben nem számolhatunk valami látványos nagy fejlődéssel, elég nehéz küzdelem lesz a külföldi adósságterhek törleszté­se is, ezért a legcélszerűbb és az egyet­len járható út a meglévő termelési esz­közöket, feltételeket, emberi tényező­ket minden eddiginél jövedelmezőb­ben hasznosítani. Sikerül-e, és ho­gyan? Ezen múlik a szövetkezeti moz­galom és az egész társadalom jövője. Az ember csodákra képes. Ahhoz, hogy boldoguljon, önmagához méltó körülményeket, közösséget teremtsen, és megbízható haladást biztosítson , még csodákra sincs szüksége, hanem értelmes, mindennapi hasznos munká­ra, emberi tartásra. Múltunkat, a szö­­­­vetkezeti mozgalmat nézve ez sem hi­ánycikk! A jövőnket illetően is ez lehet bizakodásunk egyik alapköve. Sz. Lukács Imre SZABAD FÖLD 3 t J­úlius Ki ne szeretne egy kicsit könnyebben élni? Reggel sokáig aludni, aztán dolgozni egy pár órát és kikapcsolódni, szórakoz­ni. Sőt, talán olyan is akad közöttünk, aki ama régi mese szerint tücsök módra naphosszat csak hegedülne, aztán megenné azt, amit a hangya keserves munkával összegyűjtött. De hát az élet ilyesmit soha nem kínált nekünk. Ehelyett, különösen manap­ság, inkább az a gyakoribb, hogy hajnalban kelünk, elintézünk egy-két dolgot, mielőtt munkába indulnánk, délután pedig, ami­kor letelik a műszak, még ráhúzunk négy-öt órát, hogy megke­ressük azt a pénzt, ami vágyaink eléréséhez kell. Van-e valami kiút ebből? Bizonyos, hogy egyhamar nem sok lehetőség kecsegtet bennünket a lazításra. Sőt, gazdasági helyzetünket ismerve, a közeli jövő inkább újabb megszorításo­kat tartogat a dolgozó emberek jórészének. Az áhított köny­­nyebb élet még kicsit odébb van. Vagy mégsem? Ha hihetnénk egy gyakran ismétlődő tévéreklámnak, akkor a megoldás máris itt van a kezünkben. A hirdetés ugyanis arra biztatja a tücsköt, hogy nyugodtan hegedülgessen — miközben a hangya tovább dolgozik­­—, mert nem kell gyűjtenie, hitelből is megvásárolhat minden drágább holmit, ami az üzletekben kap­ható. Történetesen a Vasedénynél. Bizony, utóbbi évtizedeink egyik nagy vívmánya a hitel. Két­ségtelenül megment minket attól, hogy évekig-évtizedekig taka­rékoskodjunk és egyre öregebben jussunk hozzá mindahhoz, ami szebbé, kényelmesebbé, érdekesebbé teszi életünket. (Má­ig emlékszem ifjonti olvasmányomra, egy „olcsó” olasz író no­vellájára, amelyben a munkakerülő fiatal férfi azt mondja apjá­nak: szívesen dolgozna, ha az élet rendje fordított lenne. Vagyis 90 évesen születnénk és fokozatosan elfogynánk. Akkor mun­kánk gyümölcsét fiatalon élveznénk, amikor még van értelme!­ Nos, a kölcsön, a részletfizetés jó dolog. Élünk is vele. A kis hí­ján 5 millió még aktívan dolgozó ember közül 3,5 millió csak az OTP-nek jelenleg 225 milliárd forinttal tartozik. Ebből kétmillió egynéhányon lakásvásárlásra, építésre, tatarozásra vették fel a pénzt, a többiek különféle árucikkekre. Ha ehhez még hozzá­számítjuk a vállalati és egyéb hiteleket (pl. takarékszövetkezet), akkor egy-egy fiatal családnak havonta jóval több mint 3200 fo­rint törlesztést kell fizetnie. És akkor még nem említettem az esetleges magánkölcsönöket, amelyeket többnyire jelentős uzsorakamat terhel. A sok milliárd forint adósság önmagában nem lenne baj. A probléma ott kezdődne, ha „szótfogadnánk” annak a hirdetés­nek és csak hegedülnénk, mulatnánk, mint ott a tücsök. De szerencsére tisztában vagyunk azzal, hogy a tartozást le kell dolgozni, hiszen az életben nincsenek meseszituációk. Se a Vasedény, se az OTP nem hangya vagy jótündér, aki meg­könyörül az adósokon. Nem túl sokan vannak, összesen 106 ez­ren, akik ellen most eljárás (fizetésletiltás, per) folyik, mert nem fizették a részleteket. Aki így járt, az megtanulhatta, hogy „he­­gedüléssel” nem lehet tartozást kiegyenlíteni. Ezt nemcsak egyénileg tapasztalhatjuk, hanem országosan is. Államadóssá­gunk az elmúlt években tovább nőtt, mert egyik-másik helyen lazítottak, ciripeltek. Így aztán hiába húztak mások, az elmaradt jövedelmet, a hiányzó exportot nem tudták előteremteni. Most aztán mindannyiunknak egy kicsit összébb kell szorítanunk a nadrágszíjat. Félreértés ne essék, eszembe sincs azt a tücsök-hangya reklámot bántanom. Egyik vállalat sem azért költi el pénzét hir­detésre, hogy az élet nagy igazságait propagálja. Ezt a sajtónak „ingyen” kell megtennie. A reklám arra való, hogy az áru, a szol­­­­gáltatás gazdára találjon, készpénzért vagy ha úgy nem megy, akkor hitelre. Egy kis eltúlzott figyelemfelkeltés megbocsátha­tó. Én csak arra szerettem volna kilyukadni, hogy a hitelt nem könnyű visszafizetni. Hiszen hitel nélkül sem gondtalan az élet. Ebben bizonyára egyetértünk. Ezzel a meggyőződéssel üdvöz­löm Önöket tisztelettel. ^CeeLtw 0(@r*o f ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÁRUVÁSÁRLÁSI KÖLCSÖN IGÉNYLÉS I » »»»»»*■ L­­ I Kitöltendő nyomaton betűkkel. Irógép pnl. folyón öttel vagy liMáttl.) Sumleuen Ae fénylő tölti !„• tölti k^ri _________* kolcsongenylo__________ __________HaiaiUnanak____________ Neme tad­onyoknal e leánykori ne­­m foglalkozna beoutea Attendo lakhelye tokeime postamanyitoeiamei Mióta le luk ezen e innen’ _________________________________ Így ezen belüli lakhely lak­osai eletenm.......i­rm ni ■. ■ ■ ..ijifD~ Snd helye Anyjeneee A kolcion torit illem..­leit átutalni hetetsiamlatpl | , , , , , , , i ) kerem kiegyenlíteni Ai atutelen belemennie neme • ____________1 1 1 L­ 1 1 1 1 ‘______________________ Munkáltató neve: egne postai u U Al OTP-nel egy tekerekuovetkezetnel lennello koloonurb­iaa ljajtaja havi tor­éit lőtt illett i________________________________________________________________ 1.­­*—-at------ 1 — — ___________A munkáltató tel lekti ki___________________________________ _~ Akirinomgenyip j A baljaiéi. Ifi hjn munkahete *ag> eg> horaeio I .z-jatanOiiege_______________________________________________________________________________________________ k munkahetet latetujoiigit terhek' "ain ieiona.-k b.a»i -"Hege_____________________________________________________1___________________________________

Next