Szabad Föld, 1988. július-december (44. évfolyam, 27-53. szám)
1988-07-01 / 27. szám
* 1 ♦ Együttgondolkodás a jövő érdekében A szövetkezetek ágazati érdekképviseletei ötévenkénti kongresszusai között — úgy félidőben — rendezi meg a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság a szövetkezeti konferenciákat, ez év őszén immár harmadízben. Az előkészületekről — melyben aktívan részt vesz az Országos Szövetkezeti Tanács, a SZÖVOSZ, az OKISZ és a TÓT — kérdeztük Somogyi Zoltán lakásszövetkezeti elnököt, a szervezőbizottság vezetőjét. — 1978 és 1983 után az idei konferencia tehát a harmadik. Miben foglalható össze a legfontosabb célja? — Az eszmecsere alapvető feladata, hogy a legutóbbi ágazati szövetkezeti kongresszusok határozatainak végrehajtását értékelje. Ennek során a résztvevők áttekintik azokat a módszereket, megoldásokat is, amelyek a leginkább szolgálhatják az eredményes munkát. Hasonlóképpen fontos az MSZMP országos értekezlete állásfoglalásából a szövetkezeti mozgalomra háruló tennivalók számbavétele. — Hogyan zajlik le a konferencia? — A kétnapos tanácskozás kezdetén elhangzik egy főelőadás, mely elemzi a szövetkezetek szerepét a társadalmi-gazdasági kibontakozás végrehajtásában. Ehhez három — ágazati indíttatású — előadás kapcsolódik, melyek az ipari, továbbá a fogyasztási és értékesítési, illetve a mezőgazdasági szövetkezetek sajátos problémáit, lehetőségeit veszik szemügyre. Ezután a konferencia résztvevői szekciókban vitatják meg az elhangzottakat. — Hallhatnánk ez utóbbiak témaköreiről bővebben is? — Az első szekció a szövetkezetek gazdálkodásának megújulásával foglalkozik. Az itt szereplő kérdések közül kiemelném a vállalkozási szabadságkockázatvállalás-érdekeltség összefüggéseit. A második szekcióban elsősorban a tagsági érdekeltség és a tulajdonviszonyok fejlesztése a téma. Ezen belül rendkívül fontos vitakérdésnek tartom a felosztható részjegyalap és az oszthatatlan vagyon egymáshoz való viszonyának korszerű megközelítését. Ide tartozik a tagi vagyoni hozzájárulás utáni osztalék nagyságának és a kívülállók megtakarított pénzeszközeinek fejlesztésbe való bevonása lehetőségeinek számbavétele is. Úgy vélem, a konferencia számos gondolattal, szeretné gazdagítani a társasági törvény előkészítésének eszmecseréit. Hogy ez mennyire így van, arra a bizonyíték: a harmadik szekció a szövetkezeteknek a gazdasági struktúrában elfoglalt helyét taglalja majd. Ezen belül csak címszerűen említek témaköröket: az új társasági formák adta lehetőségekkel élve miképpen működhetnek együtt a szövetkezetek; mindez milyen új vonásokat hozhat magával a szövetkezeti érdekképviseletben; a tőkeáramlás valószínű irányai, a szövetkezeti bankok funkciói; hasonlóképpen áttekintendő a szövetkezeti szervek és a törvényességi felügyelet kapcsolata. — Ebben a gondolati rendszerben döntőnek érzem, hogy a szövetkezeteknél egy szervezeten belül található a tulajdonos, a vállalkozási szándék és a gazdálkodás konkrét eredménye. — Ezért lényeges a konferencia azon kerete, hogy a szövetkezeti mozgalom általános érvényű, közös azonos kérdései valamennyi résztvevő együttgondolkodását igénylik, s erre építkezve — az ágazati sajátosságokat sem veszítve szem elől — színes vita kibontakozását szeretnénk elősegíteni és megélni, amely méltó a főtéma jelentőségéhez. Hiszek abban, hogy a kétnapos — októberi, hajdúszoboszlói — eszmecserét összegező plenáris ülésen olyan javaslatok, elképzelések, vélemények egybefoglalását hallhatjuk, amely egyértelműen bizonyítja a konferencia szervezésének létjogosultságát, értelmét és kézzelfogható hasznosságát. Budai Horváth József 1988. JÚLIUS 1. Megkezdte a termelést a Poly 2000 vegyesvállalat Keszthelyen. A kft. üvegszálas erősítésű, műanyag konyhai mosogatómedencéket gyárt. A hazai és az NSZK-beli társtulajdonos cégek évente 100 millió forint értékű termék előállítását tervezik MTI Fotó : Czika László Kölcsön a Világbanktól Az agráripar korszerűsítését elősegítő programra a Világbank 70 millió dollár kölcsönt nyújt a Magyar Nemzeti Banknak. Az erről szóló, nemrégiben aláírt megállapodás szerint az öszszegből az élelmiszer-ipari ágazatokban és az elsődleges fafeldolgozásban érintett vállalatok és szövetkezetek részesülhetnek. Hogy milyen feltételek mellett? Erről kérdeztük Böjti Zoltánt, a MÉM élelmiszer-ipari főosztályvezető-helyettesét. — A pályázóknak az eddigiektől merőben eltérő követelményrendszernek kell megfelelniük — hangzott a válasz. — A cél ugyan ezúttal is a feldolgozott agráripari termékek révén a konvertibilis exportból származó bevételek növelése, ám — szemben a korábbi, hasonló törekvésekkel — ezt nem a termelés mennyiségének emelésével kell elérni. Azaz: nem többre van szükség, hanem másra — jobb minőségű árukra, szakértelemmel végzett marketingmunkára, s ezek eredményeként a hatékonyság javítására, a költségek csökkentésére, a termelékenység növelésére. • Az említettekből következik, hogy a program résztvevőinek a piac oldaláról kell vizsgálódniuk, az igényekből kell kiindulniuk. — Igen, és ez nálunk még szokatlan, újfajta gondolkodásmódot és vállalati magatartást igényel. Ez is a magyarázata annak, hogy a pályázóknak rendkívül részletesen, alaposan kimunkált programot kell benyújtaniuk. Új követelmény ennek kidolgozása során az úgynevezett üzleti terv elkészítése, amely számos alfejezetet tartalmazva, a vállalatot teljes tevékenysége átvizsgálására készteti. Persze, korántsem öncélú tennivaló például a vállalati belső szervezet, a termelésirányítás, a vezetői felkészültség, a piaci pozíciók, vagy akár a konkurencia helyzetének elemzése, hanem mindez szükséges a megfelelő vállalati stratégia és taktika megfogalmazásához. Ahhoz tes■hát, hogy meg lehessen határozni: az üzem mikor, mely piacokon, milyen termékekkel kíván megjelenni. Az alapvető tennivaló ugyanis a vállalat rugalmasságának növelése, s ha ehhez valamiféle beruházás is szükséges, az csak ebből következően, szinte másodlagos teendőként valósítandó meg. • Ez azt is jelenti, hogy olyan pályázatokat is várnak, amelyek akár egyetlen gép, berendezés megvásárlását, munkába állítását sem tartalmazzák? — Ezt is jelentheti. Hiszen létezik jó néhány hazai élelmiszer-ipari vállalat, amelyek termékei iránt egyik-másik piacon csökken a kereslet, pedig a kínált cikkek korszerűek, jó minőségűek. Könnyen lehetséges tehát, hogy megfelelő marketingmunkával — például erőteljes reklámmal, ügyesebb értékesítési politikával — vissza lehet nyerni a korábbi pozíciókat, sőt fokozható is a piaci részvétel. Azaz, ilyen esetben biztos, hogy nem a termelésbővítés a szükséges gyógymód... A hasonló helyzeteket elkerülendő, a pályázat követelményei közé tartozik, hogy a vállalat önálló értékesítési, illetve marketingrészleget hozzon létre. Itt viszont nyilvánvalóan jól képzett marketingszakemberekre lesz szükség, belőlük azonban nincs túl sok az országban. Hogyan lehet hát megfelelni ennek a feltételnek? — Mint minden világbanki program, így ez is tartalmaz állami feladatokat; a jelen esetben 5,5 millió dollár fordítandó az agráripar infrastrukturális hátterének fejlesztésére. És e tennivalók közé tartozik például annak az agráripari exportösztönzési és marketingprogramnak a megvalósítása, amely a Kereskedelmi Minisztérium dolga. Ebbe tartozik a többi közt az élelmiszer-ipari termékek piaci elhelyezési lehetőségeinek a felkutatása, a vállalatok erről való tájékoztatása, a vállalati marketingtevékenység támogatása, a külföldi marketingkampányok szervezése. Ám ez csak az egyik oldal, a másik a szakemberképzésé. Mondhatom, igazán kemény oktatási program kapcsolódik e 70 millió dollár felhasználásához, ami tartalmazza a vállalati vezérkar képzését éppúgy, mint a középvezetők, illetve a kevés gyakorlattal rendelkező fiatal vezetők oktatását. A képzéshez szükséges tananyagot egyébként valamely, erre szakosodott nyugati cégtől akarjuk megvásárolni, s feltehetően a jövő év második felében kezdődhet meg az oktatás. Erről most még csak annyit: elengedhetetlen, hogy idegen nyelvet is elsajátítsanak a szakembereink. • Mindezek valóban újfajta, és meglehetősen kemény feltételeket jelentenek. Vajon nem fogja-e ez visszatartani a pályázattól a vállalatok, szövetkezetek egy részét? Gondolom, az már az eddigiekből egyértelműen kitűnt: ebből a kölcsönből nem azok a cégek részesedhetnek, akiknek mentőövre van szükségük. Ellenkezőleg. Most olyan pénzforrás felhasználására lehet pályázni, amelynek segítségével az alapvetően jó vállalatokból, szövetkezetekből lehetnek még jobbak, még jövedelmezőbben működők. És, bár nehéz az ilyesmit előre látni, arra számítunk, hogy ötven-hetven cég nyújt majd be pályázatot, mégpedig a világbanki hitelt továbbkölcsönző hét kereskedelmi bank valamelyikéhez. De ez nem holnap lesz; információim szerint még a leginkább mozgékony vállalatok, szövetkezetek szakemberei is csak a tájékozódásnál tartanak. Medve Piroska SZABAD FÖLD 3 • 1v* Július Az ünnepi megemlékezések nemzetközi naptárában immáron 66 esztendeje július első vasárnapja szolgál a szövetkezeti dolgozók, a nemzetközi szövetkezeti mozgalom ünnepéül. Mint minden ünnepnek, így ennek is megvannak a kialakult hagyományai, protokolláris, a mozgalom előtt tisztelgő hivatalos ünnepségei és persze az ünneplés kötetlenebb formái is. Hogy milyenek — országa, vidéke, szövetkezete válogatja. Annyi bizonyos, világrészeken, országhatárokon átívelő közös vonás, hogy ez az ünnep (bárhol rendezzék is) sok-sok őszinte érzelmet hordoz, mert szövetkezeti tagnak lenni, szövetkezeti dolgozónak lenni nem csupán megélhetési forrás, pénzkereseti lehetőség, hanem igen sok vonatkozásban életforma is. Engedelmükkel ennél a gondolatnál elidőznék még egy kicsit. Ha az utcán ma, Magyarországon megszólítunk tíz embert, hogy mondaná meg, mi az, hogy szövetkezet, közülük hatan-heten bizonyosan azt válaszolnák: téesz ... így, egy szóval, mint ahogy általában a magától értetődő fogalmakat jelöljük: kenyér, víz, anya, levegő ... És aligha kell bizonygatnom, hogy a szövetkezeti mozgalomnak ez, a mi körülményeink között meghatározó szerepkörű ága méltán érdemel mindennapi fogalmaink sorában ilyen tisztes helyet, hiszen a magyar falu történetében aligha van és valaha sem volt hozzá mérhető, sorsfordító jelentőségű tényező. És ez még akkor is igaz, ha az elmúlt negyven esztendő e vonatkozásban sem volt tévedések és hibák nélküli. Akkor is igaz, ha tudjuk, hogy gazdaságpolitikánk átsugárzó gondjai, tévedései, nemegyszer erőszakos megnyilvánulásai a szövetkezeteket sem kímélték. Akkor is igaz, ha megújhodó szándékú gazdasági reformjainknak ma is van mit segíteni, javítani, korszerűsíteni rajta. Mert ezzel együtt is a magyar falu a felemelkedését, a magyar parasztember pedig kiegyenesedett derekát köszönheti neki. A mezőgazdasági szövetkezetek és a különféle társulásaik ma a mezőgazdasági össztermelésnek mintegy 70 százalékát adják, s nem egy területen olyan színvonalon, hogy az nyugodt szívvel mérhető hozzá a világszínvonalhoz. Mint ahogy csak elismeréssel szólhatunk a szövetkezeteknek a magyar vidék alapellátását biztosító kereskedelmi tevékenységéről is, továbbá azokról az iparban is jelen lévő szövetkezetekről, amelyek ma az ipar termelésének közel egyötödét adják. Sőt, éppen most, gazdasági reformjaink közepette igazolták életrevalóságukat, alkalmazkodóképességüket. Az első félév eredményei már mutatják, maradék nélkül teljesítették részarányos terveiket és nem várt módon, terven felül jól szerepelnek az exportpiacokon is. Összességében tehát elmondható, hogy szövetkezeteink szerves részét képezik népgazdaságunknak, a nemzeti jövedelem jó egynegyedét adják, és az ország lakosságának megközelítőleg a fele kapcsolódik valamilyen formában tevékenységükhöz, azon keresztül a szövetkezeti mozgalomhoz. Hogy mit hoz a jövő? Merre és milyen irányba vezet hazánkban a szövetkezeti mozgalom útja? Ezt ma nehéz volna pontosan megmondani. Évtizedes tévedések sorát kell gazdasági életünkben korrigálni, s újraértelmezni törvényeket, fogalmakat, mozgástereket. Köztük a tulajdonformák, a társaságok és társulások működésének rendjét, lehetőségeit, előnyeit és korlátait is. Bizonyos, hogy mindezek nem hagyják érintetlenül hazai szövetkezeti mozgalmunk létezésének eddigi kereteit. Azt reméljük, a szövetkezeti formákban rejlő sok-sok erő, rugalmasság és alkalmazkodóképesség sikerrel használja föl a kínálkozó új lehetőségeket, anélkül, hogy közben a mozgalom elveszítené emberarcú jellemvonásait. A nemzetközi szövetkezeti mozgalom ünnepén sem ildomtalan talán, ha elsősorban annak hazai vonatkozásait emlegettem itt föl, miközben őszintén kívánok önökkel együtt eredményes munkát annak a mintegy félmilliárdnyi embernek, akiket ez a mozgalom ma szövetkezeti alapon tömörít. Mindezt 1988 júliusában, az esztendő 27. hetében.