Szabad Föld, 1988. július-december (44. évfolyam, 27-53. szám)

1988-07-01 / 27. szám

* 1 ♦ Együttgondolkodás a jövő érdekében A szövetkezetek ágazati érdekképvi­seletei ötévenkénti kongresszusai kö­zött — úgy félidőben — rendezi meg a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság a szövetkezeti konferenciá­kat, ez év őszén immár harmadízben. Az előkészületekről — melyben aktí­van részt vesz az Országos Szövetkeze­ti Tanács, a SZÖVOSZ, az OKISZ és a TÓT — kérdeztük Somogyi Zoltán la­kásszövetkezeti elnököt, a szervezőbi­zottság vezetőjét. — 1978 és 1983 után az idei konfe­rencia tehát a harmadik. Miben foglal­ható össze a legfontosabb célja? — Az eszmecsere alapvető feladata, hogy a legutóbbi ágazati szövetkezeti kongresszusok határozatainak végre­hajtását értékelje. Ennek során a részt­vevők áttekintik azokat a módszereket, megoldásokat is, amelyek a leginkább szolgálhatják az eredményes munkát. Hasonlóképpen fontos az MSZMP or­szágos értekezlete állásfoglalásából a szövetkezeti mozgalomra háruló tenni­valók számbavétele. — Hogyan zajlik le a konferencia? — A kétnapos tanácskozás kezde­tén elhangzik egy főelőadás, mely elemzi a szövetkezetek szerepét a tár­sadalmi-gazdasági kibontakozás vég­rehajtásában. Ehhez három — ágazati indíttatású — előadás kapcsolódik, me­lyek az ipari, továbbá a fogyasztási és értékesítési, illetve a mezőgazdasági szövetkezetek sajátos problémáit, lehe­tőségeit veszik szemügyre. Ezután a konferencia résztvevői szekciókban vi­tatják meg az elhangzottakat. — Hallhatnánk ez utóbbiak téma­köreiről bővebben is? — Az első szekció a szövetkezetek gazdálkodásának megújulásával fog­lalkozik. Az itt szereplő kérdések közül kiemelném a vállalkozási szabadság­­kockázatvállalás-érdekeltség összefüg­géseit. A második szekcióban elsősor­ban a tagsági érdekeltség és a tulaj­donviszonyok fejlesztése a téma. Ezen belül rendkívül fontos vitakérdésnek tartom a felosztható részjegyalap és az oszthatatlan vagyon egymáshoz való viszonyának korszerű megközelítését. Ide tartozik a tagi vagyoni hozzájáru­lás utáni osztalék nagyságának és a kí­vülállók megtakarított pénzeszközei­nek fejlesztésbe való bevonása lehető­ségeinek számbavétele is.­­ Úgy vélem, a konferencia szá­mos gondolattal, szeretné gazdagítani a társasági törvény előkészítésének eszmecseréit.­­ Hogy ez mennyire így van, arra a bizonyíték: a harmadik szekció a szö­vetkezeteknek a gazdasági struktúrá­ban elfoglalt helyét taglalja majd. Ezen belül csak címszerűen említek témakö­röket: az új társasági formák adta lehe­tőségekkel élve miképpen működhet­nek együtt a szövetkezetek; mindez milyen új vonásokat hozhat magával a szövetkezeti érdekképviseletben; a tő­keáramlás valószínű irányai, a szövet­kezeti bankok funkciói; hasonlóképpen áttekintendő a szövetkezeti szervek és a törvényességi felügyelet kapcsolata. — Ebben a gondolati rendszerben döntőnek érzem, hogy a szövetkeze­teknél egy szervezeten belül található a tulajdonos, a vállalkozási szándék és a gazdálkodás konkrét eredménye. — Ezért lényeges a konferencia azon kerete, hogy a szövetkezeti moz­galom általános érvényű, közös­ azonos kérdései valamennyi résztvevő együtt­gondolkodását igénylik, s erre építkez­ve — az ágazati sajátosságokat sem ve­szítve szem elől — színes vita kibonta­kozását szeretnénk elősegíteni és meg­élni, amely méltó a főtéma jelentőségé­hez. Hiszek abban, hogy a kétnapos — októberi, hajdúszoboszlói — eszmecse­rét összegező plenáris ülésen olyan ja­vaslatok, elképzelések, vélemények egybefoglalását hallhatjuk, amely egyértelműen bizonyítja a konferencia szervezésének létjogosultságát, értel­mét és kézzelfogható hasznosságát. Budai Horváth József 1988. JÚLIUS 1. Megkezdte a termelést a Poly 2000 vegyesvállalat Keszthelyen. A kft. üvegszálas erősítésű, műanyag konyhai mosogatómedencéket gyárt. A hazai és az NSZK-beli társtulajdonos cégek évente 100 millió forint értékű termék előállítását tervezik MTI Fotó : Czika László Kölcsön a Világbanktól Az agráripar korszerűsítését elősegí­tő programra a Világbank 70 millió dollár kölcsönt nyújt a Magyar Nemze­ti Banknak. Az erről szóló, nemrégi­ben aláírt megállapodás szerint az ösz­­szegből az élelmiszer-ipari ágazatok­ban és az elsődleges fafeldolgozásban érintett vállalatok és szövetkezetek ré­szesülhetnek. Hogy milyen feltételek mellett? Erről kérdeztük Böjti Zoltánt, a MÉM élelmiszer-ipari főosztályveze­tő-helyettesét. — A pályázóknak az eddigiektől merőben eltérő követelményrendszer­nek kell megfelelniük — hangzott a válasz. — A cél ugyan ezúttal is a fel­dolgozott agráripari termékek révén a konvertibilis exportból származó bevé­telek növelése, ám — szemben a ko­rábbi, hasonló törekvésekkel — ezt nem a termelés mennyiségének emelé­sével kell elérni. Azaz: nem többre van szükség, hanem másra — jobb minősé­gű árukra, szakértelemmel végzett marketingmunkára, s ezek eredmé­nyeként a hatékonyság javítására, a költségek csökkentésére, a termelé­kenység növelésére. • Az említettekből következik, h­ogy a program résztvevőinek a piac oldaláról kell vizsgálódniuk, az igé­nyekből kell kiindulniuk. — Igen, és ez nálunk még szokat­lan, újfajta gondolkodásmódot és vál­lalati magatartást igényel. Ez is a ma­gyarázata annak, hogy a pályázóknak rendkívül részletesen, alaposan ki­munkált programot kell benyújtaniuk. Új követelmény ennek kidolgozása so­rán az úgynevezett üzleti terv elkészí­tése, amely számos alfejezetet tartal­mazva, a vállalatot teljes tevékenysége átvizsgálására készteti. Persze, koránt­sem öncélú tennivaló például a vállala­ti belső szervezet, a termelésirányítás, a vezetői felkészültség, a piaci pozíci­ók, vagy akár a konkurencia helyzeté­nek elemzése, hanem mindez szüksé­ges a megfelelő vállalati stratégia és taktika megfogalmazásához. Ahhoz te­­s■hát, hogy meg lehessen határozni: az üzem mikor, mely piacokon, milyen termékekkel kíván megjelenni. Az alapvető tennivaló ugyanis a vállalat rugalmasságának növelése, s ha ehhez valamiféle beruházás is szükséges, az csak ebből következően, szinte másod­­lagos teendőként valósítandó meg. • Ez azt is jelenti, hogy olyan pá­lyázatokat is várnak, amelyek akár egyetlen gép, berendezés megvásárlá­sát, munkába állítását sem tartalmaz­zák? — Ezt is jelentheti. Hiszen létezik jó néhány hazai élelmiszer-ipari vállalat, amelyek termékei iránt egyik-másik piacon csökken a kereslet, pedig a kí­nált cikkek korszerűek, jó minőségűek. Könnyen lehetséges tehát, hogy meg­felelő marketingmunkával — például erőteljes reklámmal, ügyesebb értéke­sítési politikával — vissza lehet nyerni a korábbi pozíciókat, sőt fokozható is a piaci részvétel. Azaz, ilyen esetben biz­tos, hogy nem a termelésbővítés a szükséges gyógymód... A hasonló helyzeteket elkerülendő, a pályázat kö­vetelményei közé tartozik, hogy a vál­lalat önálló értékesítési, illetve marke­tingrészleget hozzon létre.­­ Itt viszont nyilvánvalóan jól kép­zett marketingszakemberekre lesz szükség, belőlük azonban nincs túl sok az országban. Hogyan lehet hát megfe­lelni ennek a feltételnek? — Mint minden világbanki prog­ram, így ez is tartalmaz állami felada­tokat; a jelen esetben 5,5 millió dollár fordítandó az agráripar infrastrukturá­lis hátterének fejlesztésére. És e tenni­valók közé tartozik például annak az agráripari exportösztönzési és marke­tingprogramnak a megvalósítása, amely a Kereskedelmi Minisztérium dolga. Ebbe tartozik a többi közt az élelmiszer-ipari termékek piaci elhe­lyezési lehetőségeinek a felkutatása, a vállalatok erről való tájékoztatása, a vállalati marketingtevékenység támo­gatása, a külföldi marketingkampá­nyok szervezése. Ám ez csak az egyik oldal, a másik a szakemberképzésé. Mondhatom, igazán kemény oktatási program kapcsolódik e 70 millió dollár felhasználásához, ami tartalmazza a vállalati vezérkar képzését éppúgy, mint a középvezetők, illetve a kevés gyakorlattal rendelkező fiatal vezetők oktatását. A képzéshez szükséges tan­anyagot egyébként valamely, erre sza­kosodott nyugati cégtől akarjuk meg­vásárolni, s feltehetően a jövő év máso­dik felében kezdődhet meg az oktatás. Erről most még csak annyit: elenged­hetetlen, hogy idegen nyelvet is elsajá­títsanak a szakembereink. • Mindezek valóban újfajta, és meglehetősen kem­ény feltételeket je­lentenek. Vajon nem fogja-e ez vissza­tartani a pályázattól a vállalatok, szö­vetkezetek egy részét?­­ Gondolom, az már az eddigiek­ből egyértelműen kitűnt: ebből a köl­csönből nem azok a cégek részesedhet­nek, akiknek mentőövre van szüksé­gük. Ellenkezőleg. Most olyan pénzfor­rás felhasználására lehet pályázni, amelynek segítségével az alapvetően jó vállalatokból, szövetkezetekből le­hetnek még jobbak, még jövedelme­zőbben működők. És, bár nehéz az ilyesmit előre látni, arra számítunk, hogy ötven-hetven cég nyújt majd be pályázatot, mégpedig a világbanki hi­telt továbbkölcsönző hét kereskedelmi bank valamelyikéhez. De ez nem hol­nap lesz; információim szerint még a leginkább mozgékony vállalatok, szö­vetkezetek szakemberei is csak a tájé­kozódásnál tartanak. Medve Piroska SZABAD FÖLD 3 • 1v* Július Az ünnepi megemlékezések nemzetközi naptárában immá­ron 66 esztendeje július első vasárnapja szolgál a szövetkezeti dolgozók, a nemzetközi szövetkezeti mozgalom ünnepéül. Mint minden ünnepnek, így ennek is megvannak a kialakult hagyomá­nyai, protokolláris, a mozgalom előtt tisztelgő hivatalos ünnep­ségei és persze az ünneplés kötetlenebb formái is. Hogy milye­nek — országa, vidéke, szövetkezete válogatja. Annyi bizonyos, világrészeken, országhatárokon átívelő közös vonás, hogy ez az ünnep (bárhol rendezzék is) sok-sok őszinte érzelmet hor­doz, mert szövetkezeti tagnak lenni, szövetkezeti dolgozónak lenni nem csupán megélhetési forrás, pénzkereseti lehetőség, hanem igen sok vonatkozásban életforma is. Engedelmükkel ennél a gondolatnál elidőznék még egy kicsit. Ha az utcán ma, Magyarországon megszólítunk tíz embert, hogy mondaná meg, mi az, hogy szövetkezet, közülük hatan-he­­ten bizonyosan azt válaszolnák: téesz ... így, egy szóval, mint ahogy általában a magától értetődő fogalmakat jelöljük: kenyér, víz, anya, levegő ... És aligha kell bizonygatnom, hogy a szövet­kezeti mozgalomnak ez, a mi körülményeink között meghatáro­zó szerepkörű ága méltán érdemel mindennapi fogalmaink so­rában ilyen tisztes helyet, hiszen a magyar falu történetében aligha van és valaha sem volt hozzá mérhető, sorsfordító jelen­tőségű tényező. És ez még akkor is igaz, ha az elmúlt negyven esztendő e vonatkozásban sem volt tévedések és hibák nélküli. Akkor is igaz, ha tudjuk, hogy gazdaságpolitikánk átsugárzó gondjai, tévedései, nemegyszer erőszakos megnyilvánulásai a szövetkezeteket sem kímélték. Akkor is igaz, ha megújhodó szándékú gazdasági reformjainknak ma is van mit segíteni, javí­tani, korszerűsíteni rajta. Mert ezzel együtt is a magyar falu a felemelkedését, a magyar parasztember pedig kiegyenesedett derekát köszönheti neki. A mezőgazdasági szövetkezetek és a különféle társulásaik ma a mezőgazdasági össztermelésnek mintegy 70 százalékát adják, s nem egy területen olyan színvo­nalon, hogy az nyugodt szívvel mérhető hozzá a világszínvonal­hoz. Mint ahogy csak elismeréssel szólhatunk a szövetkezetek­nek a magyar vidék alapellátását biztosító kereskedelmi tevé­kenységéről is, továbbá azokról az iparban is jelen lévő szövet­kezetekről, amelyek ma az ipar termelésének közel egyötödét adják. Sőt, éppen most, gazdasági reformjaink közepette iga­zolták életrevalóságukat, alkalmazkodóképességüket. Az első félév eredményei már mutatják, maradék nélkül teljesítették részarányos terveiket és nem várt módon, terven felül jól szere­pelnek az exportpiacokon is. Összességében tehát elmondha­tó, hogy szövetkezeteink szerves részét képezik népgazdasá­gunknak, a nemzeti jövedelem jó egynegyedét adják, és az or­szág lakosságának megközelítőleg a fele kapcsolódik valami­lyen formában tevékenységükhöz, azon keresztül a szövetkeze­ti mozgalomhoz. Hogy mit hoz a jövő? Merre és milyen irányba vezet ha­zánkban a szövetkezeti mozgalom útja? Ezt ma nehéz volna pontosan megmondani. Évtizedes tévedések sorát kell gazda­sági életünkben korrigálni, s újraértelmezni törvényeket, fogal­makat, mozgástereket. Köztük a tulajdonformák, a társaságok és társulások működésének rendjét, lehetőségeit, előnyeit és korlátait is. Bizonyos, hogy mindezek nem hagyják érintetlenül hazai szövetkezeti mozgalmunk létezésének eddigi kereteit. Azt reméljük, a szövetkezeti formákban rejlő sok-sok erő, rugal­masság és alkalmazkodóképesség sikerrel használja föl a kí­nálkozó új lehetőségeket, anélkül, hogy közben a mozgalom el­veszítené emberarcú jellemvonásait. A nemzetközi szövetkezeti mozgalom ünnepén sem ildom­talan talán, ha elsősorban annak hazai vonatkozásait emleget­tem itt föl, miközben őszintén kívánok önökkel együtt eredmé­nyes munkát annak a mintegy félmilliárdnyi embernek, akiket ez a mozgalom ma szövetkezeti alapon tömörít. Mindezt 1988 júliusában, az esztendő 27. hetében.

Next