Szabad Föld, 1991. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-01 / 1. szám

2 SZABADFÖLD _____________________________________________________________________________ » Kilencvenegy a naptárban Mindig így volt e világi élet, egyszer fázott, másszor lánggal égett... Idézhetjük Vörösmarty Mihály szállóigévé kristályosodott, bölcs sorait, afféle „csízióként” is, az illendő B. ú. é. k. mellé, idei naptárlapozgatónk elé. Toldalékul pedig ugyancsak bizonyító erejű citátum, a másik nagy poétánk, Ady Endre hírlapi tudósításából, amely kerek kilencven esztendeje, 1901. január elején látott napvilá­got a nagyváradi Szabadság című lapban: „Olyan dáridókkal még nem üd­vözöltek Új esztendő­t, mint ezt az újat, legelső évét a huszadik szá­zadnak. Kedvvel temette minden­ki a régit. Az esztendőt is, a száza­dot is. Nagyszerű volt a tér. A tust Kínában és Afrikában húzták hoz­zá, de beleénekeltek az éhező mil­liók is ... Nagyváradon — az eddi­gi jelekből jósolva — Karnevál herceg régi uralmának búcsúzója zajosabb, lármásabb lesz legfiata­labb éveink uralkodásánál... Egész sereg kenyér-bál, kenyér­matiné és kenyér-hangverseny terve röpköd a téli ködös levegő­ben, így talán telni fog egy kis in­gyenlevesre is. Mert a száraz ke­nyér, hideg kenyér.” Nos, aligha vigasz mai gondja­inkra a hajdani, csörgősipkás cif­ranyomorúságunk fölemlegetése, miközben a nem túl dicső század­vég ismét csak rákényszerít ben­nünket az ingyenkonyhák szüksé­gére. Hanem a még vadonatúj naptárra pillantva, egy, a tavaly ilyenkor lábra kapott tévhiedelmet is eloszlathatunk (s ezt az Ady tol­lából származó sorok pontos dátu­ma is tanúsítja), szóval azt, hogy nem a mögöttünk hagyott eszten­dő kezdte, de az előttünk álló, a ki­­lencvenegyes év nyitja a második évezred utolsó évtizedét. Új esztendőnk, a tengernyi gond ellenére, ebben a remény­ben, s a már tavaly ősszel meghir­detett Széchenyi-emlékév jegyé­ben startol. Alapeszméje, hogy az 1791. szeptember 21-én született, majd a Kossuth óta legnagyobb magyarnak nevezett gróf életmű­ve a közgazdaságban, a pénzügy­ben, a közlekedésben és az építé­szetben is ösztönző ihletője lehes­sen a jubileumhoz méltó kibonta­kozásnak. Hitelünk helyreállításá­nak, mert miként még ő mondot­ta: „A hitel díja minden mozgást megakaszt. ” Előttünk hat az irdatlanul nehéz pálya 365 napja, vagyis az 1991-es közönséges polgári esztendő, melynek a lajstromán a vasárna­pokkal együtt 61 piros betűs nap, s szintén a pihenést szolgáló 52 szombat található. Az év keddel kezdődik, s majd a Szilveszter is erre a napra esik. Erre nézve igencsak fogytán lenne a nehézsé­geket átsegítő humorérzékünk, ha megfeledkeznénk a több mint 300 éve fogant csízióról, ami szerint: „Ha kedden kezdődik az év, ködös tél, szeles és esős tavasz, száraz nyár és kevés szüret várható”. Minthogy még ennél a „prognó­zisnál” is megbízhatatlanabb jós­latokat tartalmaz az esztendő vár­ható időjárlatára az úgynevezett „belgrádi naptár” (mert tavaly például csaknem valamennyi, ki­lengést jelző grafikon csúcsa for­dítva jött be), többre jutunk a nap­foltokkal. Amelyeknek a maximu­ma — legalábbis a csillagászok szerint — mostanában tetőzik, s a fokozott naptevékenységből in­kább az időjárás nagyobb szeszé­lyeire, változékonyságára követ­keztethetünk. Ami a kimondott ünnepeket ille­ti — az idei naptárkonstelláció ré­vén — ezeknek sem leszünk híjá­val. A tizenegy piros betűs ünnep­napból, leszámítva az újévet, a pénteki napra eső nemzeti ünne­­­­pünk, március 15-e alkotja az első, három napra kiterjedő blokkot. Meglehetősen korán köszönt ránk a március harmincegyedikén a vasárnapra és a hétfőre eső hús­vét, amely a nagyszombattal együtt szintén háromnapos kikap­csolódásra nyújt alkalmat. Miután a még mindig szegényes és szűk­szavú polgári naptáraink többsége nem jelöli, már most emlékezte­tünk rá, hogy a január hatodikán kezdődő farsang február 10-én éri el csúcspontját — egyebek között a mohácsi busójárással — és 12-én húshagyókedden ér „hivatalosan” is véget, hogy másnap, hamvazó­szerdán a 40 napos egyházi böjt el­kezdődjék. Aki babonás, feltétlenül figyel­mébe ajánljuk húsvét hétfőjét, merthogy április elsejére esik, majd szeptember 13-át és a de­cemberi Luca napját, amely vi­szont péntekre esik. Május elseje és október huszonharmadika a Köztársaság napja hétközbeni ün­nep lesz, nem kíván munkanap-át­helyezést. Augusztus huszadika, Szent István királyunk emlékün­nepe a búcsúzkodó nyár háromna­pos víkendblokkja, a karácsony pedig még igencsak feladja a lec­két a munkanap-áthelyezőknek, hiszen a hét közepére esik, amiből viszont szilveszter húz majd hasz­not, társulván újév napjához. Sulyán Pál A Magyar Közlöny 108. számában törvénymódosítás jelent meg a táp­pénzről. Ezzel egy időben megje­lent a törvénymódosítás végrehajtá­si rendelete is. A táppénz összegét a keresőkép­telenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért kere­set napi átlaga alapján kell megálla­pítani. Amennyiben nincs meg az előző évben legalább húsznapi ke­reset, a táppénz összegét a kereső­­képtelenség bekövetkezése évének első napjától elért kereset alapján számítják ki. Ha a biztosított munkáltatója a fent említett időközökben változott, a táppénzt az új munkáltatónál el­töltött munkanapok, illetve elért ke­­reset szerint számítják ki. Ha a biz­tosítottnak keresőképtelensége be­következtéig nincs húsznapi kere­sete, akkor táppénzének kiszámítá­sához ezt az összeget veszik ala­pul, amelyet az adott évben — év végi részesedés és jutalom nélkül — elérhetett volna. Teljesítménybér esetén a kereső­képtelenség első napjára eső havi átlagkereset az irányadó a táppénz kiszámításához. A naptári évben is­mételten keresőképtelenné vált biz­tosított táppénzét a korábbi táp­pénzének figyelembevételével álla­pítják meg, ha a táppénz folyósítá­sához az egyéb feltételek is meg­varrnak. A táppénz összege a kereset hat­vanöt, kétévi folyamatos biztosítási idő esetén hetvenöt százalékánál kevesebb nem lehet A törvénymódosítás végrehajtási rendelete egyebek között úgy intéz­kedik, hogy a táppénz alapját képe­ző kereset napi átlagának a kiszá­mításánál az üzem időleges szüne­teltetésére járó csökkentett kerese­tet figyelmen kívül kell hagyni. * A Magyar Közlönynek szintén a 108. számában jelent meg az a kor­­mányrendelet, mely az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda ha­tásköréről, szervezetéről és műkö­déséről szól. E szervezet az ipari és kereskedelmi miniszter felügyelete alatt működik. Feladata a kisvállal­kozások fejődésének elősegítése. Egyebek között közreműködik a kisvállalkozásokat érintő döntések meghozatalánál, szakmai tanács­adásoknál, a továbbképzéseknél, a meghaladottá vált jogi szabályozás felülvizsgálatánál és megszünteté­sénél. 1991. JANUÁR 1. ­ Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. 1087 Postacím: 1978 Bp. 8. Pf. 52. Telefon: 133-6794. A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. 1087 Telefon: 114-3255. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke Hirdetések: Bp. Vil­., Blaha L. tér 3. 1959. Telefon: 138-2369. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő posta­hivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hír­lapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapel­látási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalvá­nyon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 60 Ft, egy évre 720 Ft Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 90— 2985. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 2­6 * * * / ■­­ „A kor embere” Mit neki bú, s mit neki bánat? Feje fölül konokul elhessegeti a gondfelhőket, fittyet hány az eled­dig háttérben ólálkodó, de mára karmait mutogató szegénységnek, s úgy félti, őrzi lelkének nyugal­mát, mint tehetősek a valutájukat. Mi tagadás, nehéz dolga van. Pa­nasz- és bánateső permetezi, ha az utcára lép, s ajkára dermed a mo­soly, ha rádiót hallgat, ha tévét néz. Ám Ugrai Boldizsár feltalálja magát, s nem hagyja, hogy bénító hálót szőjön köré a nélkülözés pókja. Kerüli tehát az utcát, hogy mások ne keserítsék bajaikkal. — Sírjanak, ríjanak. Törődök is velük! De engem hagyjanak nyu­godtan. Minek sírjak, ha nevethe­tek is — szokta volt összegezni éle­tének újkeletű bölcsességét. Persze, ne higgyük, hogy hő­sünk csodalény s életének eddigi hetven esztendeje alatt elkerülte bú és bánat. Dehogy. Kijutott neki is elégségesen. Az utóbbi időkben, aminthogy az 5 kertjének alján is ott lopako­dik a szűkölködés és a vékonyka nyugdíj miatti filléres gond, mond­hatni, életmódját, azon belül is ét­kezési szokásait teljesen új utakra terelte.­­ — Alkalmazkodj — szokta volt letorkollni pénzbajokkal előhoza­kodó asszonyát. — Hogyan, te nagyokos? Ho­gyan? — Úgy — emelte ujját Ugrai Boldizsár —, hogy nem válogatsz, nem nyavajogsz, nem finnyásko­­dol. Mindent megeszel, ami a ház­ban található. Esztendeje tán, hogy merő vé­letlen képében, kinyilatkoztatás gyanánt érte a felismerés. Mert hogy felesége az ásványvizes pa­lack helyére tette a paradicsomlé­vel töltött, átlátszatlan üveget, úgy adódott, hogy hősünk e pirosló szi­ruppal hígította borát. Eh, hök­kent meg előbb, ez meg mi? De azért megkóstolta, furcsának, ám jónak találta. — Hohó — ujjongott s döcögve nevetett —, megvan a megoldás. És attól kezdve tudatosan gya­korolta magát. Testének egyetlen, ám igen fontos részére összponto­sított, nevezetesen a gyomrára. Azt akarta mindenáron megedze­­ni, erősíteni, hogy olyan legyen, mint az acél. Mindent fogadjon be, mindent emésszen meg. S amint kellőképpen megerő­södni vélte gyomrát, a tavalyi, megavasodott szalonnára tette a célt. Felette azt is. S hozzá két év előttről maradt, beszáradt, meg­­töppedt meggybefőttet szemezge­tett. Vasárnap pedig, a húsleves után, magába zúdította a hét elejé­ről poharában felejtett kefirt. — Tíz forint megtakarítást — nézett feleségére magabízón és so­kat sejtetőn. — Összespórolok ne­ked egy fél házat, ha így formában tartom magamat. Az asszony sarkon fordult, a konyhába ment, s törlőruhát tar­tott a szája elé, hogy leplezze mo­solyát. És a nyár! Új és új győzelmeket hozott. Kőkemény, éretlen almát rágott a kukacok miatt idő előtt földre hullott körtéhez. — A kor embere vagyok — rop­pant a múlt nap asszonya elé. — Hogy értsem, Boldi? — Úgy, hogy énvelem nem tud­nak kibabrálni. Majd megmuta­tom én nekik — öklével kifürkész­hetetlen magasságok irányába fe­nyegetőzött. — Olyan a gyomrom, hogy megemésztem a szöget is. Félig megpenészesedett szilva­befőttet evett a borsófőzelékhez, sárgarépát harapott a kocsonyá­hoz, szikkadt kiflit a húsleveshez és a maradék mákos tésztát a pör­költbe kászorította, csak nehogy kidobódjék. — Vén bolond — korholta az asszony, de fénylő szemmel kém­lelte a párját. — Te — szólt tettetett derűvel —, hol az a fél üveg savanyú tej, ami az elébb még itt hányolódott a kiskászlin? — Kivittem a kamrába. Mért, mit akarsz vele? — Benyelem azt is. Be én, csak ne menjen prédába — azzal felállt, erőltetett céltudatossággal kimasí­rozott. Az asszony kikerekült szemmel kémlelte párját az ablakon át. Hő­sünk igen apró, ám annál szapo­rább léptekkel nyomakodott a fé­szer melletti zöld ajtajú, kicsi épít­ményhez, majd tíz pec múltán megsápadva, s elgyengülten visz­­szatért. Maga volt a felháborodás. — Hová a rossebbe tetted azt az üveget? Nem lelem sehol. — Nem csoda — somolygott az asszony sejtelmesen és mindent tudón —, rossz helyen kerested. — Ejnye, no — hebegett a kor embere — csakugyan. No de — akkor se találtam azt az üveget. — Ha annyira sürgős, behozha­tom — a feleség szolgálatkész volt, mint tán soha. — Majd. Máskor. Ráérsz vele — nyögte Ugrai, s megkönnyebül­­ten, akár egy liszteszsák, a kony­hai sezlonra dőlt. Varga S. József

Next