Szabad Föld, 1991. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-01 / 1. szám
2 SZABADFÖLD _____________________________________________________________________________ » Kilencvenegy a naptárban Mindig így volt e világi élet, egyszer fázott, másszor lánggal égett... Idézhetjük Vörösmarty Mihály szállóigévé kristályosodott, bölcs sorait, afféle „csízióként” is, az illendő B. ú. é. k. mellé, idei naptárlapozgatónk elé. Toldalékul pedig ugyancsak bizonyító erejű citátum, a másik nagy poétánk, Ady Endre hírlapi tudósításából, amely kerek kilencven esztendeje, 1901. január elején látott napvilágot a nagyváradi Szabadság című lapban: „Olyan dáridókkal még nem üdvözöltek Új esztendőt, mint ezt az újat, legelső évét a huszadik századnak. Kedvvel temette mindenki a régit. Az esztendőt is, a századot is. Nagyszerű volt a tér. A tust Kínában és Afrikában húzták hozzá, de beleénekeltek az éhező milliók is ... Nagyváradon — az eddigi jelekből jósolva — Karnevál herceg régi uralmának búcsúzója zajosabb, lármásabb lesz legfiatalabb éveink uralkodásánál... Egész sereg kenyér-bál, kenyérmatiné és kenyér-hangverseny terve röpköd a téli ködös levegőben, így talán telni fog egy kis ingyenlevesre is. Mert a száraz kenyér, hideg kenyér.” Nos, aligha vigasz mai gondjainkra a hajdani, csörgősipkás cifranyomorúságunk fölemlegetése, miközben a nem túl dicső századvég ismét csak rákényszerít bennünket az ingyenkonyhák szükségére. Hanem a még vadonatúj naptárra pillantva, egy, a tavaly ilyenkor lábra kapott tévhiedelmet is eloszlathatunk (s ezt az Ady tollából származó sorok pontos dátuma is tanúsítja), szóval azt, hogy nem a mögöttünk hagyott esztendő kezdte, de az előttünk álló, a kilencvenegyes év nyitja a második évezred utolsó évtizedét. Új esztendőnk, a tengernyi gond ellenére, ebben a reményben, s a már tavaly ősszel meghirdetett Széchenyi-emlékév jegyében startol. Alapeszméje, hogy az 1791. szeptember 21-én született, majd a Kossuth óta legnagyobb magyarnak nevezett gróf életműve a közgazdaságban, a pénzügyben, a közlekedésben és az építészetben is ösztönző ihletője lehessen a jubileumhoz méltó kibontakozásnak. Hitelünk helyreállításának, mert miként még ő mondotta: „A hitel díja minden mozgást megakaszt. ” Előttünk hat az irdatlanul nehéz pálya 365 napja, vagyis az 1991-es közönséges polgári esztendő, melynek a lajstromán a vasárnapokkal együtt 61 piros betűs nap, s szintén a pihenést szolgáló 52 szombat található. Az év keddel kezdődik, s majd a Szilveszter is erre a napra esik. Erre nézve igencsak fogytán lenne a nehézségeket átsegítő humorérzékünk, ha megfeledkeznénk a több mint 300 éve fogant csízióról, ami szerint: „Ha kedden kezdődik az év, ködös tél, szeles és esős tavasz, száraz nyár és kevés szüret várható”. Minthogy még ennél a „prognózisnál” is megbízhatatlanabb jóslatokat tartalmaz az esztendő várható időjárlatára az úgynevezett „belgrádi naptár” (mert tavaly például csaknem valamennyi, kilengést jelző grafikon csúcsa fordítva jött be), többre jutunk a napfoltokkal. Amelyeknek a maximuma — legalábbis a csillagászok szerint — mostanában tetőzik, s a fokozott naptevékenységből inkább az időjárás nagyobb szeszélyeire, változékonyságára következtethetünk. Ami a kimondott ünnepeket illeti — az idei naptárkonstelláció révén — ezeknek sem leszünk híjával. A tizenegy piros betűs ünnepnapból, leszámítva az újévet, a pénteki napra eső nemzeti ünnepünk, március 15-e alkotja az első, három napra kiterjedő blokkot. Meglehetősen korán köszönt ránk a március harmincegyedikén a vasárnapra és a hétfőre eső húsvét, amely a nagyszombattal együtt szintén háromnapos kikapcsolódásra nyújt alkalmat. Miután a még mindig szegényes és szűkszavú polgári naptáraink többsége nem jelöli, már most emlékeztetünk rá, hogy a január hatodikán kezdődő farsang február 10-én éri el csúcspontját — egyebek között a mohácsi busójárással — és 12-én húshagyókedden ér „hivatalosan” is véget, hogy másnap, hamvazószerdán a 40 napos egyházi böjt elkezdődjék. Aki babonás, feltétlenül figyelmébe ajánljuk húsvét hétfőjét, merthogy április elsejére esik, majd szeptember 13-át és a decemberi Luca napját, amely viszont péntekre esik. Május elseje és október huszonharmadika a Köztársaság napja hétközbeni ünnep lesz, nem kíván munkanap-áthelyezést. Augusztus huszadika, Szent István királyunk emlékünnepe a búcsúzkodó nyár háromnapos víkendblokkja, a karácsony pedig még igencsak feladja a leckét a munkanap-áthelyezőknek, hiszen a hét közepére esik, amiből viszont szilveszter húz majd hasznot, társulván újév napjához. Sulyán Pál A Magyar Közlöny 108. számában törvénymódosítás jelent meg a táppénzről. Ezzel egy időben megjelent a törvénymódosítás végrehajtási rendelete is. A táppénz összegét a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben elért kereset napi átlaga alapján kell megállapítani. Amennyiben nincs meg az előző évben legalább húsznapi kereset, a táppénz összegét a keresőképtelenség bekövetkezése évének első napjától elért kereset alapján számítják ki. Ha a biztosított munkáltatója a fent említett időközökben változott, a táppénzt az új munkáltatónál eltöltött munkanapok, illetve elért kereset szerint számítják ki. Ha a biztosítottnak keresőképtelensége bekövetkeztéig nincs húsznapi keresete, akkor táppénzének kiszámításához ezt az összeget veszik alapul, amelyet az adott évben — év végi részesedés és jutalom nélkül — elérhetett volna. Teljesítménybér esetén a keresőképtelenség első napjára eső havi átlagkereset az irányadó a táppénz kiszámításához. A naptári évben ismételten keresőképtelenné vált biztosított táppénzét a korábbi táppénzének figyelembevételével állapítják meg, ha a táppénz folyósításához az egyéb feltételek is megvarrnak. A táppénz összege a kereset hatvanöt, kétévi folyamatos biztosítási idő esetén hetvenöt százalékánál kevesebb nem lehet A törvénymódosítás végrehajtási rendelete egyebek között úgy intézkedik, hogy a táppénz alapját képező kereset napi átlagának a kiszámításánál az üzem időleges szüneteltetésére járó csökkentett keresetet figyelmen kívül kell hagyni. * A Magyar Közlönynek szintén a 108. számában jelent meg az a kormányrendelet, mely az Országos Kisvállalkozás-fejlesztési Iroda hatásköréről, szervezetéről és működéséről szól. E szervezet az ipari és kereskedelmi miniszter felügyelete alatt működik. Feladata a kisvállalkozások fejődésének elősegítése. Egyebek között közreműködik a kisvállalkozásokat érintő döntések meghozatalánál, szakmai tanácsadásoknál, a továbbképzéseknél, a meghaladottá vált jogi szabályozás felülvizsgálatánál és megszüntetésénél. 1991. JANUÁR 1. Független társadalmi és családi hetilap Elnök-főszerkesztő: Eck Gyula Főszerkesztő-helyettes: Major Lajos Szerkesztőség: Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. 1087 Postacím: 1978 Bp. 8. Pf. 52. Telefon: 133-6794. A Szabad Föld Lapkiadó Részvénytársaság megbízásából gondozza a Mai Nap Kiadó Rt. Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. 1087 Telefon: 114-3255. Felelős kiadó: a részvénytársaság elnöke Hirdetések: Bp. Vil., Blaha L. tér 3. 1959. Telefon: 138-2369. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj 1 hónapra 60 Ft, egy évre 720 Ft Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 90— 2985. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán vezérigazgató ISSN 0133—0950 26 * * * / ■ „A kor embere” Mit neki bú, s mit neki bánat? Feje fölül konokul elhessegeti a gondfelhőket, fittyet hány az eleddig háttérben ólálkodó, de mára karmait mutogató szegénységnek, s úgy félti, őrzi lelkének nyugalmát, mint tehetősek a valutájukat. Mi tagadás, nehéz dolga van. Panasz- és bánateső permetezi, ha az utcára lép, s ajkára dermed a mosoly, ha rádiót hallgat, ha tévét néz. Ám Ugrai Boldizsár feltalálja magát, s nem hagyja, hogy bénító hálót szőjön köré a nélkülözés pókja. Kerüli tehát az utcát, hogy mások ne keserítsék bajaikkal. — Sírjanak, ríjanak. Törődök is velük! De engem hagyjanak nyugodtan. Minek sírjak, ha nevethetek is — szokta volt összegezni életének újkeletű bölcsességét. Persze, ne higgyük, hogy hősünk csodalény s életének eddigi hetven esztendeje alatt elkerülte bú és bánat. Dehogy. Kijutott neki is elégségesen. Az utóbbi időkben, aminthogy az 5 kertjének alján is ott lopakodik a szűkölködés és a vékonyka nyugdíj miatti filléres gond, mondhatni, életmódját, azon belül is étkezési szokásait teljesen új utakra terelte. — Alkalmazkodj — szokta volt letorkollni pénzbajokkal előhozakodó asszonyát. — Hogyan, te nagyokos? Hogyan? — Úgy — emelte ujját Ugrai Boldizsár —, hogy nem válogatsz, nem nyavajogsz, nem finnyáskodol. Mindent megeszel, ami a házban található. Esztendeje tán, hogy merő véletlen képében, kinyilatkoztatás gyanánt érte a felismerés. Mert hogy felesége az ásványvizes palack helyére tette a paradicsomlével töltött, átlátszatlan üveget, úgy adódott, hogy hősünk e pirosló sziruppal hígította borát. Eh, hökkent meg előbb, ez meg mi? De azért megkóstolta, furcsának, ám jónak találta. — Hohó — ujjongott s döcögve nevetett —, megvan a megoldás. És attól kezdve tudatosan gyakorolta magát. Testének egyetlen, ám igen fontos részére összpontosított, nevezetesen a gyomrára. Azt akarta mindenáron megedzeni, erősíteni, hogy olyan legyen, mint az acél. Mindent fogadjon be, mindent emésszen meg. S amint kellőképpen megerősödni vélte gyomrát, a tavalyi, megavasodott szalonnára tette a célt. Felette azt is. S hozzá két év előttről maradt, beszáradt, megtöppedt meggybefőttet szemezgetett. Vasárnap pedig, a húsleves után, magába zúdította a hét elejéről poharában felejtett kefirt. — Tíz forint megtakarítást — nézett feleségére magabízón és sokat sejtetőn. — Összespórolok neked egy fél házat, ha így formában tartom magamat. Az asszony sarkon fordult, a konyhába ment, s törlőruhát tartott a szája elé, hogy leplezze mosolyát. És a nyár! Új és új győzelmeket hozott. Kőkemény, éretlen almát rágott a kukacok miatt idő előtt földre hullott körtéhez. — A kor embere vagyok — roppant a múlt nap asszonya elé. — Hogy értsem, Boldi? — Úgy, hogy énvelem nem tudnak kibabrálni. Majd megmutatom én nekik — öklével kifürkészhetetlen magasságok irányába fenyegetőzött. — Olyan a gyomrom, hogy megemésztem a szöget is. Félig megpenészesedett szilvabefőttet evett a borsófőzelékhez, sárgarépát harapott a kocsonyához, szikkadt kiflit a húsleveshez és a maradék mákos tésztát a pörköltbe kászorította, csak nehogy kidobódjék. — Vén bolond — korholta az asszony, de fénylő szemmel kémlelte a párját. — Te — szólt tettetett derűvel —, hol az a fél üveg savanyú tej, ami az elébb még itt hányolódott a kiskászlin? — Kivittem a kamrába. Mért, mit akarsz vele? — Benyelem azt is. Be én, csak ne menjen prédába — azzal felállt, erőltetett céltudatossággal kimasírozott. Az asszony kikerekült szemmel kémlelte párját az ablakon át. Hősünk igen apró, ám annál szaporább léptekkel nyomakodott a fészer melletti zöld ajtajú, kicsi építményhez, majd tíz pec múltán megsápadva, s elgyengülten viszszatért. Maga volt a felháborodás. — Hová a rossebbe tetted azt az üveget? Nem lelem sehol. — Nem csoda — somolygott az asszony sejtelmesen és mindent tudón —, rossz helyen kerested. — Ejnye, no — hebegett a kor embere — csakugyan. No de — akkor se találtam azt az üveget. — Ha annyira sürgős, behozhatom — a feleség szolgálatkész volt, mint tán soha. — Majd. Máskor. Ráérsz vele — nyögte Ugrai, s megkönnyebülten, akár egy liszteszsák, a konyhai sezlonra dőlt. Varga S. József