Szabad Föld, 1991. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-01 / 1. szám
r Burlakov generális minden bizonnyal nem úgy vonul be a magyar nép történetébe, mint két elődje, Paskievics, illetve Malinovszkij. Kezéhez nem tapad vér, ő nem hódító, hanem elvonuló katona. Személyének meg a politikai légkörnek sokat köszönhet a magyar nép. Burlakovot elszólította a parancs németországi állomáshelyére. Hátha ott csodát tud művelni a dezertálás előtt álló seregnél. Nemrégiben búcsúzott Táborfalváról hazainduló katonáitól, a magyaroktól, a katonai attaséktól, az újságíróktól. Táborfalva: Szovjet helyőrség — még vagy egy órán át, azután ismét magyar. A területén idegenvezetés, mutogatás. Lakások, színek, no meg körlet. Az első sajnálkozó gondolat: „Itt éltek?” Sajtótájékoztató. Hideg, mogorva terem, az asztalok terítettek. A falon jelvény: 1956—1990. A kezdő dátum nekünk mindenképpen mást jelent, mint az elköszönőknek. Burlakov ülve beszél. Kiválóan felépített szóáradat: „Mi itt építettünk, azt szépen adjuk át, ezt mindannyian láthatták. Igaz, van arra példa, hogy lebontjuk azért, mert majd otthon építünk belőle újat. Erre sokan ránk fogják, rosszindulatból, hogy rombolunk, mi több, barbárok vagyunk! Mi itt 17 ezer lakást építettünk, amiért a magyarok nem akarnak fizetni! És ráadásul a köszönet, hogy támadnak minket. Mert ez az ezred egy éve jött át Kecskemétről — a nép kérte, mi teljesítettük —, nézzék meg, mivé lett a laktanya.” És ekkor fellibben a függöny a régi időket felelevenítő faliújságról. Fényképek tűnnek elő, szorgos hadfiak tekintélyes albumokat osztanak ki. A tábornok hangja erős, szeme összeszűkül. „Itt a bizonyíték, ezt csinálták kivonulásunk után. Ezek az utánunk lerombolt kecskeméti laktanya képei.” Burlakov remek szónok. Vált. „1,2 milliárd rubel befektetésünk volt, abból 50-60 százalékot december végéig kérek, az öszszegből építőanyagot veszünk, és az itt hagyott lakások helyett otthon építünk. Fizessenek a magyarok, adjanak segítséget. Értékeket hagyunk itt, repülőtereket, laktanyákat és lakótelepen gondozott lakásokat.” A fogadtatás csend. Az attasék mosollyal néznek össze, a Honvédelmi Bizottság titkára, dr. Póda Pál szót kér. Megköszöni a meghívást, választ nem tud adni, de továbbítja az illetékeseknek. Szót kér a német attasé, gratulál a tábornoknak, és üdvözli hazája vendégeként. A sajtótájékoztató véget ért, lehetőség nyílik az étkezésre, többen nem veszik igénybe, valahogy e napra jóllaktak! Matthaeidesz Konrád 1991. JANUÁR 1. A Sárszentmihályi Állami Gazdaság dinnyési nádüzeméből több tízmillió forint értékben szállítanak nádkévét és -lemezt Nyugat-Európába. MTI Fotó : Kabáczy Szilárd Ne számítsunk semmi jóra? Jól tette a MOSZ (a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége), hogy az Állami Gazdaságok Országos Egyesülésével és az Élelmiszer Feldolgozók Országos Szövetségével karöltve (kár, hogy az Agrárkamara nem csatlakozott a szervezőkhöz) december közepén Siófokon, Debrecenben és Budapesten regionális tanácskozást kezdeményezett az élelmiszer-gazdaság 1991. évi szabályozórendszeréről. Annak ellenére, hogy négy-ötszáz hallgató volt kíváncsi az FM képviselőinek előadásaira, nem sok új és megnyugtató információval térhettek haza a gazdálkodó szakemberek. Egyértelműen kiderült ugyanis, hogy az agrártárca igen-igen mostohán kezeli a mezőgazdasági nagyüzemeket, és sajnos, a termelést is inkább a politikai csatározgatások szabják meg, nem pedig a szakértelem és a szaktudás. • Hogyan summázható az 1990-es év, melyek azok a mutatók, amelyek már erővetítik a cseppet sem biztató időt? Ebben az évben négy-öt százalékkal csökkent a lakosság élelmiszer-vásárlása, s jó lenne, ha 1991-ben újra csak ennyivel számolhatnánk, nem pedig egy drasztikusabb romlással. 1990- ben visszaesett a növénytermesztés, 8,2 százalékkal maradt el a termelési érték az előző évitől. Jelentősen és több területen csökken az állattenyésztés teljesítménye, a húsipar visszafogta a felvásárlást (más monopolszervezetek is), bizonytalan sok száz ember jövő évi munkája, mert nem tudja, számít-e majd teljesítményére a vállalat, vagy pedig kereset nélkül marad. Tudjuk valamennyien, elsősorban az évszázad aszálya viselte meg a szántóföldeket és azok kultúráit. Alapvetően ez az oka, hogy 30 százalékkal kisebb a mezőgazdasági nagyüzemek eredménye, s mintegy 300 gazdaság zárja veszteséggel az évet. A kül- és belpiaci gondokról is írtunk már eleget. Mindezek ellenére az agrártermékek exportja elismerésre méltó, hiszen a nyugati piacokon pozitív a devizaegyenleg, s mellette 900 millió rubelért kelt el magyar élelmiszer a keleti piacokon. Sajnos, mindezek ellenére (főleg az exportteljesítményre gondolunk) olyan kép alakult ki bennünk a tanácskozásokon, hogy 1991-ben aligha számíthatunk bármi jóra. Miért? Az agrárszférában átlagosan 30 százalékkal emelkednek majd a termelői árak, míg a fogyasztói árak 35-40 százalékkal nőnek. Megszűnik a műtrágya, a talajmeszezés, a szarvasmarha- és juhtenyésztés támogatása, továbbá a 3 százalékos kamattámogatás is. A kedvezőtlen termőhelyű adottságú támogatást ezentúl differenciáltan a földhöz, nem pedig az árbevételhez kötik, mint korábban. Még megmarad a személyi jövedelemadózásban a kistermelők 500 ezer forintos adókedvezménye, bár többen javasolták, hogy az inflációval arányos mértékben növekedhetne ez is. Megkezdődik az agrárpiaci rendtartás bevezetése, amelyhez a költségvetés 30 milliárd forintot „hagyott jóvá”. A búza, a kukorica, a sertés és a szarvasmarha árának alakításához egy minimálárat kalkulálnak, ami nem a piaci ár, hanem annál jóval alacsonyabb, de szükséges ahhoz, hogy túltermelés esetén a termelők ne kerüljenek a padlóra. 1991. évi piacokról, exportlehetőségekről és -támogatásokról ugyanis kevés és megbízhatatlan információval rendelkezik ma még a minisztérium is, amelynek egyik államtitkár-helyettese így fogalmazott: nem biztathatjuk a mezőgazdaságot, hogy ezt meg ezt termeljen, amikor nem tudjuk eladni. Keserű szájízt hagytak ezek a tanácskozások a résztvevőkben, annál inkább, mivel a kárpótlási törvényjavaslat is megjelent időközben. Ez tovább rontotta az agrártársadalom hangulatát. A MOSZ sajtótájékoztatóján Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők országos szövetségének és az Agrárszövetségnek az elnöke az Alkotmánybíróság határozatával ellentétesnek nevezte ezt a törvényjavaslatot, mert a szövetkezeti és a tagsági tulajdonosi jogokat semmibe véve kötelez a föld visszaadására. A kárpótlási kötelezettséget a tervezet csupán a termelőszövetkezetekre mondja ki — más esetekben az állam magára vállalja a kárpótlást —, ezért a fent említett megkülönböztetés alkotmányellenes. Nem szólva arról, hogy becslések szerint 90-100 milliárd forintra rúgnak a pár év alatt megfizetendő összegek, ez pedig egyértelműen a nagyüzemi mezőgazdaság tönkretételét jelenti.S sajnálatos, hogy az érdek-képviselkeleti szervezetekkel meg se vitatták ezt a jogszabálytervezetet. Bár sokan igazságosnak tartják, meg kelenk gondolni, milyen árat követel ez az igazság. Sz. Lukács Imre In Január 1991. 1. HÉT frCeckMO OCcraofi'sic ! A karácsonyi ünnepnapokon volt időnk gondolkodni azon, hogy milyen is lesz a ránk váró új esztendő. Sokunknak segített a köztársasági elnök, aki kijelentette, hogy 1991 a háború utáni időszak legnehezebb éve lesz Magyarországon. A kérdés persze az, hogy kinek mennyire? Mert igaz, hogy 1990-ben Budapesten féltucatnyi ingyenkonyha nyílt, de ugyanennyi luxusétterem is, amelynek forgalma sokkal jobb az átlagnál. Az összehasonlítást folytatni lehet: csökkent a tejfogyasztás, de a sok drága, nyugatról importált kozmetikai különlegesség vagy mondjuk a 250 forintos import sárgadinnyécske gazdára talál. A karácsonyi vásáron a hivalkodó portéka ugyanúgy elkelt, mint a szerény. Ami pedig a jövedelmi viszonyokat illeti, csak a középréteg létszáma csökkent (sokan lekerültek a létminimum tájékán tanyázók közé), a jómódúaké lényegében megmaradt. Vagyis a „nehézség foka” nem egyenletesen oszlik meg. Vannak gyárak, vállalatok, szövetkezetek, amelyeket csőd fenyeget, s vannak jól boldoguló cégek is. Lesz, ahol elbocsátanak dolgozókat, lesz, ahol felvesznek. (Ez utóbbi sajnos ritkábban fordul elő.) A gazdasági ágazatokat sem egyformán érinti a válság. Nehezebb helyzetbe kerül az ipar, kevesebb bajra számíthat mondjuk a szolgáltatás és a kereskedelem egy része. Úgy tűnik, a legfenyegetettebb a mezőgazdaság lesz. Az „Európa Ház”, amely felé tartunk, nem vár mindent tárt karokkal, ami magyar. A Közös Piac, amelynek agrártermékekből nagy feleslegei vannak, nem örülne, ha a magyar mezőgazdaság tovább növelné a vas- vagy húshegyeket. Amikor a spanyolok, a portugálok, a görögök kopogtattak az Európai Közösség ajtaján, csak úgy nyertek bebocsátást, hogy bizonyos áldozatokat kellett hozniuk a mezőgazdaság oltárán. (Igaz, cserébe kaptak olyan lehetőséget, hogy fejlesszék a vidék iparát, ahol munkához juthat az agrárszférából kiszoruló emberek egy része.) Sajnos — hogy saját berkeinket se hagyjam ki —, ami csaknem hatvan éve nem fordult elő, a sajtószakma is válságba jutott. Patinás lapok állnak a csőd szélén, sőt némelyek már meg is szűntek. A Szabad Földet sem kerülték el a nehézségek, s most választani kellett: vagy emeli a lap árát, vagy veszélybe kerül a megjelenése. Nem tudom, önök közül ki milyen ágazathoz, illetve azon belül melyik csoporthoz tartozik. De ismerve lapunk olvasóinak összetételét, bizonyos, hogy többségük nem azok közé sorolható, akiknek az 1991-es év esetleg könnyebbséget hoz. Ilyenek ugyanis igen kevesen lesznek. Egy nemzet azonban sohasem indulhatott el egy új esztendőbe úgy, hogy most itt a vég. Mert, ha valaha is így tekintett volna akár a legsúlyosabb veszedelemre, akkor már régen megszűnt volna létezni. A minap egy külföldön élő magyarral beszélgettünk néhányan. Ő mondta: ez a nép sok minden kibírt, s most is át fogja vészelni a bajokat. S a helyzet egy-két év múlva javulni fog. Összenéztünk. Neki könnyű, mert holnap visszamegy biztonságos otthonába. Azt hiszem, nem volt igazunk. Inkább arról van szó, hogy nekünk vette el a gond a tisztánlátásunkat. És, ha tényleg így van, akkor az új esztendőben is nagy lesz azoknak a száma, akiknél teljesül az őszinte jókívánság: boldog új évet! Abban a reményben, hogy Olvasóink is ezek közé tartoznak majd, tisztelettel üdvözlöm Önöket. SZABAD FÖLD 3