Szabad Föld, 1992. július-december (48. évfolyam, 27-52. szám)
1992-07-07 / 27. szám
1992. JÚLIUS 7. mmm ko wAtumo® ha alószínűleg példa nélkül álló a mai közigazgatási gyakorlatban, amire a napokban Harkányban került sor. A gyógyfürdőjéről Európa-szerte híres, 2500 lakosú település válni akar a szomszédos, 700 fős Terehegytől. A tapasztalatok szerint általában a kisebb, korábban társközségi sorba kényszerűen falvak ragaszkodnak önállóságukhoz, kérve saját jegyzőt, polgármesteri hivatalt. Különös hangulatú sajtótájékoztatóra hívták a harkányiak nemrég az újságírókat. Az indulatokban bővelkedő találkozón a helyi vállalkozók s néhány független képviselő a lakosság véleményét is tolmácsolva jelentették be: összegyűlt az a több mint ötszáz aláírás, mely a szétválásról népszavazás kiírását teszi szükségessé. A helyszín a polgármesteri hivatallal szomszédos művelődési ház, az eseményről - melyről csak néhány órával a tájékoztató előtt értesítették az újságírókat - a polgármester, Bódy István mit sem tud. Pereg a videofilm a legutóbbi lakossági fórumról, heves indulatok csapnak össze, alpári stílusú bekiabálások, a képviselők alig tudnak választ adni a felmerült kérdésekre. Vagy talán az már nem is érdekes, csak a vádaskodások? A független képviselők nevében dr. Vida Sándor vázolja a sajtótájékoztatón kialakult helyzetet. Terehegy nagyságának mértékén felül részesedik a költségvetésből, miközben Harkány egyre lejjebb csúszik. A polgármester nem menedzseli a fürdőhelyet, holott ez elsődleges feladata volna. Kétmillió forintot megszavaztatott magának, melyről személyesen dönt, mire használja fel... — Kisgazda többségi uralom van a testületen belül, mindent megszavaznak, amit a polgármester akar - magyarázzák dühösen a helybéli vállalkozók. A tájékoztató végére egyértelműen kiderül, valójában nem is titkolják a tényt: az elszakadás az egyetlen eszköz arra, hogy a kisgazdapárti polgármestertől megszabaduljanak, így ő maradhat Terehegyen - ugyanis ott lakik -, Harkány pedig majd új polgármestert választ. Hetek óta nyílt titok volt, a helyi lapban is megjelent két cikk, hogy Harkányban valami készül. A jegyzőnő s a polgármester, illetve a független képviselők s a polgármester közti ellentétek így szükségszerűen „robbanáshoz” vezettek. Azóta a jegyzőnőt a testület azonnali hatállyal felfüggesztette, s ellene feljelentést tett az ügyészségen, mivel a lakásán működő telefon számláját az önkormányzattal fizettette ki, s egyéb utalványozási szabálytalanságokat is elkövetett. A jegyzőnő egyébként hivatali munkaidejében vett részt az „ellenzéki” képviselők sajtótájékoztatóján, természetesen a polgármester tudta nélkül. Feljelentést tett a testület Bódy István kérésére dr. Vida Sándor képviselő ellen is, aki a polgármestert a helyi és a megyei lapban okirat-hamisítással vádolta meg.Harkánynak végre tiygálom kell, s ha azért jött, hogy botrányos, szenzációs cikket írjon, inkább ne is foglalkozzon velünk - fogad bizalmatlanul a polgármester. Végül megegyezünk, hogy a tényekről őt is szeretném meghallgatni, nemcsak az ellenzéket, akik már szót kértek maguknak. - Mit is válaszolhatnék az értelmetlenül felvetett vádakra? - folytatja. - Például azt, szó sincs róla, hogy Terehegy előnyöket élvezne. Az utóbbi időszakban elkészült ott néhány rövidebb útszakasz - megjegyzem, a korábbi években Terehegy szinte soha semmit nem kapott -, s fákkal ültettünk be egy olyan területet, mely régebben is liget volt. - A kétmillió forintot valóban kértem - erősíti meg a tényt Bódy István, aki mezőgazdasági végzettsége mellé közgazdászdiplomát is szerzett, s főkönyvelőként dolgozott korábban -, de véleményem szerint alaptalan a féltés egyes képviselők részéről. Ugyanis egy vezetőnek kellenek bizonyos szabadságjogok, hogy ha leül tárgyalni, ténylegesen partner lehessen, s felelősen tudjon dönteni. - Az utóbbi hónapokban nagyon sok egyeztető tárgyaláson vettem részt - mutatja a hatalmas iratkötege Icet. - A három településhez, Siklóshoz, Szigetvárhoz, Harkányhoz kötődő megyei fürdővállalat létesítményeinek sorsát ugyanis rendezni kell. Ezenkívül elindult egy nagyberuházás, a szennyvíztelep bővítése, melyet tovább nem halogathattunk. Ehhez pályázatokat kellett benyújtani, húszmillió forintot szereztünk a településnek. Azt kell mondjam, bizonyos szempontból érthetőek a támadások, hiszen itt személyes érdekeltségek is belépnek... Meg kell említenem még az utóbbi időszakban Harkányt jelentősen megterhelő menekültáradatot, mellyel meg kellett küzdenünk. Szóval sok gonddal kellett szembenéznünk itt a déli határszélen, mely más önkormányzatokat elkerült. - Térjünk vissza a települések elválásához. Lesz-e népszavazás augusztusban? - Sok helyről érkezett információ, miszerint megtévesztették az állampolgárokat. Mivel a választási bizottságnak 541 aláírás és 57 visszavonó nyilatkozat lett átadva, az aláírások hitelesítése után várhatóan jelentősen az ötszáz fő alá csökken az érvényesek száma. Ez azt jelentené, hogy nem lesz népszavazás Harkányban. Érdekes módon véletlenül a helyi televízióban is úgy jelent meg a hír, hogy Terehegy akar válni - erről szó sincs -, amiatt kértem már a helyreigazítást... Arról van szó, hogy a 2500 lakosú Harkány akarja ellökni magától a kis Terehegyet, s hogy erre sor kerülhet-e, a következő hetekben dől majd el. Csefkó Judit SZABAD FÖLD 5 „Soha többé, Húsipar?!” Mindenki mindenkit sajnálhatott Amikor május harmadik hetében az addig kiszivárgó híreket megerősítendő, hivatalosan is öncsődöt jelentett be a miskolci székhelyű Borsod Megyei Állatforgalmi és Húsipari Válallat, másnap már botrányos jelenetek zajlottak a vállalat kapujánál. Portások a megmondhatói, hogy már hajnaltájt ott toporogtak a bejáratnál a közelebbi és távolabbi vidékekről érkező kistermelők, pénzüket követelvén leadott marháik, sertéseik ellenében. Pénzt, amelyre igen sokan közülük már hónapok óta hasztalan vártak, mert a kifizetési részlegtől csak ígérgetést és halogatást kaptak. Szívszorító és tumultuózus jelenetek voltak ezek, amelyben mindenki mindenkit legfeljebb sajnálhatott. A vállalat vezetése a megélhetésükért harcoló kisembereket, akiknek a ki nem fizetett negyven-százezer vagy éppen kétszázezer forint miatt a léte forgott kockán. A kívülálló pedig a húsipari cég márciusban kinevezett új vezetői garnitúráját, amely ezt a régóta érlelődő siralmas helyzetet megörökölte. Az senkit nem vigasztalt, hogy a miskolci cég öncsődje szinte szokványos volt. Az ország tizenkilenc ilyen jellegű nagyvállalata közül tavaly alig hatan-heten zártak jó évet, s a megyeszomszéd, a szabolcsi húsipari vállalat már februárban bedobta a törülközőt, és szintén csődöt jelentett. • Kezdjük a végén. Mikor jutnak a kistermelők a pénzükhöz? - kérdem Oláh Sándort, a vállalat főkönyvelőjét és gazdasági igazgatóhelyettesét. - Naprakész dátumot erre nem tudok mondani. Amikor márciusban idejöttünk, még körülbelül 1800 volt azoknak a magántermelőknek a száma, akiknek „egyenesben” tartozott a cég. Mára ez pár százra csökkent. Hangsúlyozom, a magántermelőket, hiszen üzleti kapcsolatban és áttételesen, a téeszeken, áfészeken keresztül még legalább ennyi azoknak a száma, akiknek adósai vagyunk. Pontos számmal azért nem szolgálhatok, mert ez minden egyes nappal kevesebb lesz. Amint a bolti bevételeinkből pénzre teszünk szert, naponta 150-300 ezer forintos nagyságrendben, ezt azonnal a törlesztésre fordítjuk. Én úgy gondolom, június végén, július elején már valamennyi kistermelőt ki tudjuk fizetni. „Egyenesben.” Mert ezt az ígéretet nem biztos, hogy a jogi személyek-állami gazdaságok, téeszek stb. - mögött álló kistermelők esetében is be tudjuk tartani. • Körülbelül milyen összeggel tartozott a cég, amikor csődöt jelentett? - Meghaladta a 400 milliót. Ennek az összegnek csak a kisebb hányada a termelői tartozás. Leginkább a bankok és a termeléshez kapcsolódó nagyvállalatok felé görgetjük az adósságainkat. Ugyanígy felénk is „görgetnek”, hiszen a kintlévőségünk körülbelül 200 millió. És ebben az a szomorú, hogy alig van reményünk a behajtásra... • A vállalati üzletpolitikához, nem értő kisember megrémül attól a szótól, hogy öncsőd. Jó példa erre, hogy a bejelentést követően valósággal megostromolták az önök bejáratát. Miért van erre szükség, és mi az eredménye? Hogy miért van erre szükség, az hosszú történet lenne a mai körbetartozós, ingatag üzleti világban. Az eredménye már egyszerűbb: az öncsőd egy kényszerhelyzet, aminek van pozitívuma is. Arra jó, hogy a felhalmozott adósságot rendszerbe szedjük. Összhangba hozzuk az adósságainkat a várható bevételeinkkel. Végső fokon egy kivezető út a jelen helyzetből, és hatvan-, legfeljebb kilencvennapos haladék az ügyeink rendezésére. Például arra, hogy megegyezzünk a nagyobb hitelezőinkkel. Mert ha felszámolnak egy vállalatot, az senkinek sem jó. Senki nem jut a pénzéhez. Az öncsődnél erre van remény. • Önöknél mi a kivezető út? - Természetesen az, hogy az ügyeink rendezése után hitelhez jussunk. Nyugaton vannak erre specializált bankok. A mi esetünkben a hazai pénzintézetek a negyvenszázalékos kamattal szóba sem jöhetnek. Csak a külföldiektől kaphatunk jó esetben 5, rosszabb esetben 11-13 százalékos kamatozású hitelt. Számunkra ez a kivezető út, és erre van is esélyünk. • Egy húsipari vállalatra mindig szükség van, hiszen termeltet, ellátja a fogyasztót, és még exportbevételt is hoz. A sokkal kétesebb eredménnyel dicsekvő diósgyőri kohászatba már milliárdokat ölt a kormányzat. Önök nem számíthatnak központi segítségre? Az összehasonlító kérdést nem jó helyen tetszik föltenni, hiszen bármit mondok erre, magakelletésnek hat. Mi kevés híján ezeregyszáz embert foglalkoztatunk, és európai szinten, rendkívül korszerű színvonalon termelünk. Az üzemet világbanki hitelből néhány évvel ezelőtt megújították, nyugati technológiával ellátták. A hitelfeltétel az volt, hogy ezt exporttal termeljük ki, mivel van beszállítási engedélyünk a Közös Piac országaiba. És az alapanyagért nem kell külföldre mennünk, devizát kiadnunk. Zömmel három megye - Borsod, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár - látja el ezt a vállalatot. Mindezek után csak azt mondhatom: én nagyon ésszerűtlennek tartanám, ha a miskolci céget nem segítenék, és hagynák tönkremenni. • A remélt külső segítséget leszámítva, házon belül mit tehetnek a jobb gazdálkodásért? A tervek között szerepel egy „karcsúsítás”, profiltisztítás. Ez nem azt jelenti, hogy leépítünk, és elküldünk dolgozókat, hanem jó néhány egysége a vállalatnak önállóan fog üzemelni. • Lesz mindehhez elég hús? A termelőkben most nagy a bizalomvesztés, és sokan fogadkoznak, hogy „Soha többé, Húsipar!”. Én ezt megértem, de ez a helyzet átmeneti. Mi hosszú távon egymásra vagyunk utalva. Egymásból élünk. Lehet, hogy hihetetlen, de megint sertéstúlkínálat van, és 68-70 forintra esett vissza a kistermelői sertés kilója. A két szomszédos megyéből ezrével kínálják nekünk a sertéseket. Átvenni viszont egyelőre nem tudjuk, hiszen amíg a csődeljárás tart, szüneteltetjük a termelést. Keresztény Gabriella (Laczó József felvétele)