Szabad Föld, 1993. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)

1993-07-06 / 27. szám

4 SZABAD FÖLD SÁSKAJÁRÁS SARLÓSÁRON |\ □□ ■ 77a 007 GC? n_TL CICI ,JMbéb| ®0® Mopp Ország-világ kapta hírül: sáskajárás van Magyarországon. Aszály, jégverés, sáska — döbbentek meg az emberek, a honi mezőgazdák - mi jöhet még? Hány bibliai átok fog még a magyar földeken? Igaz, nem televény a sáskajárta Pest megyei falu, Tatárszentgyörgy földje, de mégiscsak megművelt parcellák növényzetét pusztítják azok a kártevők. Amint meghalljuk a hírt, rögtön sáskát látni indulunk a település, Sarlósár nevű tanyabokorföldjeire. Úttalan dűlőkön, erdősávokon át, csupa zöldben, rigófüttyös, békés kora nyári időben. Hol vannak itt sáskák? Föllelünk a Szeleczky-részen egy rejtett tanyát, fiatalasszony jön elénk, Molnár Miklósné. - A hónap közepén hallottunk a sáskákról először - mondja. - Szóltam a kisfiamnak, gyere, menjünk ki a mezőkre. Vittem egy kandlit is... Kiértünk a lucernaföldre - hát én még olyat nem láttam! Halmokban hemzsegtek a sáskák, marékszám szedtem belőlük a pulykáimnak. • Meg merte fogni a rovarokat? - Olyanok azok, mint a szöcske. A szomszédos tanyagazda, Mohári bácsi többet tud mondani, ugyanis az ő kiskertjét nagy kár érte. Mohári József kertjei - a bab-, a krumpli- és a kukoricatáblák - senyvednek a tikkasztó hőségtől. Mintha homoksivatagban vánszorognánk; forró, bokáig érő, szürkésfehér kvarcfolyam inkább ez a talaj. Köröttünk tar krumpliültetvény, amott sárgászöld csonkok, valamikor méternyi kukoricaszárakat tarthattak ezek a torzsák. - Jöttem ki a krumpliföldre, s ahogy lépkedtem, azt hittem, szőnyeg lebben előttem - mondja a 72 esztendős férfi. - Sokat megtapasztaltam már életemben, de ilyet még talán az öregapám sem látott. Fölrebbentek, aztán ismét letelepedtek a férgek a földre. Az ördög élő szőnyege volt az, uram. Felesége megerősíti az öreg szavait: - A kukoricatáblánk fölött is köröztek a sáskarajok. Azt gondoltam, a közelben lerakott kaptárok méhei suhannak, merthogy olyan sűrű volt a rovarfelhő. Be is írtam a naptárba az eseményt: június 15-én, kedden voltam ennek szemtanúja. Mohári Józsefék burgonyaföldjén hetven tő növényt rágtak tarra a sáskák, de nem kímélték a babot és a kukoricát sem. Most, jó két héttel az első kárjelzés után viszonylag messze járnak a sáskák a tanyától. Két kilométernyire innen... Lépkedünk a több száz hektáros, hajdani lucernaföldön - lábunk elől kétfelé rebbennek a sáskák. Ciripelnek, zizegtetik szárnyaikat a sivár, tarlónak hitt földön. Csak a lucernaszárak merednek az ég felé. Onnan pedig árad földre, a „sáskaparadicsomra” a forró levegő. Beülünk az autóba, s megyünk egy kört. Mintha sárban forognának a kerekek, spriccelnek szét a kocsi oldala mellett a szárnyas kártevők, aztán összeáll csapatuk, s felhőként röppen tova. Tízméternyi távolságban újra levitorláznak a földre. Sokkal több ennivaló ott már nincs számukra, hát fokozatosan haladnak déli irányba, újabb zöldellő mezőkre. A szomszédos megye, Bács-Kiskun határában is megjelentek már a növénypusztító szárnyas rovarok: egy búzatáblán legelésznek, s gondoskodnak az utódlásról. Mert a marokkói sáska kedveli a homokos, laza szerkezetű szántóföldet, rétet, parlagot, s itt, a Kiskunság közepén igazán jól érezheti magát. De hogyan kerültek ezek a kártevők Pest és Bács megye homokdűnés határába? Simó Gergely, a tatárszentgyörgyi önkormányzat mezőgazdásza adja meg a választ: A sáskák az egyenesszárnyúak rendjébe tartozó rovarok, idesorolhatjuk a szöcskéket és a tücsökfajtákat is. Vannak köztük vándorlók, mint például a falunk határában pusztító marokkói sáska. Bizonyíthatóan évek óta jelen van ez a kártevő is Magyarországon, csakhogy eddig nem okozott különösebb kárt, s ha mégis, azt nem jelentették a gazdák. Most azonban hihetetlen mértékben elszaporodtak ezek a rovarok. Az enyhe telet könnyen átvészelték, s a nagyon száraz, szinte forró tavasz során megkezdődött a sáskák szaporodási ciklusa. Május végén előjött a talajból az új nemzedék, s ez a folyamat csak hatványozódott a szintén száraz és meleg június első napjaiban. Nedvesség után kutatnak, azt a zöld növényzetben találják meg, ezzel együtt hihetetlen pusztítást vihetnek véghez. • Mikor észlelték először a sarlósári sáskajárást? - Június 16-án szólt egy nyugdíjas rendőr, mennék ki vele a határba sáskát látni. Merthogy őt kinevették a kocsmában, amikor riasztotta az embereket. Sajnos neki lett igaza... Azonnal megalakult a válságstáb, értesítettük a gödöllői Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás munkatársait, de végeztek helyszínelést a Földművelésügyi Minisztérium munkatársai is. Tíz nap alatt mintegy 600 hektáron pusztítottak a sáskák földjeinken, de hamarosan véget vetünk garázdálkodásuknak: repülőgépekről, illetve földön járó permetezőkkel vegyszerezzük a fertőzött táblákat, s ezzel együtt reméljük, hamarosan megszűnik hazánkban asáskaveszély. Mindezt Wéber Károly, a Földművelésügyi Minisztérium növény-egészségügyi főosztályáról is megerősítette: a sáskarajokkal fertőzött területről kitelepítették a méheseket, és június 23-án, a késő esti órákban sor került - földről és levegőből — a vegyszeres sáskairtásra. Besze Imre Mohári József az elpusztult burgonyaültetvényen Alig hüvelyknyi a marokkói sáska íme, a szomorú eredmény... (A szerző felvételei) Sárvár: gyógyüdülőváros lehet Azok, akik csak átutaznak vélekednek, jellegtelen település Sárvár. Ezt azonban Dénes Tibor, a város alpolgármestere határozottan cáfolja: -Nem tudom, mit értenek jellegtelenség alatt. Ugyanis aki csak egyszer végigmegy mondjuk a Vadkerten, az aligha mondhat ilyet. Ezt az állítást eleve cáfolja, hogy sok külföldi tér vissza újra és újra a városba. A Thermál Hotel mindig 90 százalékig tele van. Nagyon sok a német vendég, pedig ők igazán igényesek. Nekik jelenlegi formájában is tetszik Sárvár. Noha magunk is tudjuk, itt sokkal nagyobb rendnek kellene lennie, s reméljük, lesz is. Ehhez azonban még némileg változnia kell a városlakók, valamint a vállalkozók gondolkodásának is. Itt, ha valaki világosít, akkor nemcsak önmagáért teszi, de egyúttal növelheti a város vonzerejét is. Az alpolgármester úgy véli, Sárvár jövőjét igazán a gyógy-idegenforgalom kiteljesedése jelentheti. Ugyanis a városnak rendkívül értékes termálvízkincse van, amelyet nem szabad kihasználatlanul hagyni. Akad azonban ma még egy gátló körülmény: a város határában működik az Állatifehérje-takarmányokat Előállító Vállalat (ÁTEV), amely működésekor bűzt bocsát a levegőbe. Ezt az „illatot" kedvezőtlen széljárás esetén az egész városban érezni lehet. - Az ÁTEV működésébe nem nyugodhatunk bele - mondja az alpolgármester. - Egyrészt, mert visszatarthat a bűz idegenforgalmi befektetőket. Másrészt, ha most szó nélkül hagyjuk, a privatizáció után joggal mondhatná az új tulajdonos, ha eddig ez jó volt így, akkor legyen jó ezután is. Ez pedig hatalmas károkat okozna nemcsak Sárvárnak, de az egész nemzetgazdaságnak. - Mennyi idő kell ahhoz, hogy Sárvár gyógyüdülővárossá fejlődjön? - Ha az akadályok elhárulnak, akkor ez akár két-három éven belül megvalósulhat. Szállodák építéséről ma is hatékony tárgyalások folynak, ha minden igaz, akkor a jövő évben megkezdődhet egy újabb, komoly szállodakomplexum építése. Olyan tőkeerős befektetőkkel állunk kapcsolatban, akiknél probléma nem lehet. Ők, ha elkezdenek valamit, azt rövid időn belül be is fejezik. Én úgy vélem, Sárvár néhány éven belül új arculatot kap és Nyugat-Dunántúl egyik legjelentősebb gyógy-idegenforgalmi központja lehet. Hogy ehhez tegyen elegendő IXSI- ról főképp a helyi gimnázium gondoskodik. Már most külön figyelmet fordanak az angol és a német nyelv oktatására. Ezen túlmenően azskola együttműködik a Thermál Hotellel Ennek keretében a diákok a gyakorlatban ismerkednek meg az idegenforgalmi munkával. Az alpolgármester bízik abban, hogy ezáltal sok sárvári fiatal kerül az idegenforgalom vonzásába, s a későbbiek során ki közép-, ki felsőfokú végzettséggel megtalálhatja majd a boldogulását ebben a szakmában. Erőss Zoltán Segít a Hope 87 János műszerész, Ildikó óvónő. Közös nevezőjük: munkanélküliek. Mindketten ott ültek az öthetes átképző tanfolyam megnyitóján negyven-egynéhány társuk között. Színhely: a Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Kara. Közelebbről a kastély Bár közel ötven fiatal férfi és nő várakozik a teremben, szinte csönd van. A várakozás csöndje. Beszédes csönd ez: van benne szemérmesség, mert náluk még „restellni való” az önhibán kívüli munkanélküliség-állapot, van a csöndben idegenségérzet, félsz a tanulnivalóktól, hogy képesek-e befogadni az ismereteket. Meg az is, hogy segít-e majd útra lelni ez a tanfolyam. A számukra ingyenes. Az osztrák kormány által támogatott Hope 87, a magyar Agrya (Agrár és Falusi Ifjúsági Szövetség), a Somogy Megyei Munkaügyi Központ, a Somogy Megyei Vállalkozói Központ és az egyetem kaposvári kara teremtett átképzési lehetőséget számukra. Dr. Tamás Károly, az egyetem intézeti főigazgatója: - Ha visszagondolok arra, amikor egy éve megkeresett a Hojpe 87, bevallom, kicsit bizonytalan voltam abban, hogy létrejön-e ez a tanfolyam. Sok re-ménykeltő próbálkozás feneklett már meg korábban. Most azonban több tényező is egy irányban hatott, és ezek felkeltették az érdeklődést a tanfolyam iránt a fiatalokban. Az első az, hogy Magyarországot, benne a mezőgazdasággal, nem kímélte meg a recesszió, a visszaesés. Az volt jellemző korábban, hogy a nálunk végző hallgatók három-négy munkahely között válogathattak, ma viszont csupán minden harmadik-negyedik végzős talál munkahelyet a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban. Egyként nehéz a termelő helyzete és az áru elhelyezése a piacon. Hat a válság. A másik ok: a mezőgazdaságban átalakulás zajlik, és ebben az átmeneti időszakban mérséklődött a szakemberek utáni igény. A harmadik összetevő az, hogy nekünk, az oktatási intézményeknek is kell másfelé nyitnunk. Nem annyira technokrata szakembereket kell képeznünk, hanem alapokat kell biztosítanunk nyelvtudásra, rendszerelméletre, kereskedelmi tevékenységre, piacszervezésre. Ez a tanfolyam ebben segít majd. Kell hogy jövője legyen a mezőgazdaságnak. Ismeretes, hogy 2000-re 6,5-7 milliárd ember él majd a földön, ebből 3 milliárd lesz alultáplált, 1 milliárd pedig éhen hal a szakemberek prognózisa szerint. Ennek elkerülésében egyedül a mezőgazdaság segíthet az emberiségnek, tehát van jövője a munkánknak. S ami minket illet: bár a Rákosi-érában a vas és acél országának nevezték Magyarországot, de mi most is a mezőgazdaság és élelmiszeripar országa vagyunk. Ebben a teendőink is benne foglaltatnak. © Robert Ottisch, a Hope 87 részéről: - A munkanélküliség égető probléma a világon, s most már Kelet- Európában is. Mi új utakat, megoldásokat kerestünk-keresünk ennek enyhítésére. A rendelkezésre álló összes lehetőséget szeretnénk biztosítani Magyarországnak. Együttműködésünk, remélem, gyümölcsöző lesz. Azt is elmondhatom, hogy nem egyoldalú kapcsolatban gondolkodtunk, nemcsak adni, hanem együttműködni szeretnénk, hogy kapjunk is. Meg akarjuk ismerni a magyar tapasztalatokat. Hiszem, hogy evvel a továbbképzéssel is tudunk majd enyhíteni valamelyest a munkanélküliség égető gondján. ” Novák Balázs a „tanfolyam lelke”, maga is fiatal szakember, sorolta a hallgatóknak, milyen képzést kapnak. Tanulnak németül, megismerkednek a gyakorlatig jutva a legmodernebb számítástechnikával, ismeretek birtokába jutnak a vállalkozásszervezésből és -tervezésből, a vezetési stílusokról, a falusi turizmusról és annak gyakorlatáról, a mezőgazdasági vállalatvezetésből, piackeresés és tervgazdálkodásról, könyvelésről... S már osztogatták is a tesztlapokat, hogy a csoportbeosztáshoz felmérjék, ki milyen fokon áll a német nyelvtudásból. Akik nem ismerik a nyelvet alapfokon sem, nincsenek reménytelen helyzetben, három tanár tolmácsolja nekik az ismereteket. Hoffmann János harmincnégy éves mechanikai műszerész Kaposfőről érkezett a tanfolyamra: - Érettségim van és szakmám. Sokfelé dolgoztam, így a Délviépnél, a Húskombinátnál és a Villamossági Gyárban is. De már két éve csak rövid időkre találtam munkát. Erre az átképző tanfolyamra a munkaügyi központ hívta fel a figyelmemet. Jöttem, mert bár nem látom előre a végét, hogy kivezető alagút-e a munkanélküliségből, de mindent meg kell próbálnom. A tanfolyam végeztével papírt kapunk. Hogy ez majd mit ér, azt a jövő mutatja meg. " Ildikó - a vezetéknevét ne írjam ki, ezt kérte - óvodában dolgozott, kifejezetten csinos, szőke fiatalasszony, olyan, aki után irodai munkára is kapkodtak még néhány éve. - Kezdeni kell valamit, mert hat óvodai csoportot számolnak fel újra. Elhelyezkedési lehetőség meg nincs. Két kiskorú gyermekem viszont van! Megmondom őszintén, németül csak keveset beszélek Nem tudom, mennyire lehet megtanulni ez alatt az öt, intenzíven eltöltött hét alatt. De megpróbálom. Rajtam nem múlik majd. Csoda lesz vagy kudarc? Most még nem tudni Úgy vagyok, ahogy a többiek is, reménykedem. Ahogy az ókori költő írta: „A bajor orvossága a jobb jövő reménye. Leskó László 1993. JÚLIUS 6.