Szabad Föld, 1993. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)
1993-07-06 / 27. szám
1993. JÚLIUS 6. Kevesebb márvány,, több mosoly Az utóbbi időben egyre többet hallhatunk arról, hogy a mezőgazdaság finanszírozásának egyik feltétele a vidéki bankhálózat kialakítása. Egy éve terjedt el a hír, hogy erre a feladatra a takarékszövetkezetek vannak kijelölve, mostanában pedig más nagyobb bankok is számításba jöttek. Az égető probléma megoldásáról kérdeztük dr. Gergely Sándort, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökét. -A takarékszövetkezetek, ha kinevezik őket, ha nem, akkor is a vidék bankjai - jelentette ki az elnök Az országban található 2800 bankfiók közül 1800 a miénk, ebből 1100 olyan helyen működik, ahol semmilyen más pénzintézet nincs Szerte a világon a fejlett országokban szövetkezeti bankok létesültek vidéken, és ez így van nálunk is. Elődeink a hitelszövetkezetek voltak. 1950-ben több mint 900 volt a számuk, de a Rákosi-rendszerben megszüntették ezeket. Az első takarékszövetkezet 1956 októberében alakult Dunaföldváron, s akkor év végére 4 ezer forint volt a betétállománya. Jelenleg ebben az egy szövetkezetben több mint egymilliárd forint a betétállomány. Ezen az egy példán keresztül is látszik a fejlődés. Az országban 256 takarékszövetkezet működik 2 millió taggal, tehát ez a legnagyobb szövetkezeti mozgalom hazánkban. Ki lehet tagja egy takarékszövetkezetnek, és milyen előnnyel jár? Bárki tag lehet, aki befizeti a részjegy értékét, ami takarékszövetkezetenként változó, van, ahol 300, máshol pedig 5000 forint. Előnynek tekinthető, hogy ahol működik takarékszövetkezet , ott a községben van pénzintézet. A tagok könnyebben jutnak hitelhez, sok takarékszövetkezetben alacsonyabb kamattal, mint a kívülállók. A takarékszövetkezeti mozgalmat az utóbbi időben olyan kritika érte, hogy nem eléggé kapitalista. Ezt én erényünknek tartom, mert például egy takarékszövetkezeten belül létezik belső szolidaritás, ami azt jelenti, hogy a veszteséges fiókot nem szünteti meg, hanem a többi fiók eltartja, mert akkor 300-500 tag maradna pénzügyi szolgáltatás nélkül. A takarékszövetkezetek egymáson is segítenek, létrehoztak egy szolidaritási alapot, amiből a rászorulóknak juttatnak. De létezik világszolidartás is, mert többször is kaptunk segítséget külföldi szövetkezeti bankoktól, például a német Raiffeisentől. - Mi kellene ahhoz, hogy nálunk is kialakuljon egy, a nyugatihoz hasonló vidéki bankhálózat? - A múlt év januárjától erre rengeteg energiát, pénzt fordítunk, legnagyobb gondunk, hogy még nem működtünk hálózatként, szeretnénk hatékonyabban dolgozni, nagyobb banki, hitelezői tudással rendelkezni. Hátránynak tekinthető, hogy 1986-ig el voltunk tiltva a vállalkozói hitelek folyósításától, csak lakossági, fogyasztási kölcsönt adhattunk. Jó lenne egy tőkedúsulás, amire kívülről nem látok esélyt, viszont várunk egy döntést a Parlamenttől. Szeretném, ha a takarékszövetkezeti részjegy a részvényhez hasonló elbírálásban részesülne és nem lenne hátrányos helyzetben. Ma ugyanis bizonyos befektetési jegyek, minden nyilvános kibocsátású részvény személyi jövedelemadó-kedvezményt élvez, a takarékszövetkezeti részjegy pedig nem. Ha konkrét anyagi segítséget nem is kapunk a bankhálózatunk fejlesztésére, viszont a működésünk könnyítését elvárjuk. Az elmúlt évben 510 millió forintot költöttünk számítógépekre, de mintegy 3 milliárd forint kellene ahhoz, hogy a technikai, információs rendszerünk a kor színvonalán állna, és hálózatként működnének a takarékszövetkezetek. Reményeink szerint külföldi pénzintézetektől kapunk hitelt kedvező feltételekkel, s bízom abban, hogy a kormány erre garanciát vállal. Ha hálózatként működnének a takarékszövetkezetek, megtörténhetne, hogy egy tag takarékbetétkönyvvel elmehetne az ország bármelyik településére vásárolni, és később a hitelkártyák bevezetése is zökkenőmentesebb lehetne így. Ezek szerint Ön bízik a takarékszövetkezetek jövőjében. - Természetesen, hiszen a szövetkezeti bankok aránya például Németországban 25, Franciaországban 35, Kanadában 37 százalékos, nálunk pedig csak 5-6 százaléknyi. És ezzel a kis részesedéssel az összes magyar bank nyereségének az egynegyedét adjuk, 1,1 milliárd forintot. Ezt azzal magyarázom, hogy a sok kis szervezet rugalmasan működik, és nálunk kevesebb a márvány, több a mosoly... Tehát fiókjaink nem pazar berendezésűek, és az ügyfeleket barátságosan, ismerősként fogadják. Ez a személyes ismeretség, a hitelkérő jó hírneve, becsülete lesz majd a legfontosabb szempont, úgy, ahogy Nyugaton. - Mennyire takarékosak a vidéki emberek? - Ahogy a világon mindenütt, Magyarországon is a falvak gyűjtik össze a pénzt, a városok és a vállalatok pedig elköltik. A nettó megtakarítás, azaz a betét és a hitel közötti különbség évről évre növekedett. 1991 végén 50 milliárd forint volt, tavaly év végén pedig már 75 milliárdra nőtt. Ebből az is következik, hogy nincs elegendő vállalkozási lehetőség, kedvező feltételekkel. - Milyen hiteleket nyújtanak a takarékszövetkezetek? - Mi főleg kis- és közepes vállalkozásokhoz adunk kölcsönt, és idén január elsejétől reorganizációs hiteleket is közvetítünk. Ebből eddig 300 milliót adtunk 80 személynek, akiknek kedvezmény, hogy a kamataik 75 százalékát átvállalja az állam. - Mikorra várható, hogy a mezőgazdasági termelők kedvező feltételekkel kapnak hitelt? - Egyvalamit tudomásul kell venni: 100 milliárd forint jövedelem hiányzik a mezőgazdaságból, s ez meghiúsítja a hitelezést. Mi a tagok pénzével gazdálkodunk, felelősséggel tartozunk nekik, és jogosan kérdezzük: szabad-e veszteséges tevékenységre hitelt adni. Világszerte támogatják a mezőgazdaságot, így teszik nyereségessé a termelést, ugyanakkor a mezőgazdasági hiteleket külön is támogatják. Tehát előbb a mezőgazdaság jövedelmezőségét kell javítani, ez alapfeltétele a hitelezésnek is. Köszönöm a tájékoztatást. Pethes József (Tóth István felvétele) Hídvita után patthelyzet !,r -hogy megépül végre a várva a várt híd Cigánd és Domb- Siósrád között, összekötve a Tisza álta világtól elzárt bodrogközi és szabolcsi falvakat, azt nemrégiben a televízióban - ünnepélyes alapkőletétel! - is láthattuk. Arra úgy tűnik, Magyarországon hídba legfeljebb a Dunán van elég vagy még ott sem. Mert az ország keleti felén a Tisza miatt kettészakított szabolcsi és beregi települések még egy olyan kicsike kis pontonhídnak is rettentően örülnének, mint ami Cigándon idővé túl feleslegessé válik. Szegény ember ritkán szégyelli, ha más levetett ruháját vagy cipőjét hordja Egy pontonhíd értéke kivált nem vethető össze egy elhasznált ruhadarabéval. Mindezt csak ezért említem, mert hídügyben különböző hírek kerengtek mostanában Szabolcsban és Beregben Az egyik például arról szólt, hogy két és fél éves kemény küzdelem után a térség országgyűlési képviselőinek a jóvoltából lám csak mégsem tétlenkednek annyit a Parlamentben azok az Irak a Tisza és az ukrán határ álta körbezárt Bereg „kinyílhat” végre egy pontonhíd által. Csakhogy a fenti, eredményes harcot farab ideig eredménytelennek látszó lenti követte. A helyi települések jogos marakodása azért, hol is épüljön meg az a híd? Legyen az a híd nagy vagy kicsi, egyre megy, mind hangosabban követelte magának két tábor - Tiszaadony és Aranyosapáti, illetve a Bereg csücskében megbúvó Lónya és Tiszamogyorós. A dologban az a legszomorúbb, hogy mindkét tábornak igaza van. Hídból bizony elkelne kettő - sőt több! - is, hiszen a lomha kompok aligha elegendők a mostani érszűkületes közlekedés vérkernyésének a felfrissítéséhez. Pénz viszont, egyelőre, csak egy hídra van. Pálfi Andrást, Aranyosapáti polgármesterét nemcsak erről kérdeztem, hanem egy másik szóbeszédről is. Igaz-e, hogy nemrégiben Dombrádon miniszteriális kijelentés hangzott el, miszernt Aranyosapáti kétmillió forntot kapott arra, hogy a cigándi pontonhíd idekerüljön. - A kétmilliót - mondja a polgármester - valóban megkaptuk, és bankba tettük. Mást nemigen kezdhetünk vele, mert felhasználni csak a hídhoz lehet, az viszont még odébb van. Arról viszont szó nincs, hogy a cigándi híd hozzánk kerül. A mi tervünk egy uszályhíd, aminek a telepítése körülbelül negyvenmillió fornt Ezt az összeget a közlekedési minisztérum adja, tudomásom szernt már elkülönítették. A baj csak az, hogy hiányzik melléje még legalább huszonötmillió forint. Évente ugyanis ennyibe kerül egy uszályhíd üzemeltetése és fenntartása. • Miért kell olyan temérdek pénz egy libegő hídhoz? - ... hát ez nem éppen egy ibegő híd volna! Ne olyanra gondoljon, mint a dombrádi! Ez egy nyolcvan tonna teherbírású, teherforgalomra is kiválóan alkalmas, masszív építmény lenne. Csak összehasonlításként említem: a vásárosnaményi híd húsz tonna teherbírású. • Sikerült eldönteni a vitát Lónya és Mogyorós, illetve Aranyosapáti és Tiszaadony között? - Sikerült, bár nem ment könynyen. A labdát közénk dobták, nekünk kellett helyben megegyezni. Összejött valamennyi érintett település polgármestere, akik a lakosság, a testületi tagok álláspontját képviselték. Együtt jutottunk dűlőre abban, hogy a híd helye Aranyosapáti-Tiszaadony lesz. Mellettünk az az érv szólt, hogy közlekedési szempontból tengelyvonalban fekszünk. Lónya és Mogyorós mellett pedig az, hogy a környéknek több a folyó túloldalán fekvő földje. Egyébként a termőterületek egy részét nálunk is kettészakítja a Tisza. De ma már ez nem olyan vészes. Ez akkor okozott nagyobb gondot, amíg téeszművelésben volt Most a legnagyobb gondunk, honnan teremtjük elő azt az évi huszonötmillió forintot? Amíg nincs biztos forrása az üzemeltetési költségnek, addig híd sincs. • Talán összeadják azok az önkormányzatok, amelyeket a híd szolgál majd.Gondoljunk rá. Nem megy. Tizenhat falu jön számításba, közülük némelyiknek meg évi egymilliója sincs erre. Arról nem beszélve, mekkora vita kerekedne abból, ki mennyivel, szálljon be a közös költségbe. Gondoltunk alapítványra is. Meg is csináltuk, közösen Tiszaadonnyal. Önkormányzatonként ötven-ötvenezer forintot tettünk bele, utána elkezdtünk jobbra-balra kérincsélni. Nézze meg ezt a vastag dossziét! Ez mind az „uszályhíd üzemeltetéséért alapítvány’ levelezését, ügyintézését tartalmazza! Mostanáig egyetlen megkeresett cég, szerv, intézmény se nyitotta meg a bukszáját. Pedig átfogó térségi érdekeket szolgálna... Errefelé a Tiszán az egyetlen út Vásárosnaményen át vezet, és a buszközlekedés katasztrofális. • Miben bíznak? Honnan lesz meg ez a pénz? Talán abban, hogy erre is áldoz majd valamelyik minisztérium. Ebben az országban némelyik területen akkora pazarlás folyik, hogy az ember reménykedik, talán arra is költenek, ami üzemanyag-megtakarítást, sőt idővel pénzbevételt jelent. Valamirevaló polgármester nem ereszt ki a markából újságírót anélkül, hogy meg ne mutogatná faluja gyarapodását. Pálfi András is körbefurikál velem a 2100 lakosú Aranyosapátiban. No igen! Nemrégiben takaros orvosi rendelő épült. Decemberben átadják az új iskolát, mert jelenleg még nyolcfelé kószálnak az iskolások, s a régi típustervű tanodákból még a vécét is kifelejtették a tervezők. Frissen épült út, csatornavezeték, a kommunális hulladék szervezett szállítása jelzi az eddigi önkormányzati munkát. És persze ez a falu is fel van tárva. Itt a gáz, a gázprogramnak pedig Aranyosapáti a gesztora! /—A vezeték földbuckái mellett / elhaladva Pálfi András LrW megjegyezi: - Itt a gáznak sem örül mindenki. Kijártuk ugyan hozzá a lakossági hitelt, de azok a cigánycsaládok, amelyek a vízhozzájárulást sem fizetik, nemigen élnek majd vele. És sajnos a többség nem fizeti... Megnézzük még a falu kastélyát, amire már jelentkezett egy kft., hogy afféle művészcentrumnak rendbe hozza, majd a leendő pontonhíd helyszínen, a Tiszaparton kötünk ki. A túloldalról éppen nekigyürkőzik a folyónak a komp. A régi jó lassú, de biztos átkelőeszköz. A polgármester szerint ez akkor is üzemelni fog, ha itt tényleg meglesz a híd. Mert a bölcs ember a biciklit akkor is megtartja, ha van már egy autója... Keresztény Gabriella WElült a harc, de hiányzik még évi 25 millió ____________I____I__T,i.. í. . ______I_______HI___ ____________________________________________________________ (A szerző felvételei) A polgármester az elmaradhatatlan rádiótelefonnal Szépen formatervezett orvosi rendelő Itt is „gázosítanak”! Régi kastély - új tervekkel SZABAD FÖLD 5