Szabad Föld, 1993. július-december (49. évfolyam, 27-52. szám)

1993-07-06 / 27. szám

1993. JÚLIUS 6. Kevesebb márvány,, több mosoly Az utóbbi időben egyre többet hallhatunk arról, hogy a mezőgaz­daság finanszírozásának egyik fel­tétele a vidéki bankhálózat kialakí­tása. Egy éve terjedt el a hír, hogy erre a feladatra a takarékszövetke­zetek vannak kijelölve, mostanában pedig más nagyobb bankok is szá­mításba jöttek. Az égető probléma megoldásáról kérdeztük dr. Gergely Sándort, az Országos Takarékszö­vetkezeti Szövetség elnökét. -A takarékszövetkezetek, ha kinevezik őket, ha nem, akkor is a vidék bankjai - jelentette ki az elnök Az országban található 2800 bank­fiók közül 1800 a miénk, ebből 1100 olyan helyen működik, ahol semmilyen más pénzinté­zet nincs Szerte a világon a fejlett országokban szövetkezeti bankok létesültek vidéken, és ez így van nálunk is. Elődeink a hitelszövetkezetek voltak. 1950-ben több mint 900 volt a számuk, de a Rákosi-rendszerben megszüntették ezeket. Az első takarékszövetkezet 1956 októberében alakult Dunaföldváron, s akkor év végére 4 ezer forint volt a betétállománya. Jelenleg ebben az egy szövetkezetben több mint egymilliárd forint a betétállomány. Ezen az egy példán keresztül is látszik a fejlődés. Az országban 256 takarék­szövetkezet működik 2 millió taggal, tehát ez a legnagyobb szövetkezeti mozgalom hazánkban.­­ Ki lehet tagja egy takarékszövetkezetnek, és milyen előnnyel jár? Bárki tag lehet, aki befizeti a részjegy érté­két, ami takarékszövetkezetenként változó, van, ahol 300, máshol pedig 5000 forint. Előnynek tekinthető, hogy ahol működik takarékszövet­kezet , ott a községben van pénzintézet. A tagok könnyebben jutnak hitelhez, sok takarékszövet­kezetben alacsonyabb kamattal, mint a kívülál­lók. A takarékszövetkezeti mozgalmat az utóbbi időben olyan kritika érte, hogy nem eléggé ka­pitalista. Ezt én erényünknek tartom, mert pél­dául egy takarékszövetkezeten belül létezik bel­ső szolidaritás, ami azt jelenti, hogy a vesztesé­ges fiókot nem szünteti meg, hanem a többi fiók eltartja, mert akkor 300-500 tag maradna pénz­ügyi szolgáltatás nélkül. A takarékszövetkeze­tek egymáson is segítenek, létrehoztak egy szo­lidaritási alapot, amiből a rászorulóknak juttat­nak. De létezik világszolidartás is, mert több­ször is kaptunk segítséget külföldi szövetkezeti bankoktól, például a német Raiffeisentől. - Mi kellene ahhoz, hogy nálunk is kialakul­jon egy, a nyugatihoz hasonló vidéki bankhá­lózat? - A múlt év januárjától erre rengeteg energiát, pénzt fordítunk, legnagyobb gondunk, hogy még nem működtünk hálózatként, szeretnénk hatékonyabban dolgozni, nagyobb banki, hite­lezői tudással rendelkezni. Hátránynak tekint­hető, hogy 1986-ig el voltunk tiltva a vállalkozói hitelek folyósításától, csak lakossági, fogyasz­tási kölcsönt adhattunk. Jó lenne egy tőkedúsu­­lás, amire kívülről nem látok esélyt, viszont várunk egy döntést a Parlamenttől. Szeretném, ha a takarékszövetkezeti részjegy a részvényhez hasonló elbírálásban részesülne és nem lenne hátrányos helyzetben. Ma ugyanis bizonyos be­fektetési jegyek, minden nyilvános kibocsátású részvény személyi jövedelemadó-kedvezményt élvez, a takarékszövetkezeti részjegy pedig nem. Ha konkrét anyagi segítséget nem is ka­punk a bankhálózatunk fejlesztésére, viszont a működésünk könnyítését elvárjuk. Az elmúlt évben 510 millió forintot költöttünk számítógé­pekre, de mintegy 3 milliárd forint kellene ah­hoz, hogy a technikai, információs rendszerünk a kor színvonalán állna, és hálózatként működ­nének a takarékszövetkezetek. Reményeink szerint külföldi pénzintézetektől kapunk hitelt kedvező feltételekkel, s bízom abban, hogy a kormány erre garanciát vállal. Ha hálózatként működnének a takarékszövetkezetek, megtör­ténhetne, hogy egy tag takarékbetétkönyvvel elmehetne az ország bármelyik településére vá­sárolni, és később a hitelkártyák bevezetése is zökkenőmentesebb lehetne így.­­ Ezek szerint Ön bízik a takarékszövetkeze­tek jövőjében. - Természetesen, hiszen a szövetkezeti ban­kok aránya például Németországban 25, Fran­ciaországban 35, Kanadában 37 százalékos, ná­lunk pedig csak 5-6 százaléknyi. És ezzel a kis részesedéssel az összes magyar bank nyereségé­nek az egynegyedét adjuk, 1,1 milliárd forintot.­ ­ Ezt azzal magyarázom, hogy a sok kis szervezet rugalmasan működik, és nálunk kevesebb a márvány, több a mosoly... Tehát fiókjaink nem pazar berendezésűek, és az ügyfeleket barátságo­san, ismerősként fogadják. Ez a személyes isme­retség, a hitelkérő jó hírneve, becsülete lesz majd a legfontosabb szempont, úgy, ahogy Nyugaton. - Mennyire takarékosak a vidéki emberek? - Ahogy a világon mindenütt, Magyarorszá­gon is a falvak gyűjtik össze a pénzt, a városok és a vállalatok pedig elköltik. A nettó megtaka­rítás, azaz a betét és a hitel közötti különbség évről évre növekedett. 1991 végén 50 milliárd forint volt, tavaly év végén pedig már 75 milliárd­­ra nőtt. Ebből az is következik, hogy nincs elegen­dő vállalkozási lehetőség, kedvező feltételekkel. - Milyen hiteleket nyújtanak a takarékszö­vetkezetek? - Mi főleg kis- és közepes vállalkozásokhoz adunk kölcsönt, és idén január elsejétől reorga­nizációs hiteleket is közvetítünk. Ebből eddig 300 milliót adtunk 80 személynek, akiknek ked­vezmény, hogy a kamataik 75 százalékát átvál­lalja az állam. - Mikorra várható, hogy a mezőgazdasági termelők kedvező feltételekkel kapnak hitelt? - Egyvalamit tudomásul kell venni: 100 mil­liárd forint jövedelem hiányzik a mezőgazda­ságból, s ez meghiúsítja a hitelezést. Mi a tagok pénzével gazdálkodunk, felelősséggel tarto­zunk nekik, és jogosan kérdezzük: szabad-e veszteséges tevékenységre hitelt adni. Világ­szerte támogatják a mezőgazdaságot, így teszik nyereségessé a termelést, ugyanakkor a mező­­gazdasági hiteleket külön is támogatják. Tehát előbb a mezőgazdaság jövedelmezőségét kell javítani, ez alapfeltétele a hitelezésnek is.­­ Köszönöm a tájékoztatást. Pethes József (Tóth István felvétele) Hídvita után patthelyzet !­,­r -hogy megépül végre a várva­­ a­­ várt híd Cigánd és Domb- Siós­rád között, összekötve a Tisza álta világtól elzárt bodrogközi és szabolcsi falvakat, azt nemrégi­ben a televízióban - ünnepélyes alapkőletétel! - is láthattuk. Arra úgy tűnik, Magyarországon hídba legfeljebb a Dunán van elég vagy még ott sem. Mert az ország keleti felén a Tisza miatt kettészakított szabolcsi és beregi települések még egy olyan kicsike kis pontonhídnak is rettentően örülnének, mint ami Cigándon idő­vé­ túl feleslegessé válik. Sze­gény ember ritkán szégyelli, ha más levetett ruháját vagy cipőjét hordja Egy pontonhíd értéke ki­vált nem vethető össze egy el­használt ruhadarabéval. Mindezt csak ezért említem, mert híd­­ügyben különböző hírek kereng­tek mostanában Szabolcsban és Beregben Az­ egyik például arról szólt, hogy két és fél éves kemény küz­delem után a térség ország­­gyűlési képviselőinek a jóvoltából lám csak mégsem tétlenkednek annyit a Parlamentben azok az Irak­ a Tisza és az ukrán határ álta körbezárt Bereg „kinyílhat” végre egy pontonhíd által. Csak­­hogy a fenti, eredményes harcot farab ideig eredménytelennek lát­szó lenti követte. A helyi települé­sek jogos marakodása azért, hol is épüljön meg az a híd? Legyen az a híd nagy vagy kicsi, egyre megy, mind hangosabban köve­telte magának két tábor - Tisza­­adony és Aranyosapáti, illetve a Bereg csücskében megbúvó Ló­­nya és Tiszamogyorós. A dologban az a legszomorúbb, hogy mindkét tábornak igaza van. Hídból bizony elkelne kettő - sőt több! - is, hiszen a lomha kompok aligha elegendők a mostani érszű­­kületes közlekedés vérkernyésé­­nek a felfrissítéséhez. Pénz viszont, egyelőre, csak egy hídra van. Pálfi Andrást, Aranyosapáti pol­gármesterét nemcsak erről kér­deztem, hanem egy másik szóbe­szédről is. Igaz-e, hogy nemrégi­ben Dombrádon miniszteriális ki­jelentés hangzott el, miszernt Aranyosapáti kétmillió forntot ka­pott arra, hogy a cigándi pontonhíd idekerüljön. - A kétmilliót - mondja a polgár­­mester - valóban megkaptuk, és bankba tettük. Mást nemigen kezdhetünk vele, mert felhasznál­ni csak a hídhoz lehet, az viszont még odébb van. Arról viszont szó nincs, hogy a cigándi híd hozzánk kerül. A mi tervünk egy uszályhíd, aminek a telepítése körülbelül negyvenmillió fornt Ezt az össze­get a közlekedési minisztérum adja, tudomásom szernt már el­különítették. A baj csak az, hogy hiányzik melléje még legalább hu­szonötmillió forint. Évente ugyanis ennyibe kerül egy uszályhíd üze­meltetése és fenntartása. • Miért kell olyan temérdek pénz egy libegő hídhoz? - ... hát ez nem éppen egy i­begő híd volna! Ne olyanra gon­doljon, mint a dombrádi! Ez egy nyolcvan tonna teherbírású, teher­forgalomra is kiválóan alkalmas, masszív építmény lenne. Csak összehasonlításként említem: a vásárosnaményi híd húsz tonna teherbírású. • Sikerült eldönteni a vitát Ló­­nya és Mogyorós, illetve Aranyos­apáti és Tisza­­adony között? - Sikerült, bár nem ment köny­­nyen. A labdát kö­zénk dobták, ne­künk kellett hely­ben megegyezni. Összejött vala­mennyi érintett te­lepülés polgármes­tere, akik a lakos­ság, a testületi ta­gok álláspontját képviselték. Együtt jutottunk dűlő­re abban, hogy a híd helye Ara­­nyosapáti-Tiszaadony lesz. Mel­lettünk az az érv szólt, hogy köz­lekedési szempontból tengelyvo­nalban fekszünk. Lónya és Mogyorós mellett pedig az, hogy a környéknek több a folyó túloldalán fekvő földje. Egyébként a termőte­rületek egy részét nálunk is ketté­szakítja a Tisza. De ma már ez nem olyan vészes. Ez akkor okozott nagyobb gondot, amíg téeszműve­­lésben volt Most a legnagyobb gondunk, honnan teremtjük elő azt az évi huszonötmillió forintot? Amíg nincs biztos forrása az üzemeltetési költségnek, addig híd sincs. • Talán összeadják azok az ön­­kormányzatok, amelyeket a híd szolgál majd.­­Gondoljunk rá. Nem megy. Ti­zenhat falu jön számításba, közü­lük némelyiknek meg évi egymilliója sincs erre. Arról nem beszélve, mekkora vita ke­rekedne abból, ki mennyivel, szálljon be a kö­zös költségbe. Gondoltunk ala­pítványra is. Meg is csináltuk, közösen Tisza­­adonnyal. Ön­kormányzaton­ként ötven-ötvenezer forintot tet­tünk bele, utána elkezdtünk jobb­­ra-balra kérincsélni. Nézze meg ezt a vastag dossziét! Ez mind az „uszályhíd üzemeltetéséért alapít­vány’ levelezését, ügyintézését tartalmazza! Mostanáig egyetlen megkeresett cég, szerv, intéz­mény se nyitotta meg a bukszáját. Pedig átfogó térségi érdekeket szolgálna... Errefelé a Tiszán az egyetlen út Vásárosnaményen át vezet, és a buszközlekedés ka­tasztrofális. • Miben bíznak? Honnan lesz meg ez a pénz?­­ Talán abban, hogy erre is ál­doz majd valamelyik minisztéri­um. Ebben az országban néme­lyik területen akkora pazarlás fo­lyik, hogy az ember reménykedik, talán arra is költenek, ami üzem­anyag-megtakarítást, sőt idővel pénzbevételt jelent. Valamirevaló polgármester nem ereszt ki a markából újságírót anélkül, hogy meg ne mutogatná faluja gyarapodását. Pálfi András is körbefurikál velem a 2100 lako­sú Aranyosapátiban. No igen! Nemrégiben takaros orvosi rende­lő épült. Decemberben átadják az új iskolát, mert jelenleg még nyolc­felé kószálnak az iskolások, s a régi típustervű tanodákból még a vécét is kifelejtették a tervezők. Frissen épült út, csatornavezeték, a kommunális hulladék szervezett szállítása jelzi az eddigi önkor­mányzati munkát. És persze ez a falu is fel van tárva. Itt a gáz, a gázprogramnak pedig Aranyos­apáti a gesztora! /—A vezeték földbuckái mellett / elhaladva Pálfi András LrW megjegyezi: - Itt a gáznak sem örül mindenki. Kijártuk ugyan hozzá a lakossági hitelt, de azok a cigánycsaládok, amelyek a víz­hozzájárulást sem fizetik, nem­igen élnek majd vele. És sajnos a többség nem fizeti... Megnézzük még a falu kasté­lyát, amire már jelentkezett egy kft., hogy afféle művészcentrum­nak rendbe hozza, majd a leendő pontonhíd helyszínen, a Tisza­­parton kötünk ki. A túloldalról ép­pen nekigyürkőzik a folyónak a komp. A régi jó lassú, de biztos átkelőeszköz. A polgármester szerint ez akkor is üzemelni fog, ha itt tényleg meglesz a híd. Mert a bölcs ember a biciklit akkor is meg­tartja, ha van már egy autója... Keresztény Gabriella W­Elült a harc, de hiányzik még évi 25 millió ____________I____I__T,i.. í­. . ______I_______HI___ ____________________________________________________________ (A szerző felvételei) A polgármester az elmaradhatatlan rádiótelefonnal Szépen formatervezett orvosi rendelő Itt is „gázosítanak”! Régi kastély - új tervekkel SZABAD FÖLD 5

Next