Szabad Föld, 1994. január-június (50. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-04 / 1. szám

1994. JANUÁR 4. Expo ’96: együtt egy jobb világért Immár kevesebb, mint két és fél év választ el bennünket attól, hogy a Buda­pesten rendezett expó megnyissa kapuit a világnak. Sokakban, sokunkban él és növekszik a drukk: elkészül-e időben és méltóképpen fogadhatjuk-e majd a hoz­zánk özönlő tízmilliónyi látogatót? An­nál is inkább, mert a készülődésnek - eddig legalábbis - alig-alig van látható jele. Hogy áll hát az expó ügye? Az új­­t­­­endő küszöbén erre kértünk választ Mo­­né Pataky Etelkától, a világkiállí­­biztosától. • Kommunikáció egy jobb világért. Az 1996. évi világkiállítás jelmondata összefogást, együttakarást sugall, ugyanakkor a kommunikáció szó túl hi­deg, valahogy „műszakiul" cseng. Ön hogy van ezzel? - Ha az ember még nem töltötte meg tartalommal, első hallásra nem elég bensőséges ez a mondat. De gondoljunk csak bele, mi mindent jelenthet a kom­munikáció! Kommunikál a csecsemő, amikor gőgicsél, a festő, amikor képé­vel valamit közölni akar, kommunikál az előadó, a tévébemondó... De felfog­hatom úgy is a kommunikációt, hogy emberek találkozása. Minden olyan al­kalom, ahol emberek örülnek egymás­nak, meghányják-vetik a világ dolgait, közösen szórakoznak-tehát kommuni­kálnak. Képletesen szólva valami ha­sonló együttlétre várjuk mi is a nemze­teket ’96-ban Magyarországon. S hogy ezt mennyire komolyan gondoljuk, azt jelzi is, hogy a budapesti világkiállítási területen a külföldi pavilonok olyan körkörös rendszerben helyezkednek el, mintha egy diplomáciai kerekasztal mellett ülnének.­­ Ebbő­l ma még vajmi kevés látszik, sőt azt hiszem, a legtöbb vidéki ember, aki a fővárosban jár, nem is tudja pon­tosan, hol épül a világkiállítás. - Remélem, hamarosan mindenki tudni és látni fogja. Nézze! Azok, akik valaha már házat építettek, tudják, hogy nem lehet a falakkal kezdeni. Minde­nekelőtt elő kell készíteni a terepet, és a jó alapozás elengedhetetlen. Mi most érkeztünk el a munka látványos részé­hez: tavaszra gyakorlatilag befejeződik a közművek, a csatorna, a víz- és gázve­zeték építése, és napokon belül lerakjuk a főépület alapkövét. • Milyen lesz végül is az ön által említett „kerekasztal” ?­­ Az elsőként elkezdett épületben lesznek az expó irodái, a sajtóközpont és a központi magyar bemutató, ahol az egyes megyék állítanak ki. A fő tér kö­rül, szemben a Dunával, félkörívben he­lyezkednek el a nemzeti pavilonok, köz­tük a magyar, s örömmel mondhatom, hogy vetélkedés folyik a „jobb” helye­kért. A visszajelzések szerint máris töb­ben kívánnak eljönni a tervezett 45 or­szágnál. A külföldi bemutatók mellett 10-12 nagy cég témapavilonja épül föl, teret adva a kommunikáció minden for­májának és legkorszerűbb értelmezésé­nek. A tájházak sora­ pedig a kiállítás különlegessége. • Ez lesz majd a vidék bemutatkozási helye?­­ Úgy mondanám: az egyik a sok közül. Már említettem, hogy a megyék 8000 négyzetméteres kiállítási területtel rendelkeznek majd a főépületben. Itt a legismertebb magyar építőművészek ál­tal tervezett tájházak egy-egy régió nép­­művészeti értékeit, kulturális örökségét és életmódját mutatják be skanzensze­­rűen, nem felejtve ki a táj jellegzetes ételeit sem. Nagyszerű alkalmat adnak a vidék részvételére a kiállításon a kul­turális programok. Az expó 150 napjá­ból a nemzeti napok mintegy 50-et fog­lalnak csak le, a többi a miénk. Sok más mellett azért hirdettük meg a kísérő ren­dezvények pályázatát (erre februárig még mindig lehet jelentkezni), hogy az egész országból választhassuk ki a leg­színvonalasabb ének- és táncegyüttese­ket, zenekarokat, előadókat. Több száz ilyen előadásra van lehetőség... • Úgy tudni, 12 millió látogatóra számítanak, de ez a rengeteg vendég biztosan nem tartózkodik itt öt hónapon át. Tehát a hatalmas kínálatból legföl­jebb egyet-kettőt láthat vagy hallhat.­­ Abban az esetben, ha csak a lágy­mányosi 44 hektáros expóterületet kere­si fel. Ezért is kezdeményeztük, hogy az 1996. évi világkiállítás idején legyen országos fesztivál, amire kiváló alkal­mat ad a honfoglalás 1100. évfordulója. Azt szeretnénk, azt szervezzük, hogy a külföldiek látogassanak el vidékre is, vegyenek részt az ottani rendezvénye­ken, keressék fel a helyi nevezetessége­ket, s „mellesleg” ott is költsék a pénzü­ket. Az idegenforgalmi szakemberekkel együtt olyan turistaprogramokat kívá­nunk előkészíteni, amelyek jelmondata így hangzik: lakj vidéken, és látogasd meg az expót!­­ Gyakran hallani olyan nyilatkoza­tokat, hogy az expó nem lesz vállalkozói, hogy a költségek legnagyobb részét az államkasszának kell fedeznie. Amelyik - mint tudjuk - jókora hiánnyal küszkö­dik.­­ A világkiállítás maga a vállalkozás, amelyben egy ország, egy nemzet kí­vánja bemutatni a világnak, mire képes. De akkor is jó néhány lehetőség van vállalkozásra, ha azt a szó legszorosabb értelmében fogjuk fel, illetve ha csak a kifejezett kiállítási területet nézzük. Micsoda az, ha nem vállalkozás, hogy egymással versenyeztetett cégek építik a nemzeti pavilonokat úgy, hogy nekik kell gondoskodniuk a szerkezetek, az épületelemek gazdaságos utóhasznosí­tásáról. Vállalkozókat várunk a vendég­látó- és ajándékcikkeket árusító létesít­mények felállítására, illetve üzemelte­tésére is. Mindennek alapfeltétele a Made in Hungary, azaz az építők, az üzemeltetők csak magyarok, vagy Ma­gyarországon bejegyzett és itt adózó cé­gek lehetnek. Igazi vállalkozói tőke, a világkiállítás finanszírozásának egyik alappillérét jelenti a szponzorok bevo­nása, továbbá a pesti oldalon levő ingat­lanok eladása. Végül nem elhanyagol­ható szelete a bevételi forrásoknak a belépti díj, még akkor sem, ha a buda­pesti expóra negyedannyiért lehet majd bejutni, mint a sevillaira.­­ Mindez persze legföljebb csak csökkentheti az expó tetemes közpénz­igényét. Kétségtelen, hogy az expó nem le­het költségvetési pénzek nélkül - a fő­városi infrastruktúrára bizony ráfér a megújítás­­, de állami pénzből épül a Duna-híd, az M0-s, az M1 -es, az M3-as és az M5-ös autópálya, korszerűsödik a Bécs-Budapest vasútvonal és a Feri­hegy 2, továbbá országos digitális mo­bil telefonhálózat jön létre. Ezeknek a beruházásoknak a pénzalapját törvény biztosítja, s a közelmúltban a kormány további kiegészítő összegeket szavazott meg a főváros számára. Az expó ürü­gyén persze nem lehet egész Budapestet közpénzből újjáépíteni; ez igazságtalan lenne a vidékkel szemben, s erre való­ban nincs anyagi fedezet.­­ Szokták mondani, hogy egy ország történetében százévenként van lehető­ség világkiállítás megrendezésére. En­nek ellenére, mintha nem értékelnénk eléggé ezt a rendkívüli alkalmat... -Külföldiekkel folytatott tárgyalása­im alapján elmondhatom, hogy sokan irigyelnek minket. Különösen azóta, hogy a Világkiállítások Nemzetközi Irodája elhatározta: az ezredforduló után csak ötévenként engedélyezi vi­lágkiállítás megrendezését. Több or­szág türelmetlenül és már-már remény­telenül várja, hogy sorra kerüljön, talán tíz-tizenöt év múlva. Mégis várnak, mert tudják azt, hogy ennél nagyobb nyilvánosságot, jó értelemben vett rek­lámot nem lehet szerezni az országnak. Ami a nálunk folyó munkákat illeti, azok ma már nem annyira az expó szük­ségességéről, hanem a költségvetési pénzek elosztásáról folynak. Egy közel­múltban végzett közvélemény-kutatás szerint a fővárosiak 77 százaléka támo­gatja és csak 9 százalék ellenzi a világ­­kiállítást. Vidéken ennél még jobb az arány - ezt erősítette meg a sikeres ex­póbörzék tapasztalata és a levelek, ja­vaslatok áradata egyaránt. Valló László ÖSSZEFOGVA MMÜM ML A Részlet nr. Szabó János földművelésügyi miniszter újévi köszöntőjéből i­smét eltelt egy dolgos esztendő. A gazdaság minden területén sok és eredményes munka folyt, jóllehet a számos kedvezőtlen - tőlünk független - kísérő jelen­ség olykor elfedte közös erőfeszítéseink eredményeit. A feladatok nagysága és sokasága nemzeti sorskér- téssé sűrűsödött. A magyar parasztemberek példamu­­ltó türelme, magatartása, gyakorlati érzéke és a jövőbe esett hite ad erőt számunkra, hogy az új agrárpolitikát az egész nemzet érdekében megvalósíthassuk. Na­gyon fontos ügyről van szó, hiszen a nemzetgazdaság legnagyobb gazdasági ága az agrárgazdaság. A vidék lakosságának gazdasági jóléte, jövedelme döntően függ ennek sikerétől. Most, az új esztendő küszöbén, nagy eredményről lehet számot adni. Arról, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása befejezés előtt áll. Ez az igazi záloga jö­­vőnknek. Megindult a gazdaság szerkezetátalakítása, a privatizáció, a piacgazdaságra történő átállás, és megtettük a kezdeti lépéseket a piacszabályozás ele­meinek a korszerűsítésére is. Az átalakulás folyamata a vártnál több nehézségbe ütközik, amelyek érzékenyen érintik az ágazat egészét. Vannak, akik a jövedelmezőséget hiányolják. Csupán emlékeztetőül: a kormányzat az agrárgazdaság kedve­zőtlen jövedelemviszonyainak javítására, az átalakítás gondjainak mérsékelésére, a talpra állítás segítésére négy év alatt 200 milliárd forintot fordított a költségve­tésből. S noha tudjuk, hogy ez nem elég, vegyük figye­lembe azt is, hogy egyetlen más gazdasági ág sem részesült ilyen mértékű támogatásban. A kormány további szándéka, hogy a jövőben bank- és adóskonszolidációs programot valósít meg, a költ­ségvetésben növeli az agrártámogatások színvonalá­nak reálértékét. Ennek szellemében az idei évre 57 milliárd forintot irányzott elő. Más bevételek és adóked­vezmények beszámításával az agrárgazdaság össze­sen 65 milliárd forintos központi forrást használhat fel. Ezzel egy időben kétszeresére emelkedik a reorganizá­ció költségvetési forrása, és csökkennek a mezőgazda­­sági vállalkozások adóterhei. A kormány elképzelései szerint 1994-ben a mezőgaz­dasági vállalkozásoknak nem kell földadót fizetni, és szó van a minimáladó fizetési kötelezettségének felfüg­gesztéséről is. Az induló mezőgazdasági vállalkozások ösztönzése érdekében a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból 500 ezer forint vissza nem térítendő támogatást kaphatnak a pályázati feltételeknek megfelelő gazdák. z új esztendő küszöbén az eddigi eredményes munk­­­a­káért elismerésemet és köszönetemet fejezem ki az ágazat minden dolgozójának. Fogadjuk meg a nem­rég elhunyt Antall József miniszterelnök úr azon utolsó óhaját, hogy a nemzet összefogva igyekezzen túljutni a gondokon. Ha ezt sikerül megvalósítani - amiben feltét­lenül bízom akkor az új évben az eredmények nem maradnak el. J­anuár Már benyitva az új esztendő ajta­ján. Önökkel együtt magam is el-el­­gondolkodom a tűnt év adósságain. Beköszönve falusi házakba, sokat megélt időseket, családi fészkeket rakosgató fiatalokat hallgatva, sok mindent följegyezhetnék. Az bizo­nyos, a múlt esztendő a legtöbbünk­nek adósa maradt anyagi javakkal. Nem lettünk milliomosok, kacsalá­bon forgó rózsadombi „házikót” sem építettünk. Ám talán amiből leginkább elmaradásunk volt-örülnék, ha Önök­től sok cáfoló levelet kapnék a falu békessége. Mégis, kell hogy legyen bizodalmunk jövő napjainkban. Ahol járok, téli napok szendergésébe bújt kis falu: Alap. Itt beszélgetve fogalmazódik meg bennem, hogy a békesség alapja, itt és talán az Önök falujában is, a föld. A föld békéje a falu békéje. A földet művelők békéje­­ a haza békéje. Az alapi emberek mindig is földművesek voltak. Kitartással törekedtek nehéz, régenvolt időkben is földet tudni a kezük alatt. Életük alapja volt törni, szántani, majd vetni és aratni az alapi határt. Régi emlékezést őrzök erről a tájról, Bucsik István gazda szavait... Aki csak tudott, vett egy kis földet. Nekem apránként tizenkét holdam lett. A hitelszövetkezet tagja voltam, így nem kellett kezes sem a kölcsönhöz. Kicsi­nyenként törlesztettem a banknak. A földet a család munkál­ta, én igyekeztem, már csak a törlesztés miatt is, egyéb munkát vállalni, hogy pénz legyen. Állatot mindig tartottam. Neveltem, vettem egy-egy pár lovat, tehén is volt, disznó meg baromfi... Mi lett ennek a tizenkét holdnak a sorsa? Volt az az öröm forrása, volt bánatnak is az oka. Aszerint, gazda ekéje hasí­totta-e barázdáját, vagy csak afféle kényszeredett földműve­lő tapodta a hátát? De akárhogyan volt, a föld mindig kenye­ret adott. A határ ma is jó, most is jól eltartaná a falut, főleg, ha a mezőgazdasági termékek piaca meglenne... ■4--­erősíti Tóth István, Alap polgármestere. A föld ma is édes szülő, ma is kenyeret ad. Ha az ipar nem állna talpra a környéken, visz­­szafogadja azokat, akik kényszerűségből váltak irigázókká a múlt esztendőkben. Közülük, akikben él még valami az ősök hagyatékából, törekvéséből, előbb-utóbb maguk is gazdák lesznek. Tavasszal már békül-simul régi-új gazdák keze nyo­mán az itteni határ, mint szerte a hazában, mint Önöknél is, kedves Olvasóink. Tudom, itt Alapon, az óév utolsó árveré­sével a kárpótlásra jogosultak legtöbbje hozzájutott földjé­hez. Országosan több mint háromszázezren lettek ismét birtokosok. S ha a földhivatalok túlterheltsége miatt a hiva­talos „kicövekelés” kicsit késik is, a helyi bizottságok ideig­lenesen kimérik a földet, ne késlekedjék az olvadó hó után a tavaszi munka. Alapon, úgy tudom, a földrendező bizottság körültekintő munkát végzett. Ez lehet minden faluban egyik alapja a békességnek. Ahol a föld ügye elnyugszik, ott az élet sok más vihara is elsimul. S ha még a lelkek békéjét sem dúlja fel innen és onnan induló jeges fuvallat, szélroham - békés, biztató tavasz elé néz sok magyar falu. Együtt, a karácsony előtti gyász után kicsit jobban összebújva, egymás kezét fogva, mint teszik Alapon. Az élet ezt kívánja. Itt, és gondo­lom, Önöknél is, sok pótolnivaló van. A mindennapi élet itt Alapon is hagy még bőven kívánnivalót. Sok, Alapnál kisebb községben mostanában már gázt, telefont vezetnek, itt még a vízvezeték az első gond. De majd meglesz, aztán majd következhet más, ahogyan engedi a közös pénztárca. Az bizonyos, építeni, előrejutni csak békességes faluban lehet. A kis falu csöndes főutcáján járva még valami eszembe jutott, elmondom Önöknek. Nem több ez, mint szerény kis hír, a helybeli híradóban. Az iskola részére... Kispál György plébános úr jóvoltából, az egyház használatba adta a régi kultúrháznál lévő nagytermet, így biztosított az öt alsós osz­tály helye. Köszönet a segítségért... Ez, a sehova el nem jutott, sehol el nem mondott kicsi hír arról győz meg, a falujukat - Alapot és az Önök faluját is - szerető, az ottho­nuknak valló földrendezők és lélekrendezők, a tél utáni békés és munkás, gazdag kikeleten munkálkodnak. Ebben a ta­vaszt hozó reményben köszöntöm Önöket tisztelettel: ICuAr­*I

Next