Szabad Föld, 1994. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-05 / 27. szám

4 SZABAD FÖLD Az irigyelt „szemétkirály” Petroff Miklós 36 éves szent­endrei vállalkozóval kapcsolatban az hírlik: újmódi - és magyar­­ birodalmat hoz majd létre a sze­métszállítás terén. Már eddig is 16 település mintegy 30 ezer lakójá­nak és közületeinek kommunális hulladékát szállítja, holott 8-10 esztendővel ezelőtt azt sem tud­ták mostani megbízói, hogy a vilá­gon van. - Egyedül ez a szerb gyerek kukorékol a környéken élők sze­métdombjain - mondják róla iri­gyes. - Az ő karrierje arra példa, ho­gyan lehet nulláról indulva eljutni a csúcsra - szólnak mások. - Az igazság valahol a kettő kö­zött van - mondja a sportos testal­katú, jókedélyű vállalkozó, amikor az általa vezetett Betör Kft. számí­tógépekkel zsúfolt irodájában föl­kerestem. - Nem akarok birodal­mat létrehozni, és nincs is sok iri­­gyelnivaló eddigi életemben. Nem hiszem, hogy sokan fölálltak volna annyi csapás után, amennyi ne­kem kijutott. Mert féléves korom­ban meghalt az édesapám, s anyánk - hihetetlen nehézségek között, sok lemondás árán - egye­dül nevelt engem és a bátyámat, soha nem ment újból férjhez. Öt éve ő is elment. Sajnálom, hogy nem élte meg álmai valóra válá­sát, fiaiból becsületes, sikeres emberek lettek... Szerb szárma­zású vagyok, pravoszláv vallású, mint ahogyan szülőfalumban, Po­­mázon sokan. Szerb-horvát nyel­vű iskolákat végeztem, az érettsé­gi után jogot akartam tanulni, de az egyetemhez vezető úton elbuk­tam. Lemondtam hát a diplomáról, elmentem a tanácshoz dolgozni. Kutyaösszeíró meg fináncfullajtár lettem, később egy vállalat anyag­­beszerzője. Közben megnősül­tem. Tíz esztendeje költöztünk el­ső, saját lakásunkba. - Mi jelent önnél, hogy nullá­ról indult? - Pomáz legszegényebb gyere­kei voltunk, és tíz éve is csak anyósomék segítségével vehet­tünk lakást a szentendrei László­telepen. Akkor már az unokabá­tyámnak voltam sofőrje, rakodója, mindenese. Hajnaltól estig lapátol­tam, raktam a sittet, az építőanya­got s fuvaroztam háztól házig. Ké­sőbb beléptem egy kisszövetkezet­be, ami sajnos tönkrement, és én újra padlóra kerültem. Végül mégis fölálltam, egy esztendeig ismét más szolgája voltam, aztán vet­tem egy teherautót, így kezdő­dött az a bizonyos „karrier”.­­ Mondják, sokszor látták a szomszédok Petroff Miklóst mí­nusz húszfokos hidegben az autó alatt, melegítette a motort, javította az öreg járgányt. Lát­ták, és jót nevettek.­­ Én is láttam az ablakokból le­selkedő, kárörvendő jószomszé­dokat, s azt erősítgettem magam­ban: megmutatom nekik, mit tudok én! Megfogadtam, addig nem nyugszom, míg saját tulajdonú cé­gem nem lesz; munkát adok az embereknek, segítem a rászoruló­kat, biztosítom családom kényel­mes életét, és persze nem tartozom majd senkinek. Végül is harmincöt éves koromra mindezt elértem. - Honnan vette ehhez az erőt? - Őseimtől örökölt természet ez. Volt bennem szívósság, türelem és csakazértis dac. Most már sí­nen van a vállalkozás. A felesé­gemnek berendeztem egy kozme­tikai szalont, huszonnégy ember­nek adok munkát, akik mind csa­ládosok. Egészségesen élek, hetente egyszer megyek teniszez­ni, hétfőnként a pomázi öregfiúk­kal rúgom a bőrt. - Mi alkotja a Befor Kft. vagyo­nát? - Száznegyven konténer, ösz­­szesen 12 autó (kukás kocsik, szippantók, konténeres autók, bil­­lentős gépkocsik, markológépek stb.). Munkánkat számítógépes ügyvitel és diszpécserszolgálat könnyíti. További terveimről még hadd ne szóljak. Az viszont tény, hogy már most is több óvodát és iskolát segítünk anyagilag, alapít­ványokat és rendezvényeket tá­mogatunk. - Minderre honnan van pén­ze? - Az elmúlt tíz esztendő alatt minden megkeresett tíz forintból egyet a családra költöttem, a ma­radék kilencből pedig kihoztam ti­zenkettőt úgy, hogy befektettem. Ilyen egyszerű volt és ennyire bo­nyolult. Most ott tartok, hogy min­den idegesség és gond nélkül be­lefoghatok egy családi ház építé­sébe, ugyanis a telepi lakás idő­közben „beszűkült”. Mert a harmadikos Dóra lányunk mellé tavaly született egy öcsike, Markó. - Gondolom, megsokasodtak az irigyei is... - Pénzéhes baromnak, güzü­­egérnek is tituláltak már, de ezek­re nem adok. Ámde a feleségem­nek is vannak rám megjegyzései, merthogy kevés időt töltök a csa­láddal. Neki viszont igaza van. Néhány hét múlva el is utazunk együtt valamelyik délszaki ten­ger partjára, hosszabb pihenőre. Kár, hogy édesanyám nem lehet velünk, ő is megérdemelte volna ezt az utat... (Besze) Sokszor hallani, hogy a vidéki em­berek, főleg a mezőgazdasággal fog­lalkozók, kevés szolgáltatás közül vá­laszthatnak. Ezt a valós igényt felis­merve alapították meg mezőgazdasá­gi szakemberek a Készenlét Kft.-t 1990-ben. Céljuk az volt, hogy a gaz­daságoknak teljes körű szolgáltatást nyújtsanak, részben átvállalva a meg­szűnő vagy átalakuló termelési rend­szerek szerepét. - Csak akkor még nem sejtettük, milyen fordulatot vesz a mezőgazda­ság. Azt gondoltuk, hogy a farmgaz­daságokat ellátjuk fejőgéppel, hűtő­­berendezésekkel, növényvédő sze­rekkel, műtrágyával, vetőmaggal és egyéb, a termeléshez szükséges anya­gokkal, eszközökkel - mondta Farkas Károly, a pápai vállalkozás ügyveze­tője. - De sajnos a magángazdaságok nem erősödtek meg, sok helyen ki sem alakultak, mert a vállalkozókat csak elvben segítették. Ez a tény a mi munkánkat is gátolta, 1992-re a for­galmunk a felére esett vissza és más tevékenységek után kellett néz­nünk. • Ez azt jelenti, hogy elfordultak a mezőgazdaságtól?­­ Szó sincs róla! Mi továbbra is hiszünk abban, hogy az átmeneti ne­hézségek után ez az ágazat ismét fel­lendül, és ugrásra készen állunk a ter­melők kiszolgálásában. Partnereink zöme továbbra is mezőgazdasággal foglalkozik, munkatársaim 220 nagy­üzembe és magángazdaságba járnak a fejőgépeket és hűtőrendszereket szer­vizeim, az új gépeket, berendezéseket felszerelni és a szarvasmarha-te­nyésztéshez szükséges egyéb anya­gokat, eszközöket árusítani. Az Észak-Dunántúlon mi képviseljük a svéd Alfa-Laval céget, amelynek ter­mékei világszínvonalúak és már jól beváltak hazánkban is. Tulajdonkép­pen az a fő célunk, hogy a hazai ter­melők is nyugat-európai színvonalú szervizszolgáltatást, illetve a legma­gasabb higiéniai követelményeknek megfelelő termékeket kapjanak, így ajánlataink között szerepel számító­­gépes takarmányozási programok ki­dolgozása is. • És van erre igény? - Igény még csak lenne, de a gaz­daságoknak nincs pénzük a fejlesz­tésre, berendezések vásárlására. El­maradtak a szarvasmarhatelepek re­konstrukciói, csupán néhány magán­­gazdaság vásárolt új gépeket, berendezéseket, amelyekhez pénzt a Mezőgazdasági Fejlesztési Alaptól kaptak pályázatuk alapján. • Kiket céloznak meg még szol­gáltatásaikkal, hogy a vállalkozásuk életképessé váljon, és az itt dolgozó negyvenöt embernek munkája le­gyen? - Több lábra kellett állnunk, így foglalkozunk élelmiszerboltok, szál­lodák hűtőpultjainak, élelmiszer-fel­dolgozó üzemek (bor-, sör-, húsipar) hűtőberendezéseinek forgalmazásá­val, szerelésével, javításával. Ha igény lenne rá, élelmiszer-feldolgo­zók szerelését is vállalnánk, öntödei termékeinket a víz- és csatornaháló­zatokban alkalmazzák. Tevékenysé­günket az egész Dunántúlra kiterjesz­­tettük, Pápán kívül Szombathelyen, Nagykanizsán, Pécsen és Hőgyészen van telephelyünk. Az idén azzal bővül a szolgáltatásunk, hogy szaktanács­­adó hálózatot szervezünk, ami három megyében már működik is. Van egy bemutató- és oktatótermünk, ahová szakközépiskolások járnak gyakor­latra, de várjuk a magángazdákat is tejkezelő­ tanfolyamokra. A beszélgetés közben Farkas Ká­roly végigvezetett a pápai telephe­lyen. A bemutatóteremtől a raktára­kig, a műhelyekig. Az egyik műhely­ben találkoztam Gecse Jánossal, aki éppen egy villanymotor tekercselésé­vel foglalatoskodott. • Azt gondoltam, este hat felé már nem találok itt senkit - jegyeztem meg. — Látja, van munka bőven — muta­tott körbe a középkorú férfi. — Vil­lanymotorok, vízszivattyúk, ventillá­torok, hűtőkompresszorok - ezek mind rosszak. Van, amelyiket 24 órán belül meg kell javítani... Én nem né­zem az időt, hogy mikor lesz vége a munkaidőnek, mert ez egy magánvál­lalkozás, ahol teljesítményre dolgo­zom és a minőséget is vállalnom kell. Itt lakom Pápán, lakótelepen, és nincs kertem, ahová siethetnék haza, így bármikor elérnek, ha sürgős munka van, ha például reggelre meg kell va­lamit javítani. • És ki helyettesíti, ha elmegy sza­badságra? - Hosszabb időre nem szoktam el­menni, csak egy hétvégére. De néha már akkor is hiányzik a munka, a mű­hely. Pethes József Készenlét Kft.: ugrásra készen rá szerző felvétele) Szolgáltatás egész Dunántúlra (A szerző felvételei) Bábolna Baskíriában I—, magyar-baskír gazdasági együttműködésben a / ^ \ legerősebb szálat az agráriumok közti kapcsolat Z_/—\_A jelenti. Ez Göncz Árpád köztársasági elnök 1993 júniusában tett baskíriai látogatása óta egyre gyü­mölcsözőbb, amikor elnökünk magyar részről ellátta kéz­jegyével a két köztársaság mezőgazdasági egyezményét. A gyakorlati közös munka elindítója és kezdeményezője a Bábolna Rt., amely a FÁK-országokban a rendszerváltás óta építi az új kapcsolatokat. Nem arról van szó, hogy a régi, kitaposott utakat próbálja egyszerűen újra építeni, hiszen ma már alig lehet a korábbi módszert követve a klasszikus exporttal ott lenni az orosz piacon. Sokkal inkább arról van szó, hogy Bábolna a gazdasági kapcsola­tok jelenleg még sok gonddal terhelt időszakában megpró­bál a korábbitól merőben eltérő, újszerű megoldásokat találni. - Mi nem egyszerűen eladni akarunk a szovjet utód­államoknak, hanem egy-egy térséggel, így a baskíriai­­akkal is, a mezőgazdaságuk fejlesztéséhez adunk komp­lex technológiákat, s vele a vetőmagot, gépet, s ha igénylik, a növényvédő szert is - mondja Béres Károly, a bábolnai FÁK Kft. ügyvezető igazgatója. - A végső cél érdekében, hogy a baskír mezőgazdaság meg tudja termelni a lakosság élelmiszerét, egyelőre a gabonafé­lék, majd később más növények termelésének, valamint a legfontosabb állatok tartásának bábolnai technológiáit valósítjuk meg velük közösen. Ezért már korábban vegyes vállalatot hoztunk létre több köztársaságban is. A társasá­gokban végzett gazdasági munka révén nem futó, hanem tartós kapcsolatra számítunk, hiszen partnereinkkel közös rizikót vállalva dolgozunk. Az elmúlt évek bizonyítják, hogy az effajta együttműködésre Ukrajnában és Oroszor­szágban is van igény, mert rájöttek, hogy aki csak egyfajta szolgáltatást nyújt számukra - például csak elad nekik gépet, de a szervizt nem adja -, azzal nem tudnak mit kezdeni. A A­­z ügyvezető igazgató elmondta: tavaly ilyenkor­­A­ m®2 csupán 1600 hektáron termeltek bábolnai ZI-cA technológiával kukoricát Baskíriában, az idén már 16 ezer hektáron vetette el a növényt Bábolna leány­­vállalata, az IKR Rt. a kinti partnerekkel. Mivel az ottani állattenyésztés, ezen belül az állategészségügy fejlesztése is kulcskérdés, a Bábolna-csoport másik leányvállalata, a Plarma Állatgyógyászati és Kereskedelmi Kft. a napokban hozott létre ufai székhellyel baskír-magyar vegyes válla­latot egy konszignációs raktárház működtetésére. Melles­leg a tervek szerint a távolabbi jövőben ez nemcsak Bas­kíriát, hanem a környező területeket is ellátja majd állat­­gyógyászati anyagokkal. Fehér István 1994. JÚLIUS 5.

Next