Szabad Föld, 1995. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)
1995-07-04 / 27. szám
1995. JÚLIUS 4. Árpád népe vállalkozik Expo és Magor fiiígfilop A honfoglalás 1100. évfordulóját jövőre ünnepeljük, s azt követően a magyar államiság ünnepségei 2000-ig tartanak. Az ünnepségek egyik színhelye lópusztaszer lesz, ahol az 55 hektáros Nemzeti Történeti Emlékpark járja látogatóit, a júliusban átadan■agyarországi megyék eső országos gyűlésen (Fotó: Enyedi Zoltán) Jó, újjávarázsolt Feszty-körképpel. A honfoglalást örökíti meg látványosan e monumentális alkotás, még a Latorca-folyó csobogása, a lópaták zaja is hallatszik majd magnetofonról. Készülődnének hát a Csongrád megyeiek. Bár sok a vita magának az emlékparknak a tulajdonlása körül is - mennyi és mi az államé, miért nem kap belőle a helyi önkormányzat, s a megyei önkormányzat, miért csak a felépítmények tulajdonosa -, mégis tapasztalható némi előrelépés: a Csongrád Megyei Önkormányzat legutóbbi közgyűlésén úgy döntött, hogy szeptembertől az ópusztaszeri emlékparkot közhasznú társaságként működteti majd, felkészülve az óriási idegenforgalomra. Mit tesznek a vállalkozók? Hiszen jószerivel eddig semmi olyan beruházás nincs az adott helyen, amely a szolgáltatásával kielégítené az igényeket. Készülődnek. A Dél-alföldi Média Kft. szervezésében 1996. július 1-jétől augusztus 23-ig rendezik meg a Szeri Expót, a millecentenáriumi kiállítást és vásárt, amelyre már elég sokan jelentkeztek, s feltehetőleg, a szándéknyilatkozatok alapján 17 megyei önkormányzat lesz jelen. Árpád népe vállalkozik tehát. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark 1996 tavaszától nemzeti zarándokhellyé válik, s tény az is, hogy a megyék második országos gyűlésére itt kerül sor, 1996. augusztus 18-án, amikor is minden megye újra eljön hivatalosan és nagy reputációval a honfoglalás, az egykori vérszerződés színhelyére. Itt kezdődik a „faluépítkezés” is. Mit is takar a Magyar Világfalu elnevezés? Üdülőfalut, ökofalut, múzeumi feladatokkal ellátott tájak és népek házainak sorát, kereskedelmi és vendéglátó-ipari központot, nemzetközi népfőiskolát, vármegyeházat, faluházat, holocaustházat, de ausztráliai, kanadai, amerikai, európai magyarok házát és így tovább. Nagy tervek, nagy álmok? Igen: „Álmodozók, bátrak, nagyhitűek nélkül nem menne előbbre a világ!” Az ezredvégre mit is mutathatunk fel tanulságul, örökül? Annyi már visszavonhatatlanul bizonyos, idén augusztus 19-én a Magyar Világfalu alapkövét leteszik, és felavatják a három méter magas kun kopjafát. Sz. Lukács Imre Fecskepalota Gánton Áll egy ház a Vértesben, imulva a hegy oldalához, hajdanában a magyar bankit első lelőhelye volt ez a völgy. Most esztendeje ill itt ez a ház. A neve:ecskepalota. Fogyatékos, őrült gyerekek üdülőjeKezdetben, az első terezet. : •-.. ‘népüre. ■oe járhatott a gondolatban. Legyen egy hely, •1t a maga másságát címvédő gyermek kellemes nyári napokat tölthet, hozzá igazított körülmények között. A jó szándékégül is a faépület helyett őépület emelését tette lejtővé, s a falak között a sérült gyerekekhez igazodik minden. Magam is tapasztalok rá, ám mégis lényeges igokat. Például itt ez a flát a folyosón. Talán tudta valaki még a kéülődés idején: korlát keltő, kapaszkodó. Legyen, de melyik oldalra? Van olyan gyerek, aki jobb kézzel, de van, aki éppen csak bal kézzel képes a kapaszkodásra. Legyen mind a két oldalon kapaszkodó... Ehhez hasonló lélekből született megoldás itt nem egy van. A feljáró lépcső nélküli. Ide ugyanis tolókocsival is érkeznek vendégek tolókocsival a szobába ürdőbe is be kell jutni. A másság elismerése itt nemcsak szólam, hanem kézzelfogható valóság. A pihenőházat a néhány éve Érden létrehozott Szép Jelen Alapítvány építette. A név Devecseri Gábor egy verséből vett idézetben található: „Megszülettünk hirtelen, / egyikünk se kérte. / Kérve kérünk, szép jelen, / meg ne büntess érte.” A néhány szép sort köznapi nyelvre fordítva így fogalmazták meg az alapítvány célját: ,A családban élő sérült személyek életfeltételeinek javítása, a sérült gyermeke(ke)t nevelő, felnőtteket gondozó családok, szakemberek támogatása.” A célt szolgálandó született meg ez az üdülőház, itt a Vértes völgyében, a gánti önkormányzat által juttatott telken. Nem gurultak ide az állami milliók, hanem a részt vevő szervezetek pénzén emelkedtek a falak. A szobák berendezésében , parkban, a kerítésbe festésben soksok „ . .en” segítő keze munkája a Fecskepalota csak lélekkel látható márványborítása. S hogy miért éppen Fecskepalota? Ez a név is egy versből vétetett. A vers a szalmaszálakról szól. Az egyikből szívószál lett, piros ajkak szolgálója, a másikból más helyre hullott magból — szalmaszálgerenda, fecskefészekhez, fecskepalotába. Itt, a Vértes völgyében a valódi fecskék megbarátkoztak ezzel a valóságos palotával, be is járnak tornáca alá. Röptüket látva eltűnődhetünk a sorson, magunkén is. Költözők vagyunk valamennyien - fecskék - a földön. És közöttünk a szeretettöbbletet igénylő, sérült testű-lelkű társaink, gyermekeink. Szárnyatörött kisfecskéink. Végül sorolnám a támogatókat, mint a ház nyári születésnapján hosszú névsorból sorolta Orbán Péter (a Szép Jelen Alapítvány kuratóriumának elnöke), Érdtől Gántig, Budapesttől Szajkig, Pécsig. A névsora mindenképpen „kilógna hosszú újsághasábokból is, így csak annyit: áll egy ház a Vértesben, simulva hegy oldalához. Tanúja, példája az emberségnek: Fecskepalota, Vincze István . Cukorrépa-támeszték - szövetségben a nem lesz aszály, cukorrépa-túltermelésre számítanak a gazdálkodók. Helyzetüket rontja, hogy a cukor importvámja nálunk csupán 80 százalékos, szemben az Európai Unió 267 százalékával. Tavaly például mintegy 60 ezer annányi cukrot hoztak be az országba, amely a hazai fogyasztás 15 százalékát teszi ki. A történteket a magyar ter■ élők aggasztónak találják, több védelmet kérve érdekvédelmi szervezetbe tömörültek. Cukorrépa-termesztők Országos Szövetsége ( ZSZ) egy éve alakult meg, régi hagyományt feleleve-ítve. A második világháború előtt, s az azt követő évekig ti mp M'vFJi,chIKCltt működött a szövetség, CA 3 Hl£Z0gazdaság szocialista átszervezése után nem tartották kívánatosnak létezését. Ezzel eltávolodtunk a nyugat-európai cukorrépa-termesztéstől, amelynek következtében a 60-as évek végére szinte összeomlott a hazai répavertikum, lehetetlen helyzetbe került a cukoripar. Az édességet Kubából hozták be, majd jelentős állami támogatással a 70-es évek elejétől kezdett elterjedni a gépesített nagyüzemi technológia. A termelést az állam irányította, nem engedve teret az ágazati érdekképviseletnek, amely 1989-ben kezdett ismét kibontakozni. Ekkor alakult meg a Cukorrépa-termelők Országos Egyesülése, amely egységesen próbált fellépni érdekeiért a feldolgozókkal szemben. A mostani szövetségben 514 közös gazdaság és magántermelő tömörült, ők az országos vetésterületnek több mint a felét birtokolják. Közben a lezajlott privatizáció eredményeként hat cukorgyárban meghatározó tulajdoni hányadot szereztek a külföldi befektetők (Petőháza, Kaposvár, Mátravidék, Szerencs, Szolnok, Kaba). A sarkadi, a mezőhegyesi, az ercsi, az ácsi és a sárvári cukorgyárakban a vállalati dolgozók és a cukorrépa-termesztők szereztek jelentős tulajdoni hányadot, azonban privatizációjuk még nem fejeződött be, mert mindegyikben van még állami tulajdon, szövetkezeti átalakulások, a kárpótlás során a termelőknél is végbement a magánosítási folyamat, ami a vetésterület szétparcellázásához vezetett, bár még ma is meghatározóak a nagyüzemek. Az idén 120 ezer hektáron termelnek répát, s a szövetség képviselőinek 4000 forintos tonnánkénti átlagos felvásárlási árat sikerült kiharcolniuk. A szervezet felkarolta azon termelőket, akiknek 1993 őszén hó alatt, betakarítatlanul maradt a répája, és 10 ezer forint hektáronkénti kártalanítást vívott ki az illetékes szervektől. Az érdekképviselet fellépett az országba illegálisan beérkező olcsó cukor behozói ellen, s nem támogatja a külföldi répa hazai bérfeldolgozását sem. A szövetség szakemberei szerint a mostani alacsony behozatali vám alacsony világpiaci ár esetén súlyos zavarokat okozhat a hazai cukorpiacon, ezért ennek felemelését szorgalmazzák. Most arra is fel kell készülni, mi lesz az esetleges túltermelés esetén a felesleges répával vagy cukorral. A hazai 400 ezer tonnás cukorszükséglet tehát biztosított, de új piacokat kell szerezni, vagy a jövőben korlátozni szükséges a termelést. P. J.m SZABAD FÖLD 3 Jó néhány esztendővel ezelőtt lehetett ilyen gyönyörűen zöld a határ, mint most, a nyári napfordulót követő napokban: az elmúlt évek aszályos május-júniusai után az idén végre bőséges csapadékkal szolgált pünkösd hava. Ajándékkal, hiszen a bölcs paraszti regula szerint a májusi eső aranyat aranyló búzaszemeket! ér. Ám bölcseleink azt is megtapasztalták, hogy a júniusi „égi áldásban” nem sok köszönet van: az eső, a zivatar földre fekteti a telt kalászokat, s ezzel együtt tönkreteheti a termést. Országjáró útjaim során az elmúlt napokban lépten-nyomon találkoztam olyan mezőgazdával, földművessel, akinek az egyik szeme nevetett, a másik szeme sírt. E fura kettősség titka a remény és az aggódás. Mert májusban jócskán kapott parcellája az égi áldásból, ám június folyamán - olykor jégeső és felhőszakadás formájában - sem hullott kevesebb csapadék földjére. Riportútjaimon letepert gabonát, belvízben sárguló kukoricát, jégverte gyümölcsöst éppúgy láttam, mint rendben művelt, megkímélt, szemnek tetsző, szép határt. Találkoztam bizakodó parasztemberekkel, akik reménykednek a természet igazságában, jelesül, hogy „ha aratásig jó idő lesz, akkor a nap még fölhúzhatja a gabonát”. Hagyományosan Péter-Pál napja az aratás kezdete, a gazdag termésben reménykedők piros betű nélküli ünnepe. Talán arra is emlékeznek olvasóink, hogy az utóbbi tíz-tizenöt évben gyakorta nem Péter-Pál napján indultak először búzatáblákra a kombájnok: jó héttel előtte - mert aszály küldte munkába az aratókat - vagy 8-10 nappal később, mert a viharvert, zivataroztatta táblákon késleltette ezt a munkát a mostoha idő. Sajnos, ez utóbbi jellemző az idei aratásra is: a hűvös, csapadékos időjárás késlelteti a munkálatokat, s bizony, most nem vált be a remény, nem húzta föl a gabonát égi kísérőnk. Sok táblán sárba verve hever a termés, még több helyen nem érett be a gabona, s jó esetben e hét végén vagy július közepén indulhatnak búzamezőkre a kombájnok. Számítások szerint nem kevesebb, mint 8700 arató-cséplő gép rója majd a fordulókat - optimális időjárás esetén is - jó két héten át, hogy a kisebb-nagyobb táblákról betakaríthassák a 2 millió 660 ezer hektáron vetett őszi és tavaszi kalászosok - a becslések szerint közel 7 millió tonna termését. Búzából - mint jósolták a Gabonaszövetség illetékesei - több mint 4,5 millió tonnát is betakaríthatnak a termelők. (Az őszi árpa aratása már a múlt héten megkezdődött Bács-Kiskunban.) Nincsenek - soha nem is voltak! - irigylésre méltó helyzetben az aratók, hiszen az ő harmattól harmatig, 12-14 napon át tartó munkájukat nem csak a földre feküdt gabona nehezíti, de a táblákat elcsúfító gyomnövények tömege is. A szinte megfizethetetlen gyomirtószer-árak miatt sok helyen nem tudták vállalni a növényvédelem költségeit, ezért láthatunk pipacsvörös és búzavirágkék, disznóparajjal és konkollyal fertőzött gabonatáblákat. Együtt kell éreznünk azokkal a kombájnosokkal is, akiknek munkáját nem csak a fordulóként „medvét” kapott és emiatt leállni kényszerült gépek keserítik meg, de azok siralmas műszaki állapota is. Szakértők szerint 8-10 évenként fel kellene újítani a kombájnparkot, ám erre az elmúlt 5-6 évben egyszerűen nem volt pénzük a termelőknek. Általában öreg gépekkel indulnak munkába az aratók, jó néhány kombájnnak az idei lesz az utolsó szezonja. A kombájncserék csak a határ menti megyékben enyhítenek a géphiányon, így elképzelhető, hogy a kombájnszűke miatt elhúzódik az aratás, újabb veszteségeket okozva a termelőknek. (Arról nem is szólva, hogy mivel a frissen aratott termény nagyobb hányadát csak szárítás után lehet gabonasilókban, tározókban elhelyezni - a szárítóberendezések felkészítésére sem jutott pénz...) Ezekben a napokban, hetekben megkülönböztetett tisztelettel gondoljunk a minden nehézség ellenére is bizakodással munkába álló aratókra - szállítókra és karbantartókra, s a gabonafront minden „harcosára”, akiknek fáradozása végül meghozza majd nemes eredményét. Azt, hogy - ha változatos minőségben is, de - lesz új búza, és lesz abból kenyere az országnak. E reménységgel üdvözli önöket. —