Szabad Föld, 1996. július-december (52. évfolyam, 27-53. szám)

1996-07-02 / 27. szám

2 SZABAD FÖLD cD(§@ag] = DafG GéGoOIíXM] Kenyér A férfi határozott, céltudatos léptek­kel érkezett, s mint különös, vékonyka felkiáltójel, lecövekelt a pult előtt. Keskeny karvalyorrát a sűrű illatba fúr­ta, beesett, vérágas szemét a látványra szegezte, s mint váratlanul jött tulajdo­nát a birtokosa, úgy szemlélte mindazt, ami elébe tárult. A hatalmas tepsiben zsír forrt, s a szétpukkanó buborékok alól totyakos, remegő hátukat mutatták az oldalas darabok. Amott, a piros lá­basban kolbász kígyója hevert, s a férfi úgy találta hirtelen, mintha rándulna az a fölséges csemege, talántán fáj neki a megsüttetés. S­ői, amint a fehér köpe­nyes asszony fanyelű tűjével böködte, sűrű, piros lé buggyant ki a héj alól. Arrább hurka, s még odébb pecsenye­húsok alatt rotyogott olaj és zsír... A férfi, szinte magát mentve, visszább kapta a tekintetét. Ámde mit látott ott is? Mennyei világ - álmélko­­dott -, öblös hasas üvegben, mint berakaszolt, sajátságos töltények, töl­tött paprikák kellették magukat, vas­tag, fehér húsuk fejlett, mellettük, mű­anyag tálban cseresznyepaprika tarka­barka halma, békés szomszédságban a tálcára nehezülő ecetes uborkákkal. Az asszony kenyeret szelt, s közben szólt: - Tessék kérni! A férfi, beszédes kicsi hallgatás után: - Sokat­­ közelhajolt és súgta­­, mindenből sokat. Oldalast, hurkát, kol­bászt, pecsenyét. Az asszony a férfire nézett, s her­vadt arcára csodálkozás terült. Kövül­ten nézett, mert mintha látta volna „azt” a szemet. Úgy, úgy döbbent rá, a férjéé, a rég elhalt férjéé pontosan ilyen volt, nem sokkal azelőtt, hogy örökre lecsukta. Igen, az a nehéz, már-már ta­pintható, sűrű fájdalom, s a szemhez a férfi maga, ütött-kopott, elnyűtt ruhá­zatában, megrokkant tartással. - Savanyúságot is? - Igaz - heveskedett amaz -, azt is kérek, savanyúságot is, paprikát, ubor­kát és mustárt. Jaj - kapott a fejéhez -, a kenyérről nehogy elfeledkezzék! Jó - remegő ujját szája elé kapta­­, jó, fosz­­ló bélű, illatos kenyeret. A nő, noha ritkán környékezi meg az elérzékenyülés, szelíden szólt: - Ha jól látom, maga régen nem evett... A férfi nem szólt, fejét lassan moz­dította. Az asszony tálcára rakta az étket, majd hátát mutatta, s leütni készült a számológép billentyűjét. Hirtelen megfordult, s elmosolyodott. Azt lát­ta, amit várt, amire számított. A férfi futását, amint magához szorítja a tál­cát, s mielőbb eltűnni igyekszik az ut­ca embersűrűjében. Az asszony fel­rántotta a bódé ajtaját, s fájdalmasan kiáltott: - Álljon meg, ezt itt felejtette - pa­pírszalvéta közé szorítva emelte a foszlós bélű, illatozó kenyérszeleteket. Takács Zoltán rajza Nyugdíj Amint a lány a szokásos, délutáni busszal hazatért, s belépett a konyhá­ba, menten hüppögős sírás görbítette húsos ajkát. - Téged meg mi lett? - kapta rá te­kintetét dédimama is, s várakozón áll foltozott tutyijában. - Vége - remegett a lány hangja -, mindennek vége... - Haj, te, ilyeneket ne beszélj­em! A te korodban ilyet mondani. - Miért? Te mit mondanál az én he­lyemben, ha egyszer elbocsátanának? - Elküldték a nyüvesek? - Tizennégyünket. - Pont tégedet, aki olyan jó, olyan becsületes vagy? - Számít is az. Nem számít - a lány karját mozdította -, nem kell ezeknek senki. Csak önmaguk, önmaguknak. - Most azután­­ aggodalmaskodott dédimama - hogyan tovább? - Nem tudom. Fogalmam sincs. Legszívesebben felkötném magam. Dédimama kedden: - Ne beszélj ilyet, megbüntet érte a Teremtő. Majd lesz valahogy. Ne félj, neked nem kell félned, amíg engem látsz. - Te tán - somolygott a lány - megvédesz? - Meg. Melléd állok, gyámolítalak. - De hogy? Hopogy? Megvan. Lemondok a javadra a nyugdíjamról. Igaz, hogy vé­konyka, alig van fele a tízezernek, de az is valami. Százhúsz évig élek. De ha kell - roppantott dédike -, tovább is. Ha már egyszer ilyen szükség mutat­kozik rám. Csak ne sírj, csak azt ne­­ karját nyújtotta, s úgy lépett közelebb. Varga S. József Anyanyelvi őrjárat Grétsy László rovata LEBBEZZÜNK VAGY NE LEBBEZZÜNK FEL? Mai anyanyelvi őrjáratomnak a karcagi dr. Márki Zoltán az ihletője. Tanulságos levelében ezt írja: , Jogász vagyok. Munkám során sok szakkifejezéssel találkozom, ilyen például a fellebbezni szó. Sajnos, sűrűn előfordul, hogy az adott ügyben ügyfeleim azt mond­ják: »Ha nincs más megoldás, lebbezdink fel.« Ez kezd elterjedni, de szerintem alap­vetően helytelen és magyartalan.” Levélírónknak tökéletesen igaza van abban, hogy ez a lebbezdink fel forma hely­telen és magyartalan. Igaz, nem olyan érte­lemben magyartalan, hogy idegen vagy idegenszerű, hanem hogy nem felel meg a magyar nyelv szabályainak. Mit is jelent a fellebbez? Azt, hogy valaki valamilyen ítélet, hatósági dön­tés ellen tiltakozva felsőbb igazságszol­gáltatási szervhez, hatósághoz folya­modik. Ezt a jelentést általában isme­rik is az emberek, de mi a lebbez? Most érkeztem el a dolog lényegéhez. Ugyanis amint ezt a kérdést föltesszük, menten kiderül, hogy mi is a baj a lebbezdink fel formával. Az, hogy lebbez igénk nincs, és nem is volt soha. Csak fel­lebbez van, s ebben a fel nem igekötő, ame­lyet egyszerűen le lehet választani, mint a felbont vagy a felrak szóban, illetve szóból. Ez a fel csupán látszatra igekötő. Ellenben van egy feljebb határozószavunk, s ennek tájnyelvi, illetve régies feljebb alakváltoza­tából jött létre az igeképzővel a fellebbez ige. Olyan áligekötő tehát itt a fel, mint a ki eb­ben a nyelvi tréfában: „Kártyázni fogtok?­­ Én csak ki fogok bicelni a játékosoknak." Vagy olyan, mint a be ebben: ,J Este megint be fogok retválkozni, mert vacsorára va­gyok hivatalos." Tartozom az igazságnak azzal, hogy jelezzem: a nyelvészeti szakirodalom nem ezeket az igekötőknek is felfogható, de valójában azokkal semmilyen kap­csolatban nem lévő szórészeket tekinti látszólagos vagy áligekötőknek, hanem azokat az igekötőket, amelyek nem vál­hatnak el igéjüktől. Példaképp tessék olyan szavakra gondolni, mint befolyá­sol vagy kivételezi Hibás volna ez a szó­rend: nem folyásolták be, senkivel se vé­telezzünk ki, mert a be meg a ki nem a folyásol, illetve a vételez igéhez járult hozzá, hanem a már amúgy is igekötős, befolyás és kivétel szavakból jöttek létre igeképző segítségével a már említett igei származékok. Azokat a nem létező ige­kötőket, amelyek a fellebbez, a kikb­el vagy a beretválkozik elején találhatók, minthogy nem léteznek, a szakirodalom nyilván sem tartja. Végül térjünk vissza kiindulópon­tunkhoz, a cikkem címében is ott sze­replő példához, legalább egy összegező mondat erejéig. Ha bárki is arra vonat­kozólag ad nekünk tanácsot, hogy mi­lyen esetben lebbezzünk és mikor ne lebbezzünk fel, akkor az illetőnek a ta­nácsa, legalábbis annak megfogalma­zása, pontosabban szórendje ellen igenis fellebbezzünk. Utcát már neveztek el róla gyermekkorának városában, Hajdúszoboszlón. Nemrég sza­vazott díszpolgársága mellett az önkormányzat. Nevével az épület homlokzatán találkozik az itteni középiskolai kollégium diákja, ta­nára, a nyaranként hetenkénti turnusban csereüdültetésre érke­ző tatai kollégista, de még az itt méltányos áron tiszta, jó szállás­ra lelő turista is. Június közepétől akár süvegelni is lehetne az író, költő Szép Ernő kalapos szobor­portréját a zöld növények oltal­mában álló süttői márványból emelt talapzat közelében. Szép Ernő kerülővel „jött” haza. Huszton született 1884. június 30- án, s túljutott az idő e század kü­szöbén, amikortól a család egyik szép ősének szájhagyományozot­­tan adott neve hivatalosan is anya­könyvezésre került. Szoboszló, a gyógyvizek városa lett számára az eszencia a lírához, a prózához, s az ország szívében, Pesten érlelődött írásművészete. Vida Lajos tanár úr elősorolása szerint is több mint 1700 dokumen­tumot őriz Szép Ernőtől az Orszá­gos Széchényi Könyvtár: többsé­gükben kiadatlan kéziratokat, no­teszeket, egyfelvonásos színdara­bokat, leveleket. Csupa-csupa izgalmas „lelet”. Megfogant a szoborállítás gondo­lata, majd kérés formájában el is jutott Cséri Lajos szobrászmű­vészhez, aki ugyancsak hajdúsági gyökerű, Sárrétudvarihoz fűzik kö­tődései, kisiskolás kori barátságai s első kísérletei is, ahogy kezébe vette, formálta az agyagot és figu­rájának babszemből adott sze­met... Az önkormányzat és néhány cég támogatta az ötletet, s élesztő­je lett Sapielakné Kiss Katalin, a Szép Ernő Középiskolai Kollégium igazgatója. Említem Obrozil Editet is, aki évfolyamtársa volt a szobor­portré megalkotójának, Cseri La­josnak. Biztatásul a munkához Szép Ernő Szoboszlón újra kiadott Felnőtteknek című kötetét küldte el neki Budapestre. Ajánlása így szólt: „Kedves Lajos! Mikor eltelik életünk nagyobbik része, és már csak napról napra mentegetjük lé­tünket - néha nagyon nehéz meg­próbáltatások árán is -, álmatlan éjszakáinkon tündérkertként sejlik fel a gyermekkorunk, melynek ese­ményei filmszerűen peregnek le előttünk. A közelmúlt nehéz napjai­ban ez a könyv nagy segítségemre volt abban, hogy ne lázadjak fel a sorsom ellen. Ebben a könyvben megtaláltalak gyermekként téged is. Olyan boldog békével idézed fel a gyermekkorod napjait, mint ezt Szép Ernő teszi.” Sajnos, Obrozil Edit - aki férjével, Jeney Tiborral együtt feltalálta azokat a csodás alumíniumharangokat, amelyek a világ egyre több táján „muzsikál­nak” - idén tavasszal elhunyt. Bátyja vette át a szoborportré pla­kettbe formált mását az ünnepsé­gen. Magát a mellszobrot agyagban láttam először Cseri Lajos műter­mében. Maga volt a megtestesült nyugalom. De mutatta nekem megálmodójának a nyugalmát, életigenlését is. A kitűnő karakteri­­záló készséget, amely tenyérbe fészkelő méretű alkotásainak - az érméknek - s a mostani köztéri szobornak is becses sajátja. A műteremben azt mondtam: jó ránézni Szép Ernőre. S mint annyian, akik Pestről vonatozva, Sárrétudvariból, Debrecenből vagy Amerikából jőve - a helybéli gazdabüszkeségtől hevülve - örültünk, hogy részt vehettünk az avatóünnepségen. Izgultam, hogy Szép Ernő a térben és a fényben is jól álljon a helyén. Réz Pál irodalomtörténész tartotta a megnyitóbeszédet. Az egyetlen volt ott közülünk, aki látta és be­szélt is az íróval. Kiadója lett mű­veinek, értő népszerűsítője arrj a kis ember nagy alkotásainak, aki­vel sihederként volt szerencséje összefutni albérleti szobájának folyosóján. Mi többiek több-keve­sebb vonatkozó olvasmányél­ményt felidézve álltunk a mikro­­font „gerjesztő” szélben. Az előtt a Szép Ernő előtt, akire Cséri La­jos talált rá, Nyéki István alpol­gármester így fogalmazta meg,a lényeget: a szó múlandó erejével és a bronz maradandóságával készítettünk helyet Szép Ernőnek a végleges megérkezéshez.­­ S lám, aki a század elején Pest­re ment, dajkáló szűkebb hazáját, Hajdúszoboszlót soha meg népi tagadta, soha el nem feledte, vég­leg megérkezett. •­­ A város összegyűjtötte, ami a szoborállításhoz okvetlenül szük­séges. Az alkotó - nagyobb lehe­tőség híján - önzetlenül mintázta meg a költőt, aki gyermeki játékod­ról, pitypangról s még olyan sok mindenről tudott maradandót írrji, akinek hitvallása is nevéhez méltón szép: , Csak ami szép, jó, mindig az, , Mit álmodtál, az az igaz, Mi nem divat, mi nem haló , Az, ami örökkévaló. Dániel Mária 1996. JÚLIUS 2. Szabad f­öld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettesek: Leskó László Dulai Sándor Szerkesztőség és kiadó: 1146 Budapest, Thököly út 127. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52. Telefon és fax: 220-5790 Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu Kiadja a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. Felelős kiadó: a részvénytársaság igazgatóságának elnöke Apró- és keretes hirdetések felvétele: a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. hirdetési csoportjánál; Primus Népszabadság (apró: Bp. Vill., Blaha Lujza tér 3.; keretes: a 250-1680/148-as telefonszámon). Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Rt., H-1300 Budapest, Pf. 143. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetési díj 1 hónapra 225 Ft, egy évre 2700 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely Műszaki vezető: Budai Horváth József Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató ISSN 0133-0950

Next