Szabad Föld, 1996. július-december (52. évfolyam, 27-53. szám)
1996-07-02 / 27. szám
2 SZABAD FÖLD cD(§@ag] = DafG GéGoOIíXM] Kenyér A férfi határozott, céltudatos léptekkel érkezett, s mint különös, vékonyka felkiáltójel, lecövekelt a pult előtt. Keskeny karvalyorrát a sűrű illatba fúrta, beesett, vérágas szemét a látványra szegezte, s mint váratlanul jött tulajdonát a birtokosa, úgy szemlélte mindazt, ami elébe tárult. A hatalmas tepsiben zsír forrt, s a szétpukkanó buborékok alól totyakos, remegő hátukat mutatták az oldalas darabok. Amott, a piros lábasban kolbász kígyója hevert, s a férfi úgy találta hirtelen, mintha rándulna az a fölséges csemege, talántán fáj neki a megsüttetés. Sői, amint a fehér köpenyes asszony fanyelű tűjével böködte, sűrű, piros lé buggyant ki a héj alól. Arrább hurka, s még odébb pecsenyehúsok alatt rotyogott olaj és zsír... A férfi, szinte magát mentve, visszább kapta a tekintetét. Ámde mit látott ott is? Mennyei világ - álmélkodott -, öblös hasas üvegben, mint berakaszolt, sajátságos töltények, töltött paprikák kellették magukat, vastag, fehér húsuk fejlett, mellettük, műanyag tálban cseresznyepaprika tarkabarka halma, békés szomszédságban a tálcára nehezülő ecetes uborkákkal. Az asszony kenyeret szelt, s közben szólt: - Tessék kérni! A férfi, beszédes kicsi hallgatás után: - Sokat közelhajolt és súgta, mindenből sokat. Oldalast, hurkát, kolbászt, pecsenyét. Az asszony a férfire nézett, s hervadt arcára csodálkozás terült. Kövülten nézett, mert mintha látta volna „azt” a szemet. Úgy, úgy döbbent rá, a férjéé, a rég elhalt férjéé pontosan ilyen volt, nem sokkal azelőtt, hogy örökre lecsukta. Igen, az a nehéz, már-már tapintható, sűrű fájdalom, s a szemhez a férfi maga, ütött-kopott, elnyűtt ruházatában, megrokkant tartással. - Savanyúságot is? - Igaz - heveskedett amaz -, azt is kérek, savanyúságot is, paprikát, uborkát és mustárt. Jaj - kapott a fejéhez -, a kenyérről nehogy elfeledkezzék! Jó - remegő ujját szája elé kapta, jó, foszló bélű, illatos kenyeret. A nő, noha ritkán környékezi meg az elérzékenyülés, szelíden szólt: - Ha jól látom, maga régen nem evett... A férfi nem szólt, fejét lassan mozdította. Az asszony tálcára rakta az étket, majd hátát mutatta, s leütni készült a számológép billentyűjét. Hirtelen megfordult, s elmosolyodott. Azt látta, amit várt, amire számított. A férfi futását, amint magához szorítja a tálcát, s mielőbb eltűnni igyekszik az utca embersűrűjében. Az asszony felrántotta a bódé ajtaját, s fájdalmasan kiáltott: - Álljon meg, ezt itt felejtette - papírszalvéta közé szorítva emelte a foszlós bélű, illatozó kenyérszeleteket. Takács Zoltán rajza Nyugdíj Amint a lány a szokásos, délutáni busszal hazatért, s belépett a konyhába, menten hüppögős sírás görbítette húsos ajkát. - Téged meg mi lett? - kapta rá tekintetét dédimama is, s várakozón áll foltozott tutyijában. - Vége - remegett a lány hangja -, mindennek vége... - Haj, te, ilyeneket ne beszéljem! A te korodban ilyet mondani. - Miért? Te mit mondanál az én helyemben, ha egyszer elbocsátanának? - Elküldték a nyüvesek? - Tizennégyünket. - Pont tégedet, aki olyan jó, olyan becsületes vagy? - Számít is az. Nem számít - a lány karját mozdította -, nem kell ezeknek senki. Csak önmaguk, önmaguknak. - Most azután aggodalmaskodott dédimama - hogyan tovább? - Nem tudom. Fogalmam sincs. Legszívesebben felkötném magam. Dédimama kedden: - Ne beszélj ilyet, megbüntet érte a Teremtő. Majd lesz valahogy. Ne félj, neked nem kell félned, amíg engem látsz. - Te tán - somolygott a lány - megvédesz? - Meg. Melléd állok, gyámolítalak. - De hogy? Hopogy? Megvan. Lemondok a javadra a nyugdíjamról. Igaz, hogy vékonyka, alig van fele a tízezernek, de az is valami. Százhúsz évig élek. De ha kell - roppantott dédike -, tovább is. Ha már egyszer ilyen szükség mutatkozik rám. Csak ne sírj, csak azt ne karját nyújtotta, s úgy lépett közelebb. Varga S. József Anyanyelvi őrjárat Grétsy László rovata LEBBEZZÜNK VAGY NE LEBBEZZÜNK FEL? Mai anyanyelvi őrjáratomnak a karcagi dr. Márki Zoltán az ihletője. Tanulságos levelében ezt írja: , Jogász vagyok. Munkám során sok szakkifejezéssel találkozom, ilyen például a fellebbezni szó. Sajnos, sűrűn előfordul, hogy az adott ügyben ügyfeleim azt mondják: »Ha nincs más megoldás, lebbezdink fel.« Ez kezd elterjedni, de szerintem alapvetően helytelen és magyartalan.” Levélírónknak tökéletesen igaza van abban, hogy ez a lebbezdink fel forma helytelen és magyartalan. Igaz, nem olyan értelemben magyartalan, hogy idegen vagy idegenszerű, hanem hogy nem felel meg a magyar nyelv szabályainak. Mit is jelent a fellebbez? Azt, hogy valaki valamilyen ítélet, hatósági döntés ellen tiltakozva felsőbb igazságszolgáltatási szervhez, hatósághoz folyamodik. Ezt a jelentést általában ismerik is az emberek, de mi a lebbez? Most érkeztem el a dolog lényegéhez. Ugyanis amint ezt a kérdést föltesszük, menten kiderül, hogy mi is a baj a lebbezdink fel formával. Az, hogy lebbez igénk nincs, és nem is volt soha. Csak fellebbez van, s ebben a fel nem igekötő, amelyet egyszerűen le lehet választani, mint a felbont vagy a felrak szóban, illetve szóból. Ez a fel csupán látszatra igekötő. Ellenben van egy feljebb határozószavunk, s ennek tájnyelvi, illetve régies feljebb alakváltozatából jött létre az igeképzővel a fellebbez ige. Olyan áligekötő tehát itt a fel, mint a ki ebben a nyelvi tréfában: „Kártyázni fogtok? Én csak ki fogok bicelni a játékosoknak." Vagy olyan, mint a be ebben: ,J Este megint be fogok retválkozni, mert vacsorára vagyok hivatalos." Tartozom az igazságnak azzal, hogy jelezzem: a nyelvészeti szakirodalom nem ezeket az igekötőknek is felfogható, de valójában azokkal semmilyen kapcsolatban nem lévő szórészeket tekinti látszólagos vagy áligekötőknek, hanem azokat az igekötőket, amelyek nem válhatnak el igéjüktől. Példaképp tessék olyan szavakra gondolni, mint befolyásol vagy kivételezi Hibás volna ez a szórend: nem folyásolták be, senkivel se vételezzünk ki, mert a be meg a ki nem a folyásol, illetve a vételez igéhez járult hozzá, hanem a már amúgy is igekötős, befolyás és kivétel szavakból jöttek létre igeképző segítségével a már említett igei származékok. Azokat a nem létező igekötőket, amelyek a fellebbez, a kikbel vagy a beretválkozik elején találhatók, minthogy nem léteznek, a szakirodalom nyilván sem tartja. Végül térjünk vissza kiindulópontunkhoz, a cikkem címében is ott szereplő példához, legalább egy összegező mondat erejéig. Ha bárki is arra vonatkozólag ad nekünk tanácsot, hogy milyen esetben lebbezzünk és mikor ne lebbezzünk fel, akkor az illetőnek a tanácsa, legalábbis annak megfogalmazása, pontosabban szórendje ellen igenis fellebbezzünk. Utcát már neveztek el róla gyermekkorának városában, Hajdúszoboszlón. Nemrég szavazott díszpolgársága mellett az önkormányzat. Nevével az épület homlokzatán találkozik az itteni középiskolai kollégium diákja, tanára, a nyaranként hetenkénti turnusban csereüdültetésre érkező tatai kollégista, de még az itt méltányos áron tiszta, jó szállásra lelő turista is. Június közepétől akár süvegelni is lehetne az író, költő Szép Ernő kalapos szoborportréját a zöld növények oltalmában álló süttői márványból emelt talapzat közelében. Szép Ernő kerülővel „jött” haza. Huszton született 1884. június 30- án, s túljutott az idő e század küszöbén, amikortól a család egyik szép ősének szájhagyományozottan adott neve hivatalosan is anyakönyvezésre került. Szoboszló, a gyógyvizek városa lett számára az eszencia a lírához, a prózához, s az ország szívében, Pesten érlelődött írásművészete. Vida Lajos tanár úr elősorolása szerint is több mint 1700 dokumentumot őriz Szép Ernőtől az Országos Széchényi Könyvtár: többségükben kiadatlan kéziratokat, noteszeket, egyfelvonásos színdarabokat, leveleket. Csupa-csupa izgalmas „lelet”. Megfogant a szoborállítás gondolata, majd kérés formájában el is jutott Cséri Lajos szobrászművészhez, aki ugyancsak hajdúsági gyökerű, Sárrétudvarihoz fűzik kötődései, kisiskolás kori barátságai s első kísérletei is, ahogy kezébe vette, formálta az agyagot és figurájának babszemből adott szemet... Az önkormányzat és néhány cég támogatta az ötletet, s élesztője lett Sapielakné Kiss Katalin, a Szép Ernő Középiskolai Kollégium igazgatója. Említem Obrozil Editet is, aki évfolyamtársa volt a szoborportré megalkotójának, Cseri Lajosnak. Biztatásul a munkához Szép Ernő Szoboszlón újra kiadott Felnőtteknek című kötetét küldte el neki Budapestre. Ajánlása így szólt: „Kedves Lajos! Mikor eltelik életünk nagyobbik része, és már csak napról napra mentegetjük létünket - néha nagyon nehéz megpróbáltatások árán is -, álmatlan éjszakáinkon tündérkertként sejlik fel a gyermekkorunk, melynek eseményei filmszerűen peregnek le előttünk. A közelmúlt nehéz napjaiban ez a könyv nagy segítségemre volt abban, hogy ne lázadjak fel a sorsom ellen. Ebben a könyvben megtaláltalak gyermekként téged is. Olyan boldog békével idézed fel a gyermekkorod napjait, mint ezt Szép Ernő teszi.” Sajnos, Obrozil Edit - aki férjével, Jeney Tiborral együtt feltalálta azokat a csodás alumíniumharangokat, amelyek a világ egyre több táján „muzsikálnak” - idén tavasszal elhunyt. Bátyja vette át a szoborportré plakettbe formált mását az ünnepségen. Magát a mellszobrot agyagban láttam először Cseri Lajos műtermében. Maga volt a megtestesült nyugalom. De mutatta nekem megálmodójának a nyugalmát, életigenlését is. A kitűnő karakterizáló készséget, amely tenyérbe fészkelő méretű alkotásainak - az érméknek - s a mostani köztéri szobornak is becses sajátja. A műteremben azt mondtam: jó ránézni Szép Ernőre. S mint annyian, akik Pestről vonatozva, Sárrétudvariból, Debrecenből vagy Amerikából jőve - a helybéli gazdabüszkeségtől hevülve - örültünk, hogy részt vehettünk az avatóünnepségen. Izgultam, hogy Szép Ernő a térben és a fényben is jól álljon a helyén. Réz Pál irodalomtörténész tartotta a megnyitóbeszédet. Az egyetlen volt ott közülünk, aki látta és beszélt is az íróval. Kiadója lett műveinek, értő népszerűsítője arrj a kis ember nagy alkotásainak, akivel sihederként volt szerencséje összefutni albérleti szobájának folyosóján. Mi többiek több-kevesebb vonatkozó olvasmányélményt felidézve álltunk a mikrofont „gerjesztő” szélben. Az előtt a Szép Ernő előtt, akire Cséri Lajos talált rá, Nyéki István alpolgármester így fogalmazta meg,a lényeget: a szó múlandó erejével és a bronz maradandóságával készítettünk helyet Szép Ernőnek a végleges megérkezéshez. S lám, aki a század elején Pestre ment, dajkáló szűkebb hazáját, Hajdúszoboszlót soha meg népi tagadta, soha el nem feledte, végleg megérkezett. • A város összegyűjtötte, ami a szoborállításhoz okvetlenül szükséges. Az alkotó - nagyobb lehetőség híján - önzetlenül mintázta meg a költőt, aki gyermeki játékodról, pitypangról s még olyan sok mindenről tudott maradandót írrji, akinek hitvallása is nevéhez méltón szép: , Csak ami szép, jó, mindig az, , Mit álmodtál, az az igaz, Mi nem divat, mi nem haló , Az, ami örökkévaló. Dániel Mária 1996. JÚLIUS 2. Szabad föld Független társadalmi és családi hetilap Főszerkesztő: Annus József Főszerkesztő-helyettesek: Leskó László Dulai Sándor Szerkesztőség és kiadó: 1146 Budapest, Thököly út 127. Postacím: 1428 Bp. 8., Pf. 52. Telefon és fax: 220-5790 Elektronikus levélcím: szfold@mail.datanet.hu Kiadja a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. Felelős kiadó: a részvénytársaság igazgatóságának elnöke Apró- és keretes hirdetések felvétele: a Szabad Föld Lap- és Könyvkiadó Rt. hirdetési csoportjánál; Primus Népszabadság (apró: Bp. Vill., Blaha Lujza tér 3.; keretes: a 250-1680/148-as telefonszámon). Terjesztik: árusításban a HIRKER Rt., az NH Rt. és a regionális részvénytársaságok; előfizetésben a Magyar Posta Rt. Külföldön terjeszti a Kultúra Külkereskedelmi Rt., H-1300 Budapest, Pf. 143. Előfizethető a hírlapkézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest XIII., Lehel út 10/A., levélcím: HELIR Budapest 1900), ezen kívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáiban, vidéken a postahivatalokban. Előfizetési díj 1 hónapra 225 Ft, egy évre 2700 Ft. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Index: 25 777 Szedés, tördelés: Szabad Föld Rt. Tip-Műhely Műszaki vezető: Budai Horváth József Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: Lendvai Lászlóné mb. vezérigazgató ISSN 0133-0950