Szabad Föld, 1996. július-december (52. évfolyam, 27-53. szám)
1996-07-02 / 27. szám
4 SZABAD FÖLD Nehéz, ólomszürke felhők rongyolódnak Kisvarsány (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) fölött, s megindul az eső. Nem örül ennek a falu csordása, Berki János, mert - úgymond - az ő gúnyája megszárad, hanem a tehenek bendője felpuffadhat a nedves fűtől, s akkor szaladhat orvos után. - Van nekem éppen elég bajom - adja a szót Kisvarsány pásztora. - Harmincnégy tehenet bízott rám Szent György napján a falu, havonta 16 ezer forintot kapok a szolgálatért. Mire elég az a pénz? Kenyérre, sóra, paprikára. Hullámzik a táj, föltámadt a szél, sodorja fejünk fölött a felhőket, lábunk alatt a már aszott füvet. A tehénlepényes, csülkök vágta csapáson ballagunk a csorda után, elhagyjuk a falut, s végre összerántja a csordát Berki János. Ebben segíti őt Majsi nevű kutyája. Int egyet balra a pásztor, Majsi kutya megiramodik, s visszaparancsolja az egyik riskát sorstársaihoz. - Reggel hatkor indulok a faluba - mondja a pásztor a csordaházban lakunk az asszonnyal, szóval akkorra már kint vár az első tehén a gazdája portája előtt. A Lejtős utcában kezdem a munkát, s a Tiszavégen fejezem be. Közben összegyűlik a harmincnégy tehén, s mire kiérek a legelőre, vállamra fekszik a nap. Nézem a tehenek legelészését, és számolom a gondokat. Nehéz a magány, igaz, van jó feleségem, de gyerekem még nem született. A nincsre ne is szülessen... • Hol van most a feleség? - Gombászik a határban. Sok eső hullott májusban, megszaporodtak a gombák, lám, itt is van egy főzetre való. Lehajol, zsebéből tasakot húz elő, abba gyűjti a szegfűgombákat. Rövid botját lefekteti - éppen egy „lepény” közepébe... - Szerencsém lesz - nevet a pásztor, s megtörli a husángot a nedves fűben. - A múltkor meg négylevelű lóherét találtam, no, be is jött a lutri. • Lottóban? - Dehogy! - legyint a kisvarsányi csordás. - Jó egészségben. Hétről hétre vigyázok magamra, mert sokáig akarok élni. Szeretem ezt a szabad munkát, csak azt nem tudom, ha megöregszem, ki nyit rám ajtót? Ez az én legnagyobb gondom. Amúgy megbecsülnek engem a faluban, kiváltképp a tehenes gazdák, Berki János mert tudják: úgy viszem este vissza a jószágukat, ahogyan reggel kiengedték a kapun. Olyan egészségesen. És persze jóllakottam . Mire való ez a bot? - mutatok a nyers faragású pásztorkellékre. - Kóbor kutyák ellen, meg rátámaszkodni. Nézze csak, a vaskos végire teszem a két öklöm, és azokra támaszkodom. Ha elbóbiskolok, megbillen a testem. Attól aztán föleszmélek, s nem megy tilosba a jószág. Mert hiába szorgos kutya a Marsi, azt azért ő sem tudja, meddig a mienk a legelő. Neki egyforma zöld ez a világ,akárcsak a teheneknek. A jószágok egyike megint kifutott a csordából. Most jobbjával kanyarít egyet a levegőbe Berki pásztor. Szalad a csahos, belemar a kóbor állat lábikrájába. Nem vérzen persze, csak úgy, riasztásul. Herseg a szikkadt fű, jóízűen reggeliznek a tehenek. - Ebéd is ez már, látom, némelyike lefeküdt kérődzni - mondja Berki János. - Nekem is ilyenkor kordul elsőt a gyomrom. A tarisznyájához lép - egy fa oldalára van akasztva a kopott ételtároló -, kenyeret, szalonnát és hagymát vesz elő, és jóízűen falatozni kezd a kisvarsányi pásztor. • Ha megszomjazik, mivel oltja? - kérdezem. - Vízzel. Csak vízzel - mutatja a palackot. • Meddig van kint a csorda? - Este hatkor indulunk hazafelé. Olyankorra már úgy jóllaknak a tehenek, hogy szuszogni is alig bírnak. Mindenik tudja, melyik kapun jött ki reggel, s mire visszaérek a Lejtős utcába, elfogynak mind. • Magának nincs tehene? - Nincs - sóhajt Berki János. - Nem volt még hozzá tehetségem, azaz pénzem. De nem is baj, van itt tehén elég. Harmincnégy jószág, harmincnégy gonddal. Nem panaszkodok, mert még megszól a falu. Csinálom, mert rám bízták ezt a munkát, és ez a lényeg. Hogy van munka, nem kell kuncsorognom segélyért. Fölöttünk újra összesűrűsödnek a felhők. Berki János elteszi az ebéd maradékát. Jó lesz az még vacsorára. Besze Imre Ember legyen a talpán, aki eligazodik a szinte naponta új és új elemekkel gazdagodó magyar gabonakérdésben. Lássuk a tények, az adatok fényében, mi is zajlik. Mindenekelőtt annyit: Magyarország aránya a világon a gabonafélék termeléséből és kereskedelméből elenyésző, 0,5 és 1 százalék közötti. A búza világpiaci ára hosszú ideig tonnánként 100 dollár körül ingadozott, ami egy évvel ezelőtt nagy lendülettel emelkedni kezdett, s néhány hónap alatt 160- 170 dollárra ugrott. Ennek hátterét a szakértők több tényező egyidejű hatásával magyarázzák: miközben vészesen csökkentek a világ tartalékai, aközben a meghatározó gabonaövezetekben (USA, Kanada, Argentína) a kedvezőtlen időjárás nyomán csökkent a termés. Ezzel párhuzamosan a nagymértékű, évi 10-12 százalékos gazdasági növekedést elérő népes ázsiai államokban (Kína, India stb.) a meghatározó élelem, a rizs mellett mind több búzát is fogyasztanak. Ezek az irányzatok tartósnak bizonyultak, így az irányadó chicagói tőzsdén 1996 májusában már tonnánként 230 dolláron állt a búza ára, ami június elejére 180 dollárra mérséklődött. Mindez végiggyűrűzött a világon, s magával húzta a takar ,mánygabonák (árpa, kukorica) árfolyamát is, olyannyira, hogy nálunk a ótermésű kukorica tonnánkénti ára a közelmúltban már meghaladta a 30 ezer forintot. A múlt évi gabonakereskedelmi káoszból okulva a földművelésügyi miniszter az idén szigorúan szabályozta a búzakivitelt. Egyelőre egymillió tonna búza és 140 ezer tonna liszt (ez 200 ezer tonna búzának felel meg) exportját engedélyezték. Az előbbi keretből - a hazai agrártörténelemben eleddig példa nélkül állóan - 700 ezer tonnára közvetlenül a termelők kaphattak úgynevezett exportengedély-lehetőséget, amit, ha képesnek érzik magukat rá, legalább ezer tonnától augusztus 1-jéig közvetlen kiviteli engedélyre válthatnak az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium engedélyezési főosztályán. Ha nem, akkor az egy hektárra vetített 7 mázsás exportlehetőségüket eladhatják valamelyik gabonakereskedő vállalkozásnak. Habár konkrét, úgynevezett kvótaügyletről nehéz információt szerezni, ám az agrártárca első embere szerint a tonnánként legalább 2000-3000 forintra tehető „kvótaár” is a termelők nyereségét növeli. A gabonakereskedők meg azt mondják: a kvótadíjat eleve beleszámítják az árba. A fennmaradó 300 ezer tonna búza exportja azoknak a gabonakereskedőknek jutott, akik tavaly is részt vettek a gabonaüzletben. A búzaliszt kiviteléből 98 ezer tonna a malmoknak, míg 42 ezer tonna a múlt évi exportőröknek jut. Egyelőre - a Központi Statisztikai Hivatal augusztusra várható hivatalos termésadatai előtt - nem adnak ki több kiviteli engedélyt, habár az exportlobby részéről nagy nyomás nehezedik az illetékesekre. Csakhogy ki vállalja a felelősséget az esetleges hazai hiányért? Ez itt a nagy kérdés, s a földművelésügyi miniszter inkább magára veszi a „kitűnő exportlehetőségek elszalasztásának” vádját, mintsem az újabb kiviteli engedélyekben rejlő kockázatot. A júniusi hőségnapok egyébként is nagyon bizonytalanná teszik a szakszerű termesztési feltételeket (vetőmag, műtrágya, korszerű gépek) igencsak nélkülöző kalászos gabonafélék termését. A Földművelésügyi Minisztérium előzetes termésbecslése szerint 1 millió 153 ezer hektár búza vetésterületről legfeljebb 4,5 millió tonna termés várható. Ám az időjárás függvényében - mint azt Balla István főosztályvezető elmondta - akár 4,2 millió tonnára is csökkenhet az országos búzatermés. Márpedig a hazai búzamérleg szerint 1,5 millió tonna termény szükséges emberi fogyasztásra, 300 ezer tonna kell vetőmagnak, egymillió tonna takarmányozási célokra, s 1,2 millió tonna kiviteléről már április elején döntés született. Ha ezt összeadjuk, máris 4 millió tonnánál tartunk, s ilyen összefüggésben - no meg azt is beszámítva, hogy aratásig még sokszor kint hal a búza - érthető az óvatosság. Ahány gazdálkodó, annyiféleképpen éli meg a tonnánként átlagosan 25 ezer forintot közelítő export- és a 18-20 ezer forint körüli belföldi búzaárakat. A jászberényi Kossuth Mezőgazdasági Szövetkezet például tagja a Budapesti Árutőzsde gabonaszekciójának. Mint Pesti Gyula elnök fogalmazott, ők adnak-vesznek, mikor milyenek az árak. A tőkeerős szövetkezetnek nincs aratáskori, „kombájn alóli” eladási kényszere. Tiszaszentimrén Faludi Sándor egy 120 hektáros családi gazdaság feje, s úgy becsüli: hektáronként 4 tonnás lesz búzából az átlagtermésük. Még az ősszel 12 gazdatársával egyszerű - csorbítatlan önállóságot feltételező - társulást alapítottak. Összesen 345 hektár búzájuk vár aratásra, ami után 241 tonna termés exportjára kaptak lehetőséget. Mivel ez nem éri el az önálló kiviteli engedélyhez szükséges 1000 tonnás határértéket, s gyakorlatuk sincs a kereskedésben, úgy döntöttek: eladják a kvótájukat. Június elején 2000-2500 forintot ígértek nekik tonnánként, ám úgy gondolták még kivárnak. Mivel a búzatermés negyede kerül határainkon túlra, az igazi kérdés az, mennyi lesz a belföldi ár. Ezt a tőzsdei jegyzések legfeljebb befolyásolni képesek, vagyis jelentősen eltérhet egymástól a gabona hazai és világpiaci ára. Rusvai József jászapáti gazdálkodót is az itthoni gabonaárak érdeklik igazából. - Nekem öt hektár búzám van, ami összesen 35 mázsa kivitelére nyújt lehetőséget, ez pedig egyenlő a nullával - válaszolja érdeklődésemre. - Több mint egy éve 37-en megalapítottuk a Szolnok Megyei Termeltetési, Felvásárlási és Értékesítő Gazdaszövetkezetet, s az exportkvótát nem adjuk el, hanem a saját szövetkezetünk szervezi a kivitelt. Aggodalommal és szorongással nézek viszont az esztendő még hátralevő része elé, hiszen az emberek jószágtartási kedvét teljesen elvették. A jászapáti vásárban például 1-2 malacot vettek azok, akik korábban húszával-harmincával vásároltak sertést. Ezért is mondom: lehet még böjtje a jelenlegi magas gabonaáraknak. Az ötvenes éveinek a végét taposó, sokat megélt jászapáti parasztember alighanem rátapintott a lényegre. A magyar lakosság élelmiszer-fogyasztása ugyanis a kilencvenes években 30-40 százalékkal csökkent, itthon volt tehát a legnagyobb az agrárgazdaság piacvesztése. Ebből adódóan nemcsak a fogyasztásban, hanem a mezőgazdasági termékek termelésében is állandósult a bizonytalanság, az esetlegesség. A legjobban a kenyér ára mutatja ezt. A magyar gazdaságpolitika évtizedek óta képtelen szétválasztani az élelmiszergazdaságban a szociális és a piaci elemeket. Ezért hallhattuk még a közelmúltban is: nem mehet kilónként 100 forint fölé a kenyér ára. T. Dögei Imre (Szociális csapdában a mezőgazdaság)---------------, Mmik Mmjon sí ú0°x° '------------------------------------------------------------------------------------------ Legelőre indul a csorda (A szerző felvételei) Augusztus 19., Orosháza: Az egykori paraszti lótenyésztés tenyészpróbájaként és a gazdalegények virtusának megmérettetéseként egyaránt felfogható lófuttatást 1947-ben megszüntették. A nemes hagyományt a múlt évi budapesti galopp-pálya után az idén Orosházán, az ottani nemzetközileg is minősített galopp-pályán rendezi a szerkesztőség, a helyi lovasegyesülettel együttműködve. Azt reméljük, hogy az eseményen a magyar gazdák lószeretetüket és hozzáértésüket egyaránt bizonyíthatják, s a verseny hozzájárulhat hajdani lovasnemzet mivoltunk ápolásához is. Ezúttal két Szabad Föld-futam lesz. Az egyik a több száz éve a gyorsaságra tenyésztett angol telivér, a másik pedig a félvér fajtájú lovak részére. A díjakat a Szabad Föld Részvénytársaság adományozza, a verseny gyakorlati lebonyolítását pedig az Orosházi Lovas Egyesület vállalta. A versenykiírás szerint augusztus 19-én, 11.45 órakor tartják a Szabad Föld Gazdaversenyt félvér lovak részére. Az 1000 méteres távon hároméves vagy idősebb lovak vehetnek részt. Azok a gazdák nevezhetnek, akik állatukat saját maguk lovagolják, vagy nem hivatalos lovaglási engedéllyel rendelkezőkkel lovagoltatják. A lovasnak kötelező súlykiírás nincs, egyedüli megkötés, hogy 16 évesnél idősebbek versenyezhetnek. A nevezési díj lovanként 1000 forint, az összdíjazás pedig a következő: I. helyezett 50 000, II. helyezett 25 000, III. helyezett 15 000, IV. helyezett 10 000 forint. A hároméves és idősebb angol telivér lovak Szabad Föld Gazdaverseny-futama augusztus 19-én, 16.00 órakor kezdődik. A lovasoknál előírt súly 65 kilogramm, a kancáknak 2 kilogramm engedményt adnak. A versenyben lovastanulók és amatőr versenylovasok indulhatnak. A nevezési (Fotó: Bohanek Miklós) díj ugyancsak 1000 forint lovanként, az összdíjazás százezer forint, hasonló megoszlásban: I. helyezett 50 000, II. helyezett 25 000, III. helyezett 15 000, IV. helyezett 10 000 forint. Kérjük olvasóinkat, legyenek a Szabad Föld Gazdaversenyének hírelői, hívják fel lótulajdonos ismerőseik figyelmét a millecentenáriumi események sorába illeszkedő rendezvényre. Szabad Föld Részvénytársaság 1996. JÚLIUS 2.